Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-31 / 76. szám
4 KelekMagyarország 1983. március 31. JUKÁRPÁTI » Ezt az oldalt hazánk fel- szabadulásának évfordulója alkalmából szovjet testvérlapunk, az Ungvá- ron megjelenő Kárpáti Igaz Szó munkatársai készítették. Ugaz szó---------- mmm—mm. Milyen lesz 2000-ben Uzshorod főépítész-helyettese nyilatkozik Ez a szolgáltató központ már felépült, a Mukacsevó utca átépítésére az elkövetkező években kerül sor. Uzshorod nem csupán százezer lakos otthona, hanem egyben jelentős ipari és művelődési központ is. Az évszázadok építészeti stílusai is állandóan változtak, de más okok következtében sem lehetett itt a múltban szó egységes városfejlesztési koncepcióról. A hozzánk érkező vendégek éppen ama figyelnek fel, hogy területi székvárosunknak megvan a maga megismételhetetlen hangulata, különösen a városrészek tekintetében. A város központi kerületeinek rendezettsége kétségtelenül jobb, mint az új lakónegyedeké, óm ez nem képezi, s nem is képezheti vita tárgyát, hogy i javítanivaló mindkettő vonatkozásában bőven van. Milyen lesz Uzshorod 2000-ben? Magától értetődő, hogy súlyos hiba lenne, ha Uzs- horodot azonos típusú házakkal építenék tele, ha az új lakónegyedek jellegtelen arculatot öltenének. Énre is van sajnos példa Elég egyhangúak például az Engels utca kilencszintes házai. Ezt a benyomást legfeljebb festésük színharmóniájával, pázsitok, terecskék létesítésével, utcai bútorzatok felállításává! (gondolok itt a telefonifülkékre, játszóterek eszközeire sitb.) oldhatjuk fel némileg. Ezt a hibát a jövőben nem szabad megismételni. Ügyelünk arra, hogy a város többsíkúan, méretarányosan fejlődjön. Természetesen lesznek öt-, a Duhnovics, a Kreml, eltüntessük a fatartókat és a mellékhelyiségeket, amelyek rontják a városképet. Nem mellékes az sem, hogy a földgázfűtésre való áttérés után megszűnik a város jelenlegi központjában a levegő szennyezése, amit a szénfűtésű kályhák füstje oiknz, Uzshorod szívében, a jövőben is a gyalogosok érdekében történnek elsősorban az átalakítások. Üjabb utcákról és terekről tereljük el a gépkocsiforgalmat. Megszűnik a forgalom a Lenin téren, a Korjatovics téren, a Kadinyin, Szverd- lov és Szuvorov utcákban, hogy csak néhányat említsek. Pár szót a város lakosságának gyarapodásáról Köztudott : egy-egy település népességének szintjét az határozza meg, mennyire tervszerűen folyik a termelőerőik elhelyezése. A távlati terv szerint Uzshorod lakossága legfeljebb 160 ezer főt tesz majd ki. A munkaerő beáramlásét tehát úgy kéül szabályoznunk a jövőben, hogy 'közben nem feledkezhetünk meg a természetes szaporulat nagyságrendjéről sem. Nagy figyelmet fordítunk a jövőben a tömegközlekedés tökéletesítésére. A feladat az, hogy biztosítsuk a gyors és kényelmes szállítást, illetve a város legkülönbözőbb pontjainak megfelelő összeköttetését. Ebben az ötéves tervben folytatódik, a következőben pedig befejeződik a várost körülölelő terelő út építése. A városépítés jövője azon- ? ban nem csupán a tervezőktől függ. Fontos, hogy az építészek álmaihoz, elképzeléseihez az eddiginél sokkal , jobban alkalmazodjék az i építőipar is. Hiszen ma mindössze 100 féle házgyári elem készül, s arra van szükség, hogy legalább 200- ra emelkedjen ez a szám. Csak ebben az esetben lehetséges harmonikusan egymáshoz illő házakat építeni, a monotonság teljes kiiktatásával. Mert ma már nem csupán az a cél, hogy mi- < nél több lakást, hanem az list, hogy minél szebb kör- ' nyezetet teremtsünk. Hogy városunk ne csak lakható, hanem hangulatos is legyen. S ne csak 2000-ben, hanem már az elkövetkező években is. Lézu Vladimír, Uzshorod helyettes főépítésze NYÍREGYHÁZA FELSZABADÍTÁSÁÉRT HARCOLT A hadnagy regényes élete Kucekony Pjotr, a Kár- piátontúli Gépkocsi-karbantartó Vállalat vezérigazgatója a szolgáltatásoknak egy gyorsan fejlődő, de a szükségletek mögött mindig egy lépéssel lemaradó ágazatának az élén áll. Ügy is mondhatnék, hogy ezt az ágazatot lényegében az irányításával hozták létre Kárpátontúl. Az, amivel ma rendelkeznek — az új, több mint száz szakmunkást foglalkoztató, modernül felszerelt szervizállomás Uzshorodon, a berehovói és a mizshirjai fiókvállalat, a négy autószaküzlet — nagyrészt az ő energiájának, állhatatosságának, fáradhatatlanságának köszönhető. Élete olyan, mint egy színes, fordulatos, izgalmas regény. Akkor látta meg a napvilágot a Kijev területi Pi- lipcse községben, szegényparaszti családban, amikor még nem csendesedtek el az ország egyes vidékein a polgárháború viharai, de már megindult az új élet építése. Küzdelmes. ínséges évek voltak ezek, amelyek rányomták bélyegüket gyermekkorára. De egyben a nagy nekirugaszkodások évei is voltak, amikor az ország nagy célok megvalósítása felé indult. A kis Pjotr a kollektivizálás és a szocialista mezőgazdaság építésének nehéz útkeresései közepette cseperedett fel, vált tudatos ifjúvá, annak a korszaknak delejes, lelkes légkörét szívta magába. Szeme láttára változott a falu, lett szebbé, gazdagabbá életük. Ö is, akárcsak kortársai, arról álmodozott, hogy gépkezelő legyen. És vágya nemsokára teljesült. 1937-ben trakto- rostanfolyamot végzett, egy évvel később megszerezte a kombájnvezetői oklevelet is. Mielőtt bevonult volna katonának, már megbecsült szakemberként tartották számon falujában. Nem is volt más kívánsága, mint hogy leszerelése után folytassa ősei foglalkozását — szántson, vessen, csak most már magasabb, korszerű szinten. A világesemények beleszóltak terveibe. Őrmesterként, az ezred rádióállomásának parancsnokaként érte meg a háború kitörését. Alakulata a nyugati határ közelében állomásozott, így rögtön a harcok kellős közepébe került. Az Ukrajna területén folyó utóvédharcokban megsebesült. Felépülése után nem került vissza alakulatához. Egy tüzérezredhez vezényelték. Először, de nem utoljára kellett alakulatot, katonai szakmát változtatni. E tekintetben, mint mondja, a háborús sors nem volt hozzá kegyes. Olyan szakaszhoz került, amely a tüzérségi tüzet korrigálta. Nem egy esetben megtörtént, hogy magukra kellett irányítaniuk a tüzet. Mint például Voronyezs alatt, 1942 elején, amikor a németek beékelődtek a szovjet védelmi vonalakba. Súlyos, állandó támadó harcok közepette telt a háború harmadik éve. ősszel ismét átszervezték alakulatát és sürgősen Zsitomir körzetébe vezényelték, ahol a németek, a Kijevnél elszenvedett vereség után ellentámadást kíséreltek meg. Ennek meghiúsításából ez- rede is kivette részét. Derekasan helytállt a szakasza is. Ezért a harcért, amelyben ismét megsebesült, Kucekony hadnagyot a Vörös Csillag rendjellel tüntették ki. Ezt a kitüntetést aztán még sok más követte. A kórházból ismét új alakulathoz került, egy ideig az egyik tüzérezred Komszomol-szervezője volt, majd ütegparancsokká nevezték ki és főhadnaggyá léptették elő. Ez már 1944 nyarán volt, amikor a Vörös Hadsereg megkezdte felszabadítási küldetését Európában. Alakulata Erdélyben harcolt, majd részt vett Nyíregyháza és Rimaszombat felszabadításában. A Magyarország felszabadítása során szerzett politikai tapasztalatai kétségtelenül segítségére vannak abban, hogy olyan könnyen, magától értetődő természetességgel be tud illeszkedni bármilyen kollektívába, szót tud érteni a különböző nemzetiségű dolgozókkal. A háború során még nemegyszer szüksége volt erre az érzékeny politikai kompaszra. Budapest ostrománál például, amikor Budán az SS-katonák polgári lakosokat, asszonyokat és gyerekeket űztek maguk előtt, hogy gyáván mögéjük bújva, megkíséreljék a kitörést a gyűrűből A háború utolsó nagy ütközetét a Balatonnál vívta Kucekony főhadnagy. Ütege közvetlen irányzókkal lőtte a horogkeresztes tankokat, meghiúsítva a hitleristák kétségbeesett próbálkozását, hogy legalább egy kis időre visszaszorít- * sák a szovjet csapatokat, elodázzák az elkerülhetetlen véget. A magyar dolgozókkal együtt ünnepelte az ország felszabadítását és a végső győzelmet. Ott volt, amikor az ország az első lépéseket tette a szabad élet építése felé, amikor az egykori nincstelen magyar paraszt először vetette be saját földjét. * * * Kucekony Pjotr 1971-ig szolgálta a szocialista hazát a fegyveres erők kötelékében. Úgy tartja — és ez így is van —, hogy most is folytatja ezt a szolgálatot, csak más eszközökkel, más munkaterületen. De ugyanazzal a kitartással és hűséggel, gazdag élettapasztalatát kamatoztatva. Lusztig Károly kilenc-, sőt tizennégy emeletes épületek is. Ez elsősorban az új lakónegyedekre vonatkozik. A régi városrészt is átépítik. Ám itt már nem a típustervek érvényesülnek. Csaknem minden objektum egyéni tervezés alapján készül el a Szovjet utcában, a Petrov tábornok utcában és a Boh- dam Hmekückdj utcában. Itt elsősorban az úgynevezett teraszos építkezés lesz túlsúlyban. A domboldalakon legfeljebb 1—3 szintes lakóházak kerülnek majd tető alá. A minden kényelemmel ellátott lakóházakat tágas zöldövezet veszi majd körül Egyébként arra is ügyelünk, hogy ne akármilyen, hanem az Uzshorodon már megszokott egzotikus fák kerüljenek előtérbe a telepítésnél Városunk továbbra is megőrzi mindazt az értéket, ami történelme folyamán felhalmozódott benne. Az épületek belső bemen- deziettségének korszerűsítése — a központi fűtés bevezetése. a földgázhasználat stb. — lehetővé teszi, hogy az olyan utcák házainak udvaraiból, mint a Szuvorov. az Október, a Scsorsz, — vonaton a legkülön- • bözőbb nemzetiségű, foglalkozású, korú embereikkel Lehet talalkoz- I ni, rendkívül érdekes sorsokba lehet bepillantani. Szerettem ezeket a diskurzusokat már csak azért is, mert Ilyenkor valahogy jobban kiitárulkoznak az emberi lelkek, nyíltabb, őszintébb csengése van a szavaknak ... Éppen könyv után nyúltam a táskámba, amikor valaki az ajtó előtt útját állta a betörő napsugaraknak. Megfordultam, s alaposan meg is lepődtem. Színes muszlinba öltözött, turbénszerű fejviseletben egy fekete bőrű fiatal lány ; (legalábbis először annak ! néztem) üdvözölt. Tört orosz nyelven megkérdezte, melyik az ő helye, aztán ügyeli sen feltornázta magát a felső ágyra. Nem mertem felnézni, hátha a fiatal' néger nő észreveszi tekintetemben a kí- váncsiskodást. Ügy tűnt; megérezte zavaromat, mert egy folyóirattal a kezében ■ hamarosan a velem szemközti alsó fekhelyre ült. — Messzire utazik? — törte meg a csendet. — Uzshorodra, ott lakom — feleltem készségesen. — Bizonyára szép városi még nem jártam ott — gördítette tovább beszélgetésünk fonalát. — Igen, és olyan különös hangulata van, amelyhez hasonlót máshol sehol sem érzek — mondtam. — Én is így vagyok Ba- makoval A világ sok városában jártam már, Kijevet is nagyon megkedveltem. Bamako az más ... Ugye érti, mire gondolok? Sejtettem, hogy a szülővárosáról beszél Hiszen hangja megtelt melegséggel, csillogó barna szemében megsokszorozódott a fény.., Pór percig szótlan volt, gondolatai messzire kalandoztak. Aztán mesélni kezdett Afrikáról, szülőföldjéről. Az őserdők hazájáról, az életet jelentő Niger folyó partvidékéről. Szüleiről akik szerény lehetőségeik ellenére vállalták a gyermekeik taníttatásával járó gondokat. Édesapja haliadó gondolkodású ügyvéd. — Nálunk, a Mali Közvés nőnek adatik meg az a szerencse, hogy diplomát szerezzen. Az asszonynak, a lánynak a tűzhely és a gyermekek mellett a helye, mondogatják mifelénk a férfiak — tárulkozott ki újdonsült ismerősöm. — Az én apám más elveket vall ezekben a dolgokban. Ö biztatott arra. hogy tovább tanuljak. Neki köszönhetem azt is, hogy megismertem ezt a csodálatos országot. Választása nem véletlenül esett a Szovjetunióra, Tudta, ha a világ első szocialista államában gyarapítja ismeretest. sok minden egyébbe! is gazdagabbá válik. — A barátság nem a szavakban, inkább a tettekben nyilvánul meg — mondta, miközben ügyesen levette csavart színes sálakból készült turbánját. Megszokott mozdulattal túrt koromfekete hajába. — Például azokban a tettekben, mely- lyel itt a Szovjetunióban a hozzám hasonló afrikai fiatalok szellemi fejlődését segítik. De elmesélek valamit. Családommal együtt érkeztem ide. Férjem Harkovban tanúi. Építészmérnök lesz. Nem tudtuk eldönteni, hogyan oldjuk meg kisfiúnk gondozását. Nekem mindenképpen Kijevben kellett maradnom. Problémáimat feltártam évfolyamtársaim előtt is. Nagy meglepetés ért, mikor egyik társam, egy ukrán nemzetiségű kislány, bemutatta nekem édesanyját azzál, hogy ő szívesen vigyáz a kisfiámra. Elsírtam magam ... A fiam most is nála van. Már ötéves, vasgyúró és jobban beszél ukránul mint az édesanyja. Megírtam a szüleimnek, hogy az unokájuknak van még egy bábuskája. Ránk esteledett A kalauz teával kínált bennünket. A jellegzetes aromájú forró ital illata betöltötte fülkénket. Még sokáig beszélgettünk. R eggel, mielőtt Csapra érkeztünk volna, mosolyogva rám nézett, majd hirtelen kikapcsolta és leemelte nyakáról tűzzománc díszítésű láncát. Felém nyújtotta. Tiltakozásomra válaszul csak ennyit mondott csendesen : — Valószínűleg soha többé nem találkozunk. Tanulmányaim befejezése után hazámban diplomáciai munka vár rám. Ha elfogadja ezt az aifrikai ajándékot, aháriyszor kezébe veszi majd, eszébe fog jutni: valahol a Mali Köztársaságban él egy néger asszony, aki nem akart anyja, nagyanyja útján haladni, s inkább az egyenjogúságért indult harc nehézségeit választotta. Azt, hogy hogyan kell helytállni ebben a küzdelemben. az ön hazájában tanultam meg. Bornemissza Eszter ______________________/ Afrikai ajándék társaságban még ma is ke-
