Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-31 / 76. szám

2 Köiet-Magyarország 1983. március 31. Holifc Zsuzsa és Földes! Gábor a La Mancha lovagja cí mű zenés játékban, melyet Kun Ildikó balettmester koreografált. Amatőr balettcsoport Országosan is egyedüli a A csoport a balettiskola tudásukról. Legutóbb a nyíregyházi „ABC” amatőr tehetséges növendékeiből nyíregyházi Móricz Zsig­roÍeötSéwrthogyela S- alakult Az ifjúsági.amatőr' mond Színházban adtak szervezetek Megyei Taná- cs°P°rt sikerét jelzi, hogy nagy sikerű műsort, csának csoportjaként sike- évről évre bemutatókon ad­reket arat. nak számot fejlődésükről, Elek Emil képriportja Csajkovszkij Diótörő kettősét mutatja be Bánhegyi Ani kő és Juhász Levente. Párizsi hangulatú tánc, elő­adja Zajácz Erika. TÍZTŐL MÁR AZ ESTÉRE ÉHEZIK... Krúdy-vacsora — a színpadon Nagy a sürgés-forgás a kulisszák mögött. Kint az előcsarnokba lassacskán ér­keznek a mai előadás első nézői. A ruhatárban minden kész a rohamra. A színpadon még szorgosan kopácsolnak a díszletezők, az öltözőfolyo­sókon a századelő székesfő­városának divatos ruhái leb- bennek ... Krúdy-darabot adnak elő ma Nyíregyházán. A kelléktárból ínycsiklan­dozó illatok áradnak ki. Az oda betoppanót váratlanul éri a látvány. A villanyrezsó egyik oldalán aranysárga húsleves fő, a másikon a tört krumplinak szánt alap­anyag leve forr. Ám vala­honnan még sült krupli illa­ta is vegyül a levegőbe. A szűk szobácska asztalán gő­zölgő cubákot látva műkö­désbe lép a pavlovi reflex... Krúdy-darabot adnak elő ma Nyíregyházán. Egy veszprémi előadás em­lékeit idézte föl a „Rezeda Kázmér” premierje előtti megbizatásom — mondja Ka­rasz Istvánná, a színház kel­lék- és bútortárának vezető­je. „Harc a jólét ellen” volt a címe a darabnak és arról szólt, hogy sutyiban vágnak le egy malacot a főhősök, il­letve természetesen ugyan­olyan titkok között fogyaszt­ják is el, persze a színpadon. Ám az akkori disznótoros készítése a mostani tenniva­lóhoz képest gyerekjáték volt. A „Kellékes szakácsnő” egyeztette véleményét Kapás Dezső rendezővel. Mert a hét esztendővel ezelőtti budapes­ti premieren a „Víg matróz” vendéglő kosztját ette a da­rab temetkezési vállalkozója, a nyíregyházi előadásra azon­ban igazi házias kivitelben, a kelléktárvezető vállalko­zott a munkaköri leíráson tú­li feladatra. — Tulajdonképp számom­ra az előadás a kora reggeli órákban kezdődik. Ekkor in­dulok bevásárolni. Zöldsé­get, húst, rövidkarajt, ka­csapecsenyének valót, velős csontot... Délután teszem fel főni a húslevest. Tudom, hogy lassú tűzön kell főznöm, Gerbár Tibor művész úr ugyanis nem szereti, ha a lé zavaros. Az előadás előtt jó másfél órával kerül a sütőbe a rövidkaraj és a kacsa, ki­csivel utóbb pedig a héjában sütésre szánt krumpli. — A próbák számomra is jól sikerültek. ízlett a főztöm a művész úrnak. Azóta már fejből tudom, mit és mikor kell tálalnom és küldenem a zenekari árok melletti asz­talra, ahonnan Kovács mű­vész úr pincérként a nézőtér előtti terített asztalra szer­vírozza az étket. — Ildikó mestere a kony­hának — esküszik rá a te­metkezési vállalkozót alakító Gerbár Tibor. — Hát volt alkalmam korábban is enni a színpadon, no de ennyit? A nézők is meghökkennek, amikor sorra eszem az ét­lap kínálatát. — Hogy miként készülök az előadásra? Tíz óra tájban bőséges reggelivel, azután már semmivel. Egyszerűen képtelen lennék bármire, ha előadás előtt is ennék vala­mit. Előadás után pedig kény­telen-kelletlen beiktatni egy félórányi sétát. A jó emész­téshez bizony szükség van ennyi levegőzésre. (Én vi­szont egész nap eszem, hogy az éhség legapróbb jelét se lássák meg rajtam a nézőtér első soraiban ülők — mond­ja a Fridolin pincér szerepét alakító Kovács Gyula. Bár, volt már úgy is, hogy egy­két mondattal nehezen bir­kóztam meg az étvágyger­jesztő illatok miatt...) — A jómúltkorában egy első sorban ülő néző szó sze­rint velem evett. Sajnáltam szegényt, szívesen meg is kí­náltam volna, bár nem tu­dom, mit szólt volna hozzá a rendező... Mindenesetre volt olyan szemlélődő, aki még jó étvágyat is kívánt... (kalenda) Oldják a merev szabályt Telkek a Tiszaháton Könnyítések a lakásépítőknek A közelmúltban döntött úgy a megyei tanács vb: fe­lül kell vizsgálni a korábbi rendezési terveket. A Tisza­iját nagyiközségeiben arra kerestünk választ, mi válto­zik ennek szellemében. A tiszabecsi közös tanács 1974-ben fogalmazta meg el­képzeléseit. Ezt 1981 szep­temberében módosították — tájékoztat Kiss Bálint tanács­elnök. A vízügyi igazgatóság megértve a kérést, hozzájá­rult, hogy a korábbi 50 mé­ter helyett 14 méter legyen az a távolság, mely az árvízi töltéstől elválasztja a legkö­zelebbi lakóházat (a töltést ugyanis megerősítették). így Tisza becsen a Töltés utcában 25 lakás fér el. Hét Lakás meg­építésére már remény van. Változás történt a templom mögötti területet illetően is. Régebben ugyanis azt tervez­ték: itt lesz a vízműtelep. Ma joggal fogalmazódik meg, hogy gondolni kell a társ­községekre is. Így Milota és Tiszabecs közösen társul a vízellátás megoldására. A magasvíztározó (hidrogló- busz) Tiszabecs milotai vé­gén, míg a vízműtelep Milo- tán épül fel. A templom mö­götti területen később utca nyílik. A foghíjas telkek be­építését is szorgalmazza a tanács. Megváltozott az az el­képzelés is, hogy Áfész-cent- rum épüljön a jelenlegi ve­gyesbolttól keletre. A 3 te­lek (egy épület!) kisajátításá­ra azonban nem került sor. Az Áfész a jelenlegi üzlethá­lózat korszerűsítésével meg tudja oldani az ellátást. így ezen a helyen már 3 telek kialakítására sor is került. A kereskedelem viszont ellátja feladatát: mind az 5 község­ben. Kölesében 1969-ben készült összevont rendezési terv — tudtuk meg Kiss Imrénétől, a közös tanács műszaki osztá­lya vezetőjétől. Ekkor egy­értelmű volt, hogy a lakos­ság lélekszáma gyarapszik. A számok is ezt igazolták. Ugyanis évről évre emelke­dett a lakosság száma, ezen belül — aránytalanul — megnövekedett a fiatalon há­zasságot kötők száma. A fia­talok kérésére figyelve — kö­zös házhelyeket alakítottak ki. A tervezett 1800 lakossal szemben azonban 1600-ra csökkent a lélekszám. Válto­zott viszont a nemzedékek együttélése. Ezzel magyaráz­ható, hogy a korábbi 451-ről 481-re emelkedett a nagyköz­ségben a lakóházak száma. Az első rendezési terv idején mintegy 380 lakóház volt Kölesén. Változott a koncep­ció a mai helyzetben a Petőfi utcai házakat illetően. Ezeket az ötvenes években épített la­kásokat szanálásra „ítélték”, mivel 600 méternyi a beépí­tetlen terület a nagyközség szélső házai és a lakások kö­zött. E részen így sikerült 20 házhelyet kialakítani. A Kos­suth utcában 15 telekkel szá­molhat a lakosság, s az ut­ca északi oldalán pedig — a kisajátítások nyomán — újabb héttel. Űj kezdeménye­zés a Petőfi utca szomszédsá­gában, hogy a helyi tsz tá­mogatásával a tagok építkez­hetnek. A megváltozott viszonyok között Kölcse-száget egy új sporttelepnek ad otthont. A Medve-féle kastélyból öregek napközije lesz — ha­tározták el korábban: nos, ez máshol létesült. Most a pusztuló műemléket a tsz eredeti formájában állítja helyre. Megújul a szárazma­lom épülete, hogy 120 leány és asszony találjon új mun­kahelyet. Az 1794-es műemlék ha­rangláb jelent gondot, a 491- es út mentén. Az iskola mel­lett tervezett — 100 gépkocsi parkolója helyén — lakóhá­zak lesznek; hasonlóan a TITÁSZ előtti részhez, ahová korábban 16 méter szé­les utat terveztek. Az országos napi- és heti­lapokat lapozva az elmúlt hetekben több Szabolcs- Szatmárral foglalkozó írást találtunk. FECSKENDŐ A TARPAI KENDŐBEN A Szabad Föld március 5-i számában a tarpaiak vállal­kozó kedvéről olvashattunk. Arról, hogy tavaly a tv Fel­kínálom ... című műsorában vállalkozót keresett az orvo­si fecskendők felújítására. Az adást a tarpaiak is lát­ták, az ügynek' utánajártak — és győztek. A tv-műsor februárban volt, a régi tar- pai dohánysimító üzemmé alakításához áprilisban lát­tak hozzá, és júniusban már kész is volt a fecskendőfel­újító. Nemrégiben felkínál­ták a tévében a radiátorok hatásfokát fokozó hőtükör gyártását — s Tarpán már termelik is. ötvenezer ló­patkó kéne valahol, de sür­gősen ! A tarpaiak már gyártják is. Azoknak a fel­újított fecskendőknek a nem hivatalos műbizonylata pe­dig az, hogy a fővárosi Já- nos-kórházon kívül immár a László, a nyíregyházi, a záhonyi, a debreceni kórház, illetve klinika is kifogás nél­kül használja őket. A MÁSODIK MESEAUTÓ Ismeretlen emberek segí­tőkészségéről meg a szeren­cséről szól a fenti című írás a Nők Lapja március 5-i számában. A hetilap egy ko­rábbi számában megjelent felhívásra Lenner Vilmos autószerelő egy idős ember­nek használt Trabant kocsit ajándékozott. Ez’volt az első meseautó. A felhívás után a Debreceni Autójavító Ipari Szövetkezet kollektívája meg­vett egy Trabant használt autót, s teljesen felújította. Ügy gondolták, hogy a má­sodik meseautót kisorsolják, mégpedig pályázat alapján. Olyan gyakorló szociális gondozók vagy védőnők pá­lyázhattak, akiknek nagy a munkaterületük. Negyvenkét pályázat érkezett. A sorso­lás nyertese: Szekrényes Zoltánná Sipos Erzsébet nyírteleki védőnő. Jó helyre került a meseautó. A védőnő körzetéhez a faluban nyolc utca tartozik, meg négy bo­kor és két tanya. A tanács a nyereményautó üzemköltsé­gét fizeti. BÁTOR BÁTRAI A Magyar Hírlap március 12-i számában, fenti címmel jelent meg Bán Károly in­terjúja Koknya Árpáddal, a Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori Fúrógépgyárának igazgatójával, az ipartelepí­tés gondjairól és eredmé­nyeiről. Egyebek közt meg­tudjuk, hogy a nyírbátoriak a pollárrendszer — a fúrógé­pek olyan kiegészítő tartozé­ka, ami lehetővé teszi a nagy pontosságú beállítást — gyár­tására készülnek. — Szá­momra a pollár, illetve az, hogy ennek sorsát a kezük­be adták: jelkép — mondja az igazgató. — Annak jel­képe, hogy itt Szabolcsban nem egyszerűen ipart lehet „csinálni”, hanem precíziós ipart. NAPPALOK NAMÉNYBAN Végezetül Pálfalvi Nándor riportjáról emlékezünk meg, amely a Képes Újság idei 13. számában jelent meg. A szerző Czakó János tanács­elnökkel beszélget Vásáros- naményban az ifjú város iparosításáról, vonzáskörzeté­ről. A városban tett látoga­tás, a beszélgetés arról győz­te meg az újságírót, hogy az üzemek az életet jelentik Vá- sárosnamény számára, az üzemek számára pedig ennek a városnak, illetve a beregi vidéknek a lakosai jelentik az életet, mert tudnak és szeretnek dolgozni. MÉLTATLAN A VAROSHOZ A köztisztaság ügye Volt egy telünk, enyhe és szinte hómentes, de még ez­zel is nehezen birkózott a közterület-fenntartó vállalat, csakúgy, mint megannyi más tennivalóval, ami a megye- székhely tisztaságát lenne hivatott szolgálni. Erről min­den nyíregyházi meggyőződ­het, de legalább ilyen baj, hogy a hozzánk látogató ide­genek is a fejüket csóválják. Ha úgy is látszik, hogy ki­zárólag a közterület-fenntar­tókon óhajtjuk elverni a port — képletesen és nagyon konk­rét értelemben is —, erről koránt sincs szó. A vállalat gazdájának éppúgy tenniva­lója van az ügyben, mint ne­künk, nyíregyházi polgárok­nak. Nem mentség, hogy Nyíregyháza szeles város, hogy a vállalat vezetői nem válogathatnak az emberek­ben, hogy kevés az ott dol­gozó fizikaiak bére, hogy a tisztaság ellenőrzésére nincs ember. Az illetékes hatóság­nak megoldást kell keresni, mert tény: ez a város rang­jához méltatlanul szemetes. Ide tartozik a szemétszál­lítás gondja is. Igaz, sok bajt okoz, hogy különösen a külterületeken nem előírásos edényekben tartják a lakók a szemetet, s igaz, hogy a lakóházak szeméttároló edé­nyei kicsik, továbbá, hogy az új lakóházakban (szemben a lakásszövetkezetnek a közte­rület-fenntartóval kötött meg­állapodásával) sem épülnek nagyobb szeméttárolók, tehát nem férnek be a konténerek. Mégis sokat lehetne tenni csak azzal, ha a tanács ten­ne rendet a kérdésben. A vállalatnál elmondták, hogy költségkímélés céljá­ból nem kell tisztítaniuk a belső járdákat, a parkok többségének útjait, az Északi alközpont belső útjait és a nem fizető parkolókat. Sza­bad-e a pihenés céljait szol­gáló parkok tisztításán ta­karékoskodni ? És az is igaz, hogy hiába minden dohogás, ha mi, ál­lampolgárok nem vigyázunk a tisztaságra, ha az illetékes szervek nem élnek a sza­bálysértések büntetésének le­hetőségével, ha a közterület­fenntartó vállalat nem ala­kítja ki a tisztaság bírságo­lási joggal is felruházott őreinek olyan hálózatát, mint például debreceni társ- vállalata. Senki nem nyugodhat be­le a mai állapotokba. Java­soljuk, hogy a városi és me­gyei illetékesekből alakuljon egy bizottság, amely más vá­rosok tapasztalatai alapján készít átfogó javaslatot, hat­hatós technikai és személyi intézkedésekkel tesz pontot az egyre rosszabbodó köz- tisztaság ügyére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom