Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-20 / 67. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. március 20. Hlmos Zoltán emléke A Kelet-Magyarország 1983. március 12-1 számának „Kró­nika” rovatában megemlé­keztek édesapám, Álmos Zol­tán munkásságáról. Ez na­gyon meglepett, mert azt hit­tük, hogy emléke már csak a családban él. Ha megengedik, életrajz­adatait egy pár lényeges mo­mentummal kiegészíteném. Kevesen tudják, hogy alakját barátja és újságírótársa, Krú­dy Gyula a „Napraforgó” cí­mű regényében megörökítet­te Álmos Andor személyében, s a kereszmevemet is ez után kaptam. A regény megfilme­sített alakját Darvas Iván játszotta. Fiatal újságíró korában már részt vett a munkásmoz­galomban, s mint bíró, emiatt Brassóba internálták. Család­ját Técsőről kiutasították, s így jöttünk Nyíregyházára, anyáink édesapjához. Brassóból való hazatérte után a féhérterror tiszti kü­lönítménye letartóztatta, s csak keresztapám Ruttkay Gyula görög katolikus esperes kanonok erélyes közbelépésé­re menekült meg az agyon- veréstől. Rendes bíróság elé került. Két év szabadságvesz­tésre és hivatalvesztésre ítél­ték. A húszas évek elején részt vett a szociáldemokrata párt helyi csoportjának megszer­vezésében (Fazekas János, Marosán György). Mint ügy­véd a párt ügyésze lett, s maradt 1944 augusztusában bekövetkezett haláláig. A fel­lett Detorecnből (büntetésből) szabadulás után elvbarátai Técsőre áthelyezve. A Ta- közbenjárására kúriai bírói nácsköztársaság ideje alatt ranggal rehabilitálták s öz­vezető szerepet vállalt a Kár­pátaljai Kormányzó Tanács­ban. Románok elől menekült Nyíregyházára, itt elfogták s vegy édesanyánknak ez után állapították meg nyugdíját. Dr. Almos Andor Mik ta dióból Mivel A nyuszi mellett a friss beig- U is húsvéti ünnepi asztalunk egyik jelképe. Míg évekkel ezelőtt esetenként akadozott a bejglibe való mák és dió beszerzése, az idén hónapok óta folyamatosan tartják az üzletek mindkettőt A ZÖL­DÉRT Vállalat központi rak­tárában még kétszáz mázsa mákot tárolnak. Az ősszel felvásárolt 450 mázsa mák — úgy ítélik meg — elég lesz az őszi hónapokban kapható újig. Most a húsvéti ünnepek előtt 40—50 mázsát küldenek ki a megye boltjaiba. A dióbelet folyamatosan veszik meg a piacon, mivel' a tárolása a dió tulajdonsága miatt megoldhatatlan. Heten­te átlagosan 2—3 mázsát vá­sárolnak fel a magánterme­lőktől. Esetenként még ki­sebb mennyiséget más me­gyének is tudott eladni a ZÖLDÉRT. A vásárosnaményi városi-járási művelődési házban Népi életképek címmel nyitottak fotókiállítást Balogh Rudolf fotóművész munkáiból. A képeket e hónap végéig lehet megtekinteni. (E. E. felv.) Klubhelyiség a mozgássérülteknek Két évvel ezelőtt alakult meg a Mozgássérültek Sza- bolcs-Szatmár megyei Egye­sülete, amely több száz moz­gássérült tagjának érdek­képviseletét látja el. Eddig úgyszólván csak egy apró irodahelyiségük adott lehető­séget a tagokkal való szemé­lyes kapcsolattartásra. A kö­zelmúltban azonban elké­szült Nyíregyházán a Felsza­badulás útja 5. szám alatt — az iroda mellett — a klub- helyiségük is. A megyei szervezetnek immár több száz tagja van és Kisvárdán, Fehérgyarma­ton, valamint Vásárosna- ményban járási hatáskörrel rendelkező helyi csoportja működik. Tiszavasváríbam Égen az ősláp A lángokat már leverték, csak néhol izzik még a pa­rázs. A vastag pernyével bo­rított határban lapáttal, vil­lával felfegyverkezett férfi­ak örködnek, nehogy újból lángra kapjon a csontszáraz avar. Bátorliget, 1983. március 17. Szép, hangulatos riportot jöttünk írni a gyönyörű, ta­vaszi őslápról', s egy majd­nem tragédiába forduló avar­tűz kellős közepébe csöp­pentünk. Baráth Károly, a termé­szetvédelmi terület gondozó­ja még most is remeg az iz­galomtól, idegességtől, arca kormos, csak a szeme vilá­gít. Társa, Bodogán János homlokán alvadt vércsík, va­lami éles ág nyoma, szemöl­döke megpörkölődve, csiz­mája még most is gőzölög a nagy hőségtől. — Itt a háztájim az ős­park mellett, itt dolgozgat­tam, mikor észrevettem a füstöt a fák mögött — eleve­níti fel az elmúlt perceket a nyugdíjas téeszelnök. — Kez­detben nem gondoltam én rosszra, hiszen most van itt az ideje a gazégetésnek, az­tán csak furcsállLani kezd­tem, hiszen a természetvé­delmi terület közvetlen szom­szédságában nem szokás tü­zet rakni. Elindultam hát, de akkor már vagy négyszáz öl'ön lobogott a tűz. A ha­jam az égnek állt, hiszen már a kerítést nyalták a lángok, s ha bejutnak a parkba...! Nyomban hozzá is fogott az oltáshoz, villájával püfölte az avart, de egyedül nem sokra ment. Felrohant hát a leg­szélső házhoz segítségért. Onnan indult a tűz. (Császár Csaba felvétele) Jöttek is azonnal az ottani­ak, Majtényi Lászlómé, Böjti Lajos, Böjti Ferenc meg Fun- da Mihály. Megérkezett köz­ben Baráth Károly is, s ki lapáttal, ki hatalmas karóval próbálta útját állni az egy­re inkább terebélyesedő tűz­nek ... Jó félórás küzdelem után az emberek győztek. — Látják a fákra felkúszó vadkomlót? — mutat a dzsungel sűrűségű bozótra Baráth Károly. — Ha abba is belekap a tűz, szinte biztos, hogy elpusztul a természet- védelmi terület egy része. Ha nem az egész, hiszen úgy ég most az avar, mintha ben­zinnel locsolták volna le. A tűz okát csak találgatni lehet. A környéken valaki minden bizonnyal seprűnek való vesszőt gyűjtött, s el­dobta égő cigarettáját... Baráth Károly közben el­búcsúzik, megy bejelenteni az eseményt. Mi még maradunk, nézzük az ország egyik leg­féltettebb természeti kincse­ként számontartott őslápot. Szép tavaszi idő, a fák alját hamvaskék virágszőnyeg bo­rítja, pompázik a hegyvidé­ken honos tavaszi csill'agvi- rág. Kidugta már fejét a ku­tyatej, nemsokára indul a kapotnyak, a bogiáros szel­lőrózsa. Néhány önzetlen bá­torliget! emberen múlt, hogy sok más társával együtt nem pusztult el valamennyi. B. G. pedig egy körzeti csoport, melyet továbbiak megalaku­lása követ. A megyei szervezet veze­tősége — akik társadalmi munkában tevékenykednek — a közgyűléseken már ed­dig is számos eredményről adhattak tájékoztatást. Pél­dául a megalakulásukat kö­vetően együttműködési szer­ződést kötöttek a VAGÉP vállalattal a Hycomat gépko­csik javítására. Körlevél út­ján rendszeresen tájékoztat­ták a szervezet tagjait az őket leginkább érintő jog­szabályokról, kedvezmények­ről. A nyíregyházi 3. számú Ügyvédi Munkaközösségben (Bocskai utca 21. szám) min­den hétfőn ingyenes jogi ta­nácsadást tartanak a rokkan­taknak. Megalakították és tovább szélesítik a levelezők klubját. Ezzel a mozgáskép­telenek „levélibarátságát” sze­retnék megteremteni. A me­gyei szervezet jóvoltából az úszni tudó mozgássérült fel­nőttek és gyerekek a 9. szá­mú általános iskolában heti egy alkalommal szerdánként 16—17 óra között igénybe vehetik a kis méretű úszó­medencét. Nyári hónapok­ban a gyerekeknek úszóok­tatást szerveznek. A sport­lövészet iránt érdeklődőknek is lehetőséget ajánl a megyei szervezet. Á klubhelyiség új lehető­séget kínál. Erről érdeklőd­tünk Kajafciné Pilló Magdol­nától a mozgássérültek me­gyei egyesületének elnökétől. — A klub minden héten három alkalommal lesz nyit­va hétfőn, csütörtökön és szombaton délután 19,30-ig. Hétfőre csendesebb progra mókát tervezünk, leginkább könyvtári órákat, amikor is a klubhelyiség olvasóteremmé alakul, ahol sakkozni lehet majd, vagy éppen társasjá­tékkal tölthetik idejüket a látogatók. Vetítéseket is ezen a napon tervezünk. Csütör­tökön az asztaliteniszé, a ru­gósfocié, az asztali rexé a te­rem. Szombaton a zenés ki- kapcsolódás napja lesz. Már­cius 21-től pedig hétfőn és csütörtökön délelőtt 10 órá­tól alapfokú angol nyelvtan- folyam indul, amely díjtalan lesz. Egyébként hétfőn és csütörtökön' indánkban is ügyeletet tartunk. A mozgássérültek klubjá­nak megnyitójára március 23- án, 14,30-kor kerül sor. Ezt követően pedig kiállítás nyí­lik az egyesület tagjai álltai készített kézimunkákból, fa­faragásokból, fotókból. (s. á.) A TAVASZ HÍRNÖKE. Az erdőháti Ligeti erdőt virágba borította a tavasz egyik leg­koraibb növénye. (E. E. felv.) tárgyalóteremből Történt még 1979-ben, hogy az akkor 16 éves nyírbátori Varga Andrást lopáson érték, s a fiatalkorúak bírósága ja­vítóintézetibe küldte. Az eredmény az lett, hogy Var­ga újból lopott, így a bünte­tés szigorúbbá vált, a javító­intézeti nevelést szabadság- vesztésre változtatták és hoz­záadtak még 10 hónapot az újabb bűncselekmény miatt. A fiú szabadult, aztán lopott, újból becsukták, s amikor kijött, kezdte az egészet elölről. Ekkor már 1981-et írtak, s a kiszabott 1 év ismét kivon­ta a forgalomból Vargát. Alig szippantott néhányat a sza­bad levegőből, újból bíróság elé került, s a csaknem más­fél év az idén január 31-én telt ki. Vargát — ismerve múltját — nyomban rendőri A bíróságon is lopott felügyelet alá helyezték, eze­ket a szabályokat azonban Varga nem vette komolyan, így 15 nap elzárásra büntet­ték. Február 25-én jött ki a fogdából, de csak három na­pig élősködhetett családja nyakán. Február 28-án csavargás közben ibetért a Nyírbátori Já­rásbíróság épületébe, s ott lé­zengett az ügyfelek között. Egyszer csak felfedezte, hogy az egyik szobából kijött egy ügyviteli alkalmazott, s azt is megfigyelte, hogy a helyiség­ben nem maradt senki. Be­osont, az asztalont talált egy pénztárcát, kivett belőle 300 forintot, a sapkája alá rej­tette és mire a pénz gazdája visszament a szobába, Varga már ismét a folyosón táblá­ból! A meglopott asszony sze­rencsére látta, hogy Varga az ő szobájából jött ki, s ami­kor észrevette, hogy hiányzik a pénze, nem csak hívta a rendőrséget, hanem azt is megmondta: kit gyanúsít. Vargát kérdőre vonták, de ő tagadott, sőt azt mondta: tud­ja ki emelte el a pénzt, és segít a rendőröknek az elfo­gásban. Szerencsére nem hit­tek neki, s néhány perc múl­va előkerült a 300 forint Var­ga sapkája alól. Varga Andrást a Nyírbáto­ri Járásbíróság dr. Illés Béla tanácsa — mint többszörös visszaesőt — nyolc hónap szabadságvesztésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyektől. Varga — aki ekkor már be ismerte cselekményét — eny­hébb büntetés kiszabásáért fellebbezett, így ügyében a megyei bíróság dönt. Heti bosszúságunk Ahogy közeleg a hét vége, úgy Jön rám egyre inkább a félés. Nem a pihenés reménye okoz gondot, inkább az ol­vasnivaló hoz ki a sodrom­ból. A bét elején nem sok gondom van, pláne hétfőn, mikor nincs újság, de a kö­vetkező napokban is nyugodt vagyok, bacsak kedden nem bosszant fel, hogy megint nem hozott Rakétát postá­som, de utána megnyugszom, mert azt a két-három napi­lapot majdnem mindig meg­kapom. Igen, csak majdnem min­dig, mert például két hete pénteken és szombaton a Népszabadság hiányzott, va­sárnap már a Kelet-Magyar­ország sem jött, de hétfőre helyreállt a rend, mert ak­kor is üres volt a láda, de hétfőn, ugye, különben sincs újság. Azon töprengtem, szó­vá tegyem, vagy se, aztán úgy döntöttem: van nekem más bosszúságom is, sőt az is lehet, hogy még jobban is jártam, mert nem kellett ol­vasni, de a múlt héten újból eszembe juttatta mulasztását a postás, mert a Népszabad­ság menetrend szerint megint hiányzott, de csak akkor jött rám a félés, amikor a lá­dámban nem volt csak egy fél ES (Ha valaki véletlenül nem tudná: népszerű Irodal­mi hetilapunk, az Elet és Irodalom neve röviden az ES). Tehát nekem pont az Iroda­lom jött, az újság másik fe­lével elsodorta a postást az Elet. Már el Is felejtettem a dol­got, amikor pénteken délután fél öt tájban kaparászást hallottam az ajtómon. Biztos egy gyerek, netán a szom­széd kutyája — gondoltam, de aztán csak kinéztem: ki vagy mi lehet a hang okozó­ja. Ahogy kinyitottam az aj­tót, egy papír hullott a föld­re. Értesítés arról, hogy utal­vány érkezett. Olyan értesítés, amit akkor szoktak bedobni, ha a cím­zett nincs otthon. Azóta Is azon töprengek, honnan gon­dolta, hogy nem vagyok ott­hon; meg azon, ha már nem a ládába dobta, hanem fel­gyalogolt vele a második emeletre, miért nem nyomta meg a csengőt? Ezek utáD mondja valaki, hogy a pén­tek szerencsétlen nap. Ne­kem hetek óta se újságot, se pénzt nem kell olvasni. B. J. Mellesleg Kifli miatt háborgott a széles nyil­vánosság előtt március 11-i lapszámunkban az egyik ol­vasó. Azt tette szóvá hirtelen felindulásában, hogy sajnos, egyenlőtlen nagyságúak a, boltokban kapható vajaskif­lik, de az áruk csodálatos módon nem egyenlőtlen, az mindig 70 fillér. Akkor is, ha nagy, akkor is, ha csak fele annyi. Példás gyorsasággal vála­szolt a nem éppen kirakatba való minősítésre a sütőipar illetékese. „A minőségi rek­lamációt kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy azt a nyíregyházi III-as számú üze­münk állította elő, ahol a gyártás során kétszeres tész­tamennyiséget használtak fel a bemutatott termék alakí­tásához. Az üzem vezetőjé­nek és érintett dolgozóinak figyelmét felhívtuk a gazda­ságosabb munkavégzésre.** Kétszer is elolvastam a le­velet, míg végül megértet­tem, hogy miről van szó a válaszban. Rá kellett jönnöm, hogy nem a szemem káprá- zik, hanem ez a valóság: a sütőipar úgy gyakorolt ön­kritikát, hogy abból lehető­leg haszna is legyen. Ha ez így túl bonyolultnak tűnnék, akkor fogalmazzunk érdeke­sebben: ők úgy vélik, hogy a vevőnek csak a kicsi kifli jár, és szégyelje magát az a dolgozójuk, aki „a gyártás során kétszeres tésztamennyi­séget használt fel’* a nagyobb kiflihez. Erre szokta mondani a ma­gyar ember, hogy hát akkor szépen nézünk ki. Mellesleg gyanítom, hogy az a bánatos tekintetű újságolvasó, aki szóvá tette a vajaskiflik egyenlőtlen nagyságát, nem azért követte ezt el, mert a nagyobbik kiflit vette szemé­lyes sértésnek. Megkockázta­tom a kijelentést: neki bizo­nyára a minikifli bántotta a szemét és ezért panaszkodott. Szokta mondani a magyar ember még azt is, hogy ha valamilyen dolog visszafelé sül el: bölcsebb lettél volna, ha nem szólsz. Esetünkben ez azt jelenti, hogy ha nem panaszkodunk, úgy a jövőben még elvétve a kezünkbe akadt volna égy-két tisztes­séges méretű vajaskifli. így viszont garantáltan csak a kisebbik jut nekünk, (angyal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom