Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-18 / 65. szám

1983. március 18. Kelet-Magyafonazág 3 Kihasználatlan teherautók |gy szabolcsi gyárnak sürgősen kellett há­_____ rom apró alkatrész, amit nálunk csak Győrött gyártanak. Ha hagyomá­nyos úton akar hozzájuk jutni — megrendeli, iktat, postáz stb. — már arra el­megy két napja. Amennyi­ben a győri gyár azonnal tud szállítani, akkor a leg­jobb esetben is további két- három napot kell várni. Ez már öt nap, gyakorlatilag egy munkahét. A határidő viszont nagyon szorított, ezért kocsiba „vágta” ma­gát az anyagbeszerző — ép­pen egy kis kéttonnás fur­gon volt szabad — és a gép­kocsivezetővel meg sem állt Győrig. így már más­nap délben be lehetett sze­relni a három alkatrészt. Hogy mibe került ez a „kiruccanás”, azt hozzáve­tőleges pontossággal min­denki ki tudja számítani. Összesen nyolcszáz kilomé­tert tett meg a furgon, eh­hez járult még a két dol­gozó szállodaköltsége, na­pidíja stb. Együttesen bi­zony meglehetősen sok pénz három kicsi alkatrészért (150 forintba kerülnek da­rabonként), s nem vigasz­talhat bennünket az a tu­dat, hogy a három kis „semmiség” miatt leállt volna a termelés. Az em­ber ugyanis önkéntelenül azt kérdi ilyenkor: nem le­het okosabban megszervez­ni a beszerzést? Ez a kissé szélsőséges —. de korántsem egyedülálló — eset azért jut eszünk­be. mert sok szó esik ma­napság arról, hogy mennyi­re használjuk ki a teher­autó-állományt. Különösen a közületieket, vagyis azo­kat, amelyeket a különböző vállalatok, intézmények birtokolják. Ugyanis az el­múlt évtizedben majdnem megkétszereződött ez a te- hergépkocsi-park, miköz­ben a fuvarozó vállalatok (Volán stb.) kezében lévő úgynevezett közhasználatú teherkocsik száma alig nőtt. Ezért 1981-ben már 130 ezer közületi és csak 25 ezer közhasználatú szállítójármű futott a magyar utakon. Ha azt nézzük, ki meny­nyit szállított, aránylag még elfogadható adatokhoz ju­tunk, hiszen a Volán meg más fuvarozók összesen 260 ezer tonna árut továbbítot­tak, amíg a közületi kocsik 360 ezer tonnát. (Egyéb­ként már ezek a számok is gondolkodóba ejtők!) De ha a sokat emlegetett áru­tonna-kilométer produktu­mot is megvizsgáljuk (már­pedig így lehet igazán mér­ni a teljesítményt!), már az derül ki, hogy a mindössze — 25 ezer Volán stb. teher­autó egyhatodrésszel töb­bet teljesített, mint a 130 ezer közületi jármű! Egyértelmű a következ­tetés: a közületi teherkocsik kihasználtsága lényegesen rosszabb a hivatásos teher­fuvarozókénál. Olyannyira, hogy még az a kérdés is az eszünkbe jut: nem luxus-e a saját vállalati teherautó? A leírt számokból ország-vi­lág előtt nyilvánvaló, hogy a magyar teherautók tete­mes része vagy nem fut eleget, vagy ha fut is, gyak­ran semmi sincs a plató­ján. S bár a KPM admi­nisztratív módon igyekszik leszorítani az autóközleke­dés „selejtjének”, vagyis az üres futásoknak arányát, a minisztérium törekvése azonban eddig kevés siker­rel járt. A közületek ugyan­is előszeretettel játsszák ki az erre vonatkozó rendele- teket, s ha leleplezik őket, nem okoz számukra nagy megterhelést, hogy ki kell fizetniük a kilométerenként három forint büntetéspénzt. □ vállalatoknak a ter­melés folyamatossá­gában meglévő ér­dekeltsége erősebb a költ­ségek csökkentésére irá­nyuló törekvésnél — jelle­mezte a helyzetet Barbucz Sarolta a Figyelő 1982/5. számában. Való igaz: a sa­ját teherautó mindig ren­delkezésre áll, bármikor át­csoportosítható és biztonsá­got ad. Ezért érthetően von­zóbb. Mégis valami hatható­sabb intézkedésre volna szükség a mai helyzet meg­változtatására, hiszen — ne szépítsük a dolgot — ez or­szágos méretű pazarlás. S még az sem nyugtathat meg bennünket, hogy kár­pótlásul legalább folyama­tosabb a vállalatoknál a termelés. Kérdés ugyanis: mibe kerül az ilyen folya­matosság? B. J. Csatornaburkoló Kocsordról ♦ A Felsö-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság ko- csordi betonelem-elöre- gyártó telepén idén 550« csatornaburkoló „G-ele- met” készítenek. Képün­kön Bakos Gusztáv, Hor- nyik Béla, Csahold Dá­niel és Herman András állítja össze az elemeket. (G. B. felv.) SOK CIVÖDÁSSAL JÁRT, AMlG AZ IGÉNYESEBB KÜLPIACI IGÉNYEKNEK ÉS TECHNOLÓ­GIAI KÖVETELMÉNYEKNEK MEGFELELTEK A NYÍREGYHÁZI HÚSIPARIAK. EGY ÉVVEL EZ­ELŐTT KAPTAK LEHETŐSÉGET AZ EXPORTRA, S EGYSZERRE KIUGRÓ SIKERT ÉRTEK EL. A TRÖSZT 23 VÁLLALATA KÖZÖTT AZ ÖSSZESÍTETT EXPORTVERSENYBEN TAVALY ELSŐK LET­TEK. ff Ma a szigorúbbakat dicsérik...“ íme néhány vélemény: Hegedűs Béla: talán a gyorsan megszerzett hírnév­nek is betudható, hogy az év végi három beszámoló és az összevont taggyűlés va­lóságos ötletnap benyomását keltette. Régen volt akkora az aktivitás a gazdaságpoli­tikai kérdések iránt, mint most. A vállalat dolgozóinak mintegy 10 százaléka párt­tag, közülük félszázan mond­tak véleményt. Szinte vala­mennyi észrevétel, kezde­ményezés, javaslat az ex­portmunka javításához kap­csolódott. Csákányi Györgyné: sokan nem gondolják, hogy a hús­export sikere már a legelő­kön, az istállókban eldől. Alapkövetelmény az állatok­kal való kíméletes bánás­mód. Szinte minden ostor­csapás meglátszik a húson, s az ilyen már nem export­képes. Azért javasoltam, hogy dolgozóink nagyon ügyeljenek az élő állatok mi­nőségi kiválogatására! Nem szabad elnézőnek lenni, kü­lönben ráfizetünk. Badnár Albert: a taggyű­lés határozatában is megfo­galmazta a módosított, ma­ * 32 felelnünk a szigorú követel­ményeknek. Célunk benn­maradni a piacon, megőriz­ni pozícióinkat, s ha lehet javítani — ismerteti a vál­Aki elnéző, ráfizet Emelt exportterv Fontos apróságok Lehet ötletbörze is — Tehát maga azt akarja tudni, hogyan ismerkedtem meg a férjemmel? — kér­dezte Matild asszony és ál­modozva elmerengett. — Ez nagyon romantikus történet. Éppen tizennyolc éhes vol­tam, nem sokat tudtam az életről. Igaz, néhányszor már csókolóztam egyetemi hall­gatókkal, de azok nem vol­tak igazi csókok, hiszen tud­ja, milyen a fiatalság. Lélek­ben egy meseországban él­tem, a királyfit vártam, aki aranykantáros fehér paripán jön el hozzám és kész az életét áldozni azért, hogy az övé legyek. És akkor lépett be az életembe Marius. — Fehér lovon? — Nem, biciklin érkezett. Egy kis ünnepséget rendez­tek a család barátai kint a kertben. Kezdetben észre sem vettem Mariust, olyan csendes, jelentéktelen férfi volt. Nem is nagyon örültem, amikor táncra kért. Szíveseb­ben táncoltam volna az egyik medikussal, aki régebben udvarolt nekem. Mégsem utasítottam vissza ezt a csen­des, jelentéktelen férfit, és hagytam, hogy táncba vi­gyen. Akkoriban a lányok tánc közben is zsebkendőt tartottak a kezükben, hogy ne érintsék közvetlenül partne­rük kezét. Az én kezemben is volt egy ilyen kis zsebkendő. De mennyire megdöbbentem, amikor táncosom hirtelen ki­vette a kezemből a zsebken­dőt és az arcához szorította. Ügy láttam, a szemében könnyek csillognak. Ezután visszaadta a zsebkendőt. Amíg táncoltunk, hallgatott, de amikor véget ért a tánc, a zsebkendőmet újra az ajká­hoz szorította. Ezután egy pádhoz vezetett, de közben egyetlen szót sem szólt. Hihe­Hegis­merkedés IRTA: ,IO HANS RÖSLER tetten, mennyire bátortalan volt. Csak nézett maga elé, nem mert a szemembe pil­lantani. Amikor végre én szólaltam meg, hogy segítsek neki, felemeltem a fejét és akkor láttam, hogy sír. — Egy nagy kérésem van önhöz — mondta csendesen és a szemében újra felfény- lettek a könnyek. — Ajándé­kozza nekem azt a zsebken­dőt, amelyet tánc közben a kezében tartott! Nagyon bol­dog lennék, ha megtarthat­nám ... Akkor már tudtam, hogy belémszeretett, de annyira félénk, hogy nem akarja fel­tárni előttem szíve titkát. Szándékai annyira tiszták voltak, hogy csak a kis zseb­kendőmet merte érinteni, kezdődő szerelmünk e néma tanúját. Nekiadtam tehát a zsebkendőt, amely után any- nyira vágyódott. Vágyakozá­sa azonban rám is átragadt. Attól kezdve semmi másra nem tudtam gondolni, csak rá. Éjszaka gyakran feléb­redtem és arra gondoltam, hogy milyen meleg volt a keze, amikor búcsúzáskor kezet fogtunk. A szívem hevesen dobogott, mert megértettem, ő a lovag, akiről álmodoztam, akire vártam. Hiszen ha egy férfi­nek ennyire becses egy le­ány zsebkendője, hogy azt könnyekkel a szemében kéri tőle, akkor ez a férfi képes a nagy és örök szerelemre. Röviddel megismerkedésünk után összeházasodtunk és na­gyon boldogok vagyunk. — Azt kérdezi, hogy is­merkedtem meg a feleségem­mel? — mondta kissé meg­lepetten Marius, és elmoso­lyodott. — Hát ez egészen egyszerű történet. Hivatalos voltam egy családi ünnep­ségre, de előző nap annyira megfáztam, hogy alig láttam a náthától, még a szemem is könnyezett. Ráadásul zseb­kendőt is elfelejtettem ma­gammal vinni, ezért attól a, lánytól, akivel először tán­coltam, elkértem az övét' Matild volt az a lány. Eny- nyi az egész történet. Matild- nak azonban nem beszéltem erről soha. és ezért kérem, maga se említse. Tudja, Ma­tild olyan romantikus ... Fordította: Lipcsey Júlia gasabb exportterv teljesíté­sével kapcsolatos követel­ményeket minden szinten és személyenként is. Palicz Zoltán: minden fá­zisban javítanunk kell a munka minőségén. Máskép­pen elképzelhetetlen az idei sokkal magasabb sertés-, szarvasmarha- és bárány- húsexport teljesítése. Kellemes, bár egyáltalán nem könnyű gond megoldá­sában vállalt sorsközösséget több mint száz kommunista a Szabolcs-Szatmár megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalatnál. A pártmunka esz­közeivel, személyes példa- mutatással. a pártfórumokon elhangzott javaslatok meg­valósításával, megbízatások­kal segítik a hús minőségé­nek és mennyiségének növe­lését. A sikeres évzárás után az idén 17 ezer szarvasmarhát, 32 ezer sertést, 55 ezer juhot és 400 lovat exportálnak. A múlt évben a tervezett 810 tonna marhahús helyett 844 tonnát szállítottak külpia­cokra. Sertéshúsból 322 ton­na volt az előirányzatuk. Ezt alaposan túlszárnyalták, 445 tonnányit exportáltak. Pe- csenyebárányhúsból külpi­acra terveztek 50 tonnát, de 81 tonnát értékesítettek. — Tőkés export után ku­tatva sikerült „betörnünk” az NSZK-piacra is. Ide 29 tonna darabolt sertésthúst szállítottunk kamionnal, örülünk, hogy sikerült meg­lalati elképzeléseket Hege­dűs Béla, a pártvezetőség titkára. Ez a magyarázata, hogy az idén emelték az exportter­vet a különböző fórumok ja­vaslatai alapján. A múlt évi túlteljesítést fogadták el a gazdasági, párt- és a szak- szervezeti fórumok kiindulá­si alapnak. Ez azt jelenti, hogy az idén 1005 tonna marhahúst, 2116 tonna ser­tésthúst és 126 tonna pecse- nyebárányhúst szeretnének tőkés piacokra exportálni. — Ennek rendeltük alá mindhárom pártszerveze­tünkben a gazdaságpolitikai pártmunkát. Ezt segítik a pártmegbízatások — fűzi hozzá magyarázatként Med­ve János, az I-es pártszer­vezet titkára. Különösen a kulcsembe­rek, az olyan párttagok kaptak megbízatásokat, akik­nek meghatározó szerepük van a minőségi követelmé­nyek megtartásában, a meny- nyiségek növelésében, a tag­gyűléseken elhangzott kez­deményezések valóra váltá­sában. Péter József húsipari szakmunkás: a taggyűlésen is elmondtuk, minőségi húst csak minőségi alapanyagból lehet termelni. Első tehát a felvásárlás minőségének a javítása. Ha mindenki olyan példásan végzi ezt, mint Fekete József szocialista bri­gádvezető, akkor biztos a sikerünk. Nem mellékes természetesen az sem, hogy itt felhajtáskor se bántsák a jószágot, mert akkor vér­aláfutásos lesz a húsa. S ez bizony bontáskor meglátszik és nem felel meg az export­követelményeknek. Az ilyen apróságokra oda kell fi­gyelni, mert dollárunk bán­ja. Czifra István csoportveze­tő: igyekszünk már a szer­ződéskötéskor érvényesíteni a minőségi követelményeket. Rendszeresen ellenőrizzük, hogyan bánnak a jószággal. A pártcsoportban, amelynek vezetője vagyok, ilyen meg­bízatásokat adunk. Lázár János a vágócsar­nok csoportvezetője: nyolc­van ember tartozik hozzám. Ebből kilencen vagyunk párttagok. Követelmény min­denben a példamutatás. Uni­verzális és fiatal valameny- nyi párttag és segítjük a többieket. A mi „asztalun­kon” derül ki, ott dől el a kezünk alatt, hogy mehet-e exportra a hús vagy sem. Ügyelnünk kell minden ap­róságra, a forrázásra, a bőr megfelelő lelángolására, a hús minőségi hasítására, tisztításra, a belső medencék zsírtalanítására. Ezek finom műveletek, de lényegesek. Itt van javítanivaló. De ha pici „hézag” van, már bent az üzemben „megfogják”, nem engedik tovább a húst. Ma a szigorúbbakat dicsé­rik. Nekik köszönhető, hogy magasabb volt az exportpré­mium és a minőségi pénz is. S most ez a mérce! És senki nem akarja leszállítani. Ez még szigorúbb technológiát követel az idén. Együd János hentes szak­munkás fűzi hozzá: — Szóltunk róla a taggyű­lésen is. Ha valaki lazít, fi­gyelmeztetjük, mert a pén­zünk az exportra van „han­golva”. S én tapasztalatból mondom: megéri. Kocsis Antal fiatal párt­tag, hentes reménykedik: — Bízom abban, hogy jobb odafigyeléssel, fegyelemmel meg tudjuk védeni a tavaly kivívott első helyünket. Hegedűs Béla így össze­gez: — Kötelez bennünket a siker, a kivívott hírnév is. Azt mondtuk a taggyűlésen: igyekszünk ébren tartani lelkiismeretünket, s a párt­tagság ötletére, kezdeménye­zéseire épült párthatároza­tunkat végrehajtani. Ezért a pártcsoportok között ötlet­börzenapokat szervezünk. Minden ötlet, kezdeménye­zés zöld utat kap év közben is az exportterv sikeres szol­gálata érdekében. Farkas Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom