Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-13 / 61. szám

4 K elet- M agyarország 1983. március 13. Események címszavakban HÉTFŐ: Az NSZK törvényhozási választásain az eddigi kor­mánykoalíció pártjai közül a CDU és CSU növelte sza­vazatainak arányát és mandátumainak számát, a sza­baddemokraták megfogyatkozva bár, de bekerültek a Bundestagba, akárcsak (megalakulásuk óta először) a zöldek. A nagy vesztes az SPD — Franciaországban a községtanácsi választások első fordulójában a jobbol­dali ellenzék számos várost elhódított a baloldali kor­mánypártoktól — Oj-Delhiben megkezdte munkáját az el nem kötelezettek csúcsértekezlete KEDD: Marjai József miniszterelnök-belyettes Londonban ta­lálkozott Tbatcber miniszterelnök asszonnyal — Üj- Delhiben eszmecserét folytatott Gemajel libanoni elnök és Jasszer Arafat — Élesen szovjetellenes beszédet mondott Reagan amerikai elnök SZERDA: Az USA képviselőházának külügyi bizottsága nagy többséggel a nukleáris fegyverek befagyasztása mellett nyilatkozott meg — Jaruzelski tábornok megbeszélést folytatott Józef Glemp bíborossal, Lengyelország prí­másával a pápa júniusi látogatásáról — örmény terro­risták merényletet követtek el Belgrádban a török nagykövet ellen CSÜTÖRTÖK: Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter murmanszki beszédében elitélte az USA időhúzását a genfi tárgyalásokon — Colombo olasz külügyminiszter washingtoni tárgyalásain az amerikai magatartás mó­dosítását kérte — II. János Pál pápa hazatért közép­amerikai körútjáról — Reagan 110 millió dollár segélyt szán a salvadori hadseregnek PÉNTEK: Samir izraeli külügyminiszter Washingtonba érkezett, ahová a libanoni külügyminiszter is követi — Strauss— Genscher találkozó a nyugatnémet koalíciós tárgyalá­sok sorában SZOMBAT: Véget ért Üj-Delhiben az el nem kötelezettek csúcstalálkozója — Hosszú huzavona az OPEC minisz­teri ülésén az olaj ára és a kitermelhető mennyiségek meghatározása körül — A franciaországi községtanácsi választások második fordulója előtt feszültté Vált a poli­tikai hangulat, egyes miniszterek választási kudarcuk esetére bejelentették lemondásukat — Nyugtalanság nyugat-európai pénzügyi körökben, ahol több valuta le­értékelését várják Á hét három kérdése O Milyen viták uralták az el nem kötelezettek csúcstalálkozóját? Az el niem kötelezett (tehát katonai tömbökhöz nem tartozó) or­szágok mozgalmában kezdet­től fogva mindig jelentkeztek ellentmondások. Kívülről is eilentétes hatások érték min­denkor ezt az államcsoportot, amely a néhai „nagy hár­mas”, Naisszer, Nehru és Tito elképzelései szerint alakult ki. Az imperializmus meg­megpróbálta és próbálja el­tántorítani az el nem köte­lezetteket attól, hogy valójá­ban elkötelezettek legyenek a béke és a társadalmi hala­dás mellett. Imperialista ih- letésűek azok a kísérletek, amelyek mostanában hol Kambodzsa, hol Afganisztán, hol Nicaragua jövője kap­csán szeretnék megosztani a tömbön kívülieket, s az is kapóra jön a nemzetközi re­akciónak, ha az iraki—iráni háború el nem kötelezett or­szágokat állít egymással szembe. Emlékezetes, hogy a mos­tani csúcstalálkozónak Bag­dadban kellett volna lennie, s hogy a mozgalom elnöké­nek feladatát a továbbiakban Iraknak kellett volna vállal­nia, a háború ezt megakadá­lyozta. Oj-delhi és India úgyszólván „beugrott” csu­pán, de ez természetesen csak arra vonatkozott, hogy rend­kívül rövid idő alatt kellett megszervezni a csúcsértekez­letet. Egyébként Indira Gandhi és hatalmas országa nagy tekintélynek örvend a mozgalomban, így hát nem lehet meglepő, hogy a hang­adó és szóvivő szerepét a legközelebbi csúcstalálkozóig az indiai miniszterelnök - aSszony kapta. A sok-sok felszólaló között akadtak olyan állam- és kor­mányfők, akik a nyugatiak Nincs előrehaladás a libanoni kivonulásról folyó megbeszélé­seken. Képünkön: David Kimche (jobbról), az izraeli és Antoi­ne Fattal, a libanoni tárgyaló delegáció vezetője az egyik esz­mecserén. véleményét visszhangozták, de általáé osságban megálla­pítható, hogy az el nem kö­telezettség politikai tartal­mában változatlanul a leg­jelentősebb tényező az anti- imperializmus, az igazságos gazdaságii világrend követe­lése, a'háborús veszély elhá­rításának szándéka — ez mu­tatkozott meg a vitában is. Az iraki—iráni háború dol­gában szeretett volna közve­títőként fellépni maga a csúcsértekezlet, amely az esztelen háború befejezését sürgető határozati javaslat­tal is foglalkozott. Az iraki- iráni probléma miatt szen­vedett halasztást az a dön­tés, hogy hol legyen a kö­vetkező csúcstalálkozó, hi­szen ismét Irakot javasolták A francia baloldal pártjai felhí­vással fordultak a szavazókhoz: közös listájukra adott voksukkal segítsék a kormánytöbbséget a községtanácsi választások máso­dik, vasárnapi fordulóján. Ké­pünkön: a szocialista és a kom­munista párt képviselői egy saj­tóértekezleten. volna a legtöbben. Ám az ei­nem kötelezettek döntései csupán egyhangúan hozha­tók meg. O Miért húzódott el az OPEC vitája? Nem Bécsijén, az OPEC székhe­lyén, nem is Genfben, ahol a 13 olajexportáló ország kép­viselői több alkalommal ta­lálkoztak már, hanem Lon­donban kezdtek maratoni tár­gyalásokba a legfőbb olaj­termelők miniszterei. Nyil­ván azért, hogy rövid úton tarthassák a kapcsolatot Nagy-Britanniával is, amely­nek kormánya — nem tartoz­ván az OPEC-hez! — hetek­kel ezelőtt külön és egyedül döntött először olajárának csökkentéséről. Az árlavina akkor indult el. (Norvégia és Nigéria követte, az utóbbi pedig OPEC-tag.) Kilenc napon át alku­doztak az OPEC-miniszterek (és föltehetően más, London­ba gyűlt szakértők) az olaj áráról, és arról, hogy meny­nyire fogják vissza „a fekete, folyékony arany” termelését továbbá áresés megakadá­lyozása végett. Eddig 17 és fél millió hordó volt az OPEC-országok napi ter­melése, ezt kell lejjebb ven­ni. De ki tartozzék és meny­nyivel csökkenteni a maga termelését? Az árnak a kérdésében ha­mar aíbb közeledtek az eltérő álláspontok, s a végén 29 dol­lár hordónkénti értéknél ta­lálkoztak. (1 hordó — 159 li­ter.) Ha kisebb lesz az olaj ára, akkor azonos termelési meny- nyiség esetén csökken egy­egy OPEC-ország bevétele, érthető tehát, hogy legtöbb­jük növelné inkább a felho­zott olaj mennyiségét, mert így ellensúlyozhatná az ár­veszteséget. De a világban már ma is meghaladja a kí­nálat a keresletet! További túlkínálat méginkább leszo­ríthatná az árakat. Az OPEC- országok többségét aggada- lommial tölti el az a perspek­tíva, hogy az utóbbi években nyakló nélkül felvett (mert szinte rájuk tukmált!) hite­leket nemsokára már nem tudják törleszteni vagy visz- szafizetni. De a nyugati bank­világ is riadozik: ha fizetés- képtelenné válnak az OPEC- országok, akkor meginog az egész bankrendszer! A Közös Piac brüsszeli bizottsága is felhívásban fi­gyelmeztetett a nagyarányú olajárcsökkenés veszélyeire, és azt sürgette, hogy a fej­lett tőkés országok dolgozza­nak ki biztosítékokat a vi­lággazdaság újabb zavarai­nak a megelőzésére. O Mit jelent az amerikai nukleáris befagyasztási mozgalom új sikere? Kétség­telen sikernek könyvelhető el a békeszerető tömegek szem­pontjából az amerikai kép­viselőház külügyi bizottságá­nak az a szavazása, amelynek során: 27:9 arányban igent mondtak az atomfegyverzet befagyasztására. (Talán nem fölösleges megismételni, hogy a befagyasztás nem jelent leszerelést, nem jelent csök­kentést, csupán a jelenlegi helyzetet rögzíti, azaz újabb nukleáris fegyverek gyártá­sáról való lemondást De ez is nagy dolog a Reagan- kormányzat új meg új fegy­verkezési programjai ellené­ben! Emlékezetes, hogy tavaly novemberben a képviselőhá­zi, szenátusi és kormányzó választásokkal egyidőben az USA több államában nép­szavazást is tartottak a befa­gyasztás javaslatáról, s az általában a szavazók többsé­gének egyetértésével talál­kozott. Azóta ez második nagy eredmény a mozgalom­ban. Természetesen a képvi­selőház külügyi bizottságá­nak döntését még a képviselő­ház egészének is meg kell ismételnie, sőt még az sem kötné meg a Reagan-kor- mányzat kezét, mivel a sze­nátusnak — ahol pedig a konzervatív nézetű hon­atyák vannak többségben — káli a végső szót kimondania. De már ez a 27:9 arány is figyelemreméltó. S az indok­lás sem akármilyen; Torri­celli képviselő például fi­gyelmeztette az elnököt: nem akarnak többet a korlátozott atomháborúról, a megnyerhe­tő nukleáris összecsapásról hallani! Az USA-ban egyre többen emelik fel' szavukat a fegy­verkezés és a háborús hisz­téria ellen, A katolikus püs­pöki kar éppúgy pásztorle­vélben ítéli el a nukleáris fegyverkezést, mint az ame­rikai lutherónos egyház, amely Luther Márton évfor­dulójára 95 új tézist úgy fo­galmazott meg, hogy azok között ott van az atombomba elutasításai Mindezt kitűzik az amerikai lutherános temp­lomok kapujára. Pálfy József f------------------------------------------------------------------------------------------------------\ „Mindenben kételkedni kell" Utoljára a Marx-család- hoz tartozó, Lenehennek be­cézett Helen Demuth, a hű­séges házvezetőnő látta életben. A kopogtató En- gelsnek halkan nyitott aj­tót, hiszen nagybeteg volt a háznál A hűséges barát, harcos­társ azt hallotta, hogy reg­gel a nagybeteg egy kis le­vest és húst evett, sőt ke­vés bort is ivott hozzá. Len- chen azt mondta: — Elszunnyadt... Engels vele együtt ment fel a lépcsőn, ahol Marx karosszékében, íróasztala előtt ült A Tőke harmadik kötetének néhány kézirat- oldala feküdt előtte. De már nem élt. 1883. március 14- én, száz évvel ezelőtt Marx Károly szíve megszűnt do­bogni. Három nappal később, a londoni Highgate-i temető­ben kísérték utolsó útjára. A sírnál Engels beszélt. — Fel sem mérhető, mit vesztett ebben a férfiúban az európai és az amerikai harcos proletariátus, mit vesztett benne a történelem tudománya. Nagyon is ha­mar érezhető lesz az űr, amelyet ennek az óriásnak a halála hátrahagyott. Darvin a szerves termé­szet fejlődési törvényét fe­dezte fel — Marx az embe­ri történelem fejlődési tör­vényét: azt az eddig ideoló­giai burjántól ellepett egy­szerű tényt, hogy az embe­reknek előbb enniük, inni­uk, lakniuk és ruházkodni- uk kell, mielőtt politikával, tudománnyal, művészettel, vallással stb. foglalkozhat­nak; hogy tehát a közvetlen anyagi létfenntartási eszkö­zök termelése és ezzel egy nép vagy korszak minden­kori gazdasági fejlődési fo­ka az az alap, amelyből az illető emberek állami be­rendezkedései, jogi nézetei, művészete, sőt vallási kép­zetei kifejlődtek, így te­hát ebből az alapból kell ezeket magyarázni is — nem pedig ahogy eddig tör­tént, megfordítva. A hír — bár akkordban még közel sem volt olyan gyors a hírszolgálat, mint ma — hamarosan az egész világon köztudottá vált. A proletárlapok Engels sza­vait idézték: „Az emberiség szegényebb lett egy fejjel — elvesztette a legjelentő­sebb fejet, amellyel ma ren­delkezett.” A polgári sajtó orgánumai is hírt adtak ró­la. Az ellenségek is kény­telenek voltok elismerni szellemi nagyságát. A Neu­es Wiener Tagblatt című osztrák polgári lap írta, hogy „Kari Marxot a legje­lentősebb és legkiválóbb ‘kortársak közé kell sorol­ni.” A burzsoá sajtó azon­ban, miközben nem hall­gathatta el az elhunyt te­hetségét és életművének nagyságát, a lehető legkü­lönbözőbb módokon kiseb­bíteni igyekezett Marx ha­tását, eltorzítani tanításá­nak és tevékenységének jel­legét, arcátlanul meghami­sítva életrajzát. A gyűlölet és a rágalom, mellyel Mar­xot a tőkés rendszer vé­delmezői életében illették, halála után sem szűnt meg. Az Arbeiter-Wochen- Chrorikban Frankel Leó, Marx személyes jó isme­rőse, a család jó barátja méltatta az elhunyt jelen­tőségét. Rámutatott, hogy Marxot szocialista közgaz­dasági elméletén ldvül, leg­jobban történelemfelfo­gása különbözteti meg az ugyanezen a területen mű­ködő íróktól és tudósoktól. „Marx bebizonyította, hogy az eddigi társadalom — miként azt az ó- és közép­kor története is mutatja — egész története osztályhar­cok története, amelynek fo­lyamán az uralkodó osztá­lyok részéről társadalmi és politikai hatalmuk meg­tartása — a társadalmilag és politikailag elnyomottak részéről pedig a hatolom meghódítása iránt folyik a harc. Az emberi társadalom fejlődésének története Marx szerint szoros összefüggés­ben áll a termelési viszo­nyokkal, a társadalom szo­ciális létfeltételeivel, ame­lyek megváltoztatásával — alkalmazkodva az új vi­szonyokhoz és létfeltételek - hez — a társadalom elvei és eszméi ismét megváltoz­nak, úgyhogy egy bizonyos korszak uralkodó eszméi állandóan csak mint az uralkodó osztály eszméi nyilvánulnak meg. Marx történelemfelfogásából az is világosan kitűnik, hogy társadalmunk természetes fejlődési szakaszait az ural­kodó osztály éppoly kevés­sé képes rendeletekkel megváltoztatni, mint aho­gyan a munkásosztály sem tudja e fejlődési szakaszo­kat átugrani”. Frankel: „Marx már ra­vatalon fekszik. Gazdag tevékenysége közben tá­vozott tőlünk és ahol a vi­lágon egyetlen gondolkodó munkás, egyetlen önzetlen tudós, a nép egyetlen igaz barátja él, ott ezt a legki­magaslóbb, legnemesebb emberbarátot meg fogják gyászolni. Marx halott, de az egész munkásosztályt betöltő szelleme él és élni fog még akkor is, amikor mi, gyászoló tanítványai, már régen eltűntünk az örök éjszakában”. Ez a szellem él, alkotá­sait világszerte százmilliók tanulmányozták és tanul­mányozzák. Gondolatai újabb eszméket szültek, munkamódszere, amelyet kedvenc jeligéje a De om­nibus dubitandum (Minden­ben kételkedni kell) jel­lemzett, a társadalommal foglalkozó igazi tudósak számára örök példát adott. Csak testét földelték el a London északi részében lévő temetőnek a szegények, elesettek részére fenntar­tott csücskében; szelleme — ahogy már halála órá­jában előre látták barátai, tanítványai — évszázado­kon át tovább él. És az egyszerű márvány­táblát, amely alatt már elő­zőleg elhunyt hűséges fele­sége is nyugodott, s ahová később egyik unokáját, majd Helene Demuthot is temették, csak 1956-ban váltotta fel a temető egy központi helyén fekvő, egy­szerű emlékmű. A kifejező Marx mellszobrot Lauren­ce Bradshaw ismert lon­doni szobrász készítette. A síremlék talapzatába be­illesztették a Marx-család régi sírját jelölő márvány­táblát. Az emlékműnél minden áldott nap sok a friss virág. Az az elme, amely száz esztendeje nem gondolkodik többé, kiér­demelte az emberiség há­láját. Pintér István

Next

/
Oldalképek
Tartalom