Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-13 / 61. szám
4 K elet- M agyarország 1983. március 13. Események címszavakban HÉTFŐ: Az NSZK törvényhozási választásain az eddigi kormánykoalíció pártjai közül a CDU és CSU növelte szavazatainak arányát és mandátumainak számát, a szabaddemokraták megfogyatkozva bár, de bekerültek a Bundestagba, akárcsak (megalakulásuk óta először) a zöldek. A nagy vesztes az SPD — Franciaországban a községtanácsi választások első fordulójában a jobboldali ellenzék számos várost elhódított a baloldali kormánypártoktól — Oj-Delhiben megkezdte munkáját az el nem kötelezettek csúcsértekezlete KEDD: Marjai József miniszterelnök-belyettes Londonban találkozott Tbatcber miniszterelnök asszonnyal — Üj- Delhiben eszmecserét folytatott Gemajel libanoni elnök és Jasszer Arafat — Élesen szovjetellenes beszédet mondott Reagan amerikai elnök SZERDA: Az USA képviselőházának külügyi bizottsága nagy többséggel a nukleáris fegyverek befagyasztása mellett nyilatkozott meg — Jaruzelski tábornok megbeszélést folytatott Józef Glemp bíborossal, Lengyelország prímásával a pápa júniusi látogatásáról — örmény terroristák merényletet követtek el Belgrádban a török nagykövet ellen CSÜTÖRTÖK: Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter murmanszki beszédében elitélte az USA időhúzását a genfi tárgyalásokon — Colombo olasz külügyminiszter washingtoni tárgyalásain az amerikai magatartás módosítását kérte — II. János Pál pápa hazatért középamerikai körútjáról — Reagan 110 millió dollár segélyt szán a salvadori hadseregnek PÉNTEK: Samir izraeli külügyminiszter Washingtonba érkezett, ahová a libanoni külügyminiszter is követi — Strauss— Genscher találkozó a nyugatnémet koalíciós tárgyalások sorában SZOMBAT: Véget ért Üj-Delhiben az el nem kötelezettek csúcstalálkozója — Hosszú huzavona az OPEC miniszteri ülésén az olaj ára és a kitermelhető mennyiségek meghatározása körül — A franciaországi községtanácsi választások második fordulója előtt feszültté Vált a politikai hangulat, egyes miniszterek választási kudarcuk esetére bejelentették lemondásukat — Nyugtalanság nyugat-európai pénzügyi körökben, ahol több valuta leértékelését várják Á hét három kérdése O Milyen viták uralták az el nem kötelezettek csúcstalálkozóját? Az el niem kötelezett (tehát katonai tömbökhöz nem tartozó) országok mozgalmában kezdettől fogva mindig jelentkeztek ellentmondások. Kívülről is eilentétes hatások érték mindenkor ezt az államcsoportot, amely a néhai „nagy hármas”, Naisszer, Nehru és Tito elképzelései szerint alakult ki. Az imperializmus megmegpróbálta és próbálja eltántorítani az el nem kötelezetteket attól, hogy valójában elkötelezettek legyenek a béke és a társadalmi haladás mellett. Imperialista ih- letésűek azok a kísérletek, amelyek mostanában hol Kambodzsa, hol Afganisztán, hol Nicaragua jövője kapcsán szeretnék megosztani a tömbön kívülieket, s az is kapóra jön a nemzetközi reakciónak, ha az iraki—iráni háború el nem kötelezett országokat állít egymással szembe. Emlékezetes, hogy a mostani csúcstalálkozónak Bagdadban kellett volna lennie, s hogy a mozgalom elnökének feladatát a továbbiakban Iraknak kellett volna vállalnia, a háború ezt megakadályozta. Oj-delhi és India úgyszólván „beugrott” csupán, de ez természetesen csak arra vonatkozott, hogy rendkívül rövid idő alatt kellett megszervezni a csúcsértekezletet. Egyébként Indira Gandhi és hatalmas országa nagy tekintélynek örvend a mozgalomban, így hát nem lehet meglepő, hogy a hangadó és szóvivő szerepét a legközelebbi csúcstalálkozóig az indiai miniszterelnök - aSszony kapta. A sok-sok felszólaló között akadtak olyan állam- és kormányfők, akik a nyugatiak Nincs előrehaladás a libanoni kivonulásról folyó megbeszéléseken. Képünkön: David Kimche (jobbról), az izraeli és Antoine Fattal, a libanoni tárgyaló delegáció vezetője az egyik eszmecserén. véleményét visszhangozták, de általáé osságban megállapítható, hogy az el nem kötelezettség politikai tartalmában változatlanul a legjelentősebb tényező az anti- imperializmus, az igazságos gazdaságii világrend követelése, a'háborús veszély elhárításának szándéka — ez mutatkozott meg a vitában is. Az iraki—iráni háború dolgában szeretett volna közvetítőként fellépni maga a csúcsértekezlet, amely az esztelen háború befejezését sürgető határozati javaslattal is foglalkozott. Az iraki- iráni probléma miatt szenvedett halasztást az a döntés, hogy hol legyen a következő csúcstalálkozó, hiszen ismét Irakot javasolták A francia baloldal pártjai felhívással fordultak a szavazókhoz: közös listájukra adott voksukkal segítsék a kormánytöbbséget a községtanácsi választások második, vasárnapi fordulóján. Képünkön: a szocialista és a kommunista párt képviselői egy sajtóértekezleten. volna a legtöbben. Ám az einem kötelezettek döntései csupán egyhangúan hozhatók meg. O Miért húzódott el az OPEC vitája? Nem Bécsijén, az OPEC székhelyén, nem is Genfben, ahol a 13 olajexportáló ország képviselői több alkalommal találkoztak már, hanem Londonban kezdtek maratoni tárgyalásokba a legfőbb olajtermelők miniszterei. Nyilván azért, hogy rövid úton tarthassák a kapcsolatot Nagy-Britanniával is, amelynek kormánya — nem tartozván az OPEC-hez! — hetekkel ezelőtt külön és egyedül döntött először olajárának csökkentéséről. Az árlavina akkor indult el. (Norvégia és Nigéria követte, az utóbbi pedig OPEC-tag.) Kilenc napon át alkudoztak az OPEC-miniszterek (és föltehetően más, Londonba gyűlt szakértők) az olaj áráról, és arról, hogy menynyire fogják vissza „a fekete, folyékony arany” termelését továbbá áresés megakadályozása végett. Eddig 17 és fél millió hordó volt az OPEC-országok napi termelése, ezt kell lejjebb venni. De ki tartozzék és menynyivel csökkenteni a maga termelését? Az árnak a kérdésében hamar aíbb közeledtek az eltérő álláspontok, s a végén 29 dollár hordónkénti értéknél találkoztak. (1 hordó — 159 liter.) Ha kisebb lesz az olaj ára, akkor azonos termelési meny- nyiség esetén csökken egyegy OPEC-ország bevétele, érthető tehát, hogy legtöbbjük növelné inkább a felhozott olaj mennyiségét, mert így ellensúlyozhatná az árveszteséget. De a világban már ma is meghaladja a kínálat a keresletet! További túlkínálat méginkább leszoríthatná az árakat. Az OPEC- országok többségét aggada- lommial tölti el az a perspektíva, hogy az utóbbi években nyakló nélkül felvett (mert szinte rájuk tukmált!) hiteleket nemsokára már nem tudják törleszteni vagy visz- szafizetni. De a nyugati bankvilág is riadozik: ha fizetés- képtelenné válnak az OPEC- országok, akkor meginog az egész bankrendszer! A Közös Piac brüsszeli bizottsága is felhívásban figyelmeztetett a nagyarányú olajárcsökkenés veszélyeire, és azt sürgette, hogy a fejlett tőkés országok dolgozzanak ki biztosítékokat a világgazdaság újabb zavarainak a megelőzésére. O Mit jelent az amerikai nukleáris befagyasztási mozgalom új sikere? Kétségtelen sikernek könyvelhető el a békeszerető tömegek szempontjából az amerikai képviselőház külügyi bizottságának az a szavazása, amelynek során: 27:9 arányban igent mondtak az atomfegyverzet befagyasztására. (Talán nem fölösleges megismételni, hogy a befagyasztás nem jelent leszerelést, nem jelent csökkentést, csupán a jelenlegi helyzetet rögzíti, azaz újabb nukleáris fegyverek gyártásáról való lemondást De ez is nagy dolog a Reagan- kormányzat új meg új fegyverkezési programjai ellenében! Emlékezetes, hogy tavaly novemberben a képviselőházi, szenátusi és kormányzó választásokkal egyidőben az USA több államában népszavazást is tartottak a befagyasztás javaslatáról, s az általában a szavazók többségének egyetértésével találkozott. Azóta ez második nagy eredmény a mozgalomban. Természetesen a képviselőház külügyi bizottságának döntését még a képviselőház egészének is meg kell ismételnie, sőt még az sem kötné meg a Reagan-kor- mányzat kezét, mivel a szenátusnak — ahol pedig a konzervatív nézetű honatyák vannak többségben — káli a végső szót kimondania. De már ez a 27:9 arány is figyelemreméltó. S az indoklás sem akármilyen; Torricelli képviselő például figyelmeztette az elnököt: nem akarnak többet a korlátozott atomháborúról, a megnyerhető nukleáris összecsapásról hallani! Az USA-ban egyre többen emelik fel' szavukat a fegyverkezés és a háborús hisztéria ellen, A katolikus püspöki kar éppúgy pásztorlevélben ítéli el a nukleáris fegyverkezést, mint az amerikai lutherónos egyház, amely Luther Márton évfordulójára 95 új tézist úgy fogalmazott meg, hogy azok között ott van az atombomba elutasításai Mindezt kitűzik az amerikai lutherános templomok kapujára. Pálfy József f------------------------------------------------------------------------------------------------------\ „Mindenben kételkedni kell" Utoljára a Marx-család- hoz tartozó, Lenehennek becézett Helen Demuth, a hűséges házvezetőnő látta életben. A kopogtató En- gelsnek halkan nyitott ajtót, hiszen nagybeteg volt a háznál A hűséges barát, harcostárs azt hallotta, hogy reggel a nagybeteg egy kis levest és húst evett, sőt kevés bort is ivott hozzá. Len- chen azt mondta: — Elszunnyadt... Engels vele együtt ment fel a lépcsőn, ahol Marx karosszékében, íróasztala előtt ült A Tőke harmadik kötetének néhány kézirat- oldala feküdt előtte. De már nem élt. 1883. március 14- én, száz évvel ezelőtt Marx Károly szíve megszűnt dobogni. Három nappal később, a londoni Highgate-i temetőben kísérték utolsó útjára. A sírnál Engels beszélt. — Fel sem mérhető, mit vesztett ebben a férfiúban az európai és az amerikai harcos proletariátus, mit vesztett benne a történelem tudománya. Nagyon is hamar érezhető lesz az űr, amelyet ennek az óriásnak a halála hátrahagyott. Darvin a szerves természet fejlődési törvényét fedezte fel — Marx az emberi történelem fejlődési törvényét: azt az eddig ideológiai burjántól ellepett egyszerű tényt, hogy az embereknek előbb enniük, inniuk, lakniuk és ruházkodni- uk kell, mielőtt politikával, tudománnyal, művészettel, vallással stb. foglalkozhatnak; hogy tehát a közvetlen anyagi létfenntartási eszközök termelése és ezzel egy nép vagy korszak mindenkori gazdasági fejlődési foka az az alap, amelyből az illető emberek állami berendezkedései, jogi nézetei, művészete, sőt vallási képzetei kifejlődtek, így tehát ebből az alapból kell ezeket magyarázni is — nem pedig ahogy eddig történt, megfordítva. A hír — bár akkordban még közel sem volt olyan gyors a hírszolgálat, mint ma — hamarosan az egész világon köztudottá vált. A proletárlapok Engels szavait idézték: „Az emberiség szegényebb lett egy fejjel — elvesztette a legjelentősebb fejet, amellyel ma rendelkezett.” A polgári sajtó orgánumai is hírt adtak róla. Az ellenségek is kénytelenek voltok elismerni szellemi nagyságát. A Neues Wiener Tagblatt című osztrák polgári lap írta, hogy „Kari Marxot a legjelentősebb és legkiválóbb ‘kortársak közé kell sorolni.” A burzsoá sajtó azonban, miközben nem hallgathatta el az elhunyt tehetségét és életművének nagyságát, a lehető legkülönbözőbb módokon kisebbíteni igyekezett Marx hatását, eltorzítani tanításának és tevékenységének jellegét, arcátlanul meghamisítva életrajzát. A gyűlölet és a rágalom, mellyel Marxot a tőkés rendszer védelmezői életében illették, halála után sem szűnt meg. Az Arbeiter-Wochen- Chrorikban Frankel Leó, Marx személyes jó ismerőse, a család jó barátja méltatta az elhunyt jelentőségét. Rámutatott, hogy Marxot szocialista közgazdasági elméletén ldvül, legjobban történelemfelfogása különbözteti meg az ugyanezen a területen működő íróktól és tudósoktól. „Marx bebizonyította, hogy az eddigi társadalom — miként azt az ó- és középkor története is mutatja — egész története osztályharcok története, amelynek folyamán az uralkodó osztályok részéről társadalmi és politikai hatalmuk megtartása — a társadalmilag és politikailag elnyomottak részéről pedig a hatolom meghódítása iránt folyik a harc. Az emberi társadalom fejlődésének története Marx szerint szoros összefüggésben áll a termelési viszonyokkal, a társadalom szociális létfeltételeivel, amelyek megváltoztatásával — alkalmazkodva az új viszonyokhoz és létfeltételek - hez — a társadalom elvei és eszméi ismét megváltoznak, úgyhogy egy bizonyos korszak uralkodó eszméi állandóan csak mint az uralkodó osztály eszméi nyilvánulnak meg. Marx történelemfelfogásából az is világosan kitűnik, hogy társadalmunk természetes fejlődési szakaszait az uralkodó osztály éppoly kevéssé képes rendeletekkel megváltoztatni, mint ahogyan a munkásosztály sem tudja e fejlődési szakaszokat átugrani”. Frankel: „Marx már ravatalon fekszik. Gazdag tevékenysége közben távozott tőlünk és ahol a világon egyetlen gondolkodó munkás, egyetlen önzetlen tudós, a nép egyetlen igaz barátja él, ott ezt a legkimagaslóbb, legnemesebb emberbarátot meg fogják gyászolni. Marx halott, de az egész munkásosztályt betöltő szelleme él és élni fog még akkor is, amikor mi, gyászoló tanítványai, már régen eltűntünk az örök éjszakában”. Ez a szellem él, alkotásait világszerte százmilliók tanulmányozták és tanulmányozzák. Gondolatai újabb eszméket szültek, munkamódszere, amelyet kedvenc jeligéje a De omnibus dubitandum (Mindenben kételkedni kell) jellemzett, a társadalommal foglalkozó igazi tudósak számára örök példát adott. Csak testét földelték el a London északi részében lévő temetőnek a szegények, elesettek részére fenntartott csücskében; szelleme — ahogy már halála órájában előre látták barátai, tanítványai — évszázadokon át tovább él. És az egyszerű márványtáblát, amely alatt már előzőleg elhunyt hűséges felesége is nyugodott, s ahová később egyik unokáját, majd Helene Demuthot is temették, csak 1956-ban váltotta fel a temető egy központi helyén fekvő, egyszerű emlékmű. A kifejező Marx mellszobrot Laurence Bradshaw ismert londoni szobrász készítette. A síremlék talapzatába beillesztették a Marx-család régi sírját jelölő márványtáblát. Az emlékműnél minden áldott nap sok a friss virág. Az az elme, amely száz esztendeje nem gondolkodik többé, kiérdemelte az emberiség háláját. Pintér István
