Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. február 12. Hogyan is szólítsam? HÉTVÉGI INTERJÚ Dajka S. Bertalannal, a megyei NEB elnökével ön négy hónap fogházra ítéltetett, igaz büntetésének végrehajtását — te­kintette! atnra, hogy eddig még nem ke­rült összeütközésbe a törvénnyel —, egy évre felfüggesztette a bíróság. Meg­tört és magábaszáUó ember benyomását keltette, amikor az ítélet meghallgatá­sára felállt, és bízom abban, hogy hi­hetünk a megbánást tanúsító szavaknak. ön fiatal ember, még a harmincadik évét sem töltötte be. Figyelembe véve az önről tudottakat, gondolom: jöve­delme nem az egeket verdesi, de mind­ezt mérlegelve sem találok mentséget arra, hogy az áruházban bőrdzsekit lo­pott, s amikor az eladók felfedezték, ahelyett, hogy visszaadta volna a ruha­darabot, elfutott Esete sok szempontból meggondolkoz- taitó, annál inkább is, mert nemcsak ön­ről van most szó, még akkor sem, ha a kiinduló példát ön szolgáltatta. Nem­rég ugyanis egyik nagy nyíregyházi áruházunk vezetője mondta el. hogy szaporodnak a lopások, s az elkövetők között pedig egyre többen vannak vég­zettségüket tekintve értelmiségiek. Lu­xuscikkeket lopnak általában, márkás italt kávét, drágább ruhadarabot, ha bár akadt már olyan is, akit álsónad- rág-lópáson csíptek. Egy biztos tehát: senkinek sem kenyérre volt szüksége. Ha mosolyogni lehetne ezeken az ügyeken, akkor azt mondanám, hogy már-már komikus hallgatni a rajtaka­pottak védekezését — köztük az önét —, mely úgy szól: maguk sem tudják miént tették amit tettek, nem tudják, miként történhetett ami történt. Mint­ha csupa önkívületben lévő ember nyúl­na az áruházak, boltok polcain lévő ér­tékek után. Nevetni való azonban a leg­jobb akarattal siem fedezhető fel ezen Ügyekben, annál inkább egyfajta ski­zofrénia jelei. Ment mi másnak nevezhető az, ha egy állampolgár, akinek feladata erköl­csi. anyagi értékek védelme (egyébként jó családapa és hűséges hitvesek otthon), pillanatok ala/tt vetkőzi le, amit tanult és amit talán fennen is hirdet. Ha jól emlékszem, Nagy Lajos egyik novellájának munkás szereplője ma­gasztosult hőssé, pedig ez az ember is lopott. Igaz kenyeret, s nem italt Éhes volt, márpedig enni kell, mert élni mu­száj, s aki éhes, az gondolkozni, etikai normákat idézgetni, törvényes követ­kezményekkel számolni ritkán tud, nem is tudhat, mert a táplálkozás szük­ségessége minden egyebet elnyom. Meg­győződésem azonban, hogy ön, s Önök többiek, nem éheznek, A lopás alól felmentést adni ma és itt általában nem lehet, kivételt csak az elmekóntan körébe vágó esetek ké­peznek. S különösen nincs mentség, ha azt azok teszik, akiket egyebek közt a példamutatásra is köteleznek tanulmá­nyaik, s a társadalomban betöltött he­lyük. S ez az a pont, ahol az ön tetté­től — önt ez természetesen nem menti — el kell vonatkoztatnunk. Mert — és ez köztudott — nemcsak pitiáner tol- vajlások rontják az értelmiség bizonyos részének hitelét, hanem az intellektuá­lisnak nevezhető bűnözés számos alfa­ja, a mérleghamisítástól a jogtalan ha­szonszerzésig. A mérleghamisítás révén például érdemtelenül lehet elismerés­hez jutni, a jogitalan haszonszerzéssel viszont (ami mögött a pozícióval való visszaélés is meghúzódhat), nyaralóhoz. Meg kell mondanom: rendkívül sú­lyosnak érzem ezeket a tetteket, legyen szó dzsekilopásról vagy nyaralóépítés­ről, ha nem is tartoznak egy súlycso­portba. Ment ismert, hogy az előítéletek mindig teljes körre általánosítanak, a teljes kör hitelét rontják, noha a kör­höz tartozóik abszolút kisebbsége ma­rasztalható csak el a társadalomellenes tettekben. És pontosan ez az, ami mi­att nem szabad beérni csak a bírósági elmarasztalással, hogy akiben az előíté­let ütne gyökeret az is tudja: aki írott és íratlan törvényeink, erkölcsi szabá­lyaink ellen vét, az nemcsak a bíróság előtt felel tettéért. A Az önök negyedszázados jubileumáról most megyeszerte megemlékeznek. A népi ellenőrzés pedig igazán nem szo­kott az (ünnepléshez, hiszen az eltelt 25 év során inkább a gondokkal teli hét­köznapokon hallatott magáról. Egyet­értünk ebben? — Természetesen igen. Hozzátenném: a mostani megemlékezésen sem önmagun.kát ünnepeltük. Csupán megálltunk egy pilla­natra, hogy elismeréssel szóljunk annak a kétezer embernek a munkájáról, aki me­gyénkben őrizetlenül vállalja ezt a nem kis tehenrel járó feladatot. A Hazánkban számos ellenőrzési szervezet működik. Van állami, szövetkezeti, tár­sadalmi és vállalati ellenőrzés is. Mi a népi ellenőrzés helye ebben ja mecha­nizmusban? — A mi szervezetünk munkája sajátos. Állami ellenőrző szerv vagyunk, egyúttal azonban mélységesen népi jelleggel műkö­dünk. Apparátusunk is olyan kicsi, hogy eleve a tömegek részvétedére építünk. A mi jogosítványunk nem ad lehetőséget arra, hegy a vizsgálati megállapítást követően magunk alkalmazzunk szankciókat —' ma­gyarul büntessünk —, hanem javasoljuk az eljárást a szabálysértési, a fegyelmire jogo­sult hatóságoknak, illetve az ügyészségnek. Aiz AKF-mek, a szakszervezetnek is vannak társadalmi ellenőrei, akik például súlycson­kítás, árdrágítás és más ügyekben vizsgá­lódnak. Mi azonban azt vizsgáljuk e terüle­teken is, hogy milyen összességében, a lakos­ság ellátása, mennyiben felel meg a keres­kedelem tevékenysége életszínvonalbeli cél­jainknak és az illetékeseknek megtesszük a javaslatokat. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a fogyasztói érdekvédelem konkrét ál­lapotát is megnézzük. És végül még egy kü­lönbség; a népi ellenőr nem csupán feltár, de a tevékenységében tapasztaltakat saját mun­kahelyén is hasznosítja. £ Dajka elvtárs négy éve a megyei NEB w elnöke. Ismerve a negyedszázad mun­káját is, mit tart a megyei NEB első számú eredményének? „...Ikksr mondunk igazat, ha beis­merjük, hogy ezt a munkát nem is lehet megfelelően megbecsülni. Ne­künk Igen szerények a lehetősége­ink az elismerésre... Ezért is hadd ragadjam meg az alkalmat és kér­jem, írja le: megérdemlik a megye közvéleménye tiszteletét” ségre vonás mértékét. Ebben az esetben az idő nem nekünk dolgozik, ezt nyugodt lel­kiismerettel állíthatom. Mit lehetne ez ellen tenni? Ilyen esetekben megkifogásoljuk az illetékes szervek döntését és nem ritkán a mi javaslatunknak megfelelően módosulnak korábbi határozatok. Tudniillik, nem sokat ér a má realizálása javaslatunk, ha nem tud­juk végrehajtatni. 0 Ha én a népi ellenőrzéshez akarok for­dulni, hogyan tehetném? Egyáltalán miként indítanak vizsgálatot? — Azt, hogy a népi ellenőrzés- mindig a legfontosabb társadalmi, gazdasági kérdések­kel foglalkozott. Erre példa, hogy a megala­kulás után elsősorban a különböző visszaélé­sék vizsgálata vélt a napirenden. A mező­gazdaság átszervezését követően a téeszek megszilárdítását tekintette fő feladatának. Foglalkozott például a gépi ellátással, az ültetvények helyzetével, a járulékos beruhá­zásokkal, a termelés növelésének lehetősé­geivel, majd a vállalatszerű gazdálkodás se­gítésével. A hetvenes években a termelés és a fogyasztás, az ár és minőség, s természe­tesen a lakosság kulturális, szociális ellátá­sának vizsgálata került munkánk középpont­jába. Ezek az embereket közvetlenül érintő kérdések. Napjainkban pedig az export, az energiagazdálkodás, a tömegétkeztetés, az általános iskolai tanteremépítés van napi­renden. Ezek a vizsgálatok a gyakorlatban is segítették a megyei vezetés döntéseinek előkészítését. Gondolom mindez kézenfekvő, hiszen az ellenőrzés nem önmagáért való. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy tevékenységünlk része a megye tervszerű fejlődésének, eddig megtett útjának. Egyszerűbb vagy bonyolultabb a mun­kájuk a gazdálkodás mechanizmusa megváltozásával, • vállalati önállóság növekedése után, a kisvállalkozások korszakában a korábbi időszakénál? — Bizonyos értelemben bonyolultabb. Elég, ha csak arra gondolok, hogy a számítógépes technika elterjedt, a vállalati gazdálkodás is bonyolulttá lett, önállóságuk növelésével megnőtt a kockázatvállalás lehetősége. Hogy ez a kockázat ésszerű-e vagy kalandorság, a kérdés eldöntése sokszor nekünk is felad­ja a leckét. Ehhez is fel kell nőnie a népi ellenőrzésnek. Emiatt is van, hogy állandó­an frissítjük az állományt a feladatoknak megfelelően. És a legjobb szakembereket kérjük ki az illetékes vállalatoktól. Nincs-e néha olyan feltárják a hibákat, érzése, hogy Önök amelyek később összezsugorodnak, vagy hónapokig, éve­kig elhúzódnak az ügyek, s közben el­vész a lényeg? — De igen. Sajnos előfordul, hogy példá­ul egy gazdasági bírság intézése 2—3 évet is igénybe vesz. Ez azt jelenti, hogy az adott egységnél a huzavona gátolja az ottani mun­kát Másrészt olyan is van, amire rákérde- , zeit Az ügyek elhúzódása tompítja a feleiős­— Ezt több részre kiéli bontanunk. Elő­ször is vannak a központból, a párt- és a kormány vezetés számára igényelt vizsgálati itémák. Vannak aztán megyeiek és helyiek, amelyeket az itteni szervek igényelnek tő­lünk. És végül: vizsgálatot indítunk még közérdekű bejelentések és magánpanaszok alapján. Az arány ezek között (ha százalék­ban akarjuk kifejezni) egyharmad-egyhar- mad-egyhairmad. A vizsgálatok száma a meg­alakulást követően évente kétszáz körül ala­kult, jelenleg száz. Kérdezheti, hogy ma mi­ért kevesebb? Elvünk, hogy kevesebbet, de alaposabban vizsgáljunk. S ez nyilván ösz- szefüggésben vian az országos és megyei té­mák komplex megközelítésével, amelyben egy vizsgálat többel is felér, hiszen például olyan témában, mint mondjuk az energia- gazd álkod ás, igen sok helyen és minden nép- gazdasági ágban megnézzük az állapotokat. Tehát a közvélemény-kutatáshoz, a repre­zentatív statisztikai felméréshez hasonlóan úgynevezett mintát veszünk, melyből igen jól lehet következtetni az általános helyzet­képre. ák Nőtt vagy csökkent a lakossági bejelen­tések száma az utóbbi években? — Csökkent. A És ennek az az oka, hogy önök mással w vannak elfoglalva? — Semmiképpen. Azt is mondhatnám, hogy a lakosság ügyeivel foglalkozó szervek job­ban dolgoznak, mint korábban. Komolyab­ban veszik például a határidőket. Ennek el­lenére tisztában vagyunk azzal, hagy ez csak általában van így és nem minden szervnél, intézménynél és főleg nem minden ügyinté­zőnél. Ismétlem, nem vagyunk mással el­foglalva. Mi a közérdekű bejelentéseket, minden egyes beadványt mindig is nagyon fontos kérdésként kezeljük és komolyan vizsgáljuk. Még akkor is, ha azok névtelenül érkeznek is hozzánk. A Ha már itt tartunk: milyen a névtelen w bejelentések aránya? — A bejelentések mintegy harmada név­telen, ez az arány a 25 év alatt alig válto­zott. Azt is el kell mondani, hogy a névtelen bejelentések kilencven százalékánál valós vagy részben valós a panasz. Csupán tíz százalékánál vagyunk tanúi az alaptalan, nem egy esetben rágaüjmazó magatartásnak. & Mi jellemzi ezeket a bejelentéseket, mit jeleznek? — A társadalmi tulajdonnal, a hatalom­mal való visszaélést, a vezetés hiányossá­gait. Az utóbbi időiben pediig egyre inkábba fogyasztók megkárosítását a kereskedelem, de nem ritkán az ipar részéről. £ Ez utóbbi új. Éppen ezért érdekes. Mi­ről van szó? — Például az ipar árkalkulációjáról. Pon­tosabban arról, hogy némely vállalat, szö­vetkezet nem a jó munkája, hanem az árak emelése révén akar meggazdagodni, tisztes­ségtelen haszonhoz jutni. Itt említeném meg a vendéglátást, amely az osztályba sorolás­nál próbál manipulálni, másodosztályú ét­termet akar elsőbe, harmadrendűt második­ba sorolni és így tovább... Mi ez, ha nem árdrágítás? G Ilyen esetben hogyan jár el a NEB? — Jelezzük a vállalatnak és felügyeleti szervének a kifogásokat, s ha úgy ítéljük meg, büntető eljárást is kezdeményezünk. Nem elégszünk meg azzal, hogy valamit megállapítunk, s még azzal sem, hogy mát válaszol kifogásainkra a vállalat, intézmény. Egy éven belül utóvizsgálatunk visszatér az eredményre. S bizottsági ülésen is beszámol­tatjuk az illető vállalat vezetőjét korábbi javaslatunk sorsáról. S ha azt látjuk, hogy a korábbi hibák megmaradtak, ez esetben következetesebben élünk törvényadita jo­gunkkal. Mintha az utóbbi hallatna magáról Mi ennek az oka? időben kevesebbet az önök szervezete. — Azt hiszem, így nem jó a kérdés. Je­lentősebb vizsgálataink a közvélemény elé kerülnék a Kelet-Magyar ország útján is. De azzal a lehetőséggel is élünk, hogy kisebb munkahelyi közösségekkel megbeszéljük a vizsgálati tapasztalatokat. Ha arra gondol, hogy lehetne-e több ügyet a nyilvánosság elé tárni, akkor azt mondom, hogy igen. Hi­szen közös érdek, hogy esetekből másutt is okuljanak. £ Hogyan fogadják a népi ellenőröket? — Vegyes a kép. Ahol rendben vannak a dolgók, ott a fogadtatás jó. Olyan vezetővel is találkozunk, aiki külön kéri, hogy — mivel belső ellenőrzési apparátusa nem tudja fel­színre hozni a hibákat —a tervezett terüle­teken kívül is vizsgálódjunk. Ahol viszont már előre tudják, hogy baj van és annak személyi konzekvenciája várható, Ott bizony nem fogadnak minket kitörő lelkesedéssel. De hát ezt nem is várjuk. Olvastam egy jelentésben, hogy a me­gyében 127 népi ellenőr már negyed- százada dolgozik. Kellőképpen megbe­csülik ezt a társadalmi munkát? — Azt hiszem, akkor mondunk igazat, ha beismerjük, hogy ezt a munkát nem is lehet megfelelően megbecsülni. Nekünk igen sze- irények a lehetőségeink az elismerésre. Egy- egy tárgyjutalom, egy meleg mondat, vagy kézfogás is sokat jelent a számiunkra. Ezért is hadd ragadjam meg az alkalmat és kér­jem, írja le: megérdemlik a megye közvéle­ménye tiszteletét. Már érintette, hogy számítógépes kor­szakban élünk. Ezzel kapcsolatos a kér­désem: ennek megfelelő a népi ellen­őrök szakmai, politikai felkészültsége, emberismerete? — Olyan, amely magas színvonalú mun­kára képesíti őket. Nincs nálam statisztika, de például a megyei vizsgálatokban közre­működő népi ellenőrök minden szakmában otthon vannak. Legutóbb növekedett a köz- gazdasági és jogi képzettségűek száma, ará­nya is. Annyit még róluk, hogy ötven száza­lékuk párttag, sok a fiatal és .nyolc ország­gyűlési képviselő egyúttal népi ellenőr is. Sok mindenről beszéltünk, de termé­szetesen közel sem mindenről, ami pe­dig fontos lenne. Az írás terjedelme azonban véges, így befejezésül azt kér­dezném: elégedett-e az eddigi munká­val, vannak-e gondjaik, és miben össze­gezné a következő évek tennivalóit? — Nem én mondom, mások Is megfogal­mazták: a hátunk mögött lévő negyedszázad népi ellenőrzési munkája megfelelt az elvá­rásoknak. De ez nem jeleníti, hogy már sem­mi gond nincs, hogy szervezetünk nem le­het hatékonyabb, eredményesebb. Főként a testületi munka színvonalát szükséges növel­ni, hogy minden esetben megalapozóttabbak, konkrétabbak, kiskapukat nyitva nem ha­gyok legyenek döntéseink. Mindezt akkor érjük ei, ha tovább erősítjük a hálózatot, ha például jobban- igénybe vesszük a népi el­lenőri szakcsoportokat, fiatalítunk. Igen fontosnak tartom, hogy több munkást von­junk be tevékenységünkbe, hiszen ha nem is a közgazdász szintjén ismerik a helyze­tet, die közvetlenül és mélyebben. Aztán fontosnak tartam, hogy erősítsük a közvéle­ményben az ellenőrzés szükségességét. És végül: a társszerveikkel jobban összehangol­va dolgozzunk, így kiiktathatjuk a párhuza­mosságokat, amelyek jelenleg fölöslegesen kötnek le ellenőrzési energiáikat. G Köszönöm a beszélgetést. ,•j :f-v- , ' Kopka János

Next

/
Oldalképek
Tartalom