Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
4 Kelet-Magyarorezág 1983. február 1. Napi külpolitikai kommontár ÜRES TÁSKÁVAL | ég mielőtt vasárnap elindult volna George Bush aletaök nyugat- európai kőrútjára, kétféle amerikai álláspont körvonalazódott. Az egyik szerint Bush feladata egyértelműen a hidegháborús elképzelések támogatása, a „szovjet veszély” érzetének ébrentartása, s — ami mindebből következik — az Egyesült Államok „kemény magatartása” — a nullaváltozat — rákén yszerí- tése a NATO-partnerekne. A másik felfogás ezzel ellentétes. Abból indul ki, hogy az alelnök küldetése — mint a The Washington Post fogalmaz — „csaknem képtelen”, hiszen még az NSZK-ban is csupán Kohl kancellár az, aki leginkább kitart a Reaganiébe nullaváltozat mellett, s Rómában, Londoniban inkább hajlanak ésszerű kompromisszumra. Mi lehet az igazság? Az, hogy az alelnök alighanem üres táskával indult Nyugat- Európába. Sokan úgy vélik: semmiféle amerikai módosító indítványt nem hozott magával, s csak kevesen hajlanak arra a véleményre, hogy Bushnak van felhatalmazása esetleges egyéb javaslatok megvitatására. Elsó állomásán, Bonnban némely források tudni vélik, azt keresi tárgyalópartnereivel, hogy miként lehetne a Reagan elnök által meghirdetett, úgynevezett nullaváltozat helyett Genfben más tervet letenni az asztalra, anélkül, hogy az USA súlyos presztízsveszteséget szenvedjen. Sajnos, a jelekből ítélve a stratégiai koncepcióban Washington makacsul védelmezi korábbi álláspontját. Nyugat- Európában pedig mér hivatalos és nemhivatalos megfogalmazásban mind gyakrabban látnak napvilágot — a Szovjetunió számára elfogadhatatlan nullaváltozattól eltérő — megoldás-ötletek. A bonni, a párizsi, de a brüsz- szeld és a római közvélemény rugalmasságot követel az Egyesült Államoktól. Nyilvánvaló, hogy követelésüket Bush alelnöknek minden tárgyaláson megismétlik. S erre aligha válaszolhat azzal, hogy az USA megtette a maga módosító javaslatait. Ugyanis a Szovjetunió, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé ésszerű, az erőegyensúly megőrzésén' alapuló javaslatain kívül más indítványról a világnak nincs tudomásai. ush alelnök üres bőröndje körútja végén elnehezülhet. Megtelhet szemrehányásokkal, bár kerülhet bele sok életrevaló javaslat is, jeléül annak, hogy Nyugat-Európában másként ítélik meg a világ dolgait, mint az óceánon túl. Különösen a sorsdöntő kérdésekben húzódhat mély szakadék a két kontinens között. Az alelnök misszióját ezért minősíti csaknem képtelennek a tekintélyes washingtoni újság. Gyapay Dénes KIVÁNDORLÁS NIGÉRIÁBÓL. Tíz- és tízezer ghanai kénytelen elhagyni e napokban Nigériát, ahol vendégmunkásként dolgozott. Képünkön: a kiutasított ghanaiak, már a nigériai határ után, Benin földjén menetelnek. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) GENF: Megérkezett a szőriét—amerikai küldöttség Hétfőn Genfbe érkeztek a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról tavaly júniusban megkezdett szovjet- amerikai tárgyalásokon részt vevő küldöttségek. A decemberben befejeződött második fordulót követő szünet után szerdán találkozik ismét első ízben a Viktor Karpov nagykövet vezette szovjet, és az Edward Rowny nagykövet irányításával tárgyaló amerikai küldöttség. A delegátusok megérkezésükkor a repülőtéren rövid nyilatkozatot adtak. Hollai Imre látogatása Libiábaa Hollai Imre, az ENSZ-köz- gyűlés 37. ülésszakának elnöke, magyar külügyminiszterhelyettes a líbiai kormány meghívására január 29. és február 1. között látogatást tett a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahirijában. A látogatás során fogadta őt Mo- amer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője. Megbeszélést folytatott Ab- delati el-Obeidivel, a Legfelsőbb Népi Bizottság külkap- csolatokkal foglalkozó irodájának titkárával egyes nemzetközi kérdésekről, valamint a magyar—líbiai kapcsolatokról. A találkozón jelen volt Gál Bálint, a Magyar Nép- köztársaság tripoli nagykövete. Gáspár Sándor Varsában Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével hétfőn szakszervezeti küldöttség érkezett Varsóba a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására. Mitterrand— Peresz találbozá Mitterrand elnök hétfőn fogadta Simon Peresz-t, az Izraeli Munkapárt elnökét. Az izraeli ellenzéki vezető később kijelentette, hogy a több mint egyórás megbeszélés során áttekintették a közel-keleti problémakört. S veie lamíbia? Szinte alig múlik el nap, hogy a hírügynökségi telexgépek ne kopognának valamilyen hírt Namíbiáról. Az egykori Délnyugat-Afrika sorsa ismét a nemzetközi figyelem középpontjába került, mégpedig két okból. Egyrészt nem váltak be a számítások, hogy Namíbia 1982-ben végre valóban elnyeri függetlenségét. Másrészt, miközben a függetlenség biztosítását célzó tárgyalások nyilvánvalóan zsákutcába jutottak, az országot törvénytelenül megszállva tartó Dél-afrikai Köztársaság január második felében még a látszatönkormányzat intézményeit is felszámolta Namíbiában. Afrika utolsó gyarmata — gyarmat ma is, a szó legkegyetlenebb értelmében. De hogy került Namíbia a délafrikai fajüldöző .rendszár kezébe? Ezt a mintegy 8Ä4 ezer négyzetkilométernyi, Magyarországnál kilencszer nagyobb területet, amely előzőleg német gyarmat volt, tulajdonképpen még a Nép- szövetség „ajándékozta” 1920- ban Dél-Afrikának. Amikor a második világháború után az egykori mandátumok az ENSZ gyámsági területeivé váltak, a pretóriai kormány volt az egyetlen, amely ellenszegült a világszervezet határozatának. Saját területének tekintette és tekinti ma is Namíbiát, politikai, gazdasági és katonai intézkedéseivel már jóval korábban beolvasztotta a Dél-afrikai KöztársaságbaMilyen érdekek fűzik ma a pretoriai fajüldöző rezsimet Namíbia megtartásához? Ebben a vonatkozásban szólni kell az úgynevezett összekötő csoportról, amelynek tagja az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada és az NSZK. Ezek a tőkésországok 1978 óta ígérik, hogy rábírják Pretoriát a namíbiai kérdés megnyugtató rendezésére, cselekedeteik azonban az ellenkező irányba mutatnak. „Namíbiában minden befektetett száz dollár húsz százalékos tiszta profitot biztosít a monopóliumoknak. Ásványi kincseinket nemcsak dél-afrikai, hanem amerikai, angol, francia és kanadai tőkeérdekeltségek is kiaknázzák” — nyilatkozta egy alkalommal a namíbiai nép szabadságáért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO vezetője, Sam Nujo- ma. Az ország Afrika egyik leggazdagabb területe, valóságos kincsesbánya. Itt rejtőzik földünk urántartalékának mintegy tíz százaléka, Namíbia a tőkés világ második legnagyobb gyémánt- termelője, de hatalmas tartalékai vannak rézből, ólomból és ónból is. A gazdaságiak mellett politikai, stratégiai, katonai okok is magyarázzák, miért késik Namíbia függetlensége. A hetvenes évek közepén az afrikai portugál gyarmatok felszabadulása, majd 1980- ban a független Zimbabwe megszületése valóságos sokkhatásként érte a dél-afrikai fajüldöző rendszert, s az azt nyíltan vagy kevésbé nyíltan patronáló tőkésországokat. Úgy számolnak, ha Namíbia felszabadul, akkor már semmi sem akadályozhatja meg a belső ellenállás fokozódását magában a Dél-afrikai Köztársaságban is. Az aggodalom nem alaptalan. Ha ma szabad választásokat tartanának Namíbiában, azokat a SWAPO nyerné meg. A Délnyugat-afrikai Népi Szervezet 1960-ban alakult, 1965-ben az Afrikai Egységszervezet, 1973-ban pedig az ENSZ is a namíbiai nép egyedüli törvényes képviselőjének ismerte el. Népszerűsége a 830 ezer helyi afrikai lakos körében elvitathatatlan. Hiába próbálkozott Pretoria egy, fehérekből és a fajüldözőkkel együttműködni kész feketékből álló bábkormányzat elfogadtar tásával, erőfeszítése Namíbiában és nemzetközileg is hiábavaló volt. Ezért folyamodott most újra a leplezetlen gyarmatosítás, a még kegyetlenebb elnyomás, fajüldözés eszközéhez. A dél-afrikai rezsim terrorja világszerte nagy felháborodást váltott ki. Robert Mugabe zimbabwei miniszterelnök a közelmúltban ezt mondta: a Dél-afrikai Köztársaság nemcsak a namíbiai néppel szemben folytat támadó politikát, hanem kiterjeszti azt a szubkontinens független államaira is. Ugyancsak néhány hete Nye- rere tanzániai elnök emlékeztetett rá: a namíbiai problémát az ENSZ Biztonsági Tanácsának 435. számú határozata alapján már a múlit év végéig meg kellett volna oldani, az USA azonban megakadályozta annak végrehajtását. A határozat, amely 1978-ban született, a dél-afrikai csapatok visszavonását, tűzszünetet és szabad választásokat irányzott elő a világszervezet felügyelete alatt... Namíbia népe reménykedik. A SWAPO az újabb tárgyalások kudarca után a fegyveres harc fokozását helyezte kilátásba, de nem mond le a politikai erőfeszítésekről sem. Kocsi Margit 1. Egy zsaroló tündiiklése és bukása Apja főszolgabíró volt, nagybátyja tábornok. Szülei korán elváltak, Vécsey Mátyást az édesanyja nevelte, illetve nevelte volna. A fiú azonban csak a harmadik gimnáziumig jutott el, akkor kicsapták. Kétes társaságba keveredett és egy napon kifosztotta édesanyja lakását. A javítóintézetben kitanulta a géplakatosság'ot, de a műhelyekben, ahol dolgozott, csak két-három hónapig bírta. Tizennyolc éves korában autóbuszkalaúz lett, majd ellenőr. De Vécsey ambícióit nem elégítette ki ez a munkakör. A könnyű életre vágyott. A jómegjelenésű, magas fiatalember az éjszakai életbe sodródott, és hamarosan a margitszigeti mulatók világában tűnt fel, mint par- kettáncos. Ez az élet: az éjszakázások, a lokálok és italozások végigkísérték kalandos pályafutását. Rövid idő után elhatározta, hogy újságíró lesz. Az egyik közgazdasági lapnál kezdte ez irányú tevékenységét. Valójában azonban sosem volt újságíró, csupán álhírlapíró. Valóságos réme volt a vállalatoknak. Mindenütt a legerőszakosabban lépett fel és minden eszközt megragadott a zsaroláshoz. A mulatókat sem kímélte, ahol szerkesztő úrként tisztelték. Az egyik mulató tulajdonosát meg akarta zsarolni, s emiatt egyévi bőr■f tönre ítélték. Másodfokon azonban bizonyíték hiányában felmentették. Az ügy után egy ideig kissé csendesebb lett. Akkoriban már szélsőjobb- oldali szelek fújdogáltak. Vécsey jó szimattal megérezte az ebben rejlő lehetőségeket. Megismerkedett az egyik nyilas lap szerkesztőjével és most már a nyilas hetilapban tették közzé för- medvényeit. Mint szélsőjobb- oldali újságíró, egyre erélyesebb lett, különösen ha valamelyik — amint akkoriban mondták — nem árja vezetésű vállalat megsarcolásáról volt szó. Marat saabadcsapatos, 1938- ban a Felvidékre ment. Jóidéig Kisvárdán állomásozott csapatával, rettegésben tartva a városka zsidólakosságát. Ott-tartózkodását éjszakába nyúló tivornyák és verekedések jellemezték. Vécsey, amikor visszatért a fővárosba, eldicsekedett hőstetteivel, annyi azonban bizonyos, hogy a szájhős néhány társával csupán rabolta és fosztogatta az üzleteket. Amikor pedig beosztották egy Debrecenből induló szabad- csapathoz, Vécseynek inába szállt a bátorsága, rosszullé- tet színlelt, hogy ne kelljen harcolnia. Amikor rövid idő múlva Budapesten feltűnt, tele volt pénzzel. Ujjain brilliánsgyű- rűk szikráztak, zsebében arany cigarettatárca lapult, csuklóján arany karóra. Ebben az időben bontott zászlót Imrédy hírhedt Csoda- SBanvnasrtmozgialmja Vécseynek a saját maga által terjesztett hősiessége révén sikerült a Magyar Élet-mozgalomba bejutnia, Imrédy személyes testőrségének parancsnokaként. Ezentúl mindenütt fekete lakkcsizmában, fekete zsinó- rozott egyenruhában jelent meg. Közben azonban egyik volt hetilap-szerkesztőjének özvegye rájött, hogy Vécsey a nyugtákra felvett pénzekből nyolcezer pengőt sikkasztott. Az asszonnyal" kiegyezett. A Magyar Élet Mozgalomban való szereplése azonban hamarosan végétért, kiderült ugyanis, hogy Vécsey a testőrség egyenruháinak beszerzésére átadott pénzekből is nagyobb összeget sikkasztott. Később a kereskedelmi életben próbált karriert csinálni. „Árjásítottak” egy fatelepet, ahol Vécsey lett az igazgató. Sikerült is neki rövid idő alatt tönkretenni az egykor virágzó vállalatot. Lopott, sikkasztott, végül innen is távoznia kellett. Ezután mint ipari szaktekintély itünt fel. Mint strahman, túszét- és gyarmatáru nagykereskedői szakmába társult be, majd importőr lett. Belépett a Turáni Vadászokhoz, saját magának egyenruhát kreált, most már ebben a jelmezben, kezében kutyakorbács- csal folytatta éjszakai szórakozását. 1942-ben behívták katonának. A páncélosokkal került ki a szovjet frontra, ahol később megsebesült. 1943-ban szakállasán, meggörnyedve, botra támaszkodva bukkant fel Budapesten, őrmesteri egyenruhában, mellén nagy- és kisezüst érmekkel. Csak a kisezüst volt valódi. Ezután a sebesült hős szerepében tetszelgett, mindenütt hangoztatta német-imádatát. Amikor betegségéből felépült, folytatta, ahol abbahagyta: zsarolt tovább; főként az üldözötteket. Közben „kinevezte magát” Ká- polnásnyék állomásparancsnokának, de a frontra többé nem ment ki. A nyilas hatalomátvétel után a Keleti Arc vonal Bajtársi Szövetség egyik fő szervezője lett, majd belépett a Prónay-különít- ménybe, s zászlósnak adta ki magát. Az ostrom alatt a Hungária-szállóban ütötte fel főhadiszállását, ahol ismét bő alkalma nyílt a zsarolásra, merit a szálloda tele volt üldözöttekkel és katona- szökevényekkel. Egyszer „előállított” a szállóbeli lakására egy ismert pesti művésznőt, akit csak másnap — arany karórája nélkül — engedett el. Később részegen összeszólalkozott razziázó nyilasokkal, s ennek az lett az eredménye, hogy Vécseynek be kellett vonulni a Hungarista Légióba. A nyilasokkal szökött át Budára, majd budai lakásának pincéjében húzódott meg. Amikor a szovjet csapatok felszabadították Budát, Vécsey hősi elhatározással „kitört” az óvóhelyről és egy óvatlan pillanatban a hadifoglyok közé surrant. Azote nem tudnak róla. Valószínűleg nem jutott el a hadifogolytáborig. Akkoriban az a hír járta, hogy a budaiak — akik régebbről jól ismerték és rettegtek tőle — kiemelték a sorból és agyonverték. (Következik: A világcsaló képszakértő) Bállá Ödön
