Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-13 / 37. szám
1983. február 13. Kelet-Magyarország 3 Rizikófaktor londhatnók kockázati tényezőnek ______ is, így érthetőbb. A kifejezés azonban így, idegen szóösszetételben is átment a köztudatba. Ezzel jelöljük ugyanis azokat a körülményeket, melyek egy-egy betegség kialakulásához döntően hozzájárulnak. Különösen sokat emlegetik akkor is, amikor a szív- és érrendszeri károsodásokról beszélnek. Egy közelmúltban Nyíregyházán tartott konferencián is így volt, amikor a szakma legjobbjai tudatták: sajnálatos módon gyarapodtak az infarktusos esetek, ma már a nők is mind többen vannak az áldozatok között — megyénkben is. Hozzátették: javulhatna a helyzet, ha ki-ki a saját életében igyekezne csökkenteni ezeket a bizonyos rizikófaktorokat. Melyek ezek? Első helyen szerepel a dohányzás, a helytelen táplálkozás, a szeszfogyasztás, a magas vérnyomás, a rossz munkahelyi környezet, a képességet meghaladó feladatvállalás, a restség, túlhajszoltság, kiegyensúlyozatlan élet — hogy csupán csak néhányat említsek a tucatnyi kockázati tényező közül. Teljesen világos, hogy ezek között akad olyan, amely az embertől függetlenül is jelen van. De a többség, mint látható, igenis kiküszöbölhető, ha az egyén is úgy akarja. Statisztika bizonyítja, hogy az USA-ban, Norvégiában az utóbbi években jelentősen, mintegy 20 százalékkal javult az infarktusos helyzet Ebben bizonyítható szerepe van annak, hogy jelentősen csökkent a dohányzás, divatba jött a karcsúság, s a sok mozgás szinte tartozéka lett milliók életének. Magyarul: a rizikófaktorok közül kiiktattak az emberek néhányat, s az eredmény máris mutatkozik. Szív- és érrendszeri betegségekről hallván a legtöbb ember megijed. Mi tagadás, van is ok, a halálozások, a súlyos megbetegedések intőek. De nem lenne jobb egyszer végiggondolni életünket úgy is: mi mit tehetünk? Okkal-joggal kérjük számon az egészségügytől: lásson el, segítsen. De vajon számon kérjük-e magunktól a káros szenvedélyeket, a lusta üldögéléseket, az önhajszolást, a mértéktelen mennyiségű zsírt, húst? |a sorolni kellene újra, melyek az életet fenyegető veszélytényezők, saját magunk ismeretében az egyik legfontosabb rizikófaktorként az emberi nemtörődömséget, önmagunk elhanyagolását iktatnám.. Márpedig ezért senkit, se kort, se környezetet, se társadalmat nem lehet hibáztatni. Jó lenne, ha magunkat magunktól is tudnánk védeni. (bürget) „Fészkek ’ a Fészek utcában A néhány nap alatt lehullott hótól és esőtől átázott homokos talaj a kiterjedt tocsogók ellenére sem emlékeztet hajdani önmagára. A nyíregyházi Ságvári-telepen a Fészek utca még beépítetlen részén jó tizenöt évvel ezelőtt kicsinyke haltermő tavacska volt, de a benépesülő, iparosodó környék hulladékától összezsugorodott, eltűnt. Az év első napjaiban itt új házak alapozását kezdte meg a KEMÉV. Hogy mi minden került már eddig is elő az alapásás közben, arról a kétszeres kiváló kubikos brigád tagjai hosszan beszélhetnének. Beton-, téglatörmelék, csapágyak, rozsdás alkatrészek, gépkocsi féltengelyek szuny- nyadtak eddig a talajban. — Sokfelé megfordultunk már az építkezések során, de hasonlóval ritkán találkozik az ember — mesélte Sinka Ferenc brigádvezető. — Szerencsére a könnyű tél nem keményítette fel a földet, könnyebben boldogultunk. A betonozást sem késleltette a fagy, így az építésvezetőség szerint is a tervezettnél előbbre vagyunk a munkával. Min szorgoskodik a tizenegy tagú többségében naponta Nyírtétről bejáró brigád és alvállalkozóként a kemecsei Expressz Építőipari Kisszövetkezet emberei ? OTP-lberuházásként a Fészek utca ív utcáig nyúló részén 84 lakásos ifjúsági lakótelep terve készült el. A KEMÉV ebből 56 otthon felépítését vállalta az említett alvállalkozóval együtt. Kilencvenkét négyzetméter alapterületű, emeletes sorházakat álmodtak a tervezők, amikbe a fiatal építőipari szakemberek és az Építőipari Tudományos Egyesület ifjúsági csoportjában tevékenykedő fiatal műszakiak költözhetnek majd Bálványos pad, kígyós libikóka A múzeumfaluban faragnak az ácsok, messze hallik a kopácsolásuk ... Szándékolt a népdal átköltése még akkor is, ha nemsokára kiderül; nem az ácsok munkálkodásának szekercelármája töltötte be február elején a hótakarta Sóstót. A megyei művelődési központ és az idén önálló tájmúzeummá előlépett Sóstói Múzeumfalu példás együttműködése révén verhetett tanyát az anarcsi bálványos házban a fafaragó csoport. A tagok Galánfi András, a népművészet ifjú mestere vezetésével minden második szombaton összejönnek örömet adó munkálkodásra. Foglalkozásukat tekintve igen tarka a névsor: formálja, alakítja a fát a cipész, a revizor, a postás, az asztalos, éppúgy, mint a vállalatvezető, a villanyszerelő, a szerszámtervező, vagy a repülőgépszerelő. Ők tizenegynéhányan valóban nagy „fába” vágták a fejszét, a szó igazi és átvitt értelmében egyaránt A kállósemjéni lakóház udvarának végében a szénatároló most tölgyfától, nyárfától zsúfolt, amit a Felső-Ti- sza-vidéki Fagazdaságtól vásároltak. A tervek már elkészültek, és a vakító napsütésben szorgoskodó fafaragók kezenyomán játszótéri játékok születnek. Néhány éve fogalmazódott meg az országos kezdeményezés, amit a Népművelési Intézet felkarolt: készüljenek népi motívumokat magukon viselő fából faragott hinták, csúszdák, libikókák, amikkel több korosztály kedvelt szabad idős terei, pihenő parkjai hangulatossá varázsolhatok. A szabolcsi fafaragó csoport tavaly nyáron szigetmonostori táborozáson már megfaragta, ha úgy tetszik, a leendő játszótér „prototípusát”. A szigetmonostori természet- barát kör pihenőhelyén hat emlékpad, libikókák, állati alakokra emlékeztető mozgatA pihenőpadok háttámláját vésik a fafaragók. ható játékok hirdetik a lelkes csoport ügyességét. — Kiskorúságunk első lépésének tekintjük az ott készített faragványokat, felmértük erőnket, hogy mire vagyunk képesek. S ha mások számára tudunk ilyeneket alkotni, akkor megtalálhatjuk saját házunk táján is hasznosságunkat — mondja Galánfi András. — Kaptunk faanyagot, otthonra találtunk a múzeumfaluban, most már rajtunk a sor. Ez a munka alkalmat ad arra is, hogy a csoport tagjai kilépjenek a közönség elé, és megmérettessenek. A játszótér kísérleti jellegű. Anyagában, részleteiben eltér a megszokott városi játszóhelyektől. A fa melegsége, ala- kíthatósága az alkotó fantázia számára sok lehetőséget rejt magában. A kígyót idéző libikókákkal, a bálványfák vonalvezetését őrző padokkal a mai környezetbe észrevétlenül belopható évszázadok maradéka, a néphagyomány. ... lesújt a fejsze, pattan a forgács. Rozettát rajzol a fára a körző. Kézbe simul a véső, és az értő kezeknek engedelmeskedik a fa. A fafaragók a padokkal, játékokkal a nyári országos népművészeti kiállításon szeretnének szerepelni. Remélhetően akkor birtokba vehetik, kipróbálhatják a gyerekek is. (rg) be. A sorházas megoldás több előnnyel jár: olcsóbb az építési költség, rövidebb közműhálózat szükséges, mivel csak háromszáz méter utcahosszon nyúlnak el a házak. Az épületeknek csupán két szabad homlokzati fala lesz, így az egyes lakások könnyebben felfűthetők. S nem utolsósorban azonos beosztásuk, elrendezésűk miatt a házak építése gyorsabban elvégezhető. — A felvállalt 56 lakás kivitelezése korszerűsített hagyományos építési móddal történik — magyarázta Papp Sándor művezető. — A kivitelezés során sikerült megvalósítanom a folyamatos szalagszerű építésszervezést. Ez azt jelenti, hogy az azonos alaprajzi megoldás egyező technológiát követel, több ütemre bontva házról házra haladhatunk a munkával. — Az elmúlt másfél hónapban beféjeztük az egyik nyolclakásos épület alapozását, jelenleg a lábazati vasbetonfal zsaluzásán és vasszerelésén dolgozunk. Az év eddigi részében 17 építőmunkással 700 ezer forintnyi munkát végeztünk el, ami téli időszakban figyelemre méltó teljesítmény. A lakások kettő plusz két félszobások lesznek. A földszinten az előszoba és a konyha mögött 20 négyzet- méteres alapterületű nappali, az emeleten hasonló nagyságú háló és két kisebb szoba, valamint fürdőszoba található. A nappali teraszra nyílik és minden lakáshoz körülbelül száz négyzetméternyi udvar, kert kapcsolódik. A jó beosztású otthonok közül az első négyet várhatóan augusztusban adják át, az év végéig pedig összesen huszonnyolcban rakhatnak „fészket” a boldog tulajdonosok. Reszler Gábor Ászait alma— exportra A ZÖLDÉRT vállalat fehérgyarmati hűtőházában napi 30 tonna nyersalmát dolgoznak fel és készítenek elő aszalásra. Az aszalványnak ma is jó piaca van, ebből évente 240—250 tonnát szállítanak szovjet megrendelésre. Hogy az aszaló üzemcsarnokot egész évben ki tudják használni, olyan átalakítást végeztek, hogy az konzerv- gyártásra is alkalmas. Amikor tehát az aszalás szünetel, cseresznyét, uborkát, megy- gyet dolgoznak fel, befőttnek. (Molnár Károly felv.) AranyötvSsök között Ékszer kőzett anyaikéi Négy éve már, hogy hozott anyagból ékszert készítenek a VAGÉP Széchenyi úti órajavító üzletében, de január óta újabb szolgáltatással bővítették tevékenységüket. Megkapták a jogot aranytárgyak vételére és eladására. Az újdonságról Har- sányi Ákost, az ékszerész részleg művezetőjét kérdeztük. — Azt is mondhatnánk, hogy a szükség vitt rá bennünket az aranykereskedelemre, mert a pénzverőtől az utóbbi években egyre kevesebbet kaptunk ebből a nemesfémből, az okot gondolom mindenki ismeri. Évente mintegy négy kilóra van szükségünk, aranyat csak arannyal lehet javítani, erre kell. Tavaly mindössze egy kilóhoz jutottunk, ami nagyon kevés. — De hát ide nemcsak javításra alkalmas tört aranyat hoznak. — Fazonaranyat is átveszünk, akár jelzés nélkül is. Természetesen magasabb áron. Színaranyra számolva hatszáz forint körül fizetünk egy grammért, de az ár havonta változik, követi a világpiacot. — A jelzés nélküliről pontosan meg tudják állapítani, hogy mennyi aranyat tartalmaz? — Nyugodt lehet aki felajánlja, próbasavainkkal öt ezrelék pontossággal tudjuk kimutatni az ékszer értékét. A műhelyben halk zene, finom ka-lapácscsendülés, gázégők susogása fogadja a látogatót. Tizenhatan dolgoznak itt, kevesen pillantanak fel a munkából, szemmel láthatóan nagyon kell figyelni. Egy mosolygós fiatalasszonytól firtatom a szakma titkait. Éppen jókor, mert Tokaji Andrásné éppen a napokban kapta meg az aranyötvös címet. Tokaji Andrásné monogramot készít egy pecsétgyűrűre. (Elek Emil felv.) — Budapesten végeztem az iskolát, — mondta. — Ilyen végzettségei már nemcsak javítást végezhetek, nem önállóan készíthetek is ékszert. Most egy pecsétgyűrűn dolgozom — mutatja a kezében lévő súlyos aranytárgyat. — Ilyen lemezből hajtogatom, ezt Szegedről kapjuk, az olvasztandvalót odavisszük, és így hozzuk vissza. A kollégák előtt is temérdek arany hever, ebből következik, hogy elég jó lehet a bemutatkozás után a forgalom. A művezető meg is mondja az értékét: — Január huszonhét óta közel negyedmillió forint értékű arany fordult meg a kezünkön, de nem „ragadt hozzá” csak a tisztességes kereskedelmi árrés, tizenkét százalék. Ezzel csak szolgáltatásaink színvonalát kívántuk bővíteni. (és) Nemzetközi nagydíj a 4-esnek Szinte alig hittünk a szemünknek, amikor péntek este a tévében megpillantottuk Szabó Dénesi, a nyíregyházi 4-es számú iskola énekkarának karnagyát. Boldogan vette át a BBC-társaság „Hogy énekeljenek a népek!” elnevezésű nemzetközi kórusversenyének nagydíját, melyet évről évre igen szigorú zsűri ítél oda a legkiválóbb kórusoknak. Idén a mi dalosainkat találták a legjobbnak a beküldött hang- felvételek alapján. Méltó folytatása ez a közelmúltban lezajlott eseményeknek: a venezuelai vendégszereplésnek és a lemezfelvételnek. Az énekkar ugyanis, szinte egy időben a külföldi turnéval és a nemzetközi nagydíj odaítélésével, lemezfelvételre kapott felkérést egy kanadai cégtől. A szerződést a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattal már aláírták, Mahler: VII. szimfóniájára, melyet a Magyar Rádió és Televízió énekkara és szimfonikus zenekara, a miskolci gyermekkórus és a nyíregyházi együttes ad elő. A lemezen a kórusok németül illetve latinul énekelnek. Az első vendégrendezés Rezeda — itthon N yíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban viszi színre a Rezeda Kázmér szép életét Krúdy nyomán Kapás Dezső, a Vígszínház rendezője. Mindjárt találkozásunk pillanatában kiderült, hogy nem szívleli különösebben az újságírókat, ami elég különös, mivel eddigi pályáján jelentős szerepet szánt egy egykori hírlapíró, bizonyos Krúdy Gyula életműve tanulmányozásának. Am arra, hogy Krúdyról beszélgessünk, bármikor boldogan vállalkozik. Krúdynak vannak megszállott hívei, rajongói, s vannak, akik illendőségből — sznobizmusból — veszik a fáradtságot és belekezdenek, majd két lap után abbahagyják, mert olvashatatlannak, fá- rasztónak találják Kicsoda Krúdy Kapás Dezsőnek, aki 20 éve van a pályán, s most először vállalt vendégrendezést nálunk, Nyíregyházán? — Ha azt mondják: Krúdy, elmegyek akár Murmanszkba Is — egyébként nem érdekel a vendégrendezéssel járó pénz, vagy karrier. Krúdy: abszolút zene, minden sorában. Aki úgy olvassa, hogy ezt nem hallja, az nem is érti. Tulajdonképpen azon dolgozunk, hogy ezek a gyönyörűszép szövegek úgy jelenjenek meg, mint amit jelentenek. Két hete próbálnak — ez talán most a legnehezebb szakasz. A díszletekről most derül ki, melyik szorul javításra, mit bírnak ki, a művészeket pedig ebben a szakaszban teszi próbára leginkább a szöveg. Most a szó legjobb értelmében kínlódnak vele, mert nem lehet egyetlen kihagyott szó sem. Az író életművének boncolgatása nem marad abba a próbák után sem. Például arról beszél a rendező, mit jelent az, hogy Krúdy igen kegyetlen író volt, vagy a „másik hegycsúcsot”, Adyt idézi, aki a darabban szereplő versek révén kulcsszerepet kap. A Rezeda Kázmér szép élete ugyanis, melyben szerelmi kalandok nyakra-főre követik egymást, egy széthulló világ tükörképét mutatja, s legfőbb jellemzője az lehet — Ady nyomán: „Minden egész eltörött”. Erről szól a darab. Hat évvel ezelőtt mutatták be a Vígszínházban, ugyancsak Kapás Dezső rendezésében ezt a művet. Akkor a kritika számos olyan dolgot kért számon, mely azóta a színházakban bekövetkezett változások miatt teljesen elavult. A mi előadásunk főképp külső jegyekben különbözik a fővárositól, például beállítanak a középpontba egy lezüllött postakocsit, melyben sok fontos jelenet játszódik. Milyennek látja most Krúdy „szerelmese” az író szülőföldjét? Válasza elég lehangoló volt. Főképp a Lenln-szobor szomszédságában lebontott kis pavilont sajnálja. Megkeresem viszont azt a helyet — mondta —, ahol — még gyermek voltam — a kisvasúttal a Sóstó felé mentünk, s egy szakaszon úgy lelassult a vonat, hogy a férfikorú emberek leszállhattak egy csokor virágért. Költői hangvételű, lírai alkotást remélhet a közönség a Rezeda Kázmértöl. De mit vár a rendező? Azt, hogy vegyes lesz a fogadtatás, lesz aki dühöng, lesz aki unatkozik, s lesz, aki rajong. Mindenképpen azt, hogy esemény lesz, mert valami történik — Baraksó Erzsébet