Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-13 / 37. szám

1983. február 13. Kelet-Magyarország 3 Rizikófaktor londhatnók kocká­zati tényezőnek ______ is, így érthetőbb. A kifejezés azonban így, idegen szóösszetételben is átment a köztudatba. Ezzel jelöljük ugyanis azokat a körülményeket, melyek egy-egy beteg­ség kialakulásához dön­tően hozzájárulnak. Különösen sokat emle­getik akkor is, amikor a szív- és érrendszeri ká­rosodásokról beszélnek. Egy közelmúltban Nyír­egyházán tartott konfe­rencián is így volt, amikor a szakma leg­jobbjai tudatták: sajná­latos módon gyarapod­tak az infarktusos ese­tek, ma már a nők is mind többen vannak az áldozatok között — me­gyénkben is. Hozzátet­ték: javulhatna a hely­zet, ha ki-ki a saját éle­tében igyekezne csök­kenteni ezeket a bizo­nyos rizikófaktorokat. Melyek ezek? Első he­lyen szerepel a dohány­zás, a helytelen táplál­kozás, a szeszfogyasztás, a magas vérnyomás, a rossz munkahelyi kör­nyezet, a képességet meghaladó feladatválla­lás, a restség, túlhaj­szoltság, kiegyensúlyo­zatlan élet — hogy csu­pán csak néhányat em­lítsek a tucatnyi kocká­zati tényező közül. Tel­jesen világos, hogy ezek között akad olyan, amely az embertől függetlenül is jelen van. De a több­ség, mint látható, igen­is kiküszöbölhető, ha az egyén is úgy akarja. Statisztika bizonyítja, hogy az USA-ban, Nor­végiában az utóbbi években jelentősen, mintegy 20 százalékkal javult az infarktusos helyzet Ebben bizonyít­ható szerepe van an­nak, hogy jelentősen csökkent a dohányzás, divatba jött a karcsúság, s a sok mozgás szinte tartozéka lett milliók életének. Magyarul: a ri­zikófaktorok közül kiik­tattak az emberek néhá­nyat, s az eredmény máris mutatkozik. Szív- és érrendszeri betegségekről hallván a legtöbb ember megijed. Mi tagadás, van is ok, a halálozások, a súlyos megbetegedések intőek. De nem lenne jobb egy­szer végiggondolni éle­tünket úgy is: mi mit tehetünk? Okkal-joggal kérjük számon az egész­ségügytől: lásson el, se­gítsen. De vajon szá­mon kérjük-e magunktól a káros szenvedélyeket, a lusta üldögéléseket, az önhajszolást, a mérték­telen mennyiségű zsírt, húst? |a sorolni kellene újra, melyek az életet fenyegető veszélytényezők, saját magunk ismeretében az egyik legfontosabb rizi­kófaktorként az emberi nemtörődömséget, ön­magunk elhanyagolását iktatnám.. Márpedig ezért senkit, se kort, se környezetet, se társadal­mat nem lehet hibáztat­ni. Jó lenne, ha ma­gunkat magunktól is tudnánk védeni. (bürget) „Fészkek ’ a Fészek utcában A néhány nap alatt lehullott hótól és esőtől átázott ho­mokos talaj a kiterjedt tocsogók ellenére sem emlékeztet hajdani önmagára. A nyíregyházi Ságvári-telepen a Fészek utca még beépítetlen részén jó tizenöt évvel ezelőtt kicsiny­ke haltermő tavacska volt, de a benépesülő, iparosodó kör­nyék hulladékától összezsugorodott, eltűnt. Az év első nap­jaiban itt új házak alapozását kezdte meg a KEMÉV. Hogy mi minden került már eddig is elő az alapásás közben, arról a kétszeres ki­váló kubikos brigád tagjai hosszan beszélhetnének. Be­ton-, téglatörmelék, csap­ágyak, rozsdás alkatrészek, gépkocsi féltengelyek szuny- nyadtak eddig a talajban. — Sokfelé megfordultunk már az építkezések során, de hasonlóval ritkán találkozik az ember — mesélte Sinka Ferenc brigádvezető. — Sze­rencsére a könnyű tél nem keményítette fel a földet, könnyebben boldogultunk. A betonozást sem késleltette a fagy, így az építésvezetőség szerint is a tervezettnél előbbre vagyunk a munká­val. Min szorgoskodik a tizen­egy tagú többségében na­ponta Nyírtétről bejáró brigád és alvállalkozóként a kemecsei Expressz Építőipari Kisszövetkezet emberei ? OTP-lberuházásként a Fészek utca ív utcáig nyúló részén 84 lakásos ifjúsági lakótelep terve készült el. A KEMÉV ebből 56 otthon felépítését vállalta az említett alvállal­kozóval együtt. Kilencvenkét négyzetméter alapterületű, emeletes sorházakat álmod­tak a tervezők, amikbe a fia­tal építőipari szakemberek és az Építőipari Tudományos Egyesület ifjúsági csoportjá­ban tevékenykedő fiatal mű­szakiak költözhetnek majd Bálványos pad, kígyós libikóka A múzeumfaluban farag­nak az ácsok, messze hallik a kopácsolásuk ... Szándékolt a népdal átköltése még akkor is, ha nemsokára kiderül; nem az ácsok munkálkodá­sának szekercelármája töltöt­te be február elején a hóta­karta Sóstót. A megyei művelődési köz­pont és az idén önálló táj­múzeummá előlépett Sóstói Múzeumfalu példás együtt­működése révén verhetett ta­nyát az anarcsi bálványos házban a fafaragó csoport. A tagok Galánfi András, a nép­művészet ifjú mestere veze­tésével minden második szombaton összejönnek örö­met adó munkálkodásra. Foglalkozásukat tekintve igen tarka a névsor: formálja, ala­kítja a fát a cipész, a revi­zor, a postás, az asztalos, épp­úgy, mint a vállalatvezető, a villanyszerelő, a szerszámter­vező, vagy a repülőgépszere­lő. Ők tizenegynéhányan valóban nagy „fába” vágták a fejszét, a szó igazi és át­vitt értelmében egyaránt A kállósemjéni lakóház ud­varának végében a szénatá­roló most tölgyfától, nyárfá­tól zsúfolt, amit a Felső-Ti- sza-vidéki Fagazdaságtól vá­sároltak. A tervek már el­készültek, és a vakító napsü­tésben szorgoskodó fafaragók kezenyomán játszótéri játé­kok születnek. Néhány éve fogalmazódott meg az orszá­gos kezdeményezés, amit a Népművelési Intézet felka­rolt: készüljenek népi motí­vumokat magukon viselő fá­ból faragott hinták, csúsz­dák, libikókák, amikkel több korosztály kedvelt szabad idős terei, pihenő parkjai hangulatossá varázsolhatok. A szabolcsi fafaragó csoport tavaly nyáron szigetmonosto­ri táborozáson már megfa­ragta, ha úgy tetszik, a leen­dő játszótér „prototípusát”. A szigetmonostori természet- barát kör pihenőhelyén hat emlékpad, libikókák, állati alakokra emlékeztető mozgat­A pihenőpadok háttámláját vésik a fafaragók. ható játékok hirdetik a lel­kes csoport ügyességét. — Kiskorúságunk első lé­pésének tekintjük az ott ké­szített faragványokat, fel­mértük erőnket, hogy mire vagyunk képesek. S ha mások számára tudunk ilyeneket al­kotni, akkor megtalálhatjuk saját házunk táján is hasz­nosságunkat — mondja Ga­lánfi András. — Kaptunk fa­anyagot, otthonra találtunk a múzeumfaluban, most már rajtunk a sor. Ez a munka alkalmat ad arra is, hogy a csoport tag­jai kilépjenek a közönség elé, és megmérettessenek. A játszótér kísérleti jellegű. Anyagában, részleteiben eltér a megszokott városi játszóhe­lyektől. A fa melegsége, ala- kíthatósága az alkotó fantá­zia számára sok lehetőséget rejt magában. A kígyót idéző libikókákkal, a bálványfák vonalvezetését őrző padokkal a mai környezetbe észrevétle­nül belopható évszázadok maradéka, a néphagyomány. ... lesújt a fejsze, pattan a forgács. Rozettát rajzol a fá­ra a körző. Kézbe simul a vé­ső, és az értő kezeknek en­gedelmeskedik a fa. A fafa­ragók a padokkal, játékokkal a nyári országos népművésze­ti kiállításon szeretnének sze­repelni. Remélhetően akkor birtokba vehetik, kipróbál­hatják a gyerekek is. (rg) be. A sorházas megoldás több előnnyel jár: olcsóbb az építési költség, rövidebb közműhálózat szükséges, mi­vel csak háromszáz méter utcahosszon nyúlnak el a házak. Az épületeknek csu­pán két szabad homlokzati fala lesz, így az egyes laká­sok könnyebben felfűthetők. S nem utolsósorban azonos beosztásuk, elrendezésűk mi­att a házak építése gyorsab­ban elvégezhető. — A felvállalt 56 lakás ki­vitelezése korszerűsített ha­gyományos építési móddal történik — magyarázta Papp Sándor művezető. — A kivi­telezés során sikerült meg­valósítanom a folyamatos szalagszerű építésszervezést. Ez azt jelenti, hogy az azo­nos alaprajzi megoldás egye­ző technológiát követel, több ütemre bontva házról házra haladhatunk a munkával. — Az elmúlt másfél hó­napban beféjeztük az egyik nyolclakásos épület alapozá­sát, jelenleg a lábazati vas­betonfal zsaluzásán és vas­szerelésén dolgozunk. Az év eddigi részében 17 építő­munkással 700 ezer forintnyi munkát végeztünk el, ami té­li időszakban figyelemre méltó teljesítmény. A lakások kettő plusz két félszobások lesznek. A föld­szinten az előszoba és a konyha mögött 20 négyzet- méteres alapterületű nappa­li, az emeleten hasonló nagy­ságú háló és két ki­sebb szoba, valamint für­dőszoba található. A nap­pali teraszra nyílik és minden lakáshoz körülbelül száz négyzetméternyi udvar, kert kapcsolódik. A jó be­osztású otthonok közül az el­ső négyet várhatóan augusz­tusban adják át, az év végé­ig pedig összesen huszon­nyolcban rakhatnak „fészket” a boldog tulajdonosok. Reszler Gábor Ászait alma— exportra A ZÖLDÉRT vállalat fe­hérgyarmati hűtőházában na­pi 30 tonna nyersalmát dol­goznak fel és készítenek elő aszalásra. Az aszalványnak ma is jó piaca van, ebből évente 240—250 tonnát szál­lítanak szovjet megrendelés­re. Hogy az aszaló üzemcsar­nokot egész évben ki tudják használni, olyan átalakítást végeztek, hogy az konzerv- gyártásra is alkalmas. Ami­kor tehát az aszalás szünetel, cseresznyét, uborkát, megy- gyet dolgoznak fel, befőtt­nek. (Molnár Károly felv.) AranyötvSsök között Ékszer kőzett anyaikéi Négy éve már, hogy hozott anyagból ékszert készíte­nek a VAGÉP Széchenyi úti órajavító üzletében, de ja­nuár óta újabb szolgáltatás­sal bővítették tevékenységü­ket. Megkapták a jogot aranytárgyak vételére és el­adására. Az újdonságról Har- sányi Ákost, az ékszerész részleg művezetőjét kérdez­tük. — Azt is mondhatnánk, hogy a szükség vitt rá ben­nünket az aranykereskede­lemre, mert a pénzverőtől az utóbbi években egyre keve­sebbet kaptunk ebből a ne­mesfémből, az okot gondo­lom mindenki ismeri. Éven­te mintegy négy kilóra van szükségünk, aranyat csak arannyal lehet javítani, er­re kell. Tavaly mindössze egy kilóhoz jutottunk, ami nagyon kevés. — De hát ide nemcsak ja­vításra alkalmas tört aranyat hoznak. — Fazonaranyat is átve­szünk, akár jelzés nélkül is. Természetesen magasabb áron. Színaranyra számolva hatszáz forint körül fizetünk egy grammért, de az ár ha­vonta változik, követi a vi­lágpiacot. — A jelzés nélküliről pon­tosan meg tudják állapítani, hogy mennyi aranyat tartal­maz? — Nyugodt lehet aki fel­ajánlja, próbasavainkkal öt ezrelék pontossággal tudjuk kimutatni az ékszer értékét. A műhelyben halk zene, finom ka-lapácscsendülés, gázégők susogása fogadja a látogatót. Tizenhatan dol­goznak itt, kevesen pillanta­nak fel a munkából, szem­mel láthatóan nagyon kell figyelni. Egy mosolygós fia­talasszonytól firtatom a szakma titkait. Éppen jó­kor, mert Tokaji Andrásné éppen a napokban kapta meg az aranyötvös címet. Tokaji Andrásné mono­gramot készít egy pecsét­gyűrűre. (Elek Emil felv.) — Budapesten végeztem az iskolát, — mondta. — Ilyen végzettségei már nem­csak javítást végezhetek, nem önállóan készíthetek is ékszert. Most egy pecsét­gyűrűn dolgozom — mutatja a kezében lévő súlyos arany­tárgyat. — Ilyen lemezből hajtogatom, ezt Szegedről kapjuk, az olvasztandvalót odavisszük, és így hozzuk vissza. A kollégák előtt is temér­dek arany hever, ebből kö­vetkezik, hogy elég jó lehet a bemutatkozás után a for­galom. A művezető meg is mondja az értékét: — Január huszonhét óta közel negyedmillió forint értékű arany fordult meg a kezünkön, de nem „ragadt hozzá” csak a tisztességes kereskedelmi árrés, tizenkét százalék. Ezzel csak szolgál­tatásaink színvonalát kí­vántuk bővíteni. (és) Nemzetközi nagydíj a 4-esnek Szinte alig hittünk a sze­münknek, amikor péntek es­te a tévében megpillantot­tuk Szabó Dénesi, a nyíregy­házi 4-es számú iskola ének­karának karnagyát. Boldo­gan vette át a BBC-társaság „Hogy énekeljenek a népek!” elnevezésű nemzetközi kó­rusversenyének nagydíját, melyet évről évre igen szi­gorú zsűri ítél oda a legkivá­lóbb kórusoknak. Idén a mi dalosainkat találták a leg­jobbnak a beküldött hang- felvételek alapján. Mél­tó folytatása ez a közelmúlt­ban lezajlott eseményeknek: a venezuelai vendégszerep­lésnek és a lemezfelvétel­nek. Az énekkar ugyanis, szinte egy időben a külföl­di turnéval és a nemzetközi nagydíj odaítélésével, le­mezfelvételre kapott felké­rést egy kanadai cégtől. A szerződést a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalattal már aláírták, Mahler: VII. szim­fóniájára, melyet a Magyar Rádió és Televízió énekkara és szimfonikus zenekara, a miskolci gyermekkórus és a nyíregyházi együttes ad elő. A lemezen a kórusok né­metül illetve latinul énekel­nek. Az első vendégrendezés Rezeda — itthon N yíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban viszi színre a Rezeda Kázmér szép életét Krúdy nyomán Kapás Dezső, a Vígszínház rendezője. Mindjárt találkozásunk pillanatá­ban kiderült, hogy nem szívleli különösebben az újságíró­kat, ami elég különös, mivel eddigi pályáján jelentős szerepet szánt egy egykori hírlapíró, bizonyos Krúdy Gyula életműve tanulmá­nyozásának. Am arra, hogy Krúdyról beszélgessünk, bármikor boldogan vállalkozik. Krúdynak vannak megszállott hívei, rajongói, s vannak, akik illendőségből — sznobizmusból — veszik a fáradtságot és belekez­denek, majd két lap után abbahagyják, mert olvashatatlannak, fá- rasztónak találják Kicsoda Krúdy Kapás Dezsőnek, aki 20 éve van a pályán, s most először vállalt vendégrendezést nálunk, Nyíregyházán? — Ha azt mondják: Krúdy, elmegyek akár Murmanszkba Is — egyébként nem érdekel a vendégrendezéssel járó pénz, vagy kar­rier. Krúdy: abszolút zene, minden sorában. Aki úgy olvassa, hogy ezt nem hallja, az nem is érti. Tulajdonképpen azon dolgo­zunk, hogy ezek a gyönyörűszép szövegek úgy jelenjenek meg, mint amit jelentenek. Két hete próbálnak — ez talán most a legnehezebb szakasz. A díszletekről most derül ki, melyik szorul javításra, mit bírnak ki, a művészeket pedig ebben a szakaszban teszi próbára leginkább a szöveg. Most a szó legjobb értelmében kínlódnak vele, mert nem lehet egyetlen kihagyott szó sem. Az író életművének boncolgatása nem marad abba a próbák után sem. Például arról beszél a ren­dező, mit jelent az, hogy Krúdy igen kegyetlen író volt, vagy a „másik hegycsúcsot”, Adyt idézi, aki a darabban szereplő versek révén kulcsszerepet kap. A Rezeda Kázmér szép élete ugyanis, melyben szerelmi kalandok nyakra-főre követik egymást, egy széthulló világ tükörképét mutatja, s legfőbb jellemzője az lehet — Ady nyomán: „Minden egész eltörött”. Erről szól a darab. Hat évvel ezelőtt mutatták be a Vígszínházban, ugyancsak Ka­pás Dezső rendezésében ezt a művet. Akkor a kritika számos olyan dolgot kért számon, mely azóta a színházakban bekövetkezett vál­tozások miatt teljesen elavult. A mi előadásunk főképp külső je­gyekben különbözik a fővárositól, például beállítanak a közép­pontba egy lezüllött postakocsit, melyben sok fontos jelenet ját­szódik. Milyennek látja most Krúdy „szerelmese” az író szülőföldjét? Válasza elég lehangoló volt. Főképp a Lenln-szobor szomszédságá­ban lebontott kis pavilont sajnálja. Megkeresem viszont azt a helyet — mondta —, ahol — még gyermek voltam — a kisvasúttal a Sóstó felé mentünk, s egy sza­kaszon úgy lelassult a vonat, hogy a férfikorú emberek leszállhat­tak egy csokor virágért. Költői hangvételű, lírai alkotást remélhet a közönség a Rezeda Kázmértöl. De mit vár a rendező? Azt, hogy vegyes lesz a fogad­tatás, lesz aki dühöng, lesz aki unatkozik, s lesz, aki rajong. Min­denképpen azt, hogy esemény lesz, mert valami történik — Baraksó Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom