Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. január 22. Beszélgetés a cirkuszról Művészek-e az artistáik, vagy csupán tömegszórakoztató iparosok? Tanulmányok, vitairatok hosszú sora foglalkozott már ziel a kérdéssel, szélsőséges mézetek csaptak össze. Pedig a válasz roppant egyszerű: ís-is. Több szempontból is. Egyrészt: a legkiválóbb artisták valóban művészek, de a középszerűek, az egyes műsorok „töltelékei” csupán „iparosok”. Másreszt: a világ legnagyobb artistaművészei is a nemes értelemben vett szórakoztatás elkötelezettjei. Erről beszélgettünk egy minden szempontból illetékessel: Vítáris Istvánnal, a Fővárosi Nagycirkusz újonnan kinevezett igazgatójával, aki maga is artista volt, s húsz évet töltött hazai és külföldi cirkuszok porondjain. — A cirkusz az egyik legősibb művészet! — mondja, — a feljegyzések szerint már az egyiptomi fáraók udvarában is „dolgoztak” bohócok, sőt jó néhánynak a nevét is megőrizték a feliratok, papiruszok. Athénben időszámításunk kezdetén nemcsak tragédiákat és komédiákat adtak elő. hanem cirkuszi látványosságokat is. 2000 évvel ezelőtt itt született meg a mai vízi-cirkuszok őse az arénák egy részét már eleve úgy építették, hogy vízzel tölthessék fel, úszóprodukciók, humoros vízi labdajátékok, sőt miniatűr hajócsaták számára. A görög amfiteátrumban. a mai cirkuszépületek ősében, középen volt a porond, amelyet háromnegyed körben épített lépcsőzet és nézőtér vett körül. Az epi- dauroszi, a Dionüszosz nevét viselő athéni, a Marcellusrol elnevezett római színház, sőt a mindmáig fennálló római Colosseum is — mai szemmel '— cirkuszépület volt. A cirkuszi pro dókéi ók és u a színházi előadások csak később különültek el egymástól, s váltak önálló műfajjá. A leghíresebb artistákat épp olyan elismerés vette körül, mint a legnagyobb aktorokat. — És napjainkban? — Sajnálatos, hogy mind kevesebb az igazi művesz a világ cirkuszaiban! Hogy miért? Nehez rre egyértelmű választ adn De tény: a mai fiatalok többsége nem szívesen vállalja ennek a pályának a nehézségeit, a rendszeres edzésexet, új mutatványok kiöt ;esét, a lemondásokkal teli életmódot, az olykor bizony nkínzó, sőt életveszélyes produkciókat, az állandó továbbképzést, melyek nélkül lines artistamú- vészet! Talán kevesen tudják: egy produkció létrejöttéhez hosszú időre, nem ritkán két-harom évi pró’baso- rozatra van szükség! Van olyan mutatvány, amelyen a cirkuszművész 4—5 évig is dolgozik, míg bemutatásra éretté válik a produkció. — Eddig csak a pálya árnyoldalairól beszéltünk . . . Mégis: mi ad erőt azoknak, akik hűségesek maradnak hivatásukhoz? — Mindenekelőtt az estéről estere tapsokban mérhető sikerélmény. Az a semmi máshoz sem hasonlítható érzés: ezen az estén is képesék voltak leküzdeni a halálfélelmet, a nehézségi erőt. az izmok, idegek ellenállását. Másodszor van-e még olyan hivatás, foglalkozás, melynek művelői viszonylag rövid pályafutásuk alatt bejárhatják az egész világot? Nem megvetendő az a pénz sem, amelyet egy nemzetközileg „jegyzett” artista pályafutása alatt megkeres, és amiből — ha okosan takarékosan el — félretehet öreg napjaira. — Köztudott, hogy egy artista a negyedik X után már öregnek számít. — Valóban1 A porond az ifjúságé! Az izmok 40—45 éven ;tul mar nem olyan rugalmasak. nem engedelmeskednek az akaratnak, s egy eltévesztett mozdulat bizony végzetes lehet! Hazánkban jó a helyzet: a nők 40 eves, a férfiak 50 éves korukban szakmai nyugdíjba vonulhatnak. De nem kell azért megválniuk a cirkusz világától; mint oktatók, edzők Instruktorok. technikai 'illetve adminisztratív dolgozok, továbbra Is ott ehetnek egykori -iKereik színhelyen. Vannak persze kivételek is: jó néhány egykori kollégám, nyugdíjba vonulása után, nagy ívben elkerülte a cirkuszt. bizonyára nem akart iampa lenni ott. aho csillagként ragyogott lenkezóje sem ritka Donnert János, ikí jelenleg is a Főváros: Nagycirkusz műsorának egyik szenzációja, már elmúlt 60 esztendős de meg nem is gondol arra, >hogy nyugdíjba vonuljon — Az artisták művészete talán még illanóbb, mint a színészeké ... — Igen. ez fájó pontunk ... A színészek alakítását, ha nem is • tökéletesen, de megőrzi a filmszalag, a magnetofon. a nanglemez Az artistákét csak kivételes esetben ■ (Bár igen értékes nemcsak a ] mának, de az utókor szarná- ] ra is az a sorozat, amelyet a j magyar tévé is igen nagy si- j ikerrel mutatott be A világ nagy cirkuszai címmel.) Meg aztán Szinészműzeumunk . van, de artistamúzeum nincs! — A porondművészek közül többen kaptak az elmúlt években Jászai-dijat és egyéb hivatalos kitüntetést. Én megemlítenem meg azt a vonzalmat, melyet legnevesebb színészeink tanúsítanak a cirkusz és az artistatársadalom iránt. — Én se tartom véletlennek, hogy a legnagyobb hazai mulattatok — így a Latabá- rok, Feleki Kamill, Alfonzé',' Bilicsi Tivadar, Ratonyi Robert, sőt a régebbiek közül Csortos Gyula, Kiss Many Dajka Margit. Németh Mar j ka, Jávor Pál és sokan masok — épp úgy otthon voitak a cirkusz porondján, mint a j színpadon. Ruttkai Éva Pso- i ta Irén ma is boldogan ölt j bahócjelmezt. magara' Az sem j véletlen, hogy legkiválóbb ! színházi rendezőink. Major i Tamássá az élen. gyakran j cirkuszi poronddá alakítják., j színpadot, veretes drámákat : rendeznek cirkuszi Környe- , zetben. Mindezek ugyancsak j azt bizonyítják: a mi hivató- ' sunk is művészét, s ugyanak- 1 kor százezrek szamara jeleni j igényes gonoteleoteto szóra j kozást. egykor \Z el-l!. Garat Tamás , íj ^ í J flíiJíí ki! váj i ríj 1$ I f íii iiiiiii ■MÉH IS Is UnIUUiL r| M ■■■■ mmm ■ Mill m f Ht M ti ■: aT:ULUÍILDÍÍ/ ■■EH |üÉjv mm A szovjet irodalom ijdon- sága, Valentym Petrovics Ka- tajev új könyve „Rég: bárt tóm, Szása Pcsoíkin ifjúsági regénye, amelyet 6 maga mesélt él” címet viseli. A regény a közelmúltban jelent meg a Novij Mir (Új Világ) című folyóiratban. A könyv az író úgynevezett „új” prózáját gazdagítja, s szorosan kapcsolódik ez alkalommal szokatlanul bosszú címével, tartalmával, stílusával (formájával) és a „régi barát” családnevével e próza előző kilenc alkotásához. Ka- tajev „Gyógyír a feledésre” c. regényében az egyik „kitalált” főszereplő <hős) is a Pcsolkir. családnevet viseli, bér igaz, Rj úriknak és nem Szásának, dívjak A Világirodalmi kisenciklopédiában olvashatjuk, hogy Katajev „a 60-as evek második felében a koráiból alkotói kísérleteinek sokoldalúságára emlekezieto művesBergman szorongásai Szentségtörő gondolat jutott az eszembe. Nem hallgatom el, mivel a heti filmjegyzetben éppen erről a témáról — illetve témakörről — szeretnek meditálni. Évekkel ezelőtt, egy külföldi konferencián Gy. E., a jele« esztéta és kritikus társaságában József Attila korszerűségéről beszélgettünk. „Mindenhol és mindenkor érvényes a költő mércéje — bizonygatta Gy. E. —, tehát nemcsak dolgozni, hanem bármi mást tenni is csak pontosan, szépen érdemes, ahogy a csillag megy • az égen.” Ahogy elhangzott a megállapítás, profán játékosságból kezdtük kiterjeszteni a legkülönbözőbb cselekvési formákra, illetve helyzetekre. Szegeny József Attila biztosan forgott a sírjában, amikor halhatatlan sorait adoptáltuk, napjaban tízszer-húsz- szor, körülbelül imigyen: „Felszólalni csak pontosan, szépen ” „Vitatkozni csak pontosan . .” „Sétálni, vásárolni, veszekedni, szerelmeskedni, olvasni, játszani stb. csak Az marasztaljon el a komolytalanság vádjával, aki még sohasem forgatta ki — azaz alkalmazta — a klasszikusok szavait. De ideje a tárgyra térnünk. Amikor megnéztem Ingmar Bergman, a kiváló svéd rendező legújabb alkotását, eszembe jutott az előbb említett intermezzo. A Jelenetek a bábuk életéből — nemi leegyszerűsítéssel fogalmazva — az emberi egzisztencia elbizonyta- .anodásáról, vagyis a szorongásról szól Márpedig, s itt „koszon vissza' a korábbi refren, áldassék érte József Attila emléke, szorongató — es azt vászonra vinni — csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes Megfelel-e ennek a követelménynek Ingmar Bergman a nagy lélekbúvár és filmművész V Természetesen megfelel. Nevetséges lenne perújrafelvételt hirdetni Bérgman- igyben, azok után, hogy közhelyszámba megy: ő a világ talán első számú filmes pszi- ohoanalitikusa (aki a Csendben, a Suttogások sikolyokban, a Jelenetek egy házasságból s még egy sereg más alkotás képsorain pőrére ,vét- kőztette az embert, a férfit és a nőt egyaránt). A Jelenetek a bábuk életéből szabálytalan cselekvései mögött mindig ott vannak a magyarázható indítóokok. Ki, mit, mikor, miért — erről a svéd rendező sohasem feledkezik meg (egyébként ezt a filmjét — otthoni konfliktusait követően — NSZK-műter- mekben. forgatta). És mindennek ellenére a Jelenetek a bábuk életéből számomra nem ér fel a korábbi remekekkel. Valódi, az kétségtelen, de az általános érvényű igazság mintha hiányoznék belőle. Hogy a tételt bizonyíthassam, néhány szóval fel kell idézni a mesét. Péter, a házassága valóságos és vélt fantomjaival küszködő férfi egy peep- show-!ban (magyarul: kukucskálószaloniban, ahol meztelen hölgyek mutogatják bájaikat) megöl egy prostituáltat. A gyilkos nem valamiféle tengő-lengő lumpenelem, hanem jól szituált üzletember. Sikerei vannak és látszólag otthoni élete is kiegyensúlyozott. Mondom, látszólag, ugyanis a filmes nyomozás során kiderül: már régen érett Peterben a végzetes tett elkövetésének ördögi ideája. „Minden út el van zárva” — vélte, mert súlyos falak akartak ráborulni, s neki nem nagyon volt ereje félreugraní előlük. Foglalkoztatta a gondolat, hogy feleségét, Katerinát pusztítja el: az öngyilkosságot is megkísérelte, Képtelen megszabadulni a lidercektől. Folyton rémálmok gyötrik. Hogy reménytelen bezártságát feloldja, s megmeneküljön házasságnak álcázott társas magánya börtönéből, a szegény tds kurtizánt gyalázza meg (s küldi a túlvilágra). Mi a bajom a sztorival? Ayzal semmi Mindennap olvashatunk az újságokban ha- ■ sonló rém históriákat. Csakhogy a Jelenetek a bábuk életéből meséjében túlteng az, extremitás, folyton a különösség szférájában járunk, ■ Ingmar Bergman a visszata szító morbiditás köntösét ag gatja számos élethelyzetre. Még kegyetíenebbül is fogalmazhatok ínoha ezzel szitkok özönét zúdíthatom a fejemre). A Bábuk-ban számomra a műviséfe, a csináltság, megszerkesztettség zavaró. Egyik ismerősöm (kétkezi munkás az illető) így okoskodott: „Dolgoznának csak 16 órát ezek a szerencsétle nek, mindjárt nem lenne kedvük pszichiáterhez járni. ’ Nem osztom ezt a nézetet; mindenkinek joga van lelkiismereti háborgásai gyógyításához Megismétlem: lehet, hogy Peter Katerina (meg a mama, meg a barát) valóságos figurák, azt sem vonom kétségbe, hogy a sztori minden összetevő pillére hiteles — ennek ellenére az a benyomásom. hogy elrajzolt a kép. sarkítottak a következtetések, s Indokolatlanul pesz- szimista világszemlélet körvonalai bontakoznak ki a pszichopatológiai eseményekkel megtűzdelt történetből És akkor még nem is szóltam a filozófiáról, melyet mi tagadás 1— laposnak érzek (továbbá kétségbevonhato- nák). „Csak aki elpusztította, az birtokolhatja maradéktalanul önmagát .” Nem hiszem Mint ahogy azzal is perlekedem, hogy mi itt a földön bábuk — vagy Bábuk — vagyunk. Ingmar Bergman nagy művesz. Lefegyverző, ahogy ve zeti a néző szemét. Persze valamennyi alkotását szükségtelen remekké avatni — az sem baj. ha vitatkozunk vele. aimikcr arra, mint ezút tál is, rászolgált’ Veress József Jegyzetek Yalentyin Katajev új könyvéről kel került ismét a hazai és külföldi érdeklődés középpontjába,” Milyen módon érte el ezt az • író? Hogyan lehet megmagyarázni ezt az érdeklődést ’’ Véleményem szerint1 Katajev azzal vonzza olvasóit, legalábbis a magamféléket, hogy életélmenyeit össze tudja és mer: kötni a történelemmel, s azokkal az írókkal és költőkkel, akik később az orosz és szovjet irodalom klasszikusai lettek, és azzal is, hogy egyidőben két világban képes élni: egy elképzeltben és egy jvalóságosban. Miről szól a regény? A kérdésre könnyen lehet válaszolni, bár a regény nehezen olvasható, hisz gondolatmenete szabad asszociációk füzérére épül. A könyv tartalmát az „elvesztett világ”, a „régi barát” ifjúságának és első szereimének emlékképeinék fei- .dézése, íz I. világháború frontján véghezvitt hőstett romantikus vágyának átváltozása halálfélelemmé, a gyilkosság és megsemmisítés érzésé valamint a háború kegyetlenségének, értelmetlen- segének felismerése képezi! Az elbeszélés középpontjában az író régi barátja, Szása Pcsoíkin áll. Katáiev sok mindent ad át nek;, mint régi* baratnak: életrajzát, gondolatait. kívánságait, szemeit, érzéseit. Átadja szivének, lelkének egy részét, majdnem önmagát, de nem oldódik fel benne teljesen, mert megőrzi barátja ifjúsági regénye „elmondásának” jogát, az írói jogot. Hogyan értékeli Katajev „régi barátjának” gondolatait, jellemet, viselkedését? Időben és térben * mellette van, megelőzi őt, lelki rezzenéseit mély átéléssel, szeretettel, de gyakran iróniával írja le. Katajev „új” prózájának újabb műve nem csak tartalmával, stílusával, főszereplőjének nevével kapcsolódik az előző alkotásokhoz, hanem írói mondanivalójával is, vagyis az ember nem tud uralkodni a felett, hogy megváltoztassa, elfelejtse a múltat, a megtörténteket Azonban ez az írói szemlélődés nemcsak a múltat célozza. A múltban a jövő forrásait keresi, hogy lehetősége nyíljon a jelen sajátosságainak, a történelmi esemenvek fejlődési folyamatának vizsgálatára. E cikk keretein belül nincs lehetőségem arra, hogy részletesen ismertessem az új könyvet, az alapgondolata: hívnám fel az olvaso figye mét. Az író szenvedélyesen küzd az emberiség megmentéséért, a háború, a megsemmisülés. az atomkatasztrofa elkerüléséért, és habar nem szán nagy teret a háború borzalmainak leírására, mégis bevésődnék az emlékezetbe, megjelennek az alkotó • sokban. A borzaimat gyakran nem csak az emberi érzések, az ölés és rombolás képe: közvetítik hanem a háborúban eldobott tárgyak világa is. így például hosszan emlékezetünkben marad mint szimbólum a falvak utcáján maradt szék és varrógép, amit a menekülő emberek hagytak ott. A varrógép képe az „öreg” próza alkotásából, az Odessza katakombái ban c. regényből elevenedik meg. Befejezésként kívánom, hogy Katajev új könyvét, mielőbb fordítsák le magyar nyelvre, as ily módon elérhető legyen a magyar olvasota bor széles köreiben. Bállá Tamara
