Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-07 / 5. szám
1983. január 7, Kelet-Magyarország 3 ügy* szi szemmel Helyi jogszabályok A JOGALKALMAZÁS jogpolitikai irányelveiről szóló 14/1973. számú elnöki tanácsi határozat az ügyészi szervek feladatává tette annak segítését, hogy a tanácsok a törvényesség szellemében működjenek, rendeleteik, határozataik és intézkedéseik összhangban legyenek a jogszabályokkal. A megyében lévő ügyészi szervek e kötelezettségüknek két formában tesznek eleget. Az egyik módszer a rendelettervezetek előzetes ügyészi észrevételezése. A korábbi években ez az észrevételezés a rendelettervezetek többségére kiterjedt. Elsősorban törvényességi szempontból tettük meg észrevételeinket, de — ha indokolt volt — kifejtettük véleményünket célszerűségi, nyelvtani okból is, törekedve az egyértelmű, pontos fogalmazás elősegítésére. Tekintettel arra, hogy a megyében 116 tanács van, amely rendeletet alkot, így az ügyészekre nagy megterhelést ró ez a tevékenység. Természetesen, ha a tanácsok igénylik, úgy az illetékes ügyészség minden szintű tanácsrendelet esetében megteszi az írásos észrevételét. A másik módszer a már hatályos tanácsrendeletek átfogó ügyészi vizsgálata, melyre első ízben került sor a megyében 1982-ben. A 28 különböző szintű tanácsnál folytatott vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a tanácsok rendeletalkotó (-módosító) tevékenysége mennyiben felel meg a törvényességi, illetőleg az idő- szerűségi követelményeknek. Nevezetesen, a hatályban lévő tanácsrendeletek összhangban vannak-e a magasabb szintű jogszabályokkal, szükség esetén megtörtént-e a tanácsrendeletek módosítása, kiegészítése, hatályon kívül helyezése. A MEGYE TANÁCSAI a vizsgálat időszakában 620 hatályos tanácsrendelettel rendelkeztek. Ezek közül négy megyei, 73 városi, 251 nagyközségi és 292 volt községi tanácsrendelet. Az ösz- szes tanácsrendelet közül 580 vonatkozott a központi jogszabályok végrehajtására, és mindössze 40 tanácsrendeletet alkottak a helyi életviszonyok szabályozására. A hatályos tanácsrendeletek 19 tárgykörbe csoportosíthatók. A főbb rendelettípusok: a szervezeti és működési szabályzat, lakásügyi, köztisztasági, temetőkről szóló, piacok és vásárok rendjét szabályozó, közműfejlesztési hozzájárulást meghatározó, a városok címeréről, egyes kitüntetésekről rendelkező tanácsrendeletek. Egyes rendeleteket illetően a vizsgálatok alapvető törvényességi hibákat nem tártak fel. Találkoztunk viszont több olyan rendelkezéssel, amely formális előírásokat tartalmaz. Ennek oka alapvetően a más tanácstól átvett hibás rendeletminták egyszerű lemásolása. Megemlíthető még a folyamatos felülvizsgálat hiánya, illetőleg a felülvizsgálat kampányszerűsége, a jogszabályszer- kesztői-alkotási tapasztalatlanság. EZEKRE AZ OKOKRA VEZETHETŐ VISSZA többek között az, hogy egyes községi tanácsok szervezeti és működési szabályzata például túlzottan általános, a gyakorlatban végre nem hajtható rendelkezést tartalmaz, amikor úgy rendelkezik, hogy minden hatósági döntést igénylő ügyben ki kell kérni a tanácstagok véleményét. Találkoztunk olyan köztisztaságról szóló rendelettel, amelyben szó szerint átvették a köztisztasági szabályzat különböző pontjait, így fordulhatott elő az, hogy a rendeletben — többek között — a radioaktív hulladékok kezeléséről és elhelyezéséről is szólnak. Ugyanebben a tanácsrendeletben előírták, hogy a vasutat keresztező közforgalmú gyalogos alul- és felüljáró tisztán és síkosságmentesen történő tartásáról a vasút üzemben tartója köteles gondoskodni, holott a községben sem vasúti aluljáró, sem felüljáró nem található. A tanácsrendeletekkel kapcsolatban szólni kell arról is, hogy a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény szerint valamely cselekményt vagy mulasztást a tanácsrendelet is szabálysértéssé nyilváníthat. Ez szinte valamennyi esetben meg is történt. Ugyanakkor általános megállapításunk volt, hogy nagyon kevés szabálysértési eljárás indult az elmúlt időszakban olyan szabálysértés miatt, amelyet csak kizárólag tanácsrendelet minősít szabálysértésnek. A TANÁCSRENDELETEKKEL szemben támasztott követelmények szükségessé teszik, hogy a különböző szintű tanácsok kísérjék figyelemmel a rendeleteik érvényre jutását. A rendeletek folyamatos „karbantartásával” pedig el kell érni, hogy azok tükrözzék a társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett változásokat. Dr. Kovács András főügyészségi ügyész Hazánkban egyedül Záhonyban képeznek középiskolai szinten anyagmozgató gépészeket. Évfolyamonként egy-egy osztály tanulói sajátítják el a szakmai ismereteket. Az iskola jól felszerelt tanműhelyében gyakorlati foglalkozás keretében a motorok működését tanulmányozzák. Képünk a másodévesek Masztrik János szakoktató közreműködésével a négyütemű motor erőátviteli szerkezetét tanulják, működő modell segítségével. (Elek Emil felvétele) Köpenyben a szalag mellett Tü I If ity uiától a viharkabátig — Nézze ezeket a gyönyörű köpenyeket — mutatja az újonnan érkezett árukat Vareha Miklósné, a nyíregyházi munkaruházati bolt helyettes vezetője .— Szépek a dzsekis munkaruhák, a velúr sofőrkabátokat pedig utcai viseletre is vásárolják. Tavaly sokat javult az ellátás: mintegy 35 millió forint értékű árut adtunk el. ,Az az idő már elmúlt, amikor jóformán csak darabra vásárolták az üzemek a köpenyeket. Sok helyen utalványt kap a dolgozó, s így maga választhatja ki az üzletben a számára legmegfelelőbb köipenyt. Persze a szalagok mellett — például a Nyíregyházi Konzervgyárban — most sincs divatbemutató. Ha az egységes fehér munkaköpeny és a kendő jól is áll a munkásnőknek, az összhatáson sokat ront az ormótlan gumicsizma. Kényelmetlen csizmák — A védőruha elsősorban kényelmes legyen és köny- nyen kezelhető — vélekedik Kis Lórántné csoportvezető. — A tüllíityula meg is felel a várakozásnak. Viszont a gumicsizma kényelmetlen: fáj és izzad benne a láb. A köpeny pedig... Ha azt akarom, hogy fehér legyen, hazaviszem, pedig nem lenne szabad. — Csúnyán mos a Patyolat — mutat egy nagy halom gyümölcsfoltos, szürkére szí- neződött köpenyt Petromán Jánosné raktárvezető. — Év elején reklamáltunk is emiatt. Akkor valamit javult a hélyzet, sajnos csak átmenetileg. — Ez csak egy gond a sok közül — veszi át a szót Hajdú Szabolcsúé szociálpolitikai csoportvezető. — A munkacipők kényelmetlenek. A gumicsizma nehéz, hamar tönkremegy. Ugyanígy a bakancs is. Védőruhákból szűkös a méretválaszték, a védőkesztyű átázik. Soroljam tovább? FOLSZÁM szerint jegyzik a súlyt Mennyi a vagyon? Megy esze rte megkezdődtek a termelőszövetkezetekben a leltározások. A fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz-ben három csoportban, már december elején elindultak a megbízottak. A tehenészeti telepen Demjén Pálné. Siket András és Miski József az állatok mérlegelését végzik Veress Miklóssal — a telep új vezetőjével. Demjénné mondja: — Az indulásnál a tsz főkönyvelője ismertette feladatainkat. A társaink a növény- termesztés leltároznivalóit, illetve az állóeszközöket írják össze. Mi a juhokkal kezdtük. Bármennyire hihetetlen, minden állatot megszámoltunk. így például Szűcs Elek 20 tejes bárány, 314 anyajuh és 18 kos gazdája; Hajdú György gondjaira 408 anyajuh, 159 bárány és 2 kos van bízva. Természetesen külön tartjuk nyilván a kost, a jerkét vagy a tokját. A szarvasmarhákéit egyenként mérlegeljük; s fülszám szerint jegyezzük a súlyt. A 2. sz. telepen 119 növendék, 15 hízó bika, 42 üsző és 22 vemhes állat került a listára. Természetesen az állattenyésztés termékei is a leltárívre kerülnek. Most szerencséjük van, mert ez egyben átadó leltár is; tehát arra is jó, hogy Veress Miklós szintén tiszta’ képet nyerjen arról; milyen területet vesz át. A zárszámadás elkészítéséhez pedig elengedhetetlenül szükséges, hogy a tsz vagyonát ilyenkor felmérjék. (m. k.) Elavult modellek Nem kis gondok ezek — főleg ha az árakat is nézzük. — Egy munkaköpeny ára háromszáz forint fölött kezdődik, egy pár védőbakancs több, mint ezer forintba kerül — sorolja Vareháné. A korszerű holmik mellett elavult modellek is sorakoznak a bolt pultjaim Például a fülessapa, vagy a viharkabát. Ez utóbbi nemcsak csúnya, de kényelmetlen és tisz- títhatatlan is. Ennek ellenére hiánycikk. Akárcsak a téli védőruha, melyből szegényes a választék. Ebben a helyzetben ki-ki úgy segít magán, ahogy tud. A konzervgyár beszerzői például gyakran benéznek az áruházakba, hátha felfedeznek egy-két használható holmit. — Az ócska vdiharkabátok helyett nemrég vásároltunk néhány orkán szabadidőruhát — folytatja Hajdúné. — Szépek, praktikusak, „csak” nagyon drágák. Téli védőruhaként — meleg also helyett, ami hiánycikk — melegítőket j vettünk. Ki ajánl? Persze új munka- és védőruhákkal, felszerelésekkel inkább a gyártóknak kellene jelentkezniük. A tapasztalatok szerint az ipar nem fordít erre elég gondot. Ezt látta Czobor Sándorné, a konzervgyár osztályvezetője az Országos Munkaruházati Vállalat nyíregyházi kiállításán: — Csalódást okozott a bemutató. összesen egy konzervipari köpenyt hoztak: vastag, durva anyagból készült. Ilyet tizenöt-húsz éve nem használunk. Egyetlen hazai gyártmányú gumicsizmát láttunk (a hagyományos fazont), férfi, női cipőt pedig egyet sem. Beírtuk a vendégkönyvbe a gondjainkat, s mintadarabokat is kértünk a legújabb termékekből. Sajnos, még csak válaszra sem méltattak bennünket... Házi Zsuzsa METRIPOND: Mérlegek exportra Túlteljesítette évi 100 millió forintos tervét a METRIPOND fehérgyarmati gyára. Mivel a létszám 336-ról 330- ra csökkent, így egyértelműen a munka hatékonyságának növekedése, a takarékos gazdálkodás vezetett erre az eredményre. A gyárban 1982- ben meghonosították a hagyományos raktári mérlegek mellett a személymérleg és a sütőipari tésztafeladó mérleg gyártását is. 1983-ban már egész évre lekötötték az üzem kapacitását, csecsemő-, személy-, tésztafeladó, raktári, állat-, közúti híd- és vasúti mérlegek jelentik az 1983. évi feladatok legnagyobb tételeit. A több mint 20 féle mérlegből több mint hatezer mérőegység kerül ki Fehérgyarmatról. Az export tavaly az előző évi 26 millióval szemben 33 millió volt. Ez évben a piac bővítésével szeretnék emelni az exportra juttatott mérlegek számát és értékét. Kisebb beruházásra is sor kerül: közel 3 millió forint felhasználásával a termelési eszközök gyarapítása, fejlesztése a cél. Aránytévesztés Mondják az egyik gyógyintézetben: elsősegélyt nyújtottak egy körzeti orvosnak, akit az ünnepek alatt megvertek az egyik háznál. Az italtól bátor hozzátartozók láthatóan elégedetlenek voltak. Nem szándékozom most a részletekbe belemenni, ezek legfeljebb motiválják az eseményeket, a lényegen nem változtatnak. Mert ami a fontos: sajnos mind többen tekintik az egészségügyet olyan szolgáltatásnak, mellyel mindenki azt csinál, amit akar. Ha nem találják a körzeti orvost, bát jöjjön más, ott a részeg. Hogy az autóval orvosért futkosó akár a beteget Is bevihetné az intézetbe, az meg sem fordul a fejekben. Jöjjön a gyógyász! Ünnepek környékén nem passzió orvosnak lenni, se kórházban, se körzetben. Az elszabaduló indulat, az ital adta bátorság, a jogok kiabálása más betegség kórtO- nete is. Aránytévesztéselnk egyike. Az a tévhit, hogy az egészségügy szervezete hajoljon meg az önmagukról megfeledkezettek előtt, magában hordja azt, hogy miattuk a fontos esetekre sem marad idő. Tény: az egészségügyhöz mindenkinek állampolgári joga van. Ugyanakkor az is tény: az orvosnak joga van ahhoz, bogy hivatását biztonságosan gyakorolja. Klnek- kinek jogát és kötelességét törvény szabályozza. Ennek érvényt szerezni egyaránt érdeke betegnek, orvosnak. (bürget) Kényelem T úl az ünnepen már neim ronthat azon, a következő történet: Debrecenből látogatóba készült a szatmári részekről elszármazott család. Kocsijuk van, rendszeresein járnak haza. évenként háromszor-négyszer. Borért. csirkéért, disznóöléses ízekért, mikor miért. Ilyenkor hoznak ajándékot is. Karácsonyra olcsó posztópapucsot, mert ilyesféle puha papucs illik az „öreglányra”, húsvétra kerti magokat, mert a magok a városokban jobbak, jóllehet belőlük árut a piacra csak a falu termel. Pünkösdkor visznek zacskomyi kávét nyárvégre üres kosarakat, amit majd telten visszavisznek. Várta az öregasszony a családot. Jött is távirat hogy 23-án érkeznek. Egy árával később jött a másik távirat: „Nem bizitos hogy megyünk, mert rossz a kocsi.” Az öregasszony feladott egy választáviratot: „Csak gyertek stopp. Megvágtam a disznót. A gyérékeknek ajándékot vettem stopp. Vasútnál várlak stopp. Anyátok.”' Szó ami szó, a várostól egyenest visz a faluig a vonat. Átszállni se kell. Válaszra jött a válasz: „Vonaton kényelmetlen stopp. Valószínű csak holnap érkezünk.” Karácsony estéjén kilenc óráig várt az öregasszony a gyertyák gyújtásával, pedig már kora délután minden ajedékot a fa alá rakott. Nem jött senki. És másnap se jött, mert autós embernek nyuglődés a vonat. Harmadnap délután végre megjött a csalód. Késő délután, majdhogynem este. Hozta a falusi udvarhoz alkalmatlan posztópapucsot. Lelkendezve magyarázták, hogy csak mára kaptak XX-es bérelt kocsit A bérelt kocsi roppant előnye, hogy így elhozhatták az üres szatyrokat és a kiürült kosiarakat is, amiket a vonaton elhozni nehéz, telten visszavinni még nehezebb lett volna. Írjam, hogy örült az öregasszony? Még a kölcsön gépkocsit se engedte beállítani a hodályíba, hadd lássák azt az udvaron, akik akarják. Megdicsérte a papucsot, telepakolta a kosarakat és boldog volt nagyon, mert íme a kocsi a bizonyság, hogy ő jó szakmát adott a gyerekének. A falu azóta is ezért dicséri az öregasszonyt, mert olyan szerető, jó gyermeket neveLt, aki áldozatot nem ismerőn minden ünnepkor hazajár. Bartha Gábor
