Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-06 / 4. szám

1983. január 6. Kelet-Magyarország 7 GYERMEKVILÁG Együtt és egymásra vigyázva AZ ÜTTÖRÖCSAPAT immár több mint három évtizede éppen úgy hozzátartozik az iskola éle­téhez, mint a tanítási órák, szak­körök, diákok, pedagógusok. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden Iskolában mintaszerűen működik. Sok még a látszat­eredmény, sok lehetőség elsik­kad, de az kétségtelen, hogy az úttörőmunka vonzó, megbecsült tevékenység általános iskoláink­ban. Tulajdonképpen nem is erről akarok most Írni. Az izgat, ami a dolgok, a jelentések mögött van, ami iskolai és iskolán kí­vüli magatartásokban jelentke­zik. Ott és akkor, amikor nin­csen közelben a tanár, szülő, amikor egymás között vagytok. Az úttörőélet alaptörvényéből következik például az, hogy se­gítitek egymást, vigyáztok társa­itokra, főként a kisebbekre és gyengébbekre. Nem a látványos dolgokra gondolok. Afelől semmi kétségem sincs, hogy ha valame­lyik társatokat baleset éri, ak­kor azonnal ott teremnek a vö­röskeresztes úttörők. Ellátják a sebet és szükség szerint intéz­kednek, orvost, mentőt hívnak, hazakísérik sérült társukat, te­szik, amire kötelezettséget vál­laltak. Csakhogy elgondolkoztatok-e egyszer is azon, hogy mi okoz­za az iskolai baleseteket. Akad, ami kivédhetetlen. A salakos, vagy söderos iskolaudvaron, fo­cizás közben könnyen lemegy a „glazur”. A sérülés mégsem tör­vényszerű, ha kíméletesen kerge­titek a labdát. Akkor is, ha nem megy a játék, ha az ellen­fél vezet, ha a másik csapat já­tékosai kakaskodnak. Az adok- kapok foci nem vezethet jóra. A durvaság semmiféle sportágban nem keverhető össze a kemény­séggel, az alattomosság sem a nyílt sisakkal vívott, becsületes győzniekarással. Semmiféle cél, a raj, vagy az osztály, de még az iskola érdeke sem szentesíti az eszközt. EGY-EGV ISKOLAI KÖZÖS SGGBEN óhatatlanul kialakulnak kisebb-nagyobb csoportok, ame­lyeket a közös érdeklődési kör, valamilyen közös hobby, vagy a közös drukkolás hoz és tart ösz- sze. Ez igy is van rendjén — egészen addig, amíg az egyik vagy a másik csoport nem akar­ja a többiekre is rákényszeríteni ízlését, véleményét. Ilyenkor az­tán megkezdődik az áskálódás, jönnek a „kitolások”. A rosszul védett közös érdek lendíti ütésre a fejesvonalzót. Az elmérgesedett légkörben robbannak ki azok a felnőttek számára érthetetlen ve­rekedések, amelyek végén tény­leg senki sem tudja, hogy ki és imiért kezdte, de a sérüléseket, a megrovásokat, már nehéz meg nem történtté tenni. A megelőzés ez esetben is út­törő feladat. Még akkor kell közbelépni, az osztályfőnökötök, és rajvezetőtök és mindenekelőtt a jobb érzésű társaitok segítsé­gét kérni, amikor kialakulóban van a veszekedés, amikor még csak a mélyben izzik a parázs. Ez mégis csak célszerűbb, — bár néha nehezebb, mint utólag be­kötözni a sebeket, sínbe rakni az eltörött kezet. Az iskola mindennapos munká­jában természetesen nem ezek a jellemző esetek. Sőt, éppen arra van több lehetőség, hogy kölcsö­nösen segítsétek egymást, külö­nösen a gyengébbeket, kisebbe­ket. Nem lehet például minden tizenkét éves kislányból első osz­tályú úszó, vagy tornász, de ar­ra, hogy valamennyien megta­nuljatok úszni, vagy, hogy min­den úttörőtársatok elsajátítsa a különböző sportágak alapismere­teit, arra mindenütt megvan a lehetőség. AZ ÜTTÖRÖBARATSÁG nem rekedhet meg az iskola falain belül. Az iskolába, hazafelé me­net számtalan veszély fenyegeti, különösen a kisebbeket. Köny- nyebb megtanulni, kinek van el­sősége a zebrán, a közlekedési jelzőlámpáknál, mint a gyakor­latban alkalmazni a tanult sza­bályokat. Igenis rászólhattok ar­ra a társatokra, aki az elhang­zott figyelmeztetések ellenére az utcán focizik, a görkorcsolyával „közlekedik” a járművek számá­ra biztosított helyen, életveszé­lyes bravúrokat csinál a játszó­tér hintáján. Amikor a baj meg­történt, már késő! Megdöbbentő, hogy a közleke­dési balesetek áldozatai között évről évre növekszik a gyerekek száma. Tudom, hogy a közúti baleseteknél elsősorban a felnőt­tek a hibásak, de az autóbusz mögül kiugró, a forgalmas utcán körültekintés nélkül átrohanó gyerekek haláláért nemcsak ők okolhatók. Sok bajt, helyrehoz­hatatlan tragédiát megakadályoz­hatnánk azzal, ha mindegyikőtök vigyázna a vele együtt haladó társára, főként a kisebbekre. A közlekedési őrsök nagyon ered­ményes munkát végeznek, de te­vékenységük inkább csak az is­kola környékére, a tanítás meg­kezdésének és befejezésének idő­szakára irányul. A lakótelepe­ken, iskolába menet már nin­csenek ott, pedig a balesetek többsége az iskolán kívül kö­vetkezik be, ott van tehát szük­ség igazán elővigyázatra, egymás segítésére. örvendetes, hogy ismét kezd népszerűvé válni a kerékpáro­zás. Csakhát a forgalomban kel­lően felszerelt kerékpárral lehet részt venni. A lámpák, fényvisz- szaverő prizmák, rossz fékkel ci­kázó fantombiciklik már sok bajt okoztak azoknak is, akik a nyeregbe ültek, de a gyanútlan járókelőknek, közülük is a ne­hezebben mozgó kisebbeknek. EZEK A LEGSÚLYOSABB ÉS REMÉLHETŐLEG a ritkább ese­tek. Sokkal több az apróbb, já­ték közben, hazafelé menet elő­adódó sérülés. Számuk nagymér­tékben csökkenthető, ha jobban vigyáztok, segítitek egymást. Jó­szándékkal, figyelmességgel sok baj, baleset megelőzhető! Vasvári Ferenc Csegöldiek, császlóiak Mi is szeretnénk fújni. Csegöld kisközség megyénk­ben. Ritkán esik szó itt-történt érdekességekről. A helyiek pró­bálkozása azonban megérdemli a figyelmet. Bellon Bamáné tanítónő szin­te egymaga jelenti az „iskolát” a községben. A felsősök ugyanis Jánkmajtisra járnak. A kapcso­lat azonban nem szakadt meg kisdobosok és úttörők között. Kölcsönösen látogatják egymás foglalkozásait, szakköreit. Most azonban együttes „produkcióra” készülnek. Tanítónőjük nemré­giben találkozóra hívta a kis­dobosokat és úttörőket, hogy meghallgassák a Fehérgyarmati 1. sz. Ének-zene Tagozatos Ál­talános Iskola fúvósainak mű­sorát. A hallgatóság soraiban jelen volt Juhos Sándor, a tsz elnöke is: — A termelőszövetkezet közel 90 ezer forintért vásárolt hang­szereket. Nagyon reméljük, hogy nemcsak kezdeti felbuzdu­lás, de a kitartás, igyekezet sem marad el. Már ami a tanulást illeti. Szinte mindenkinek tsz- tag valamelyik szülője. S nem utolsósorban a nemzeti-nemzet­közi ünnepségek színvonala emelkedne egy jó fúvós együt­tes működésével. Mindig örü­lök, amikor a vajai tsz-ről hal­lom, hogy ők már milyen ütő­képes zenekart működtetnek. Ml is nagyon szeretjük a gyereke­ket, s hisszük, jó helyre kerül ez az összeg, amikor hangszert vásárolunk. Téli madáretetés A napokban leesett az első hó, nehezebb napokat hozva a ma­darak életébe. A hófödte ker­tekben, parkokban egyre nehe­zebben találnak táplálékot. Idő­szerű hát, hogy szóljunk — és néhány tanáccsal szolgáljunk — a téli madáretetésről. Költöző madaraink már délebbre vonul­tak, de vannak olyanok, melyek a legzordabb időjárási viszonyok között is kitartanak nálunk. Ki ne látott volna ágról ágra für­gén ugráló, keresgélő cinegé­ket? Ezek az apró énekesmada­rak — gyakoriságuknál fogva főként a széncinegék — tavasz­tól őszig a gyümölcsösök leg­szorgosabb rovarirtói. Nagyüze­mek, kiskerttulajdonosok egy­aránt örülhetnek e kis „ingyen­napszámosok” jelenlétének. Sokan talán nem is gondol­ják, milyen hihetetlen mennyi­ségű rovart, lárvát, bábot pusz­títanak el ezek az apró testű madarak. Magas testhőmérsék­letük és gyors emésztésük miatt igen nagy a táplálékigényük. Vizsgálatok kimutatták, hogy egy cinkepár két költésből szár­mazó ivadékaival együtt 25—30 kg (!) rovartól, petétől tisztítja meg élőhelyén a fákat egy év alatt. Az áttelelő madarakat a tél bizony megtizedeli. Ilyenkor sokkal nehezebben jutnak táp­lálékhoz, és az éhes szervezet nem tud kellőképpen ellenállni a hidegnek. Ezért segítsük őket etetéssel. A legfontosabb, hogy kenyér- morzsát soha ne tegyünk ki táplálékul. Azonnal elfogyasztva ez is jó lenne, azonban hamar nedvességet szív magába és megsavanyodik. Így bejutva a madár szervezetébe gyomorbán- talmakat, ennek következtében legyengülést és pusztulást is okozhat. Legjobb, ha olajos magvakkal, pl. napraforgóval, tökmaggal, avas dióbéllel etet­jük a cinegéket. E magvakat szívesen fogyasztják a nálunk maradt vagy északról érkezett pintyfélék is. Adhatunk szalon­nadarabot, forró faggyú és kor­pa vagy napraforgómag össze­keverésével készített úgyneve­zett madárkalácsot is. Többféle Jól bevált etetőt is­merünk. Ilyenek pl. a dúcetető, és a rajzon látható függő-, vala­mint ablaketető. Mindhárom lé­nyege az, hogy két oldallap üvegből legyen, és alulra ke­rüljön a bejárónyílás. Ennek mérete 10x10 cm-nél ne legyen kisebb. Az alsó bejárónyílás fel­adata az, hogy verébmentessé tegye az etetőt. Persze nincs mindenkinek lehetősége ilyen „házikók” készítésére. A cél­nak megfelel az is, ha egyik ol­dalon nyitott az etető, és ott járnak be a madarak. Az ablaketetőnek akár két ol­dala is lehet nyitott. Ez lénye­gesen leegyszerűsíti elkészítését, és fél- egy méter távolságból gyönyörködhetünk lakásunkból a sürgő-forgó cinegék kedves látványában. Az előző télen a Sóstói erdőben sok műanyag flakonból kivágott etetőt lát­tam. Természetesen a célnak ilyenek is megfelelnek. Lénye­ges dolog úgy elhelyezni az etetőt, bármilyen is az, hogy macska ne férhessen hozzá. A házban dédelgetett, kedvenc, hízelgő cicus könnyen válhat a madarak veszedelmes ellenségé­vé. A legfontosabbról ne feledkez­zünk meg! Az etetésnek csak akkor van értelme és haszna, ha folyamatosan tudjuk biztosí­tani az eleséget. Az az etető, amelyben talán éppen a legín- ségesebb időkben hiába keres­gélnek az odaszokott madarak, csak kárt okoz. Bánhidi Péter Úttörők rovata Miénk a szó PALACKPOSTA DEMECSERBOL Tavaly nyáron úttörőcsapatunk néhány tagja a raka- rmazi táborban nyaralt. Egyszer az az ötletük támadt, hogy a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 35. évfor­dulója alkalmából palackpositát indítanak el a Tiszán. A cél az volt, hogy aki megtalálja, az visszaküldi a levél­ben megírt címre, a Demecseri 481-es számú Petőfi Sán­dor Úttörőcsapat részére. A palackpostána 1982. november 3-án érkezett a válasz. Egy turtoevei lakos, Bernáth And­rás találta meg, aki a levélben le is írta, hogyan és hol talált rá a palackra. „A nagykőrösi kompnál követ rak­tam fel az autókra, markolóra. Mivel kevés volt a jármű, így ráértem az erdőben járkálni, majd megláttam az üve­get, volt benne egy deciliter víz. Alig bírtam kivenni a papírt.” A demecseri úttörők paiQcfcpostája a Bodrog— Tisza torkolatától a nagykőrösi kompig körülbelül 200 ki­lométert sodródott a Tiszában, míg végül eljutott a „cím­zetthez”, akivel örök barátságot kötött úttörőcsapatunk. A mai napig is őrizzük a postát. Teremy Ágnes Demecser FELKÉSZÜLÉS a kisz-életre Vidám vetélkedőn vettünk részt december elején, amelyben számot adtunk mozgalmi ismereteinkről. A vi­dám, jó hangulatú klubdélután remek alkalom volt arra, hogy jobban megismerjük a kiszesek életét. A KlSZ-élet- re való felkészülés jegyében sok újat hallottunk az ifjú­sági mozgalomról. Vásárosnamény, II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat VIII. A., VIII. B., VIII C. RONGYOSBAL NYÍRTELEKEN Felnőtteknek egy kilogramm, gyerekeknek fél kilo­gramm rongy volt a belépő azon a rongyosbálon, amelyet úttörőcsapatunk Nyírteleken rendezett. Több szülő is el­jött énre a rendezvényre. A gyerekek gyakorolhatták a kacsatáncot, ami most hódít országszerte. Iskolánknak is haszna lett a rongyból, amit a MÉH-nél értékesítettünk. Tarsoly Ildikó, Muri Ágota Nyírtelek EMLEKPLAKETT A TERMÉSZETVÉDELEMÉRT Iskolánk madártani szakköre emlékplakettet alakított a természetvédelemért legtöbbet tevő felnőtteknek és gye­rekeknek. A köralakú álomplakettből mindössze nyolc da­rabot adhatunk ki. Az erkölcsi elismerés mellett díjtala- . múl részt vehet tulajdonosa rúcsikai táborozásunkon. Az | idén a következő embereknek juttattuk a becses kitünte­tést: dr. Legány András, Agárdy Béla, Pataki Béla, Márta Attila, Tóth Csaba, Legény László, Vaczik László és Ba­lázs Aranka. Móré Tünde és Busznak Zsolt pedig környe­zetvédelmi aranyjelvényben részesült. CselepáJc Csilla, Tornyospálca ÜZEMLÁTOGATÁS NYÍRBÁTORBAN A pályaválasztási hetek keretében a Csepel Művek Nyírbátori Szerszámgépgyárát és a Minőségi Cipőgyár nyírbátori üzemét néztük meg. A fiúk és a lányok is meg­ismerkedhettek azokkal a szakmákkal, amelyeket szak- imunkáktanulóként elsajátíthatnának ebben a két üzem­ben. Laza Mária, Szakoly ÜTTÖRÖSTÜDIÖ KISVAbdán Csapatunkban szeptembertől kéthetenként jelentkezik az úttörőstúdió. Az adásokban értékeljük a rajok mozgal­mi munkáját, felhívjuk a figyelmet a következő két hét feladataira. Minden alkalommal közlünk rejtvényt az év­fordulókkal kapcsolatban. A helyes megfejtők között ju­talmaikat sorsolunk ki. Rendkívüli adásban emlékeztünk -meg Leonyid Iijics haláláról. A műsort Tárkányi László, Pózner Ildikó, Szászi Ildikó, Buries Erzsébet és Székely Csilla 'szerkeszti. Székely Csilla, Kisvárda, 4-es számú általános iskola TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (folytatá­sa a függ. 15., vízszintes 18, 12 sorokban). 6. Azonos mássalhangzók. 7. Egyik oldal. 8. ö, távirdai helyesírással. 9. ... zúgos. 11. Has betűi keverve. 14. Mohamedán nép. 16. Dolog, jellegzetes emberi tevé­kenység. 20. A mondat építőkővé. 21. Talmi. 22. E napi. 24. Magasztal. 25. Oxi­gén, nitrogén, kálcium vegyjele. 27. Skan­dináv főváros. 28. Kiszolgáltat. 29. Rész­ben mozog!!! FÜGGŐLEGES: 1. Vissza: belső szer­vünk. 2. Házőrző. 3. Ének. 4. Római 1050. 5. Ámbár. 6. Oltóanyagok. 10. ... kapocs (Iratkapocs). 11. Menyasszony. 13. Rajz­tinta. 14. Régi űrmérték. 17. Néma né­zők! 19. Jánoska. 21. Talpas lámpa jelző­je (—’). 23. Hús. 24. Magas értékű kártya­lap. 26. Ajándékoz. 27. Azonos magán­hangzók. Megfejtendő: vízszintes 1, függ. 15, víz­szintes 18, 12 számú sorok. Múlt heti megfejtés: KELLEMES KA­RÁCSONYT, KEDVES OLVASÓ. Könyvjutalomban részesültek: Orosz György Nyíregyháza, Lukács Mihály Ra- mocsaháza, Tóth Tünde Tiszavasvári, Márton Szabolcs Nagyhalász, Somogyi Szilvia Balsa, Hajnal Adrienn Demecser, Kirlmi .Marianna Kisvárda, Markó Judit és Zsuzsa Nyíregyháza, Agócs Csilla Fe­hérgyarmat, Petró Tibor Sóstóhegy, Illés Istvánná Geszteréd, Furánszki Agnes Pá- tyod. Vadász Tamara Géberjén és Nemes Róbert Nyíregyháza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom