Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-30 / 25. szám

* 1983. január 30. Kelet-Magyarország 3 üveghízrendszer a tanárképzőn Pálmakert Kértek már Öntől protekciót? Válaszol: a rendőrtiszt, az osztályvezető, a kereskedelmi felügyelő * Ha valaki egyenként végigkérdezné a megye minden la* kóját arról, hogy mihez kell ma protekció, bizonyára a leg­több ember sokáig sorolná a példákat. Protekcióval jutott be X fia a főiskolára, protekcióval kapott lakást Y, protekciója volt Z-nek, azért nem vették el a jogosítványát, pedig része­gen vezetett, de protekció kell ahhoz is, hogy valaki télisza­lámit, vagy déligyűmölcsöt kapjon a boltban. r orchidea Tizedik éves a nyíregyházi Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskola botanikuskertje. A 4,5 hektáros területet kö­zel ezer növényfajtával tele­pítették be, amely az idén újabb, országosan is jelen­tős létesítményekkel gazda­godik. Elkészül a virágház, amelynek növényeit hat ne­ves intézmény: a szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­tem, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, a budapesti Eötvös Lóránd Tu­dományegyetem, a pccsi Ja­nus Pannonius Egyetem, to­vábbá a kassai Safarik Egye­tem, a Szovjetunió Ungvári Állami Egyeteme és az MTA Vácrátóti Botanikus Kutató Intézete juttatja. így a nyíregyházi lesz az ország leváltozatosabb bota­nikus kertje, hiszen a test­vérintézmények jellegzetes növényanyagai kerülnek ide. Pál. Miklós kandidátus, a főiskola biológiai intézetének a vezetője elmondta: a nyír­egyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán ha­zánkban elsőként hoznak lét­re olyan botanikuskertet, amely a korszerű rendszere­zés elvét a gyakorlatban va­lósítja meg és így megterem­ti a biológSaoktatás feltétele­it az óvodás kortól a főisko­lások igényéig. — Célunk az — mondta a kandidátus —, hogy az inté­zetünkben eddig végzett mintegy kétezer biológia szakos tanárnak segítséget nyújtsunk az oktatáshoz. A szabolcs-szatmári kisdiák is megnézhet majd trópusi nö­vényeket, banánt, dinnyefát, vaníliát, orchideát, pálmát, amelyekről tanulnak, de a homoki vidéken született gye­rekek eddig nem láthattak. Az épülő pálmakert és or­chideaház három részből áll majd, hossza 30, magassága 6 méter lesz, s mintegy 12 méter magas kupolával épül meg. Alatta a banánok és a, pálmák találnak otthonra. Itt lesz a medence is, amely az óriási, Amazonas-vidékről származó tavirózsa életfelté­teleit biztosítja. Tanácsi segítség járul hoz- zás, hogy várhatóan már ez év szeptemberére betelepít­hessék a pálmakertet és az orchideaházat. (f. k.) Valóban mindent csak protekcióval lehet elintézni ? Valóban ennyire elburjánzott volna a jogtalan előnyszer­zés ? Erre kértünk választ három olyan embertől, akiket beosztásuk miatt feltehetően sokan megkerestek már, mert nekik — legalább is a mi szemünkben — módjukban állhat előnyöket adni. Tukács Sándor alezredes, a megyei rendőr-főkapi­tányság közlekedési és közbiztonsági osztályá­nak vezetője: — Sajnos meglehetősen so­kan próbálkoznak protekció­szerzéssel, s nem is mindig azok, akiknek szükségük vol­na rá. Közös ismerősöket ke­resnek, aztán hol telefonon, hol személyesen jönnek: ne büntessük már meg; igaz, hogy ittasan vezetett, de most fordult vele először... — Nekem sok az ismerő­söm és engem is sokan is­mernek, hiszen voltam kapi­tányságvezető Baktán, később a kallói járásban. Ez persze nem azt jelenti, hogy engedé­keny is vagyok. A protekció­kérőket csak határozott eluta­sítással lehet mesgvőzni ar­TUKACSSÁNDOR ról, hogy nem járható az el­képzelt út. Jó volna, ha a közlekedésben elkövetett sza­bályszegéseket mindenki sú­lyának megfelelően ítélné él. Sajnos, most mások előtt sok­szor bocsánatos bűnnek szá­mítanak. Ezért is vállalkoz­nak szerintem sokan arra, hogy ismerősökért, rokono­kért szót emeljenek. Én nem szeretem a protekciókérőket, mert ahelyett, hogy végiggon­dolnák: milyen tragikus kö­vetkezménye lehetett volna szabályszegésüknek, azon töprengenek, hogyan lehetne kibújni a felelősség alól. Kovács Mihály, a Nyír­egyházi Városi Tanács V. B. igazgatási osztályá­nak vezetője: — Osztályvezetőként keve­sebb protekciókéréssel talál­KOVACS MIHÁLY kozom közvetlenül, mint amíg a lakásügyi csoportot vezet­tem. Sokan különböző rokoni, ismerősi kapcsolatokra hivat­koztak, néhányan fenyegetőz­tek. Arra is volt példa, hogy „meghálálom a segítséget”, ígéretet kaptam. Ilyenkor bi­zony ki kellett küldeni a szo­bából a „tisztelt ügyfelet”. — Mostanában a lakásügyi csoport dolgozóitól is keve­sebben kérnek jogtalan elő­nyöket. Azt gondolom, ennek alapvető oka, hogy a jogsza­bályok a lakáshoz jutás fel­tételeit teljesen behatárolták. Szinte lehetetlenné teszik, hogy valaki jogosulatlanul jusson lakáshoz. A sorrend megállapítását a pontok alap­ján számítógép végzi, társa­dalmi bizottság dönt az oda­ítélésről. VÁRADI ISTVÁN — Ma már általában nem a lakáshoz jutás miatt kér­nek protekciót, hiszen egyre többen látják be, hogy ez nem vezet eredményre. In­kább azért próbálnak meg­keresni bennünket, hogy ne a tizedik emeleten legyen a lakás, ne a külvárosban épü­lő házból kapjon, vagy ha nincs lift, ne kelljen a negye­dik emeletre költözni. Váradi István, a megyei tanács kereskedelmi fel­ügyelőségének vezetője: — Sajnos én is gyakran ta­lálkozom protekciót kérőkkel. Különösen azóta erősödött ez a jelenség, amióta szaporodik a hiányzó cikkek száma. Tő­lem is kérték már: szerezzek be valamilyen keresett árut. Őszintén megmondom az ese­tek többségében el is tudnám intézni. De vajon aki kér, gondol-e arra, hogy nekem abban a boltban, ahol szíves­séget kértem, holnap ellen­őrizni kell, s milyen lelkiis­merettel vonnám felelősségre a vezetőt vagy eladót, ha előnykérés miatt már elköte­leztem magam? — Munkám során szabály­sértési hatóságként is el kell járnom. Előfordul, hogy még meg se száradt a jegyző­könyvön az ellenőr tintája, már jönnék, telefonálnak, hogy ne büntessek, mert az valakinek a valakije, s ne­kem is jól jön majd egy kis viszontszívesség. Nekünk van lehetőségünk a bírságok ki­szabásakor a mérlegelésre, tehát ha valaki először hibá­zik— és nem súlyosan — egyébként sem a legnagyobb büntetést fizettetjük vele. És ehhez nem kell protekció, s akkor sem változik a bírság mértéke, ha tízen veszik fel a telefont érte... Balogh József Szombati telex Szálkáról Á csendre is ráfizethetünk... Ügyek és emberek E gy nagy panasszal fordulok önökhöz, nagyon sér­tettnek érzem magamat, mivel idős nyugdíjas va* gyök, több tiszteletet vártam volna ... — kezdődik a levél, amelyet Ököritófülpösiről kapott szerkesztőségünk. Nem célom itt az eset konkrét ismertetése, már csak azért sem, mert naponta érkezik bejelentés, észrevétel ma­gán-és közügyekben hozzánk, a megyei és az országos szer­vekhez. Mögöttük mindig ott van a megbántott önérzet, il­letve a Hivatal, a kereskedelem, vagy éppen a munkahely közömbössége, esetenként ingerültsége az ügyek intézésé­nél. Ott lelhető fel a tájékoztatás hiánya is, amely miatt emberek sokasága kénytelen tollat fogni, hegy igazát, oly­kor vélt igazát keresse, vagy csupán információt kapjon olyan dolgokról, amelyeknél a világ legtermészetesebb dol­ga az lenne, ha azt lakóhelyén vagy munkahelyén adnák meg számára. Napjainkban nagyobb terhek hárulnak a munkahe­lyekre, a lakosságra, a korábbinál több az ütközési lehe­tőség, az emberek érzékenyebben reagálnak arra, hogy kérdéseiket megválaszolják-e és hogyan. Mint a párt me­gyei végrehajtó bizottsága a minap megállapította: a be­jelentések és panaszok, az emberek ügyeinek intézése közérzetet, hangulatot alakító tényező, ezért is a politikai munka szerves része. Jogos követelmény, hogy nagy fi­gyelmet fordítsanak rá a különböző párt-, állami szervek. Ám nem feledhetjük, hogy miközben a megyei pártbizott­ság, a tanács, a szakszervezet megyei bizottságai sok időt fordítanak a hozzájuk érkező bejelentések, panaszok meg­vizsgálására, s azok többségét érdemben és megnyugtató­an sikerül rendezniük, a dolgok nem itt kezdődnek, hanem a munkahelyeken, a lakóhelyen, az úgynevezett első vonal­ban. Ezért van nagy súlya annak a mondatnak, amely sze­rint a konfliktusok ott intéződjenek el, ^oldódjanak meg, ahol keletkeztek. Számos bosszúságot, a felsőbb szervek­hez írt panaszt, bejelentést meg lehetne előzni csupán az­zal, ha a bérét e szolgálatáért kapó tisztviselő, vállalati ügyintéző tenné a kötelességét, s adna a hozzáfordulónak emberséges, megnyugtató választ. Nem feltétlenül igazat vár az ügyiéi, de mint a leve­lek, bejelentések nagy részéből kitűnik, aligha maradhat türelmes, ha az ügyintéző, a munkahelyi vezető már ele­ve ingerült, oda sem figyel az állampolgár, a dolgozó kér­désére, ha ponciustól Pilátusig küldözgetik, ha többször is be kell utaznia a járási vagy a megyei székhelyre olyan dolgok miatt, amelyeket helyben kellett volna intézni. Ideje, hogy levonjuk a tanulságokat. Hogy újból és nyomatékkai kimondjuk: a hivatal nem hatalom, hanem szolgálat. Azokon a posztokon, ahol emberekkel foglalkoz­nak, senki nem engedheti meg magának, hogy ideges le­gyen. Különösen nem, ha a „mundér” úgynevezett becsü­lete, vélt presztízsszempontok miatt védenek nem létező igazságokat, s esetenként még a retorzióval is megpróbál­koznak. ­Az ügyek intézése, a párt és a tömegek kapcsolata, a demokratizmus vizsgája is egyúttal. Tájékoztatás, felvilá­gosítás, meggyőzés és nagy-nagy türelem kell hozzá. Nem csupán a tanácsnál, de minden munkahelynél, intézmény­nél, a párt alapszervezeteinél is szükséges levonni az eb­ből következő tanulságokat. Kopka János Befizetés négyzetméterenként Felfliitásra—arányesai 0 Az új lakásgazdálkodási ren­delet módosította a lakásszö­vetkezeti lakásokban élők fi­zetési kötelezettségeit. Mind­eddig a lakókat szerény üze­meltetési, illetve felújítási költség terhelte, melyek ösz- szege június 30-tól megválto­zik. Az új rendelet a felújítási költség összegét a lakás álla­ga alapján állapítja meg. Eszerint a 15 éven belül épült lakásoknál ha az épületben felvonó működik akkor 3, ha lift nincs benne, akkor 2 fo­rintot kell fizetni minden hó­napban négyzetméterenként. A 15 évesnél régeböi házak esetében a felvonó nélküli lakások után 3, a felvonósok­nál 4 forint négyzetméteren­ként a költség. Fenntartási költségekre ed­dig havonta 2 forint 70 fil­lért fizettek a lakásszövetke­zeti házak lakói. Ebből az összegből fedezik az úgyneve­zett közüzemi díjakat — így a víz, a közös helyiségek vil­lanyköltségeit és a szemét­szállítást — az apróbb kar­bantartási munkák kiadásait valamint például az épületta­karítást. Mjvel a lakástakarí­tók és házfelügyelők SZTK- hozzájárulása három száza­lékkal emelkedett, ezért a fenntartási költség négyzet- méterenként 3 forintra nő. A lakásszövetkezeti házak lakóinak tehát lakásfelújítás­ra illetve fenntartásra havon­ta átlagosan 5—6 forintot kell fizetniük négyzetméteren - ként. Az új díjszabás június 30-tól lép életbe, (házi) Valamikor a szombat volt itt a csúcsforgalom. Szűk volt akkor az állomás épüle­te, szűk a város is, az ide ér­kezőknek és az innen indu­lóknak. Most? Reggel hat és nyolc óra között vonatok ér­keznek és indulnak: Debre­cen, Nyíregyháza, Ágerdőma- jor, Csenger, Záhony, Zajta felé. Ugyanolyan nagyságú, kocsiszámú vonatok, mint bármelyik hétköznapon. — Honnan, miért, hányán? — kérdezem az érkező utaso­kat. — Vásárolni jöttünk, mert nyitva az áruház... — Csak úgy bejöttünk, majd lesz valami. Napi bejá­rók vagyunk, pénzbe nem ke­rül, Szalka meg nagyobb mint Nagyecsed... — A kórházba jöttünk a családdal. Valahogy beme­gyünk, mert holnap nem érünk rá, házépítéshez me­gyünk ... Nehéz a sokfelől érkező utasokat faggatni. Nehéz, mert kevesen vannak. Számok. Felmérések szerint egy-egy hétköznapon tíz-ti­zenkétezer ember fordul meg a mátészalkai pályaudvaron. Az ötnapos munkahét beveze­tése óta péntekenként 15—16 ezer, szombatonként legfel­jebb hatezer. Sajnos a me­netrend sem alakul a valós szombati forgalomhoz. Vasutas számadás: Nincs pontos felmérésünk a szombati forgalomról. Tény, hogy az embereink éppen úgy dolgoznak, mint más napo­kon. A vasút arra készült, hogy az ötnapos munkahét fellendíti a kiránduló kedvet, hogy a családok ilyenkor megmozdulnak, utaznak ... •Változtak az árak. Tény, hogy négy embernek már érdeme­sebb kocsiba ülni, mint — jóllehet a szombati utazási feltételek sokkal jobbak — vonatra. Ami ebben rossz, hogy a hétköznapokhoz mére­tezett forgalom kihasználat­lan lehetőségekkel van teli... Csendes a mátészalkai pá­lyaudvar. Tudom, hogy ezen a szombaton csendes szinte valamennyi hasonló pályaud­var. Pontos felmérések kelle­nének? Igen. Ehhez alkalma­zott menetrendek, a vonatok összeállításakor ehhez alakí­tott szerelvények kellenének? Igen, mert így ráfizetünk. Más dolog, hogy még igazán a társadalmi gyakorlatban sem alakult ki a szombatok életvitele, hogy a MÁV nem kap értesítést a forgalmat esetleg kétszerezni tudó ese­ményekről. Ünnepekről, ren­dezvényekről, eseményekről, amelyek pedig a forgalmat meghatároznák egy-egy utas- íalan szombaton. A vasutas szolgál. Ideje fogy. Idejével a társadalom pénze is fogy. A szerelvény indokolatlanul hosszú, ez drá­ga, de nincs mérce, amihez mérjék. Üres a máskor szűk máté­szalkai állomás. Félek, hogy erre a csendre is ráfizetünk. Bartha Gábor yuhin mérnök prémi­umot kapott és igye­kezett haza, hogy megörvendeztesse la fele­ségét. Lépései visszhangoz­tak a néptelen utcán. Egy­szerre csak három vállas alak tűnt elő a homályból. Vész­jóslóan közeledtek Tyuhin felé. A mérnök gyorsan kap­csolt: nem várta meg, amíg azok megszólítják és tüzet kérnek tőle. Sarkon fordult, és beszaladt a leg­közelebbi kapualjba. Ami­kor már benn volt, vette észre, hogy éppen abba a házba menekült, amelyet az ő építővállalata nem rég fejezett be. A három alak lassan utá­nanyomult. — Na mutasd, mi van a zsebedben — mondta fe­nyegetően a vezér. Csakhogy Tyuhinnak egyáltalán nem akaródzott megmutatni a zsebét. Szo­rongva pillantott a három fickó komor arcára. Tud­ta, hogy semmi reménye. De ekkor hirtelen világos­GRIGORIJ ARKAGYEV: Á karate- bajnok ság gyuladt agyába: hiszen itt vannak a falak! A fa­lak fogják megmenteni! Tyuhin kitárta karjait, fe­jét leszegezve, és nagy lendülettel előrevetette ma­gát. A jobb kezével meg­ragadta a lépcső karfáját, amely azonnal elgörbült. A beton padlózat amelyre bal lábával lépett, repedezni kezdett, a Tyuhin útjában álló téglafal pedig fejének egyetlen, ütésére szétesett. A támadók döbbenten hát­ráltak. — Védjetek magatokat! Ez egy karatebajnok! Tű­nés, ameddig lehet! — kia­bálta riadtan a vezér. Ügy iszkoltak kifelé a lépcső- házból, ahogy csak tud­tak. Kiáltozásuktól meg­remegett a ház és a lépcső­házban a betonmennyezet nagy robajjal leomlott, ök azonban ezt már szerencsé­re nem látták. Tyuhin mérnök leverte zakójáról a port, és a győz­tes öntudatával távozott a falon keletkezett résen át. Zsebét kellemesen mele­gítette a megmentett pré­mium, amelyet azért ka­pott, mert az új ház ha­táridő előtt elkészült. Fordította: Lipcsey Júlia l

Next

/
Oldalképek
Tartalom