Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. január 29. Napi külpolitikai kommentár A piramis árnyéka mikor kezdett nyilván­valóvá lenni, hogy I Hoszni Mubarak egyip­tomi elnök szereibe kitörni abból az elszigeteltségből amit elődje, a néhai Anvar Szadat politikája jelentett az ország számára, sokat idéz­ték a párizsi Le Monde egyik megállapítását: „Nehéz lesz átlépni a piramis árnyékát.” Mik ezek a kulcskérdések? 1. Az egyiptomi vendég a legfontosabbnak azt tartja, hogy Izrael végre vonuljon ki Libanonból — méghozzá mindenféle súlyos politikai feltétel (mindenekelőtt a Tel-Avivval kötendő külön- békeszerződés eláírása) nél­kül. Az idézet jogosnak bizo­nyult. A piramis, pontosab­ban Anvar Szadat politiká­jának árnyéka ma is ráterül a Nilus gyöngyére és a tá- gabb térségre. Hiszen az el­szigeteltség fő oka, a leg­több arab fővárosban elfo­gadhatatlannak nyilvánított Camp David-i különút ma is él és hat — jóllehet mindin­kább bebizonyosodik róla, hogy a semmibe vezet. Mubarak elnök, ez a két­ségtelenül nagyformátumú politikus, minden jel szerint felismerte: csak úgy tud ki­törni abból az öröklött dip­lomáciai ostromgyűrűből, amelybe a szadati politika manőverezte Kairót, ha aktí­van megpróbálja legalábbis komprimisszumos irányban befolyásolni a térség esemé­nyeinek alakulását. Ügy tű­nik, az államfő ennek a cél­nak szentelné mostani wa­shingtoni látogatását. Az egyiptomi elnök mind Rea- gannel, mind Shultz külügy­miniszterrel való találkozás­kor megpróbálta rávenni partnereit arra, hogy a kö­zel-keleti rendezés bizonyos kulcskérdéseiben kényszerít­se engedményekre Izraelt. 2. Mubarak szerint Wa- shintonnak el kell érnie, hogy Izrael ne zárkózzék el a korábbi merevséggel min­den palesztin követelés meg­vizsgálásától. 3. Egyiptom nem küldi vissza Izraelbe szeptember­ben visszahívott nagykövetét, ha Izrael folytatja telepítési politikáját a megszállt Cisz- jordániában és Gazában. 4. Végül a vendég közölte az amerikai elnökkel, hogy üzenetet kapott Jasszer Ara- fattól. Ennek lényege: a PFSZ hajlandó a párbeszéd­re Washingtonnal, de ehhez legalább valamilyen jelét kell látnia annak, hogy az USA-ból megpróbálják jó­zanabb irányban befolyá­solni Izraelt. mozaik lassan összeáll, s olyan kép rajzolódik ki belőle, amely — Mu­barak washingtoni tárgya­lása után — további egyip­tomi lépéseket enged sejtet­ni. Carter, Szadat és Camp David óta ugyanis sok víz folyt le a Kairó mellett höm­pölygő Níluson. Harmat Endre fiz SZKP KB Politikai Bizottságának ülése Moszkvában ülést tartott, s külpolitikai és gazdasági kér­déseket vitatott meg az SZKP Központi Bizottságának Po­litikai Bizottsága. A testület meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vet­te Andrej Gromikónak, a Po­litikai Bizottság tagjának, a Szovjetunió külügyminiszte­rének beszámolóját a Német Szövetségi Köztársaságban és a Német Demokratikus Köz­társaságban tett látogatásáról. A Politikai Bizottság tájé­koztatót hallgatott meg az agráripari egyesülések lét­rehozásáról. Megállapította, hogy az új mezőgazdasági irányítási módszerek beveze­tése során növelni kell a kol­hozok és a szovhozok felelős­ségét a mezőgazdasági termé­kek állami felvásárlási tervé­nek teljesítéséért. A Politikai Bizottság végül áttekintette a tavaszi szántó­földi munkák megfelelő elő­készítése érdekében ország­szerte tett intézkedéseket is. VÁLASZTÁSOK PARAGUAYBAN Egy „életfogytiglani” diktatúra (Folytatás az 1. oldalról) mos vitát szervezett, s az itt szerzett tapasztalatok hoz­zájárultak a tennivalók még ésszerűbb rangsorolásához. A mezőgazdasági kisterme­lés támogatósát továbbra is fontos teendői közé sorolja a népfrontmozgalom — mon­dotta a továbbiakban. — A keretein belül működő kert­barátok és kistenyésztők or­szágos szövetsége több tízezer tagot számlált. A kertbarát körök jelentősége abban rej­lik, hogy nemcsak a terme­lők szükségleteinek kielégíté­séhez járulnak hozzá, hanem terményeikből tetemes meny- nyiséget juttatnak a piacra is. Az e tevékenységből szár­mazó jövedelem előnyösen befolyásolja a közhangulatot, s lehetővé teszi az életkörül­mények javítását. — Az egész társadalom ér­deke, hogy ne csökkenjen a tennmelési kedv. A megbíz­ható élelmiszerellátás ugyan­is egyik talpköve a politikai stabilitásnak — mutatott rá Pozsgay Imre, majd arról szólt, hogy az életkörülmé­nyek és a közérzet javításá­ban meghatározó jelentőségű­ek a VI. ötéves terv idősza­kára vonatkozó kiemelt tár­sadalmi programok. A nép­frontmozgalom kötelezettsége, hogy segítse a helyi tanácso­kat a lakásépítési, a közokta­tási, valamint egészségügyi elképzeléseik megvalósításá­ban. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és helyi bi­zottságai kísérjék figyelem­mel, hogy a kormány e cé­lokra rendelt eszközeit való­ban ésszerűen használják-e fel. — A szocializmus fejlődé­sében, történelmi talajon ke­letkezett ellentmondásainak leküzdésében előfordulhat, hogy a politika kénytelen közvetlenül szabályozni bi­zonyos gazdasági folyamato­kat. Am semmilyen helyzet nem igazolhatja a társadalmi, gazdasági feltételeket figyel­men kívül hagyó, a vágyakat a lehetőségekkel összetévesz­tő döntéseket — mondotta végezetül Pozsgay Imre. A beszámolót vita követte. A Hazpafias Népfront Or­szágos Tanácsa a főtitkári beszámolót elfogadta. A testület ezután megvitat­ta a városok és falvak fej­lesztésére kidolgozott javas­latokat. A zárszót mondó Pozsgay Imre köszöntötte Kállai Gyu­lát abból az alkalomból, hogy negyedszázada tölti be a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöki tisztét. Választásokra készülődnek Latin-Amerika egyik legin­kább elfelejtett államában, Paraguayiban. A hetvenes éveibe lépő diktátor, Alfredo Stroessnsr, „hívei unszolásá­nak engedve”, hetedszer is a választók áldását kéri. S nyil­ván meg is fogja kapni, aho­gyan niinden szavazáson 1954 óta, amikor katonai puccsal hatalomra került. Bár a Mbruvicha, a „főnök” (így nevezik a guarani indiánok), másképpen a „szőke” (ekép- pen titulálják német szárma­zására utalva a spanyolok) egészsége bizony már ingatag, senki nem vonja kétségbe, hogy „életfogytiglani” elnöke lesz Paraguaynak. Stroessner, a diktátorok doyenje, az az utolsó „cauddl- lo”, ma már az egyetlen „ré­givágású” diktátor Latin- Amerikában, aki úgy irányít­ja hárommilliós országát, mint kiskereskedő az üzletét, a hatalom egyedüli letétemé­nyeseként. Nevét viseli a fő­város, Asunoión repülőtere utcák, hidak, városok szerte Paraguayban. A harmadik év­Stroessner, a diktátor tizede érvényben lévő rend­kívüli állapot, többszöri al­kotmánymódosítás, csalások­kal bebiztosított választások, ügyesen osztogatott üzleti elő­nyök és kiváltságok garan­tálják hatalmát. A kormányzó Nemzeti Re­publikánus Pártnak, más né­ven a Colorado pártnak 900 ezer ember, gyakorlatilag az egész felnőtt lakosság a tag­ja. Sőt, még az ellenzéket is a hatalom jelöli ki: „Őfelsége ellenzéke”, a Liberális Párt automatikusan megkapja a képviselői helyek egyharma- dát, többet soha. A valódi el­lenzék jó része már régen áldozatul esett a terrornak, a kínzásoknak a diktatúra bör­töneiben, koncentrációs tábo­raiban. A katonaság, a rend­őrség kiképzését volt náci tisztek irányítják: Paraguay­ban talált ugyanis menedéket számos náci háborús bűnös, közöttük a hírhedt Mengele, s itt lelt otthonra jó néhány levitézlett latin-amerikai dik­tátor is, legutóbb például az időközben meggyilkolt nica- raguai Somoza. Több mint egymillió paraguayi emigrá­cióban keresett menedéket. A megtűrt ellenzék csak lassan kezdi felismerni az összefogásban rejlő lehetősé­geket. Négy polgári párt rész­vételével 1979-iben alakult meg a Nemzeti Demokratikus Egyetértés elnevezésű tömö­rülés, amely a rendkívüli ál­lapot feloldásáért, a demok­ratikus szabadságjogok biz­tosításáért, a politikai fog­lyok szabadon bocsátásért, az emigránsok hazatérésének en­gedélyezéséért küzd. A történelme során min­dig az elszigeteltség falai mö­gé zárkózó ország társadalma ma mór korántsem mozdulat­lan. Az alapvetően paraszti országban, ahol a földterület háromnegyede néhány nagy­birtokos kezében van, ahol az ipari termelés, az export, a bankrendszer 80 százalékát a külföldi tőke ellenőrzi, né­hány év alatt gyors változá­sok mentek végbe. A Le- Monde „begyújtott rakéta­ként” jellemzi a paraguayi gazdaságot, s e rakéta üzem­anyagát a világ leghatalma­sabb vízi erőműve, a tavaly átadott Itaipu adja. A brazil —paraguayi határon épült komplexum évek óta munka- alkalmat biztosít mintegy húszezer embernek, virágzó vállalkozások ösztönzője lett. Űj típusú'munkásság, új vál­lalkozók, üzletemberék jelen­ték meg, akik már tevékeny­ségük gátját látják a kivált­ságokra, korrupcióra, csem­pészetre alapozott „állóvizű” gazdálkodásban. Paraguay hamarosan a világ első hid- roelektrikai emirátusa lesz. A villamosenergia iparosítási lehetőséget, a társadalmi mozgás beláthatalan válto­zásokat indíthat eT'ebben a képtelen diktatúrában. S lát­szatválasztások ide vagy oda, sokan megkezdték már az óvatos készülődést a Stroess­ner utáni időszakra. Elekes Éva LENGYELORSZÁGI VÁLTOZÁSOK (4.) Túl a mélyponton A sok súlyos gazdasági probléma közül, amelyet a giereki korszak hagyott ma­ga után, első helyen az adós­ságokat kéll említeni. A len­gyel nemzeti bank adatai sze­rint az ország adóssága 1980 végén 24,7 milliárd dol­lár volt. 1981-iben ez tovább növekedett 800 millió dollár­ral, s csak 1982-ben állt meg ez a folyamat. A lengyel népgazdaság minden jel szerint a szük­ségállapot egy esztendeje alatt túljutott a mélyponton. Jozef Zajchowski közgaz­dász, a miniszterelnök gazda­sági tanácsadó testületének vezetője szerint sikerült megállítani az országban az ipari termelés visszaesését. A színvonal most az 1979. évi­nél 13 százalékkal alacso­nyabb. Noha diadalra még nincsen ok, az igen biztató, hagy a termelés szeptember óta hónapról hónapra növe­kedett. A mezőgazdaságban is van­nak kedvező jelek. Többek között: a gabonatermelés másfél millió tonnával meg­haladta az 1981. évit, jó a cukorrépatermés is. Igaz — teszi hozzá Zajchowski — a tervezett 5 millió tonnás ga­bonafelvásárlásnak év végé­ig csak a fele teljesült, de a termés megvan, s remélhető­leg a gazdák vagy gabona, vagy az állatokkal megetetve, hús formájában a piacra hozzák. Az ipari termelés gyorsabb növekedését általában nyers­anyag és import részegység­hiány akadályozza. A megelő­ző években, a mai lengyel ve­zetés által egyértelműen hi­básnak miinősített fejlesztési politika következtében az ipar erőteljesen kötődött a nyugati nyersanyagokhoz és részegységekhez. A nyugati intézkedések, valamint a kényszerű importkorlátozá­sok következtében ezek az iparágak, nagyüzemek most csak erősen korlátozott kapa­citással működhetnek. Külö­nösen 1982 első felében volt nehéz az import finanszírozá­sa. A nyugati szállítók ugyanis csak előre történő készpénz- fizetés mellett voltak hajlan­dók eladni. Előbb tehát meg kellett fizetni a korábban be­érkezett szállítmányokat, ■majd előre kifizetni a meg­rendelt mennyiséget. Az első félévben kiállták ezt a két­szeres terhelést, a legnehe­zebb időszakot átvészelték. A továbbiakban a nyugati export—import mérleg hely­reállítása és szükséges szin­ten tartása mellett nagy re­ményeket fűznek a lengyel közgazdászok a szocialista or­szágokkal való együttműkö­déshez. Igen elismerően szól­tak erről, mindenekelőtt a Szovjetunió gazdasági segít­ségéről, amit a meglévő ka­pacitások kihasználásához, egyes beruházások befejezé­séhez, a nyersanyaghiány csillapításához nyújtottak. Zénón Körnender minisz­terelnök-helyettes, aki a la­kossági ellátás ügyeit tartja kézben a fogyasztói piac ala­kulásáról elmondta: „A ren­delkezésekre álló árualapokat messze meghaladó béremelé­sek, a Szolidaritás újabb és újabb követeléseinek teljesí­tése teljesen felborította a belső piac egyensúlyát. Drasz­tikus szükségintézkedéseket kellett hozni. Ezek következ­tében kétszeresére emelkedett a fogyasztói árszínvonal, s 1982-ben, a részleges kompen­zációkat beszámítva, végül 25 százalékkal csökkent az egy lakosra jutó reáljövede­lem. A közeljövő sem ígér gyors javulást. 1983-ban, a tervek szerint mintegy 10— 15 százalékkal nőnek a fo­gyasztói árak, ezt a bérek ál­talában ellensúlyozzák, de csak ott, ahol a vállalatok nö­vekvő jövedelmezősége erre lehetőséget ad.” A szükségállapot bevezetése idején még az élelmiszerje­gyeikre sem volt fedezet. Most van — jegyre — hús, zsira­dék, liszt, kása, cukor, cso­koládé, mosópor, szappan, ci­garetta, alkohol. Ezeket sor­iban állás nélkül lehet meg­vásárolni. Van elegendő tej, kenyér, zöldség, alma — sor­iban állás és jegy nélkül. Sok mindenből, főként Cipőből, ruhaneműből, háztartási gé­pekből rossz az ellátás, de a mélypontot ebben a tekintet­ben is elhagyták. Isimét J. Zajchowskit idé­zem: „A gazdasági stabilizá­ció feltételei megvannak. Is­merjük és megfogalmaztuk a legfontosabb irányokat: első helyen áll a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fellendítése. Néhány év alatt biztosítani kívánjuk az ország élelmiszer önellátását. Második helyen áll a nyomasztó gondot je­lentő és nagy befektetéseket igénylő feladat: a lakásprob­léma enyhítése. Ugyancsak előtérben áll az ipar szerkezeti és technológiai struktúrájának javítása. Ezek a feladatok határozzák meg a következő néhány évben a tennivalókat. Amilyen mér­tékben a feladatok megoldá­sában előrehaladunk, úgy érhető el a termelésben és az életszínvonalban a válság ki­robbanását megelőző szint, majd kezdődhet ezen az ala­pon a további növekedés.” Sok minden történt tehát Lengyelországban a szükség- állapot egy esztendeje alatt. Ahogyan Jan Glowczyk, 3 LEMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a KB titkára összefoglalja számunkra: „Az ellenforradalmi erőkkel az éles és nyílt összecsapások időszakát magunk mögött hagytuk, de a munka neheze most következik. A tömegek bizalmának visszaszerzése időt, fáradtságot nem kimélő meggyőző munkát igényel. Eddig szükségképpen az ál­lamhatalom, az adminisztra­tív intézkedések, az erő állt előtérben. Most a politikai meggyőző munka, a párt kerül az első vonalba. Az eredmények alapvető feltétele — mondja J. Glowczyk — a párt elvi, politikai egysége, a pártszer­vezetek ütőképességének helyreállítása, a kommunis­ták aktivitásának növelése. A pártot sikerült megőrizni, de soraink meggyengültek, nem is elsősorban a taglétszám csökkenése miatt, hanem egyrészt a párton belüli jobb és „bal”-oldali erők, nézetek jelentkezése, másrészt az alapszervezetek passzivitása miatt. A IX. kongresszus 1981, júliusában világos politikai, ideológiai helyzetet terem­tett. Többségükben új tagok­ból álló központi bizottságot választott, s határozatai alap­ján megvolt a lehetőség, hogy a párt visszanyerje erejét. Az ellenség nyílt fellépésével ezt egy időre megakadályozta. A szükségállapot időszaka kellő lehetőséget teremtett a párt sorainak a rendezéséhez is.” Beszélgetéseink során ta­pasztaltuk, hogy a párt erő­södéséért, vezető szerepének megszilárdításáért folyó harc eredményes. Dinamikus, ak­tív, nagyrészt új, fiatal erő­ket találtunk a pártaktivisták között. Gyötrelmes módon végezték el a múlt felülvizs­gálatát. Jól látják, milyen okok vezetitek a válsághoz, s minden igyekezetük arra irá­nyul, hogy ezek ne ismétlőd­hessenek meg. Befejezésül Mieczyslaw F. Raikowski szavait idézem: „Bizonyos, hogy az alapelvek tiszteletben tartása mellett át kéll alakítanunk a néphata­lom szocialista struktúráját. És az is bizonyos, hogy 1980 augusztusával a szocializmus fejlődésének egy szakasza végképp lezárult. Visszatérés nem lehetséges. A szükségál­lapot idején megtettük az egész nemzetet megrázkódta­tó válságból kivezető út első lépését. Stabilizáltuk a nép- hatalmat. De a munka na­gyobbik és nehezebb része még előttünk áll.” T. Varga József •V égé

Next

/
Oldalképek
Tartalom