Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-27 / 22. szám

1983. január 27. Kelet-Magyarország 3 Kisvár da : Halogén hazaiból Eredményes évet zártak 1982-viel Kisivárdán és a já­rás területén működő üze­meik. A vállalatok, gyáregy­ségek, szövetkezetek az indu­ló anyagi, pénzügyi eszközö­ket, a kapacitásúikat a koope­rációs és piaci lehetőségeket rugalmasain kihasználva nö­velték termelésüket a bel- és külpiac na történő áruszállí­tással. A vállalatok, gyáregy­ségek termelése meghaladta a 7 milliárd forintot, ami a tervhez viszonyítva 4,1 szá­zalékos növekedés. Az ex­porton belül, a tervhez vi­szonyítva a tőkés export 4, míg a szocialista export 3 százalékkal emelkedett. Az üzemek törekiednek az import anyagok (kiváltására. Az Öntödei Vállalatnál az import nyersvas helyett ha­zai aoél-nyersvasat, a raddó- torgyártáshoz használt cseh­szlovák importhomok helyett hazai homokot használnak fel. Az Egyesült Izzónál újí­tásokkal elérték, hogy az eddig tőkés importból szár­mazó molibdén huzalok he­lyett a Csepel Művek által előállított huzallal pótolják a halogénlámpa alkatrésze­it. Az üzemek többségére a szoeiáüs Létesítmények kor­szerűsítése, a munkások szál­lításának javuló színvonala a jellemző, (vp) Fehérgyarmat: Gyár májusra A fehérgyarmati építőipari szövetkezet nehéz körülmé­nyek között kezdte tavaly az évet. 1982-ben tovább csök­kent a létszám, 263-ról 233- ra. A távozottak munkáját azonban jó szervezőmunká­val pótolták. Az 51 millió tervvel szem­ben a szövetkezetiek 54 mil­lió forint értéket termeltek. Különösen örvendetes, hogy az építőipari ágazat a 48 mil­lió helyett 50-et „hozott”. A nyereség 3 millió helyett 3,5 millió forint. 1976-tól (ek­kor egyesült a fehérgyarma­ti TÖVÁLL és a szatmárcse- kei ktsz) most első ízben fizethet nyereségrészesedést a szövetkezet. A dolgozók át­lagbére az 1981-es 43 300 fo­rintos évi keresetről 45 400 forintra emelkedett. Negyven lakás (többszintes épületben) — 17,5 millióért; három (egyenként 400 férő­helyes) sertéstelep 10 millió­ért; az újjávarázsolt malom­épület — 2 millióért — jelzik a múltat. A 850 ezer forintért tavaly vásárolt daru 27 méte­res gémkinyúlása már komo­lyabb munkákat is lehetővé tesz. Már épül az új óvoda, a 34 lakás kivitelezéséhez is hozzákezdtek. 15 milliós mun­kát fejeznek be ez év má­jusára — evőeszközgyár épül. A ruhaipari szövetkezetnél nyersáruraktár, szabászmű­hely létesül — ugyancsak ta­vasszal, 5 millióért. További 32 lakás Fehérgyarmaton, négytantermes iskola Tisza- becsen — jelzi a szorgalma­san működő szövetkezet tö­rekvéseit, munkáját, (mk) Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár mátészalkai gyáregységében Bíró Lajosné műszakonként 60 biztonságiszelep-alkatrészt készít NDK-exportra egy automata gépen. (Császár Csaba felvétele) Igazítják a fák „frizuráját” Almát válogató asszonyok színes fejkendői villannak ki Ramocsaházához közel a Rákóczi Termelőszövetkezet kert­jéből. Ha még lomb is lenne a fán, azt hihetné az erre járó, bogy csak késő októbert ír a naptár, pedig jócskán vége felé jár a január. A ZÖLDÉRT itt tárolt almáját szállítják cl las­sacskán. Nem is ez ma a legfontosabb munka, hanem a fák „frizurájának az igazítása”. A „fodrászok” hármasával lep­nek meg egy fát, szaporán csattog az ollójuk. Tízet egy napra Az egyik termetes jonatán ágai közül bőrkabátos ember kászálódik le a köszönésre. — Nagy Miklós vagyok — mutatkozik be —, gépkocsi- vezető — teszi hozzá. — És ki vezeti a gépko­csit? — Nem nagyon van arra most szükség, látja itt a két rakodóm is — mutat az ágak közé. — Így szoktuk, egy csa­patban. Egy mászik, egy lét- rázik, egy meg alulról várja. Ha meg jön egy vagon, vagy máshová kell menni, letesz- szük az ollót és autóra ülünk. — A többiek is mind cim­borák, jól összedolgoznak — veszi át a szót Jenei Sándor brigádvezető. — Tíz faegység az egynapi norma, ezekből a fákból — mutat körbe — ha­tot is meg kell hozzá metsze­ni. Még jó, hogy ilyen szép idő van, lehet haladni. * — Én már 32 éve metszek — kapcsolódik a beszélgetés­be idős Nagy József —, de ilyen telet még nem láttam. Máskor januárban jeges az ág, próbára teszi nemcsak az embert, de még az ollót is. Most bezzeg jár benne, mint a vajban. A beszélgetés résztvevői visszamásznak a fáira, to­vábbi kérdéseimre Rutkai László főkertész válaszol. — Január elején kezdtük meg a metszést és a tervek szerint március közepéig be is fejezzük. Ilyenkor minden erőt ide összpontosítunk, napi átlagban 30 férfi dolgozik a fákon. Jellemző, hogy a sze­Megkérdeztük; Miért volt áramszünet? Áramszünet volt kedden este Nyíregyházán, a belvá­ros egy kisebb körzetében, a Búza tér. Árok, Kórház, Simo­ny i óbester utca, valamint a Városmajor és az Északi körút környékén. Az áramszünet szerencsére nem sokáig tartott, 17 óra 32 perckor keletkezett és 9 perc múlva véget is ért. — Az áramszolgáltatás az első javítási kísérletre helyre­állt — mondja Hrenkó József, a TITÁSZ nyíregyházi üzem- irányító központjának vezetője. — Ezeket az áramszünete­ket múló hibának vesszük, hiszen a hiba ismeretlen helyen keletkezett, semmi esetre sem kábelzárlat okozta: ilyen ké­sőn már nem dolgoznak a munkagépek. Valószínű, hogy va­lamelyik elosztóállomáson macska, vagy valamilyen más ál­lat okozott zárlatot, s miután a villamos ívben elégett, a hi- t>a is megszűnt. zonban mindössze hatan ké­pezik a kertészeti ágazat ál­lományát, tulajdonképpen csak a növényvédelem a fel­adatuk és nemcsak a kertben, hanem a szántóföldön is. A tsz szakvezetése úgy tart­ja, hogy az almában két mun­kacsúcs van, a szedés mel­lett a metszés a másik, ezért a gondos szervezés. A bruttó árbevételből — 50 millióból — 12 millióval részesült ta­valy a kertészeti ágazat és ami ritka, még nyereséget is hozott, úgy kétmillió körül. Pedig nem dicsekedhetnek különleges ültetvényekkel. A 100 hektárból nyolcvanöt jo­natán, tizenöt starking és öt húsvéti rozmaring porzónak. Valamennyi hagyományos telepítésű. Nem ment el a kedvük A fák rügyeit vizsgádgatva szóba kerül a rossz emlékű ősz, de a tervek is. Gál Ákos elnök bizakodik: — Igaz, hogy eladtuk az almánkat, még a háztájit is, de ahhoz hatalmas önuralmat kellett tanúsítani tagjaink­nak. Volt olyan ősz, hogy egyszerre szedték le az almá­jukat, nézhették is a minősé­gét. Most eldöntöttük: min­denkinek a közösben kell előbb annyi almát leszednie, amennyit otthonról el akar adni. Azt is szigorú üteme­zésben — mutat egy hosszú listát, nevekkel, dátumokkal. — Százhuszonketten álltak itt sorba, de elment az almájuk. Egyelőre úgy tűnik, nem ment el a kedvük az almától a ramocsaháziaknak. Emelni szándékoznak a szakmai szín­vonalat. A fák alját szerves­trágyázzák, meszezík és se­lejtezik a 30 évesnél idősebb kerteket. Most 20 hektár van soron. Nem pótolják, a mara­dó fáknak kell többet adniuk, hogy az évi 2400 tonna körüli termés maradjon. Bixonytalan piac — Meg lehet-e ismételni a tavalyi értékesítési sikereket? — Most erre van a legki­sebb kilátás — sóhajt az el­nök. — A várható termésnek mindössze 47 százalé­kára kötött szerződést a ZÖLDÉRT. Ha nem tudunk további csatornákat felkutat­ni, akkor a tagok almáját bi­zony nem tudjuk eladni. Márpedig előbb a közös megy, mert ha az innen várt pénz nem jön be, akkor „le­ül” a tsz. — Rajtuk az ÁFÉSZ is se­gíthetne. — Tenné is, ha tudná! A baktalórántházihoz kilenc község tartozik közel 8 ezer tonna almával, de még ők se tudtak többet leszerződni 2200 tonnánál. Ennek vala­milyen úton-módon feltétle­nül rendeződnie kell. A duzzadó rügyekben rej­tőző ígéret nagyon bíztató. Szerte a megyében szépek a fák, a szokottnál is több az almát hozó rügy. Mái most lehet gondolkozni, hogy mit érdemes másként csinálni majd ősszel, mint tavaly. Esik Sándor Biztonságos béremelés AZ IDEI BÉR- ÉS KE­RESETSZABÁLYOZÁSI rendszer követelményei el­térnek a korábbiaktól. A béremelési lehetőségek ugyanis alapvetően nem a nyereségnek az előző év­hez képest bekövetkező növekedésétől, hanem o mindenkori jövedelmező­ségi színvonaltól függnek. Az új helyzettel — az idei tervkészítés során — fog­lalkozott a szakszervezetek megyei tanácsa is, s meg­állapította: a módosított bér- és keresetszabályozási rendszer a gazdálkodó egységek többségével szemben a korábbinál ke­ményebb követelményt támaszt és a hozzá való alkalmazkodás szemlélet- változást is igényel. Ismert, hogy a népgaz­dasági terv 1983-ra az átlagbérek 3,5—3,8 száza­lékos növekedését irányoz­za elő, mely mértéket me­gyénkre vonatkozóan a megyei pártbizottság is megerősítette. Ezek a szá­mok nem mindenkire kö­telező, egységes szabályt jelentenek'. A vállalatok, egyének keresete a telje­sítményektől függ: a ke­reset nagyobb teljesít­mény mellett nagyobb, de kisebb teljesítmény, ki­sebb javulás esetén ala­csonyabb mértékben nö­vekedhet, mint az átlag. Ahhoz, hogy a szakszer­vezet az egyes munkahe­lyeken az érdekvédelmi funkciót megfelelően gya­korolni tudja, alapvető, hogy a bérek és keresetek mértékét tárgyaló testületi ülések előtt ismerje a sa­ját munkahely reális hely­zetét. így például a jöve­delmezőség növelésének lehetőségeit, a szabályo­zók hatásmechanizmusát, a belső tartalékokat. Csak mindezek birtokában lehet véleményezni a bérfej­lesztések mértékét, s meghatározni a végrehaj­tás időpontját. ALAPELV, HOGY AZ ÜJ vállalati bérszabályo­zás hatásainak értékelésé­ig, de legalább az első ne­gyedév végéig csak akkor hajtható végre alapbér- emelés, ha az tartós és je­lentős többletteljesítmény, illetve exportnövekedés elismerését szolgálja. A későbbiekben a keresetek növelése a biztonságosan megítélhető vállalati ered­mények figyelembevételé­vel történhet. Az egyéni teljesítmé­nyek és bérek ösztönzőbb összekapcsolása mind hangsúlyosabban jelentke­zik a munkahelyeken. A kollektív szerződések meg­kötésénél ennek érvényre- jutását a szakszervezet ki­emelt feladatnák tekinti, s támogatja az erre irá­nyuló vállalati törekvése­ket. Ez azonban feltétele­zi azt is, hogy határozot­tabban kell számonkérni a folyamatos, jó munkához szükséges feltételek meg­teremtését. Ma — ha bérkérdések­ről van szó — általában mindenki egyetért abban: akik többet, minőségben jobbat adnak, kapjanak többet is — érvényesüljön a munka szerinti diffe­renciált bérezés. Azonban több esetben tapasztalha­tó (megyénkben főként a gyáregységeknél), hogy a bérek differenciáltsága nem mindig a dolgozók munkájától, hanem egyéb tényezőktől, így például szervezéstől, anyagellá­tástól, normamegállapí­tástól függően alakul. Az SZMT éppen ezért felhív­ta a figyelmet: időközön­ként azt is meg kell vizs­gálni, hogy az alacsony teljesítményt és keresetet elérők valóban rosszul dolgoznak-e. A szűkös bérfejlesztési lehetőségek miatt valószí­nűleg a mozgóbérek ará­nya — tehát a prémiu­mok, jutalmak forrása — is kisebb lesz, mint koráb­ban. A szakszervezet ál­lást foglalt, hogy azokat a törekvéseket támogatja, amelyek a mozgóbér ré­vén Valóságos többletered­ményekre ösztönöznek. Azt is hangsúlyozták: meg kell szüntetni, illetve nem támogatják olyan területe­ken a jutalmazást, ahol prémiumfeladatként az alapbérért is elvárható tel­jesítményt határoztak meg. Az ilyen, formális prémiumok megszünteté­sével felszabaduló össze­gek egy részét alapbér- emelésre célszerű felhasz­nálni. A SZAKSZERVEZETEK BÉRPOLITIKAI maga­tartását az határozza meg — fogalmazott a szakszer­vezetek megyei tanácsa —, hogy csak a teljesít­mény, a jövedelmezőség növelése adjon lehetőséget minden egyes vállalatnál a bérek, keresetek növelé­sére, mert csak ez járul­hat hozzá a vásárlóerő és az árualap egyensúlyá­nak megtartásához. M. S. Izó szerint szópergő­tűz alá vettek a I munkatársaim, ami­kor szabadságomról visz- szatérve wz üzembe men­tem. — Micsoda? Hát te még nem tudod? — Hiszen maga Petrov jött hozzánk! — Úgy ám, a híres Petrov! Valóban nem hallottál vol­na még róla? Elismertem, hogy ismere- reteim szerfölött hiányo­sak erről a híres Petrovról. — Ö jelentős feltaláló! — Azt beszélik, hogy ta­lálmányainak műszaki raj­zai két hatalmas bőrönd­ben sem férnek el. — A személyzeti osztá­lyon láttam munkáinak a jegyzékét. Hozzá képest Edison kalaposinas! — Majd meglátom, ha megnézem... •— morog­tam. Petrov hétfőn állt mun­kába. Nyomában két szek­rényt cipeltek a rakodók. Erre már rendkívül kí­váncsiak lettünk! Ráadá­sul Petrov naponta ka­pott leveleket. Meglestük a feladók nevét. Rendszerint tudományos kísérleti inté­zetek :voltak, az egyiken azonban magának a tudo­mányos akadémiának a cí­mét olvastuk! A feltaláló — Ohó! — kiáltottunk föl a meglepetéstől. — Egyenest az akadémiától! Onnan pedig nem irkái­nak csak úgy akárkinek.... Most már mindent tud­tunk. Csak a legfontosabbat nem: azt, hogy mit is talált föl ez a Petrov. Szégyenle­tes dolog és otromba fi­gyelmetlenség is, hogy együtt dolgozunk egy ilyen hírességgel, és nem tudjuk, mi a találmánya! Pár hétig bökte az olda­lunkat a kíváncsiság. Mi­kor már nem bírtuk, kul­csokat készítettünk a szek­rényekhez, s mihelyt Pet­rov kitette a lábát a mű­helyből, nyomban kinyitot­tuk mindkettőt. A meglepetéstől szólni sem tudtunk, csak bámul­tunk egymásra. A szekrényben minden­napi, közönséges alumíni­um merőkanál 'volt, s any- nyiban különbözött a töb­bitől, hogy fából készült a nyele. Rajta egy táblácska fityegett: „Egységesített ka­nál forró ételeknek egyik edényből a másikba való átmerésének (céljából. Az átmerési művelet ideje alatt az ujjak nem égnek meg. Feltaláló: Iván Pet­rovics Petrov.” A Krokodilból fordította: Ferencz Győző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom