Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-26 / 21. szám

1983. január 26. Kelet-Magyarország 3 ALKALMAS, VAGY ALKALMATLAN ? Megvonták a bizalmat Ebben az évben indították egyes ipari szak- középiskolákban a gépszerkesztő szakot. A mátészalkai szakközépiskolában a jól felsze­relt rajzteremben Pankotai Ferencné tanár segítségével az első éves tanulók a rajzgépe­ken gyakorolnak. (Elek Emil felvétele) A Kender-Juta és Polytextil Vállalat nagy­halászi gyárában készített — ömlesztett áruk tárolására és szállítására egyaránt alkalmas — műanyag zsákok, a világ minden tájára eljutnak. Képünkön: gyakorlott kezek varrják a zsákot. (Császár Csaba felvétele) Tarisznya korszerű tudással Lehetőségek, tervek a technikusképzésben Űjra a figyelem középpontjába került a technikuskép­zés. A közelmúltban született határozat arról, hogy ismét is­kolarendszerben képzik majd a középfokú műszaki munka­köröket betöltő technikusokat. Az illetékes minisztériumok és a tanácsok a következő két illetve három évben készítik elő az új képzési formát, (amit a tervek szerint a nappali képzésben 1985-ben vezetnek be), de a közvéleményben már most sok a kérdőjel. HÉT ESETBEN DÖNTÖT­TEK a múlt évben az alkal­masságról és hét tsz-elnök vált meg tisztségétől vissza­hívás útján. A megye száz- huszonöt termelőszövetkeze­téhez viszonyítva ez nem nagy szám. Kellemetlen vi­szont, hogy elég hosszú ideig tart az eljárás, amíg pontot tehetnek egy ilyen ügy végé­re. Volt idő, amikor a régi, nem eléggé iskolázott gazda- ember-elnökök egy részétől kellett megválni, közülük is természetesen csak azoktól, akik nem tudtak lépést tar­tani. Ez sem volt könnyű fel­adat. Azonban a már em­lített hét vezető szinte kivétel nélkül felsőfokú iskolát vég­zett, korábbi szakmai irányí­tói rátermettségével vívta ki a jogot az élre kerüléshez. Nem egy közülük elég hosz- szú ideig állta a sarat, ered­ményesen vezette a gazdasá­got. Volt persze kezdő is, olyan, akiről már egy év múlva kiderült, hogy nélkü­lözi a fő vezetői erényeket. Szerepet játszott némelyiknél a pohár is, aminek gyakran nézett a fenekére, és egyesek beleestek az önbizalom-túl- tengés betegségébe is. Vajon megfelelő-e az a me­chanizmus, amely feltárja az alkalmatlanságot, kezdemé­nyezi és végrehajtja a sze­mélycserét? A TISZTSÉGVISELŐ MEGVÄLASZTÄSA és vász- szahívása, különösen az el­nökök esetében gyakran kí­vülről kezdeményezett ese­mény. Különösen így volt ez, amikor helyből nem tudtak megfelelő vezetőt kiállítani. Ma már inkább az a jellem­ző, hogy van ugyan megfele­lően képzett szakember hely­ben is, de nem mindenütt Könyvtárak a Mindegyik gyógyintézetben, szociális otthonban lesz könyvtár. A nagyobb kór­házakban kettő is: az egyik az orvosokait, a szakdolgo­zókat látja el szakmai, a másik a betegeket szépiro­dalmi könyvekkel. A kisebb egészségügyi intézmények­ben egy könyvtár szolgálja mind az egészségügyi dolgo­zókat, mind a betegeket. — Többek között ezt tartalmaz­za az a tervezet, amit az el­ső fél éviben vitat majd meg az egészségügyi dolgozók szakszervezete. A tervek szerint a szak- szervezeti könyvtárhálózat­ban fokozatosan építik ki a betegek könyvtárait. A kö­vetkező években főleg a gyermekgyógyászati intéz­ményekbe, a fővárosi nagy kórházakba, s a megyei in­tegrált egészségügyi intéz­ményekbe telepítenek könyv­tárat, illetve fejlesztik a meglévőket. A könyveket szabadpolcokon helyezik el, így a járóbetegek maguk válogathatják ki az olvasni­valót. A szakszervezetek közpon­ti könyvtárai már évtizedek­kel ezelőtt kezdeményezték vonzó az elnöki poszt, így nem áll kötélnek a jelölt. Vannak úgynevezett rossz hí­rű tsz-ek, ahová úgyszólván lasszóval fogják az elnököt és azok sem bírják ki egy-két évinél tovább. Szakmai körök­ben ki ne ismerné a buji tsz példáját, ahová legutóbb már mos megyéből hívtak el­ső számú vezetőt. Az ilyen helyeken kell leg­alább egy év, amíg az elnök megismeri az új helyét. Ha nem vált be, kívülről még jó ideig nem lehet észreven­ni, a belső kezdeményezés pe­dig nem jön időben, mert van egy olyan rossz reflex: vegye észre, aki ajánlotta. Ennek a beidegződésnek rövid úton segít búcsút mondani a leg­utóbbi törvénymódosítás, melynek értelmében a széle­sebb jogkört kapott ellenőrző bizottság akár visszahívó közgyűlést is összehívhat, ahol a tagok eldönthetik, hogy bizalmat szavaznak-e a további munkához. A FOLYAMATOS SIKER­TELENSÉG (már ahol), ösz- szefügg a nehezedő gazdasá­gi körülményekkel és ez együtt jár a gyorsabb cserélő­déssel. Éppen ezért különbsé­get kell tenni a felelőtlen vállalkozók és a jószándékú próbálkozók között. Ezért megfelelő emberséggel aján­latos eljárni azokkal szem­ben, akik nem jól mérték fel saját helyzetüket, képességei­ket és alkalmatlanná váltak a vezetésre. Ez persze össze­függ azzal, hogy akinek sike­rült, bejöttek az elképzelései, megfelelő elismerésben része­süljön. Manapság egy elnök alapfizetése alig több, mint egy juhászé, vagy egy trakto­rosé. Anélkül, hogy az utób­biak munkáját alábecsül­nénk, gondoljunk arra, hogy kórházakban ezeknek a könyvtáraknak a létesitését, a gyógyintézetek zömében azonban nem támo­gatták kellően, néhány kivé­teltől eltekintve. A nyíregy­házi megyei kórházban pél­dául felkarolták a kezdemé­nyezést és a szakszervezet anyagi támogatásával meg­vásárolták a könyveket, a szükséges polcokat, szekré­nyeket. A Jósa András kór­házban az utóbbi egy esz­tendőben tízezer beteg köl­csönzött ki könyvet. A beteg-könyvtárak ta­pasztalatai is azt bizonyít­ják: a fekvőbetegek közül sokan örülnek annak, hogy kényszerű pihenésük idején kézhez kapják a szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket. A bakteriológiai vizsgálatok eredményei eloszlatták azt a félelmet, hogy a könyvek ré­vén terjedhetnek a kóroko­zók. Egyébként is az egész­ségügyi intézményekben gondoskodnak a könyvek fertőtlenítéséről. A betegek számára az olvasás nemcsak hasznos időtöltés, hanem elősegíti a megfelelő köz­érzet kialakítását, s ezáltal a gyógyulást is. mekkora az eltérés a felelős­ségük között. Még elgondol- koztatóbb, hogy nem sóikban tér el egy tízmilliót pluszban, vagy mínuszban produkáló elnök fizetése sem. Különösen nehéz feladat az alkalmatlanság megállapítása ott, ahol hatalmi eszközökkel kísérlik meg ideig-óráig el­tussolni a már meglévő bajo­kat. Ha ez sokáig megy, könnyen csődbe juthat a gaz­daság, és nem marad el az ügyészségi eljárás sem. A dolgok teljes elfajulását az érdekképviseleti és felügye­leti szervek akadályozhatják meg éberségükkel, de ehhez is jó érzékkel kell megkülön­böztetni a rágalmazást a va­lóságos helyzetfeltárástól. Anélkül, hogy sajnáltaim akarnánk őket, mindent ösz- szevetve nem örömünnep tsz-elnöknek lenni, külön­ben miért vált volna meg lét­számuknak több mint fele tisztségétől az elmúlt öt év­ben. Csak tavaly a már em­lített hét visszahívotton túl további három mondott önként búcsút posztjának. Valószínűleg innen verbuvá­lódik a beosztottak még in­kább cserélődő gárdája, mert kétharmaduk öt éve, vagy annál is rövidebb ideje lát­ja el feladatát ugyanazon a helyen. MINŐSÍTI EZ A SZE­MÉLYZETI MUNKÁT IS. Harmincnál több a nyolc ál­talánost végzett, sokszor tit­kárnői, vagy pénztárosi mun­kát is végző személyzetist al­kalmaznak még a megye ter­melőszövetkezeteiben. Gon­dolhatjuk, hogy nem azok­ban, ahol törzsgárdatagok irányítják a munkát. Mert szerencsére ők vannak több­ségben, és jó érzés tudni olyan kiemelkedő példáról, amely annyira követésre mél­tó, hogy befejezésül álljon itt. A jármi Alkotmány Ter­melőszövetkezetről van szó, ahol még csak nem is nyílt titok, hanem mindenki szá­mára magától értetődő, a ha­marosan nyugdíjba menő el­nök utóda a jelenlegi főagro- nómus lesz, és annak a poszt­nak is megvan az örököse. Nem jelent majd gondot az átállás, mert időben gondos­kodtak az utánpótlásról. Ez színvonalas személyzeti mun­káról árulkodik, és az elnök alkalmasságának egyik bizo­nyítéka. Mert ő az első szá­mú személyzeti vezető. em az az érdekes, hogy elloptak két I lovat, felszerszá- mozva, stráfkocsi elé fogva, hanem az az érdekes és iz­galmas, ahogyan elmesé­lik. A történet január 10-én éjszaka kezdődött. A guid­es i telepen a fogatos annak rendje és módja szerint ki­fogta a lovakat, lökött elé­jük ezt-azt, majd hazatért. Reggel ment, se ló, se stráf, ellenben árválkodott ott egy kopott nőd kerék­pár. Állitólag azt mondta: „Nafene!” Akkor még nem volt a lelkében semmi gyanú, ezt megosztotta néhány em­berrel. Sokan úgy gondol­ták, valaki — mármint tsz- tag —, igénybe vette a 'lova­kat egy kis maszek fuvarra. A cselekmény viszont bo­nyolódott. A gépkocsivezető, aki hajnalban kelt, mert nagy út állt előtte — ©yőrbe vitte a Barkaszt garanciára — látta, hogy kocog az úton egy ló ©ulács felé. Ez Jánd alatt történt. Ismerősnek tűnt a felszerszámozott pa­ripa, de hajtott tovább. Ké­sőbb, már túl Vásárosnamé- nyon, megint csak látott egy felszerszámozott lovat, egy ember vezette, az* a ló is ismerősnek tűnt, de haj­tott tovább. Ekkorra már hazaérkezett Hogyan vélekednek vajon az új technikusképzésről ma­guk a szakközépiskolában ok­tatók. A válaszért a nyíregy­házi Ipari Szakközépiskolá­ba mentünk. A korszerű okta­tási intézményben levelező technikusminősítőn évek óta tanulnak felnőttek. Alapos ismeret — Nem arról van szó, hogy egyszerűen visszaállítják a régi technikumokat. — kezd­te a beszélgetést Budai Géza, a szakközépiskola igazgatója. — A tanulókat egy egészen más szint, magasabb követel­mény várja majd. Mert vall­juk be, a jelenlegi forma — a levelezés felnőttképzésben magunk is tapasztaljuk — engedményekre kényszeríti az iskolát. Az új képzés beveze­tésével módosul a tananyag minősége, mennyisége. A szakközépiskola bázis­üzemeit járva tapasztalható, hogy keresik az alapos tudás­sal szárnyra bocsátott mű­szaki fiatalt. A Debreceni Postaigazgatóságon például az egyes számú ló. A foga­dóbizottság már élt a gya­núperrel. Mégsem történt „partizánkodás”. Nem he­lyi ember lehetett a lókö­tő, mert ha az lenne, addig el nem engedi a lovat, amíg a csutkaszárat a határból haza nem viszi... Lókötés Futott egy másik szálon is a történet. Vásárosna- ményban a szolgálatos rendőr igazoltatott egy fo­gathajtót, aki részeg volt és dokumentum helyett elő­adta, hogy fuvarba megy. — No, de részegen? — része­sült feddésben a bakon ülő. Részegen még a kétlóerős járműnek hajtása is kihá­gás. Ezt hallva a bakon ülő, szófogadó gyerekként azt mondta: ha nem hajthatja részegen, akkor ő haza­megy, kialussza magát. Vi­gye az ördög a fuvart. Azok után, hogy az egyik ló hazatért, következett a feljelentés és megindult a nyomozás. Ez utóbbi sikeres volt. A stráfkocsit megta­lálták Vásárosnaményban, a második lovat Kántorjá- nosiban. Nyomra vezető azt várják a bevezetésre ke­rülő képzéstől, hogy a magas szintű elméleti, gyakorlati is­meretekkel rendelkező pálya­kezdőket olyan munkakörök­ben helyezhessék el, amelyek­ben most üzemmérnökök dol­goznak. Ez egyben azt is jel­zi, hogy végre az utóbbi cso­portba tartozók is elfoglalhat­ják a képesítésüknek megfe­lelő helyet, elláthatják a ter­melésben nekik szánt teendő­ket. Helyreáll, kiegészül a „műszaki hierarchia” a se­gédmunkástól a mérnökig. Ennek ugyanis jelenleg egy fontos láncszeme — a jól képzett technikus — hiányzik. S várhatóan a középfokú mű­szaki munkakörök betöltői visszakapják megtépázott tár­sadalmi presztízsüket is. Mit adhat ehhez az iskola? Nemcsak „papírért" — Először talán a szemlé­letet említeném. Az igényes­séget, ami arra készteti az volt a gépkocsivezető, a rendőr és még néhány tanú, fő- és mellékszerep­lő. A tolvaj az elbeszélés idején még nem került kéz­re. Bár állítólag látták, be­széltek vele, de senki sem ismeri. Beregben viszont máris kering a legenda egy ti­tokzatos idegenről, aki ra­finált, mint a róka és lop, mint a szarka. Állitólag nem egyedül portyázik, ár­nyékként követi a társa, aki falaz. Mondják azt is: a lókötő szakma jól jöve­delmez, hiszen egy valami­re való paripa 40—50 ezer forintot ér, viszont a mi ló­kötőnk hagyta becsapni magát, mert az elkötött kancát Kántor jánosá ban egy gebére és 2500 forintra cserélte... Következne az epilógus. Ilyen nincs, ha csak az nem számít ilyesminek, hogy a lólopás idején éjjeliőr is volt a telepen. Vajon mire vigyázott? Különben a ter­melőszövetkezet csak nyert a bolton, megkerült a két ló, a stráf, a szerszám, a szőrpokróc és maradt rá­adásul egy női kerékpár. Legyen a kerékpár örök me­mento arra, miszerint a lo­vakat ellopják, ugye? (Fő­leg, ha őrizetlenül hagyják!) Seres Ernő egyént, hogy állandóan to­vábbképezze magát a növek­vő követelményekkel össz­hangban — folytatta Budai Géza. — Természetesen a műszaki szakember öntudatá­hoz a korszerű tudásanyaggal teli tarisznya elengedhetet­len. A technikusjelöltjeink­ben megvan a tudásvágy. Nemcsak a „papírért” irat­koznak be a tanfolyamra, hi­szen tisztában vannak vele, hogy a mindennapi munká­jukban felmerülő problémák­nál a munkatársaik joggal el­várják tőlük a gyors, helyes döntést. Magasabb szintű tudást a korszerűen felszerelt szakkö­zépiskola adhat. A technikus- képzés azoknak az oktatási intézményeknek lehet néhány év múlva feladata, melyekben a tárgyi és személyi feltételek egyaránt adottak. Laboratóri­umok, audio-vizuális eszkö­zök, üzemmérnöki vagy mér­nöki és pedagógusi képesítés­sel rendelkező oktatók nélkül az új formába álmodott na­gyobb követelmény nem va­lósítható meg. A technikuské­pesítést adó szakközépiskolák rangja is megnő, hiszen a ta­nulók menet közben módo­síthatják pályájukat. A rendelet szerint az első két évben főleg az általános műveltséget és a szakmát alapozó tantárgyakat tanul­ják, szakmai, elméleti, gya­korlati képzést kapnak. A második év végén minden tanuló alapvizsgát tesz, ami után érdeklődése, képessége, tanulmányi eredménye alap­ján döntheti el: az érettségi mellé szakmunkás-bizonyít­ványt, technikusi képesítést akar-e szerezni, vagy külön­bözeti vizsgával átmegy a gimnáziumba. Felnőttek: régi tanterv A rendelkezés további rész­letezése helyett befejezésül szóljunk arról is, ami a nyír­egyházi Ipari Szakközépisko­lát tekintve sokakat foglal­koztat: mi lesz a felnőttkép­zéssel? — Itt továbbra is a régi tanterv az érvényes — mond­ta Benkő Imre, műszaki igaz­gatóhelyettes. — A hagyo­mányos formákban indítjuk a tanfolyamokat. A szakirá­nyú érettségizetteknek egy­éves, az érettségivel és szak­munkás-bizonyítvánnyal ren­delkezőknek kétéves a techni­kusminősítő gépész és elekt­romos szakokon. Jelenleg mintegy százan tanulnak tovább munka mellett isko­lánkban. A vállalatok igé­nyeit felmérve, figyelembe véve az idén is több szakmá­ban iskolázunk majd be. A levelezés képzésben előre lát­hatólag 1989-ig minden a je­lenlegivel azonos marad. Reszler Gábor Evőeszközgyárat építenek Fehérgyarmaton több mint 120 millió forintért, (elek) Az olvasás, mint gyógyszer Ésik Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom