Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-19 / 15. szám
1983, január 19. Kelet-Magyarorszag 3------------ ....................................... Rangsorolt föladatok Érdekek találkozása SZERÉNYEBB gazdasági NÖVEKEDÉST irányoznak elő a tervek az idén, mint a korábbi években. Figyelembe véve azonban a kialakult helyzetet — elsősorban a világpiaci feltételeket —, munkánk nem lesz kevesell b, sőt a végrehajtás lényegesen nagyobb erőfeszítéseket kíván az üzemek, intézmények kollektíváitól, így a szakszervezeti mozgalomtól is... az alapszervezetek vezetőit, aktivistáit, hogy határozottabban lépjenek fel a szervezetlenség, a munkafeltételek hiányosságainak megszüntetéséért. Fontos, hogy célszerű termelési agitációval, széles körű nevelőmunkával érjék el olyan szellem kialakulását, amely nem tűri a fegyelmezetlen, hanyag munkát. A SZOCIALISTA MUNKAA mátészalkai Szatmár Bútorgyárban műszakonként 22—25 Szeréna ülőgarnitúrát készítenek belföldi értékesítésre. (Császár Csaba felvétele) A Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülésén hangzott el mindez, amikor az 1983-as terveket tárgyalta a testület. Friss tapasztalatok birtokában készültek az idei tervek: már figyelembe vehették az 1982-t értékelő első összegezéseket. Sokféle szempontból lehetne jellemezni ezeket a tapasztalatokat, két fő terület azonban mindenképpen kiemelést érdemel; az átállás az ötnapos munkahétre, s az exportcélok megvalósításának segítése. Mindkét területen kedvező eredményekről számolhat be a szakszervezeti mozgalom. A rövidebb munkahét előkészítése során a bizalmitestületi üléseken felelősséggel, többhelyütt szenvedélyes vita során mondtak véleményt az átállásról. A szak- szervezeti alapszervek jelentős segítséget nyújtottak a kieső munkaidőt pótló tartalékok feltárásához, mindenekelőtt a törtnapi hiányzások csökkentéséhez, a munkafegyelem javításához, a táppénzes ellenőrzések szigorításához. AZ EXPORTCÉLOK TELJESÍTÉSE folyamatosan napirenden szerepelt a külpiacra termelő üzemek szakszervezeti tanácskozásain. Ez is közrejátszott abban, hogy a megye ipari exportja tavaly mintegy húsz százalékkal nőtt, s Szabolcs-Szatmár gazdálkodó egységei — a minisztériumok felhívására — terven felül negyedmilliárd forint értékű tőkés exportot vállalhattak. A feladatok teljesítésében jelentős szerep jutott a versenyvállalásoknak. Mindezek birtokában mozgósítani lehet az idei tervek megvalósítására. A tervtárgyalás a legtöbb munkahelyen már megvolt, most a bizalmiak, a szakszervezeti aktivisták fontos tennivalója, hogy a terveket minél több dolgozóval megismertessék. Sokat segíthet, ha felkarolják a jó javaslatokat, a hiányosságokat időben jelzik az illetékeseknek. Változatlanul kiemelt feladat az export segítése. A szakszervezet is közreműködik ebben; főként a vegyipari, a gépipari, a textilipari és az élelmiszer-ipari üzemekben működő szakszervezeti bizottságoknak ad sok tennivalót, mivel ezeknek az iparágaknak a termékei közül kerülhet a legtöbb külföldi piacokra. Különösen fontos a szerződésben vállalt kötelezettségek határidőre, jó minőségben történő teljesítése. A megye gazdálkodó egységeinél (mindenekelőtt az építőiparban) jelentős tartalékok szabadíthatok fel a munka jobb megszervezésével, minőségének javításával, a technológiai fegyelem szigorításával. Az SZMT felhívta VERSENY és az újítómozgalom tartalékainak hasznosításával az alapszervezetek sokat tehetnek az 1983-as tervek eredményes megvalósításáért. Ez feltételezi a gazdasági és szakszervezeti vezetők korábbinál is jobb együttműködését. Alapvető ugyanis, hogy a munkaverseny- és az újítómozgalom számára meghatározott tennivalók konkrétak legyenek és a munkahely előtt álló leglényegesebb feladatokhoz kapcsolódjanak. Fontos, hogy fordítsanak a korábbinál nagyobb gondot a teljesítésben való érdekeltség megteremtésére. A dolgozók élet- és munka- körülményei alakulásának figyelemmel kísérése természetesen a szakszervezeti bizottságoknak változatlanul jelentős feladata. A legtöbb helyen szűkös az anyagi helyzet, s így a szakszervezeti testületek nem újabb feladatokat határoznak meg, hanem a meglévők megvalósításának rangsorolását kezdeményezhetik. Elsőbbséget kell élvezniük o munka biztonságának növelését, a védőfelszerelések, munkaruhák beszerzését, a nehéz fizikai munka könnyítését, az egészségi ártalmak csökkentését célzó terveknek. NEHÉZ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT, bonyolult és sok tekintetben új helyzetben kell megvalósítani a gazdasági terveket. Szükség van tehát a munkások, a szocialista brigádok, a munkahelyért felelősséget érző dolgozók ösz- szefogására, mindenki tudásának legjavára —, csak ez teremtheti meg a további fejlődés lehetőségeit. M. S. FALUGYŰLÉSEN PUSZTADOBOSON Beszélnek az üres székek Három széknek nem akadt gazdája a teremben. Hiába várták a TITÁSZ, az áfész kiküldöttét, de a vízhálózat építését is hiába firtatták volna a pusztadobosiak. Pedig a tanácselnök külön is meghívta ezeket a vállalatokat, tiszteljék meg jelenlétükkel a falugyűlést. Meg aztán az a legtisztább, ha a kérdésre közvetlenül az illetékes válaszol. Három évvel előbbi kép villan elém. Ugyanebben a művelődési házban akkor még elviselhetőre sem sikerült felfűteni az egyetleij termet. Ma a kellemes melegben majdnem mindenki levette a nagykabátot. Úgy százan kíváncsiak Lovas József tanácselnök múlt évet értékelő beszámolójára, önkéntelenül is a társközség adatait fürkészik a pusztadobosiak a Nyírmadai Közös Tanács eredményei közt. Jó tudni, hogy a Patyolat, a Gelka itt is létesített felvevőhelyet, friss virággal is kereskedik az egyik falubeli. Kellemes gond A tanácselnök ma kellemes gondot említ: azért panaszkodnak, mert leáll az automata mosógép, ha kicsi, a feszültség, de tíz éve még azért szóltak a TITÁSZ-nak, mert kiégett az utcai villany- körte. Ellentmondásokban nincs hiány: a boltban gyakran várakozni kell a kenyérre, de ötszámjegyű felvásárlási árat fizet az áfész a szakcsoportban nevelt házi- nyülért, a naposcsibéért. Az iskolába kannákban, messziről hordják a kézmosóvizet, de a pávakörnek külföldi közönség is tapsolt. Tavaly 41 gyereket vettek állami gon dozásba, de a tanulók több mint 90 százaléka középiskolás lesz, száz végzett diákjuk közül 12-en diplomáztak ... A tanácselnök kiemelte: 2,9 millió forintos társadalmi munkára számítottak, de ez még 3,2 millióra kerekedett ki. Kurta kocsmák kelepcében — Csak azt fájt látni tavaly is — neheztelt Pócsi Sándor, — hogy a víztársulat embere lánctalpas traktorral ment végig a betonjárdán, amit társadalmi munkában csináltunk. Miért teszik tönkre, amit közösen építettünk? Mélységes egyetértés tükröződött az arcokon. A tenyerek tapsra nyíltak. — Tessék már mondani, elnök elvtárs, hogy adják a boltban a kenyeret? Nem az árára gondolok, hanem még ezért is protekció kell? Tóth Józsefnénál akartam, venni de nem szolgált ki, mert én nem oda járok vásárolni. Körülnézett, hogy más is akar-e kenyeret venni, s legfeljebb, ha marad nekem. Nem maradt. Megértem, hogy rizskásáért Nyírmadára kell mennem, de most kenyérért is küldhettem oda az unokámat — háborgott idős Jóni Jánosné. Az ellátás érzékeny pontra tapintott. Asztalos Jánosné a Nagy-kert melletti bolt választékát tartotta szűkösnek, a másik pedagógus, Lő- rincz Valéria szeszmentes szórakozóhely miatt kért szót. — A presszó kocsmaszintre süllyedt, még ott is nagyobb a fegyelem, beállnak a sorba és ott helyben felhajtják a féldecit. így sem szórakozni, sem kulturált körülmények közt beszélgetni nem tudunk. Igaz, nem jó üzlet az áfésznak, ha nincs szesz, de az itteni fiatalok jó közérzetéhez legalább egy tisz, ta helyiség elkelne. Halk moraj helyesel, megint fején találta a szöget valaki. — Jó lenne már megszüntetni a kurta kocsmákat, míg nem késő — állt fel Demeter András. — Legalább húsz háznál folyik zugivás és reggel kilenc előtt is nyugodtan szeszhez jut a szomjas torkú... A tanácselnök adatai rímelnek Demeter András szavaira: évről évre több gyermeket vesznek állami gondozásba, mind többre mondhatják: veszélyeztetett környezetben él. Tavaly három nő ellen — mindhárman anyák — kezdeményeztek kényszerű alkoholelvonó kúrát... Oimitr a me$ébeH • Bezsanszki: — Apu, miért volt a király meztelen? — Azért, mert valami csirkefogók félkész terméket adtak el neki. Legközelebb jobban figyelj, és ne tegyél fel buta kérdéseket! — És miért nem mondta meg valaki rögtön neki, hogy meztelen? — Azért, mert... Honnan tudjam, hogy miért!? Jobb lenne, ha kimennél játszani! Ez vasárnap történt; meséket olvastunk a fiammal, és megbeszéltük a bennük felmerült problémákat. Hétfőn az igazgatónk értekezletet tartott. Ülök az értekezleten, hallgatok, jegyzetelek. Egyszer csak leesett a töltőtollam a padlóra. Lehajoltam, hogy felvegyem, és hirtelen azt látom, hogy az igazgató mezítláb van! Abszolúte/ Cipő nélkül, sőt, zokni nélkül! A parkettára rakta meztelen lábát, és az ujjait mozgatta. Nem hittem a szememnek. Pislogtam, megnéztem még egyszer — úgy van! Mezítláb! Meglöktem a könyökömmel Draganovot. — Draganov — súgtam a fülébe —, nézd meg, mi van a főnök lábán. Draganov szó nélkül ledobta a ceruzáját a padlóra, és bemászott az asztal alá. Néhány másodperc múlva kimászott, és rám nézett. Arca sápadt volt, mintha egy di- nosaurust látott volna az asztal alatt. Odasúgja nekem: — Olasz cipője van. Az olaszok tudnak ilyen könnyű, kis átlátszó cipőket csinálni. Valószínűleg akkor hozta, amikor legutóbb Olaszországban járt. Igen, úgy van, olasz cipő ez... Az értekezlet véget ért. Ebéd után kihívták valahová az igazgatót, Draganov meg én szaladtunk utána a kijárat felé. A földszinten értük utol, amikor Panajot bácsival, a portással beszélgetett. Miután biccentett az öregnek, elindult a kocsija felé. Télikabátban, fején sapka, kezében diplomatatáska .. ■ És mezítláb! Odakint havazik! Legalább öt centiméteres a hó, de ő fittyet hány a hóra, lassan, kényelmesen megy. Mögötte pedig ott látszottak mezítelen lábának nyomai, mint nyáron a strandon. Megragadtam Draganov kezét. — Draganov — mondom — ez nem olasz ... — Mi van? — úgy tesz, mintha mit sem értene. — A főnök cipője. Nem Hollandiából hozta? ... — Hollandiából vagy Olaszországból — mit számít az! — felelte Draganov. — Igen, valóban — helyeseltem neki — a főnökünk nagyon ízlésesen öltözködik ... Otthon a fiam újra nekem szegezi a kérdést: — Apu, miért nem mondta meg valaki a királynak mindjárt a legelején, hogy nincs rajta ruha? Ekkor nem bírtam tovább türtőztetni magam, és lekevertem neki egy olyan nyáklevest, amitől rögtön elhallgatott, és elment lefeküdni. Hogy néha mennyire tudják molesztálni az embert ezek a gyerekek! Juhász László fordítása Indulat * a szülőföldért Minden második mondat ma a vízzel kezdődik. Az idén kiépítik a hálózatot. Egy családra 15 ezer forint jut, Nyírmadán még 10 ezerből kijött. Jövőre már biztos nem hangzik el Lőrincz László hozzászólása: még kezet mosni sem lehet az iskolában a tornaóra után, s ellentmondásos dolog porban, piszokban egészséges életmódra nevelni... Feladták a leckét a hozzászólók Lovas Józsefnek. Hiszen hogy lehet logikus választ adni a kérdésre, miért építik Nyírmadán néhány éven belül a második iskolát, s miért nem akkor egy nagyobbat, miért nem jutott néhány családnak gázpalack éppen a disznóvágáskor, miért nem szívesen szerződnek a pedagógusokkal a felvásárlók, miért a hegyre fel vezették a csapadékcsatornát, kérik a fagylaltgépet, de a földútra nem tud bemenni a mentő ... — A földutak javításának sorrendjéről ezentúl társadalmi bizottság dönt — egészítette ki Lovas József. A hozzászólók hangsúlyából — mégha néhányuknál indulatosra is sikerült — a szülőfalu iránti szeretet csendült ki. Az, hogy Pusztadoboson akarnak gyökeret ereszteni. Tóth Kornélia Mi a tét A tanárképző főiskola parkjából két-három éjszaka leforgása alatt ellopták az összes, frissen kiültetett tuját. Az ügy felháborító. Főleg azért, mert gondolható: aki tuját lop, nem azért teszi, mert nincs vaja a kenyérre. Nem is azért, hogy nem létező háza környékét díszítse. A tuja — nyilvánvalóan — valami meglévő tulajdon szépítésére kellett. A másik eset frissebb. Vasárnap a sóstói erdőben, a vasúti sínek mellé kanyarodott egy Trabant. Tulajdonosa a töltés mellé parkolt, kinyitotta a csomagtartót, és lopta a követ a vágányok közül, alól. A KPM- esek a megmondhatói, hány út menti, prizmás oszlopot emeltek ki autósok az. elmúlt években. • ■ ■ ** Azt már nem is boncolgatom, hogy az utóbbi két esetben mennyi balesetlehetőség rejlik. Ezt nyilván a jól szituált tolvajok sem gondolják végig. Bár aligha tehetik, hiszen aki ilyet képes lopni, abban a köz iránti felelősség nyomai biztosan nem lelhetők fel. Gátlástalanság ez, amely nemcsak sérti, de a szó szoros értelemben félrelöki mindazt, ami értékrend. A két világháború közti, s az azt megelőző szépirodalomban jó néhány olyan novellát olvashattunk, hogy a szegény ember lopni kényszerült. Egyszerűen azért, mert vagy ő vagy családja az éhhalál küszöbén volt. Érdekes, valamennyi műben a szegény, az éhező ember mély konfliktust élt meg. Becsület vagy éhezés? A szegénység tisztessége vagy a halál? A gond mindig valós volt, tükrözött egy erkölcsi- séget. A lopás csak így vált érthetővé, de még az elkövető számára is bűnné. Ugyan, hol vagyunk már ettől?!!! 3 ó néhány hasonló, a közt károsító, amorá- lis történet van még a jegyzeteim között. Döbbenten nézem, olvasom őket. A főszereplők soha nem éhező szegények. Nincs tehát felmentő és magyarázó ok. Mert a nyaraló szépítése aligha számíthat annak. Az esetek nem elsősorban rendőrségi ügyek. A közmorál rosszabbodott, esetenként a társadalmi kontroll hiányzik, értékrendek borulnak fel. Oktalanság lenne tehát várni, hogy majd cselekszik valaki. Nekünk kell fellépni, ha kell keményen, ha kell közösen. De hogy fel kell lépni, az vitathatatlan. Mielőbb. A tét nem a tuja, a kő, az útjelző. Ennél több. A társadalmi becsület. Bürget Lajos