Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-16 / 13. szám

8 Kelet-M agyarország 1983. január 16. A tanárképzősök egyik edzésé» készült. A palánk alatt Vast Zita, Névtelen Eszter, Szilágyi Katalin, Csapó Zsuzsa, Pápai Anikó é3 Bencsik Veronika tabdak özeiben. (Gaál Béla felv.) Áz MLSZ közlönyében olvastuk Bene, Dohány, Kakas és a többiek A volt nyíregyházi Simon a Budapesti Honvédban — Nagy Il.-vel az NYVSSC is tárgyalt Érdekes átigazolásokról olvas­tunk a Magyar Labdarúgó Szö­vetség január 14-én megjelent Közlönyében. Az MLSZ elnöksé­ge jóváhagyása után közzé tette a közelmúltban klubot cserélt labdarúgók teljes névsorát. így végleges, hogy Kakas, az FTC volt kapusa tavasszal már a Va­sasban véd, míg az őszi gólkirály Dohány a Pécsi MSC-től a Szom­bathelyi Haladás VSE-hez került. A sokszoros magyar válogatott Bene Ferenc pedig továbbra is rendelkezésére állhat az NB ll­es Volán SC-nek. A névsort átböngészve, szabol­csi vonatkozású érdekességeket is találunk. Az egyik: a volt nyíregyházi labdarúgó, Simon Zoltán - akit az NYVSSC köl­csön adott a Kisvárdai SE-nek — a Kossuth KFSE-től a Budapesti Honvéd NB I-es gárdájához ke­rült. Simon jelenleg katonai szol­gálatát tölti, de mint azt Csonka Zoltántól, az NYVSSC labdarúgó­szakosztályának elnökétől meg­tudtuk, júniusban szerel le és ak­kortól a nyíregyházi piros-kék klub számít volt játékosára. A másik: Nagy II. János a DMVSC-től a Székesfehérvári Ikarushoz került. Hogy miért nyírségi vonatkozású ez a hír! A volt válogatott játékossal — akit egykor a Videoton egyik legjobb­jának tartottak — az NYVSSC is tárgyalt a téli szünetben. A meg­állapodás létre is jött, de egy ki­kötéssel: akkor válik véglegessé ha Nagy II. az időközben történt munkahelyi kinevezését meg­nyugtatóan tudja rendezni. Saj­nos, ez nem sikerült, így a lab­darúgó az utolsó pillanatban kénytelen volt lemondani Nyír­egyházára való kerülését. Százezer néző buzdította JilaliMál - Angolában Nem mindennapi jutalomutat ka­pott Máyer József, az NYVSSC hosszútávfutója. A kétszeres ma­gyar bajnok — 1980-ban 10 000, 1981-ben pedig 5000 méteren győ­zött — tíz napot tölthetett el az afrikai Angolában. Persze úgy, hogy közben két nemzetközi ver­senyen képviselte a magyar szí­neket. — Kilencórás repülőút ütán érkeztünk meg az afrikai Braga- ville-be, ahol még egyórás léglút várt ránk Angola fővárosáig, Lu­andáig — mesélte Máyer József. — Pigniczky Péter, a Magyar Atlétikai Szövetség szakfelügye­lője vitt magával bennünket. Ke­rékgyártó Istvánt, az Újpesti Dó­zsa hosszútávfutóját és engem. Harmincfokos melegben landolt a repülőgépünk. A december vé­gi, itthoni, fagypont körüli hő­mérséklet után bizony szokatlan volt számunkra a kánikula ... — Vendéglátóink nagy szeretet­tel fogadtak bennünket. Egy ten­gerparti szállodában, az ötcsilla­gos Panorámában helyeztek el minket. Nekünk, európaiaknak meglehetősen szokatlan volt az, hogy a szálloda előtti teraszré­szen kis gyíkok fogdosták a talon és a padlón a legyeket. Persze, mint megtudtuk, a földszintes házakba a kígyók i3 bekúsznak éjjelente, az angolaiak mégsem zavartatják magukat. — Ezt egyébként ott élő magya­roktól tudtuk meg. A helyi sport­lápban megjelent, hogy magyar atléták érkeztek Angolába, s azt olvasva, 400 kilométert utazott Luandáig egy székesfehérvári or- orvos, állatorvos, hogy velünk el­beszélgessenek. Mondanom sem kell, ugyancsak örültek annak, hogy a távoli földrészen magya­rokkal találkozhattak! — Angolai tartózkodásunk so­rán két versenyen vettünk részt. A szilveszteri nagyszabású, 9000 méteres futóversenyen 14 ország indította atlétáit. Százezer néző buzdította a mezőnyt, a közönség egyenesen csodálatos volt. Tán ooltak, énekeltek, olyan hangu­latot teremtettek, amilyet még sohasem éreztem egy-egy viada­lon. A versenyt a világhírű etió- piai futók nyerték, Girma lett az első, honfitársa Tadesse előtt. Kerékgyártó tizedikként, én ti­zennyolcadikként értem a célba. Volt vagy harmincfokos meleg, a nagy páratartalom miatt ugyan­csak nehéz dolgunk volt. A má­sik verseny, annak 3000 méter volt a távja, már jobban sike­rült a számomra. Hatodik lettem bírtam az iramot az etióp Girmá- val és Tadessevel, akik egyéb' -ként másodikok és harmadikok lettek. A győzelmet nagy meg­lepetésre a svéd Erikson sze rezte meg! — A tíz nap alatt persze foly­tattuk az itthon elkezdett edzése­ket, hiszen az atléták még no­vember elején megkezdik a fel­készülést — a következő évadra. A napi két foglalkozás1 Luandá­ban is megvolt, Igaz a hőség mi­att kora reggel és késő este. Be­csülettel lefutottuk a 10—10 kilo­métert. Olyan 26—27 fok volt, amikor elkezdtük, reggel és este 7 óra körül.. . — Napközben többnyire a ten­gerben lubickoltunk, mert más­képp aligha bírtuk volna a me­leget. A házigazdák persze elvit­tek bennünket kirándulni is Jártunk a rabszolgamúzeumban, melyet ott rendeztek be, ahol a láger volt, a rabszolgák piaca. Aztán kivittek bennünket egy re­zervátumba, a nagy füves pusz­tán láthattunk különböző állato­kat, amit korábban csak könyv­ből ismertünk. Csodálatos tíz nap volt! •— Angola néhány éve szaba­dult fel, a gyarmatosítók okozta rablógazdálkodás még meglát szik az egyébként gyönyörű or­szágon. Az emberek igazi ven­dégszeretők. Mint a gazdasági és a kulturális élet, a sport Is most van fellendülőben. Az angolai atléták velükszületett tehetséggel rendelkeznek, mozgáskultúrájuk egyenesen lenyűgöző. A szak­ember, az edző viszont még ke­vés, de néhány éven belül biz­tos, hogy behozzák a nagy lema­radást, adottságaik révén hamar utolérik majd a világ sportjának (élmezőnyét. B. D. Mai műsor Képünkön: Galántha György edző a napi programot ismerte­ti a versenyzők egy csoportjá­val, Mitró Zsolttal, Bozsó Lászlóval, Turcsán Anikóval, Fesztóry Tiborral, Asztalos Ta­mással, Szakállas Szabolccsal, Jakab Jánossal, Gyurján Ág­nessel. Nagy Mariannái és Zám- bori Ágnessel. ni egyesületünk jóvoltából ott­honra leltünk a vízügyi és épí­tőipari szakközépiskola torna­termében, rendeződtek az anya­gi problémák, kaptunk új fel­szerelést is. Nagyon sokat kö­szönhetünk a Vízügyi MEDOSZ SE elnökének, dr. Szíjártó Ist­vánnak, akitől minden segítsé­get, támogatást megkapunk. — A néhány hónapos rend­szeres munka után ma már több olyan tehetséges fiatalunk van, akikről minden bizonnyal sokat hallunk még. Szakállas Szabolcs, Fesztóry Tibor, Frá­ter Sándor, Turcsán Anikó, Gyurján Agnes, Nagy Mariann és Zámbori Agnes Igazi tőrvi- vótehetség, sokra vihetik a sportágban. Persze biztató a többiek munkája is, úgy érzem, nagyon jó kis kollektíva jött össze. Az átlagéletkor 12—14 év között vaij, ez is mutatja, az alapoknál kezdtük és szeret­nénk az egykori dicséretes nyíregyházi vívósport rangját visszaszerezni. — Az idén már Indulunk az úttörő- és serdülőversenyeken, megyünk Debrecenbe, Miskolc­ra, Salgótarjánba, Szolnokra és Kecskemétre. A gyerekek már alig várják a bemutatkozást. Bízom benne, hogy az év végén újra lesz minősítéssel rendelke­ző tőrözője Nyíregyházának. Ügy legyen! (bagoly—gaál) Üjra hallatnak magukról a nyíregyházi vívók! Igaz, ma még nem eredményeikkel, ha­nem azzal, hogy végre otthonra találtak, elkezdhették a szép jö­vő alapjait jelentő munkát, és máris van közöttük olyan te­hetség, aki egy-két éven belül a nem Is olyan régen még hí­res elődök nyomaiba léphet. Egyszóval: a Nyíregyházi Víz­ügyi MEDOSZ SE tőrvívóí biz­tatóan startoltak. — Húsz reménység látogatja a heti két edzést — mondta Galántha György, a tőrvívók edzője. — Lényegében szeptem­bertől végzünk megfelelő mun­kát, korábban a teremgondok, a gazdátlanság miatt nem dol­gozhattunk megfelelően. Mosta­MA DÉLELŐTT 10,30-TÓL Presztízscsata Sopron ellen Ma folytatódik a küzdelem a kosárlabda NB I-ben. A Nyír­egyházi Tanárképző Főiskola női csapata hazai pályán raj­tol: 10,30 órától a nagy rivális, Soproni Postást látja vendégül. A találkozó — melyet a főisko­la Sóstói úti tornacsarnokában rendeznek meg — igazi presz- tízscsatát ígér, hiszen a benn­maradást Illetően igen nagy jelentőségű mindkét együttes számára! — Egyszerűen nem várhatunk mást, csak a győzelmet! — je­lentette ki határozottan Sasvá­ri András, a tanárképző kosár­labda-szakosztályának vezetője. — Ugyan a vizsgaidőszak kel­lős közepén vagyunk, van, aki szombaton délelőtt még beszá­molt tudásáról, de ettől függet­lenül, a bennmaradáshoz min­denképpen itthon kell tarta­nunk a két pontot. A lányok a sok-sok tanulás közepette is be­csületesen készültek, tudják, nem veszíthetik el ezt a mécs­esét! — Mindenképpen nyerni sze­retnénk — fogalmazta meg a játékostársak nevében Is Ben­csik Veronika. — Szeptember­ben a Sóstó Kupán már talál­koztunk a soproniakkal, akkor 18 ponttal vertük őket. Tudjuk, ebből nem szabad messzemenő következtetést levonni, de egy kiindulási alap mindenképpen lehet, azaz jogosak a győzelmi reményeink. A Soproni Postás ellen Sas­vári Andrásné edző a követke­ző játékoskeretet Jelölte: Vass, Bézs!, Farkasinszklné, Névtelen, Csapó, Csermely, Sztrbik, Aczél. Bencsik, Szatmári, Harsány', Malee.isM. Az igen fontos két pont megszerzésében a tanár­képzősök számítanak a lelkes szurkolótábor buzdítására is. Tény: most bizony nagyon jól jönne a biztatás! Ribli legyőzte Koresnojt A sakkvilágbaj nok-j elöltek tor­nájának közelgő, áprilisban ese­dékes újabb fordulója előtt is­mét nagyszabású nemzetközi via­dal kezdődött, ezúttal a hollan diai Wijk Aan Zee-ben. A hagyo­mányos, „Hoogovens” mérkőzés- sorozat első fordulójában a ma­gyar színeket képviselő Hibli Zoltán kitett magáért, máris te­kintélyt szerzett, miután sikerült legyőznie a svájci színekben startoló Viktor Koresnojt. Ribli- nek attól a Játékostól sikerült egy pontot szereznie, aki az em­lített satokvilágbajnoki vetélkedőn az első számú magyar Játékos, Portisch Lajos nemzetközi nagy­mester vetélytársa lesz. KiMittsíg utazott Las Angelesbe Buda István államtitkárnak, az OTSH elnökének vezetésével sportküldöttség utazott szomba­ton Los Angelesbe, a NOB Vég­rehajtó Bizottsága és a nemzeti olimpiai bizottságok közös ta­nácskozására, valamint a nemze­ti olimpiai bizottságok szerveze­te közgyűlésére. Az OTSH és a Magyar Olimpiai Bizottság elnö­ke megtekinti az 1984. évi nyári olimpiai játékok versenyszínhe­lyeit. A sportküldöttség Los An­gelesből továbbutazik Ottawába, ahol a kanadai sportminisztérium vezetőivel folytat megbeszélése­ket. r ' ....................................... Újra éled a nyíregyházi vívósport r mvui.A« UKftM­Mqvnr&dg Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megye! Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-146 Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, Pt: 47, 4401 Kiadja a Szabóiéi megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Hona u. 3—5. 4401 Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, Pt: 25 Felelős kiadó: Midi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hirlapkézbesitő postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hóra 24,— forint, negyedévre 102,— forint, félévre 204,— forint, egy évre «00,— forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk viasza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 05» HU ISSN 0133-205* Asztalitenisz: nyíregyházi váro­si Ifjúsági, serdülő- és újoncbaj­nokság a stadion játékcsarnoká­ban, 8,00 órától. Nevezés a hely­színen: 7,55 óráig. Kosárlabda, NB I: Nyh. Tanár­képző Főiskola—Sopron, női mér­kőzés Nyíregyházán, a főiskola Sóstói úti tornacsarnokában, 10,30 órától, v.: Simó, Bukta. Előtte 9,00 órától NB I-es ifjúsági mér­kőzés: TK—Sopron. Teke, NB II: Nyh. Taurus SC —Ózdi Spartacus férfimérkőzés a nyíregyházi stadion tekecsarno-j kában, 10,00 órától. Botrány a „zöldeknél" 11 milliós „fekete kassza"-Fennállása óta a legsúlyosabb válságkorszakot éli a francia lab­darúgás elsőszámú reprezentán­sai közé tartozó A. S. Saint-Éti­enne, amely több mint 10 év óta a fiatal francia labdarúgó-szur­kolók bálványai közé tartozott. Súlyos botrány tört ki a „zöl­deknél” (a csapat színe után kapta becenevét), méghozzá olyan, amelyet a kínos manipu­lációba keveredettek aligha­nem sohasem felejtenek el... A pillanatnyi helyzet az, hogy a klub hat magas rangú dirigen­sét, köztük a volt és a jelenlegi elnököt vád alá helyezték, azzal gyanúsítják őket, hogy titkos kasszát vezettek, olyasfajta „kincstárat” alpftottak. amelyről fogalma sem volt az adóhivatal­nak, csak néhány beavatott tu­dott a bizonyítatlan bevételek­ről, s a könyvelés nélkül maradt kiadásokról. A történet kilenc hónappal ez­előtt kezdődött, amikor Roger Rocher, a St. Etienne sikerei­nek kovácsa 21, az elnöki szék­ben eltöltött esztendő után le­mondásra kényszerült, mégpedig Henri Fieloux és André Buffard, a két alelnök támadását követő­en. A „trónkövetelők” közé tar­tozott Robert Herbin, a csapat edzője is, aki az elnök tevékeny­ségét egyrészt önkényesnek, más­részt önző érdekek által irányí­tottnak minősítette. Az elnök el­len hivatalosan Is panaszt emel­tek, s a vizsgálat alig kezdődött el, amikor Rocher máris beisme­rő vallomást tett: felfedte a „fe­kete” kassza” létezését, amely­nek többféle funkciója is volt. Mindenekelőtt az, hogy néhány kivételes tudású, a St. Etienne bajnoki mérkőzéseit eredményes­ségével eldöntő játékost különle­ges prémiumban részesítsenek, jó volt a „dugipénz” arra is, hogy a választási küzdelmeket pénzeljék, nevezetesen a város polgármesterének, Michel Dura- four-nak az útját egyengessék, aki egykor miniszter volt, Gis- card d’Estaing idejében. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miféle forrásokból töltő­dött fel rendszeresen a gyorsan és gyakran ürülő titkos kassza. A klub elnöke hozzájárult ahhoz, hogy a pályán kocsmát nyissa­nak, amely gyorsan népszerűvé vált, mert kitűnő italokat, ízletes ételeket árusított. Más lapra tar­tozik, hogy a bevétel igazi nagy­ságával az adóhivatal sohasem volt tisztában, legfeljebb csak tippelni lehetett a forgalomra. A másik bevételi forrást a barát­ságos mérkőzésekén eladott belé­pők jelentették, amelyeket több­nyire olyan eldugott pályákon rendeztek meg, ahová az ellen­őrök lusták voltak ellátogatni. Számos, a St. Etienne játékosait ábrázoló ajándéktárgy is készült, amelyeket utcai árusok forgal­maztak, mondani sem kell, na­ponta változó áron, ugyancsak ellenőrizhetetlen mennyiségben. (A minőségről jobb nem is be­szélni.) Talán hihetetlenül hangzik, de a klub 35 millió frankos hivata­los költségvetése mellett a titkos kassza „forgalma” az elmúlt öt évben 3,7—11,1 millió frank kö­zött mozgott. Ezek után érthető, hogy a vád alá helyezetteket a társadalmi tulajdonnal való visz- szaéléssel, hamis mérlegkészítés­sel, okirathamisítással, csalással vádolják, s nemcsak a „hato­kat”, hanem két tucatnál is több bűnrészest, futballbarát cinkost. Könnyen lehet, hogy előbb vagy utóbb a játékosok Is elismerik bűneiket, s ha így lesz, akkor Michel P lati nlnek is vallania kell, aki már nem a St. Etienne erősége, hanem egyike az olasz- országi „idegenlégiósoknak”. A St. Etienne-ben kitört bot­rány ismét rávilágított a francia futballklubok anyagi helyzetének törékenységére, s arra, hogy a jelenlegi rendszer nem Ideális A csapatok többsége a reklámo­zók kezében van, ezért arra is kapható, hogy az anyagi támoga­tók minden követelését teljesítse. Mondani sem kell, hogy az élvo nalbeli csapatok pályáin lassan már emeletnyi magasságban so­rakoznak a reklámtáblák, a játé­kosok meze kifestőkönyvhöz ha sonlit, miközben a mezőny vé * gén kullogóima!;: annak is örülni kell, ha a stadionjukba betéved egy-egy reklámpropagandista. Szegény embert az ág is húzza: a St. Etienne gyorsan elbukott az Európa Kupában, meghajolni kényszerült a prágai Bohemians csapata előtt, ami azt jelentette, hogy a kiesést követő bajnoki mérkőzéseken alig volt nézőkö­zönsége a „zöldeknek”. Most még csak az kell, hogy egy má­sik botrányos ügy is kipattanjon, bebizonyosodjon, hogy annak­idején platt! !t és Zimakot is „fe­kete pénzen” vásárolták meg a Nancy, illetve a Bastia együttesé­től, miközben a St. Etienne-ből több labdarúgó Is úgy távozott, hogy megvásárlóik az „asztal alatt” átadott borítékokkal ren­dezték az ügyleteket. Az ügy persze nem egyedülálló, öt évvel ezelőtt, 1977-ben a pári­zsi Saint-Genmain egykori elnö­ke is rövid úton kényszerült le­mondásra, mert a klub admi­nisztrációs tanácsával összejátsz­va, titkos jegyárusítást szerve­zett. Tizenöt hónap börtönre ítélték, de felfüggesztve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom