Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-23 / 301. szám
2 KeleWdagyar ország 1982. december 23. A hangulat igazán karácsonyi. Vevő vevőt követ a Kelet Áruházban, s van aki ötven forintot blokkoltat, van, aki tizenötezret. Az áruház igazgatója Csécsi György is jónak tartja a forgalmat; habár a valóság nem oly szép, mint amit a kép mutát. f.x — Kétségtelenül valódi karácsonyi mozgás látható itt — mondja miközben osztályról osztályra menve Nézelödők és vevők (Cs. Cs.) nézzük a nyüzsgést. — Sok olyan cikket kaptunk, ami korábban hiányzott. Akad importáru is, noha kevesebb mint tavaly volt. Aranyvasárnapra még további szállítmányokat várunk. Az adatok'—' részben legalább —, a látottakat igazolják. Mert december 15- ig például ötmillió forinttal volt nagyobb a forgalmuk két hét alatt, mint egy évnek előtte. De a képhez az is hozzátartozik, hogy októberben viszont, négymillióval kevesebbet számláztak mint tavaly októberben. De, a decemberi tények mindenesetre azt bizonyítják, hogy azért érdemes az áruházba mennie a vásárlónak. — Idén hamarabb ébredtünk mint tavaly, korábban kezdtük meg az engedményes vásárt, s ennek sem maradt el az eredménye. De, mindent összevéve ez lesz az első évünk, amikor nem tudjuk a tervet teljesíteni. A műszaki osztály raktárában és a „placcon”, nagy a nyüzsgés. Egy középkorú férfi a színes televízió iránt érdeklődik, s nem csupán érdeklődik, mert hamarosan az OTP- papírokkal vonul a pénztárhoz. Más autórádiót keres, van aki a CB-készülé- ket vizslatja. — Még meggondolom — mondja. — Japán gyártmány — nézi a márkajelzést. — Sok minden érkezett — így Hajdú Gábor, a műszaki osztály vezetője. — Van rádió, magnetofon tőkés importból, vannak kazettáink, de a legkeresettebbek a színes televíziók, a varrógépek. Van mindenből, de nem elég. A kereslet nagy, december 16-án például 770 ezer forintnyi áru cserélt nálunk gazdát. Egy emelettel lejebb a méteráru- és konfekcióosztályon is sokan forgolódnak. Ráadásul ez azon kevés részlegek egyike az áruházban, ahol a tervteljesítéstől félni nem kell. — December 16-án délig már elértük a tervezett forgalmat — világosít fel Ma- lakuczi Györgyné, az osztály vezetője. Elmondja még, hogy hiány azért itt is van. Mert női irhabundát hiába keresnek a vevők. Nincs márkás farmer sem; pontosabban: kevés van belőlük. — Nagy a leterheltség. Sok a beteg, többen is táppénzen vannak, mert kimerültek. A földszinten az ajándékosztályon rengeteg az érdeklődő és — sok a sajnálkozva elutasító válasz. Csécsi György intézkedést ígér. Az ajtók , pillanatonként nyitódnak. Van, aki csalódva távozik. A többség azonban, csomagokat szorongat a hóna alatt. Megtalálta amit akart. S. Z. _______________________y Kicsiknek, nagyoknak Karácsonyi ajándékműsor Mátészalkán Ragasztott sportcsarnok? Fürdők, uszodák, raktárak lefedésére alkalmas, ragasztott tömör akácfaelemekből készülő szerkezeteket tervez, •készít a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Az efféle építőipari szerkezeteknek a nyugat-európai országokban nagy hagyománya van, hiszen könnyűek, gyorsan szerelhetők tartósak. Nyíregyházán, a Malom utcai fürdőben épült új medencét is a FEFAG hajdú- hadházi üzemében készített faszerkezetekkel fedik le. Tóth Dezső, a FEFAG mérnöke elmondta: tekintve, hogy világszerte a modern építészet egyre több természetes anyagot; így fát alkalmaz, s értesülve hazánk sportlétesítménybeli gondjairól, a közeljövőben kidolgozzák, egy ragasztott faelemekből álló, gyorsan s viszonylag olcsón összeszerelhető sportcsarnok terveit. A város lakóinak rendez karácsonyi ajándékműsort Mátészalkán a tanács, a művelődési központ és a pedagógus KISZ-alapszervezet december 23-án, csütörtökön délután 2 órakor a városi tanács aulájában. A kiváló kisdobosok köszöntésénél a házigazda a pedagógus KISZ- alapszervezet lesz, amelyet: Ami a szívedet nyomja ... címmel Hartmann Teréz és Vitai András gyermekműsora követ. A művelődési központban 15 óra 30 perckor gyermekcsoportok mutatkoznak be, gyerekeknek, óvodásoknak, szülőknek. Fellép az Űttörő vörös kamarazene- kar, a Napsugár gyermek- színjátszó csoport, a Mazsola bábcsoport, a Kukkantó gyermekszínjátszó csoport, az Űttörő-fúvószenekar, a Szat- már néptáncegyüttes gyermekcsoportja és az Alfa Beyt együttes. A felnőttcsoportok 18 órakor kezdődő ajándékműsorában a Pedagógus énekkar, a Mátészalkai fúvós quintett, az ÉRDÉRT színjátszó csoportja, a Szatmár néptáncegyüttes, az Erdória jazzba- lett együttes előadását láthatják a város lakói. „Nosztalgiáéi presszó „Bözsi, ne sírjon, Bözsike drága feljtsen el...” A régi Zerkovitz-dal édesbúsan zsong Horváth Zoli behízel- gően kellemes hangján a szálkái Márka presszóban. A presszó vezetői idejében felismerték, hogy megszűnőben van a monoton disco- zene, valami újat kell adni a vendégnek — ezért tértek vissza Zerkovitshoz. Amolyan kísérleti hónap a december: a zenekar csak ún. nosztalgiaszámokat muzsikál, ezzel próbálják becsalogatni és megtartani a felnőtt közönséget, hiszen a tinédzserek egyszerűen nem ismerik a régi zeneszámokat, talán most... Kísérletről van szó. A vendéglátók remélik, hogy a fordulat, a régihez való visz- szatérés a bevételen is meglátszik majd. nyéki A téli napforduló ünnepe a karácsony, a korai időszakban évkezdésnek számított. Az ünnep Rómában keletkezett a IV. században. Karácsony viliájára (december 24.) böjtöt rendeltek eL E nappal kapcsolatban számos szokás, hiedelem alakult ki, amelyek részint a kereszténység előtti képzetekből, a téli napforduló mágikus eljárásaiból, részint az ünnep keresztény jellegéből táplálkoznak. Böjti napon az asszonyok mezei munkát nem végezhettek, a férfiak udvart sepertek, állatoknak takarmányt készítettek. Az eljövendő esztendőre az áldást, a bőséget, az emberek karácsonykor nagy evéssel- ivással, a bőséget hozó ételek egész sorával igyekeztek a maguk számára biztosítani. Tímáron a római katolikus családok régen egész nap böjtöltek, s csak az esti harangszó után kezdődött a karácsonyi vacsora kialakult szokásrendjével, ételeivel. Megyénkben karácsonyi étel volt a római katolikusoknál a mákos bobájka, görög katolikusoknál emellett volt vacsorára sült oldalas, kolbász, hurka, mákos-diós kür- tőskalács. A mákhoz, dióhoz, fokhagymához mindig mágikus hiedelmek fűződtek. Keresztény eredetű karácsony esti népszokás a kántá- lás és a betlehemezés. Annak ellenére, hogy vallásos színezetű, egy időre tilalom alá került az egyház részéről. Kántáláskor a kis kántálók házról házra jártak köszöp- teni. Az ablak alatt megkérdezték: „Szabad az istent dicsérni?” Igen válasz elhangzása után az ajtón kívül énekeltek, majd néhány krajcárt, diót, vagy sütőtököt kaptak. A suttyó legények már hosszú, fehér ingben, csákóban, kezükben csillaggal, zörgősbottal jártak, ők voltak a csillagosok. Legényekből alakult a betlehemes csoport. Szereplői voltak: a két angyal, hosszú, fehér ingben, sisakban, az első és a második pásztor fehér ingben, csákóban, csörgősbottal, és az öreg bundában, kucsmával, kolomppal, kenderszakállal. A betlehemes játékok vallásos jellegűek voltak, azonban számos olyan elemet átvett, megőrzött, amelyből pogány vonásokra, ősi mitikus mozzanatokra, termékenységvarázslásra lehet következtetni. Egy viszonylag új szokást kell itt megemlítenünk, a karácsonyfa-állítást, amely Szabolcs megyében az I. világháború előtt nem volt meg, ma pedig a karácsony fénypontja. Évszázadok óta az emberek gallyat, örökzöld növényt állítottak fel a házban. Szintén újkeletű szokás, hogy az ágakat gyertyával díszítik. Az égő gyertyák valójában az élet szimbólumai. Napjainkban a karácsonyfa-állítás általánosan elterjedt közkedveltségéről a nagy karácsony előtti fenyővásár számadatai nyújtanak képet. A nagyobb arányú karácsonyi ajándékozás (angyalfial csak a felszabadulás után bontakozott ki. Aprószentek napján (december 28.) a gyermekeket elküldték a szomszédba, hogy mustármagot kérjenek. Megsubrikálták őket, fájdalomdíjul kolbászt, oldalast kaptak. Szilveszter napján a gyerekek csengőkkel, kolom- pokkal, kereplőkkel házról házra jártak, hogy a gonosz szellemeket elűzzék. Ezt nevezték ladangolásnak, kolom- polásnak. Bodnár Zsuzsa Móricz Zsigmond Színház Pygmalion Bernard Shaw Pygmalionja, a nagy angol szatirikus világszerte talán legtöbbet játszott darabja, minden színházban műsorra kerül előbb-utóbb, mint ahogy a dobókockán is kijön egyszer a hatos, csak ki kell várni. Igazi sikerdarab. Jókezű rendező, alkalmas szereposztással „biztosra mehet vele”, nem egy rosszul indult színházi évadot mentett meg a deficittől a két világháború között Magyarországon is, és azt hiszem, ma is minden színidirektor könyvespolcán ott van, elegendő példányban, hogy bármikor ki lehessen osztani. Jelenet az előadásról Színházunk nem időzítette szerencsésen a december 18-i, szombati bemutatót. Másnap, vasárnap a televízió sugározta ugyanezt a darabot, parádés szereposztásban. Tudom, semmiféle összehasonlítás nem sportszerű. Mi, nyíregyházi nézők elsősorban a „saját” színészeinkre vagyunk kíváncsiak, s nekünk a „hazai pályán” játszott Pygmalion az esemény. Kivált, ha főszerepet játszik benne egy kitűnő színész, akit eddig itthon csak színidirektorként és rendezőként, (olykor beugróként) ismerhettünk. Az, hogy a rendező egyben főszereplő is, Eurypidész óta nem ismeretlen a színháztörténelemben. Ma, az egyre jobban differenciálódó munka- megosztás korában viszonylag ritka. Túl nagy teher, és egy sereg eleve beépített hibalehetőség hordozója. Az apró „meghibásodások” nem feltűnőek, de megbocsátásra, elnézésre késztetik a figyelő nézőt, ami semmiképpen nem használ a darabnak. A rendezői munka talán nem hagyott elég energiát Bozóky Istvánnak saját szerepe kiérlelésére, s a szerep gondjai esetenként eltakarták előle a kívülről- látás perspektíváját. Ettől aztán itt-ott kidolgozatlanok a kontaktusok, aki nem beszél, s nincs akcióban, mintha bent se lenne a színpadon. Bozóky egyébként igen jó felfogásban, könnyedén, s megnyerőén természetes gesztusokkal játssza Higgins professzor szerepét, charmeos, férfias alakítás. A színpadkép, mintha valami hagyományt ápolna a felhúzott függönnyel és a beépített oldalszínpadokkal. Csakhogy amíg a Fehér karácsonyban például funkcionálisan működik ez a félig-meddig szükség szülte térszervezés, most amikor összébb kellett volna húzni a teret, visszájára fordul. Ha a darab „prológja”, az esőjelenet játszódna kint az előszínpadon, a zárt függöny mögött már készen lehetne a Higgins-lakás. Ám így, alig kezdődik el az előadás, máris lemegy a függöny, s percekig kell várni a díszítők kopácsolá- sától hangos átépítésre. (S ez a darab folyamán még egyszer megismétlődik.) Maga a rendezés statikus. Nincs sodrása, ritmusa. A hűvös és feszes angol „ül- vetársalgás” villanásnyi humorforrás lehet, de nem folyamatos. Megmerevít. Petényi Ilona, aki Mrs. Higgins szerepében egészen kiváló lehetne, ennyire székhez-asztalhoz kötötten nem tud eredményesen küzdeni a jelenet „leülése” ellen. Sokat állnak-ülnek a többiek is. A kitűnő Gerbár Tibor két fontos monológot mond el ülve, s kizárólag az ő színészi képességeit dicséri, hogy ebben a „kényszerhelyzetben” is vannak eszközei, hogy belső mozgással töltse meg a figurát. Bárány Frigyes találja meg leginkább a rendezés adta korlátozott mozgáslehetőségek „ellenszerét”. Egy angol ezredes, aki éveket töltött a gyarmatokon, rövid shortban járt, s kancsóból locsolt vizet a fejére, ha nagyon tűzött a nap, visszatérve a ködös óhazába mégj óbban ügyel tartására, mozdulataira. Ez érzik Bárány Frigyes játékán, ez a precízen kiszámított elegancia, s ettől figurájának mintegy „története van”. Eliza, Szabó Tünde. Nagyon nehéz szerep. Nekünk, akiknek nem anyanyelvűnk az angol, fogalmunk sem lehet, mennyi humorforrás, poén épül rá, amíg megtanulja végre szépen ejteni a magán- és mássalhangzókat. Ezt nálunk semmilyen tájszólással nem lehet megjeleníteni. A mondvacsinált, hanyag ejtés sem a legjobb megoldás mint a „tisztséges lány vagyok”, vagy a hosszú hangzók erőltetett megrövidítése. Az igazán jó Pygmalion-elő- adások nem forszírozzák a fonetikát, Shaw fanyar társadalomkritikáját erősítik föl inkább. Szabó Tünde is ott jó, ahol már a saját hangján beszél. Szinte feloldódik, megelevenedik, s a megszokott magas színvonalon fejezi be a felvonást. Máthé Eta Mrs. Pearce szerepében tökéletes biztonsággal játszik. Megjelenése kellemes nyugalmat áraszt a kicsit feszült, és itt-ott szövegbizonytalansággal küszködő bemutatón. Varsa Mátyás Freddy szerepében merev, és indokolatlanul visszafogott. Nem játssza ki eléggé a poénokat, amiket az író „tálcán kínál”. Csorba Ilona meggyőző angol társasági hölgy, Fekete Györgyi kedvesen csacsog, ám ritmusban nem mindig a helyén. Vigh Kati, Fábián József és Kováts István jól eltalált figurái az esőjelenetet teszik színessé, mozgalmassá. Egyébként ez az előadás leglendületesebb jelenete. Bozóky István és Baráth András szecessziós díszletei szépek, Sárvári Kati férfipárti, a nők számára készített jelmezei kevésbé mutatósak és előnyösek, mint a férfiruhák. Mester Attila BttUhemesek — ladangolós Karácsony a néphagyományban
