Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

Vállalkozgatunk

Egy biztos: egyelőre nem váltják meg a világot a kisvállalkozók. Sem azok, akik kisszövetkezet alapítására adták a fejüket, sem azok, akik vállalaton belül vagy kívül gazdasági munkaközösséget alakítottak. Olyan emberek ők, akik éltek az adott lehetőséggel. S ezt az alkalmat éppen a mai irányítás teremtette meg, ily módon is teret engedett a vállalkozó kedvnek.

gyáron belül a gazdasági munkaközösségek tevékenységét.

A gyár maximális támogatása eredményezte, hogy jelenleg öt munkaközösség működik, egy újabb alakításának ügyeit intézik, összesen hatvan ember dolgozik ezekben az új szervezetekben — munkaidő után.

Ám a papírgyári példa nem az átlagot tükrözi, hanem az egyik legjobbat mutatja. Ugyanis a szeptember 30-i megyei állapot szerint mindössze négy kisszövetkezet működik, 28 vállalati gazdasági munkaközösség alakult, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok száma 8. Mellettük magánszemélyek összesen 38 gazdasági munkaközösséget hoztak létre. Mindez így, együtt is csak néhány száz embert érint, egy csepp a tengerben, ha a megye 256 ezer foglalkoztatottját nézzük.

Legjobb esetben enyhe kacajjal fogadják azt, aki bármelyik tervezőirodába azért kopogtat be, mert sürgősen kér egy tervet. Emlegetheti i fontosságot, hivatkozhat bármilyen összeköttetésre, amikor a megyében épülő létesítmények felére sincs tervező helyben. A közelmúltban a nyíregyházi Sza- nuely téren épülő nagy ABC- áruház tervei mégis egy jó hónap alatt kompletten elkészültek. Tervezője az Optimal Tervező, Szervező és Szolgáltató Kisszövetkezet.

Egy Kossuth utcai családi ház utcai frontján két szobába befér az egész apparátus. Elég, mert főállásban mindössze öten dolgoznak, a másik 25 tag mellékfoglalkozásban tevékenykedik. Az elnök, a tnűszaki vezető ugyanúgy a rajzasztal mellé ül, mint a beosztott (aki ráadásul még feleség is).

— Nem hiányzik, hogy fő- nökösdit játsszunk — kezdi az elnök, Nagylucskay László. — Ez a kisszövetkezeten belül társadalmi megbízatás, nincs szükségünk a felesleges adminisztrációra, a munkánk után élünk meg.

Harmincas fiatalok a vállalkozók. A bátorság alapját Erdei László műszaki vezető említi:

— A szakmában nem vagyunk kezdők, se a legrosz- szabbak. El tudnánk képzelni másutt is magunkat, találnánk jó munkahelyet, ha ez nem sikerülne.

Erről persze szó sincs. A kisszövetkezet rugalmas vállalkozással, rövid határidőkkel, pontos szállítással, minőséggel versenyképes a nagyok mellett.

A papírgyárban sem más a helyzet. Elismerésnek is be- illenek az igazgató szavai:

— Kifejezetten jó minőséggel bizonyítottak a gazdasági munkaközösségek.

A munkaügyi osztályvezető, Cselószki György a gyári haszon szemszögéből mérlegeli munkájukat:

— Újítások kivitelezésére, energiamegtakaritásra, importból is nehezen beszerezhető alkatrészek gyártására, raklapok készítésére, épületkarbantartásra vállalkoztak. Mind olyan munka, amire külső cégeket kellene megbíznunk, drágábban és lassabban lenne belőle valami.

Bár száraz felsorolás, de nem árt idézni a vállalati együttműködési szerződésben a gazdasági munkaközösségek alapításának célját. Eszerint: a gyár eredményességét és gazdaságosságát növelje, hiányzó kapacitásokat pótoljon, hulladékanyagokat hasznosítson, a munka minőségét és hatékonyságát növelje.

Ezek után korántsem a szembeállítás igényével, de álljon itt egy idézet egy másfajta vállalati magatartásról. Aki mondja, Maczkó Gábor, a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár termelési főosztályvezetője:

— Furcsa dolog lenne, hogy amikor nem tudom hatékonyan foglalkoztatni az embereket, akkor szerezzek egyeseknek különmunkát.

Kapcsolódik hozzá Kató Lajos gazdasági igazgatóhelyettes :

— Nálunk akkor lenne jelentősége a gazdasági munkaközösségnek, ha rá lennénk kényszerítve. A kérdés a következő: ha a két szabadnapra már találni jó ösztönzési rendszert, akkor miért rie lehetne megtalálni az öt munkanapra?

O

A felső határ a csillagos ég. Mármint a vállalkozók jövedelmének plafonja. Szépen hangzik, de messze elmarad a valóságtól.

— A kereset, persze, hogy ezzel kezdi mindenki — már nem is bosszankodik rajta Bártfai László a papírgyárban. — Kiszámítottuk, hogy meddig érdemes elmenni. Ha egy hónapban összejön a két és fél, háromezer forint, akkor volt értelme bentmaradni. Különben sem lehet ezt orrvérzésig csinálni, mindenkinek van családja.

— Csakis a végzett munka arányában fizetünk — mondják az Optimal kisszövetkezetben. — Van, aki 2500 forintot kap egy hónapban, a másik — mellékfoglalkozásként — nyolcezret is megkeres. Megfeszített munkával a másfélszeresét kaphatja nálunk valaki annak, amit egy órára a munkahelyén keres.

o

Vállalkozgatunk — mondjuk. Persze így nem igaz, hiszen minden új elterjesztéséhez idő kell. Vannak nyese- getésre váró vadhajtások, fél szemmel oda kell figyelni a szerencselovagokra, s még több támogatás szükséges a jó elképzeléseknek.

— A vállalkozások döntő többsége a szocialista tulajdonformához kapcsolódik — foglalja össze a lényeget Var- gáné Kánási Erika, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője. — Nyilván gyorsabban indultak Budapesten, ahol az ipari munkás számára ez jelenthet jövedelemkiegészítést. Szabolcs-Szatmár viszont mégis mezőgazdasági megye, áz ipari munkások nagy része kétlaki, a kiskertből pótol.

— Ez tulajdonképpen a munkásosztály háztájija — hozza a Budapesten kapott meghatározást a kisvállalkozásról Jánosi László, aki a papírgyári munkaközösségeket felügyeli.

A kisvállalkozások, -szövetkezetek, gazdasági munkaközösségek új színt hoztak a termelésbe, a szolgáltatásba. Hiánypótló szerepük van, lyukakat tömnek be, eddig nem kifizetődő tevékenységeket vállalnak. Nem vállalják át az ipar gondjait, de hozzájárulnak a gépezet olajozottabb működéséhez, a lakosság jobb kiszolgálásához. S tulajdonképpen csak ennyi kell, nem valamiféle világmegváltás.

Lányi Botond

„Itt a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiója...“

Harminc év az éterben

MUNKÁBAN A SZERKESZTŐK ...

S

zületését füttyszó jelezte, majd zene, s néhány nap múlva az újszülött már beszélt. Az „Ökö- ritói fergeteges” zenéje vezette be az élőszót, amely így hangzott: „A nyíregyházi adóállomás köszönti hallgatóit. Ma délben 12 órakor adták át rendeltetésének ötéves tervünjc legújabb létesítményét, az első megyei adót...”

Ezek voltak az országban vidéken elsőként elkészült nyíregyházi rádió első „szavai” 1952. december 16-án este 6 órakor... A rádiós krónika szerint december 11- én ment ki az első fütyülés — próbamoduláció — a város határában lévő adóállomásra és onnan az éterbe a Vöröshadsereg útja 42-es számú épületből. Néhány zenés kísérleti adás következett, majd a már említett napon megkezdte rendes adását a Magyar Rádió -nyíregyházi stúdiója. Azóta mindennap ránk köszön az ifjúsorból felnőttkorba ért rádió, hogy megismertesse hallgatóival a nap eseményeit, szőkébb hazánk éterbe „írott" percekben rejtőző történelmét.

Talán, ha olyan sok időnk lenne, a rádiós kollégák ki tudnák számítani, hány óra, nap, hónap műsoridőt sugárzott a nyíregyházi rádió a három évtized alatt. Hány ezer és tízezer hírt, tudósítást, riportot közvetített, zenés kívánságot teljesített. A három évtized néma tanúi a korabeli és már jócskán sárguló műsorborítékok. A hanglemezek, magnótekercsek, a rádió lemeztárában, archívumában őrzött műsordokumentumok különleges titka éppen az: bármikor

szóra bírhatok. Némaságuk megtörik, amint kézbe vesz- szük őket.

Mi mindenről beszélnek a mai fülnek olykor szokatlan riportok, tudósítások? Megszólalnak az első női képviselők, élmunkások (sztahanovisták), a begyűjtési verseny győztesei, a munka hétköznapi hősei, valódi és csinált hősök, tsz-alapítók, kétkezi munkások, tudósok, művészek ... Közelmúlt történelmünk jellemző alakjai, változásai, melyekről' az éter munkásai, a rádiósok hűen beszámoltak.

Olykor az események szabták meg az adásidőt, egy nap háromszor is jelentkezett a nyíregyházi rádió, reggel, délben, este, megosztva a 60 percet. Eleinte éppen az akkori politikai helyzet és igények szerint többnyire újságcikkek ismertetése, felolvasása töltötte ki a műsoridő egy részét. Később alakultak ki a vegyes műsorok, majd ezek letisztulása után a különböző rovatműsorok, amelyek egy-egy társadalmi, hallgatói réteghez szóltak.

Harminc év alatt sok hívet szerzett megyénkben és a ■szomszédos Hajdúban a nyíregyházi rádió. Sugárzási területe, mint ismeretes, két megyére terjed ki, ahol az úgynevezett potenciális hallgatói szám 2 millió. A valóságos — amivel a rádiósok ténylegesen számolnak — ennek úgy 29—30 százaléka, ami több mint 500—600 ezer hallgatót jelent. Nagy felelősség ilyen népes hallgatói - körnek naponta friss, eleven, közérthető, jelentősége szerint súlyozott, időszerű híreket, tudósításokat, riportokat, zenei műsorokat „komponálni”.

Saját hangot, profilt találni, nem utánozva, vagy vetélkedni a Kossuth, Petőfi rádióval, de színvonalban közelíteni a nagy rádióhoz. Nem volt könnyű megtalálni a helyes arányokat sem, hogy mind a két megye egyformán a magáénak érezze a rádiót, ismerjen rá sajátos gondjaira, örömére, kapjon választ a kérdéseire. Utat kellett vágni a műfaji rengetegben is, szelektálni, felismerni, mi felel meg a legjobban az egy,

majd másfél órás műsoridőnek prózában, zenében, műfajban.

Hallgatói levelek sokasága, hivatalos, szakmai elismerések — és a mindennapos visszajelzések — tanúsítják, hogy a nyíregyházi' rádió érett korba lépett, állja a versenyt a négy vidéki stúdióval, mind több központi műsorban — „Kapcsoljuk”, „Ez történt”, stb. — kapnak szót a rádió munkatársai, adnak hangot Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar életéről, gondjairól. Legfontosabb hivatásuk azonban továbbra is a saját portán való munkálkodás, vagyis nagyrészt ugyanazok a tennivalói a mai stúdiónak is, mint a 30 évvel ezelőttinek. Természetesen megváltozott körülmények között. Megnövekedett hallgatói igényeket kell kielégíteni, alkalmazkodva a hallgatói szokásokhoz, a hétvégi szabad időhöz, nem kevésbé számolva azzal is, hogy közben felnőtt a kis testvér, a televízió és a munkamegosztás jelentősége hihetetlenül fontossá vált.

Kik, és miért hallgatják a műsort? — minden rádió (és lap) kulcskérdése, hiszen visszajelzés, megerősítés, vagy éppen jótékony kritikai észrevétel nélkül nem alakulhat ki egymásra figyelő kapcsolat közvetítő és befogadó között. Egy ilyen kis rádiónak természetesen nincs lehetősége arra, hogy évente, két évente közvélemény-kutatást tartsanak, a hallgatottság mérésének nincsenek olyan eszközei, mint a nagy külföldi rádióállomásoknak. Néhány éve azonban a Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutató Központja végzett egy felmérést, amely bíztató tapasztalatokat hozott a nyíregyházi rádió műsorainak fogadtatásáról, egyben néhány változtatásra is buzdítást adott.

Az úgynevezett nagyblokkos műsorokat — amelyek olykor elnehezedtek — több apró kisebb műsorra bontották, jobban élnek a zene és a próza rugalmas ötvözésével, különböző rétegműsorokat honosítottak meg, külön gondot fordítanak az ifjúságnak készített összeállításokra. Népszerű a „Vendégségben” című műsoruk, amely a legkülönbözőbb kollektívákat, egyéneket keresi meg. Szubjektív beszélgetések, portrék hozzák hallgatói közeibe napi témáinkat, életmódunk, életvitelünk változásait. Egy-egy közérdekű témáról pedig bevált műsoruk, a „Fórum”, ahol mindenki kérdezhet és a legilletékesebb nyomban válaszol, vagy amire nem tud azonnal, arra később visszatérnek.

Samu András, a stúdió vezetője, amint a korabeli műsorborítékok, őshanglemezek, hangszalagok különleges kis birodalmában kalauzol, neveket említ, akik a 30 év rádiós krónikájának alakítói, részesei voltak. Lehetetlen mindenkit sorra venni, csupán néhány név: Siklósi Norbert, a stúdió első vezetője, szerkesztője, cikkíró, bemondó, az ő mondatát röpítette az adóállomás az éterbe 1952. december 16-án este. Farkasai Oláh Klári, Vass Ottó, Tóth Árpád; Zsurakovszky Mihály, Pristyák József, Fehér Gábor technikus. 1955- ben Rózsavölgyi Erzsébet, mint gyermekszereplő találkozott a rádióval, most ő az egyik „idős” rádiós. Itt dolgozott Pallai János, Tóth Károly... És sokan mások. Jelenleg a stúdiónak tizenkét belső munkatársa van, közöttük egy állandó debreceni tudósító. Sok külső munkatárs, szakember segíti a stúdió munkáját, ami nélkülözhetetlen is.

Mielőtt néhány mondatot a jövőről is szólunk, egy érdekesség: a nyíregyházi rádió műsorát a két megyén kívül fogják Kelet-Szlovákiában, a Kárpátontúlon, de kaptak levelet Svédországból és a világ több távoli országából is, ahol jórészt rádióamatőrök fogták a nyíregyházi adást. Van egy Izraelben élő hallgató is, akinek — mint írta — ez az egyetlen kapcsolata az óhazával.

S mit hoz a jövő? Samu András így válaszolt: „Néhány éven belül elkészül a debreceni körzeti stúdió. Időközben — úgy lehet — Szabolcsnak is lesz televízió stúdiója. Ez utóbbi, nyilván nem lesz konkurrense a rádiónak, persze az előbbi sem, de azért a térkép bizonyos mértékig átrajzolódik majd. A nyíregyházi rádió minden bizonnyal behatóbban foglalkozhat majd Szabolcs-Szat- márral saját műsoraiban is és a központi adásokban, egyes nyírségi műsorfajták a debreceni adásba is bekerülhetnek. De ez még a távoli jövő..

A múltat és a jelent idézi a nyíregyházi városi művelődési központ termében a december 15-én nyíló kiállítás, ahol helyet kapnak a három évtized dokumentumai, relikviái, az ős-gong, mikrofonok, hanglemezek, magnók. Ügy tervezik, innen sugározzák emlékező műsorukat.

Páll Géza

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

VÁLTOZÓ ÉLETÜNK

1982. december 11. 0

Az utóbbi időben egyre i nyilvánvalóbbá vált, hogy i akadnak porszemek a termelés gépezetében, amelyek csi- korogtatják a fogaskerekeket, vannak olyan fehér foltok a : szolgáltatásban, amelyek a megszokott mechanizmussal nehezem tüntethetők el. Eh- i hez már csak egy lépés kel- c lett, annak a felismerése, hogy lehet és szükséges olyan feltételeket teremteni, amelyek elfújják a bántó porsze- < mekét a kapcsolódó kerekek közül, amelyek megadják a felfedezőnek az örömet, hogy c eltüntessék a szolgáltatások térképéről a fehér foltokat.

Az alkotó fantáziának, a vállalkozókedvnek adtak ki- ■ bontakozási terepet, amellyel a leányvállalat alapításától a ' kisszövetkezeten át a gazdasági munkaközösségig a termelés és szolgáltatás új típu- : sú formáit hozhatták és hoz- 1 hatják létre. Vállalkozások születhetnek, amelyek egyszerre jók az egésznek és az egyénnek.

A kérdés a mai megyei helyzet kapcsán adódik: közel egy év eltelte után vállalkozunk vagy csak vállalkozgatunk? S maradjunk meg ennél a kifejezésnél: mi sem vállalkozunk pontos helyzetkép festésére, legfeljebb nyomon követjük a változásokat, s csak vállalkozgatunk annak bemutatására, milyen ered- i mények, s gondok tarkítják a vállalkozások sokszínű képét. Partner ebben az irányító, , akinek feladatul szabták a 1 kibontakozás segítését és a , merész, aki belevágott a vállalkozásba.

o

Enyhe túlzás azt állítani, : hogy gombamód szaporodnak az új vállalkozási for- ; mák. Naprakész statis*tika kellene ahhoz, hogy pontos i számot írhassunk. Már csak azért is, mert aki ma határoz, az legfeljebb néhány hó- : nap múltán kezdhet.

— Budapesten hamarabb ébredtek — vélekedik Békési ; Pál, a megyei tanács vb ipari osztályának főmunkatársa. — : Nálunk bizonyos időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az új formák elterjedjenek. De nem hinném, hogy az ügyintézés lassú lenne a tanácson, általában belefér a harmincnapos határidőbe.

— Még hogy gyorsan megy! — tiltakozik Bártfai László, aki a nyíregyházi papírgyárban alakult kisgépgyártó gazdasági munkaközösség vezetője. — Februárban kezdtük, végül is június 9-én kaptuk meg a határozatot, pedig minket jegyeztek be 3-as számmal a városban.

Kapásból sorolja az ügyintézés állomásait, hogy szédül az ember feje tőle. Kezdték a vállalatnál előzetes engedély kérésével, aztán jött a hozzájárulás, társasági szerződést kötöttek, a gyárral együttműködési megállapodást írtak alá, következett a tanácsi engedély, majd bejegyeztették magukat a cégbíróságnál, bejelentkeztek a társadalombiztosítási igazgatóságnál, az illetékhivatalnál.

Még szerencse, hogy ezt ^ tortúrát nem egyedül kellett végigcsinálniuk, hanem segített benne a gyár vezetése. Kovácsvölgyi Zoltán igazgató folytatja:

— Kihívtuk a tanácsi illetékeseket, az ellenőrző szerveket kerestük. A vállalati jogászok adtak tanácsot az ügyintézésben, létrehoztunk«* egy felügyelő bizottságot, amely koordinálja, ellenőrzi