Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
1982. december 11. Q Tisztelt Németh Elvtárs! Örömmel vettük levelét, melyben ön, mint az 5. sz. Volán forgalmi igazgató- helyettese november 28-i cikkünkre válaszol. Ebben az írásban arról volt szó, hogy a nyíregyházi tömegközlekedés szombaton, de általában az esti órákban nem felel meg az igényeknek, s nehézkes eljutni a város egyik végéből a másikba. Ezek a megállapítások utasok, pontosabban olvasóink véleménye alapján születtek, de miután megjegyzés nélkül adtuk őket közre, a mi tapasztalatainkkal is megegyeztek. A másik oldal, melynek meghallgatása kötelező — az ön vállalata —, a következőket feleli ezekre. S most idézek: „Az ötnapos munkahét következtében a szombati (szabadnapi) forgalom jelentős mértékben csökkent, mind a forgalom nagyságát, mind az utazási irányokat tekintve egyre inkább a vasárnapi forgalomhoz hasonlít. Véleményünk szerint a jelenlegi járatok a tömegszerű utazási igényeket kielégítik. A törzsvonalakon szombaton délelőtt 10—15—20 perces, délután 15—20, az esti órákban 20—30 perces járatsűrűség van.” « Nem tudom, milyen felmérés, alapján születtek a megállapítások, de egy biztos, nem a helyszíni tapasztalatok alapján. Ha így történt volna, akkor szombatonként nem állnának egy-egy megállóban a nyolcas és tizenkettes vonalon 25-en, 30-an, várván a 20 percenként érkező kocsit. Mert szombaton a megyeszékhelyre utazik a fél megye, ezen a napon van a piac/ilyenkor mennek vásárolni, akik nem értek rá máskor, ezen a napon mennek délután családok egymást látogatni — de nem is sorolom. Vagyis mozog a város, nagy csomagokkal. Nem hiszem, hogy Ön nagyvárosinak mondaná azt a tömegközlekedést, amely ilyen Járatsűrűséggel bonyolódik. ön azt mondja, a tapasztalatok szerint az utasokat el tudják szállítani. De hogyan ?! Abban önnek igaza van, hogy a Volán feladata: „ ... a tömegközlekedési igényeket gazdaságosan elégítse ki”. Én még tennék ide néhány jelzőt, ami nem zárja ki az előbbit: gazdaságosan, kulturáltan, gyorsan, az igényeknek megfelelően, nagyvárosi szinten. Különösen jelentős ez most, amikor várható: a benzinköltségek miatt még többen ülnek majd az Önök járműveire. Ennek összhangját Önök biztosan meg tudják határozni korszerű számítóközpontjuk segítségével, mely mind az igények, realitások felmérésében, mind a számolásban pártatlanul tud dönteni. Ön többször mondja azt: nincs rá igény. Ezt említi, amikor a város egyik végéből a másikba történő utazásról esik szó, vagy az esti, főleg műsorok utáni hazatérés kerül szóba, ön ajánlja a taxit. De azt ön is tudja, hogy nemcsak nagykeresetűek járnak színházba, moziba, hangversenyre, hanem kispénzű emberek is. Nem hiszem, hogy mindenki könnyen ad 30—40 forintot az esti költségek mellé, taxira. Végeredményében a tömegközlekedés éppen azért van, hogy a tömeg igényét elégítse ki, azét a tömegét, amely se saját kocsival, se felesleges forintokkal nem rendelkezik. Tökéletesen megértem, hogy Önöknek nincsen könnyű dolguk. Gazdálkodni kell busszal, emberrel, üzemanyaggal. De a felelősségnek van egy másik oldala is, ez pedig a korszerű tömegközlekedés. Tény: az elmúlt években Önök szinte csodát műveltek, a korábbi busz- forgalomhoz képest a fejlődés nagyszerű. De ezzel azt is bizonyították, hogy van megoldás a jóra. Senki nem vár lehetetlent, de azt mindenképpen, hogy a realitásokat jobban vegyék figyelembe. Mindaddig, amíg valamit ki nem próbálnak, nem lehet azt mondani, hogy nincs rá igény. Ami nincs, az iránt persze, hogy nem jelentkezik. Nem csak Önök, más is zavarban van az ötnapos munkahéttel. Sajnos nem előzte meg ennek bevezetését korszerű, tudományos felmérés. Alig vette valaki számításba, hol és miként változnak a szokások. Ezért is kell sokfelé utólag korrigálni intézkedéseket, elvárásokat. Gondolom, ez áll a közlekedésre is. Ezért örülök, ■ hogy párbeszédet kezdtünk ebben a a gazdaságpolitikai pártmunkárál • A megye termelőszövetkezeteinek csaknem fele, 53 alacsony jövedelmezőségű, amelynek alapvető oka a kedvezőtlen termőhelyi adottság, de lemaradásukban szubjektív okok is közrejátszanak. A legtöbb ilyen szövetkezet a nyíregyházi járásban van. Mik ennek az okai és hogyan ítélik meg a helyzetet? — A nyíregyházi járásban 41 termelőszövetkezet gazdálkodik. Közülük 19 tartozik abba a csoportba, amelyet az alacsony jövedelműek közé sorolunk. Ez azt jelenti, hogy öt év átlagában 100 forint termelési költségre hat forintnál kevesebb eredmény jut. összehasonlításkéht: a jó szövetkezetek tartósan ennek kétszeresénél többet is elérnek. A mi járásunkban a megyeihez hasonló az arány, nálunk is a szövetkezetek közel fele tartozik az alacsony jövedelmű kategóriába. Az értékelésnél természetesen nem egyforma az alaphelyzet, hiszen az alacsony jövedelmezőségnek több, egymástól nagyon eltérő oka lehet a roSsz termőhelyi adottságtól a nem kielégítő gazdálkodásig. A Milyenek az arányok a nyíregyházi já- ^ rásban? — Nálunk a 19 alacsony jövedelmű szövetkezet közül tíz kedvezőtlen termőhelyi adottságú, ez utóbbiak igen rossz minőségű földeken gazdálkodnak. További hét rendszeresen ár- és belvízkárt szenved, mint például a Tiszabercel, Ibrány, Nagyhalász határában gazdálkodó tsz-ek. Ezeknél a hozamok nagysága, a jövedelem lényegesen függ a természettől; például ha a Tisza elönti az árterületeken levő szántókat, szinte bizonyosan veszteségesek lesznek, vagy legalábbis elviszi jövedelmük jelentős részét. Két termelő- szövetkezetünknél más természetű okok játszanak közre az alacsony jövedelmezőségben. Mindezekhez szeretném hozzátenni, hogy az értékelések az 1976—80 közötti öt év átlagára alapozottak. Időközben 1981—82-ben bizonyos kedvező változások már történtek, de hosszabb távon az alacsony jövedelmezőségű szövetkezeteket mindenképpen megkülönböztetett figyelemben kell részesíteni. Nem közömbös az sem, hogy milyen nagyságú tsz-ek tartoznak ezek közé, a kicsik, vagy éppen a nagyok... — A járás nagyobb termelőszövetkezetei közül négy tartozik ebbe a kategóriába: az ibrányi, a nagyhalászi, a nyírteleki, a vasmegyeri. A többség közepes nagyságú, de van olyan is, mint a Biri határában gazdálkodó, amely nemcsak kicsi, hanem olyan területeket művel, amely a régi magán- és szakszövetkezeti parcellákhoz képest alig változott: 0,2—0,8 hektáros tábláknál nagyobbakat alig tudtak kialakítani. A Az alacsony jövedelmezőség tehát jó w néhány gazdaságban objektív okokkal függ össze, bár arra szintén van példa, hogy kedvezőtlen adottságok közepette is lehet jobb jövedelmezőséggel gazdálkodni. Nézzük meg a 19 tsz személyi feltételeit, kik állnak e szövetkezetek élén? — Tekintsünk itt most el a vezetői alkalmasság részletes elemzésétől, mert megítélésünk szerint a nagy többségnél ezeket rendben levőnek tartjuk. Ha a szakmai képzettséget nézzük, a 19 tsz-ből 17-nek az élén felsőfokú végzettségű elnök áll. 11 pártvezetőségi, illetve alapszervezeti titkárnak is van felsőfokú állami iskolai végzettsége-. A középvezetők képzettségének aránya sem rosszabb, mint a járás más szövetkezeteiben. Átlagosan 24 közép- és felsőfokú végzettségű szakember dolgozik e szövetkezetekben is, kétharmaduk helyben is lakik. Az viszont megfigyelhető, hogy e területen nagyobb a szakemberek vándorlása. A gondok, nehezebb feladatok, az elmaradó magasabb jövedelmek miatt gyakrabban lépnek ki a szakemberek, mint máshonnan, de ezt az arányt általában mégsem lehet kiugróan magasnak mondani, kivéve egy-két szövetkezetét, mint például a vasmegyerit, ahol szembeszökő a vándorlás. A A megyei pártbizottság az idén tárgyalt a mezőgazdasági nagyüzemek differenciálódásának belyzetéről és a feladatokról. Ebben jelentős helyet kapott az alacsony hatékonyságú termelőszövetkezetek értékelése, sok egyéb mellett a termelési szerkezet is. Milyen következtetéseket vontak le a megyei értékelésből? „I pártalapszervezeíek egy része az indokoltnál lassabban alkalmazkodott az új követelményekhez. Néhány alacsony jövedelmezőségű termelőszövetkezet pártaiapszerve- zetének most önkritikusan kellett megállapítani, hogy a szükségesnél kevesebb figyelmet fordítottak a jövedelmezőséget gátló okokra, a tartalékok feltárására, a termelés hatékonyságát növelő feladatok kimunkálására.” fogalmazódott: a jövedelmezőségi színvonal emeléséhez nem elegendő a megszokott módon dolgozni és gondolkodni. Sokféle kezdeményezést indított el a megyei pb határozata, nem vagyunk híján helyi javaslatoknak sem. A kérdésben megfogalmazott termelési szerkezettel kapcsolatban is vannak tervek. Nyilvánvaló, hogy önmagában a kedvezőtlen termőhelyi adottságokat sem fogadhatjuk el az alacsony jövedelmezőség vagy a veszteséges gazdálkodás egyetlen okaként. A járásban is van példa, hogy kedvezőtlen termőhelyi feltételek mellett is jövedelmezően gazdálkodnak. Az ilyen adottságú tsz-ek közül például az újfehértói Lenin 1981-ben, a szé- kelyi Búzakalász 1982-ben a Kiváló Szövetkezet címet is elnyerte. Mi lehet tebát akkor az ok más szövetkezeteknél? — Én inkább a jó példákból indulnék ki. A vezetés hozzáértése, szervezettsége, a jó és állandó szakembergárda, a helyi adottságokat jól ismerő, tapasztalt szakemberek kezdeményező együttdolgozása az egyik lényeges feltétel. A vállalkozószellem, az új iránti érzékenység szintén a követelmények között szerepel. Üjfehértón például napraforgóval, meggyel, ribizkével próbálkoztak a kedvezőtlen adottságú termőterületeken, számításuk jól bevált. Székelyben többször is jó érzékkel, gyorsan alkalmazkodtak a változó piaci igényekhez. Korábban szó sem volt ott például tenyészkacsáról, kacsatojásról, pritaminpaprikáról, de alkalmas időben fellelték ezeket a lehetőségeket, s jó eredményeket értek el. Tehát a termelés adottságokhoz történő minél gyorsabb igazítása különösen fontos. A termelési szerkezet kérdései között sokszor felvetődnek a különböző ágazatok arányai. Ezek közrejátszanak-e a járás alacsony jövedelmű szövetkezeteinek gazdasági eredményeiben? — Általánosságban érvényes: az egészséges arányok nagyon fontosak, s ez magára az alaptevékenységre is vonatkozik. Anélkül,. hogy részletezném, csak megemlítem, hogy Leveleken 70, Baktalórántházán 60 százalék a növénytermesztés aránya, Biriben egyedül az almára alapoznak — tehát az egyoldalúság veszélye fennáll. Például egy kedvezőtlen időjárású év alapjaiban rendítheti meg a csupán egy-két hasonló típusú ágazatra alapozó gazdaságokat. De például a nagykállói Zöld Mező Tsz-ben nincs meg az állattenyésztés takarmánybázisa, márpedig azt máshonnan vásárolni aligha lehet gazdaságos. A termelési szerkezet célszerű változtatásával tehát számos tsz-ben az eddiginél többet kell foglalkozni. — A járási párt-vb is megvitatta és minden érintett tsz pártvezetőségével értékeltük az ottani helyzetet. Készülnek azok a helyi intézkedési tervek, amelyek a jövedelmezőség javítását célozzák. Mindezek során megA tsz-ek egy része újabban több energiát fordít kiegészítő tevékenység megszervezésére. Mit segíthet ez a járás alacsony jövedelmezőségű termelőszövetkezeteiben? — Lényegesnek tartjuk, vannak is törekvések, de igazán jó eredmények csak kevés helyen. Segítjük az új kiegészítő tevékenységek megvalósítását, de csak bizonyos feltételekkel. Nem szabad ugyanis mindenáron ilyet szervezni, esetleg „divat” alapon, nagyon körültekintően meg kell nézni, mit eredményez árbevételben, jövedelemben, foglalkoztatásbah. Óvjuk a szövetkezeteket attól, hogy telephelyüktől távol, nehezen ellenőrizhető melléküzemágakat hozzanak létre, mert azok sokszor kétes értékűek. A kezdeményezések egyébként elég széles skálán mozognak. Baktalórántházán például galvanizálóüzem létesítésével foglalkoznak. Bujon, Tiszabercelen bedolgozórészlegeket alakítanak ki nagyüzemekkel együttműködve. Ezek az egész éves foglalkoztatáshoz is hozzájárulnak, s a legnagyobb munkacsúcsoknál az itt dolgozók a betakarításban, szüretben segítenek. Vannak próbálkozások a kereskedelem, vendéglátás terén is: a tsz-ek ellátatlan területeken jól segíthetnek a hús-, tej-, zöldségkínálat javításában saját boltokkal, pavilonokkal. Sényőn, Tiszabercelen, Nagy- kállóban munkás- és diákétkeztetéssel is hasznosan foglalkoznak a vendéglátói tevékenység körében. A A pártszervezetek sajátos, elsősorban po- w litikai eszközökkel mit tudnak tenni a jövedelmezőség javításáért? — Mind a 19 tsz-ben önálló pártszervezet működik, összesen közel 1200 párttaggal. Ha általánosságban tekintjük az alapszervezeti munkát, ezek sem rosszabbak, mint a jövedelmezőbben gazdálkodó tsz-alapszervezetek, sőt köztük igen jól működők is vannak, például Baktalórántházán, Ibrányban, Sényőn. Munkaterveikben általában megfelelő arányt képviselnek a gazdaságpolitikai témák. Kritikusan meg kell azonban mondani, hogy egy részük lassan alkalmazkodott az új követelményekhez, előfordult a felsőbb határozatok másolása, általános, nem a helyi kérdésekkel foglalkozó gazdaságpolitikai előterjesztés. Jelenleg is tapasztaljuk, hogy nem mindig kap központi helyet, a legfontosabb gazdasági kérdések megvitatása, értékelése. Néhány alacsony jövedelmezőségű termelő- szövetkezet pártszervezetének most önkritikusan kellett megállapítani, hogy az indokoltnál kevesebb figyelmet fordítottak a jövedelmezőséget gátló okokra, a tartalékok feltárására, a termelés hatékonyságát növelő feladatok kimunkálására. Mi ennek az oka? Nem igényelték a párttagok vagy a vezetők ezt a munkát? — Elsősorban a gyengébb határozathozatali készségben látjuk a fő okait. Tulajdonképpen megbeszélték a gazdálkodás kérdéseit, de nem mindenütt születtek konkrét határozatok (határidő, felelős megjelölésével), s így a következetes számonkérés, ellenőrzés sem volt kielégítő. A gazdasági vezetők beszámoltatásánál esetenként pedig azt tapasztaltuk, hogy túltengett a tájékoztató jelleg, holott a kettő, között minőségi különbség van. Megjegyzem, hogy a demokratizmussal ezekben a szövetkezetekben sem volt komolyabb probléma, a gazdasági vezetők az esetek többségében jó néven vették a pártszervezet javaslatait, de még most is tapasztaljuk, hogy a párttagság nem mindenütt olyan aktív, ahogy esetükben igény és lehetőség volna. Van, ahol a mostani taggyűléseken a felelősséget kéjh felébreszteni, fokozni. Ebbéli az útóbbi egyeket évben már van változás, de a jó tendenciákat erősítenünk kell. A A vezetők képzettségéről már szó volt. Párosul-e a párttagság felkészültsége ezekben a tsz-ekben a megnövekedett feladatokhoz? — Nyilvánvaló, hogy jó határozatot csak politikailag, szakmailag képzett, tájékozott, művelt emberek készíthetnek elő. Ezért fontos a jó politikai képzés, amit erősítenünk kell, s ugyanezért lényeges, hogy azokban az alapszervezetekben, ahol az szükséges, pártmegbízatásként a legjobban felkészült szakembereket vonják be a kulcsfontosságú helyi gazdaságpolitikai határozatok előkészítésébe. Nyilvánvaló, hogy a jó tervek, határozatok megvalósításába a dolgozók többsége bevonható, becsülettel végzik el a feladatukat..Azt javasoltuk az alapszervezeteknek, hogy fordítsanak még nagyobb gondot a fiatal szakemberek párttaggá nevelésére, felvételére, mert rájuk szükség van, új színt, pezsgést hoznak az alapszervezetek életébe, s némely szövetkezetünk erre igencsak rászorul. A Többféle értékelésről szólt. Hol tarta- w nak most az intézkedések? — Készülnek — az alacsony jövedelemszint feltárását szolgáló elemzések alapján — az intézkedési tervek, melyek határideje december 31. Ez a pártszervezetek feladata is, de az állami és az érdekképviseleti szervek szintén részt vesznek ebben a munkában a maguk területén. Fontos, hogy ne általánosságok szülessenek, hanem mindenki a saját konkrét tennivalóját fogalmazza meg. Végrehajtó bizottságunk ezt feladatul szabta a községi pártbizottságoknak is, külön meghatározva a következetes ellenőrzést. Mindezekről szó volt a novemberi—decemberi beszámoló taggyűléseken, a fő figyelem most már a megvalósításra irányul. Reméljük, hogy az 1983-as esztendő gazdasági eredményeiben a mostani törekvések kedvezően éreztetik majd hatásukat. Q Köszönöm a beszélgetést. Marik Sándor KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Leveleid Andrással, a nyíregyházi járási pártbizottság titkárával r_ i HÉTVÉGI INTERJÚ,
