Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-08 / 288. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. december 8. Francia - kenyér. Jogsegély Jogsegélyszolgálat a MOM- ban. Január elsejétől hely­ben is kaphatnak, hetente egy kijelölt napon, jogi ta­nácsokat a MOM mátészal­kai gyárának dolgozói. Ko­rábban csak Budapesten volt a gyáron belül jogsegélyszol­gálat. A vállalat által fog­lalkoztatott jogász természe­tesen ellátja a jogpropagan­dával kapcsolatos feladatokat is. Tetszett hogy „szatmári ízek” na­pot rendezett nemrégiben Mátészalkán a Kossuth étterem. Nagyszerű volt az idő, és az étteremben fel­fedezték, hogy idegenfor­galmi szezon ide, idegen- forgalmi szezon oda, hét­végeken egyre több az autós turista, a szatmári tájakra látogató idegen, a minket újra megkereső, vagy éppen felfedező kí­váncsi. Régi szabály, hogy egy táj (ország, nép, vagy ép­pen csak országrész) meg­ismeréséhez minden ér­zékünk szolgál. Szem, fül, orr, tapintás. És igen, az ízérzet is. Szatmári ízek egy étte­remben. A forgalom ott szombatonként ételből alig ezer forint. Ennek a for­galomnak kínált cinkepu­liszkát, túrós sztrapacskát szalonnával, pergetett ká­posztát tepertővel, ká­posztás puliszkát, lap- csánkát platton sütve, ten­gerivel készült töltött ká­posztát az étterem. Kí­nált, és nem állom meg, hogy ne írjam: négy-öt­hat forintos árakon, mai viszonyaink között majd­hogynem fillérekért. A legdrágább étel a töltött káposzta 14 forintba ke­rült. Olyan világot élünk, hogy ráfizetni még a leg­jobb szándékra is vétek, de kockáztatni és nyerni erény. Az átlagosan ezer forintot elérő ételforga­lom ezen a szatmári ízű szombaton meghaladta a 2 ezer 500 forintot. Vagy­is az ötlet gazdái az ide­genforgalmat, a várost, a tájat szolgálva, a maguk jól felfogott érdekeit is szolgálni tudták úgy, hogy már-már filléres, de jó és különös ízű ételeket mer­tek kínálni. Tetszett a vállalkozás, mert biztos vagyok ben­ne, hogy aki szatmári tá­jakat megismerni jött ezen a szép szombaton, az a cinkepuliszkát, a plat­ton sült krumplilángost is szívesen fogadta. Emlék­szik is rá. EGYÜTT A KÖRNYÉKKEL Szalka az ezredfontalón A közelmúltban elkészült Mátészalka, és a városkör­nyéki községek új általános rendezési terve, városépítési koncepciója. Lánczi Jánost, a városi tanács elnökét kértük: szóljon arról, mit jelent a városnak ez a terv, arról, hogy milyen lesz Mátészalka túl az ezredfordulón, 2010-ben? Kollektív munka eredménye — Bevezetésként elmon­danám, hogy városunknak 1965 óta volt általános rende­zési terve. Ennek megfelelően dolgoztunk eddig, de nem arról van szó, hogy most egy vadonatúj terv alapján más­ként fogunk dolgozni. Ezek a tervek olyanok, mint az al­kotmányok. Ha jók, ahogyan a régi tervünk is az volt, ak­kor az idő, a fejlődés egy idő után szükségessé tesz bizo­nyos módosításokat. Mi ezt évekkel korábban megren­deltük a Kelet-magyarországi Tervező Vállalattól. Óriási munka egy ilyen tervezet el­készítése. Szinyei Béla veze­tésével sokan dolgoztak rajta. Somogyi Lászlóné, Boháty Edit, Varga Sándor, Jankó Tamás, Etemez Éva, Nagy József, Czövek Zoltán ... és az iroda vezetői: Márton La­jos, Nagyházi Tibor, Palotás Lajos, Palotás Lajosné, Som Ibolya, Mikolás Tibor ... Egyszóval kollektív munka eredménye a terv, és ebben benne van a mi dolgozóink munkája is. — Mi a döntően új ebben a tervben? — Már amikor megrendel­tük, azt kértük, és az ország­ban elsők voltunk ezzel az igénnyel, hogy a városéval együtt annak részeként ké­szüljön el a városkörnyéki községek Ópályi, Kocsord, Nyírcsaholy, Nyírmeggyes, Jármi és Papos, tehát az egész településcsoport rende­zési terve. Kórház a fürdő mellett? A terv elkészült. Monda­na-e arról valamit, hogy milyen város lesz Máté­szalka 2010-ben? — A meghatározó 33—35 ezer lakosa lesz a városnak. Ehhez jön még a városkör­nyéki községek lakossága. Ehhez a nagyságrendhez kel­lett tehát tervezni mindent. A közlekedést, az utakat, a víz- és csatornarendszert, a kereskedelmi ellátást és min­denféle szolgáltatást, az in­tézményeket, a parkokat. Eh­hez a várt lakosságszámhoz tervezzük az iparfejlesztést, a lakásépítést, az idegenfor­galmat, és mindent, ami a város életét meghatározza. Kérem, mondjon néhány jellemzőbb adatot. — A terv abból indul ki, hogy jellemzi és elemzi is az 1981. évi helyzetet. Jelenleg például a városi lakosság 11,3 százaléka dolgozik a mező- gazdaságban, később ez az arány 6,3, 2010-re 5 százalék­ra csökken. Miért kell tervez­nünk? Felméréseink szerint a jelen ötéves terv végéig 3000 mobilizálható új munkaerővel kell számolnunk. Ezek az emberek élni akarnak vala­hol. Most 5066 lakás van a városban 2010-ben 11 800 lesz. Most 1925-en járnak közép­fokú iskolákba. Ez a szám 3600-ra nő. Jelenleg 1120 óvo­dásunk van, 2010-ben 1870 gyerekre kell számítanunk. Ugyanígy kell terveznünk az iskolákat és minden egyebet. A kórházban ma 471 ágyunk van, az új, a fürdő mellett tervezett kórház 1100 ágyas lesz. 24 hektárnyi előközmű- vesített terület áll még ren­delkezésünkre iparfejlesztés céljaira. — A városfejlesztés a kö­vetkező évtizedekben is dinamikus marad. Meg­tarthatja-e így a város a jellegét? — Véleményem szerint igen, és a tervezéskor gon­doltunk erre. Továbbra sem építünk magas házakat, túl­méretezett lakótelepeket. Sorházak az Újtelepen — Hol építünk? — Több szintes házak épül­nek a 49-es út két oldalán, de mert az a tapasztalat, hogy sokan szeretnének ker­tes lakásokban élni, megfele­lő módon gondoskodunk a telket igénylőkről. Részben építési területet biztosítunk a városkörnyék községeiben. Az ezredforduló idejére már lé­nyegében összeépül a város Csahollyal, Nyírmeggyessel, Ópályival, tehát a környező községekkel, ugyanakkor kétezer lakáshoz biztosítunk területet a Csaholyi út men­tén, és ugyanígy az Északi lakótelepen. Sorházak épül­hetnek az Újtelepen. — Intézmények? — Természetesen mindent ehhez a fejlődéshez tervezünk. Csak a lakosságot jelenleg is izgató kérdésekről: három ütemben épül az új vasúti pályaudvar. Ebből elkészült a szociális rész, de készül az új állomás terve és a teherpá­lyaudvar terve is. 120 négy­zetméterről 240 négyzetmé­terre nő már a közeljövőben a könyvtár alapterülete. Meg­épül az új művelődési köz­pontunk, és még ebben az öt­éves tervben hozzákezdhe­tünk egy 1080 négyzetméter alapterületű sportcsarnok építéséhez. A fürdő közelé­ben kemping épül, lesz úttö­rőtáborunk, felépül a nevelő- otthon. Dönt a tanács — Részletesen szólni a tervről ebben a terjede­lemben lehetetlen. Mégis megkérdezzük, milyen gyakorlati értéke van a tervnek most, 1982 végén? — Talán mondanom sem kellene, de a terv nem titok. Egy-egy példányát elküldtük a főhatóságainknak és ked­vező véleményeket kaptunk. Egy-egy példányt elküldtünk a tanácstagoknak, és a válla­lat-, intézményvezetőknek ök véleményt mondanak ró­la, és ezeket a véleményeket 1983 első negyedévében ta­nácsülésen ismertetjük. Ott megvitatjuk a tervet, és ha a tanácsülés, az esetleges szük­séges kiegészítésekkel, vál­toztatásokkal elfogadja, ak­kor ez nekünk törvénnyé lesz. Rengeteg példát mond­hatnék, de csak egyet: be­építetlen, foghíjas telkünk van a Fürst Sándor utcán. Amelyik pillanatban a ta­nácsülés elfogadta a tervet, az építési tilalmak megszűn­nek. Ezzel talán éreztetni tudtam, hogy igaz a terv 2010-ig számol az idővel, de a mindennapokban is szol­gál. Már 1983-ban is. Bartha Gábor Találtak ernyőt, kalapot Feledékeny utasok — Közeledik a nagy utazások ideje, karácsony, szilveszter, s gyakran a csatlakozások elérése, az átszállások izgalma kap- kodóvá, figyelmetlenné te­szi az utasokat — mon­dom eddigi tapasztalato­mat összegezve Mátészal­kán, a talált tárgyak ke­zelőjének, Kádár Sándor­nak. — Kérem, az utasok mindig kapkodnak — summázza még rövideb­ben, és már veszi is elő a nyilvántartást, melyből eddig 12 könyv telt be. Elsősorban a vonaton elvesztett tárgyak várnak gazdára, de találtak már a vágányok között cso­magot is. Kíváncsiságból belelapozok a nyilvántar­tásba. Esernyő, kalap, sze­mélyi igazolvány szinte minden oldalon feljegy­zésre került, az viszont az ott dolgozókat, Selymes Pálné csoportvezetőt, Lő­rinc István anyaggazdál­kodót is meglepte, amikor a megtaláló vasutas hozta a presszógépet, vagy az 1300 forint értékű új ru­hát. A távolsági járatok vég­állomásán elsőként a sze­relvényátvevő nézi át a személyvonatokat, de nyi­tott szemmel járnak a rendészek, sőt a vonatsze­mélyzet tagjai is. Mátészalkán — tájé­koztat Kádár Sándor — egy hónapig őrizzük a megtalált tárgyakat, majd Debrecenben újabb há­rom hónapig. Aki ez idő alatt nem vette át, lehet, hogy a Bizományi Áru­házban — feltéve, hogy szerencséje van — talál­kozik az elvesztett tárgy- gyal. Ugyanis a vasút a BÁV közreműködésével értékesíti a tulajdonos ál­tal nem keresett tárgya­kat. A beszélgetés végén a talált tárgyak kezelője megjegyezte: pedig annyi idő mindig volna, hogy a polcokra, ülésekre rápil­lantson az utas, mielőtt leszáll. Ennél egyszerűbb és elfogadható jó tanácsot senkitől sem kaphatnánk feledékeny utasok. Érde­mes megfogadni! Zsoldos Barnabás A MOM mátészalkai gyárában a nyugatnémet megrende­lésre készülő légrúgószelepek alkatrészeit késziti elő Fegy­ver Mihályné. (Elek Emil felvétele) FIATAL ÉRTELMISÉGIEK és karcsúsító torna Mátészalkán számotte­vően nőtt a fiatal értelmi­ségiek száma is az utóbbi években. Jelenlétük pezsdí- tőleg hat a város kulturális életére, a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat, az MTESZ és a tudományos egyesületek is számítanak a fiatal szakemberekre. Egy éve működik a fiatal értel­miségiek klubja is, amely tavaly decemberben 33 fő­vel alakult, s jelenleg mint­egy kilencven tagja van. A klub vezetője, Harsá­ny i Imre vegyész mondja: — Mátészalkán most sok­kal több műszaki, agrár, vegyész, jogász, pedagógus értelmiségi fiatal dolgozik, mint például egy évtizede. A főiskolákon, az egyete­meken ezek a fiatalok a KISZ-tevékenység mellett tartalmas klubéletet is él­tek. Sokuknak Mátészalka jelenti az első munkahelyet is. Önkéntelenül adódik a kérdés: a munkahelyi beil­leszkedést követően hol ta­lálnak olyan szervezett for­mát, ahol mód nyílik isme­retszerzésre, kapcsolatte­remtésre, szabad idejüknek kulturált körülmények kö­zött történő eltöltésére. Er­re vállalkozna a fiatal ér­telmiségiek klubja a váro­si-járási művelődési ház egyik klubjaként. Az első fél évben több politikai fórumot szervez­tek ismert személyiségek­kel. Ezenkívül több közös kiránduláson vettek részt, s többször jártak Nyíregyhá­zán színházlátogatóban. Ezek a klubtagság nagy ré­szét érdekelték. Az első tapasztalatok után változásokat is terveznek a klub működésében. — Több szabadidős, fő­ként kötetlen programot is kínálunk — mondja a klubvezető. — így tagja­inknak nagyobb lehetőség nyílik egymás megismeré­sére, beszélgetésekre, szak­mai vitákra. Egymás mun­kájának jobb megismerését szolgálta, az első fél évben a MOM-gyár és aBFK ki­állítással egybekötött gyári ismertető, melynek kereté­ben klubtagjaink mutatták be munkahelyüket és mun­kájukat. Hasonló kezdemé­nyezés volt az ISG és a Szatmár Bútorgyár részé­ről. Nagy népszerűségnek örvend a heti egy alkalom­mal látogatható kondicioná- ló-karcsúsító „szolgáltatá­sunk”. — Kik lehetnek a klub tagjai? — Nincs életkorhoz, vagy iskolai végzettséghez kötve! Mindenkit szívesen látunk, aki a működési szabályza­tunkat elfogadja, valamint aktívan részt vesz „Máté­szalka városért” társadal­mi tevékenységünkben is. B. I. A BFK mátészalkai gyáregységében szovjet exportra készí­tenek hétezer darab kétrészes női kosztümöt. (Császár * Csaba felvétele) V, Kísérletképpen úgy­nevezett „francia” ke­nyeret is gyárt december elseje óta a Mátészalkai Sütőipari Vállalat. Az ízletes, üzemi csomago­lás nélkül árusított, szendvicskészítéshez ki­válóan alkalmas kenyér félkilós. Ha a vevők kedvezően fogadják az új terméket, a vállalat folyamatosan gyártja majd és szilveszterkor már sokan készíthetnek „francia” kenyérrel szendvicseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom