Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

RM HÍTVÉGI MELLÉKLET

R

óják az élet grádicsait. Néha szuszogva, meg-megállva. Van, akinek derűsen csillog a szeme, mást megtört az évek sokasága. Megyénkben száznégyezren élnek hatvan felettiek. Mögöttük egy munkás élet. Ők teremtettek nékflnk otthont, ők neveltek fel, s most joggal néznek vá- róan ránk: jut-e szeretet a szeretetért, figyelem a gondoskodásért.

Hunyt szerelmek, megcsillapodott indulatok, felgyűlt tapasztalások — ezek ők, a mi öregeink. Vajon adunk-e elegendő teret, hogy időskori ténykedésükkel megalkossák kései művüket? Vajon adunk-e nékik kellő türelmet, hogy kivárjuk bölcsességet hordozó mondandójukat? Vajon adunk-e időnkből időt arra, hogy meghallgassuk örömüket és panaszukat? Vajon gondolunk-e arra, hogy mi is lépdelünk életünk grádicsain, sorsunkban hordozva önnön öregségünk?

Sajnálatot nem várnak. Megértést igen. Szánalmat nem kérnek. Szeretetet igen. Alamizsnát el nem fogadnak. Segítő kezet igen. Mesékről nem álmodnak. Gyermekeikről igen. Életünk rendje: nemzedékek élnek együtt, egymás vállán haladva felfelé. Szeretni őket nem kegy. A gyümölcs sem szereti a fát. Csak éppen élni nem tud nélküle.

Az oldalt Bürget Lajos és Császár Csaba készítette.

1982. december 4. A