Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

1982. december 4. HADSEREG SZÜLETETT Zászlóaljak Nyíregyházán, Nyírbátorban KERESZTURY DEZSŐ: Egy keserves költőnek Köpd ki vadul, amit torkodra ád a kétségbeesés, a kín, a vád: a sértett ember béna nyomorát, hogy amit szólsz, csak magánvélemény, hogy nincs kigázolás, hitel, remény, s hamis látszat, ha célt mutat a fény: hited belédvert közhelyek sora, minden egész szétesett, mert hogy a- mit szívsz, nem emlő: méreg-csutora; nem segíthetsz a nyomorultakon, szavad lepörög az üvegfalon, s elsodorja a közönyös folyam. Szántsd meg a tengert s tiéd a gyűrű fénye, megtapsol mind ki korszerű; — de túlél az erdő, túlél a fű. PÁKOL1TZ ISTVÁN: Fenyegetettség Igaz, hogy a legeslegvégső pillanatban, de mégiscsak helyrebillent a Világegyensúly: elsurrant a fütyöri feketerigó, hoppon maradt a vérszomjas macska. Holnap másként is történhet. Félelmetesen nyugtalanít a véget nem érő fenyegetettség. PÁKOLITZ ISTVÁN: Elszámolás Se gátja se partja: Kalmár Tavasz Kofa Nyár Gebin Ősz Uzsora Tél Mind a markát tartja LEFLER GYÖRGY: Hazafelé Még vonatra se szálltam, de már otthon vagyok. Még senki nem kérdezett, de már bólogatok. Még csak sorban a jegyért — más gondolatom sincs: hogy mennyire jó is, ez a kézben a kilincs. Vár apám és vár anyám, öcsém, s a kapuban mindig ott vár egy kölyök, gyerekkori magam. Alig vonult át a mindent felemésztő fergeteg, a front Tiszántúl megyéin, a szenve­déseket túlélők azonnal hoz­záláttak a romok eltakarítá­sához, az újjáépítéshez. 1944. őszén tömörültek a háború borzalmai után fellélegző an­tifasiszta erők, és kiadták a jelszót a demokratikus raid megteremtésére. Debrecenben összeült az Ideiglenes Nem­zetgyűlés és megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Az új magyar kormány első intézkedései között az újszel­lemű hadsereg megszervezé­sét is szorgalmazta. Ezt az 1945. január 20-án Moszkvá­ban megkötött fegyverszüneti szerződés tette lehetővé, melyben Magyarország vál­lalta nyolc nehézfegyverze­tű gyaloghadosztály felállítá­sát a német fasizmus elleni harcra. Az elsőnek felállított 6. hadosztálynak 1945 tava­szán Debrecen adott otthont. Kevésbé ismert a Szabolcs vármegyében megalakult gyalogzászlóaljak története. Az eddig fel nem tárt részle­tek megvilágítására vállalko­zott Markó György, a Hadtör­ténelmi Intézet és Múzeum fiatal tudományos munkatár­sa. A közelmúltban a Had­történeti Közleményekben megjelent tanulmánya alap­ján szólunk röviden a Nyír­egyházára és Nyírbátorba kihelyezett alegységekről. ★ A szovjet hadifogolytábo­rokban az önként jelentkező magyarokból válogatták ki a megszervezendő demokrati­kus hadsereg leendő katonáit. Az 1945. március 2-án Debre­cenbe érkezett önkéntesekről a Honvédelmi Minisztérium úgy intézkedett, hogy meg A lány kéjesen felnyögött, aztán nagyot nyújtózva megkérdezte: — Van egy cigid? — Nem dohányzom — fe­lelte a fiú, s maga sem értet­te, miért, de hozzátette: — Ne haragudj, nem do­hányzóm. — Hát ez muris — vihogott a lány —, te mindenért elné­zést kérsz apafej? — s szin­te már látta is maga előtt ba­rátnői megnyúlt arcát, amikor holnap elmeséli majd ezt az éjszakát. — Nem, nem, dehogyis, ne haragudj — hadarta a fiú, s érezte, hogy elvörösödik. — Na nem baj, hapsikám — veregette meg a vállát a lány —, ott van a gatyámban a cigi meg a gyufinger, hozd ide. A fiú megszégyen ültén hallgatott. Nem értette, hogy hol és mit rontott el: a szobát rendesen kitakarította, pedig igazából nem is hitt a barát­jának, aki nőt ígért — és még meg is borotválkozott a hajmosás után, csak akkor in­dult a diszkóba. — Többet nem megyek — határozta el magában —, nem nekem való az ilyesmi. — Na mi van, megkukul- tál? — kérdezte a lány. Ar­cára felkapaszkodott a gyufa reszkető lángja. kell belőlük alakítani a 18/1, és a 18/III. zászlóaljakat. A már megalakított és Nyírbá­torba irányított, de egészség- ügyi zárlat miatt Nyíregyhá­zán megállított zászlóaljat egyidejűleg 18/11. zászlóaljjá számozták át. A megalakított 18/1. zászlóaljat vasúton Nyír­egyházára, a 18/III. zászlóal­jat pedig Nyírbátorba irányí­tották. Tehát rövid ideig két zászlóalja volt Nyíregyházá­nak. Az elsőt azonban márci­us közepén feloszlatták és be­olvasztották a 18/II-be. A vármegye és Nyíregyhá­za vezetői hivatalosan kö­szöntötték a városba érkezett katonákat, és ígéretet tettek, hogy mindenben támogatni fogják őket. A polgári lakos­ság segítőkészsége azonnal megnyilvánult. A magánsze­mélyektől szekér- és kosár­számra érkeztek az élelmi­szeradományok. Gégényböl például hat szekérnyi élelmi­szert szállítottak be, a kál- mánháziak több megrakott szekérből álló adománya kö­zel egy mázsa szalonnát és kolbászt, 72 kenyeret, há­romezer süteményt, tejet, tej­fölt, mákot, dohányt tartal­mazott. A két nyíregyházi zászlóalj egyesülése után a tisztek hoz­záfoghattak a szervezési, ki­képzési feladatokhoz. A 701 tisztet, honvédet számláló gyalogzászlóaljnak hiányos volt a fegyverzete, szállító- eszköze. Felsőbb utasítások szerint a katonák délelőttön­ként alaki és harcászati gya­korlatokon vettek részt, dél­utánonként nevelői óra és pa­rancskihirdetés volt. A kikép­zésen és az őrszolgálaton túl az alegység tagjai a közbiz­tonság megszilárdításán fára­doztak. Magyar—szovjet kö­zös járőrök ellenőrizték a nyíregyházi piac forgalmát, — Milyen szép vagy — sut­togta a fiú. — Hideg van itt — mondta a lány. — Nem fűtesz, apa­fej? — Nincs olyan nagyon hi­deg — győzködött a fiú. — Meg kell szokni. — Nem úgy gondoltam — mondta a lány türelmetlenül. — Te azt mondtad, szép va­gyok. Megmagyarázzam, hogy hogyan fűtsél? És a fiú otthon találta ma­gát, a faluszéli tó partján — Ilonka áttetsző mozdulatok­kal húzta magába, le, a mély­be: de most nem félt semmi­től, nem fuldoklott, és hirte­len úgy érezte, át tudná úsz­ni talán még az óceánt is. — Ilonka — suttogta, ami­kor görcsbe rándult. — Nevezhetsz így is, ha ezt csíped — csúszott ki alóla a lány. — Maradt még valami pia? Ittak. Az almabor a fiú ádámcsutkájába kapaszko­dott, s megrázta kegyetlenül. — Na mi van, apafej? — húzódott félre a lány. — Ki­dobod a taccsot? A fiú hallgatott. Idegennek érezte magát, vendégnek sa­ját albérleti szobájában. Ven­dégnek, mert ez a lány ven­dégként bánik vele — hiszen ő otthon van, bárhova kerül, bárkinek is az ágyába. valamint az éjszakai kijárási tilalom betartását. A szolgálati időn túl, a ka­tonák bekapcsolódtak a vá­ros élénk politikai életébe. Szerepet vállaltak az ifjúsági szervezet rendezvényein. Így a MADISZ március 15-i meg­emlékezésén honvédek voltak a versmondók és a főispán után „a jelenlevő honvédség nevében a demokratikus had­sereg egyik katonája szólott az ünneplő közönséghez.” Ér­dekességként említi Markó György, hogy Nyíregyháza felszabadulás utáni történe­tének első hivatalos labdarú­gó-mérkőzését a MADISZ és a magyar helyőrség csapatai játszották. A 18/11. gyalogzászlóalj közreműködésével ünnepelték meg április 8-án a Kossuth téren a nyíregyháziak hazánk felszabadulását. Néhány nap múlva megérkezett a menet­parancs. Bár ekkor már nyil­vánvalóvá vált, hogy a ma­gyar csapatok nem vehetnek részt Magyarország felszaba­dításában, mégis örömmel fogadták a menetkészültség elrendelését. A katonák ápri­lis 12—13-án hagyták el a sza­bolcsi megyeszékhelyet. A Magyar Népben megjelent tu­dósítás szerint az alábbi gon­dolatokkal búcsúztak: „ígér­jük, hogy szövetségeseink ol­dalán ezt a nagy segítő jósá­got magyar katonákhoz illően bátran és vitézül harcolva igyekszünk kiérdemelni, hogy majd a háború győzelmes be­fejezése után ... büszke öntu­dattal nézhessünk újból jóte­vőink szemébe.” Nyírbátorban állomásozott 1945. március 5-től a 18/III. zászlóalj. Ruházatuk, fegy­verzetük a Nyíregyházán el­helyezett állományhoz hason­lóan hiányos volt. A vasútál­lomás melletti laktanya szűk­— Mi van? — rázta meg a lány. — Nyögd már ki! — Semmi — vonta meg a vállát. — Arra gondoltam, hogy hazamegyek. — Hát nem ez a kéglid? — csodálkozott a lány. — Nem. Én falusi vagyok. — Ja — csapott a homloká­ra a lány. — Azért vagy ilyen lökött! — Otthon csillagok vannak — mondta halkan a fiú. — Ennek a luknak ablaka sincs. — Nem kötelező Pestre jön­ni — vágta rá a lány. — Avas a dumád. — És otthon egyértelműek a mozdulatok, a szavak — só­várgott a fiú. A lány felállt. — Na, lököttkém, tájold be nekem a fürdőszobát — mondta. — Otthon most a combjaid között átsütne a hold — me­rengett a fiú. — Olyan lenne, mint egy vasvilla, s fekete szénát hordana a hasad alá... — Talán nem csináltam nek bizonyult. Gyakorlóhe­lyük a község vásártere lett. Rendszeres éjszakai járőrszol­gálatot teljesítettek. Létrehoz­ták a zászlóalj nevelőappará­tusát. A nevelőtisztek igye­keztek megmagyarázni a ka­tonáknak a fasizmus elleni harc szükségességét. Az ala­kulat legénysége az első na­poktól kimenőt kaphatott. Egy részük csak lézengett a községben, de mások kapcso­latot találtak a Magyar Kom­munista Párt helyi szerveze­tével. Az egyik visszaemléke­zés szerint a honvédek segí­tettek a pártélet kibontakoz­tatásában. „Kijártunk a szesz­gyárba a munkások közé agi­tálni ... rövid idő alatt 60 új taggal gyarapodott a párt.” Az alakulat személyi állo­mánya április 12-én letette az új honvédesküt és másnap nyitott vagonokban indult a vasútállomásról. „A szerel­vény lelkes nótázás közepette hagyta el Nyírbátor utolsó házait.” Nyíregyházán hosz- szabb ideig időztek, majd a 18/11. zászlóalj még el nem vonult részeivel együtt április 14-én érkeztek Debrecenbe. Április végén riadóztatták a 18. ezredet, a legénység elin­dult a frontvonal felé. Haj­dúszoboszló és Szolnok érin­tése után Cegléd környékén „a századok a nyílt pályán ünnepelték meg az első sza­bad munkásünnepet.” Május elején értek a nyu­gati határszélen kijelölt szál­láshelyükre. A III. zászlóalj az ausztriai Gaasba, az I. és a II. a magyar területen fek­vő Szentpéterfára vonult. Május 8-án a hadosztálypa­rancsok egy szovjet alezredes kíséretében megszemlélte a csapatokat és bejelentette a fasiszta Németország feltétel nélküli kapitulációját. Tehát a 6. hadosztály katonái nem harcolhattak fegyverrel a né­metek ellen. A béke első nap­jaitól főleg vasútbiztosítási feladatokat láttak el, vala­mint a szálláshely környékén levő falvakban a maguk sa­játos eszközeivel fogtak hoz­zá az újjáépítéshez. A Sza­bolcs vármegyében megala­kult gyalogzászlóaljak 1946. április 1-ig álltak fenn. R. G. jól?! — feszült meg a lány teste. — Fogadjunk, hogy még a nevemet sem tudod — mond­ta szomorúan a fiú. — Nyert, oké, gyászvitéz- kém, nem tudom — felelte a lány, és nagyot húzott az al­maborból. — De most már kivezethetnél a hülyék föld­jéről. — Nincs fürdőszoba — mondta a fiú. — És most mit csináljak?! — csattant föl a lány. — Ott a lavór — mondta, és befelé fordult. Hallotta, ahogy a másik a konyhában csörömpöl, és arra gondolt, milyen jó lenne, ha sohasem jönne haza a főbérlő. Aztán a barátja jutott eszébe: kösz, hogy segítettél, én biztosan nem tudtam volna fölszedni ezt a lányt, jól tetted, hogy azt mondtad, kicsit dinka va­gyok, mert úgy látom, ez na­gyon tetszik neki. Kösz a ta­nácsot is, de mégse maradok Pesten. Ilonkát látom mindig, nagyon hiányzik, most is ő hív, érzem, lassan süllyedek, süllyedek ... süllyedek... A lány a lavór fölött gub­basztott, s próbálta kigondol­ni, mit mond majd holnap. Jónak jó volt, de hát nem normális a fickó. Méghogy a combjaim között a hold ... jó vicc! És mindig elnézést kér! — nevetett föl. A fiút az ágyra görnyedve találta. Na, ez ám az ünnep — morogta, ahogy a lepedőre nézett. A hajánál fogva felemelte a fiú fejét: — Na mit segítsek, vad­egér? — Szeretlek — nyögte a fiú. — Maradj itt. Szeretlek. — Azaz — bólogatott a lány —, jobb időpontot nem tudtál választani, ütődött- kém? Na, kell még? Behoz­zam a lavórt? A fiú bólintott. — Nagyon egyedül vagyok — nyöszörögte. — Hagyd, hogy szeresselek. — A Moszkva téren bármi­kor megtalálsz — vont vállat a lány. — De én nem így akarlak — mondta fejfájósan a fiú. — Hát nem érted? Szeress en­gem, csak mert én is szeret­lek, és mert úgysem tudsz több embert szeretni egyszer­re. — Flúgos vagy te, pajtikám — legyintett lemondóan a lány. — Szívesen lefekszem veled, de tizenhét éves va­gyok, és abszolút nem vidé­kiekről álmodom, meg kell mondjam. — De én feleségül veszlek — mondta a fiú. — Odaadom neked a holdat, a hajadba teheted, a homlokod fölé. — Kösz. Melyik bizsubazár­ban láttad? — Nem, nem így — csuk­lóit a fiú. — Komolyan gon­dolom. — Na, pá, gyászvitéz — in­tett a lány —, a téren meg­találsz. Az ajtó csapódása még so­káig visszhangzott a fiú za­varos fejében: végül tánto­rogva felállt, és meztelenül kibotorkált az előszobába. A sötétség, mintha bútor lett volna — beleütközött állan­dóan. — Talán a holdra csapta rá az ajtót! — rémült meg. — Talán elvitte magával! S míg öklendezve leku­porodott, hogy a főbér­lő ott találjon rá majd, az előszobában, arra gondolt, hogy valamit végleg elloptak tőle — s bár nem tudta, mi az, abban biztos volt, hogy nem ennek a lánynak akarta adni. A Vörös Hadsereg felszabadította Budapestet' Te is harcolj a magyar szabadságért! Állj be as aj Nemzeti Hadseregbei Mmwrm Kommunista Pért Szebb, boldogabb jövőt kívánsz ? Lépj be az új hadseregbe! Témái íidi, M jtMzjá Id: IMiaeaktS. Az új magyar hadsereg toborzó felhívásai. Deák Mór : Románc

Next

/
Oldalképek
Tartalom