Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

16 Kelet-Magyarország 1982. december 31 A svájci világbajnoksággal véget ért egy fejezet a magyar labdarúgás történetében,' 1956- ban pedig végérvényesen fel­bomlott a legendás aranycsa­pat, az a gárda, amely éveken keresztül bámulatra késztette a világot. A magyar focinak vé­ge — mondogatták a nekikese­redett szurkolók, s úgy tűnt, nekik lesz igazuk, hisz például az 1958. évi világbajnokságon hírnevéhez méltatlanul szere­pelt válogatottunk. Egy év múl­va azonban valami elkezdődött. Korábban teljesen ismeretlen nevű fiatalemberek tűntek fel, s kezdett kirajzolódni egy új, egyre inkáb a régi szép idő­ket idéző együttes. A kapuban Grosicsot Szentmihályi ugyan csak évekkel később váltotta fel, de lassan kialakult az a mag: Mátrai, Mészöly, Sáros! — Solymosi, Sipos — Sándor, Gö- röcs, Albert, Tichy, Fenyvesi dr. összetételben, amely so­káig emlékezetes találkozókkal ajándékozta meg a labda sze­relmeseit. EztLstcsapat — ma már így emlékszünk rájuk, mert az ugyan igaz, hogy semmilyen VB-n, EB-n nem szereztek má­sodik helyezést, azonban tud­juk, aranycsapatunk „árnyé­kában” megilleti őket a tisz­tes titulus. Ma már ők is fér­fiéveik derekán járnak. A pályán egykoron bizonyítot­tak, de mire vitték a későb­biekben, hogyan alakult éle­tük, miután „szegre akasztot­ták”? SZENTMIHÁLYI ANTAL. A világklasszis Grosics Gyula ne­ki adta át a stafétabotot egy hazai, jugoszlávok elleni talál­kozón. „Misi” élt is a lehető­séggel, 31 alkalommal őrizte a legjobbak kapuját — változó Súlyemelödopping. (Ferter János karikatúrái) „Fontos a győzelem11 Edit három kívánsága túráit játékával 45 alkalommal ▼olt erőssége a válogatottnak. Kulturált viselkedésével szim­pátiát váltott ki edzőként is. Legnagyobb sikerét az után­pótlás válogatott mestereként aratta — csapata EB-győztes lett. Dolgozott Debrecenben, Szombathelyen és a Volánnál is. Most az MTK-VM szakveze­tője. SOLYMOSI ERNŐ. „Pixi) 17 éves korában mutatkozott be az élvonalban, s a fővárosi nagycsapatok valóságos ver­senytárgyalást indítottak a diósgyőri fiúért. 0 a Dózsát vá­lasztotta, s az újpestiek játé­kosaként öltötte magára a cl- mérés mezt — 38-szor. Az óriá- si lövéseiről híres szigorú fe­dezet csak az öregfiúk játé­kosaként tartja kapcsolatát a futballal, egyébként a kor­mányőrség oszlopos tagja. SIPOS FERENC. „Tüdő” vi­lágklasszisként játszott közép­hátvédet, beállóst és középpá­lyást is, évekig egyetlen válo­gatott mérkőzésről sem hiány­zott, így nem csoda, hogy az MTK és a Bp. Honvéd labdarú­gója a tiszteletet parancsoló 77- es számot tudhatja magáénak a címeres mezben. Később Kiskunlacházán telepedett le, s érdekes módon csak ala­csonyabb osztályú csapatoknál edzősködött. SÁNDOR KAROLY. A mindig jókedélyű mókamestemek, a közkedvelt „Csikarnak” egyet­len nagy bánata van, mégpe­dig, hogy az 54-es VB-n „elfe­lejtették” nevezni. A gólerős, szélvészgyors, erőszakos csatár így is 75 alkalommal játszott a válogatottban, s jókedélyét a civil életben sem veszítette el. Az MTK-VM labdarúgó-szak­osztályának elnökségi tagja, ugyanolyan szíwel-lélekkel dolgozik csapatáért, mint já­tékoskorában. GÖRÖCS JANOS. A hatvan­kétszeres válogatott „Titlről” úgy tartják: ő volt Újpest utol­só nagy labdazsonglőre. Edző­ként folytatta, előbb itthon, majd Kuvaitban. Egy évig Te mesvári Miklós pályaedzője- ként dolgozott a Dózsába, majd ismét Kuvait következet, jelen­leg is ott dolgozik. Élete nagy álma — sokan Így tudják —, hogy egy napon a kispadról irányíthassa hőn szeretett csa­patának játékosait. .. ALBERT FLORIAN. A „Császár” szinte mindent elért pályafutása során, amit egy lab­darúgó csak kívánhat. A ma­gyar közönség elsőszámú ked­vence többszörös gólkirály volt, elnyerte az Aranylabdát, be­mutatkozott a világválogatott­ban, meghívták Brazíliába. Szintén edzői diplomát szer­zett, s noha korábban megpró­bálkozott az újságírással, még­is edző maradt. Dolgozott Lí­biában, volt a zöld-fehérek technikai vezetője, most az FTC-ben az ifjúsági csapat szakvezetője. TICHY LAJOS. Gólkirály volt többször is, hatalmas góllal búcsúzott utolsó meccsén a 71-szeres válogatott, robosz­tus mivoltában nagyon techni­kás játékos. 29 esztendőt töl­tött megszakítás nélkül a Bp. Honvédben játékosként és edzőként. Edzői pályafutása is jól indult, sikereket ért el a fiatalokkal, az ő nevéhez fű­ződik az is, hogy 25 esztendő után ismét bajnokságot nyert a piros-fehér klub felnőtt csa­pata. A tavalyi esztendő már nem ment olyan simán. DR. FENYVESI MATE. „Tüs­ke” 75 válogatottsága során nem beszélt annyit, mint bár­melyik társa egyetlen mérkő­zésen. Az autóbuszon és a re­pülőgépen sem szélt egy szét sem, olvasott. Olvasott és ta­nult. Ügy szerezte meg az ál­latorvosi diplomát, hogy szinte egyetlen edzésről sem hiány­zott. Jelenleg egy termelőszö­vetkezetben dolgozik. Ma már tudjuk, kitűnő csa­pat volt, bár most lenne fele olyan jó játékosgárdánk a vá­logatottban ! Szabó Illés EDZÉS — MAGÁNSZORGALOMBÓL „Összefogunk a bennmaradásért!“ A 74-szeres Albert Flórián — tiszta fehérben — kőzésén is gólt rúgott a ZTE ellen. búcsúmér­szerencsével. Voltak szürkébb napjai is, de akadtak szép számmal parádés alakításai a Vasas, később a Dózsa kapu­jában. Edzői oklevelet szerzett, előbb az újpestiek fiatal lab­darúgóival foglalkozott, majd magasabb osztályba került. Két éven keresztül bravúrsorozat­tal tartotta az első osztályban a MÁV Előrét, később azonban kevés időt töltött a Tatabánya, az MTK-VM és a Videoton kis- padján. Jelenleg a területi baj­nokságban szereplő BVSC mes­tere. MÁTRÁI SÁNDOR. A villám­lábú jobbhátvéd nem kevesebb, mint 80 alkalommal volt válo­gatott. Utolsó aktív éveiben a Ferencvárost felváltotta az Egyetértéssel, ott is ragyogóan játszott. Nem lett belőle ed­ző, csak mint szurkoló tartja a kapcsolatot a futballal. A vendéglátóiparban dolgozik — eszpresszót vezet... MÉSZÖLY KALMAN. A „Sző­ke szikla” úr volt a földön, levegőben egyaránt, méltán mutatkozhatott be a világválo­gatottban is, s edzői pályafu­tására is a siker jellemző. A Ganz-MÁVAG-ban kezdte, a Budafokban folytatta, majd kö­vetkezett az NB I. Békéscsabá­ról anyaegyesületéhez, a Vasas­hoz került, s példátlan karrier­ként, igen fiatalon kapott meg­bízást a válogatott VB-re való felkészítésére. Amit vállalt, tel­jesítette — a csapat kijutott a Mundialra. Mindkét fia futbal- lozik. SÁROSI LÁSZLÓ. Igen gyors és hallatlanul technikás, kul­Mit vár az új évtől Czeczeli, Gáspár és Farkas II.? Gáspár László, Farkas II. Béla, Czeczell Károly. A kötelező téli szabadság elle­nére is edzésben maradt jó né­hány nyíregyházi labdarúgó. Az NYVSSC NB I-es csapatának tag­jai közül többen úgy határoz­tak, hogy rendszeresen mozog­nak a karácsonyi szünetben is. önszántukból hétfő, szerda és csütörtöki napokon kiadós futás szerepelt a magánszorgalmú programban, kedden és csütörtö­könként pedig — foci. A foglal­kozásokat Gáspár, Czeczeli, Far­kas II., Szikszai, Halász és Lechner rendszeresen látogatta, de néhányszor ott volt a részt­vevők között Szűcs, Vágó, Var­ga J., Moldván, Kiss M. és Ko­vács B. is. A játékosok nem tit­kolták : mindezt a minél eredmé­nyesebb tavaszért teszik. A fa­kultativ tréningeken ugyanis szinte mindig szó esett a sors­döntő tavaszi szezonról. Mi Gás­párt, Czeczelit és Farkas Il.-tőt kérdeztük: — Mit .várnak az új évtől? IDEGENBEN TÖBBET! — Biztos bennmaradást várok! — mondta határozottan Gáspár László, aki eddig 32 NB I-es mér­kőzésen játszott nevelő egyesüle­te, a Nyíregyházi Vasutas-Spar- tacus SC színeiben. — Egy jó fel­készüléssel benn lehet, benn kell maradnunk! Magamtól pedig azt várom, hogy ennek a célnak az elérését maximálisan segítsem, számottevő részem legyen a bennmaradás kiharcolásában. — Mi, az idősebb labdarúgók azt tervezzük, hogy a január 4-én kezdődő felkészülési szakasz ele­jén leülünk játékostársainkkal beszélgetni. Azt szeretnénk, ha mindenki teljes erőbedobással készülne a szebb tavaszért, az eredményesebb szereplésért, ösz- sze kell fognunk azért, hogy ősz­szel is az NB I-ben szerepelhes­sünk ! — Elsősorban idegenben kell jobb teljesítményt nyújtanunk, ősszel csak egyetlen pontot hoz­tunk haza. Tavasszal vendégként, többet kell kiharcolnunk. Persze tartani kell az itthoni jó szerep­lést is. FONTOS EGY JÓ KAPUS — Nem létezik, hogy ne lenne ebben a mezőnyben két olyan csapat, akiket ne tudnánk meg­előzni a táblázaton — vélekedett Farkas II. Béla, aki az őszi sze­zon közben tért vissza az NYVSSC-hez és az utolsó nyolc meccsen két gólt is szerzett. — Például a negyedik helyezett Va­sast is gólokkal verhettük vol­na a Fáy utcában. Vagy a baj­nok Rába ETO félelmetes győri otthonában is csak keservesen, potyagólokkal tudott ellenünk nyerni. S ha már itt tartunk: mindenki mondja, hogy kellene egy irányító középpályás, meg egy befejező csatár. Nekem vi­szont az a véleményem, hogy kellene egy olyan kapus, aki nem kap potyagólokat. Mert ha van egy ilyen kapusunk, akkor most három-négy ponttal töb­bünk van. Ezért remélem, hogy az utolsó két meccsen jól bemu­tatkozó Varga Attila végül még­sem megy februárban katoná­nak. — Magamtól azt várom, hogy egy jó alapozás után legalább olyan jó teljesítményt nyújtsak tavasszal, mint az utolsó három őszi meccsen. Ezért edzettem a téli szabadság alatt, s remélem, felgyorsulok, jó erőállapotba tu­dok kerülni a február végi rajt­ra. Egyébként én is az idegen­beli mérleg javítását tartom el­sődleges feladatnak. Itthon ugyanis a védekező együttesek ellen nincs olyan kombinatív csatársorunk, amelyik eredmé­nyesebb lenne. Vendégként vi­szont gyors, kontraakciókban jók vagyunk, s ezt ki kell használ­nunk. Ha merünk idegenben ját­szani — és miért ne mernénk? — több pontunk lesz. MINDENT MEGTENNI A PÁLYÁN! — Lényegesen jobb teljesít­ményt várok a csapattól — vá­laszolta Czeczeli Károly. S négy­öt ponttal többet, mint amennyit ősszel begyűjtötték a fiúk. A je­lenlegi tizenegyhez 15—16 pontot szerezve biztos, hogy elkerüljük a kiesést. — Ami engem illet: szeretnék újra a csapat rendelkezésére áll­ni, úra gólokat rúgni. Már a rajtnál nagyon szeretnék ott len­ni, hiszen pillanatnyilag 185 NB I-es meccsem van, s ha tavasz- szal mind a 15 találkozón ott le­szek jubilálok, meglesz a kettő­századik. — December 11. óta rendszere­sen edzek, úgy tűnik, rendbe jött a sérülésem, nincs semmi baj, Persze a mostani mozgás másabb jellegű annál, amit majd az ala­pozáskor kell végeznem. Nagyon remélem azonban, hogy nem lesz probléma a térdemmel és segí­teni tudom az NYVSSC tavaszi jó szereplését. Ehhez idegenben, a riválisok ellen kell pontokat szereznünk, Szombathelyen, Za­laegerszegen, Diósgyőrben, Bé­késcsabán és az MTK-VM-nél. — A szurkolóktól pedig azt várjuk, legyen több bizalmuk ve­lünk szemben. Szurkoljanak job­ban az őszinél, mert szerintem ők is leengedtek egy kicsit. Nem ehhez szoktunk, bár az is igaz, a nézőket sem kényeztettük a gyengébb játékkal. Társaim ne­vében is ígérem: mi mindent megteszünk majd a pályán az örömtelibb szereplésért! Bagoly Dániel 3 -ö4- « . Ormos Edit, díjainak vitrinje előtt. (Gaál Béla felvétele) gyig tanulok, fél öttől negyed nyolcig tart a második edzés, így megy ez minden nap. — Szabad idő? — Csak percekben mérhető. Akkor könnyű- és rockzenét hallgatok. — Mi a legfontosabb az úszás­ban? — A jó rajt! Már esetleg ek­kor el lehet dönteni az első he­lyet. — Mit szeretsz sportágadtfhn? — Talán az a legszebb benne, hogy nyolc versenyző áll a rajt- kövön, és mindenki nyerhet. Ta­lán az, hogy a verseny tiszta és reális. Sem a társak, sem a pon­tozók nem vehetik el tőlem a győzelmet, ha én jobb vagyok. — Szerinted mi az NDK-s úszó­sikerek titka? — Véleményem szerint nincs titok! Rendkívül sokat áldoznak érte, tudományosan foglalkoznak vele, így hát nem véletlenek si­kereik. — Edződ? — A kezdet óta egy edzőm van: Gyula Sanyi bácsi. Volt időszak, amikor már csak ő tartotta ben­nem a lelket. Igen sokat köszön­hetek neki. — Hol töltőd a szilvesztert? — Egyik barátnőm szüleinél le­szünk. Mint minden hasonló korú ti­nédzser, Edit is ábrándozik. Sze­retné, ha három kívánsága tel­jesülne . . . — Gondolsz az olimpiára? — Los Angeles nagyon messze van. — Indulni akarsz az olimpián? — Igen. — Közelebbi tervek? — Nekem 1983 nagy év lesz. Franciaországban úszó Európa- bajnokságot rendeznek. Oda sze­retnék, oda kell eljutnom ... — És a harmadik? — A középsikola elvégzése után egyetemre jelentkezek. Elhatáro­zásom: gyógyszerész leszek! Ez tehát a válogatott úszó kí­vánságcsokra. Valahogy nem óhajtó módban hangzanak Ormos Edit tervei. Aki ismeri, tudja, amit fejébe vesz, megteszi. Ilyen kislány ő! Kovács György Ahogy az ugró szeretné Az utolsó rajt Évzáró tekeverseny yitotoC­RWHKdi Az MSZMP Szabolca-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopkt János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-377, 11-415, 11-525, 11-046 Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, PL: 47, 4401 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, zrínyi Hona u. 3—5. 4401 Telefon hirdetésUgyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, PL: 25 Felelős kiadó: Mádl Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hlrlapkézbesítő postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hóra 34,— forint, negyedévre 102,— forint, félévre 204,— forint, egy évre 400,— forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 050 HU ISSN 0133—2053 Albert, Fenyvesi dr., Mátrai, Sándor és a többiek Ma is bizonyít az „ezüstcsapat“ — Mondd, Edit, miért úszol? — Ügy vagyok ezzel, mint ami­kor valakitől megkérdezik, hol és mikor született. Az 'v~r ugyanis része az életemnek feljebb az a különbség, hr nehéz egy mondatban me. szólni. Nekem valóságos ményvilágot jelent. . j Hány éves korodban keze». ted? — Pontosan emlékszem: 1973­ban kezdtem úszni — ötéves ko­romban. Így kezdődött beszélgetésünk Ormos Edittel, az NYVSSC válo­gatott úszójával. A színhely: Nyíregyháza, Puskin utca, Or­mosék családi otthona. Edit szo­bája falán rengeteg zászló, érem. ö nyerte valamennyit. — Milyen érzés a legjobbak kö­zött lenni? — Nagyszerű dolog! — És győzni? — Nagyon jó. — Féltél már verseny előtt? — Bevallom, kicsit izgulós va­gyok, kis szorongás van bennem, de soha nem félek. — Mennyit úszol naponta? — Átlagban tizen két-tizenhá- rom kilométert. — Kedvenc versenyszámod? — A gyors-, és a pillangóúszás. — Hol jártál már külföldön? — Amerikában, Afrikában, Franciaországban, Ausztriában, a Szovjetunióban, az ísDK-ban, Lengyelországban .. . soroljam to­vább? — Álljunk meg az utóbbi or­szágnál. Auswitzban az Ifjúsági Barátság Versenyen, hogy ment az úszás? — Három bronzérmem ellenére sem voltam elégedett magammal. Sajnos, a felkészülésemben akad­tak gátló körülmények. — Milyen éved volt az 1982-es? — Fontos év. — Ezt hogy érted? — Több tekintetben is helyt kellett állnom. Az iskolában és az uszodában egyaránt. Elsős lettem a Vasvári Pál Gimnázi­umban és egy percen belül úsz­tam a száz métert. — Mit tartasz lényegesebbnek: azt, hogy nyerjél, vagy azt, hogy javíts a csúcsodon? — Soha nem érdekelt, hogy milyen idővel nyerek, a fontos a győzelem. — Hogyan telnek napjaid? — Reggel öt órakor kelek — válaszolja természetességgel —, hat és fél kilenc között edzés a jósavárosi uszodában, majd „fu­tás” az iskolába, hiszen kilenc órakor kezdődik a tanítás. Ebéd után kettőtől háromnegyed né­Zúgivók

Next

/
Oldalképek
Tartalom