Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
nyíregyháza, szabadság tér (Elek Emil felvétele) XXXIX. évfolyam, 306. szám ÁRA: 1,30 FORINT 1982. december 31., péntek CL Új esztendő küszöbén Irta: Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára S zorgalmas, alkotó munka gyümölcseként eredményes évet zárt megyénk. Ez feljogosít bennünket arra hogy bizakodással tekintsünk az 1983-as esztendő elé. Az új év alkalmával tisztelettel köszöntőm megyénk lakosságát, amely a feszült nemzetközi helyzet és belső gazdasági gondjaink közepette is magabiztosan, és eredményesen építi szép szocialista életét. Kívánom: teljesüljenek vágyaik, békében és boldogan éljenek szeretteik körében. Megszoktuk már, hogy az év fordulóján mérleget készítsünk arról a munkáról, amelyet az eltelt esztendőben végeztünk. Teljes felelősséggel mondhatjuk, hogy kitűzött céljaink a nehezebb feltételek ellenére is teljesültek. Minden eddiginél nagyobb mértékben járultunk hozzá a népgazdaság egyensúlyának javításához, megőriztük és gyarapítottuk vívmányainkat, javultak a megye lakosságának élet- és munkafeltételei. Szasbolcs-Szatmár megye és lakossága gazdagabb és műveltebb lett, magasabb szintre léptünk az élet minden területén. A szocialista világ, a haladó emberiség közös erőfeszítésének eredményeként békében élhetünk, dolgozhatunk, bizalomra és közös cselekvésre épülő politikánk kedvező légkört teremt a további alkotó munkához. Nagy szükségünk van erre, hiszen 1983 egyáltalán nem ígérkezik a könnyű sikerek évének. Megyénk korábban az országos átlagtól jóval nagyobb fejlődési ütemet diktált, mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelésben évről évre rekordok születtek. Helyzetünkből következik, hogy a jövőben sem mondhatunk le olyan, a növekedést jelző — ám szirényebb — számokról, mi ': az ipari termelés 3—4 százalékos növelése, a mezőgaíd.» ági termelés 2—2,5 százalékos emelése. Azonban ettől sokkal fontosabb, hogy a termelést, az egyes termékek előállítását alárendeljük egy sokkal nagyobb célnak, a népgazdaság egyensúlyi helyzete javításának, az elért életszínvonal vívmányai megtartásának. Pártunk legutóbbi kongresszusa, a megyei pártértekez- let meghatározta a legfőbb tennivalókat, s a félidő értékelése megerősített bennünket abban, hogy jó úton indultunk el, s a bonyolultabbá vált gazdálkodási körülmények ellenére is tekintélyt parancsolóak fejlődésünk mutatói. Közvetlen környezetében, lakóhelyén, üzemében is bárki tapasztalhatja, hogy 1982 gyarapodásában milyen nagy szerepet játszott az egyes ember, az egyszerű állampolgár, aki elfogadta a közösen kidolgozott célokat, erejéhez, tehetségéhez mérten munkálkodott azok valóra váltásában. Jóleső érzéssel állapíthatja meg, hogy mindezt olyan politikai légkörben tehette, ahol összhangban volt a szó és a tett, [ ahol az őszinte, a jobb iránt vezérelt aggódó szavakra nyílt választ kapott. Bár az „igen” mellett néha ki kellett mondani a „nemet” is — mert látni kellett a lehetőségek véges voltát —, mindez nem szegte, nem szeghette kedvét senkinek. Mert a jobbítás szándékát sehol sem kérdőjelezték meg, mert a hasznos és mindannyiunk boldogulását szolgáló intézkedések legfeljebb fontossági sorrendet állapítottak meg, hogy erőnkhöz, helyzetünkhöz mérten a lehető legjobb megoldást válasszuk. Iparunk fejlődésében lényeges változás részesei vagyunk. Gazdaságpolitikai céljaink elérése megköveteli, hogy a termelés hatékonyságát az eddigitől erőteljesebben növeljük, mind többet tegyünk az export fokozásáért. A megyében sem elég, hogy kellő számú munkahely legyen, legalább annyira fontos a gazdaságos tevékenység megvalósítása, az anyag- és energiatakarékos megoldások hasznosítása. VagyÍ is egyre jobban érvényesülnek az intenzív fejlődés ismérvei, amikor a mennyiség helyett a minőségnek, a határidőre elkészített, minden piacon versenyképes terméknek van becsülete. Régi beidegződésekkel szükséges szakítanunk, megszokott sablonokat kell félretennünk ahhoz, hogy a rugalmasabb, a gyorsan változó körülményekhez megfelelően alkalmazkodó iparral rendelkezzünk. Először a fejekben követel meg változást, hogy számba vegyük a rendelkezésünkre álló lehetőségeket, kijelöljük azokat a területeket, ahol mód nyílik a gazdasági egyensúly javítását célzó fejlesztésekre. Agitáció, meggyőző munka szükséges ahhoz, hogy egy adott üzemen belül is többet tegyenek a gazdaságos termelés érdekében. Ez a vezetőktől a korábbitól jóval nagyobb szervező- készséget követel, az irányítás magasabb szintre állítását kívánja. A munkásoknak pedig meg kell barátkozniuk a többletmunkát, a nagyobb odafigyelést kívánó új termékekkel. Ennek jegyében vállalniuk a tanulást, az újhoz való alkalmazkodást. Vezetőnek és beosztottnak egyaránt tudnia kell, hogy a végzett munka minősége és mennyisége egyszerre határozza meg a jövedelmet, hogy csak a hatékonyabb termelés teszi lehetővé a bérek emelkedését. Nyilvánvaló az is: csak az ilyenfajta tevékenység alapozhatja meg a társadalmi juttatások elért színvonalának megtartását, az év közepén hatályba lépő szociálpolitikai intézkedések anyagi alapját. Mezőgazdasági üzemeink talán soha nem érezték any- nyira, mint most, hogy a boldoguláshoz nem elég önmagában a tonnák, a mennyiségek hajszolása. Rá kellett jönnie mindenkinek — s ha nem akarta felismerni, akkor a piac kényszerítő ereje döbbentette rá —, hogy a költségekkel való ésszerű takarékosság adhatja a nyereséget, hogy csak olyan termékkel érdemes megjelenni, amelynek biztos piaca van. Mindez egyes területeken feszültségeket teremtett, sőt a téli- alma-termelés, de még inkább az értékesítés gondjai nemcsak nehéz éjszakákat hoztak a termelőknek, hanem néhol az üzemi eredményeket is kedvezőtlenül érintették. A gyenge termőhelyi adottságokkal, kedvezőtlen köz- gazdasági környezettel megyénk mezőgazdasági üzemeinek kétharmadában ezután is számolni kell; Mindezt azonban nem szabad intencsapásként felfogni, hanem olyan körülményként szükséges értékelni, amely eleve meghatározza a feladatokat. Így a melioráció fontosságát, a tájtermelésben meglévő előnyök kihasználását, az üzemek közötti kapcsolatok bővítését, a tudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazását nemcsak hangsúlyozni kell, hanem ezek alapján érdemes és lehet cselekedni. Évek óta eredményesen záró üzemek sora bizonyítja, hogy ahol folyamatosan gondot fordítanak a belső tartalékok féltárására, a termelési szerkezet korszerűsítésére, ott a kedvezőtlen adottság se* lehet akadálya a boldogulásnak. Ezek a jó példák xitesrik el bizalommal bennünket. A nehezebb körülmények között is van kiút, s pártbizottságunk éppen ennek alapján adott iránymutatást 1982 nyarán a gyengébb eredményeket felmutató mezőgazdasági üzemek felzárkózásához. Ne tűnjék ismétlésnek, de sokszor elmondtuk már — és a gyakorlat számtalanszor igazolta —, hogy ezen a tájon szorgalmas emberek élnek. Olyanok, akik egyéni életükben tisztességes munka révén kívánnak gyarapodni. Ennek legjobb bizonyítéka az a sok áru, zöldség és gyümölcs, sertés és baromfi, valamint más termék, ami a kistermelő gazdaságokból kerül ki. Ma sem mondunk mást, minthogy a legnagyobb jóindulattal támogatjuk ezeket a törekvéseket buzdítjuk a nagyüzemeket a termelés koordinálására, a kis • termelőknek nyújtott szolgáltatások bővítésére. S ugyan - ezt tesszük az iparban,-a lakosság részére végzett szolgáltatásoknál, amikor támogatjuk az új vállalkozási formák ki- teljesedését. Ezektől a szocialista gazdaságba szervesen beépülő s nélküle létezni sem tudó formáktól nem féltjük társadalmi rendszerünket. Ugyanakkor fellépünk a harácsölás, a jogtalan előnyök megszerzése ellen. Jó közhangulatunk a biztosíték arra, hogy a gazdaságban fellépő feszültségek megoldásában csakis a szocialista módszereket alkalmazzuk. Tudjuk, hogy az igényekhez alkalmazkodó, hatékony ipari és mezőgazdasági termelés az alapja a társadalom elé kitűzött célok megvalósításának. Akadnak jócskán tennivalóink Szabolcs-Szatmárban is, hogy a lakosság életkörülményei tovább javuljanak, az életszínvonal a népgazdasági tervben előirányzott módon alakuljon. Ahogy eddig örömmel vettük tudomásul lakásépítési terveink teljesítését — az 1982-ben megépült több mint négyezer-kétszáz lakást —. úgy várjuk, hogy az új esztendőben sem csökken az építési kedv, újabb ezrek költözhetnek a régóta áhított családi otthonba. A közismertté vált megyei tervek azt is mutatják, hogy tanácsaink ötmiliUárd forinttal gazdálkodhatnak, amiből sok száz millió jut a fejlesztésekre. Űjabb községekben vehetnek búcsút az egészségtelen vizű kutaktól és élvezhetik a vezetékes víz áldásait, gyermekeink részére újabb tantermek épülnek, az egészségügyi ellátás ha nem is látványos módon, de tovább javul, K ülönösen megyénkben természetszerű, hogy igényeink elébe szaladnak a reális lehetőségeknek. Most, amikor a népgazdaság helyzete azt követeli, hogy körültekintőbben bánjunk minden forinttal, még inkább felértékelődik a helyi cselekvés. Sehol sem várhatjuk el, hogy a kívülről jött segítség oldja meg a gondokat, hanem azok felismerésével, helyileg kell a megoldáson fáradozni. Meglehet, hogy ez a fáradozás ma jóval több figyelmet "követel a vezetőtől, nagyabb megértést vár az állampolgártól, de mindenkeppen cselekvésre buzdít. Siránkozásra nincs és nem is lehet okunk. A gondok elkendőzése, a feszültségek takargatása nem teremtheti meg azt a légkört, amely egy új év kezdetén fiatalt és öreget, tanulót és dolgozót cselekvésre ösztönöz. Annál inkább szükséges viszont a jó tervek megismerése, a kommunisták példamutatása, a kollektívák aktív munkája, amely egységet teremt a sikeres végrehajtás érdekében. Hiszem, hogy megyénk lakossága ennek megfelelően érzi magáénak a párt és a kormány által megszabott célokat, s tesz meg mindent, hogy a külső viharok, belső feszültségek ellenére eredményes esztendőt zárjunk 1983-ban is. Ehhez kívánok erőt, egészséget, s nem utolsósorban jó kedvvel végzett munkát, boldog új esztendőt megyénk lakosságának.
