Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-30 / 305. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. december 30. BIZALOMMAL KÉRNEK, JAVASOLNAK Nem aprísái; helyi politika Mi mindennel foglalkozik egy nagyközségi pártbizott­ság? Az élet szinte minden területével — ez tűnt ki a baktalórántházi pártbizottsá­gon folytatott beszélgeté­sünkből. Nappal égő * villany Néhány példa: a benzin árának emelése előtti napon például a pártbizottság titká­rának telefonált egy aggódó baktalórántházi lakos: „A benzinkútnál egyesek ötszáz, meg ezerliternyi hordókkal állnak sorba. Intézkedni kel­lene, mert majd nem jut ben­zin azoknak, akik csak har­minc litert szeretnének tan­kolni”. Az egyik társközség­ben, Nyírkércsen nemrég az utcán állították meg a párt- bizottság titkárát: „Napok óta ég a villany a falu utcá­in. Pazaroljuk az áramot”. Mindkét ügyben intézkedés született. Ivóvíz a telekre Anorák Svájcba Nemcsak közérdekű témák­kal, ügyes-bajos dolgaikkal is bizalommal fordulnak az emberek a pártbizottsághoz. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tanács iránt nincse­nek bizalommal. Csak sokan azt remélik, hogy ügyük po­litikai ügyként is kezelhető. S való igaz, hogy sok ma­gánügy a helyi politika szer­ves része. A pártbizottság az illetékességről sohasem vitá­zik, ámbár szükséges eset­ben megkérdezik: „Volt-e már a tanácson?” S ha nem volt, az ügy akkor is felkerül a pártbizottság úgynevezett panaszfelvételi lapjára. Em­lékeztetője, nyoma marad az ügynek, még akkor is, ha az érdemi elintézés a tanácsra, vagy másra vár. A párt és a tanács együtt­működésére, közös gondol­kodására talán a következő példa a legjellemzőbb. Egy férfi így panaszkodott a párt- bizottságon : „A cigánytele­pen nem tudunk inni, mosa­kodni, mert nincs víz. Néha világítani sem tudunk, mert a boltban nincs petró”. Rö­viddel később a párttitkár és a tanácselnök együtt ment a telepre, megvizsgálták a le­hetőségeket, s azóta a telepet rákapcsolták a vezetékes ivó- vízhálózatra. A helyi ÁFÉSZ-nek pedig jelezték: több petróleumra van szük­ség. A személyes kopogtatás, a telefon mellett a levél is érintkezési forma a lakosság és a pártbizottság között. A nyíribronyiak levélben pa­naszkodtak a Volán menet­rendjére. Ezt követően némi­leg módosították a menetren­det, jobb a közhangulat a fa­luban. A megfáradt ingázó Természetes, hogy az egyé­ni ügyek elintézése is sokat számít. Néha nehéz is megkü­lönböztetni, hogy egy ügy meddig egyéni és mettől köz­érdekű. A baktalórántházi bölcsőde szakszervezeti bizal­mija például azzal jött pa­naszra, hogy a bölcsőde dol­gozóinak maroknyi csoportja év végén nem kapja meg a szokásos jutalmat. Kizáró té­nyező nem volt, így a pártbi­zottság közbenjárására az úgynevezett tanácsi pénzma­radványból a bölcsődei dol­gozók mégis jutalmat kap­tak. A teljesen egyéni pana­szok között említhető, hogy egy pesti ingázásba belefá­radt munkás itthon szeretett volna elhelyezkedni. A párt- bizottság közbenjárására megfelelő munkát kapott a tsz-ben. Egy jogszabályok­ban járatlan idősebb férfi csupán tanácsot kért (és ka­pott) munkaügyi vitájának elintézéséhez. Egy idős asz- szony nem kapott szociális segélyt, igaz, ebben ő is „lu­das” volt. Mert a pártbizott­ságon részletesebben ismer­tette helyzetét mint a taná­cson. Lényeg az, hogy később segélyhez jutott. Hogy a nagyközség állam­polgárai bizalommal fordul­nak a pártbizottsághoz, az elsősorban a jó tömegkapcso­latoknak köszönhető. A párt- bizottság tagjai a pártbizott­ságban képviselik a nagyköz­ségben lakók minden réte­gét, valamennyi fontosabb munkahelyét. N. L. Az időszámítás-dióhéjban A baktalórántházi VER- TISZ Szövetkezetben svájci és holland exportra készíte­nek gyermekanorákot, illet­ve kétrészes, női kabáto­kat. (Császár Csaba felvé­tele) Kedves szokás a lapokban, hogy az óév végén vagy az új esztendő elején ismertetik a naptár történetét. De va­jon ismerjük-e az időszámí­tások történetét? Elkalauzol­juk most olvasóinkat a vég­telen és megállíthatatlan idő birodalmába. Bemutatjuk a történelem által használatos néhány időszámítást. Az időszámítás (éra) az éveknek egy meghatározott időponttól (epochától) számí­tott sora. Az olimpiászok szerinti idő­számítás. Az első olimpiai győztesnek, Koroibosznak ne­vét i. e. 776. július 8-án je­gyezték fel, s ez a nap lett az antik görög időszámítás kezdő napja. Az olimpiai já­tékokat négyévenként rendez­ték, a két olimpia közötti négyéves időszakot pedig olimpiásznak nevezték. 776 volt tehát az I. olimpiász 1. éve, ezt követte az I. olimpi­ász 2., 3., 4. éve, majd a II. olimpiász 1., 2., 3., 4. éve és így tovább. Az olimpiászok szerinti időszámítás Eratoszthenész (i. e. 275—191) nevéhez fűző­dik. Az utolsó, a 293. olim­piai játékot i. sz. 393-ban ren­dezték. I. Theodosius 394-ben végleg megszüntette őket, és ezzel történelmi emlék lett az olimpiászi időszámítás. A római birodalomban két­féle időszámítás járta. Az egyik i. e. I. sz.-ban kelet­kezett, és Terentius Varró po­lihisztor nevéhez fűződik, ő a város (Róma) alapításától (ab űrbe condita) számlálta az éveket. Róma alapítását i. e. 753. április 21-re tette. Ezt az időszámítást leginkább a tudósok használták. Titus Li- vius (i. e. 59. — i. sz. 17.) ab űrbe condita, a város alapí­tásától kezdi nagy történeti művét. A keresztény időszámítás. A tárgyalóteremből Családi háború — halállal Jó szakmája van — autó­fényező, — mégis alkalmi munkásként tartja a család­ját Zvara István 28 éves nyíregyházi Lakos. Zvara tíz éve kötött házasságot felesé­gével, s akkor költözött apó- sáékhoz, Kovács József há­zába. Nem volt különösebb baj az együttéléssel, ám két évvel ezelőtt Zvara italozni kezdett, s ittasan kötözkö- dött mindenkivel, tört és zú­zott, kizavart mindenkit a házból... Természetesen ettől kezdve megromlott a viszony az após és a veje között. Időnként Kovács József is leittasadott, s összeszólalkoztak, kölcsö­nösen sértegették egymást. Július 7-én reggel Zvara készen lett egy autó fényezé­sével, s a tulajdonosa meg­hívta a közeli büfébe. A fe­lesége utánament, hívta ha­za, de Zvara ezt rossz né­ven vette. Otthon össze is vesztek a feleségével, az asz- szony a szemére hányta, hogy iszik, ahelyett, hogy dolgoz­na, ráadásul a pénz is keve­sebb, mint amire számított. A végén Zvara egy sörös­üveggel csapta fejbe a fele­ségét és az udvaron dulakod­tak. Zvara anyósa beleszólt a meghitt családi perpatvar­ba, ezért a férfi rátámadott, hogy „most te következel!” Kovácsné megijedt, és a fér­jéhez szaladt védelemért, aki az udvar hátsó részében egy vas villával lucernát gyűj­tött. Kovács József a lányát is hívta magához. Zvara meghallotta az apó­sa kiáltását, elengedte a fe­leségét, s visszakiáltott az öregnek, hogy majd ő megy oda. És szaladt is az udvar hátsó része felé. Amikor az apósa közelébe ért, kölcsö­nösen sértegették egymást, és Zvara — puszta kézzel ugyan —, de támadólag kö­zeledett az apósa felé. Ko­vács József a villával Zvara felé döfködve igyekezett megakadályozni, hogy a ve­je a közelébe kerüljön. Hát­rálás közben csapkodott a villával, jelentéktelen sé­rülést okozva Zvarának, vi­szont a villa nyele eltört, mert a földre csapott vele. Ezután Zvara elkapta az immár veszélytelen nyelet, és ököllel többször fejbe ütötte az apósát. Az ütések­től az öreg előbb térdreesett, majd a földre került. Zvara fölállította, majd hátba vág­ta, hogy ismét elesett. Kovács József ezután a kert hátsó kijáratán át Bur- zán Istvánné lakása elé ment, ahová a felesége is mene­kült korábban. Fájlalta a vállát, s panaszkodott, hogy nagyon összeverte a veje. A felesége telefonált a rend­őröknek, s Kovács József azoknak is azt mondta, hogy őt a veje megrúgdosta. Dél­után három órakor szállítot­ták kórházba, megműtötték, de a koponya kemény burka alatti vérzés, illetve a hozzá járuló szövődmények követ­keztében július 31-én meg­halt. Zvara a bűnösségét elis­merte a bíróságon, bár azt állította, hogy az apósa tá­madt őrá a villával. Ezt a szemtanúk megcáfolták. A Nyíregyházi Megyei Bí­róság dr. Rajka Sándor ta­nácsa Zvarát halált okozó testi sértés miatt három év börtönre büntette, két évre eltiltotta a közügyektől és alkoholizmusa miatt elren­delte kényszergyógyítását. Az ítélet nem jogerős. (ts) Ezt az érát, amely Krisztus születésétől számlálja az éve­ket, Dionysius Exiguus ró­mai apát dolgozta ki és ve­zette be í. sz. 525-ben. Az alexandriai Kürillosz már ko­rábban 531-ig számította ki, mely évben, mely napra fog esni a húsvét, Dionysius Exi­guus még további 95 eszten­dőre foglalta táblázatba hús­vét vasárnapját. Az apát meg­állapította azt is, hogy az el­ső húsvét, tehát Krisztus bib­liai feltámadásának napja a 30. év márciusának 25-e. Krisztus ekkor 30 éves volt, s ebből következtetve a ke­resztény időszámítás kezdő pontjául a varrói éra, azaz ab űrbe condita 754. év, az i. sz. 1. év január 1-ét tette. Krisztus születésének napja a kialakult hagyomány sze­rint december 25. Azt az évet, amelyben született i. e. 1., az ezt követőt az i. sz. 1. évnek nevezzük. Ez az időszámítás a nyuga­ti keresztény világban a X. sz.-ra terjedt el annak kö­vetkeztében, hogy Nagy Ká­roly kancelláriája bevezette az e szerint való keltezést. A Diocletianus-féle időszá­mítás. Kezdete i. sz. 284. augusztus 29., Diocletianus trónra lépésének napja. Ez az éra a keresztény világban eléggé elterjedt. A koptok a mai napig használják. A mártírok érájának is neve­zik emlékeztetőül a diocletia- nusi keresztényüldözésekre. A mohamedán éra. Kezdő időpontja 622. július 15., a hidzsra, a menekülés, a fu­tás napja, amelyen Moha­med ellenségeitől szorongatva Mekkából Medinába mene­kült. A mohamedán időszá­mítást Mohamed második utóda, Omár kalifa (630—644) vezette be. Az arab hódítás­sal terjedt el a Közel-Kele­ten. Líbiában Mohamed ha­lálától (632.) számlálják az éveket. A keleti kereszténység kö­rében két világéra is járta a középkorban. Az alexandriai világérát i. e. 400-ban Pano- dórosz szerzetes szerkesztette, és kezdő pontjául az i. e. 5493. év augusztus 29-ét tette. A bizánci világéra a teremtés kezdő napját 5509. szeptember 1-re teszi. E szerint számlál­ták az éveket a bizánci biro­dalomban a X. század óta. Ezt vette át a kijevi orosz állam is. Nagy Péter vezette be 1700-ban a Krisztus születé­sétől számoló érát. A ma használatos érák kö­zül a keresztény időszámítás a legáltalánosabb. A nemzet­közi kapcsolatokban is e sze­rint kelteznek. O. Sz. Érdekességek a nagyvilágból „SZUPERCSUKA”. Egy maxiérdekesség: ez a 68-os méretű (!) cipő nem valamelyik különösen nagy lábon élő milliomos számára ké­szült, hanem a frankfurti cipőmúzeum egyik büszkesége. MINI ES MAXI. Nemcsak a Ma­gyar Televízió műsorára tűz­ték a furcsa elsőségeket. A ké­pünkön balra látható férfiú, a nyugatnémet Erhard Weller pél­dául a világ legmagasabb, 238 centis embereként szerepelt. Az az alig látbató mütyür pedig, amelyet a kezében tart, a vi­lág legkisebb kerékpárja, a svájci Reinhard Frischknecht (jobbra) készítménye. BÁTORSÁG... sőt, azt a el­met is adhatnánk képünknek: vakmerőség. Hisz’ milyen más jelző is illene erre a New Orleans-i cirmosra, amelyik épp az „Óvakodjunk a kutyáktól” feliratú táblán csücsül, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga vol­na?!? HULLAMVASOT-ORULET. Nem mindennapi próbatételre, a hul­lámvasutazás világrekordjának megdöntésére vállalkozott egy 24 esztendős New York-i jogászhallgató, Richard Rodriguez az NSZK- beli Hassloch vidámparkjában. Célja a szokásos volt — bekerül­ni a Gulness Rekordok könyvébe, 318 órás teljesítményével (órán­ként mindössze ötperces szünettel). A hullámvasút többszörös csavarjai, képeinken is látható nyaktörő szakaszai bizonyítják: feladata nem volt „gyerekjáték". ELTŰNT VtZESES. Több ezres tömeg gyűlt össze a brazíliai Gua- Jlra városkában, hogy meggyászolja a vUág egyik legismertebb vízesésének, a Sete Quedas-nak „halálát”. Az Itaipu folyón felépí­tett vízi erőmű üzembe helyezése után ugyanis eltűnt — a vízhoza­mot tekintve — földünk egyik legnagyobb vízesése. A zuhata- got a helyi indián temetési szertartások szerint gyászolták meg, indián tőrzsfönöknek kijáró gyászszertartással búcsúztatták el. A ceremónia egyben a környezetvédők tiltakozó megmozdulása is volt, akik évek óta — végül is sikertelenül — próbálták megaka­dályozni a szintén világelsőségre számot tartó vízi erőmű (képün­kön) felépítését és átadását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom