Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-23 / 301. szám

1982. december 23. Kelet-Magyarorazág 3 Ne általában „MÉGISCSAK TŰRHE­TETLEN, hogy hibás minő­ségű alapanyagot szállíta­nak. Ebből nyilván nem le­het első osztályú szinten dolgozni — háborogtak az egyik cipőipari üzemben. „Tehetünk mi arról, hogy akadozott az alkatrészellá­tás? Ott álltak a nagy ér­tékű gépeink, nem tudtuk kihasználni őket” — do­hogtak egy termelőszövet­kezetben, amikor a gyen­gébb eredményekről kér­dezték őket. Megszaporodtak a gazda­sági tanácskozások, érté­kelések az utóbbi napok­ban. Ilyenkor, az év vége táján természetes dolgok ezek, hiszen kell a reális számvetés, szükséges a mérleg megvonása ahhoz, hogy olyan terveket készít­senek az új esztendőre, amelyek megállják a helyű­ket. Különböző fórumokon, párt-, szakszervezeti és gazdasági megbeszéléseken hallathatják szavukat mun­kások és vezetők. Általában meg is teszik, de néhány helyen valóban szerepel ez a bűvös szó: általában. Ugyanis amíg az eredmé­nyekről beszélnek, addig nincs gond a pontos felso­rolással, de amikor a hi­bákról esik szó, a nehéz helyzet okait kell kutatni, akkor már több az általá­nosság, nagyobb a ködösi- tés, mint amennyi szüksé­ges lenne. Nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy hasonló­képpen általában szóljunk az üzemekről. Azonban meg kell jegyezni, hogy a rossz példák emlegetése nem akarja egy-egy üzem elmarasztalását jelezni, in­kább felhívás arra, hogy a pontosabb fogalmazás, a főleg a tennivalók megha­tározása az, ami a változta­tást meghozhatja. A cipő­ipari példánál maradván a Szabolcs Cipőgyárnak vol­tak gondjai az utóbbi idő­ben a minőséggel. Csak­hogy ugyanezt, ugyanígy elmondhatták volna a szin­tén exportra termelő nagy- kállói szövetkezetben is, hiszen azonos bőrgyáraktól vásárolják az alapanyagot. Bizony-bizony nem árt ilyenkor az önvizsgálat, de a tájékozódás sem, meg­kérdezni a másikat, mit tesz a minőséget kétségte­lenül rontó rossz alapanyag esetében. Termelőszövetke­zeti példánk egyik alanya v pedig a vasmegyeri Micsu­rin lehet, ahol a betakarí­tásnak a tervei szebbek voltak, mint a valóság. De említhetjük a napkori Kos­suth Termelőszövetkezetet is, ahol a nagyralátó ter­veket zökkentette ki az ér­tékesítés valósága a túlzott elégedettségből. A kereske­delmi ellátás utóbbi időben tapasztalt hiányosságainak egy részénél pedig felelős megyei szerveknek kellett kritikusan megállapítaniuk, hogy a kis- és nagykeres­kedelmi vállalatok, szövet­kezetek jócskán ludasok az alapvető cikkek rossz el­osztásában. AZ IRÁNYMUTATÁS KONKRÉT, a népgazdaság vagy a megye egészére szól. Ennek az irányzatait, a megteendő intézkedéseket viszont nem lehet másként „lefordítani” az üzemek nyelvére, mint hasonló konkrétsággal. Kinek-ki- nek tudnia kell a maga feladatát, s annak ismereté­ben megkezdeni a cselek­vést. S ha az így történik, * akkor nem általában be­szélhetünk jó célokról, ha­nem helyben tudja munkás és vezető, beosztott és irá­nyító, hogy neki milyen lehetőségei vannak, mi­lyen intézkedéseket kell tennie a jobb munka érde­kében. A jobbhoz persze nem elég emlegetni a változó gazdasági viszonyokat. Még inkább fontos hangsúlyoz­ni a gondolkodást, hogy az irányelvekben rögzítette­ket mindenki a maga vi­szonyaira alkalmazza. Ugyanis — szintén megyei példáknál maradva — ál­talában lehet ösztönözni az intenzív gazdálkodás foko­zására, azonban ennek nem mond ellent Fehérgyarma­ton a foglalkoztatási gon­dok megoldására új üzemek telepítése az Ipari Műszer­gyár vagy a MEKOFÉM szövetkezet részéről. Üjfe- hértön a gyapjúszövőben dolgozók ötletein is múlik, hogy az idén kevesebb ren­delést új termékek beveze­tésével mennyire tudják el­lensúlyozni. VAGYIS KIMUTATHA­TÓ, hogy minden munka­hely a maga viszonyaira kell, hogy alkalmazza a gazdálkodási lehetőségeit, s nem várhatja „felülről” a megoldást. Lányi Botond _________________________________/ Márkaszerviz Nyíregyházán Szervezik az EUTASZ-t Az Elekterfém szövetkeze­tei úgy ismerik a megyében, mint az ipari és háztartási hűtők, a híradástechnikai ké­szülékek, háztartási kisgépek egyik javítóbázisát. A szö­vetkezetből ez a szolgáltató részleg — mely a neonreklá­mok készítésével, javításával és karbantartásával is foglal­kozik — 1983. január 1-től kiválik, ELITÁSZ kisszövet­kezet néven. — Mikor napvilágot látott a kisszövetkezetek létrehozá­sát szabályozó rendelet, ak­kor határoztuk el az ELI- TÁSZ megszervezését — tá­jékoztat Endresz Miklós, aki mindeddig az Elekterfém osztályvezetője volt. — Hi­szen a megyében szükség van ezekre a szolgáltatásokra. Az Elekterfém nem tervezte ezek fejlesztését, mi pedig készü­lünk erre. Közel 90 ember — így a nyíregyházi hűtőgépszerviz, a jósavárosi, a Sóstói úti, va­lamint a kisvárdai, nyírbáto­ri, nagykállói és baktalóránt- házi javítórészleg dolgozói egyaránt csatlakoztak a vál­lalkozáshoz. — Boldogulásunk alapja a jó minőségű munka, a ha­táridők megtartása, s a szol­gáltatások körének bővítése — veszi át a szót Horváth Jenő, a nyíregyházi szolgálta­tóüzem vezetője. — A szere­lők továbbképzésével igyek­szünk lépést tartani a tech­nika fejlődésével. Szerződés­ben állunk a Lehel Hűtő­gépgyárral, melynek lényege az, hogy rövid határidőn be­lül vállaljuk a hűtők javítá­sát — garanciális időn tűi is. Vagyis a Lehel Hűtőgépgyár márkaszervize leszünk. Szó van arról is, hogy Nyíregy­házán, a Selyem utcában al­katrészbázist hoz létre a hű­tőgépgyár, ahol nemcsak az ELITÁSZ, hanem más szol­gáltatóegységek, s a lakosság is közvetlenül vásárolhat majd alkatrészeket. Mindez 1983-ban valósul meg. — Az országban sok hűtő­házat, hűtőtárolót szerelt az Elekterfém — folytatja End­resz Miklós. — Tervezzük, hógy a mezőgazdasági üze­mekkel szerződéseket kötünk a hűtőtárolók karbantartásá­ra, rekonstrukciójára. Sze­retnénk differenciálni a szolgáltatások díját, vagyis a díjakat úgy megállapítani, hogy arányban legyenek a költségekkel. (h) A BEAG UNI- VERSIL nyír­egyházi akusz­tikai gyárrész­leg elektromos Özemében szo­cialista export­ra készítenek oktató berende­zéseket. (Csá­szár Cs. felv.) EGYENSÚLYT TEREMTŐ ERŐ Varroda a falu szélén Atérve a szamos-hidon látni : itt szatmArban mar van becsülete a mel­lékterméknek. MINT MEGANNYI SÁTOR, SORAKOZNAK A VÉGTELENBE A KUKORICA­SZARBÓL RAKOTT CSUTKAKÜPOK. CSAK AZ A BAJ, MÉG NEM HORDTAK BE, KORBESZAN- TOTTÄK VALAMENNYIT. NABRADON AZTÄN mondtak, övék a csutka, ha lesz ra fu­var, MAJD BEHORDJAK. EZUTÁN KEVÉSSÉ AZ ÁLMÁRÓL BESZÉLTÜNK ÉS A PÁLINKÁ­RÓL. Almából jócskán termett. Van vele gond csak úgy, mint másutt. Pálinkát meg nem főz a tsz, mert ráfizet. — A tagok főznek — mondja az elnök — azoknak megéri, ha a tsz főz akkora az adó, hogy minden liter pálinkán harminc forint a veszteség ... Biztos munka, jó kereset Az irodában négyen ülünk, elnök, főkönyvelő, főmező­gazdász és én lejegyzem; Nábrádon lesz egy kis nye­reség. Köze volt ehhez a mel­léküzemágaknak is. Például a varrodának, amit mindjárt a község szélén észrevesz, meglát az ideérkező idegen. — Szükség volt rá — véle­kedik a főmezőgazdász, mert ma már csak a mezőgazda- sági termelésből nehéz meg­élni. A varrodát hamar tető alá hoztuk. A békéscsabai kötöttárugyárral kötöttünk szerződést bérmunkára. Jú­nius 15-én indult az üzem és most 71 asszonynak, lány­nak van biztos munkája, jó keresete. Kapóra jött a beszélgetés­hez, hogy volt a rádióban egy jegyzet, amelyben szin­tén a melléküzemágakról esett szó. Az illető úgy fo­galmazott, hogy az ipari munka a szövetkezetekben egyfajta stabilizátor szerepét tölti be. Kiegyenlíti, egyen­súlyozza a földművelés erő­sen veszteségre hajló mérle­gét. így igaz-e Nábrádon is? Értékmentő tevékenység — Mondhatjuk. Az ipari termelés jövedelmezőbb, mint a növénytermesztés vagy az állattenyésztés, de ez a fő feladatunk. Aztán a stabili­zátor jelzőt én azzal is ki­egészíteném, hogy a mellék­üzemág értékmentő tevé­kenység is lehet, mert mi idén nem csak varrodát épí­tettünk, de léüzemet is. 540 vagon almánk termett és ácsoknak, szerelőknek állan­dó munkát biztosítsanak? — Ha nálunk nincs elég munka, van másutt. Zömmel külső építést, szolgáltatást vállalunk. Dolgoztak az em­bereink Tunyogmatolcson, Kisarban is. Amire a nagy vállalatok nem hajlandók, azt elvégezzük. Például a felújításokat, vagy kislakás­építést. most bizony jócskán van mit feldolgozni. Nem hoz sokat, talán másfél milliót egy szezonban. Ezt is muszáj csinálni. Szó, szót követ és összeáll egy statisztika. A tsz-nek te­hát van varrodája, léüzeme, de van még faipara, láda­üzeme, van kőművesbrigád­ja és vannak szeszfőzdéi. Ipari munkát most rendsze­resen közel kétszáz ember végez. Ládából idén 100 ez­ret gyártottak, fagyapotból 40 vagonnal készült. De mit csinál az építőbrigád? Hát van annyi beruházása a tsz- nek, hogy kőműveseknek, F ejet hajtott már az ősz a tél előtt. A dombok között kanyargó földutak po­csolyái reggelre vékony jégtakarót húznak ma­gukra, s elmentek a ma­darak, üres a határ. Csak a varjak keringenek nagy csapatokban, még az embertől sem félnek, itt repkednek a házak között, Felsősóskúton. Az út jobbra fordul, s eltűnik a kő, jön a ho­mok, a kátyú. Itt, a szél­ső ház kapuján tábla; * „Nagyközségi könyvtár fiókkönyvtára”. Nyom­juk a csengőt, — mert az is van — senki. Nagy sokára jön elő valahon­nan a kertből a gazda, Sztankó András nyugdí­jas lakatosmester, ö most a sóskúti könyvtá­ros, pontosabban a fele­sége, de ő most bent in­téz valamit Nyírteleken, az emberre maradt hát minden: a porta, a jó­szág, meg a könyvtár. A könyvtár, mely az előszobában székel, s olyan írókat kínál, mint Jókai, Greene, Illyés, Zola, Zalka meg Thomas Mann. De van itt könyv mesékkel, meg politikai alapismeretekkel teli, s ha valakinek Afrikába támad utazni kedve, hát válogathat az útleírások között. Sztankó András kész­séges, szívesen beszél a saját és a körötte élő tanyasi emberek életé­ről. S mi szívesen hall­gatjuk, hiszen annyi rosszat hall az ember a pusztuló falvakról, az elhanyagolt települések­ről. Gazdánk meg azt mondja: — Ä város, Nyíregy­háza még tíz kilométer­re sincs, húsz-harminc éve mégis úgy éltünk itt, mint a világ végén. Most? Nyírteleken át megépült a kövesút, az isten tudja, hányszor fordul a busz napjában. Aki csak fiatal, mind bent dolgozik a város­ban, én is oda jártam a TIGÁZ-hoz. Motorral! Olcsó volt a benzin. Az­tán jött az infarktus, majd a nyugdíj.*. — Nem unatkozik eb­ben a nagy csendben? — Én!? Hát itt a könyvtár, a jószágok, meg a kert szőlővel. Tudják milyen borom van nekem? No, várja­nak! — indul, s már Gesztus? A szocialista brigádve­zetők fóruma az egyik legfontosabb törvé­nyes eszköze az üzemi, a munkahelyi demokrácia ér­vényesülésének . Kormányrendelet írja elő: évente legalább kétszer kö­telesek asztal mellé ülni a gazdasági vezetők, a szocia­lista brigádok vezetőivel. Ha az igazgató, a helyi párt- és társadalmi vezetés felismeri e fontos fórumok szerepét és jelentőségét, úgy igényli is a közös elmélkedést, a segít­séget. Mi tartozik, a szocialista brigádvezetők fórumára? Emlékeztetőül idézzük a kormányrendeletből: a ta­nácskozás joga a szocialista munkaverseny-vállalások irá­nyításának meghatározása, a versenymozgalom eredmé­nyeinek értékelése, a szocia­lista brigádkitüntetések és jutalmak odaítélése, a mun­kavégzés hatékonyságának növelését elősegítő módsze­rek eldöntése. Sok üzemünkben ez a „be­leszólás” eredményezte, hogy a jövő évi szocialista mun­kaverseny a takarékosságot, az exportot, a hatékony gaz­dálkodás teendőit ajánlotta a dolgozó kollektívák, brigá­dok figyelmébe. Nem gesztus tehát a veze­tés részéről e fórumok össze­hívása. hanem kötelesség. hozza is a lopónyi arany­sárga saszlát. — Kóstol­ják, ne féljenek, nem mennek tőle a falnak. Valahol hátul az ólak­ban malacok sírnak, a gazda vödröt fog, megy etetni. Közben arról be­szél, hogy három disz­nót hizlal az idén, de az egyik az unokájáé. A kis malackát — azóta már jó másfél mázsás — még a tavaszon hozta a fiú, hogy „itt van nagy­apám, hizlalja meg, mert motort akarok venni az árából”. — Én meg azt mond­tam, rendben van fiam, így legalább többet jösz majd hozzám — nevet a gazda. — Bár, hogy le­kopogjam, itt vannak minden hét végén, a ve- jem nagyon szereti a kerti munkát. — András, itthon vagy!? — kiált valaki az utcáról. — Kéne né­hány könyv! Idősebb asszony ara­szol végig a járdán, hó­na alatt jó néhány kö­tet. Negyedóra, s már megy is, felpakolva egy hónapra való olvasniva­lóval. P éntek van, s mi tudjuk, hivatalo­san csak kedden tart nyitva a könyvtár. De hát mivé is lenne a világ, ha tartanánk min­denféle szabályt! Pláne itt, a sóskúti könyvtár­ban. B. G. A „mellékes" Négyezer-egyszáz hektá­ron gazdálkodik a nábrádi Szikra Termelőszövetkezet. Jó termésük volt az idén bú­zából, kukoricából, almából, de szépen jövedelmezett az aprómagtermesztés is. Nem rossz az állattenyésztés sem. Mégis gondban lennének, ha nincs a „mellékes”, az ipari termelés, amely ha lassan is, de honosodik, gyökereket ereszt a nábrádi, a szatmári sáros talajon is. Seres Ernő A sóskúti könyv­tárban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom