Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-19 / 298. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. december 19. Tömegtüntetésekre került sor Angliában az amerikai rakétatdepitési tervek ellen. Képün­kön: 12 ezer brit ne alkotott 14 kilométeres élő sorfalat a greenhami légitámaszpont körül a cirkálórakéták miatti tiltakozásul. V___________________________ A HÉT — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: A lengyel SZEJM megkezdi a vitát a szükségállapot törvé­nyek felfüggesztéséről, Jaruzelski beszéde — A jobboldali pártok visszaszorulása a portugál helyi választásokon KEDD: Tárgyalások és előzetes megállapodás a PFSZ valamint Jor­dánia között, belső viták a palesztin mozgalomban — A Gö­rög Kommunista Párt kongresszusa — Provokációk Nicaragua ellen SZERDA: Megnyitják a Gibraltár és Spanyolország közötti határt — Púja Frigyes római tárgyalásai, külügyminiszterünket fo­gadja II. János Pál pápa is — Az amerikai külügyminiszter folytatja európai körútját korlatban, hogyan lehetne azt a tárgyalási praktikákkal megváltoztatni? Bécsbennem lenne boszorkányság a meg­egyezés, csupán egy valami szükségeltetik hozzá, komoly tárgyalási szándék és a köl­csönös biztonsági érdekek fi­gyelembe vétele az Egyesült Államok, s a NATO részéről is. CSÜTÖRTÖK: Befejeződik a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások 28. fordulója — A közalkalmazottak általános sztrájkja Ja­pánban — Pártkonferencia Bukarestben — A vietnami kül­ügyminiszter Indiában O Milyen eredményre ve­zettek a jordániai—pa­lesztin tárgyalások? PÉNTEK: Kohl kancellár kormánya leszavaztatja magát, hogy meg­nyissa az utat a rendkívüli választásokhoz — Tömegtüntetés Buenos Airesben SZOMBAT: Utolsó előkészületek a hamburgi tartományi választá­sokra — A szenátus, bizonyos fenntartásokkal, elfogadja Reagan kompromisszumos MX-programját — Nyilatkozatok a vasárnap kezdődd OPEC-ülés előtt Á hét három kérdése O Mit jelent a nyugatné­met kormány önbukta­tása? Tekervényesek az NSZK, alkotmányként szolgáló alap­törvényének útjai. Nem teszik lehetővé például a parlament egyszerű feloszlatását, rend­kívüli választások kiírását, mindez csak bonyolult bizal­matlansági vita után lehetsé­ges. Alighanem a wecmari idők rossz tapasztalatai su­gallták a biztosítékok beépí­tését, a politikai küzdelem je­lenlegi szakaszában viszont valamennyi parlamenti párt megegyezése vált szükségessé ahhoz, hogy valamiképpen át­hidalják a jogi akadályokat. Ez végül is önbuktatással sikerült, a különben biztos tölbbséggél rendelkező, s for­mailag 1984 őszéig kormány- képes Kohl-kabinet leszavaz­tatta magát, így, minden va­lószínűség szerint, március 6-án — az NSZK történeté­ben először — rendkívüli vá­lasztásokat tartanak. A sors iróniája, hogy va­lamennyi párt saját követe­lésének, illetve ígéretének foglya volt, s erkölcsi kény­szert érezhetett az új válasz­tások kiírására. Az NSZK közvéleményében ugyanis rendkívül nagy ellenérzést keltett a szabaddemorakták pálfordulása és a sokak által „alkotmányos puccsnak” ne­vezett kormányváltás. A rendkívüli választások bi­zonytalansági tényezője vi­szont kockázatokat rejt ma­gában minden politikai erő számára. Ha az uniópártok aibszolút többséget kapnának, az alkancellárságot és kül­ügyiminiszterséget Strauss kérhetné magának, ezzel azonban Kohl kancellár sze­mélyes helyzete is gyengül­hetne. Amennyiben a koalíci­ós partnert kell keresni, ki legyen az, hiszen könnyen le­het, hogy a szabaddemokra­ták számára politikai öngyil­kosságot jelentett az átállás és kiesnek a következő Bun­destagból. Az előrejelzések szerint a „zöldek” inkább be­kerülhetnék, noha elképzelhe­tő, hogy a választók megret­tennek egy labilis parlament­től, s végül csak a két nagy pártot juttatják mandátum­hoz. De a szociáldemokraták kilátásai sem mindenben ró­zsásak. Schmidt visszalépése mínusz százalékokat jelenthet s változatlanul visszaütnek a párt következetlenségei, pél­dául a vezetés egy része tá­mogatta és támogatja az eurorakéták telepítését. © Mi a helyzet a bécsi haderő-csökkentési tár­gyalások újabb fordulója után? A bécsi haderő-csökkenté­si tárgyalásokon immár ki­lencedik éve folynak az ér­demi tárgyalások: a hét csü­törtökjén, a 326. összejövetel­lel, befejeződött a huszon­nyolcadik forduló. Megegye­zés nem történt, minden elő­relépés elmaradt. A helyzet mégsem olyan egyszerű, hogy megeléged­hetnénk a sommás negatív ítélettel. Bécsben ugyanis minden készen áll egy köl­csönösen előnyös megállapo­dásra. A NATO hét, vala­mint a Varsói Szerződés négy tagja (nyolc másik ország, közte hazánk különleges ta­nácskozási státusszal vesz részt a megbeszéléseken) ab­ban már egyezségre jutott, hogy a közép-európai straté­giai térségben a két szövet­séghez tartozó erőket 900— 900 ezer főben kell maximál­ni, oly módon, hogy a száraz­földi erők létszámának felső határa 700—700 ezer, a légi­erőké 200—200 ezer legyen, míg a haditengerészet kiesik a csökkentés hatálya alól. (A jelzett térség egyébként az NSZK és a Benelux-or- szágok területe, valamint az ott állomásozó, amerikai, ka­nadai és brit haderők: a má­sik oldalon az NDK, Len­gyelország és Csehszlovákia területe s az ott tartózkodó szovjet egységek.) A csök­kentés több ütemben történ­ne. Mi gátolja akkor a további haladást? Az, hogy három éve folyik a vita a létszámada­tokról. A NATO és a Varsói Szerződés hivatalos bejelen­tése alapján 980—990 ezer katonája van egy-egy szövet­ségnek a térségben. A NATO azonban magasabb varsói lét­számról beszél, anélkül, hogy ezt bármiképpen indokolta volna. Atlanti oldalról ezért a Varsói Szerződés 260- ezer katonájának leszerelését kö­vetelik 90 ezer NATO-kato- nával szemben. Magyarán: ismét csak az egyoldalú előnyökre való tö­rekvés, akár csak a genfi páros tárgyalásokon az euro­rakéták és stratégiai fegyver- rendszerek területén. Ám is­mét a többször elhangzott kérdés, ha egyszer a straté­giai egyensúly létrejött a gya­Karácsony előtt valószínű­leg Husszein jordániai király lesz a Fehér Ház utolsó ma­gas rangú vendége. Kedden kezdi meg tárgyalásait Was­hingtonban, miután előzőleg az Arab Liga delegációját vezette Moszkvában és Pe- kingben. Az elmúlt hetek intenzív arabközi megbeszélései, min­denekelőtt a jordániai—pa­lesztin párbeszéd arra irá­nyult, hogy meghatározzák az uralkodó politikai útipoggyá­szának tartalmát. Jordánia ugyanis kulcsszerepet tölthet be a palesztin probléma ren­dezésében, ami nélkül lehe­tetlen a közel-keleti válság megoldása. Tömören összegezve, ma három javaslat fekszik az asz­talon a palesztin kérdést il­letően. A Begin—Sáron féle izraeli vezetés elzárkózik minden területi engedmény elől, sőt gyarapítja a telepü­léseket a megszállt Cisz-Jor­dániában és Gazában. így legfeljebb homályos palesztin autonómiára hajlandó, Izrae­len belül. A fez-i arab béke­terv, s ezzel lényegében ösz- szecseng a szovjet rendezési elképzelés is, független pa­lesztin állam mellett száll sík­ra. Izrael 1967. június 4-i hatá­rain kívül s az önálló Palesz­tina különleges kapcsolatokat létesíthetne Jordániával. A Reagan-terv elveti a függet­len Palesztinát s értelemsze­rűen az izraeliek visszavo­nulása után, jordániai—pa­lesztin konföderációt javasol, lényegében jordániai keretek között. A PFSZ diplomáciája nincs (könnyű helyzetben. Az. első lépés ugyanis a megszállás felszámolása, ez viszont ma aligha lehetséges amerikai nyomás nélkül, ha Washing­ton egyáltalán hajlandó erre. Arafat nyilván ezért nem ve­tette el mindenestől a Rea- gan-tervet, noha erőteljesen bírálta azt. A PFSZ elnöke több ízben tárgyalásokat foly­tatott Husszein királlyal. Ezek során egyetértett az államszövetséggel, de oly mó­don, hogy az államok szövet­sége legyen, tehát alakuljon meg egy önálló palesztin ál­lam. A felszabadítási szerve­zet radikális tagcsoportjai azonban ellenzik a Jordániá­val folytatott, ilyen jellegű tárgyalásokat. A hírek ellentmondóak: a jelentések palesztin—jordá­niai elvi megegyezésről szól­nak, de annak részleteit nem közölték, s a palesztinok nem fogadták el egységesen. Ne­héz lenne felmérni, mit tar­talmaz Husszein poggyásza, s mit szólnak hozzá Washing­tonban. Amikor a Reagan­iemet — amely ebben a for­májában nem tetszik az izra­eli vezetésnek — esetleg vég­re is kellene hajtani... Réti Ervin OROSZORSZÁG/ Szocialista Szövetségi Szovjet Köztársaság Azért nevezik szövetségi köztársaságnak, mert 16 autonóm köztársaságot, 5 autonóm területet és 10 nemzetiségi körzetet foglal magában. 139 és fél millió ember lakja. Átfoghatatlanul nagy területe több mint 17 millió négyzetkilométer —, ami a Szov­jetunió területének háromnegyede, földünk lakott területének körülbelül egynyolcad része. Ukrajna és a balti köztársaságok ha­táraitól a tízmillió négyzetkilométernyi Szi­bérián át a távol-keleti Kamcsatka-félszi­getig húzódik. Keleti határait a Csendes­óceán mossa. A szélsőségek országa, amely­hez az örök fagy birodalma éppúgy hozzá­tartozik, mint a 40 fokos hőség a déli kör­zetekben. Legészakibb autonóm köztársa­sága Jakutföld, amelynek hárommillió négyzetkilométernyi területén Európa egy- harmada elférne. Ide már különleges hő­mérők kellenek: a higanyszál néha mínusz 70 Celsius-fok alá süllyed, nyáron pedig plusz 36 Celsius-fok fölé emelkedik. Van­nak városai a Sarkkörön túl, amelyekben a téli éjszaka 45 napig tart. A híres orosz admirális, Sztyepán Makarov „Oroszország jeges-tengeri homlokzatának” nevezte Északot, amely Murmanszktól a hóviharos Csukcs-félszigetig terjed. Ez a terület nemcsak az örök fagy ha­zája, hanem a természet hatalmas nyers­anyagraktára. Található itt kőolaj, földgáz, szén, különféle ércek, amelyek kiaknázása nélkül az ország jövője elképzelhetetlen. Itt vannak a Szovjetunió leghatalmasabb folyói, végtelen erdők és halban gazdag tengerek. Napjainkban a Kola-félszigettől a Bering-szorosig terjedő vidék hatalmas építési területté változott: autóutak, kő­olaj- és földgázvezetékek épülnek, soka­sodnak a kikötők és az elektromos energiát termelő atom-, hő- és vízerőművek. „Ebben az országban, arra a kérdésre, „hol a kincs?”, bárki toppanthat a lábával: „Itt!” És ha elkezdenek ásni azon a he­lyen, valóban mesébe illő, óriási kincsre bukkannak” — írta egy utazó. Ma Nyugat- Szibériában egy év alatt több, mint 300 millió tonna kőolajat és 160 milliárd köb­méter földgázt termelnek ki. Az OSZSZSZK-ban, Novoszibirszk mel­lett épült fel az a tudósváros, amely ma a világ egyik legnagyobb tudományos köz­pontja. A Káma folyó partján létesült gyár pedig évente 150 ezer teherautót ad az or­szágnak. A KAMAZ gépkocsik ma pótolha­tatlanok a termésbetakarításnál, az ipari és építőipari szállításoknál. Az évszázad vasútvonala, a 3200 kilométer hosszú Baj- kál—Amur vasúti fővonal is az OSZSZSZK területén épül. Oroszországban van földünk legtisztább és legmélyebb vizű tava, az 1620 méter mély Bajkál-tó. Az Oroszországi SZSZSZK címere A köztársasághoz tartozik a nem fekete- földű övezet, ahol 61 millió ember él, a la­kosság 43,7 százaléka. Az övezet 11 ezer 400 ipari üzeme adja a köztársaság ipari ter­melésének csaknem a felét. 1476 város és ipari központ található itt, köztük olyan hatalmasak, mint Moszkva, Leningrád, Gorkij, Szverdlovszk és mások. A XI. ötéves tervben az övezet talajjaví­tási munkálataira 6 milliárd rubelt fordí­tanak. A tervek szerint 1,4 millió hektár művelhető területet adnak át mezőgazdasá­gi hasznosításra, 360 ezer hektárnyi terüle­ten építenek öntözőrendszereket. Századunk elején Oroszországban négy emberből három analfabéta volt, ma vi­szont a tudományos fejlődését tekintve a világon az egyik első helyet foglalja el. Az az ország, amely évszázadokig csupán szőr­mét, lent, kendert adott el, ma teherjáró hajókat, légibuszokat, elektronikus műsze­reket exportál. Így például a fél évszáza­dos Kuznyecki Kohászati Kombinát 200 acélmárkát és 500 különféle profilú és mé­retű hengerelt árut állít elő, ötezer szov­jet vállalatnak szállítja, 37 országba ex­portálja termékeit. Évente több mint 20 ezer tonna sínt szállít a Bajkál—Amur va­sútvonal építőinek. Hat évtized alatt az OSZSZSZK az egyik legfejlettebb ipari országgá vált, és a Szov­jetunió többi köztársaságával együtt meg­nyitotta a világűrbe vezető utat. A murmanszki kikő tő téli nappalai

Next

/
Oldalképek
Tartalom