Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-12 / 292. szám

8 Kelet-Magyarorsaág 1982. december 12, Súlyemelők Kézilabda VB Fináléjához érkezett a vm. női kézilabda-világbajnokság. A kis- döntőben, a 7—12. helyért érde­kelt csapatok szombati utolsó összecsapásai után vasárnap a „felsőházban”, azaz az 1—6. he­lyért körmérkőzést játszó együt­tesek is befejezik pontvadásza­tukat. A pénteki hidegzuhanyt köve­tően a sportág rajongói számára nem marad más kérdés, mintáz: miként érheti el minimális cél­kitűzését a magyar válogatott? Van-e realitása annak, hogy vé­gül mégis csak megszerezzék a lányok a bronzérmet, s vele az olimpiai szereplés jogát? E tekintetben talán csak a ri­deg számoktól lehet valami út­mutatást várni, no és természe­tesen az ellenfelek eddig muta­tott világbajnoki formájától. A magyar válogatott esélyei jelen­tősen megcsappantak, de a vég­ső szót természetesen csak va­sárnap délután, a pályán mond­ják majd ki az érdekeltek. A döntő 4., utolsó fordulójának részletes programja (mindhárom találkozó helyszíne a Budapest Sportcsarnok), 14,30 óra: Jugo­szlávia—NDK, 15,00 óra: Dél- Korea—Csehszlovákia. 16.30 óra: Magyarország—Szov­jetunió. A két régi, nagy rivális most kétségtelenül nem egyenlő reményekkel vághat neki a VB utolsó 60 percének. A kétszeres olimpiai bajnok szovjet csapat . ugyanis egyre javuló formában játszik, a magyarok viszont el­bizonytalanodtak. Az eddigi vi­lágbajnokságokon 1962-ben és 1975-ben magyar győzelem szüle­tett (12:10, 12:10), 1973-ban és 1978-ban viszont a szovjet gárda bizonyult jobbnak (12:20, 13:19). A ligha hitte bárki is, hogy a szabolcs-szat- máiri súlyemelők az idén túlszárnyalják tavalyi, sikerekben gazdag eszten­dejüket. Pedig ez történt, megyénk nehézatlétái bizo­nyították: a sportág egyik nagy bázisa körvonalazódik a Nyírségben! Ami külön öröm: nem csak nyíregyhá­zi, hanem a tiszavasvári, a kisvárdai, a mátészalkai, a nyírbátori, a nagykállói és a fehérgyarmati súlyemelők is egyre többet hallatnak magukról. Az 1982-es sikereket fém­jelzi, hogy jó néhányan a válogatott címeres mezében, nemzetközi versenyen is le­tették a szabolcsi súlyeme­lés névjegyét. A nyíregyhá­zi Molnár Miklós, Mészáros László, Gajdos László. Hamvai István, a kisvárdai Furár István nevét ma már a határokon túl is ismerik. Teljesítményüket, fejlődő­képességüket dicséri: a vi­lág élmezőnyéhez tartozó magyar súlyemelés szakem­berei számolnak velük, fi­gyelik őket az 1984-es olim­piai játékokra összeállitásra kerülő keretnél. Elismerésre méltó az is, hogy a vasutas sportegye­sületek között az NYVSSC súlyemelői ma már ver­senyképesek a Szombathe­lyi Haladás VSE-vel, a Deb­receni MVSC-vel és a töb­bi híres klubbal. Mi sem bi­zonyítja ezt ' jobban, mint az: a vasutasbajnokságról öt aranyérem került Nyír­egyházára, Ondi László, Hamvai István, Fülöp Béla, Makai István és Kassai László egyaránt első lett. Ami pedig a sportág or­szágos bajnokságait illeti: a nyújtott teljesítmények alapján összeállított rajtlis­tákra soha ennyi szabolcs- szatmári súlyemelő még nem került. A felnőttektől, az úttörőkig több, mint har­minc nyírségi fiút hívtak meg a versenyekre! ök pe­dig éltek a lehetőséggel, szépen csillogó érmekkel öregbítették mégyénk súly­emelősportjának jó hírét. Az utánpótlás-bajnokság­ban a nyíregyházi Molnár Miklós és a tiszavasvári Görög Péter ezüst-, a szin­tén NYVSSC-s Mészáros Miklós pedig bronzérmet szerzett. Az ifjúsági OB-n Hamvai István és Furár István lett országos bajnok. A fehérgyarmati Hernáczki János pedig bronzéremmel tért haza. A serdülők kö­zött a nyírbátori Batai Ár­pád végzett a dobogó har­madik fokán. A Nyíregyhá­zán megrendezett úttörő- bajnokságon is dicséretesen helytálltak a legkisebbek, a mátészalkai Juhász István harmadik, Alexa Mihály negyedik lett, az NYVSSC-s Mencsik László és Berencsi István bronzérmet vehetett át, Berták László pedig ötö­dik helyen zárt. A nagykál­lói Reményi Ferenc szintén felállhatott a dobogóra, a harmadik helyre. N agy siker volt az is, hogy az NB II-ben harmadik lett az NYVSSC gárdája. Ügy, hogy legjobbal .közül hár­mat is nélkülözött, katonai szolgálatok miatt. Még az ellenfelek is elismerték, ha Molnárék dobogóra léphet­nek, akár bajnok is lehetett volna a nyíregyházi gárda! A tavalyi és az idei ered­mények bizonyítják, érde­mes volt kiemelten kezelni megyénkben a súlyemelést. A tárgyi és a személyi fel­tételek javítását meghálál­ták az edzők, a versenyzők. Sőt, úgy is fogalmazhat­nánk, többet adtak annál, amit kaptak! Dicséret, elismerés érte! (b. d) Labdarúgóból sportszervező Kiváló társadalmi munkás Újsághír: a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa a Kiváló Társadalmi Munkáért, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa pe­dig a Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény ezüst fokoza­tát adományozta Bodnár János­nak, a megyei jégsportszövetség elnökének, a KPVDSZ sportbi­zottsági tagjának. A kitünteté­sekkel közel három évtizedes sportszervezői munkát ismertek el. — Tizennyolc éve vagyok a megyei jégsportszövetség elnöke — mutatkozott be Bodnár Já­nos. — Emellett megalakulásától tagja vagyok a KPVDSZ sport- bizottságának. Hétvégeken pedig a városi kispályás labdarúgó­bajnokság mérkőzésein működök közre, játékvezetőként. Munka­helyemen, a Nyíregyházi Kelet- Szövetkezeti Kereskedelmi Vál­lalatnál is szervezem a tömeg­sportot, mint sportfelelős. Azt hiszem, ezekután mondanom sem kell, hogy a szabad időm jelen­tős részét a testedzés, a sport •tölti ki. — Sportszeretetem egyébként régi keletű. Labdarúgó voltam, a Nyíregyházi Vasutas SC színei­ben tizenhét évig játszottam. If­júsági labdarúgóként csatár, majd felnőttként védő volt a szerep­köröm. A vasutassal megjártam az NB III-at is. A felszabadulás után Bánhidi Józsi bácsi irányítá­sával sokat dolgoztunk mi spor­tolók is azért, hogy a bombatöl­cséreket eltüntessük a focipá­lyánkról. Az első nagy siker 1945-höz fűződik, a vasút jubile­umi labdarúgótornáját mi nyer­tük Sátoraljaújhelyen. Egy fél­méter nagyságú serleggel tértünk haza. Focistaként voltam Keleti ifjúsági válogatott is. Persze nem csak a labdarúgás vonzott. Kö­zépiskolásként én képviseltem Nyíregyházát a budapesti gyors­korcsolya-bajnokságokon. Onnan a jég, a téli sportok szeretete. S, ha már a felsorolásoknál tar­tunk: több éven át voltam a nyíregyházi járási labdarúgó-szö­vetség játékvezetői testületének elnöke is. Az 59 éves sportvezető, a Ke­let-Szövetkezeti Kereskedelrhi Vállalat igazgatási és jogi osztá­BODNAR JANOS lyának helyettes vezetője, ma is fiatalos hévvel szervezi a külön­böző sporteseményeket. A téli sportok szerelmeseire az idén is gazdag program vár Bodnár Já­nos, valamint a szövetség többi aktivájának jfOoltából. — Nyíregyházin az idén is több korcsolyaversenyt rendezünk — sorolta. — Kabaláson pedig a sí- zők és a szánkózók versenyez­hetnek majd. A mi általunk szervezett viadalokon korhatár nincs, az óvodásoktól kezdve, az idősebb korosztályig mindenki indulhat. Rendezvényeinket per­sze nagyban befolyásolja az idő­járás. Ha nincs hideg, nincs jég, ha nem esik megfelelő vastag­ságú hótakaró, el kell halas2ta- nunk a programokat. Az időjá­rás egyébként a mi szövetsé­günket kellő rugalmasságúvá for­málta. Ha mondjuk pénteken reggelre jön meg a hó, mi egy nap alatt elintézünk mindent, szombaton és vasárnap már ver­senyezhetnek a sízők, a szánkó­zók. Persze mindez nem kis ál­dozatot követel szövetségünk tagjaitól. — Tavaly egyetlen téli rendez­vényünk sem maradt el. Mint­egy ezren vettek részt öt nagy versenyünkön. Reméljük, az idén még többen lesznek. A ha­ladó sízőknek komolyabb nehéz­ségű pályán is szervezünk ver­senyt. Az elmúlt évben Sátoral­jaújhelyen kétszer is találkoz­hattak. így lesz ez a mostani té­len is. Bodnár János a KPVDSZ sport- bizottsági tagjaként a kereske­delmi, pénzügyi és vendéglátó­ipari dolgozók tömegsportját is szervezi. A labdajátékokért fe­lel, egész évben folyamatosan rendezi a kézilabda, a röplabda és a kispályás labdarúgótorná­kat. Dicséretre méltó verseny- rendszert alakított ki, s így ja­nuártól, decemberig mindig van testedzési lehetősége a KPVDSZ- hez tartozó vállalatok, szövetke­zetek dolgozóinak. Nem kis része van abban, hogy munkahelyén ma már a dolgo­zók többsége sportol, rendszere­sen részt vesznek a KPVDSZ, a MÉSZÖV és a Skála Kupa via­dalain. Ott vannak az asztalite­nisz, az atlétika, a kézilabda, a labdarúgás, a röplabda, a sakk, a sportlövészet, az úszás sport- eseményein. Bodnár János valóban kiváló társadalmi munkát végez. ' Szebb tavaszunk lesz ? Beszélgetés dr. Magyar Györggyel, az NYVSSC NB I-es labdarúgócsapatá­nak vezető edzőjével — On mondta: két-három játé­kost igazolni kellene. Van-e je­lölt? Milyen szépen kezdődött! Az őszi idény nyitómérkőzé­sén, a válogatottakkal teletűzdelt Budapesti Honvéd ellen l:0-ra nyert az NYVSSC NB I-es labdarúgócsapata. Aztán a második fordulóban Újpesten tett ki magáért a gárda, ala­posan megizzasztva a sokszoros magyar bajnok Dózsát, amely csak nagy keservesen, egy potyaízű góllal tudott nyerni. Ki gondolta volna akkor, hogy a nyírségiek végül sereghajtóként zárják az őszt? Pedig ez lett a vége, a sza- bolcs-szatmári együttes — egészen a hajráig — végigbuk­dácsolta a szezont. Az utolsó négy találkozón szerencsére , összeszedte magát a csapat, kicsikarta azokat a pontokat, Többre kepesek: amelyek némi reményt adnak egy szebb tavasz várásához. — A szakosztály vezetése is megkérdezte ezt. A javaslatomat leadtam. Mielőtt azonban felesle­gesen nevekbe bocsátkoznék, hadd mondjam így: a szakosztályve­zetés foglalkozik minőségi cse­rékkel. Mindent meg is teszünk azok valóra váltásáért! Jó, vagy rossz átigazolások? — Mi okozta a gyenge szerep­lést? — kérdeztük dr. Magyar Györgyöt, az NYVSSC vezető ed­zőjét. — A sikertelenségnek sok ösz- szetevője van — kezdte beszél­getésünket a szakvezető. — De mielőtt megkezdjük a felsoro­lást, térjünk vissza az átigazo­lásra. Tudni kell, hogy ha 11 jó játékost igazolunk, még nem biztos, lesz-e jó csapatunk. Idő kell ahhoz, míg egy gárda össze- kovácsolódik, egységessé válik. Ezt előrebocsátva: egyértelművé vált az ősszel, hogy az NYVSSC- nek igen is szüksége volt ezekre az átigazolásokra. A hét új fiú­ból négy a várakozásnak meg­felelő teljesítményt nyújtott. Ezek: Szécsi, Varga János, Cse- pecz és Varga Attila. Az utóbbi ugyan nem sók bizonyítási lehe­tőséget kapott tőlem, mert kato­nai szolgálatra történő bevonulá­sa körül sok volt a huza-vona. Jelenleg úgy van, hogy bevonul katonának . . . — Folytatva az előbbi témát: elégedetlen vagyok Bezzeghgel, Vágóval és Halásszal is. Bezzegh és Vágó közül egyik sem találta meg a helyét, felfogásuk miatt nem alkalmasak szélsőknek, fu­tógyorsaságuk nem üti talán meg az NB I-es szintet. Halász szür­kén, körülményesen játszott. — Ügy tűnik a lelátóról: Ha­lász önbizalomhiánnyal küzd? — Nekem Halász Tatabányán — ahol pályaedző voltam — a kedvenc labdarúgóm volt. Tisz­tában vagyok játéktudásával, tu­dom mire képes, éppen ezért követelek tőle többet. Higgyék el: Halász még azt a rutint sem nyújtja, amit korábban az NB I- ben Tatabányán és a Vasasnál, valamint a magyar válogatottnál „felszedett”. Kevés a pályán, a tevékenységi köre, nem vállal­kozik például kapuratörésekre, lövésekre sem. Tudom: nyilván megtörte az új környezet, az át­állás. Fél év azonban már el­telt, ennyi idő elegendő kell hogy legyen a beilleszkedésre. Bízom benne, hogy tavasszal ugyanúgy kedvence lesz a nyíregyházi kö­zönségnek, mint Tatabányán volt. A gyenge szereplés okai — Ennyi kitérő után: ejtsünk szót a gyenge szereplés okai­ról... — Sorolom. Egy: csak egysze­mélyes csatársorunk van. Kettő: a játékosokban beidegződött a védekező felfogás és ennek saj­nos itthon a kárát látjuk. Há­rom: négy ember szinte tudat alatt biztosit hátul, így nem tu­dunk elöl létszámfölénybe ke­rülni az egyébként is kilenc-tíz emberrel, foggal-körömmel véde­kező ellenfelekkel szemben. Pe­dig a szurkoló várja — joggal várja! — a hazai huszáros ro­hamokat, a győzelmeket. Ehhez még: ha kapunk itthon egy gólt, több játékos azt hiszi, minden­nek vége. — Az okok között van az is, hogy katonai szolgálata miatt egész ősszel hiányzott a gólerős Fecsku, sérülése miatt Czeczeli, aztán Cséke és Kléninger is ki­dőlt a sorból. Ehhez hozzáve­szem még a három kapust, akkor a húszas keretből mindjárt csak 14 játékos marad. S azok közül három-négy nem üti meg a szín­vonalat . . . Négy: sok volt a for­maingadozás. Csupán Szikszaival, Kiss Miklóssal és Pólyákkal le­hettem e tekintetben maradékta­lanul elégedett. Varga János csak a végére lendült bele. A vártnál bizonytalanabb volt Csepecz. Ö sérülés miatt aztán kimaradt, a helyére került Kovács Béla pe­dig nem tudta kellőképpen he­lyettesíteni, annak ellenére, hogy voltak pontot érő, nagyon jó vé­dései is. — öt: a csapaton belül voltak kisebb-nagyobb nézeteltérések, amit csak a hajrára sikerült fel­számolni. Az okok között kell említeni azokat a fegyelmezet­lenségeket is, amelyek egyéb­ként mindenütt megvannak az életben. Ez azonban nem lehet mentség! Ilyen volt a taktikai utasítások meg nem tartása, a rossz felfogás, néhány játékos­nál a nem megfelelő életmód. — Mennyiben érez felelősséget a gyenge szereplésért? Milyen st kapcsolata a játékosokkal? Utó­lag visszagondolva az őszre: mit csinálna másképp? — Szakmailag semmit sem csi­nálnék másképp! Abban hibás voltam, hogy egy-egy új fiúnak több bizalmat adtam, mint amennyit kellett volna. Kapcso­latom a játékosokkal olyan, mint amilyennek lennie kell, sem több, sem kevesebb. Szókimondó vagyok, ezt várom munkatársa­imtól is. — A gyenge szereplésnek azért vannak pozitív tapasztalatai is. A csapat gerince adott, ez sok­szorosan bebizonyosodott. Egy jó gárda kialakításához azonban kellene két-három új, jó képes­ségű labdarúgót igazolni, vagy pedig a meglévőkből kimunkálni egy többre képes tizenegyet. Az igazolással történő erősítés ne­héz téma, hiszen csak úgy tu­dunk új embert hozni, ha a hú­szas keretünkből valakit, valaki­ket elengedünk. De például: ha Vágótól az ősszel öt-hat meccsen azt látom, amit legutóbb, a Bé­késcsaba ellen, biztos nem gon­dolkodom a balszélső kérdésén. Az is tény: a nyáron igazolt új fiúk posztonkénti igazolása nem történt meg, nem történhetett meg, mert nem kísérletezhet­tünk, hiszen számunkra minden meccs fontos volt. így nem tud­juk például: Bezzegh, aki jobb­szélsőként nem vált be, nem lenne-e jő a középpályán? Mert azért ez a fiú a nyáron szerelt le, új csapathoz került, megnő­sült, tehát megannyi dolog be­játszhatott gyengélkedésébe. És ki meri vállalni a felelősséget azért, ha mondjuk Beggezh el­megy egy másik NB I-es csapat­hoz és ott végleg befut? — Mindezzel együtt: egyen­súlyba kell hozni a védő- és a támadójátékot! És az is fontos: legyenek jó képességű tartalé­kok, legyen harc a csapatba ke­rülésért. Kell egy-két csatár, és a középpályára egy olyan egyé­niség, aki össze tudja fogni, irá­nyítani a gárdát. Ez utóbbit Czeczeli Károly is el tudná lát­ni, de kérdéses: nehezen gyó­gyuló sérülése miatt karmester lehet-e a pályán? — Váltsunk évszakot. Milyen­nek látja az NYVSSC tavaszi, bennmaradást esélyeit? — Ez a csapat benn tud ma­radni! Ez a gárda egy esettől eltekintve — a Videotonnal szemben bírói segédlettel lett 0:4 — csak egy-egy góllal vesztett mérkőzést. Ez is bizonyltja: ver­senyképesek vagyunk az ellenfe­lekkel. Többre vagyunk képesek az ősszel mutatottnál! Ha sorba jöttek volna a súlyos vereségek, akkor azt mondanám most, hogy nincs remény, nem vagyunk NB I-esek. De nem igy volt! Éppen ezért a legfontosabb feladat: el­hitetni a játékosokkal, tudatosí­tani velük, hogy bennük van az előkelőbb helyezések elérésének lehetősége. — Folytatni kell a hajrá, a leg­utóbbi négy meccs harcosságát, küzdeni tudását, s akkor vallom: szebb tavaszunk lesz! A csapat egysége, felfogóképessége a Rába ETO elleni találkozótól kezdve fokozatosan helyrebillent. Tisztá­zódtak például olyan kérdések is, hogy mit, miért. Nagy segítséget kaptam ehhez a munkához — a szakosztályvezetésen ktvül — Kiss Miklós csapatkapitánytól és a két helyettesétől, Pólyák Jó­zseftől és Szikszai Mihálytól. Okultunk a múlt hibáiból, s az új szakosztályvezetéssel karöltve mindent megteszünk az eredmé­nyesebb szereplésért. — Nem kételkedünk, de úgs’ véljük, a tavaszi sorsolás na­gyon nehéz. Menni kell a riváli­sokhoz, a DMVSC-hez. a ZTE- hez, a DVTK-hoz, a Békéscsabá­hoz, az MTK-VM-hez és a Hala­dás VSE-hez. Egyedül a PMSC jön Nyíregyházára. No és persze a „nagycsapatok”. — Ha az őszi idény utolsó négy hetének a szelleme meg­marad, nem féltem a csapatot senkitől sem! Sem itthon, sem idegenben! A riválisoknak elle­nünk otthonukban támadniuk, győzniük kellene. Ez nekünk kedvez. Bizonyítja ezt az őszi, a Dózsa, a Vasas és a Rába ETO elleni mérkőzésünk. A jó véde­kezés utáni kontratámadásokhoz ért a csapat. Ami pedig a „nagycsapatokat” illeti, köny- nyebb nekünk Nyíregyházán mondjuk a Honvéddel, a Vasas­sal és a Ferencvárossal játszani, mint a 9—10 emberrel védekező ZTE-vel, vagy Haladás VSE-vel és a többi, hozzánk hasonló ké­pességű gárdával szemben. Sze­rintem 24—25 ponttal benn lehet maradni. A jelenlegi tizenegyhez 13—14-et össze tudunk majd gyűjteni — mondta befejezésül dr. Magyar György. Bagoly Dániel Sportműsor Kosárlabda NB I: Nyh. Tanár­képző Főiskola—Kecskeméti SC, női mérkőzés a nyíregyházi vá­rosi stadion játékcsamokában, 11,00 órától, v: Simó, Farkas. Utána: 12,30 órától ifjúsági ta­lálkozó. Súlyemelés: megyei minősítő verseny Nyíregyházán, az Nyh. VSSC Tiszavasvári úti súlyeme­lőtermében. 10,00 órától: a fel­nőtt és a II. korcsoportos úttö­rők viadala. Tömegsport: a KISZ Nyíregy­házi városi Bizottságának Belé­pés csak . tornacipőben tömeg­sportversenye a Vasvári Pál Gimnázium tornatermében, 9,00 órától. HÉTFŐ Kosárlabda: a megyei középis­kolai bajnokság döntője Nyír­egyházán, a Vasvári Pál Gimná­zium tornatermében. 8,00 órától tíz leány- és fiúmérkőzés. Ered­ményhirdetés: 20,00 órakor. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-846 Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf.: 47, 4401 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 H_ __ m_m Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, Pf.: 25 U IWw* Felelős kiadó: Mádl Lajos Hgg——Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hóra 34,— forint, negyedévre 102,— forint, félévre 204,— forint, egy évre 400,— forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058

Next

/
Oldalképek
Tartalom