Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-12 / 292. szám
8 Kelet-Magyarorsaág 1982. december 12, Súlyemelők Kézilabda VB Fináléjához érkezett a vm. női kézilabda-világbajnokság. A kis- döntőben, a 7—12. helyért érdekelt csapatok szombati utolsó összecsapásai után vasárnap a „felsőházban”, azaz az 1—6. helyért körmérkőzést játszó együttesek is befejezik pontvadászatukat. A pénteki hidegzuhanyt követően a sportág rajongói számára nem marad más kérdés, mintáz: miként érheti el minimális célkitűzését a magyar válogatott? Van-e realitása annak, hogy végül mégis csak megszerezzék a lányok a bronzérmet, s vele az olimpiai szereplés jogát? E tekintetben talán csak a rideg számoktól lehet valami útmutatást várni, no és természetesen az ellenfelek eddig mutatott világbajnoki formájától. A magyar válogatott esélyei jelentősen megcsappantak, de a végső szót természetesen csak vasárnap délután, a pályán mondják majd ki az érdekeltek. A döntő 4., utolsó fordulójának részletes programja (mindhárom találkozó helyszíne a Budapest Sportcsarnok), 14,30 óra: Jugoszlávia—NDK, 15,00 óra: Dél- Korea—Csehszlovákia. 16.30 óra: Magyarország—Szovjetunió. A két régi, nagy rivális most kétségtelenül nem egyenlő reményekkel vághat neki a VB utolsó 60 percének. A kétszeres olimpiai bajnok szovjet csapat . ugyanis egyre javuló formában játszik, a magyarok viszont elbizonytalanodtak. Az eddigi világbajnokságokon 1962-ben és 1975-ben magyar győzelem született (12:10, 12:10), 1973-ban és 1978-ban viszont a szovjet gárda bizonyult jobbnak (12:20, 13:19). A ligha hitte bárki is, hogy a szabolcs-szat- máiri súlyemelők az idén túlszárnyalják tavalyi, sikerekben gazdag esztendejüket. Pedig ez történt, megyénk nehézatlétái bizonyították: a sportág egyik nagy bázisa körvonalazódik a Nyírségben! Ami külön öröm: nem csak nyíregyházi, hanem a tiszavasvári, a kisvárdai, a mátészalkai, a nyírbátori, a nagykállói és a fehérgyarmati súlyemelők is egyre többet hallatnak magukról. Az 1982-es sikereket fémjelzi, hogy jó néhányan a válogatott címeres mezében, nemzetközi versenyen is letették a szabolcsi súlyemelés névjegyét. A nyíregyházi Molnár Miklós, Mészáros László, Gajdos László. Hamvai István, a kisvárdai Furár István nevét ma már a határokon túl is ismerik. Teljesítményüket, fejlődőképességüket dicséri: a világ élmezőnyéhez tartozó magyar súlyemelés szakemberei számolnak velük, figyelik őket az 1984-es olimpiai játékokra összeállitásra kerülő keretnél. Elismerésre méltó az is, hogy a vasutas sportegyesületek között az NYVSSC súlyemelői ma már versenyképesek a Szombathelyi Haladás VSE-vel, a Debreceni MVSC-vel és a többi híres klubbal. Mi sem bizonyítja ezt ' jobban, mint az: a vasutasbajnokságról öt aranyérem került Nyíregyházára, Ondi László, Hamvai István, Fülöp Béla, Makai István és Kassai László egyaránt első lett. Ami pedig a sportág országos bajnokságait illeti: a nyújtott teljesítmények alapján összeállított rajtlistákra soha ennyi szabolcs- szatmári súlyemelő még nem került. A felnőttektől, az úttörőkig több, mint harminc nyírségi fiút hívtak meg a versenyekre! ök pedig éltek a lehetőséggel, szépen csillogó érmekkel öregbítették mégyénk súlyemelősportjának jó hírét. Az utánpótlás-bajnokságban a nyíregyházi Molnár Miklós és a tiszavasvári Görög Péter ezüst-, a szintén NYVSSC-s Mészáros Miklós pedig bronzérmet szerzett. Az ifjúsági OB-n Hamvai István és Furár István lett országos bajnok. A fehérgyarmati Hernáczki János pedig bronzéremmel tért haza. A serdülők között a nyírbátori Batai Árpád végzett a dobogó harmadik fokán. A Nyíregyházán megrendezett úttörő- bajnokságon is dicséretesen helytálltak a legkisebbek, a mátészalkai Juhász István harmadik, Alexa Mihály negyedik lett, az NYVSSC-s Mencsik László és Berencsi István bronzérmet vehetett át, Berták László pedig ötödik helyen zárt. A nagykállói Reményi Ferenc szintén felállhatott a dobogóra, a harmadik helyre. N agy siker volt az is, hogy az NB II-ben harmadik lett az NYVSSC gárdája. Ügy, hogy legjobbal .közül hármat is nélkülözött, katonai szolgálatok miatt. Még az ellenfelek is elismerték, ha Molnárék dobogóra léphetnek, akár bajnok is lehetett volna a nyíregyházi gárda! A tavalyi és az idei eredmények bizonyítják, érdemes volt kiemelten kezelni megyénkben a súlyemelést. A tárgyi és a személyi feltételek javítását meghálálták az edzők, a versenyzők. Sőt, úgy is fogalmazhatnánk, többet adtak annál, amit kaptak! Dicséret, elismerés érte! (b. d) Labdarúgóból sportszervező Kiváló társadalmi munkás Újsághír: a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a Kiváló Társadalmi Munkáért, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa pedig a Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény ezüst fokozatát adományozta Bodnár Jánosnak, a megyei jégsportszövetség elnökének, a KPVDSZ sportbizottsági tagjának. A kitüntetésekkel közel három évtizedes sportszervezői munkát ismertek el. — Tizennyolc éve vagyok a megyei jégsportszövetség elnöke — mutatkozott be Bodnár János. — Emellett megalakulásától tagja vagyok a KPVDSZ sport- bizottságának. Hétvégeken pedig a városi kispályás labdarúgóbajnokság mérkőzésein működök közre, játékvezetőként. Munkahelyemen, a Nyíregyházi Kelet- Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalatnál is szervezem a tömegsportot, mint sportfelelős. Azt hiszem, ezekután mondanom sem kell, hogy a szabad időm jelentős részét a testedzés, a sport •tölti ki. — Sportszeretetem egyébként régi keletű. Labdarúgó voltam, a Nyíregyházi Vasutas SC színeiben tizenhét évig játszottam. Ifjúsági labdarúgóként csatár, majd felnőttként védő volt a szerepköröm. A vasutassal megjártam az NB III-at is. A felszabadulás után Bánhidi Józsi bácsi irányításával sokat dolgoztunk mi sportolók is azért, hogy a bombatölcséreket eltüntessük a focipályánkról. Az első nagy siker 1945-höz fűződik, a vasút jubileumi labdarúgótornáját mi nyertük Sátoraljaújhelyen. Egy félméter nagyságú serleggel tértünk haza. Focistaként voltam Keleti ifjúsági válogatott is. Persze nem csak a labdarúgás vonzott. Középiskolásként én képviseltem Nyíregyházát a budapesti gyorskorcsolya-bajnokságokon. Onnan a jég, a téli sportok szeretete. S, ha már a felsorolásoknál tartunk: több éven át voltam a nyíregyházi járási labdarúgó-szövetség játékvezetői testületének elnöke is. Az 59 éves sportvezető, a Kelet-Szövetkezeti Kereskedelrhi Vállalat igazgatási és jogi osztáBODNAR JANOS lyának helyettes vezetője, ma is fiatalos hévvel szervezi a különböző sporteseményeket. A téli sportok szerelmeseire az idén is gazdag program vár Bodnár János, valamint a szövetség többi aktivájának jfOoltából. — Nyíregyházin az idén is több korcsolyaversenyt rendezünk — sorolta. — Kabaláson pedig a sí- zők és a szánkózók versenyezhetnek majd. A mi általunk szervezett viadalokon korhatár nincs, az óvodásoktól kezdve, az idősebb korosztályig mindenki indulhat. Rendezvényeinket persze nagyban befolyásolja az időjárás. Ha nincs hideg, nincs jég, ha nem esik megfelelő vastagságú hótakaró, el kell halas2ta- nunk a programokat. Az időjárás egyébként a mi szövetségünket kellő rugalmasságúvá formálta. Ha mondjuk pénteken reggelre jön meg a hó, mi egy nap alatt elintézünk mindent, szombaton és vasárnap már versenyezhetnek a sízők, a szánkózók. Persze mindez nem kis áldozatot követel szövetségünk tagjaitól. — Tavaly egyetlen téli rendezvényünk sem maradt el. Mintegy ezren vettek részt öt nagy versenyünkön. Reméljük, az idén még többen lesznek. A haladó sízőknek komolyabb nehézségű pályán is szervezünk versenyt. Az elmúlt évben Sátoraljaújhelyen kétszer is találkozhattak. így lesz ez a mostani télen is. Bodnár János a KPVDSZ sport- bizottsági tagjaként a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók tömegsportját is szervezi. A labdajátékokért felel, egész évben folyamatosan rendezi a kézilabda, a röplabda és a kispályás labdarúgótornákat. Dicséretre méltó verseny- rendszert alakított ki, s így januártól, decemberig mindig van testedzési lehetősége a KPVDSZ- hez tartozó vállalatok, szövetkezetek dolgozóinak. Nem kis része van abban, hogy munkahelyén ma már a dolgozók többsége sportol, rendszeresen részt vesznek a KPVDSZ, a MÉSZÖV és a Skála Kupa viadalain. Ott vannak az asztalitenisz, az atlétika, a kézilabda, a labdarúgás, a röplabda, a sakk, a sportlövészet, az úszás sport- eseményein. Bodnár János valóban kiváló társadalmi munkát végez. ' Szebb tavaszunk lesz ? Beszélgetés dr. Magyar Györggyel, az NYVSSC NB I-es labdarúgócsapatának vezető edzőjével — On mondta: két-három játékost igazolni kellene. Van-e jelölt? Milyen szépen kezdődött! Az őszi idény nyitómérkőzésén, a válogatottakkal teletűzdelt Budapesti Honvéd ellen l:0-ra nyert az NYVSSC NB I-es labdarúgócsapata. Aztán a második fordulóban Újpesten tett ki magáért a gárda, alaposan megizzasztva a sokszoros magyar bajnok Dózsát, amely csak nagy keservesen, egy potyaízű góllal tudott nyerni. Ki gondolta volna akkor, hogy a nyírségiek végül sereghajtóként zárják az őszt? Pedig ez lett a vége, a sza- bolcs-szatmári együttes — egészen a hajráig — végigbukdácsolta a szezont. Az utolsó négy találkozón szerencsére , összeszedte magát a csapat, kicsikarta azokat a pontokat, Többre kepesek: amelyek némi reményt adnak egy szebb tavasz várásához. — A szakosztály vezetése is megkérdezte ezt. A javaslatomat leadtam. Mielőtt azonban feleslegesen nevekbe bocsátkoznék, hadd mondjam így: a szakosztályvezetés foglalkozik minőségi cserékkel. Mindent meg is teszünk azok valóra váltásáért! Jó, vagy rossz átigazolások? — Mi okozta a gyenge szereplést? — kérdeztük dr. Magyar Györgyöt, az NYVSSC vezető edzőjét. — A sikertelenségnek sok ösz- szetevője van — kezdte beszélgetésünket a szakvezető. — De mielőtt megkezdjük a felsorolást, térjünk vissza az átigazolásra. Tudni kell, hogy ha 11 jó játékost igazolunk, még nem biztos, lesz-e jó csapatunk. Idő kell ahhoz, míg egy gárda össze- kovácsolódik, egységessé válik. Ezt előrebocsátva: egyértelművé vált az ősszel, hogy az NYVSSC- nek igen is szüksége volt ezekre az átigazolásokra. A hét új fiúból négy a várakozásnak megfelelő teljesítményt nyújtott. Ezek: Szécsi, Varga János, Cse- pecz és Varga Attila. Az utóbbi ugyan nem sók bizonyítási lehetőséget kapott tőlem, mert katonai szolgálatra történő bevonulása körül sok volt a huza-vona. Jelenleg úgy van, hogy bevonul katonának . . . — Folytatva az előbbi témát: elégedetlen vagyok Bezzeghgel, Vágóval és Halásszal is. Bezzegh és Vágó közül egyik sem találta meg a helyét, felfogásuk miatt nem alkalmasak szélsőknek, futógyorsaságuk nem üti talán meg az NB I-es szintet. Halász szürkén, körülményesen játszott. — Ügy tűnik a lelátóról: Halász önbizalomhiánnyal küzd? — Nekem Halász Tatabányán — ahol pályaedző voltam — a kedvenc labdarúgóm volt. Tisztában vagyok játéktudásával, tudom mire képes, éppen ezért követelek tőle többet. Higgyék el: Halász még azt a rutint sem nyújtja, amit korábban az NB I- ben Tatabányán és a Vasasnál, valamint a magyar válogatottnál „felszedett”. Kevés a pályán, a tevékenységi köre, nem vállalkozik például kapuratörésekre, lövésekre sem. Tudom: nyilván megtörte az új környezet, az átállás. Fél év azonban már eltelt, ennyi idő elegendő kell hogy legyen a beilleszkedésre. Bízom benne, hogy tavasszal ugyanúgy kedvence lesz a nyíregyházi közönségnek, mint Tatabányán volt. A gyenge szereplés okai — Ennyi kitérő után: ejtsünk szót a gyenge szereplés okairól... — Sorolom. Egy: csak egyszemélyes csatársorunk van. Kettő: a játékosokban beidegződött a védekező felfogás és ennek sajnos itthon a kárát látjuk. Három: négy ember szinte tudat alatt biztosit hátul, így nem tudunk elöl létszámfölénybe kerülni az egyébként is kilenc-tíz emberrel, foggal-körömmel védekező ellenfelekkel szemben. Pedig a szurkoló várja — joggal várja! — a hazai huszáros rohamokat, a győzelmeket. Ehhez még: ha kapunk itthon egy gólt, több játékos azt hiszi, mindennek vége. — Az okok között van az is, hogy katonai szolgálata miatt egész ősszel hiányzott a gólerős Fecsku, sérülése miatt Czeczeli, aztán Cséke és Kléninger is kidőlt a sorból. Ehhez hozzáveszem még a három kapust, akkor a húszas keretből mindjárt csak 14 játékos marad. S azok közül három-négy nem üti meg a színvonalat . . . Négy: sok volt a formaingadozás. Csupán Szikszaival, Kiss Miklóssal és Pólyákkal lehettem e tekintetben maradéktalanul elégedett. Varga János csak a végére lendült bele. A vártnál bizonytalanabb volt Csepecz. Ö sérülés miatt aztán kimaradt, a helyére került Kovács Béla pedig nem tudta kellőképpen helyettesíteni, annak ellenére, hogy voltak pontot érő, nagyon jó védései is. — öt: a csapaton belül voltak kisebb-nagyobb nézeteltérések, amit csak a hajrára sikerült felszámolni. Az okok között kell említeni azokat a fegyelmezetlenségeket is, amelyek egyébként mindenütt megvannak az életben. Ez azonban nem lehet mentség! Ilyen volt a taktikai utasítások meg nem tartása, a rossz felfogás, néhány játékosnál a nem megfelelő életmód. — Mennyiben érez felelősséget a gyenge szereplésért? Milyen st kapcsolata a játékosokkal? Utólag visszagondolva az őszre: mit csinálna másképp? — Szakmailag semmit sem csinálnék másképp! Abban hibás voltam, hogy egy-egy új fiúnak több bizalmat adtam, mint amennyit kellett volna. Kapcsolatom a játékosokkal olyan, mint amilyennek lennie kell, sem több, sem kevesebb. Szókimondó vagyok, ezt várom munkatársaimtól is. — A gyenge szereplésnek azért vannak pozitív tapasztalatai is. A csapat gerince adott, ez sokszorosan bebizonyosodott. Egy jó gárda kialakításához azonban kellene két-három új, jó képességű labdarúgót igazolni, vagy pedig a meglévőkből kimunkálni egy többre képes tizenegyet. Az igazolással történő erősítés nehéz téma, hiszen csak úgy tudunk új embert hozni, ha a húszas keretünkből valakit, valakiket elengedünk. De például: ha Vágótól az ősszel öt-hat meccsen azt látom, amit legutóbb, a Békéscsaba ellen, biztos nem gondolkodom a balszélső kérdésén. Az is tény: a nyáron igazolt új fiúk posztonkénti igazolása nem történt meg, nem történhetett meg, mert nem kísérletezhettünk, hiszen számunkra minden meccs fontos volt. így nem tudjuk például: Bezzegh, aki jobbszélsőként nem vált be, nem lenne-e jő a középpályán? Mert azért ez a fiú a nyáron szerelt le, új csapathoz került, megnősült, tehát megannyi dolog bejátszhatott gyengélkedésébe. És ki meri vállalni a felelősséget azért, ha mondjuk Beggezh elmegy egy másik NB I-es csapathoz és ott végleg befut? — Mindezzel együtt: egyensúlyba kell hozni a védő- és a támadójátékot! És az is fontos: legyenek jó képességű tartalékok, legyen harc a csapatba kerülésért. Kell egy-két csatár, és a középpályára egy olyan egyéniség, aki össze tudja fogni, irányítani a gárdát. Ez utóbbit Czeczeli Károly is el tudná látni, de kérdéses: nehezen gyógyuló sérülése miatt karmester lehet-e a pályán? — Váltsunk évszakot. Milyennek látja az NYVSSC tavaszi, bennmaradást esélyeit? — Ez a csapat benn tud maradni! Ez a gárda egy esettől eltekintve — a Videotonnal szemben bírói segédlettel lett 0:4 — csak egy-egy góllal vesztett mérkőzést. Ez is bizonyltja: versenyképesek vagyunk az ellenfelekkel. Többre vagyunk képesek az ősszel mutatottnál! Ha sorba jöttek volna a súlyos vereségek, akkor azt mondanám most, hogy nincs remény, nem vagyunk NB I-esek. De nem igy volt! Éppen ezért a legfontosabb feladat: elhitetni a játékosokkal, tudatosítani velük, hogy bennük van az előkelőbb helyezések elérésének lehetősége. — Folytatni kell a hajrá, a legutóbbi négy meccs harcosságát, küzdeni tudását, s akkor vallom: szebb tavaszunk lesz! A csapat egysége, felfogóképessége a Rába ETO elleni találkozótól kezdve fokozatosan helyrebillent. Tisztázódtak például olyan kérdések is, hogy mit, miért. Nagy segítséget kaptam ehhez a munkához — a szakosztályvezetésen ktvül — Kiss Miklós csapatkapitánytól és a két helyettesétől, Pólyák Józseftől és Szikszai Mihálytól. Okultunk a múlt hibáiból, s az új szakosztályvezetéssel karöltve mindent megteszünk az eredményesebb szereplésért. — Nem kételkedünk, de úgs’ véljük, a tavaszi sorsolás nagyon nehéz. Menni kell a riválisokhoz, a DMVSC-hez. a ZTE- hez, a DVTK-hoz, a Békéscsabához, az MTK-VM-hez és a Haladás VSE-hez. Egyedül a PMSC jön Nyíregyházára. No és persze a „nagycsapatok”. — Ha az őszi idény utolsó négy hetének a szelleme megmarad, nem féltem a csapatot senkitől sem! Sem itthon, sem idegenben! A riválisoknak ellenünk otthonukban támadniuk, győzniük kellene. Ez nekünk kedvez. Bizonyítja ezt az őszi, a Dózsa, a Vasas és a Rába ETO elleni mérkőzésünk. A jó védekezés utáni kontratámadásokhoz ért a csapat. Ami pedig a „nagycsapatokat” illeti, köny- nyebb nekünk Nyíregyházán mondjuk a Honvéddel, a Vasassal és a Ferencvárossal játszani, mint a 9—10 emberrel védekező ZTE-vel, vagy Haladás VSE-vel és a többi, hozzánk hasonló képességű gárdával szemben. Szerintem 24—25 ponttal benn lehet maradni. A jelenlegi tizenegyhez 13—14-et össze tudunk majd gyűjteni — mondta befejezésül dr. Magyar György. Bagoly Dániel Sportműsor Kosárlabda NB I: Nyh. Tanárképző Főiskola—Kecskeméti SC, női mérkőzés a nyíregyházi városi stadion játékcsamokában, 11,00 órától, v: Simó, Farkas. Utána: 12,30 órától ifjúsági találkozó. Súlyemelés: megyei minősítő verseny Nyíregyházán, az Nyh. VSSC Tiszavasvári úti súlyemelőtermében. 10,00 órától: a felnőtt és a II. korcsoportos úttörők viadala. Tömegsport: a KISZ Nyíregyházi városi Bizottságának Belépés csak . tornacipőben tömegsportversenye a Vasvári Pál Gimnázium tornatermében, 9,00 órától. HÉTFŐ Kosárlabda: a megyei középiskolai bajnokság döntője Nyíregyházán, a Vasvári Pál Gimnázium tornatermében. 8,00 órától tíz leány- és fiúmérkőzés. Eredményhirdetés: 20,00 órakor. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-846 Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf.: 47, 4401 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 H_ __ m_m Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, Pf.: 25 U IWw* Felelős kiadó: Mádl Lajos Hgg——Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hóra 34,— forint, negyedévre 102,— forint, félévre 204,— forint, egy évre 400,— forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058
