Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
4 Keiet-Magyarország 1982. november 6. Világpolitika—Moszkvából! A mikor a republikánus elnökjelölt diadalmaskodott az USA- ban a két évvel ezelőtti választási párviadalon, akkor örülni éppen nem örültek Moszkvában. Az viszont bizonyos, nem is búslakodtak amiatt, hogy távozott a Fehér Házból a szeszélyes, kiszámíthatatlan Carter, valamint külpolitikájának rossz szelleme, a szenvedélyesen szovjetellenes Zbigniew Brze- zinski. Most viszont, a reagani éra 21 hónap után, az SZKP KB egyik vezető munkatársa a Lityeraturnaja Ga- zeta hasábjain Brzezinski szavait idézve ítéli el a Rea- gan-kormányzat „primitív kommunistaellenességét”. Leonyid Zaanjatyin, az SZKP KB osztályvezetője pedig — ugyanebben a lapban — annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a mostani „az amerikai történelem legmilitaristább kormánya’’. Kulcshelyzetben Ritkán jön tehát jobb az amerikai politikába. A politika azonban a lehetségesnek a művészete, s ennek tudatában Moszkva igyekezett és igyekszik szót érteni az éppen adott amerikai kormánnyal. Mert a szovjet fővárosban vallják: a szovjet— amerikai viszony jelentős mértékben meghatározza a nemzetközi helyzet egészének alakulását. Emellett vannak olyan kérdések, amelyekről a Szovjetunió csak az Egyesült Államokkal folytathat érdemi párbeszédet. Mindenekelőtt a fegyverzetkorlátozásra áll ez. Moszkva — a Reagan-kormányzat hivatali idejének első percétől kezdve — következetesen képviselte azt az álláspontot, hogy mielőbb fel kell venni a SALT-megbeszélés fonalát, az úgynevezett eurohadászati kérdésben pedig megegyezésre kell jutni, mielőtt a partnerek kifutnának az időből és a NATO hozzálátna az 1979 decemberében hozott NATO-döntés megvalósításához, az 572 Pershing—2 rakéta és szárnyasrakéta nyugat-európai telepítéséhez. Az amerikai szándékokat illetően azonban indokolt kételyek és aggodalmak merülhetnek fel. Moszkvában úgy látják, hogy az Egyesült Államok a „szovjet fenyegetésre”, a „szovjet fölényre”, az úgynevezett „sebezhetőségi ablakra” való hivatkozással mindenképpen fegyverkezni akar. Jól mutatja ezt, hogy az eurohadászati tárgyaláson Genfben az amerikai küldöttség a Reagan elnök által körvonalazott úgynevezett „nulla megoldást” erőlteti, amelynek elfogadása megfosztaná a Szovjetuniót közepes hatósugarú rakétáitól és még rosszabb helyzetbe juttatná, mint a NATO-raké- ta telepítése. Hasonló taktikát alkalmaz Washington a másik genfi fórumon, az úgynevezett SAIL ART-tárgyaláson. Kizálólag a szárazföldön telepített interkontinentális ballisztikus rakéták számának csökkentése a Szovjetunió lefegyverzését jelentené a nukleáris „triász” aizon ágazatában, ahol a Szovjetunió van előnyben, miközben a csökkentés nem érintené a nehézbombázókat és a tengeralattjárókról indítható rakétákat, amelyekre az amerikai nukleáris robbanófejek 80 százalékát telepítették. Párizs, London, Bonn A szovjet—amerikai viszony egészét is a fegyverzet- korlátozási tárgyaláson kialakult patthelyzet jellemzi a reagani érában. Ebben a helyzetben nyomatékosan hangsúlyozzák a szovjet fővárosban : tekintélyes mértékben az európai államok magatartásától függ, miként alakul a továbbiakban a világhelyzet. Nagyra értékelik Moszkvában Párizs, London, Bonn és más nyugat-európai fővárosok kiállását a kelet— nyugati kereskedelmi-gazdasági együttműködés vívmányainak megőrzése mellett. Nyugat-Európa ragaszkodása a Szovjetunióval kötött gázcsőügylethez — dacolva az amerikai szankciókkal — Moszkva számára bizonyíték. Mindamellett szovjet részről az enyhülést nem tekintik egyetlen földrész privilégiumának, amint azt Leonyid Brezsnyev szeptember végi bakui beszédében világosan kifejtette. Indira Gandhi indiai kormányfő moszkvai tárgyalása jelezte, hogy a két ország fejleszteni akarja a csaknem egymiUiórd ember sorsát közvetlenül érintő szovjet—indiai együttműködést. Kedvező értékelést kapott a fezi arab csúcsértekezleten elfogadott arab béketerv, amelyet pontosítva és kiegészítve a Szovjetunió kifejtette hatpontos rendezési javaslatát. Az október elején megkezdett szovjet—kínai konzultáció a két ország kapcsolatainak javítása felé tett apró lépések folytatása. E „tárgyalás a tárgyalásról” nem ígér ugyan gyors frontáttörést, de bizonyítja, hogy a szovjet delegációt a kapcsolatok javításának a szándéka vezérli. Kitől függ ? Nyugati lapok most gyakran írnak így: a Szovjetunió most a „jóindulat offenzívá- ját” folytatja minden földrészen, tüntetőén kihagyva ebből az Egyesült Államokat. Nos, ez nem pontos. Moszkva ugyanis a Reagan-kormányzat első percétől fogva rendszeres konzultációt — köztük csúcsértekezletet — javasolt Washingtonnak. Ám a békeidőben teljességgel szokatlan politikai nyomás, zsarolás és „megleckéztetési” kísérletek légkörében nehéz érdemben tárgyalni. Ha az októberre javasolt szovjet— amerikai csúcstalálkozó nem szerepelt a nemrég New Yorkban tartott két Sromi- ko—Shultz találkozó napirendjén, ez aligha azzal magyarázható, hogy Moszkvában „devalválták’’ a szovjet—amerikai kapcsolatokat. Vagyim Zaglagyin nyíltan megmondta az L’Unitának adott interjúban: „Minden az amerikaiaktól függ, csakis az amerikaiaktól” — s ez nem magánvélemény. Az SZKP Központi Bizottsága nemzetközi osztályának helyettes vezetője azt mondta ki, ahogy a világhelyzetet Moszkvából látják. Szászi József {------------------------------------S oha nem tudom elfelejteni, hogy a tisztek éjszaka vezényeltek álmukban. A hevenyészett kórház priccsein nyöszörgő sebesültek sóhajaiból, öntudatlan felkiáltásaiból, rémült sikolyaiból nagyon pontosan megtudhattuk, hol zajlottak a legvéresebb ütközetek. Megbízhatóbb híradás volt ez a leggyorsabb parancsnál is. Mark Jűrje vies Glezin szavaira Szebenyi András bólogat, ö sem panaszkodhat, hogy nem járta meg a világ sok táját a háborúban. Megfordult a mongol, a kínai, a japán, az orosz határ közelében. Az egykori harcos hat évet húzott le szibériai hadifogságban. — Rendre mínusz 55 fokot mértek. Ha már csak húszfokos hideg volt, egész melegnek éreztük a levegőt... Az emlékezések azon a baráti találkozón hangzottak el, amelyen a megyénkben tartózkodó háromfős szovjet delegáció is részt vett. A nyíregyházi 107-es szakmunkásképző labirintusaiban kalauzolják a vendégeket. A tanműhelyek, az új mérőszoba mellett megmutatják a kollégiumot, a négyágyas szobákat. A vendég tréfálni akart: most a vendégszobába hoztak, vagy mindenki ilyenekben lakik? Az intézmény kórusa, ci- terazenekara lépett a közönség elé. Egyikük elmondta, nekik történelem, mi több, mára tantárggyá szelídült nagyapáik, apáik elbeszélése. Most viszont felemelő érzés szemtől- szembe találkozni azokkal az emberekkel, akik egykor Nyíregyháza felszabadításáért harcoltak. Érett asszonyként, meg- győződéses kommunistaként érte a háború híre Somogyi Gyulánét. A ma már 93 esztendős nénit támogatják a lépcsőn a fiatalabbak. Somogyi néni csendesen bólogatott Olga Vasziljevna Korzs szavaira, aki tanári pályára készült a barátnőjével, soha nem gondolta volna, hogy egykor sebesülteket fog kötözni a harcmezőn. Márpedig az iskolapadból — filológia szakos diplomával a zsebében — egyenesen a frontra kérte magát, s mint nőt, az egészségügyiekhez osztották be. Sebtében megtanult sebet kötözni, vérzést csillapítani, gyógyszert beadni. Amit nem kellett tanulnia, volt egy kedves szava a szenvedőhöz, nyugtatta a sebesültet, elhitette vele, hogy tulajdonképpen nem beteg, csak sérült... — Ahogy húzódott a front nyugat felé, egyre újabb álcázott helyeket kerestünk a kórháznak. Mikor az első vonal mögött haladtunk, sokszor azt sem tudtuk, szovjet vagy német sebesülteket hagytak-e hátra a helyi kórházakban. Egyszer valahol Belorussziában történt: kapjuk a parancsot, hogy rendezkedjünk be a kisvárosi kórházban, már a szovjet csapatok felszabadították a területet. Belépek egészségügyi táskámmal az oldalamon az egyik kórterembe. Majdnem elájultam a meglepetéstől, amikor a német egyenruhás tiszteket, sebesülteket megpillantottam az ágyakon. Az első megdöbbenés után németre váltottam a szót és megnyugtattam őket, ápolónő vagyok, sorra jártam a sebesülteket, kikérdeztem őket. Megígértem a gyógyszereket, majd indultam ki a kórteremből. Oldalazva haladtam, de hosszúnak tűnt az a pár méter! Alig hittem, hogy valmelyikük nem lő utánam. A folyosó végén újabb kórterem,, a mieink! Lerogytam és szólni sem tudtam senkihez ... A szovjet vendégek alig ismertek megyénkre. Olga Vasziljevna a tankok által letaposott kukorica látványától nem tudott szabadulni. Csak a régi Nyíregyháza utcáin ismert rá az emlékében őrzött városra. Modern központ, lakótelepek, ipari negyedek, kulturális centrumok, jólesően néztek Az igazi köszönet Díszünnepség Nyíregyházán lágrendszer ellentmondásainak kiéleződése. Hazánkban és Szabolcs-Szatmár megyében a szocialista építő- munka alapvetően eredményes folyamatai mellett a kedvezőtlen külgazdasági hatások és saját gyengeségeink miatt növekedtek a gondok, megnőtt a lakosság körében az aggodalom. A döntő, meghatározó azonban az, hogy a szocialista építés eredményei, pártunk politikájának több mint negyedszázados tevékenysége alapján nyugodt és kiegyensúlyozott a légkör. A cselekvő tenniakarás és a politika iránti bizalom jellemzi helyzetünket. — Az utóbbi években mind gazdasági életünkben, a társadalmi, politikai viszonyok területén, ideológiai és kulturális életünkben olyan történelmi jelentőségű vívmányok születtek, amelyekre támaszkodva meg tudjuk oldani a sokkal nehezebb feladatokat is. — Gazdasági teljesítőképességünk növekszik, üzemeink. termelőszövetkezeteink többsége állja a versenyt. De legalább ilyen jelentős a szocialista közgondolkodásban, a kulturális és művelődési viszonyainkban és a szocialista életmódban bekövetkezett változás is. — Nehezebb terhek hárulnak ránk és ezt érzi a lakosság minden rétege. Valóban függünk a világtól, a világ- gazdaságtól, de mégsem vakörül. A volt haditudósító, az újságíró, Leonyid Vaszil- jevics Ruszin delegáció vezető, tollára kívánkozik a mai városkép. Akkor mindig az első vonalba igyekezett, hiszen mindig ott történt valami... Naponta adtak ki egy négyoldalas frontújságot, s alig hárman- négyen írták, fényképezték, szerkesztették a lapot. Nagyon megrázta, amikor újságíró barátja, harcostársa a karjaiban vérzett el. Nem engedhették meg maguknak, hogy csak tudósítsanak az eseményekről, maguk is fegyvert fogtak és harcoltak. A Szovjetunió Hőse, amikor a frontról hazatért, akkor látta először a fiát. Dmitríj négyéves volt. .. N yíregyháza nagy tisztelettel köszöntötte felszabadítóit. Ünnepi tanácsülésen találkoztak a szovjet veteránok a város és a megye párt- és tanácsi vezetőivel, a városi tanácstagokkal. Nyíregyháza emléklappal köszönte meg a felszabadítók áldozatait. Ruszin elvtárs válaszában kifejtette, nekik az az igazi köszönet, hogy az emberek nem feledkeznek meg az egykori harcosokról, friss virágot, égő gyertyát találtak az emlékműveken. S ami az emlékezésnél is többet mutat, példamutatóan gyorsan építették újjá városukat, fejlesztik gazdasági, társadalmi életüket. Haladnak azon az úton, amely mellett harcostársaik életük feláldozásával tettek hitet... Tótb Kornélia _______________________ Az ünnepi beszéd hallgatósága. (Elek Emil felvétele) gyünk kiszolgáltatottak. Mert létezik a szocialista országok együttműködése. Szabolcs-Szatmár megyében is azon dolgoznak a pártszervek, állami szervek, tömeg- és társadalmi szervezetek, hogy a magasabb követelményeknek eredményesen tegyünk eleget. Gazdaságpolitikai, szociális, kulturális fejlesztési terveink teljesülnek. Életünk minden területén büszkék lehetünk eredményeinkre és tanúi lehetünk a konstruktív kezdeményezéseknek, a megye előtt álló feladatok vállalásának. Amikor egy társadalomra nagyobb terhek hárulnak, alapvetően kettős irányú tendenciát tapasztalhatunk. Az egyik: az erők összefogása, a színvonalas munka, az alkotó tevékenység megélénkülése. A másik — nem kevésbé figyelemre méltó folyamat — a társadalmi kritikai jelenségek megszaporodása. Mindkettőre szüksége van társadalmunknak. — Szocialista rendünkkel ez idáig sem fért össze a közösségellenes magatartás, a közösség érdekeinek megsértése. Ezután ez még kevésbé lehetséges. Szükségünk van minden jobbító szándékú, kritikai észrevételre, a kommunista és dolgozó közösségek társadalmi ellenőrző szerepének fokozódására. Szükségünk van a tisztességes helytállásra a munkahelyen, a közéletben egyaránt. Szükségünk van a hátrányos helyzetű rétegek megkülönböztetett támogatására. Sehol sem kerülhetnek hátrányba a becsületes, jó munkát végző emberek és közösségek. Szükségünk van a népi-nemzeti egység összetartó erejére, a haza, a nemzet sorsát vállaló emberek sokaságára. — Most, amikor októberre és a VSzovjetunió megalakulására emlékezünk, amikor a tisztelet és hála virágait helyezzük el a szovjet és magyar hősök emléke előtt, bátran merítsünk erőt az előttünk járt kommunista nemzedékek áldozatos életéből. Merítsünk erőt feladataink megoldásához, az internacionalista és a nemzet sorsát mindig felelősen vállaló pártunk gazdag történelmi tapasztalataiból. Befejezésül a szónok a magyar és a szovjet nép barátságát. és a békét éltette. A szünet után műsor következett, melyben fellépett a Szovjetunió belügyminisztériumának ének- és tánc- együttese. Koszorúzás a Lenin téren A megyei, a járási és a városi pártbizottság képviselői koszorúznak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója alkalmából pénteken délután koszorúzási ünnepséget tartottak Nyíregyházán a Lenin téren. A Himnusz és az Internacionálé hangjai után katonai tiszteletadás következett, majd a párt-, az állami, a társadalmi és tömegszervezetek, Nyíregyháza több üzemének és intézményének dolgozói helyezték el a hála és kegyelet virágait a Lenin szobor talapzatán.
