Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-02 / 257. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. november 2. fl bolgár miniszterelnök Budapesten TELEX A SPANYOL VÁLASZTÁSI VÉGEREDMÉNY Spanyolországban hétfőin nyilvánossára hozták az ok­tóber 28-i választások hiva­talos végeredményét. Ebből kitűnik, hogy a Spanyol Szocialista Munkáspárt, a képviselőház mindkét házá­ban megszerezte az abszolút többséget. Az urnákhoz já­rult 21 353 996 állampolgár közül 9 836 579 a szocialisták­ra adta szavazatát. (1979-ben: 5 469 813) Ennek eredménye­ként a 350 tagú képviselő­házban 201 (121), a 208 tagú szenátusban 134 (70) mandá­tumot mondhat magáénak. A népi szövetség elnevezésű jobboldali tömörülés a kép­viselőházban 105 (9), a sze­nátusban pedig 53 (3) hellyel rendelkezik majd. (Zárójel­ben az 1979-es adatok.) A VIETNAMI KÜLÜGYMINISZTER INDONÉZIÁBAN Nguyen Co Thach vietna­mi külügyminiszter ötnapos indonéziai látogatásának be­fejeztével sajtóértekezleten kijelentette, hogy elégedett a Suharto köztársasági elnök­kel és más indonéz vezetők­kel tartott megbeszéléseinek eredményeivel. Hozzáfűzte, hogy indonéz tárgyaló part­nereivel a kétoldalú kap­csolatok kérdéseit és a re­gionális problémákat tekin­tette át. WEINBERGER SZINGAPÚRBAN Az ázsiai körúton tartózko­dó Caspar Weinberger ame­rikai hadügyminiszter hét­főn biztosította a szingapúri tárgyaló partnereit arról, hogy az Egyesült Államok növekvő katonai támogatás­ban részesíti a térség álla­mait. VASÜTI SZERENCSÉTLENSÉG AZ NDK-BAN Nyolc személy életét vesz­tette és mintegy ötvenötén megsebesültek az NDK-ban vasárnap egy Potsdam köze­lében lévő pályaudvaron, amikor egy tehervonat bele­szaladt egy éppen érkező sze­mélyvonatba. A halottak kö­zött van a tehervonat moz­donyvezetője is. GANDHI ÉS ZIA UL-HAK TÁRGYALÁSAI „Utat nyitottunk a pakisztáni —indiai kapcsolatok javu­lása felé” — jelentette ki Zia Ul-Hak pakisztáni el­nök Üj-DeJhiben, miután rövid megbeszélést tartott In­dira Gandhi indiai kormány­fővel. Ez volt az első hivata­los indiai—pakisztáni csúcs- találkozó Indira Gandhi és az azóta kivégzett Zulfikar Ali Bhutto tíz évvel ezelőtti szimlai tanácskozása óta. A találkozót mind a két ve­zető szívélyesnek és őszinté­nek nevezte. (Folytatás az 1. oldalról) sünk 'békéjével és biztonsá­gával kapcsolatos kérdések­re. A Minisztertanács elnöke este a Parlament vadászter­mében díszvacsorát adott a bolgár miniszterelnök tiszte­letére. A díszvacsorán Lázár György és Grisa Filipov po­hárköszöntőt mondott. Lázár György pohárkö­szöntőjében a magyar—bolgár kapcsolatokról szólva meg­állapította: a két ország kö­zös forradalmi hagyományok­ban gyökerező, a marxizmus —leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló együttműködése az élet minden területén erő­södik és fejlődik. Párt- és állami kapcsolatainkat az őszinte barátság jellemzi. Hangsúlyozta, hogy fontos feladat a gazdasági együttmű­ködés további bővítési lehető­ségeinek feltárása. Céltudatos és gyakorlati lépéseket kell tenni a szakosítás és koope­ráció fejlesztésére, harmadik piaci együttműködés gyakor­lati előmozdítására. A felada­tok eredményes megoldása nemcsak országaink és né­peink számára hoz hasznot, hanem szocialista közössé­günk egészének gazdasági erejét is növeli. A kormány elnöke a to­vábbiakban hangsúlyozta: a mostani megbeszéléseken is kifejezésre jutott a teljes né­zetazonosság a nemzetközi helyzet alapvető kérdései­ben. — Egybehangzó az a véleményünk, hogy a jelen­legi súlyos és feszültségek­kel terhes nemzetközi hely­zetben különösen fontos, hogy még szorosabbra fűz­zük szövetségünket a Szov­jetunióval, a Varsói Szer­ződés tagállamaival, még inkább elmélyítsük a KGST keretében megvalósuló szo­cialista gazdasági integrá­ciót. Lázár György elmondta: a megbeszéléseken kifejezték azt az eltökéltséget, hogy a két ország a szocialista kö­zösség országaival és a világ békeszerető erőivel együtt síkraszáll a fegyverkezé­si hajsza megfékezéséért, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos, igazságos meg­oldásáért. Grisa Filipov válaszában utalt arra, hogy a mostani ta­lálkozón számba veszik azok­nak az egyezményeknek a megvalósítását, amelyek a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség legutóbbi — 1979-ben tett — bulgáriai hivatalos baráti lá­togatása során születtek. Megállapította, hogy sok lehetőség van még a két- és sokoldalú gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködés további bővítésére, el­mélyítésére. Lehetőségeink vannak a szakosítás és az ipari kooperáció bővítésére a gépiparban, az elektroniká­ban, a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, a műsza­ki-tudományos haladás ki­emelkedő eredményeinek al­kalmazásában. A továbbiakban rámutatott, hogy a bolgár nép szocialista építőmunkája sikereinek alapvető biztosítéka a Szov­jetunióval, a Magyar Nép- köztársasággal, s a többi testvéri országgal .ápolt ba­rátság, valamint a KGST-ben és a Varsói Szerződés szerve­zetében végzett közös munka. A nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdésekről szól­va leszögezte: a feszültség és a konfrontáció, az agresszív imperialista körök, főként az Egyesült Államok gazdasági zsarolása és szankciói ko­moly veszélyt jelentenek a vdlágbékére, aláássák a nem­zetközi politikai és gazdasági együttműködést, s kedvezőt­len hatással vannak az Euró­pa és a világ más országai közötti viszonyokra. A bolgár nép a Szov­jetunióval és a szocialis­ta közösség többi országával együtt határozottan kiáll a békéért, az együttműködésért és a nemzetek közötti megér­tésért. Teljes mértékben tá­mogatjuk az SZKP békeprog­ramját, és a Szovjetuniónak a leszerelésre és a nemzet­közi biztonságra vonatkozó I javaslatait — hangoztatta. I Illés Sándor: 18. Hát a felesége nem szokott főzni? Tamás nem felelt. Jancsi­val a kút meletti dézsában kezett mosott. Kiültek a kert­be, a gyalult asztalhoz, ott terített Mária. Szellő rebbent a víz felől, friss levegőt höm- pölygetve. Az új telepítésű erdő már kétméteres volt, a szélben halkan zúgtak és .hajladoztak a fák. — Mikor lesz ebből igazi erdő? — kérdezte a tanár. — Majd ha fészket raknak a fákon a madarak. Addig nem erdő az erdő, amíg nincs fészek a fákon. Tamás dicsérte a lány főzt- jét, azzal hizelgett, hogy még soha ilyen jót nem evett. Má­ria mosolygott, nem vette ko­molyan a vendég áradozását. De azért örült neki. Amikor lehordta az edé­nyeket, s elmosogatott, oda­ült közvetlenül mellé és rá­gyújtott. — Maga nem dohányzik? Hová lett Howe nadrágja? M ind szemérmetle­nebbé válnak a tol­vajok az angol vo­natokon. Erről panaszko­! dik — nem kisebb szemé­lyiség — mint az Egyesült Királyság pénzügyminisz- \ tere. Sir Geoffrey Howe pénz­ügyminisztert ugyanis szombatra virradóra csú­fosan meglopta egy isme­retlen betolakodó a Man­chester—London között közlekedő expressz egyik hálókocsijában. A tolvaj — ki tudja mi módon — belopózott a fülkébe, mi­közben a gyanútlan mi­niszter aludt, s ellopta on­nan Sir Geoffrey Howe nadrágját, benne összesen 100 fonttal. Nem tudni a tolvaj .— szakmai szem­pontból — mit tartott na­gyobb dicsőségnek, a 100 fontnyi nyereséget, avagy azt az önmagában sem le­becsülendő tényt, hogy az ország pénzügyminiszterét sikerült meglopnia. A brit vasutak vezetői az esettel kapcsolatban mély sajnálkozásukat fe­jezték ki, s mentségként csak annyit mondtak, hogy úgy tudják: az isme­retlen tettes más fülkék­ből is lopott, pénzt és ru­haneműket ... Az ügyben rendőrségi vizsgálat fo­lyik. Az üggyel kapcsolatban Geoffrey Dickens, Howe egyik tanácsadója így méltatlankodott: „Rette­netes állapotok. Már egy minisztert is kirabolhat­nak”, kijelentetté, hogy a képviselőházban nyilvá­nosan vonja majd kérdő­re David Howell közleke­dési minisztert: vajon mennyire van megeléged­ve a brit vasutak hálóko­csijainak zárjaival es az éjszakai ellenőrzéssel? NDK Lakás, lakás, lakás A Német Demokratikus Köztársaságiban évtizedek óta különös fontosságot tu­lajdonítanak a lakásépítés­nek, a házak felújításának. A statisztikai évkönyvek adatai szerint 1971—80 között 1 mil­lió 400 ezer, 1976—80-ig 813 ezer, a tervezettnél 63 ezer­rel több otthonba költözhet­tek be új lakók. Tavaly ta­vasszal az NSZEP-kongresz- szus határozata kimondta: „... 1981—85 között növek­vő mértékben folytatjuk hosszú távú lakásépítő programunkat. 930—950 ezer újonnan épített vagy korsze­rűsített lakást adunk át az igényjogosultaknak. Ezáltal további 2,8 millió állampol­gár lakáskörülményei javul­nak meg.” A kongresszusi do­kumentumból és az ötéves terv törvényéből kitűnik: az újonnan épülő lakások szá­ma 600 ezer. A többi korsze­rűsített otthon. És itt álljunk meg egy pil­lanatra. Az NDK szociálpoli­tikájának sarkalatos célja, hogy a régi házakban lega­lább olyan jó körülmények között éljenek, mint az új városnegyedekben. Ez a ter­vezőktől, különösen pedig az építőktől nemegyszer hihe­tetlen leleményességet kíván. Nem gyerekjáték a rekonst­rukció megszervezése a leg­többször sűrűn beépített tör­ténelmi városközpontokban, ahol a felújításra szoruló öreg házak állnak. Világjáró magyarjaink gyakran tapasz­talhatják NDK-beld útjaikon, hogy milyen jó ízléssel si­mul össze egy-egy több száz esztendős épületegyüttes az újonnan emelt beton-panel házakkal. Pedig mily keser­ves körülmények között épí­tik ezeket! A keskeny, ka­nyargós óvárosi utcácskák­ban a szó legszorosabb ér­telmében ki kell centizni a paneleket beemelő toronyda­ru pályáját. A házgyári elemek variál­hatóságának egyik legjobb példáját Greifswaldban, e Keleti-tenger melletti, ősi hansavárosban láthatjuk. Egymás mellett állnak itt az északnémet nyerstégla gó­tikus, a reneszánsz és a Gcra megye legnagyobb lakásépítkezése, ahol 45 ezer em­ber lakik majd. klasszicista stílusú házak, valamint a panelházak. A tervezők elsősorban az abla­kok vízszintes és függőleges elrendezésével, rusztikus pár- kányzatok kialakításával és persze az emeletek számá­nak változtatásával keltik a régies hatást. Ahol csak le­het, fölhasználják a lebon­tásra ítélt házak egy-egy megmenthető elemét, kapu­ját, párkányát, amelyet az­tán beépítenek a gyárban készült semleges keretpane­lek közé. Greisfwaldon kívül érdemes megtekinteni a drez­dai és a berlin-lichtembergi Strasse dér Befreiungot, az anklami Streinstrasset és a Markot, a bernaui városköz­pontot, a merseburgi Entenp- lant és a piacteret, a schwe- rini Gööjisdoort, ahol szelle­mesen és ízlésesen, művészi érzékkel sikerült ötvözni a régit az újjaL Aki netán a türingiai er­dő lábánál, Erfurtban jár, az okvetlenül szakítson időt magának arra, hogy megnéz­ze az Auenstrassét. Ott nem műemlék házak állnak, ha­nem egykori bérkaszárnya- épületek sorakoznak. Mun­kásnemzedékek nőttek föl bennük, akik lakásukból na­gyon sokáig nélkülözték a fürdőszobát, a vécét. A sor­felújításkor egy meglehetősen egyszerű ötlettel sikerült se­gíteni a gondon, méghozzá úgy, hogy a lakóknak nem kellett hónapokig szűkölköd­niük szétvert otthonukban. Az öreg házak hátsó, udvari frontját egyszerű fölfalazás­sal, egészségügyi szárnnyal toldották meg. Általuk nőtt a lakások alapterülete és komfortja, meggyorsult az építő- és a szakipari munka. Igaz, ez nem olcsó megol­dás, de segített az állam. És a nagyarányú állami támoga­tást az ott élők a maguk módján igyekeztek kiegyen­líteni: az építők elvonulása után társadalmi munkában eltakarították a törmeléket, rendezték a terepet, szépítet­ték környezetüket. K. L. — Nem. De azért nem va­gyok a dohányzás ellensége. Csak sose volt rá pénzem ... Én olyan szegény voltam. De erről nem akarok beszélni. Nem érdekes és untatnám. — Egyáltalán nem untat. És csak beszéljen róla, en­gem érdekel. — Pedig nem érdekes. Szokványos történet. Mond­tam már, hogy árva gyerek vagyok. Nem ismertem sem apámat, sem anyámat. Az ál­lam nevelt fél. Kiadtak jó­szívű családokhoz. Jól bán­tak velem, nem panaszkod- hatom, de azért mindig érez­tem, hogy hiányzik valami az életemből. A szeretet. Nem volt rokonom, jó barátom se nagyon. A középiskolában el is húzódtak mellőlem a gye­rekek, merthogy én apátián, anyátlan árva vagyok. Mint­ha ez bűn lenne. Vagy vala­milyen megbélyegzés ... Nem akarták éreztetni velem, de éppen ezért mindig éreztet­ték. És én egyre jobban be­felé fordultam, bizalmatlan lettem. így éltem, és azért is nősültem meg, hogy ne le­gyek már olyan egyedül. Hogy legyen valakim. És még sincs ... Talán még in­kább egyedül érzem most magam. Maga nem értheti, mert ehhez árvának kell len­ni ... — De ... Én értem. Megér­tem. Szörnyű érzés lehet egyedül, társtalanul élni... Megértem, mert én is átél­tem az ilyen társtalanság szörnyű pillanatait nemegy­szer. Én meg azért, mert.. — Értem. Ne mondja ... — fordult a lány felé Ta­más. És megfogta a kezét. Milyen forró, milyen nyugta­lan a tenyere. — Nézze — húzta el hirte­len a kezét a lány. — Rigó. Egy rigó röppent arra a fára. Mindketten a rigót nézték, és sokáig nem szóltak ... ★ Emmike a következő hét végén érkezett haza a délutá­ni autóbusszal. Tamás nem várta, nem is sejtette érke­zését, az óvoda építésé­nél járt, aztán benézett a ta­nácsházára, az elnök részle­tesen előadta, ki tudja már hányadszor, a vízvezeték épí­tésének tervét. Ez volt a vesszőparipája újabban. Már kétszer járt a megyénél, min­dig ígéretekkel megrakot- tan tért haza. Csak a pénz hiányzott. De ha megássák a csöveknek az árkokat, akkor talán gyorsabban teljesülne a felettes hatóságok ígérete ... Amikor estefelé hazament, meglepődött, hogy nyitva van a kapu. Belépve az udvarra, rögtön látta, hogy a felesége megérkezett, a gangon kife­szített kötélen néhány női fehérnemű száradt. A kiskutya nem volt se­hol. Tamás füttyentett, mire Pici a kamra csukott ajtaja mögül jelentkezett nyüszíté­sével. — Jó, hogy hazajössz! — fogadta ellenségesen, támadó éllel a felesége, és Tamás tudta, hogy miért. A kutya miatt haragszik. Emmike nem tűrte meg az állatokat maga körül. — Ne haragudj — mondta szenvtelen hangon —, hogy nem vártalak. — Nem értesí­tettél. — Hirtelen határoztam el magam. — Történt valami? — Untam már Ágota né­nit. Nem bírom az öregasz- szonyok rigolyáit. Meg vá­gyódtam is haza... Honnan szerezted ezt a ronda ku­tyát? Bezártam a kamrába, hogy ne rusnyítson itt min­dent össze.. Folyton a lábam körül viháncolt... — Ajándékba kaptam. Gondoltam, elkel a házban egy jó házőrző ... — Kell a fenének. Én nem etetem. Kicsukom az utcára. — Azt nem! — mondta ha­tározottan Tamás, és a kam- raajtóhoz sietett. Kinyitotta, Pici kutya — így nevezték — kirohant, és hálásan ugrál­ta körül. Lehajolt és megsi­mogatta. Emmike erre elfin- torodott. Később rántottét készített vacsorára. Szótlanul ettek. Picit ismét kicsukták. A ku­tya ezen módfelett csodálko­zott, a gang végére ült, és vonítással adta tudtára min­denkinek elégedetlenségét. Éjszaka is vonított, hajnalban kaparta a bejárati ajtót. Amikor Emmike kiment, és be akart menni Tamáshoz, felrúgta. Nagyot hempere- dett, és ijedten futott a sa­rokba. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom