Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-30 / 281. szám

1982. november 30. Kelet-Magyarország 7 Tízéves a nyíregyházi kertbarátklub November 18-án ünnepel­te megalakulásának 10. év­fordulóját a Nyíregyházi Központi Kertbarát Klub. Régi vágya teljesült ezzel a kiskerttulajdonosoknak, hi­szen szervezett keretek kö­zött, megfelelő szakmai irá­nyítás mellett végezhetik hobbijukat. A munkaterv­ben emellett előadások, sza­badtéri kertészeti bemutató­kon való részvétel, kertlá­togatások szerepeltek. A klub a megalakulást követő második évben már részt vett egy termékbemutató kiállításon, ahol oklevelet és tárgyjutalmat nyertek. A megyei, tájjellegű és orszá­gos kiállításokról többször első, második és harmadik díjjal tértek haza a klub tagjai. Legjelentősebb ezek közül az ősszel Debrecenben rendezett vm. országos kertbarát kiállítás, ahol a nyíregyháziak az előkelő második helyet érték el. Tíz évvel ezelőtt a megyei és városi művelődési köz­pont keretén belül jött létre a klub. Azóta is nagy se­gítséget jelent a klub mű­ködésében a művelődési in­tézmény. A nyíregyházi kertbarátok pedig segítik a megyében már meglévők munkáját, vagy az új klu­bok alakítását, szervezői a különböző eseményeknek. Varga Ferenc klubtitkár A vásárosnaményi szakcsoport Eredményes működés A szakcsoportok alakulásának időszakát éljük szerte az or­szágban, megyénkben is. Ennek megfelelően alakult meg és mű­ködik ma is eredményesen a Vásárosnaményi Kertészeti Szak­csoport, mely több mint egy évtizedes múltra tekint vissza, és végzi eredményesen munkáját Vásárosnaményban, Vitkán, Olcs- ván. A szakcsoport a szokásos előadások, szakmai felvilágosítá­sok mellett a tagok házikertjé­nek, zárt kertjének permetezését végzi. Ehhez rendelkezik két traktorral, permetezőgéppel, rak­tárral és természetesen megfele­lő forgóeszközökkel. A munka tehát komplett növényvédelem a házikertekben. Ennek megfelelő­en évente 13—16 permetezésre kerül sor, a tagok megelégedésé­re. Az almát jórészt értékesítik, így az átvételi minősítésmérce is a szakcsoport munkájának megítélésénél. Kiemelkedően jó minőségi almát termeltek tagja­ink az idén és 1979-ben, de rosz- szul sikerült az 1980-as év. A permetezésekért változó, de az évek során emelkedő díjakat kell fizetni. 10 évvel ezelőtt egy liter permetszert mindössze 57 fillérért állítottunk elő, most fo­lyamatosan emelkedve ez a szám már 1 forint 60 fillér. Ennek oka közismert: energia, növényvédő szer, egyéb árak növekedése, a munkabérek és a központi elvo­nások növekedése. A munka nagyságára és a fej­lődésre jellemző, hogy 10 évvel ezelőtt 66 ezer liter szert perme­teztünk, ez a szám ma több mint félmillió liter. Mintegy 120 hektár az a terület, ahol a szak­csoport emberei dolgoznak. A szakcsoport természetesen eredményesen igyekszik gazdál­kodni, s két év kivételével tisz­tes nyereséget sikerült elérnie. Általában azonban ez a nyere­ség nem nagy, hisz nem lehet mindenáron drágán adni a szol­gáltatást a nagyobb eredmény érdekében. A 120 körüli taglét­számmal működő egység évi re­alizált nyeresége 40 és 60 ezer forint körül mozgott. Az idén 50 ezer körüli eredményre lehet számítani. A nyereségből adóin­kat fizetjük ki, többségét pedig fejlesztésre fordítjuk. A bevételek nagy részét a ta­gok fizetik be a permetezési dí­jak formájában. Emellett elég jelentős bevételek származnak abból, hogy bérbe adunk gépe­ket, értékesítünk anyagokat. Pénzünket elsősorban növényvé­dő szerek vásárlására, munkadí­jakra, üzemanyagra, fenntartási költségeink fedezésére kell for­dítanunk. A szakcsoport a Vásárosnamé­nyi Áfész keretében működik, ennek segítsége nélkül nem tud­na haladni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a jogszabályi elő­írás — miszerint nagyobb egység keretében kell dolgozni a szak­csoportnak — nagyon megalapo­zott és indokolt, különösen az indulás éveiben. A kertészeti szakcsoport éle­tében néhány éve törés tapasz­talható. Ekkor megállt a taglét­szám növekedése, az igényelt szolgáltatások csökkenést mutat­nak azóta. Ekkor indult meg Vá­sárosnaményban a városi fejlő­dés, sok kertet beépítettek, kisa­játítottak közcélokra, itt már nem folyt tovább kertészeti ter­melés, így növényvédelem sem kellett. Tagjaink az árak emel­kedése miatt is kétszer meggon­dolják a szolgáltatás igénybevé­telét. Emellett sajnos befolyá­solja a termelői kedvet az alma értékesítési problémája is. Nem gyakori, de előfordul az almafák kivágása. Az átvételi árak — különösen kisebb kerteknél — gyakorta nem fedezik magát a permetezés költségeit sem. Emellett ,,megöli” a szakcsopor­tot a túlzott adminisztrációs fel­adatok tömege. Mindezektől füg­getlenül a szakcsoport ebben az évben is eredményesen dolgozik, tagjaink többsége egyre inkább az olcsóbb szolgáltatást választ­ják. Szolgáltatásunk, mely szerint ha valamely tag bármikor je­lentkezik, részére az almafákra szükséges permetezőanyagot ki­mérve és választékban összeál­lítva kiadjuk. Tehát ha valaki virágzáskor kér kiskertjére 200 literre való növényvédőszer- keveréket, úgy pontosan azt kapja, neki csak ki kell perme­tezni otthon. Ezzel elsősorban azoknak segítünk, akiknek nem szakmája a növényvédelem, vagy akik mérgezési veszély mi­att otthon nem tartanak nö­vényvédő szert, vagy esetleg a boltban nem kapnak. A továbblépés útja mi lenne? A már említett törzsoldat-szol- gáltatás és a permetezési költsé­gek csökkentése, amire legutóbb úgy volt példa, hogy a realizált év végi nyereségből minden tag visszakapott egy bizonyos össze­get — kertje nagyságának ará­nyában. Fontos emellett a felvi­lágosító munka, a balesetmegelő­zés, ami szerencsére szakcsopor­tunknál még nem volt. Mindennek alapja természete­sen a termelés, a jó alma előállí­tása, amihez a naményiak na­gyon értenek. És mindezek bete­tőzése a jól megtermelt, megvé­dett alma időben, jó árban való eladása, ami napjainkban na­gyobb feladat, mint maga a ter­meles. De ez már meghaladja szakcsoportunk tevékenységét — legfeljebb kihat rá. Király Sándor a szakcsoport termelési irányítója Atkaveszély a kaptárakban A méhészkedés jelentősége A legősibb mesterségek, fogla­latosságok közé tartozik a mé­hészkedés. Habár napjainkban inkább csak hasznos időtöltésként tartják számon, mindenesetre az biztos, hogy többszörösen elő­nyös a méhtartónak és a nép­gazdaságnak is. Milyen a jelen­tősége a méhészkedésnek Sza- bolcs-Szatmár megyében? — Nálunk is sokan, szívesen foglalkoznak a méhekkel, méz­termeléssel — fejti ki Kapcsos Sándor, a megyei méhészszaktit- kár. — Huszonhárom Áfész kere­tén belül harmincnégy szakcso­port működik szerte a megyében 1265 taggal. Természetesen ettől többen foglalkoznak méhészke­déssel nem szervezett keretek kö­zött. A szakcsoporttagoknak ösz- szesen 32 ezer 248 méhcsaládja van. Ez már jelentős számnak tekinthető, s az idei méztermés családonként elérte a harminc kilogrammot. Közel 750 tonna Meztelen csigák mézre kötöttek a tagok szerző­dést. Jó híre van a szabolcsi méznek is, különösen az akácé­nak. Nem véletlen, hogy sok ke­rül ebből exportra is a nyugati országokba. Az elmondottak szerint kister­melők foglalkoznak méhészke­déssel. A közelmúltig úgy tar­tották, a mézelés a legnagyobb jelentősége, viszont éppen Sza- bolcs-Szatmárban ismerték fel elsőként a mezőgazdasági hasz­nát. A vaja* NYIRKERT gyü­mölcstermelési rendszer keretén belül létrehoztak egy megporzási telepet Flóratanyán, hiszen a legtöbb növény rovarporozta, s ebben is első helyen állnak a szorgos kis munkások, a méhek. A telep összefogja a szakcsopor­tokat, irányítja és kielégíti a me­zőgazdasági nagyüzemek igénye­it. Ugyanis gyümölcsvirágzáskor a méhészek kaptáraikat kitelepí­tik a kertekbe, ahol bőségesen találnak a méhek virágport. Hogy melyik fontosabb, a méz­termelés, vagy a megporzás, ne­héz lenne meghatározni, hiszen egyik nincs a másik nélkül. — Részévé vált a méhészet a nagyüzemi termelésnek — mondja Bagoly István, a most újjáalakuló országos méhészeti szakbizottság tagja, aki maga is jó kistermelő hírében áll Bak- talórántházán. — így segíti a kisgazdaság a nagygazdaságot. Tavaszonként legalább tizenöt­ezer méhcsaládot irányítanak a kertekbe a megporzási telep munkatársai. Aztán a megpor­zás és a méztermelés mellett a gyógyszeripar is felhasználja a méhek által termelt anyagokat. Gyakorlatilag egyetlen perc munka sem válik haszontalanná, amit a méhek végeznek. Igen, ez így van. Nem hiába a szorgalom jelképe a méh. Csak az utóbbi időben veszély fenye­geti a kis szárnyasokat. Állati kórokozó, atka támadta meg a családokat, rátapadnak a mé- hekre. s azok nedveivel táplál­koznak. — Először én sem tulajdonítot­tam jelentőséget ennek a kór­okozónak — folytatja Bagoly István. — Aztán észrevettem, csökken a méztermelés. Akkor figyeltem meg tüzetesebben az állományt, bizony fertőzött volt. Szerencsére idejekorán kidolgoz­tak egy eljárást az atkák ellen, már nem gond a védekezés. Erről így beszél Dudás Gábor, a baktalórántháza—flóratanyai megporzási központ vezetője: — Hátsó-In diából indult a var­roaatka, s végigsöpört több országon. Elsőként Jáva-szigetén ismerte fel egy angol kutató. Sajnos bennünket sem került el. Több helyen erős fertőzést okoz, s bizony ez nem kis gondot je­lent. Az is probléma, hogy nem mindenki ismeri fel kellő idő­ben, csak a pusztulás után hi­szik el, ténylegesen bait okoz az atka. A védekezésre készült az úgynevezett varrescens csík. Ez egy papírlap, ami impregnálva van a gyógyszerrel. Ezt kell meggyújtani, a kaptárba tenni, s végez az atkákkal. Hasonlatos a borászatban használt kénszalag­hoz. A szer Flóratanyán készül, s az egész országot ellátjuk ve­le, sőt valószínű jövőre már ex­portra is kerülhet belőle a szo­cialista országokba. A méhészek hamar megismer­ték a füstölő csíkot. A szakcso­portok az áfészeken keresztül megrendelhetik, s az a legjobb, ha az atka elleni védekezést ide­jekorán beiktatják a méhészet technológiájába. A teljes védeke­zés előtt próbát lehet tartani, mennyire fertőzött az állomány. Ez abból áll, hogy a kaptár al­jára egy fehér lapot tesznek, meggyújtanak egy varrescens csíkot és hagyják elfüstölni. A védekezés után a papírlapon összegyűlt atka mennyiségéből lehet következtetni a fertőzött- ségre. A mai állapot szerint egyértelmű, nem szabad elha­nyagolni az atka elleni védeke­zést, mert a méhek teljes pusz­tulásához vezethet. Sípos Béla A gyógyító propolisz A meztelen csigákkal eddig nem sokat foglalkoztunk, pedig igen kellemetlen és gusztustalan kártevőkről van szó. Különösen a kistermelőknek okoznak sok gondot és bosszúságot, illetve tesznek a betárolt zöldségfélék­ben, burgonyában, almában stb. — jelentős kárt. Jellemző rájuk, hogy testüket nem fedi meszes anyagból kiala­kult „csigaház”. Testüket nedves anyagból kialakult burok fedi. A ház körül általában három fajtájuk található meg: a pince­lakó meztelen csiga, a nagy mez­telen csiga és a kerti meztelen csiga. A pincelakó meztelen csiga ki­zárólag a pincék, hűvös helyek lakója. Ott él, ahol a különböző gyökér zöldségek, burgonya, al­ma stb. téli tárolása a legked­vezőbb. Nappal, a fény hatásá­ra rejtett életet él. Besötétedés után, illetve az éjjeli órákban jön elő rejtekhelyéről és rág ti­pikus furatokat a raktározott ter­mékekben. Ma — hála a tudománynak — már van kész kémiai csalétek, mely hatásosan irtja a meztelen csigákat. A termék neve Methal- deid, mely kész granulátum. A raktározásra szánt és meg­védendő termékek helyéről távo­lítsuk el a kártevőket. Ez lelkiis­meretes takarítással elérhető, majd a megvédendő termést szór­juk körül Methaldeiddel. A nagy és a kerti meztelen csi­gák a tavaszi növényekben ká­rosítanak úgy, hogy az ellenük való védekezés tavaszi probléma. Dr. Fodor Tamás November 16-án „A világ leg­jobb méze az akác” címmel je­lent meg írás a Kelet-Magyaror- szágban. A cikkben szó esett a propoliszról is. Azóta is sokan érdeklődnek a propolisz gyógyí­tó hatásáról. Hozzászólás is érke­zett: Kardos István nyírbogát! méhész olvasónk írta a követke­zőket : „Húszéves koromban, mint fi­atal tanító 1920-ban kezdtem a méhészkedést. Ismereteim szerint a méhek farügyekről, főleg nyár­fákról gyűjtik a propoliszt, de készítik virágporból is. Rések tö­mítésére, a mozgatható kaptár- részek rögzítésére használják fel. Feltehetőleg a kaptár belsejét borító fiímszerű réteg is propo­liszból van, ami konzerválja a kaptár belső berendezését. Ha a méhész ősszel nem szűkí­ti le kellően a kaptár kijáratát, abba a méhek propoliszból tank- csapdaszerü válaszfalakat emel­nek, a mézrabló halálfejes lepke ellen. A lepke egy-egy alkalom­mal akár egy kávéskanál meny- nyiségű mézet is képes elrabol­ni — ha sikerül. De nem min­dig. A méhek ugyanis a lepke szárnyait propolisszal leragaszt­ják és hazamentik az elrabolni szándékozó mézet. Már többször találtam oldalán kirágott lepkét a kaptárban. A propolisz gyógyító hatását, mi méhészek is több esetben ta­pasztaljuk. Ha munkaközben a kezünket elvágjuk, vagy meg­sértjük, a kézre ragadt propolisz' a gyors gyógyulást elősegíti. Az utóbbi években erős érdeklődés nyilvánult meg a propolisz, mint gyógyszeralapanyag iránt. A Hungaronektár felvásárolja a méhészektől és kilójáért minőség szerint 500 forintot is térít. A gyógyító propoliszt virág­balzsamnak, méhszuroknak is mondják, gyantákat és növényi balzsamokat, illóolajokat, viaszt és virágport tartalmaz. Kisebb mennyiségben ásványanyagok, vitaminok és egyéb bioaktív anyagok találhatók benne, össze­tétele függ a méhlegelőtől. A mé­hek fertőtlenítő, tartósító és épí­tőanyagként használják. A bioló­giai és farmekologiai vizsgálatok szerint kitűnő antibiotikus és gyulladáscsökkentő anyag, pusz­tít egyes vírusokat, csillapítja a fájdalmat, viszketést, jó dermo- plasztikus és biostimuláns hatá­sú. A gyógyászatban évek óta hasz­nált szer a propolisz. A modern orvostudomány ezeknek a ta­pasztalatoknak alapján több tu­domány segítségével kutatta és igazolta gyógyító hatását. Eddig több mint negyven betegségnél használták sikerrel: például arc- üreg-, fül-, torok-, száj- és lég­csőgyulladásos, hurutus megbete­gedéseknél, tüdőgyulladásnál. Gyomor- és bélfertőzéseknél, hu­rutoknál, fekélyes betegségeknél, nehezen gyógyuló sebek, bőr-, körömfertőzéseknél, gombás száj- üreg, bőrbetegségeknél, égési se­bekre, aranyeres, visszeres bán- talmakra, újabban érszűkületre, meszesedésre is ajánlják a pro­poliszt. Általános közérzetjavító, fokoz­za az életkedvet, javítja az élet­erőt, élénkít, ezért egészséges embereknek is ajánlatos. A pro­poliszt, mielőtt felhasználnánk, tegyük mélyhűtőbe és fagyasz- szuk keményre, azután mozsár­ban, vagy kávédarálóban finomra felaprítjuk. A felhasználás: két dekagramm propoliszt tegyünk egy deciliter tiszta szeszbe, vagy két deciliter jóféle pálinkába, egy hétig sötét, meleg helyen ér­leljük, napjában többször felráz­zuk. Mikor az oldat elérte a dió- barna színt, használhatjuk. Ha tiszta szeszben oldjuk, akkor a gyógyszertárban vett desztillált vízzel duplájára hígítjuk. Két dekagramm propoliszt fel­olvasztott vajjal, vazelinnel, ba­baikrémmel elkeverjük. Alkal­mazható gyógyszerként szájon keresztül — ha vajjal történt a készítmény —, bőrfelületre a va- zelines, babakrémes keveréket al­kalmazzuk. A propoliszból alko­holos oldatában naponta egy-két centiliter fogyasztható, ha aller­giás tünet lépne fel, a kezelést abba kell hagyni. . .” Kardos István nyírbogáti mé­hész a propolisz-receptet a Hun­garonektár tájékoztatói * alapján állította össze. Mint közli, ősz­szel Debrecenben, az ott megren­dezett őszi vásáron több méhész is árusította a propoliszt. Fel- használásával kapcsolatban tájé- kaztató lapokat is osztottak. HORGÁSZOKNAK Háromszáz mázsa I Császárszállásról Nincs Igazuk azoknak a hor­gászoknak, akik a Császárszál­lásról egész éven át csak rossz híreket terjesztettek, azt mond­ták, hogy nincs ott hal. A leha­lászással a MOHOSZ Szabolcs- Szatmár megyei Intéző Bizottsága bebizonyította, hogy az ez évi halasítások nem voltak hiába- valóak. A halászok a lehalá­száskor nemcsak a telepitett ha­lakból fogtak, hanem olyan 15 kilós harcsát, méretes csukákat, angolnát, melyeknek külön lehet örülni. Mint arról két héttel koráb­ban hírt adtunk a Császárszállást a Nyíregyházi Alkotmány Halá­szati Termelőszövetkezet szak­emberei halászták le. Előzőén a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igaz­gatóság értesítette az intéző bi­zottságot, hogy a tározót le fog­ja engedni és február közepéig a tó szárazon fog állni. A halászok végül is november 12-én kezdték el a lehalászást és kifogtak a tóból 125 mázsa busát, 25 mázsa amurt és 125 mázsa kárászt. Ezen kívül fogtak egy mázsa compót. El kell mondanunk azt is, hogy a legkedveltebb sport­halból a pontyból mindössze 11 mázsa került terítékre. Ekkorák a busák. Ehhez tudni kell, hogy mivel a halászást későn kezdték, ezért a ponty ekkorra már elvermelt. Ennek volt köszönhető, hogy pontyból nagyon keveset sikerült kifogni. Ez tanulságul is kell szolgáljon az intéző bizottságnak: jövőben korábban kell kezdeni a lehalászást. Az Intéző bizottság a lehalá­szás során juttatott a HTSZ ál­tal ki nem fogott kárászokból 12 mázsát a Vasutas Sporthorgász Egyesületnek, 3 és fél mázsát az érpataki egyesületnek adott el. A vízügyi szervek a tél folya­mán, amíg az idő engedi par­tot rendeznek és megkísérlik a hinártalanítást is. Az intéző bi­zottság pedig szintén a tél fo­lyamán csónakkikötőt és part­ról történő horgászatra teremt lehetőséget. A Szabolcs-Szatmár megyei intéző bizottság a tavasz folya­már újra telepíti a tározót. Már­cius elején kezdik a telepítést, új halászrendet dolgoznak ki a tá­rozó egész területére és a horgá­szokat erről a lapban értesíteni fogják. Jó évet zártam... Horgászok között egyre több szó esik mostanában az év fo­lyamán elért eredményekről. A sok szép fogásról szóló lelken- dezéseket, no meg elmaraszta­lást hallva úgy tűnik, az év ér­tékelésénél nem is lesz könnyű dolga a riporternek. így aztán nem marad más hátra, mint el­fogadni a mindenkori alany sza­vait . . . A tavasz sok reményt Ígérve köszöntött rá a KEMÉV-es hor­gászokra is. Az egyesület tagja Végső Béla. Az írás hátralévő részében róla lesz szó. Béla is nehezen várta a tavaszt. Leste az egyesület alakulásának a hírét. Az elsők között volt ő is, akik mentek Császárszállásra, hogy ott stéget építsenek a KE- MÉV-eseknek. A jég el se olvadt, már kész voltak a hor­gászállással. Ezt követte, hogy Tompa Ist­vánnal együtt — szintén a KE- MÉV HE tagja — csónakot is építettek maguknak. Mire ez­zel készen voltak és vízre tették, már beköszöntött a horgászsze­zon is. Mekkora öröm volt mind­kettőjük számára, amikor először vízre szánhattak és megtehették vele az első csapásokat. Hát az milyen örömnek szá­mított, amikor az első kapást is észlelték. Hamarosan meglett az qjső kárász is. Az volt az igazi öröm, amikor a szákban már halat is vittek haza. És az örömök folytatódtak. A két hor­gász a Császárszálláson kívül ellátogatott más vizekre is. Si­kereik másik színhelye a tisza- nagyfalui holtág. Az itteni Mo- rotvából szintén többször tértek haza kárászokkal. Végső Béla közben többször elment horgászni Juhász Zol­tánnal is. Vele szintén a tisza- nagyfalul vizet vallatták. Ekkor már ponty is került a szákba. Juhász több sikerrel járt a víz partján. Valahogy a nagyobb ha­lak mindig neki akadtak hor­gára. Persze Végső sem panasz­kodhatott. Amíg Juhász három és fél kilós pontyokat akasztott, ad­dig Végső csak másfél-két kiló­sat vitt haza. Juhász is csónakos ember, így a Morotvát is csó­nakkal járták. Végsőt egyedüli horgászka- landjaí alkalmával sem hagy­ta el a szerencse. Többször meg­fordult Paszabnál az élő Tiszán. Innen is vitt haza pontyokat. Ügy hogy a nyár folyamán gva- kori eledel volt a Végső család­ban a hal. Ráadásul ezeket mind Béla maga készítette el. Szinte tudta a felesége „szövegét”, miszerint „halpucolás” közben a pikkelyek ráverődtek a konyhaszekrény fa­lára, azt pedig lemosni nem is egy könnyű dolog. Ezért aztán ha tehette, a halat már a vízpar­ton megnagyolta a pikkelyektől, meg a belét is kidobta. így az­tán otthon már „játék” volt a halpucolás. Miközben a halat tisztára sikálták, akadt egy se­gítség mindig, aki összevágta, meg megdinsztelte a hagymát. Ekkor került elő a vasfazék, és rakták a hallébe az Ínycsik­landozó ízeket. Mikor aztán forr­ni kezdett a halászlé, mindenki hozzálátott a kóstolgatáshoz. így készült el közakaraton, oly fi­nommá az étel, hogy még a ki­rály is megnyalhatta tőle a kis- ujját. Mikor aztán előkerültek a tányérok nemegyszer kiderült, hogy egy-két kanállal még el­kopott volna. De nemcsak Császárszállás meg a Tisza szerepelt portyázásaik középpontjába. Különösen az őszön szívesen látogatták, fő­ként Juhásszal, a csukás vize­ket is. Ezek a kirándulásaik sem jelentették azt, hogy üres kéz­zel tértek haza. Két-három raga­dozó mindig akadt a szákba. Egyszer például Érpatakra in­dultak. Nem tudták, hogy hol van a víz. Előbb rossz irányba indultak. Majd azt vették ész- ‘ re, hogy vége a falunak. Már éppen vissza akartak fordul­ni, amikor egyikőjük meglátta a vizet. Akkor derült ki, hogy jó helyen járnak. Lementek a tó partjára. A kis területű, lefolyástalan víz igen jó csukázó tónak bizonyult. At­tól kezdve többször is meglá­togatták. Valamilyen fogást mindig értek el. Úgy voltak a másik kis vízzel, a Völgyfűvei is. Ez a csodálatosan szép fek­vésű tó Öfehértó határában fek­szik. Az egyenruhás emberek akik ide járnak gyakorlatozni, azok már többször is felfedez­ték. Csukázni indultak, de a jó idő hosszantartásával egy darabig kilón felüli kárászokat is szákoltak. így aztán jó ideig maguk sem tudták, hogy békés halat, vagy ragadozót fognak-e akasztani. Most aztán az utolsó két hét végén, ha kimentek már talál­koztak csukával is. A Völgy fű nemcsak szépségét mutatta meg, hanem ragadozó halából is „juttatott” a horgászoknak szép példányokat. — Nem tudom, hogy mennyi lesz az évi átlagfogás — tette fel szinte önmagának a kér­dést —, de nekem már biztos, hogy felette lesz az átlagfogás­nál. És ezt a hét végeken, meg vasárnaponként értem el. Amit még ráadásul ezután kapok, azt mind a horgászszerencsém­nek köszönhetem. Pedig még az évet nem is zártuk le igazából. Az igazi csukaszezon még most fog következni. Eddig még nem is voltak jó csípős hajnalok, deres reggelek. * A kis hal még most is fennjár. Pedig csukások tudják, hogy az igazi szezon csak akkor kezdődik, amikor a kis hal is elvermelt. Akkor ke­rülnek elő a tartóban őrzött kis halak és akkor kap igazán a csuka. Most a nagy csukázások kö­zepette Végső Béla szemeit már a Tiszán tartja. December kö­zepén indul szerinte a meny- halazás igazi szezonja. Ezt se szabad kihagyni. Ha valaki jó helyeket fog ki magának, akkor egy egész szezonra való meny- nyiséget összeszedhet. Kíván­juk, hogy ehhez is legyen sze­rencséje. Sigér Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom