Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-19 / 272. szám
1982. november 19. Kelet-Magyarország 3 A nyíregyházi papírgyárban többszínnyomó gépen készülnek a különböző csomagolóanyagok' (Jávor L.) A Balkányl Állami Gazdaság hűtőtárolójában az exportra válogatott és csomagolt almát a kiszállítás előtt még egyszer ellenőrzik, hogy a mennyiségi és minőségi követelménynek megfelel-e. (Jávor L.) Gazdaságpolitikai hetek Kisvárdán Kisvárdán nem kell mást tenni, mint besétálni a művelődési házba ahhoz, hogy valaki a város és a járás legjelentősebb üzemeivel megismerkedjen. Termékbemutatóval, kiállításokkal jelentkeznek október 11-től az üzemek. Hetente más és más vonultatja fel gyártmányait, ad rövid keresztmetszetei az üzem életéről. A kiállítások szinte kínálják magukat a megismertetésre. S a művelődési háznál jobb helyet keresve sem igen lehetett volna találni, hiszen a színházi előadásokra, koncertre jövő százak mellett a nap minden szakában tucatnyian „tévednek be” az intézménybe, s kaphatnak képet az üzemek életéről. A rendezők, a pártbizottság és a népfront a bemutatkozást a demokratikus fórumok gyakorlásának is szánta. MUNKÁSNŐK ÁZ ISKOLAPADBAN Nem szabad feladni Huszonnégy figyelő szempár kíséri a kréta útját a táblán a Nyíregyházi Dohány- fermentáló Vállalat oktatótermében. Ezúttal dolgozó felnőttek hallgatják az előadásokat. A vállalatnál 1972 óta kétévenként indítják a dohányfermentáló szakmunkásképző tanfolyamot. Az ide járó dolgozók mellett még sokan tanulnak munka mellett — például gimnáziumban vagy más felsőfokú iskolákban. Sok köztük a családanya. Nekik nemcsak a munkával, hanem a gyereknevelés és a háztartás gondjaival is egyeztetni kell a tanulást. Elszalasztott lehetőségek Ha sorra kérdeznénk a NYIDOFER munkásait, hogy vajon gyermekkoruktól erre a szakmára készültek-e, bizonyosan sokan megmosolyognának. — Óvónőnek készültem — halottuk Bálint LÁszlóné mérlegelőtől. — Másodikban otthagytam a gimnáziumot — sajnos — és felmentem Pestre fonónőnek. Két év albérlet után hazajöttem, mert édesapám beteg lett. Akkor helyezkedtem el a vállalatnál. — Én eladó szerettem volna lenni — veszi át a szót . iléba Ilona, aki betanított segéd a gépi fermentálóban. — A debreceni kereskedelmi szakközépiskolába nem vettek fel, de a hajdúnánási szakmunkásképzőbe igen: varrónőnek. Hajdúdorogi vagyok, s mivel nem kaptam helyet a kollégiumban, úgy döntöttem, hogy bejáró pedig nem leszek. Mégis az lettem. Hatodik éve ingázok szülőfalumból Nyíregyházára, a dohányfermentálóba. Tanulás — hét végén Szokol Györgyné szakmunkásnak családi körülményei miatt kellett lemondania fiatalon álmáról, hogy fodrásznő legyen: — Sokan voltunk testvérek. Édesanyám egyedül nevelt bennünket, szükség volt a keresetemre. Az általános iskola után a NYIDOFER- nél lettem segédmunkás. Mikor lejárt a szerződésem, átmentem az almatárolóba. Három éve jöttem vissza ide. Azóta vállalati segítséggel szakmunkásvizsgát tettem, ma pedig már gimnáziumba járok. Nem kis feladat munka mellett vállalni a tanulást. Sajnos van, aki megriad a buktatóktól, s idejekorán feladja. Ez évben 26-an kezdték a szakmunkásképzőt a dohányfermentálóban, de ketten már az elején lemorzsolódtak. — Matematika, kémia, biológia, rajz — sorolja az első félév tantárgyait Kléba Ilona. — Nem könnyű. Nekem főleg azért nehéz, mert hat év óta — vagyis mióta elvégeztem az általánost — nem volt tankönyv a kezemben. — Az a baj — folytatja Bálintné —, hogy nincs any- nyi idő a tanulásra, mint szeretném. Két gyerekem van. A férjem sokat segít otthon, de így is csak hét végén jut idő arra, hogy készüljek az órákra. Az osztálytársak közül többen mondják: megbánták, hogy elkezdték a tanfolyamot. Feladni pedig nem szabad. Nemcsak a kereset miatt, hanem becsületből sem. Én mindenképp be akarom fejezni. Szeretnék itt megragadni. Technikusnak készülök Hogy érdemes vállalni a tanulással járó vesződséget, arra Szokolné esete a legjobb példa. Harmincévesen kezdte a szakmunkásképző tanfolyamot. Ügy belejött a tanulásba, hogy a bizonyítvány megszerzése után jelentkezett gimnáziumba is. Lelkesedését, szorgalmát sok tizenéves megirigyelhetné: — Együtt tanulok a fiaimmal, akik közül az idősebb most elsős középiskolás, akár csak én. Kölcsönösen segítjük, biztatjuk egymást. Elsősorban a férjemnek köszönhetem — aki szintén a vállalatnál dolgozik: autószerelő —, hogy hét közben is jut idő olvasgatásra, készülésre. A vállalat támogat, ezért szeretném olyan jó eredménnyel elvégezni a gimnáziumot, mint a szakmunkásképzőt. Annál is inkább, mert komoly terveim vannak. Ha sikerül az érettségi, utána technikusminősítő vizsgát is szeretnék tenni. Házi Zsuzsa Ugyanis az első nap, vagyis minden hétfőn, az érintett üzemek vezetői fórumon találkoznak az érdeklődőkkel. Kellemes tapasztalat, hogy nemcsak az üzem munkásai, dolgozói vesznek részt ezen a kötetlen beszélgetésen, hanem máshonnan is jönnek érdeklődők, akik olyan kérdéseket is feltesznek, amelyek házon belül „illetlenségnek” tűnnének. így a rázós kérdésekre is választ kap, aki a gazdaságpolitikai hetek valamelyik rendezvényén részt- vesz. Nyolc héten át vonultatja fel termékeit, mutatja be tevékenységét Kisvárda és a járás ipara, mezőgazdasága. A cél ugyan csak annyi, hogy a szűkebb környéken belül jobban megismerjék őket, azonban így tudhatják meg azt is, hogy az országban, a világban milyen helyet foglalnak el ezek az üzemek. Bár nem teljes a felsorolás, de említhetjük, hogy a Kis- várdai Szeszipari Vállalatnak díjnyertes termékei vannak, tőkés exportra gyárt vitális glutint, az Egyesült Izzó fényforrásgyárának lámpái a nagy autógyártó üzemekbe is eljutnak, a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár fékbetéteit a közlekedés nem nélkülözheti, a Hungarofruct a magyar zöldség- és gyümölcs- exportért felel, a Nyírtassi Állami Gazdaság termékei exportra jutnak, az öntödei vállalat radiátorai adják a meleget a lakásokban, a Hun- niacoop a baromfifeldolgozásban a legkényesebb minőségi igényeket is kielégíti, a kisvárdai Rákóczi Tsz burgonyatermesztéséről híres, az ipari szövetkezetek a szolgáltatások bővítése mellett hiányzó cikkeket gyártanak, nagyüzemekkel kooperálnak, a záhonyi átrakókörzet a vasúti export-, import- és tranzitszállítások legnagyobb bázisa. Szép kezdeményezés volt az üzemek bemutatkozása. Jó alkalom a diákoknak arra, hogy megismerjék, mire képes a város, a járás, hol találhatnak munkát, s kedvező a jelentkezés a már dolgozóknak, hogy legyen összehasonlítási alapjuk, lássák a távlatokat. Lányi Botond H uszadik esztendeje dolgozik nyugdíj után. Szinte már becsukott szemmel eltalálna a nyíregyházi Jósa András Kórházba. Tudja hány óra, hány perckor kell átlépni a ikaput. Lakatos József másodízben készül nyugdíjba. Hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy egyszer, 1962. december 31-én már elbúcsúztat- ták Nyírbogdányban. A községi tanács halkszavú, kötelességtudó, köztiszteletben álló vb-titkáraként szolgált tíz esztendeig. Pályája elején ideiglenes díjnokként kereste a négy polgári után az első eltartó kenyeret. A tintamunkások ranglétráján fokról fokra évtizedek alatt küzdötte fel magát. így lett végleges díjnok, aztán irodatiszt, majd járási hivatali tisztviselő, később jegyző, Nyírtéten főjegyző, s végül Nyírbogdányban vb-titkár. 1901. február 24-én született az erdélyi Dicsőszent- mártonban. Apja postai kihordó volt. Félárvaként, anya nélkül cseperedett emberré. Tizenöt éves korától maga kényszerült a mindennapi betévőt megkeresni. Soha nem tudta a sors úgy megtépázni 82 év alatt, A második nyugdíj hogy emberségét, magyarságát, s főleg humorát elveszítette volna. Veszély- helyzetből is kimentette családját. Soha nem adta fel a reményt. Negyvenkét esztendeig szolgálta az ügyfeleket hivatástudattal köz- igazgatási emberként. Mesterember szeretett volna lenni. Géplakatos, vagy ilyesmi. Csakhogy gyenge volt a szeme. Nem sikerült. így lett könyökvédős ember, a hivatal szolgája. Húsz éve a megyei kórház anyaggazdálkodási osztályán dolgozik. Szellemileg friss, mozgása fiatalos, bár csípős az idő, ő még ballont viselt november elején is. „Nem érzem az öregedést. Nők között dolgozom — fűzi hozzá derűsen. — Jól érzem magam. Minden reggel meghatározott időben borotválkozom, egy duplát iszom, egy cigarettát elszívok, s negyed nyolckor indulok és déli 12-ig dolgozom. Megebédelek és jövök haza. Ha valamivel nem foglalkoznék, úgy érezném, kiselejteztek a világból. Májusig dolgozom, akkor lesz 20 éve, hogy a kórházhoz „szegődtem”. Utána eljövök.” Ezeket a szavakat már tétován mondja. Nem biztos benne, mert egyszerűen nem tud megbékélni a tétlenséggel és hozzá is fűzi gyorsan: „De még pontosan nem tudom, mi lesz azután. A fiamnak van egy kis kertje, majd ott eldolgozgatom.” L akatos József 1945 óta tagja a pártnak. Olvassa a Társadalmi Szemlét, a Pártéletet, s 1962. decembere óta a Honvéd utcai körzeti pártszervezet tagja. Évekig volt bizalmi, vezetőségi tag. S bármilyen rossz idő volt, Józsi bácsi nem hiányzott egyetlen taggyűlésről soha. „Itt lakom az Északi körúton, a város egyik végén és a Honvéd utcára járok. Ott ismerek mindenkit. Nem szeretnék már új környezetbe kerülni.” Bár 1976-ban mentesítették a pártmunkától, de ha rábíznak valamit, szívesen elvégzi ma is. Farkas Kálmán ÜZEMEK, SOROZATBAN > Válóperek „EGYRE TÖBB az elnehezült sorsú ember, aki a válás után nem találja meg korábbi nyugalmát, belső egyensúlyát. Ez kihat, természetesen a munkájára, emberi kapcsolataira is. Az országban évente mintegy százezer házasságot kötnek, s minden negyedik válással végződik. Évente 28 ezer házasságot bontanak fel az országban, s ami elgondolkoztató: legalább 20—25 ezer gyermek veszíti el egyik szülőjét, akiknek többsége — a kirívó eseteket kivéve — gyermekének jó szülője volt.” Hogyan segíthetne a társadalom intézményes, jogi és egyéb eszközökkel a családok összetartásában, a házasságok életbentartásában? Erre keresték a választ nemrég a népfront egyik megyei közéleti fórumán, ahol az előbbi megállapítás is elhangzott a házasságról, válásról, a csonka családokról. Egyértelmű és az élet már igazolta, hogy a válások megszigorítása, a jog kényszerítő ereje nem tudja egymaga összetartani a családokat. Nem lehet jogilag garantálni, előírni a hűséget, a szeretetet, az egészséges alkalmazkodást, egymás egyéniségének és jogainak tiszteletben tartását. Ahány család, annyi konfliktusforrás — és annyi megoldási lehetőség. Ezért a segítség módozatait, lehetőségeit nem az erőszakos együttartásban kell keresnünk. A megrom- ló, felbomló házasságok aránya és társadalmi súlya azonban mindenképpen sürgetővé teszi, hogy a „sebek” kiteregetésén — a válások magas száma miatti jogos siránkozáson túl — ki-ki lépéseket is tegyen a megelőzés érdekében. Az egyéni érzelmi válságok, családi drámák, a mindenkori vétlen vesztesek, a gyermekek naponta figyelmeztetnek a cselekvésre. A NÉPESEDÉST erősen gátolja a sok széthulló család. Az elváltak az érzelmi, lelki válság és kudarc után nehezen kezdeményeznek egy újabb kapcsolatot, kötnek házasságot. A férfiak azért, mert többségük albérletbe kényszerül, keresete javarészét a gyermek- tartás viszi el. Közülük kerülnek ki azok, akiket „férjül vesznek”, de az új házasság se mindig sikerül. A nők a munka és gyermek* V ________________________ nevelés — nemkevésbé az érzelmi sebek — hátrányait viselve, szintén nehezen találnak maguknak új házastársat. Az elváltak alig tíz százaléka köt újra házasságot. Sok ezer szülőképeskorban lévő nő — az elváltak többsége 30 éven aluli — éppen helyzetéből eredően nem szül újabb gyermeket; nem tud, vagy nem akar férjhez menni, vagy élettársi kapcsolatra lépni. Jogos és időszerű tehát a családvédelemről szólni és minden hasznos javaslatot fontolóra venni, ami segíthet a család összetartásában. Bizonyos, hogy az alapokat a párválasztásra, a házasságra való jobb felkészítés adhatja meg. Az sem idejét múlt tapasztalat viszont, hogy ki-ki a saját boldogságának kovácsa is. A jelenlegi házasság előtti tanácsadás gyöngéiről már többször hallhattunk, de a megreformálás lassú. Személyi, tárgyi, szemléletbeli okai vannak, jól tudjuk, de mind sürgetőbbé válik egy korszerű érdemi tanácsadószolgálat megszervezése, amelyre később a felbomló házasságok család- és házassági terápiáját is rá lehetne bízni. Így lenne egy intézmény, ahová a válókereset beadása előtt, vagy azután, netán kötelező jelleggel, elküdhetnék a házastársakat, ahol ha nem is oldódna meg minden családi konfliktus, egy sor házasságot megmenthetnének a széthullástól. A VÁLÓPEREK egy része nem mindig megalapozott, ezt is jelzi, hogy 30—40 százalékkal többen nyújtják be a .válókeresetet, mint amennyiem ténylegesen elválnak. Ebben kis szerepe van a bírói békítő tevékenységnek. A válások csaknem kétharmada közös megegyezéssel történik. Ezért lenne nagy segítség a családterápia, ahol szakemberek — pszichológusok, orvosok, pedagógusok stb. — segíthetnének a megbomlott családi egyensúly helyreállításában. Tanácsot adnának. Persze senki helyett nem tudnának dönteni ekkor sem, az egyéni döntés joga és felelőssége továbbra is az érdekelteké. De a családi válsággal küzdő, elfogult, lelkileg megsérült ember jobban megtalálná az elvesztett talajt és nagyobb felelősséggel, meg- gondoltabban jutna döntésre.
