Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-17 / 270. szám
1982. november 17. Kelet-Magyarország 3 Nyíregyházán tavaly nyáron került sor a korábbi megyei, illetve a városi művelődési központ integrációjára. Ettől kezdve a megyeszékhely lakóterületi művelődési házainak munkáját az összevont intézmény irányítja. Most hol működnek ilyen házak, s mi a szerepük? — Elsőként erről kérdeztük Bradács Mária népművelőt, a Megyei és Városi Művelődési Központ osztályvezetőjét. — Elég sok változást hozott az integráció. Például Sóstóhegyen nem volt értelme tovább erőltetni a ház működését, lemondtunk róla, mert raktárnál többnek- nem való. Azóta nem dolgozik főállású népművelő a Ságvári-telepen és a Kun , Béla utcán, viszont nagy létszámú nyugdíjasklubok alakultak ott. Felsősimán most tiszteletdíjas népművelő dolgozik, Orosra viszont megkaptuk az engedélyt főfoglalkozású szakember alkalmazására. Jelenleg kilenc lakóterületi házunk működik, öt helyen főállásúak látják el a munkát, a töbt^ a tisztelet- díjasok buzgalmán múlik. — Feladatunk a kulturális alapellátás, amibe beletartozik, hogy például Borbányáról ne kelljen egy könyv kölcsönzéséért a városközpontba bejönni. Szorgalmazzuk az ismeretterjesztő előadások korszerű formáinak szervezését, a hozzávaló szolgáltatásokkal együtt — például új lakótelepen lakberendezési tanácsadással. Javasoljuk gyermek- és ifjúsági klubok működtetését, illetve olyan programokat, melyet ott, a helyszínen igényelnek, s nem fedik át a nagyobb intézményekét. Ismerjük ezeknek a házaknak az állapotát — többségük nem méltó a célhoz. Ilyen feltételek mellett milyen feladatot képesek betölteni? — Valóban elkeserítő némelyik házunk állapota, például a nyírszőlősi gyakorlatilag használhatatlan, de a jósavárosival se nagyon dicsekedhetünk. És mégis szükség van rájuk. Több helyen a jól felszerelt iskolákba teszik át egy-egy klub működésének színhelyét. Talán nem is látszik, mennyit dolgoznak a népművelők, de nekünk nem is ez a fontos. Néhány példát hadd mondjak: nem tudom, jó divat-e a tiniklub, mindenesetre a lakótelepeken csellengő gyerekeket, kamaszokat összegyűjti. A nyugdíjasok a lakásukhoz közeli klubban találkozhatnak, a kismamáknak szabó-varró tanfolyamokat szerveznek stb. De szép eredmény az is, amikor a népművelő munkája nyomán 80—80 személlyel jönnek be a tanyákról a színházi külön- buszok. Akkor tehát elégedettek lehetünk ezeknek a házaknak a tevékenységével? — Dehogyis! Mi magunk is sokkal többet várnánk tőlük ! Személy szerint a tiszteletdíjasok egy részének munkájával vagyok elégedett, például a vajdabokori, vagy a butykai népművelők eredményeivel. ök a programok szervezésénél a legkülönbözőbb igényeket veszik figyelembe, gondolnak a gyerekekre, az ifjúsági korosztályra, a felnőttekre, vagy a tsz-szel közösen rendeznek előadásokat. A szakemberek egy része szerint lakótelepeink csupán alvó városok, mivel az ott „élők” tevékenységüket a munkahely közelében végzik pl. bevásárlás, művelődés stb. Ök azt mondják, nem kell a lakóterületi művelődéssel foglalkozni, mert aki akarja, megkeresi magának a lehetőségeket. — Ha van is benne valami igazság, nem hiszek az alvó városokban. A péljláír ugyanis az ellenkezőjéről győznek meg. Barkácsklubo- kat igényelnének a lakótelepekre, aztán olyan közösségi helyiségeket, ahol az azonos érdeklődésűek, mondjuk a gyűjtők találkozhatnának. Vagy: nem minden szülő tudja kisgyermekét kísérgetni, milyen jó ilyenkor, ha közel van a játszóház. Nem hittük például, hqgy a Jósa városban, ahová szinte tényleg csak aludni járnak haza az emberek, ötezren lesznek kíváncsiak néhány napos kulturális rendezvényünkre. — A Honvéd utcán is kísérleteztünk a nyáron. Megjegyzem: ebbe a körzetbe tartozik egyik legújabb lakótelepünk, a Kert-közi. Szabadtéri filmvetítést szerveztünk, s az előkészületeknél mi magunk sem bíztunk, azt hittük, befullad. Nos, nagyon jól sikerült, a sarki zöldséges hozott zsíros kenyeret zöldhagymával, telt ház volt, s most azt kérik, legyen állandó mozijuk! Néhány szót előre is: mit tervez az MVMK a lakótelepeken a közeli jövőben? — Továbbra is ösztönözzük a bevált alaptevékenységek folytatását, s kiemelt helyen törődünk a gyerekekkel és a nyugdíjasokkal. Több ismeretterjesztő előadást tervezünk, s lehetőleg érdekesebbeket. Folytatjuk a bokortanyákon bevált sorozatot, a tanyanapokat. Lakóterületi házainkban a folyamatos munka mellett havonta egy-egy jelentősebb rendezvénynek látom értelmét. Baraksó Erzsébet Orvosi injekciós fecskendőket újítanak fel a tarpai Esze Tamás Tsz melléküzemében. (Elek E. felv.) A barátság küldöttei Ú jraéledő hagyomány évről évre, hogy novemberben több figyelmet szentelünk a szovjet kultúra jeles értékeinek, legújabb alkotásainak. A szovjet könyv, film, hanglemez ünnepe az idén is hozzájárul egymás jobb megismeréséhez, a barátság küldötteiként kapcsolataink mélyítéséhez. Megajándékoznak bennünket a kulturális forradalom legújabb értékeivel. A hat és fél évtized során a volt uralkodó osztály kulturális monopóliuma visszahozhatatlanul megszűnt, végleg a múlté lett az írástudatlanság, megszületetett, kemény harcokban edződött a munkás-, paraszt- származású értelmiség. Az emberiség több évszázados kultúrája közkdncs lett. A szovjet állam hat évtizede alatt az elkötelezett proletárművészet legkiválóbbjai halhatatlan műveket alkottak. Arra vállalkoztak, hogy mélyen emberien népszerűsítsék a kommunista ideológiát, tollal, vésővel, ecsettel, fdlmszalaggal szolgálják a haladás és a béke ügyét. A Kárpátontúli terület képzőművészeinek nyíregyházi tárlata, ‘a szabolcsi települések mozijaiban a szovjet filmek heteken át tartó fesztiválja minden további fejtegetésnél jobban igazolja ezt. Az alkotások témavilága változatos. Közérthetően beszélnek a világot megrengető októberi napokról, a munkáshatalom megszilárdításának nehéz éveiről, a Nagy Honvédő Háború iszonyú próbatételéről. A múlt mellett szaporodnak a híradások a szovjet emberek mai életéről, a jelen hősei és konfliktusai feltűnnek filmvásznon, könyvlapon, színpadon egyaránt. Igaz emberség, helytállás, hazaszeretet mindig más-más megvilágításban. Az emberi erények gazdag tárháza magával ragad nézőt, olvasót. Közhellyé kopott: korszerű műveltség nélkül nincs gyors haladás. Novemberben a barátság e sajátos küldöttei minden bizonnyal nemcsak újabb híveket szereznek a világ első szocialista állama kultúrájának, hanem a szovjet könyv és film idei ünnepe is maradandó élményeivel hozzájárul mindannyiunk szellemi, emberi gyarapodásához. R. G. Nyírpazony, 1983 Kilátások szép ész után — Tizennégy esztendeje dolgozom Nyírpazonyban, de ilyen kellemes őszi időjárást még nem értem meg, mint amilyen az idei. öt helyett három Gál Istvánnak, a nyírpazo- nyi Zöld Mező Termelőszövetkezet főmezőgazdászának szavai ezek. Ami azt illeti, nem is panaszkodhatnak a gazdászok, nem foghatják a rossz időre, ha valami nem sikerült. Sőt, még túl jó is volt az idő, hiszen szeptemberben, almaszüretkor mindenütt valósággal melegben, ingujjra vetkőzve szedhették a gyümölcsöt. Aztán november első napjaiban megvillantotta fogafehérjét a tél, hajnalonként dermesztő hideggé hűlt a levegő, jócskán fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Viszont szeptember és november között ugyancsak maradt idő a betakarításra. — Nem is késlekedtünk a kukoricával — így a főmezőgazdász. — Amikor a szem nedvességtartalma elérte az aratnivalóét, megkezdtük a kombájnolást, nem a naptárt néztük. Négy tonnán felüli átlagot értünk el. A korán betakarított kukorica helyére őszi kalászost vetettünk, a későbbiek helyére tavaszi kerül majd. Nyírpazonyban a növény- termesztést öt növény jelentette eddig: a kukorica, a napraforgó, a búza, a rozs és a dohány. Jövőre hárommá redukálódik ez. Elhagyják a kukoricát és a dohányt. Több oka van ennek. Minőség...!? — Területünk eléggé heterogén, a szikestől a homoktalajig megtalálható erre mindenféle — mondja Gál István. — Aztán itt van a táblanagyság. ötvennégy hektáros a legnagyobb, a többi hat, tíz, tizenöt, húsz hektár nagyságú. Az utóbbi növényt, a dohányt pedig kényszerűségből hagyjuk el. Alig százhatvan dolgozó tagunk van, a dohány ellenben köztudottan munkaigényes növény. Az idein nem is sikerült valami fényesen, ami leginkább fajtára vezethető vissza. A termesztését természetesen nem hagyjuk véglegesen abba, a háztájiban tovább végzik majd a tagjaink. Ugyanis ott bevonják a munkába a családtagokat is, a szövetkezet vállalta a gépi munkát és az értékesítést. A kukorica helyett rozsot vetünk. Nyírségi téesz, tehát alma is van a gazdaságban, ötvenkét hektáron ezer tonna felett termett az idén, s nem is a mennyiséggel, inkább a minőséggel volt probléma. A kvalitást rontotta a jég, a vízállásos terület miatt a szokottnál is jobban fertőzött a fuzikládium. Még a huszonkét permetezés sem tudta megóvni. Volt jobb, ahogyan a sportnyelvben mondják. Okulva az idei éven, jövőre jobban vigyáznak az almára, elsősorban a területen kell javítani, hogy egy-egy nagyobb eső után ne álljon Háziasszony 1. Én pénteken még dolgoztam, szombaton elég ha utolérem magam. Nincs programom. Bevásárlás, takarítás ... Háziasszony II. — A jövő hét végén Erzsébet. Volt hatszáz négyszögöl paradicsomunk, van almánk. Nyár közepe óta ez lesz az első vasárnap, hogy együtt a család. Majd elküldöm őket valahová és nekikezdek a takarításnak. Háziasszony III. Nincs programunk. A gyerekek pénteken nem mentek iskolába, valamilyen továbbképzés miatt, így most velük se lesz dolgom. Legszívesebben lefeküdnék és aludnék egy óriási, de addig még biztosan közbejön valami. A közelmúltban Mátészalkán két olyan kiállítás is volt, ami a háziasszonyokat nagyon érdekelhette. Lakberendezési, lakásdíszítési tanácsokot, ötleteket kaphattak ezeken a kiállításokon. A tíz megkérdezett dolgozó nő közül ketten látták ezekből valamelyiket. A város a maga szokott módján kínál a szombatokra és vasárnapkra gyermek- és ifjúsági programokat. Filmet a mozi, játszóházat az ifjúsági ház, klubösszekölyköket kiviszem valamerre, de nem biztos, mert az igazság, hogy ők szívesebben vannak egymás között. Férj 111. — Az asszony takarít, elmenekülök valamerre... Ujjé, a vasárnap! jövetelt a gyermekklub... Ha valahol a gyerek el is megy ezekre, a szülő kimarad a programokból. Férj 1. — Negyedik hónapja ez az első vasárnapom. Mindig volt valami, vagy a kertben, vagy a ház körül. Hajnal óta a kocsit bütykölöm. Ha beindul, kiszaladok édesanyámhoz Tunyogmatolcs- ra. Délután talán elmegyek a meccsre. Férj II. — A kocsit teszem rendbe délután. Lehet, hogy a November második vasárnapja a legtöbb embernek valóban a pihenést hozhatta. Tíz férj közül hár-. man dolgoztak. Festett a szobafestő, költöztetett a gépkocsivezető, rokonnak segített építkezésen a hivatalnok. A válaszokból úgy tűnt, mintha a nyárvégtől tartott alma-, és gyümölcsszezon, a mindig sürgős vasárnapok után ez a nap az adósságok megadásának napja lett volna Lehetett volna fürdőbe menni, lovagolni, játszott a filmszínház, nyitva volt a múzeum, és szép közönsége volt a délutáni meccsnek. A programhiány nem a kínálat, hanem a vállalkozó kedv hibája. Egészen pontosan: hiába várt vendéget a színes televízió elé a művelődési ház, hiába lenne egy családnak nagyszerű program egy múzeumi séta, a legtöbben valahogy úgy vagyunk ezekkel, hogy programokat csak idegenben tervezünk. Nem írtam, de majdnem mindenki megemlítette, hogy megnézi a délutáni filmet. A családi együttlétek ezzel kimerültek. Gyerek I. — Mit szeretnél csinálni vasárnap? — Hát... Gyermek II. — Mit csináltok vasárnap? — Nézzük a tévét... ■’termek III. ",-t csináltok vasárnap. — Semmit. Bartha Gábor meg a víz. A permetezések számát fokozni már nem igen érdemes, mert csak a költséget növelné, viszont a minőségen feltétlenül érdemes, sőt kell javítani. Csak azzal válhat ismét nyereségessé az ágazat. A * ■■ rr r • jovo évi alapozás A szövetkezet állattenyésztésében is mozgás tapasztalható, elsősorban a sertéstenyésztésnél. — Jövőre megötszörözzük a kocaállományt, százötvenre fejlesztjük — folytatja a főmezőgazdász. — Kevés kocával nem lehet eredményt elérni, hiszen az általános költség így is, úgy is megvan. Nemrég vásároltunk száz előhasi kocát, s ezeket hagyományos szerfás istállókban tartjuk. De nem is ebben, hanem a most bevezetendő ösztönző bérezésben látjuk a nagyobb jövedelem forrását. Ugyanis dolgozóinktól csak egy kicsivel több, de az eddigiektől figyelmesebb, lelkiismeretesebb munkát követelünk. Ezt természetesen az elért és elvégzett munka arányában honoráljuk. Segítjük a háztájiban is a sertéstartást, az idén már 120 állatot vettünk át értékesítésre tagjainktól, amelyek főként exportra kerültek. Sajnos a juhászaiban nem tudjuk elérni a kívánt eredményt de nem adjuk fel. Még a viszonylag kedvezőtlenebb értékesítés ellenére is jó jövedelmet produkálna ez az ágazat, s ezért keressük a járható utat. Év vége előtt vagyunk, óhatatlanuliadódik a kérdés: hogyan értékelhető az idei esztendő? — Számszerű adatok még ’nem állnak rendelkezésünkre, azonban már most látható, melléküzemágunk négymilliós nyeresége kisegíti a dohány- és almatermesztést. Hogy mennyi lesz a nyereségünk, azt nehéz még megmondani. Mindenesetre a jövő évet jól kezdhetjük. Időben elvetettünk, a tavasziak alá készítjük a talajt, s az állattenyésztésünk is felfelé ível. Ügy érzem, kellően megalapoztuk 1983-at — fejezi be Gál István. Sípos Béla Beszélgetés a lakótelepi művelődésről ff Alvó város11?
