Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-14 / 268. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. november 14. Kfnai provokációk Vietnam ellen Kínai csapatok ágyúztak és aknavetőztek vietnami határ menti területeket, betörtek a VSZK északi tartományaiba, gazdasági károkat okozva — emeli ki az október 27. és november 5. közötti időszak kínai határincidenseit összefoglaló szombati hanoi jelentés. A provokációk színhelye Cao Bang Lang Son és Quang Ninh vietnami tartományok határ menti része volt. Kínai felfegyverzett hajók több ízben megsértették Vietnam területi vizeit is, fenyegetve a halászokat, gátolva munkájukat. __________ Lemondott az olasz kormány A parlamenti vitát követő szombati minisztertanácson lemondott az olasz kormány. Spadolini miniszterelnök a parlamenti beszédében tárgyilagosan közöjte, hogy a kormány képtelen ellátni feladatát. Megismételte korábbi állítását, azt, hogy a válság két miniszter, a szocialista Salvatore Formica és a kereszténydemokrata Beniamino Andreatta közötti személyeskedő viszály miatt következett be. A szombati olasz lapok egybehangzóan állapítják meg, hogy a második Spadolini- kabinet bukása törvényszerű volt, mert egy rosszul zárult kormányválság hamvaiból próbálták feléleszteni augusztusban. A római rádió kommentárja szerint a háború utáni Olaszország legsúlyosabb válságával kell szembenézni. Megfigyelők szerint a borúlátás oka az, hogy az új kormánynak súlyos gazdasági örökséget — a külkereskedelmi mérleg súlyos deficitjét, a növekvő inflációt, az olasz pénznem gyengélkedését — kell majd átvennie. IKARUSTÓL A GYÜMÖLCSIG A vendégváró Törökország Ikarus az isztambuli utcán. (Fotó: MTI. — Benkő Imre felvétele. — KS.) hogy a török napilapok, hetilapok ne foglalkoznának hazánkkal. A külvilág iránti érdeklődés annál is inkább feltűnő, mert az utóbbi években gyakran kaptunk riasztó híreket Törökországból. A hetvenes évek végén az ország roppant nehéz gazdasági helyzetbe került, nem utolsósorban azért, mert az olaj- és energiahordozók árai nagyon felmentek. Törökország rendkívül gazdag különböző ásványi kincsekben, de olajlelőhelyeinek száma csekély. A rossz gazdasági helyzet szükségszerűen vonta maga után a belpolitikai feszültségeket. Elharapódzott a terrorizmus, a fékevesztett szélsőséges csoportok akciói naponta húsz ember életét követelték. A rendkívül bonyolult és nehéz belpolitikai helyzet megoldására a hadsereg vállalkozott: 1980. szeptember 12- én a katonák átvették az ország irányítását, közvetlen felelősséget vállalva a problémák megoldásáért. A török hadsereg legfelsőbb vezetése Kenan Evren tábornok irányításával úgy döntött, hogy Törökországnak új politikai és gazdasági programot ad. E szellemben dolgozták ki az új alkotmányt, amely egyben azt is feltételezi, hogy a hadsereg csak ideiglenesen kívánja gyakoFél év a világűrben F él évet töltött már a világűrben Anatolij Berezovoj és Valen- tyin Lebegyev. November 14-én átlépik a hosszantartó űrrepülések 185 napos, Leonyid Popov és Valerij Rjumin által elért eddigi határvonalát, bár útjuk alapvető célja mégsem ez. A szovjet űrkutatásban már hosszabb ideje kirajzolódott fő tendencia a világűr fokozatos meghódítása, az űrutazások nyújtotta egyedülálló lehetőségek fel- használása a különböző tudományágak, a népgazdaság fejlődése érdekében. Azt, hogy a világűr hosszú időn át valóban biztonságos otthona lehessen az embernek, csak kitartó kutatómunkával, óvatos előrehaladással lehet elérni. Ezért követték egymást a tartós űrrepülések: Romanyenko és Grecsko 96 napos útját Kovaljonok és Ivancsenkov 140 napos, Ljahov és Rjumin 175 napos, majd Popov és Rjumin 185 napos útja. Mint Oleg Gazenko akadémikus, a Szovjetunió Orvosbiológiai Intézetének igazgatója, az űrrepülések orvosi programjának egyik vezetője kijelentette, a tapasztalatok alapján biztonsággal állítható, hogy a tetszőlegesen hosszú űrutazásoknak nincs semmiféle alapvető, leküzdhetetlen biológiai akadálya. A legfőbb nehézséget az űrállomások lakói számára nem is a súlytalanság megszokása jelenti, hanem annak elkerülése, hogy szervezetük maradéktalanul alkalmazkodjék a nehézségi erő hiányához. Ezzel ugyanis teljeseid íétftélfívné yáhjápak visseatérésük-- után a -földi viszonyokkal szemben. Ezért végeznek az űrhajósok a világűrben töltött idő előrehaladtával egyre több edzést, tornagyakorlatot, fenntartva ezzel mozgásszerveik normális funkcióit. Nagyrészt ennek az állandó tréningnek és a gondos, rendszeres orvosi ellenőrzésnek köszönhető, hogy Anatolij Berezovoj és Va- lentyin Lebegyev közérzete kifogástalan, s bár máris hatalmas munka áll mögöttük, készek a további feladatok elvégzésére. A Szal- jut—7 űrállomás két lakója eddig kétszer fogadott látogatókat: a szovjet—francia közös űrrepülés résztvevőit és a Leonyid Popov vezette háromtagú szovjet űrexpedíciót. Most végzik a negyedik Progressz típusú automatikus teherszállító űrhajó kirakodását. Ezek mintegyike 1200 kilogramm- nyi csomagot és 700 kilónyi üzemanyagot vitt az űrállomásra. Berezovoj és Lebegyev eddig 40 órát töltött csillagászati megfigyelésekkel, csaknem 30 órán át vizsgálták a földi légkör jelenségeit és fényképfelvételek ezreit készítették a Föld felszínéről. A vizsgálati eredményekről a földi irányító központból folyamatosan tájékoztatják az űrállomás lakóit és szükség esetén ezektől az eredményektől függően módosítják a további kutatások programját. A Leonyid Po- povék látogatása idején biológiai anyagok szétválasztására, földi körülmények között elérhetetlenül tiszta formában történő előállítására végzett kísérlet például olyan érdekes, a tudósok által nem várt eredményt hozott, hogy Berezovojékat a kísérlet megismétlésére kérték fel. Folyamatos a kapcsolat az űrhajósok és a világűrből végzett megfigyeléseik alapján ásványkincs-lelőhelyek után kutató földi geológuscsoportok között is. Negyedszázados dokumentumok Üdítő szellőként... H ét dokumentumot fogalmaztak és fogadtak el negyedszázaddal ezelőtt Moszkvában, amelyek tartalma — Arnold Zweig szavaival élve — „üdítő szellőként frissíti fel a nemzetközi légkört, s az emberek könnyebben lélegeznek”. Arnold Zweig természetesen jelen időben fogalmazott, amikor több más író nevében és megbízásából papírra vetette ezeket a sorokat. Azóta sok évtized telt el, ami a béke jövőjét illeti, egyre szaporodnak a kérdőjelek, de a szocialista országok tizenkét kommunista és munkáspártjának nyilatkozata, majd a békekiáltvány, amelyet hatvanöt kommunista és munkáspárt képviselői írtak alá, ma, 1982-ben is útmutató és reményt adó dokumentumok, amelyek az eltelt 25 év alatt a „történelmi” jelzőt is kiérdemelték. Negyedszázad távlatából annyit biztonsággal megállapíthatunk, hogy az 1957-es moszkvai tanácskozások, s az ott született dokumentumok történelmi jelentőségűek voltak akkor, azok ma, és feltételezhetjük, hogy ezt a továbbiakban is maga a történelem fogja igazolni. Akkor Moszkvában — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóján — már az is jelentős tény volt, hogy a kettészakadt világ kommunista és munkásmozgalmának képviselői hosszú idő óta először tanácskoztak egymással hivatalosan. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a tanácskozás a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kibontakozó új politikai irányvonalának első nagy eredménye volt. Ez az irányvonal — amely az SZKP 1956 februárjában tartott nevezetes XX. kongresszusán vált nagyszabású, összefüggő politikai elgondolássá — a korábbinál nagyobb és ma is rolni a hatalmat Törökországban. A gazdaság átszervezése látványos eredményeket hozott. Az inflációt évi 120 százalékról 20 százalékra szorították le, rohamosan növekedett Törökország exportja. Ezzel párhuzamosan emelkedett a termelés, a gazdaság növekedése felgyorsult. Az eredmények szükségszerűen hatottak a politikai szférára. A többi között ennek is köszönhető, hogy a katonai vezetés hozzáláthatott a polgári kormányzáshoz való visszatérés menetrendjének kidolgozásához. Ennek értelmében rövidesen engedélyezni szeretnék az új politikai pártok működését és a jövő év tavaszán vagy őszén általános választásokat tartanak, az új alkotmány szellemében. A hadsereg igyekezett megteremteni a polgári demokrácia pilléreit, amelyek Törökországban egyet jelentenek — a többi között — a terrorizmus felszámolásával. Ma már a nagyvárosok lakói sötétedés után ismét nyugodtan sétálhatnak az utcákon, kiülhetnek — mediterrán szokás szerint — a kávéházak teraszára. Ilyen napjainkban Törökország, amikor a magyar—török kapcsolatok egy újabb, rendkívül jelentős állomásához érkeztünk. Lázár György, a Minisztertanács elnöke háromnapos hivatalos látogatást tesz Ankarában azzal a céllal, hogy a meglevő alapokat megerősítse, illetve a továbblépés lehetőségeiről tárgyaljon. Jóllehet Törökország és Magyarország más-más politikai és katonai rendszerhez tartozik, különböznek társadalmi berendezkedéseik is, mindez nem lehet akadálya az együttműködésnek, és ezt nemcsak Budapesten, hanem Ankarában is látják. G. Fehér Péter növekvő tömegek együttműködését tette és teszi lehetővé. Akkor Moszkvában tizenkét szocialista ország kommunista és munkáspártjainak képviselői — miután „a nyilatkozattervezet kidolgozásánál tanácskoztak a kapitalista országok testvérpártjainak képviselőivel is” — voltaképpen megerősítették az SZKP XX. kongresszusán levont főbb stratégiai következtetéseket, amelyek máig érvényesek. Az első ilyen stratégiai következtetés a békés egymás mellett élés szükségessége. Részlet a nyilatkozatból: „Az értekezleten részt vevő kommunista és munkáspártok kijelentik, hogy a két rendszer békés egymás mellett élésének lenini elve, amely a jelenlegi helyzetben az SZKP XX. kongresszusának határozataiban fejlődött tovább, szilárd alapja a szocialista országok külpolitikájának és megbízható alapja a népek közötti békének és barátságnak ... A kommunista pártok a békéért folytatott harcot elsőrendű feladatuknak tekintik. Az összes békeszerető erőkkel együtt minden tőlük telhetőt megtesznek a háború megakadályozásáért .. És sajnos, időszerű idézni ezzel kapcsolatban a nyilatkozatból azt is, hogy „az agresszív imperialista erők makacsul visszautasítják a fegyverkezés csökkentését, az atom- és hidrogénfegyverek gyártásának betiltását..., folytatják a fegyverkezési hajszát, egyre újabb és újabb katonai támaszpontokat építenek, a béke aláásására irányuló agresszív politikát folytatnak, új háború veszélyét idézik elő .. Sok víz lefolyt e nyilatkozat óta a Dunán, továbbá a Volgán és a Mississippin is; nagy eredmény, hogy azóta nem volt világháború (amely — a nyilatkozat szövege szerint — „elkerülhetetlenül egy soha nem látott pusztító jellegű nukleáris háborúvá válik”), de sajnos érvényes, amiről az enyhülés éveiben hajlamosak voltunk megfeledkezni, hogy „amíg az imperializmus fennmarad, addig megmarad az agresszív háború talaja is”. Az Amerikai Egyesült Államok agresszív politikája ma ismét mindannyiunk békéjét veszélyezteti. „ ... elsősorban nagyarányú megtorló képességünktől kell függenünk, ezt haladéktalanul kell tudnunk alkalmazni általunk választott eszközökkel és helyeken.” Ezt nem Ronald Reagan jelentette ki napjainkban, hanem még John Foster Dulles, aki annak idején elégtelennek nyilvánította a „feltartóztatás” amerikai stratégiáját, de fenntartotta az úgynevezett „kommunista katonai fenyegetés” kiagyalt hipotézisét, amely ma sem ismeretlen fogalom az amerikai külpolitikában. A különbség azért félelmetesebb, mert a dullesi „tömeges megtorlás” helyett Reagan éppen a nukleáris fegyverek elsőként való alkalmazásáról nem akar lemondani... A különbség fenyegető, ám a béke lehetősége mégis nagyobb. Ebben a moszkvai tanácskozás óta folytatott következtés szocialista békepolitika játszott kiemelkedő Péntek este szabadon bocsátották az internálás helyéről Lech Walesát, az időközben megszűnt „Szolidaritás” szervezet volt elnökét. A hírt pénteken késő este közölte a lengyel televízió „Monitor rzadowy” („Kormányközlöny”) című műsorában. A szerepet, amely a nyilatkozatba foglalt közös meggyőződésen, a háború elkerülhetőségének eszméjén alapult. Akkor Moszkvában a szocialista országok kommunista és munkáspártjai nemcsak a béke reményét adták visz- sza a világ népeinek, hanem meghatározták a ma is tartó történelmi korszak lényegét („Korunk alapvető tartalma a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, ami az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött...”). Felvázolták a továbbhaladás terepét („... a világfejlődést a két ellenséges társadalmi rendszer közötti verseny alakulása és eredményei határozzák meg...”). Felmérték az erőviszonyokat (megemlítvén, hogy a „reformista illúziók” a kapitalista országok „ideiglenes konjunktúrájából” fakadnak, s utalva arra, hogy „a kommunista mozgalom is elkerülhetetlenül nehézségekkel és zökkenőkkel találkozik a a maga útján ...”). És ami ennél is fontosabb: kijelölték a haladás útját („... a munkás- osztálynak megvan a lehetősége ..., hogy szilárd többséget vívjon ki a parlamentben ... és a parlamenten kívül ..., megteremtse a szükséges feltételeket a szocialista forradalom békés megvalósításához ...”). Mindemellett minden korábbinál világosabban határozták meg a szocialista építés általános törvényszerűségeit és országonkénti sajátosságainak jellegét. Az értekezlet résztvevői a tapasztalatok gépies másolásából eredő hibákból okulva állapították meg: „Ha a proletár párt nem veszi figyelembe a nemzeti sajátosságokat, feltétlenül elszakad az élettől, a tömegektől ... és fordítva: a nemzeti sajátosságok címén való eltérés... a marxista- leninista alapelvektől szintén feltétlenül kárt okoz a szocializmus ügyének...” Ráadásul azt is tudjuk, hogy nem kizárólag a szocializmus ügyének, de a béke ügyének is kárt okozhat, ha valamelyik szocializmust építő országban a nemzeti sajátosságok semmibevétele, illetve túlértékelése, vagy éppen (a nyilatkozat által ugyancsak szükségesnek ítélt) kétfrontos harc elmulasztása miatt a szocialista fejlődés megakad, zátonyra fut. N em véletlen, hogy a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1957. november 14. és 16. közötti értekezletén a résztvevők a békéért folytatott harcot tekintették elsőrendű feladatuknak. És nem véletlen, hogy közvetlenül a nyilatkozat után a november 16. és 19. között tanácskozó hatvanöt kommunista és munkáspárt képviselői békefelhívást intéztek a világ népeihez. Ha béke nincs, semmi nincs, ezt ma is tudjuk. Az „üdítő szellő”, amely akkor a moszkvai nyilatkozat és békefelhívás nyomán „felfrissítette a nemzetközi légkört”, frissít ma is, az újra fojtogató hidegháborús légkörben is lehetővé teszi, hogy lélegezzünk, s esélyt ad arra, hogy folytatódjék az enyhülés. S idővel talán majd széllé erősödik, s a világ népeinek közös egéről örökre elfújja a háborúk sötét fellegeit. közlemény szerint Walesát azt követően bocsátották szabadon, hogy Czeslaw Kisz- czak altábornagy, belügyminiszter utasítására a gdanski vajdasági rendőrkapitány aláírta az ehhez szükséges okmányt. Lech Walesát szabadon bocsátották □ magyar látogató csodálkozással tapasztalja Ankara utcáin és másutt, hogy az Ikarusok milyen ügyesen kanyarognak a régi városrészek zegzugos részein. A magyar autóbuszok megjelenése Törökországban szemléletes példája annak a kereskedelmi együttműködésnek, amelyet hazánk és Törökország folytat egymással. Természetesen vannak kevésbé látványos formái is a két ország kereskedelmi kapcsolatainak. Hazánk erőművi berendezéseket ad el Törökországnak, míg onnan cserébe különböző alapanyagokat és félkész termékeket vásárolunk. Említésre méltó a mezőgazdasági cikkek cseréje is, hiszen Törökország sok olyan hagyományos gyümölcsfélévei rendelkezik, amelyeket feldolgozott állapotban a magyar háziasszonyok szívesen vásárolnak. Csak egy példa a sok közül: a mazsola. A magyar—török kereskedelmi kapcsolatok egyik igen lényeges alapja: hazánk gépipari kivitele. Törökországban szívesen fogadják a magyar gépeket, amelyek jól illeszkednek Törökország gyárainak és üzemeinek technikai struktúrájához. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy túl a kereskedelmi és gazdasági együttműködésen, Törökországban jelentős magyar kulturális bázis is van. Nemrégiben adták át Rodostóban — a mai Tekirdagban — az újjáépített Rákóczi-házat, míg Kütahyaban a restaurált Kos- suth-ház felavatására került sor. Az ankarai bölcsészettudományi karon hatvan év óta magyar nyelvi és történelmi tanszék működik. Török részről igen nagy érdeklődést mutatnak hazánk fejlődése, az elért eredményeink iránt. Jószerivel nem múlik el nap,
