Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-03 / 258. szám
1982. november 3. Kelet-Magyarország 3 HŰLT, JELEM, JÖVÖ Mire képes a háztáji? A mezőgazdasági termelés meghatározott területein olcsóbb a kisüzemi termelés. A termelés gazdaságosságának megítélésében azonban nem lehet eltekinteni a két mező- gazdasági szektor közötti közgazdasági szabályozás eltéréseitől, amelyek az adórendszerben, a társadalom- biztosítási járulékban, az árrendszerben, a támogatási rendszerben, valamint az amortizáció képzésében és a költségekben jelentkeznek. Az eltérések okairól, a lehetséges közelítés módozatairól kérdeztük dr. Kostyál Rezső kandidátust, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjét. — Sok szó esik a háztáji és a kistermelésről, de hogy valójában milyen szerepet tőit be a mezőgazdaságban, arról a nem szakmai közvéleménynek csak feltételezései vannak. Tehát mire képes ez a szektor? — A háztáji és kisegítő gazdaságokban állítják elő a mezőgazdasági termelés közel egyharmadát, egyes, főleg állattenyésztési termékekből pedig meghatározó akistermelés szerepe. A bruttó termelési érték — 1976. évi változatlan áron számítva — az utóbbi 10 évben (1971 és 1980 között) 14 százalékkal emelkedett a háztáji és a kisegítő gazdaságokban. Jellemzője a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésfejlesztésének, hogy az állat- tenyésztés fejlődött dinamikusabban. 1971 és 1980 között 31 milliárd Ft-ról 37,5 milliárd Ft-ra, azaz 21 százalékkal emelkedett. A növény- termelés mérsékeltebb volt: 22,5 milliárd Ft-ról 23,2 milliárd Ft-ra, 3,5 százalékkal nőtt. Igaz ugyan, hogy csökkent a háztáji és kisegítő gazdaságok által megművelt földterület, de az 1972. évi hektáronként 20 110 Ft-os fajlagos termelési érték 1980-ban változatlan áron számítva 37 889 Ft-ra emelkedett. Az emelkedés tehát 9 év alatt 88 százalék volt. — A mezőgazdasági szektor népgazdasági jelentőségű súlya egyben azt jelenti, hogy az elvonási-támogatási rendszer is ebhez van szabva. Magyarán, csak a cégtábla más, a pénzügyi szabályozás egyforma? — A ■ nagyüzemekben az adóztatás fő formája a bruttó jövedelem adóztatása, ami 13—15 százalékos. Emellett földadót is fizetnek, ami a földminőség javulásával prog- resszíven nő. Az adó átlagos mértéke hektáronként körülbelül 320 Ft. A háztáji és kisegítő gazdaságok kétféle adót fizetnek: földterületük utáni jövedelemadót, s ha tevékenységük árbevétele egy dolgozóra számítva meghaladja az évi 150 ezer Ft-ot, akkor az úgynevezett árbevételes adót. A kistermelőknél képződő jövedelmet azért nem választották adóalapul, mert e jövedelmek számvitelileg nem mutathatók úgy ki, mint a nagyüzemben. A jövedelmek nem különíthetők el a család egyéb bevételeitől (szövetkezeti tagság, munkavégzés, családtagok munkajövedelmei stb.). A jövedelem típusú adóztatása tehát hosszabb távon sem oldható meg, ezért a közös teherviselésben való részvétel elsősorban a használt földterület adóztatásán alapul. A földek adóztatásában a művelési ágak, illetőleg a földterület átlagos aranykorona-értékétől függően jelentős a különbség. Egy hektárra átszámítva a kistermelők átlagos földadója körülbelül 950 Ft. A másik elvonási forma az árbevétel nagyságától függő adó, ami a kiugró jövedelmek erőteljesebb korlátozását szolgálja. Tavaly 3118-an fizettek ilyen adót, s e címen a költségvetés összesen 12,3 millió forintot számolhatott el. — Mi a helyzet a társadalom- biztosítással? Igaz, ma már az egész lakosság jogosult rá, de ennek a jogosultságnak bizonyos pénzügyi vonzatai is vannak. — A mezőgazdasági nagyüzemek közül a termelőszövetkezetek tagjaik keresete után, az általános mértéknél kevesebbet, a kifizetett munkadíj 16 százalékának megfelelő összeget fizetnek társadalombiztosítási járulék címén. A tagok betegségi ellátása ugyanis a szövetkezetét terheli. A kistermelők külön nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot, ugyanakkor a háztáji gazdaságokban végzett állattenyésztési és zöldségtermelési tevékenység vélelmezett jövedelme után — ha az közös munkavégzésnek minősül — a termelőszövetkezet az erre vonatkozó szabályok szerint fizeti a társadalombiztosítási járulékot. Igaz, ezt csak a háztáji termelés kisebb hányada után fizeti a nagyüzem. A hatósági felvásárlási árakban tulajdonképpen belekalkulálják a nagyüzemek által fizetett társadalombiztosítási járulékot is. — Hosszabb távra gondolkodva, milyen perspektívái vannak a háztáji és a kisüzemi termelésnek? — A kistermelés fejlődése elképzelhetetlen a nagyüzemekkel való szoros integráció nélkül. Ezen olyan munka- megosztást kell érteni, amelyben a nagyüzem takarmányellátó, szolgáltató, szaktanácsadó, értékesítő funkciókat lát el azokban a mező- gazdasági ágazatokban, amelyekben a kistermelés az olcsóbb. A szabályozás ehhez akkor alkalmazkodik helyesen, ha valamennyi mezőgazdasági ágazatban, vagy termékre vonatkozóan központilag meghatározott, azonos pénzügyi feltételeket biztosít, amely persze nem feltétlenül jelent azonos megoldásokat és mértéket a két szektorban. B. P. o Hétfő van. Ilyenkor le kell menni a falu központjába tejért és kenyérért. Sokan vannak, két pénztárgép is működik, mégis lassan fogy a sor. Előttem két asszony. Aki előbb áll, hátrafordul, mosolyog, cseveg, holott a szemében kicsi könny és gyűlölet. A másik is mosolyog. Szemében kicsi könny és gyűlölet. Aki előbb áll, fél lábbal hátralép, pontosan a másik nagylábujjára. Kis szisszenés, kicsi könny és mosoly. Megy a csevegés. Valaki harmadikat ócsárolnak. A hátrébb álló beakasztja kosarát az előtte lévő hölgy nájlonharis- nyájába. Csupán kis szisszenés. Semmiség. Döcó'gi a sor. A szemükben gyűlölet. A szájukon pletyka. És mosoly. Síivtltaeli lakételep. CJ. ,,5vtlk”el.1 M^.wrüeoM««» > Ke« «tcsn, „HA SIKERÜL, MIÉNK A VILÁG!" — Nyíregyházán végeztem az ipari szakközépiskolában, tulajdonképpen véletlenül kötöttem ki a város legnagyobb gyárában, — emlékezik. — Tovább akartam én tanulni, a kecskeméti műszaki főiskolára szerettem volna menni, de az élet közbeszólt. A bátyám már tanult, anyám meg betegeskedett... Szóval itt kötöttem ki a gyárban. S mint később kiderült, jól választottam. Egészen jó kis társaság gyűlt össze itt az üzemben, s a munkánkra sem lehet elmondani, hogy színtelen, érdektelen. Majd mindennap valami új problémával kell megbirkóznunk, szó sincs az unalomról. Karrier véletlenül Hajnal Ferenc szinte hajszálpontosan egyidős a nyíregyházi gumigyárral. Alig múlt húszéves, akárcsak a kenyerét adó nyírségi nagyüzem. Műszerész, három éve került a gyár „baleseti sebészei”, azaz az operatív részleg kollektívájának tagjai közé. Á nagy pillanat A fiatal műszerész azt is elmondhatja magáról, hogy részese volt a nagy pillanatnak; a nyíregyházi abroncsgyártás főpróbájának. Pestről, az anyagyárból hozták a felépített abroncsot, de a Nyírségben vulkanizálták. Ott volt szinte az egész üzem, körbeállták a gépet, s türelmetlenül figyelték az órát, siessen már a mutató, hogy lássák, milyen lesz az első nyíregyházi abroncs. A próba fényesen sikerült, s az első^ab- roncsot még ma is őrzik. Lássa a következő generáció, honnan is indult ez a gyár. — Dehogy készültem én műszerésznek, mint ahogy a gyárba is véletlenül kerültem, véletlenül lettem műszerész is — meséli. — Hetedikes voltam ha jól emlékszem, otthon Kemecsén, mikor az egyik szomszédunk.. villanycsengőt szerelt az ajtajára. Az istennek sem tudtam rájönni eleinte, miképpen lehet az, hogy az ember megnyom egy gombot, a házban pedig megszólal a csengő. Nem akarom részletezni, addig búvárkodtam a szakkönyvekben, meg az iskolai műhelyben, míg rá nem jöttem a dolog nyitjára. De akkorra már megfertőzött a műszerek világa. S hogy lekopogjam, azóta sem bukkantam az ellenszerére. Ha valahol baj van... Operatív részleg — vajon mit takar e nem éppen bizalomgerjesztő elnevezés? Durván fogalmazva az itt dolgozók felelnek az abroncsgyár műszeres berendezéseinek épségéért, működéséért. Munkájuk azonban nem csak a kimond }ttan műszerészi teendők ellátását jelenti, gyakran kell h villanyszerelőket is pótolniuk. Pontos, rendkívül fellelősségteljes az 5 munkájuk. Ha valahol baj van, Galambos Lajos: Kicsi krónika e o Reggeli után azt mondja édesanyám: — Na, kezdjük meg. — Mit? — A libák tépését. Nagyon hullatják már a tollúkat. — Én az ilyesmit nem bírom nézni se. — Nem is kell nézned, te csak megfogod őket és ideadod nekem sorba. Rendben van, bár az, ahogyan föl-fölgágoknak, behallatszik a házba is. Vattát kellene dugni a fülembe, de hát az szégyen lenne. Meg nincs is a háznál vatta. Hanem az egészben az a legérdekesebb, hogy amint megszabadulnak tolibundájuktól, szaladnak azonnal a nagy vályúhoz, s fürödnek a hideg vízben boldogan és cseverésznek. — Nem lesz valami bajuk? — Ugyan! — De mért fürödnek? — Jó ember — mondja anyám —, te nem hűtőz- tetnéd magad, ha a hajadat szálanként tépnék ki? Ez bizony nagy igazság. Mint afféle öregedő ember, ebéd után fél órára, órácskára le szoktam dűlni. Most semmiféle vágyat nem érzek az ágy után. Ideje lenne a kert két oldalán a napraforgó- kórót kihuzgálni, a tövére ragadt földet a kis- baltával leverni, majd kúpba állítani mind. Ilyenkor laza a föld, tegnap esett egy }cis eső, nem lesz nagy munka az egész. Mégis, már az első szár ellenáll. Inkább törik, de kijönni nem akar. elég néhány perces késés, máris több ezer forint a kár. S veszélyes, hiszen gyakran kell dolgozniuk feszültség alatt is ..., és Hajnal Ferencnek már nemcsak magára kell vigyáznia. Nemrég nősült, felesége a háziipari szövetkezetben dolgozik, két műszakban. Férje meg háromban. Újabb vizsga > — Hogy mikor találkozunk? Minden hatodik héten kerülünk egy műszakba. Ez persze hogy rossz, de mit csináljunk? Mindketten ragaszkodunk a munkahelyünkhöz, viszonylag jól is keresünk, megpróbálunk hát alkalmazkodni a körülményekhez. És reménykedünk, hogy nem tart már soká ez az állapot; technikusi vizsgára készülök, ha sikerül, mienk a világ. B. G. — Mi van, legény? — kérdezi anyám. — Azt hittem, könnyebb lesz. Ö messze néz: — A holt is a földhöz ragaszkodik, nem tudtad? Naphajlat után rokonismerős tér be. Kínálás nélkül a konyhában a gyalogszékre ül. Anyám int, ott az üres butélia az asztalon, menjek a másik szobába, hozzak bort, kínáljam a vendéget. Meg se mozdulok. Űjra intés, újra nemmozdulás. Végre ő indul és ő kínálja a vendéget, aki rövid fél óra alatt két kanosát leereszt a torkán. Akkor feláll és azt mondja. — Hááát, az éhééén borom jobb! S elmegy. Mama később, vacsora táján megkérdezi: — Mért nem akartad megkínálni? — Mehert az őhöőő bo- hooora jobb! Hát akkor menjen haza és igya azt. r-------------------\ Levél o pincérnek Jutalonból Kijevbe Lehet harsogó és lehet csendes az öröm. Kiabálóé és magunkba tartott. Hiszem, hogy minden igazi örömnek van egy nyitja: az hogy menynyire megérdemelt. Csiiki Lajos a Nyírbátor és Vidéke ÁFÉSZ dolgozója Nyírbátorban a „Báthori” étterem felszolgálója. A SZÖVOSZ közvetítésével a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Paksi ÁFÉSZ halászcsárdájában dolgozott. A vásárt lassan elfelejtjük, de nemrég levél érkezett Paksról. A vásár közben, a szövetkezet és a SZÖVOSZ teljesítményük alapján, folyamatosan figyelte, a vendégek véleményei alapján is, értékelte a vásár „házigazdáiként”, vendéglátóiként dolgozók munkáját. Csíki Lajos, nyírbátori felszolgáló nem vetélkedett a vásáron, . nem volt ott semmiféle kiírt verseny. Munka volt, de sok. Most viszont kapott egy levelet, hogy az „árnyékban maradt vetélkedő” egyik legjobbjaként novemberben Kijevbe utazhat — tapasztalatcserére. Milyen az öröm? Következzék egy gyors párbeszéd : — Várt elismerést? — Azon túl, hogy a vendégek elégedettek voltak, nem. — Volt már Kijevben? — Voltam. — örül az útnak? ,y — Aki volt már otf, az örül a másodiknak, de bevallom, hogy nem ennek örülök igazán, hanem annak, hogy én csak úgy dolgoztam, ahogyan itthon. És ha ez elismerést érdemel, akkor mi itthon sem lehetünk rossz pincérek, rossz házigazdák ... Hogy is mondjam? Én utazom, de erről a tájról sókan megyünk ... — írjam meg? — Nem. — Miért? — Minek. Megírtam, mert az elismerés mindenképpen rang is, mert még a legcsendesebb öröm is megosztható. Bartha Gábor A Szatmár-vidéki Háziipari Szövetkezet mátészalkai üzemében a Nyíregyházi Textil Nagykereskedelmi Vállalat megrendelésére dolgoznak. Képünk: Kovács Albertné főszabászról anyagterítés közben készült. (E. E. felv.)