Kelet-Magyarország, 1982. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-02 / 257. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. november 2. Emléktábla jelöli a házat Irányi Dániel és Nyíregyháza suth.” A család november 4- én vett búcsút halottjától. A gyászszertartás után Bory Béla a Szabolcs megyei Függetlenségi és 48-as Párt nevében búcsúzott Irányi Dánieltől, Ónody Géza ország- gyűlési képviselő pedig az országos párt nevében szólt. Még egy szomorú alkalmi beszédet idős Krúdy Gyula, az író nagyapja mondott a Szabolcs megyei honvédegylet képviseletében. Reszler Gábor A Nyíregyházi Műanyag- és Fényképész Ipari Szövetkezet Szikla utcai üzemében Szabó Miklós műszakonként S00 darab kádszappantartót készít a K U AS Y-típusú fröccsöntő géppel. (Császár Csaba felvétele) Nem fizetéskiegószités! Gépkacsiátaláiy—csak indokoltan Emléktábla jelöli Nyíregyházán azt a házat, amelyben kilencven évvel ezelőtt, 1892. november 2-án elhunyt a márciusi ifjak egyike, a 48-as eszmékhez haláláig hű Irányi Dániel. 1822. február 24-én Topor- con látta meg a napvilágot. A gimnázium elvégzése után Eperjesen bölcseletet és jogot tanult. Pesten, az ország központjává növő városban fejezte be jogi tanulmányait. 1844-től ott ügyvédeskedett, közben közel került a reformkor haladó eszméihez, bekapcsolódott a politikai életbe. Találkozott Kossuthtal, akihez aztán életre szóló barátság fűzte. Látogatta a Petőfi köré tömörülő fiatalok forradalmi összejöveteleit. 1848, a népek tavasza, a márciusi fiatalok között találta, cselekvő alakja volt a 15-i eseményeknek. A szabadságharc alatt országgyűlési képviselő, Sáros megye majd Pest kormány- biztqsa. A világosi fegyver- letétel után hónapokig az országban — Szatmár, Bereg és Gömör megyékben — bujkált, 1850-ben Franciaországba emigrált. Tizennyolc évig élt távol hazájától. Kossuth társaként több nyugat-európai országban megfordult politikai támogatást, segítséget remélve. A kiegyezést követően 1868-ban léphetett Irányi ismét magyar földre. A nyíregyházi Mesko családhoz rokoni szálak fűzték Irányi Dánielt, aki életének utolsó évtizedében rendsze- résen vendégeskédett a szabolcsi megyeszékhelyen. 1892 szeptemberének végén már betegen érkezett Meskó László városi tiszti ügyész házába, és hiába ápolták gondoson, az idős szervezetet legyűrte a kór. November 2-án a Dózsa György úti lakásban örökre lehunyta szemét. A gyászhír nyomán Nyíregyházára sereglettek párthívei, elvbarátai. Kossuth maga is értesült legjobb barátja elvesztéséről. Temetésére koszorút küldött a következő felirattal: „Itt hagytál bajtárs — követlek. KosI VISSZA A dátum A Kelet-Magyarország október 26-1 számában olvastam vezető helyen megjelent cikküket Bessenyei György síremlékének felavatásáról. Egy már eddig is több ízben észlelt „dátumelirás- ra” szeretném a szerkesztőség figyelmét felhívni. Bessenyei György hamvait nem 1970-ben hoztuk ide Nyíregyházára, hanem 1940-ben, amikor az exhumálásnak bakonszegi hivatalos szertartása után Nyíregyháza város által felajánlott díszsírhelyen helyeztük el a hamvakat. Az ünnepélyes elhelyezés május hó 4-én ment végbe országos ünnepség keretében, amin a magyar kormány, az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács, a magyar Testőrség stb. vett részt, s közel 50 koszorút helyeztek el a síron. Ezzel indult meg az a művészeti hét, amin Máray Sándor, Cs. Szabó László, Ortutay Gyula, a képzőművészek köréből Barzó Endre, Boros Géza, Szalay Pál vettek részt, de kiállították hét teremben a magyar művészek legjobbjai műveiket, mint Szőnyi István, Gaál Ferenc, Oláh István, sőt Kisfaludy Stróbl Zsigmond is. Hét teremben volt kiállítás, amin szobrászok, festők legjobbjai szerepeltek. Mindez a Szabolcsi Szemle 1940. évfolyamának 148. kk. lapjain olvashatók. Ez az igazság és valóság, az alapvetés megtörtént ezelőtt több mint 40 évvel, nem kisebb agi- litású, önzetlennüi dolgozó magyar kultúrmunkások részéről, akik a későbbiek folyamán semmi elismerésben sohasem részesültek. De az igazság akkor Is igazság marad! Dr. Belohorszky Ferenc nyugdíjas Havonként maximum 1000 kilométer lehet Határozatot hozott a közelmúltban a Gazdasági Bizottság a személygépkocsik használatáért járó átalány rendezésére. Az illetékes miniszterek ezzel kapcsolatban hozott rendelkezései, jogszabályai hétfőtől léptek hatályba. A Minisztertanács a hetvenes évek vége óta hozott takarékos- sági intézkedéseinek egyike a közületi gépkocsik jelentős részének „leépítése" volt. Ma már mintegy 2300-zal kevesebb gépkocsit tartanak a minisztériumok, vállalatok és intézmények, mint három évvel ezelőtt. Ily módon évente 300 millió forintot takarítanak meg. Ezzel szemben megnőttek a saját személygépkocsik Pénteken este hangzott el a nyíregyházi zeneiskola továbbtanuló ifjú tehetségeinek a hagyományt őrző Nyírségi Ősz keretében az évenként megrendezett hangversenye a Megyei és Városi Művelődési Központ hangversenytermében. Közreműködött a Szabolcsi szimfonikus zenekar Kováts Zoltán vezényletével és dr. Széles Csabáné (zongora). Ezzel kapcsolatban érdemes a zeneiskola és a zenekar működéséről pár szót szólam. Pár éve már Kováts Zoltán vezényli és tanítja a zenekart. Nagy érdeme, hogy egy viszonylag kevés zenei hagyománnyal rendelkező helyen, mint Nyíregyháza, a közeli Debrecen és Miskolc erős elszívó hatását kivédve sok jó zenészt tudott maga köré gyűjteni és itt tartani. Nyíregyházán a zenekar nem intézményjelleggel, hanem a muzsikusok egyéb tevékenységének természetes kiegészítőjeként funkcionál. Az együttes és az egész zeneélet bázisa az Állami Zeneiskola. Az első pultoknál ülő zenészek mindegyike főállásban a zeneiskolában tanít. A zenekari játék szempontjából is döntő fontosságú, hogy a zeneiskolában élénk és magas színvonalú kamarazenélés folyik. A legkiválóbb hangszeres tanárok gyakran lépnek fel szólistaként is. Nem utolsósorban figyelemre méltó az a körülmény is, hogy a zeneiskola arra érdemes növendékei zenekari kíséretet kaphatnak a zenekar által, s így a két intézmény kölcsönösen és jótékonyan visszahat egymásra. Mindezek eredményéképpen rendezheti meg a nyíregyházi zeneiskola már évek óta, volt tehetséges növendékeinek bemutató hangversenyét, kiknek zenei alapját a zeneiskola fektette le. A szereplő növendékekből a debhasználatáért kifizetett pénzösz- szegek. Az átalány sok helyütt amolyan fizetéskiegészítés-féle beosztással együtt járó juttatás lett. (Sok visszaélés Is történt a gépkocsiátalánnyal.) összesen i Jelenleg százezren kapnak rendszeres, havonta meghatározott összegű térítést. Ez autótulajdonosonként évente átlag tízezer, összesen egymilliárd forint. A Magyar Közlönyben hamareceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói: Borbás Brigitta, Péter Mariann (kürt), Bendzsák Erika (fuvola). A debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szak- középiskola növendékei: Nagy Zsuzsa, Erdélyi Zoltán (hegedű). A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója: Ádám Zsuzsa (ének). Jóleső érzéssel és megelégedéssel hallgattuk a szárba és virágba szökkenő művésznövendékek sok reményre jogosító játékát. rosan megjelenő, a Minisztertanács elnökhelyettese által kiadott rendeletmódosítás bizonyos foglalkozási köröknél megszünteti az átalányt, továbbra is biztosítja azonban a meghatározott összegű havi térítést minden olyan szakterületen, ahol az indokolt. Vezetői munkakörökben: osztályvezető-helyettestől felfelé a saját gépkocsi hivatalos célra történő használatáért a jövőben nem fizethető térítés. Milyen szakterületeken adható? Például, ha a dolgozó a napi munkaidőn belül több munkahelyen fordul meg, illetve végez tevékenységet — lakossági szolgáltatást végzők —, vagy ha a munka jellege megkívánja a mozgékonyságot. (Anyagbeszerzők, fotóriporterek stb.) Indokolt a gépkocsiátalány olyan területen is, ahol a munka végzéséhez szükséges eszközök szállításához üzemi gépjármű nem áll rendelkezésre vagy ilyen szállítóeszköz használata nem gazdaságos. A rendeletmódosítás kimondja: az átalánynak nem a munkába járás költségeit kell fedeznie, hanem a hatékonyabb, gyorsabb tevékenységet kell elősegítenie. A tárcák vezetői saját területükön meghatározták azokat a legfontosabb foglalkozási köröket, ahol átalány adható. így az ÉVM területén például az építés- vezetők, műszaki ellenőrök, a mezőgazdaságban az állatorvosok, brigádvezetők, erdészeti szakemberek, a KPM-nél a nyomvonal jellegű létesítményeknél irányító és ellenőrző tevékenységet végzők, postai kézbesítők, fuvarozók, közúti ellenőrök, az egészségügy területén a körzeti orvosok, védőnők, ápolónők, járványügyi ellenőrök stb. Megváltoztak a fizethető átalány felső határai. A jövőben : belterületen 300, Budapest vagy a járások területén 500, megye vagy annál nagyobb terület esetén pedig havi 1000 kilométer fizethető (kilométerenként három forint ötvennel szorozva). (A Hétfői Hírek nyomán) A tárgyalóteremből Ifjú tehetségek hangversenye Bolti tólvajok Az eddig kiszabott hét és fél év börtönbüntetéséből — rablás és lopások miatt kapta, — a nagyobbik részt letöltötte Kanalas Dezső 28 éves t'iszakarádi lakos, azonban az utóbbi két és fél éves büntetése most telik. Időközben azonban — míg az előző eljárás folyt, — előkerültek régebbi dolgai is, vagyis azok a bűncselekmények, amelyeket eddig nem sikerült kinyomozni, a tettesre nem de- lült fény. Kanalas 1980. október 31-én lopott csónakkal kelt át a Tiszán élettársával, Rácz Ilona 26 éves sátoraljaújhelyi lakossal és két társával. Tiszateleken Kanalas úgy dönött. hogy gyalog egy tapodtat se megy tovább, ezért — míg élettársa figyelt —, ellopott Tolmács István udvarából két kerékpárt. Már ezeken haladt a társaság a 8. számú vegyesboltig. Itt Kanalas és az egyik fiatalkorú társa késsel és baltával feszegette az ajtót, Rácz Ilona pedig — szokásához híven — figyelt. Mintha gondolták volna, hogy benn a boltban 12 ezer forint várja őket, feldühödtek a fe- szegetésnek nem engedelmeskedő ajtó miatt, végül a baltával szétverték. Fölfigyeltek a zajra a környék kutyái és éktelen csaho- lásba kezdtek. Kanalasék már a belső ajtót bontották volna, mikor a szomszéd ház lakói — hála a kutyák éberségének, — fölébredtek, fölgyújtották a villanyt, — Kanalasék pedig jobbnak látták odébbállni. De nem mentek messze, csupán Tompa Sándorné magán- kereskedő üzletéig, bemásztak a kerítésen, Kanalas egy üres sörösüveggel betörte az ablakot és bemászott a résen a boltba. Erre azonban fölébredt a tulajdonosnő is, és a figyelő Rácz Ilona kiabált élettársának, vigyázzon, ott a tulajdonos, s TÓmpáné is hangos kiabálással, hívott (volna) segítséget. Kanalas így menekülésszerűen távozott, csak 700 forintot tudott elvinni, viszont az angolos meglépés következtében ottfelejtette az egyik lopott kerékpárt is. Tavaly június 4-én a tiszacser- melyi vegyesboltba tört be Kanalas és két fiatalkorú társa, s összesen 4115 forint értékű árut és pénzt vittek el. A Nyíregyházi Megyei Bíróság a lopások miatt Kanalast két év fegyházra büntette és elrendelte szigorú őrizetét, két évre eltiltotta a közügyektől, Rácz Ilonát pedig hét hónap szabadságvesztésre büntette, ennek a végrehajtását azonban egy év próbaidőre feltételesen felfüggesztette. A két fiatalkorúval szembeh javító-nevelő munkát, illetve próbára bocsátást szabott ki a bíróság, és kötelezte a társaságot az okozott kár megtérítésére. Az ítélet jogerős. <-n) Semmiféle sorozat nem lehet, úgy látszik, egyenletesen jó színvonalú. A Telepódium műsorai is ezt a tapasztalatot erősítik. A legutóbbi, a Mindenre van magyarázat! című adás kevésbé sikerült, gyengébb volt, mint az előzőek. Az meg szinte természetes, hogy a számok, a produkciók közt is volt színvonalbeli különbség. Nem a minden áron való kötözködhetnék mondatja velem, hogy az olyan lerágott csontot, mint például a bolti eladó és a vevő viszonya (iszonya), vagy a harmincegy forintos napidíj, nem érdemes előásni. Újat úgy sem tudnak róluk mondani. E megjegyzésemmel együtt is elismerem viszont, hogy a műsorban szereplő hivatásos művészek és „civilek” egyaránt igen jól játszották a „miniatűröket”, olyannyira, hogy a gyengébb számok általuk nyerték el a műsorba való bekerülés (bennmaradás) jogát. Jól bevált, hogy a konferansziék váltották egymást, s hogy ebbe a váltásba is vegyítettek közéleti humort. Ha már a dicsérniva- lókra terelődött szó, elsőként említem az Albérlők felvételi vizsgáját, melynek mind az alapötletében, mind a szövegében, mind pedig az előadásában volt újdonság. Itt Máté Erzsi pi- tyókos Mamája fényesre sikerült. A Magyar Ifjúság rovatvezetője és „főszexológusa” — dr. Veres Pál — nemcsak előadónak, szerzőnek, hanem konferansziénak is bevált. Jókat lehetett mosolyogni Práger György Tv-híradó paródiáján és a Moped-shaw utánzat két figuráján, Brekin (Mikó István) és Topin (Gálvölgyi János), illetve a hazai helyzetekre írt szövegükön. Ettől függetlenül nem tartom valami eredeti és dicsérendő szokásnak, hogy ha valamiféle külföldi (a jelen esetben nyugati) szám vagy sorozat sikert arat, annak A Rádiószínház ízig-vérig mai témájú hangjáték-be- mutatóval jelentkezett a múlt héten. Schwajda György kesernyés komédiája, A szent család egy sajnálatosan gyakran előforduló káros, sőt kóros valós társadalmi jelenséget boncolgatott, nevezetesen a családi fészekből ki- és magasabbra repült gyermekek ridegségét, szeretetlenségét az idős szülő iránt. A jelenség maga jól ismert. Drámai feldolgozása frappánsan eredeti ötleten alapult, és szerencsésen feszes formában, kitűnő produkcióban valósult meg. Az egykori dohánygyári bálázónő, a négy gyermeket nagy nehézségek árán felnevelt, öregségére egyedül maradt proletárasszony furfangos „trükkel” próbálta meglátogatására kényszeríteni a maguk dolgai után folyton rohanó gyermekeit: szándékosan lopott a közeli ABC-áruházból, olyasmiket, amikre egyáltalán nem volt szüksége. Mindent meg is tett a rajtakapása érdekében, abban bízva, hogy az így keletkező botrány, a felvett jegyzőkönyv majd csak arra készteti a pozícionált gyerekeket, figyeljenek végre oda a családi „odúban” magatehetetlenül meghúzódó, magányos anyjukra —, a havi nyugdij-kiegészítés lélektelen aktusán kívül. Az öregasszony jól számított: az esetet kivizsgáló rendőrnyomozói látogatás után (a vádemelést elejtették, átlátva az anya szándékát) egymás után jelentkeztek a különös esetről értesült gyermekei. Három fia előbb-utóbb megszületik a magyar „másolata”, általában gyengébb kivitelben. Igaz, az eredeti Moped-shaw bármennyire sikeres is a gyermekek körében, tele van bárgyúsággal, és ennél a magyar változat csak jobb lehetett. Valóban jobb is volt, mert legalább némi társadalmi, közéleti töltetet is lehetett benne felfedezni. Ugyanezen az estén, rögtön az előbbi kabaréműsor után, igazán nagyszerű produkcióval lepte meg a televízió a nézőket. Rossini Alkalom szüli a tolvajt című vígoperáját zenés mókává adaptálták („összesen egy felvonásban”). Nyilván a rendezőt, Békés Andrást és a dramaturgot, Bánki Lászlót lehet dicsérni a film szellemes főcíméért (a bevezető képsorokért), amely jó hangulatot teremtett a Ros- sini-műhöz. Ezt hazánkban még ,sohasem mutatták be. Gondolom, azért, mert nem keltett különösebb érdeklődést zenei körökben. Ennek oka megtalálható a zenében is, amely igen szép, de nem különösebben izgalmas, s megtalálható a mellőzés oka a történetben is, amely a klasszikus szerepcsere és félreértés által való bonyolítás, majd a kötelező tisztázódás és boldog végkifejlet szabványai szerint van megírva. Mégis nagyon jól tette a Zenés TV Színház, hogy elővette és bemutatta ezt a kellemes kis darabot. Ami kedvessé és szívesen hallgatottá tette számomra ezt a zenés mókát, az három dolog. A már említett szép muzsika, az énekesek (Bartha Alfonz, Pászthy Júlia, Bándi János, Póka Balázs) nagyszerű szereplése, játéka és végül a darab kiállítása, amelyen a jelmezeket (Wieber Marianne), a díszletet (Mátai Lívia) és igen nagy részben a fo- tografálást (vezető operatőr Kocsis Sándor) értem most legfőképp. Seregi István és a leánya, valamennyien csak a maguk életével, a saját karrierjükkel, anyagi gyarapodásukkal törődő, egyéni különbözőségükben jól jellemzett figurák. (Még az öcsi, a legkisebbik és a legkevesebbre jutott fiú látszott szeretni az édesanyját.) A dráma az anya és lánya összecsapásában érte el csúcspontját. A kölcsönös vádaskodásokból az derült ki, hogy noha az,anya sem volt mindenben jaibát- lan, de tiszta, becsületes, küzdelmes munkásélete után nem ilyen megbecsülést érdemelt a gyermekeitől. Az anya öngyilkossági kísérlete és a kórházba szállítása után a régi lakásban még egyszer összeverődött gyerekek igazi — mélységesen önző — énje is megmutatkozott. A darab igen hatásos dramaturgiai felépítése jól szolgálta a fő mondanivalót. Az anyához időnként bekopogtató szomszédasszonyok jeleneteiből a mérhetetlen magányba fulladó életforma sivársága is kifejeződött. S ami ennél fontosabb, a dialógusokból plasztikusan kirajzolódott, (különösen a leányával folytatottéból) a megöregedett, magára maradt munkásasszony múltbeli nehéz sorsa is. A hangjáték legnagyobb szerepében (az Anya) Gobbi Hilda nyújtott sokáig emlékezetes alakítást. Másokat igazságtalannak tartok kiemelni a rangos szereplőgárdából, mert kivétel nélkül „hozták” figurájukat. A sikerült produkciót Magos György rendezte. Merkovszky Pál fi;
