Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-09 / 237. szám
KH HÉTVÉGI MELLÉKLET Bemutatók a Móricz Zsigmond Színházban 1. Kvantvn Fantum S zó-szó-mi, fá-mi-ré ... — zeng a házban a makro és a mikro dal. A gyerekek, ahogy elnézem őket, se kisebbek, se nagyobbak nem lesznek tőle, de ez valószínűleg azért van, mert nem fogják be rendesen az orrukat. Márpedig a varázslatból nem hiányozhat semmi, a varázsszó csak akkor hatásos, ha pontosan mondjuk, és vele csináljuk az összes szükséges hókuszpókuszt. Az a varázslat, aminek 18-án, pontban délután három órakor, fiammal a térdemen (bocsánat, kontrollként magammal vitt házi meseszakértőm társaságában) tanúja lehettem, bízvást kijelenthetjük, hogy sikerült. Szabó Tünde, Muszti Bea és Dobay András zenés meJelenet a Kvantum Fantum csapdája című mesedarabból sejátéka, (szándékosan nem írok musicalt, egyrészt mert nem tudom ragozni, másrészt pedig, mert nem az) Vitai András rendező-fő- mágus keze nyomán, kerek két- és egynegyed órán át tartotta varázshatalmában a bemutató gyermekközönségét. A népmesemotívumokból építkező, s a mese logikáját pontosan követő darab, az atomok és elektronok világába viszi el nézőit. Úgy mint a legkisebb fiú, aki szekercéjével vág grádicsot az égigérő fa törzsébe, s jut egy más, addig soha nem látott világba, jutunk mi is vasatom-lakótelepre, mely többedmagával egy különben igen csinos és jó fogású kalapács fejében van, jutunk elektron-kisfiúk közé, akik ugyanúgy szeretik az indiántörténeteket mint mi, s megismerhetjük a híres és rémséges Kvantum Fantumot, aki akár a hétfejű sárkány is lehetne, de megjavul. (Ez ugyan zavart egy kicsit, ám végül is miért ne javulhatna meg, ha hajlama van rá.) A szerzők jól ismerték föl a modern kor gyermekeinek a technikai csodák, s a tudományos fantasztikum iránti olthatat- lan szomját, de azt is, hogy a mese akkor is mese kell maradjon, ha egy kalapácsfej atomjai közt játszódik. Ezen felismerések szerencsés egyenlege tehát ez a most először bemutatott mű, s kisebb darmaturgiai meg- okolatlanságaitól, egy-két jelenet túlírtságától, poénokkal való túltömöttségé- től eltekintve, igen élvezetes és szórakoztató. (Ha nem volnék eme gondolatkörben egy hullámhosszon a fentebb említett „meseszakértővel”, azért megemlíteném azt, amit a zenés darabok csapdájának is hívhatnánk, nevezetesen, hogy nem szükséges mindig megindokolni, — olykor igen körülményesen, — ha egy szereplő „dalra fakad”. Énekel, és kész. Ez egy ilyen műfaj.) Vitai András, mint rendező mutatkozott be ezúttal, s mert mindent meg akart valósítani ami a szövegkönyvben van, s azon túl, ami csak eszébe juthat egy jó humorú, a világot egészségesen, a fonákáról is látó fiatalembernek, az ötletek úgy gurulnak, pattognak a színpadon, s okoznak olykor zavarbaejtő pillanatokat, mintha egy bajnoki mérkőzésen a közönség közül valaki bedobna még egy labdát, s aztán még négyet- ötöt. A színészekről csupa jót. A tavaly még tehetséges amatőr Bartus Gyula, mára alig-alig elfogódott profi. Sok sikert a pályán Feketelábú Elektronfőnök. A na~ gyobbik elektron testvér, Katona Zoltán is hiteles, jól végigvezetett figura. Závory Andrea és Fekete Györgyi, a makro és Mikrovilág ked- s. vés, bohókás kislányszere- , peiben, mintha egymás tü- . körképei lennének egy má- | sik dimenzióban. Eltalált r szereposztás, és szerepformálás. Kitűnő, Mimikron apó szerepében ifj. Tatár Endre. Alakítása legkedvesebb sci-fi élményeinket idézi. Stílusa van. Palotai István, úgyis mint Főnök Alfonz, úgyis mint a Flooó- rián üzletközpont elborzasz- tó reklámüvöltését kölcsönvevő óriás, egyaránt elemében van. Berki Antal Kvantum Fantuma többrétegű figura, parodisztikusan remek pop-énekes (Micky Jagger) és Óz a nagy varázsló egyszemélyben. Varsa Mátyás, szintén két szerep- repben „működik”, Rendőce is, Hidonállója is folyamatos humorforrás. Muszti Bea és Dobay András zenéje friss, jól hangzó, és szellemes stílusjátékával nagyban hozzájárul a darab sikeréhez. A jelmezek ötletesek, a díszlet nem elég mutatós, viszont többnyire útban van. Kemény vastapsos sikerrel zárult tehát színházunk második évadjának első bemutatója, s legszívesebben azzal fejezném be ezeket a sorokat, hogy nézzük meg a Kvantum Fantumot gyerekek, mert ez egy jó buli, de nem teszem, mert a buli, mint szakkifejezés még nem honosodott meg teljesen a színházi irodalomban, másrészt mert a gyerekek közt már úgyis szájról szájra jár, hogy ez egy jó buli. A Hőhullám egyik jelenete. S ok gonddal, bajjal birkózunk életünkben, s bevallom, számomra soha nem hangzott túlságosan meggyőzőnek a „kapásból-idézők” szájából a Tragédia most is idekívánkozó sora, hogy „az ember célja a küzdés maga”. Nem mindegy ugyanis, hogy miért küzd az ember. Azért-e, mert bár a gondolat szabad, de a tett útját a természet törvényei szabják, vagy azért-e, mert akadályokat tornyozunk magunk elé apránként, ám hovatovább megkerülhetetlenül. Tudunk e okosan élni, gazdálkodni a tragikusan egy- irányba haladó idővel? Maróti Lajos Hőhullám c. drámája az elmulasztott lehetőségekről szól. önmagában is zárt, kiérlelt első felvonása modern, már-már abszurd élethelyzetrajz. Ko- . rábban, Vénasszonyok nyara címmel, mint rádiójátékot hallhattuk. Örkény Macskajátékához hasonlóan három parádés női szerepre épül. A nagymama, az anya és leánya élnek együtt egy kívülről feltehetően kőporszürke, belül reménytelenül szűk, s nyáron folytogatóan forró lakásban. Jelkép ez a szűk lakás, mint Csehov Cseresznyéskertje, vagy Ibsen tetőtere, ahol egy vadkacsa lakik. Innen kitörni nem lehet, az ajtók nem nyílnak sehova. Szabó Tünde, Petényi Ilona és Máté Eta három kitűnően megírt, sok lehetőséget adó szerepben élvezetes percekkel ajándékozzák meg a nyíregyházi közönséget. Mindhármukat ismerhettük jó, jobb, kisebb és nagyobb szerepekből. Ám így együtt látni őket egymást erősítve, az összjáték nagyszerűségével — melyen belül még karakteresebben V_______________________ felcsillanthatnak az egyéniségek —, igazi élmény. Szabó Tünde Ágnese sokszínű, a „Dühös fiatalok” s leginkább Osborne nőalakjainak bonyolultságát, s mélységeit mutatja. Petényi Ilona a Mami szerepében szintén nem szokványos. A magára maradt, s most már semmiben sem reménykedő asszony sorsa az övé, altatók, idegcsillapítók és a ráivott alkohol teszik úgy ahogy elviselhetővé számára a létet, mert nem történik semmi, csak ez a nyomasztó hőség és most már ez mindig így lesz. Petényi Ilona korszerű, oldott játékmóddal teszi élővé ezt a sajnos egyre ismerősebb asszonytípust. Máté Eta nagymamija szintén gondolatébresztő. Van benne valami a régi nagycsaládokat szeretettel, szigorral irányító, a családi gazdaságot fog- gal-örömmel egybetartó nagy asszonyaiból. Csak hát itt már nincs mit egybetartani. Minden széthullott, életformát kellene váltani, s leszámolni minden illúzióval. Máté Etának humora van, képes belülről szemlélni szerepét és ez játékán átsugárüik. Jó mozgású színész és a Nagymami derékfájdalmait — melyek ebben a „hőhullámban” különösen kínzóak lehetnek —, túlzás nélkül, finom eszközökkel érzékelteti. A második és harmadik felvonás utólag íródott, s mint Maróti Lajos nem egy drámájáról elmondható, nem szervesül eléggé a kitűnő, de szinte befejezett, szituációiban lezárt, továbbépítési lehetőséget nem hagyó első résszel. Igazán továbblépni csak az abszurd útján lenne lehetséges, ezt a lehetőséget pedig sem az író, sem a darab rendezője Bozóky István nem használja ki. Lehetőséget ad viszont másik két kitűnő színészünk szerepeltetésére, a Jászai- díjas Holl István és a Szép magyar komédiában a legjobb oldaláról megismert Kovács Gyula alakítására,/ Mindketten egyéniségük varázsával, színes, sokrétű figurájukkal lendítik tovább a történetet, mely maga' is az elmulasztott, s az újra meg újra elmúló lehetőségekről szól. Holl István eszközökben gazdag színész, az a típus, aki „mindent el tudna ját-. szani”. Oda neki az oroszlánt is, hogy minél többször tapsolhassunk neki. Kovács Gyula is egyre színesek o egyéniség, jó humorral és kifejező öniróniával tud játszani. Nem „felmondja”, belülről látja a figurát. Kék Maya jelmezei szépek, ízlésesek és jellemzők, Baráth András díszletei egyszerűségükben is jól használhatók. Talán a bezártságot érzékeltetni akaró rácsok direktek egy kicsit. öt kiváló nyíregyházi színész „jutalomjátéka” tehát a Hőhullám, magas szakmai tudást és gondos lélektani elemzést mutató rendezésben. Méltó főhajtás a nemrég még köztünk élt író emléke előtt. Mester Attila 1982. október 9. VERSEK TAKÁCS ZSUZSA: Paraszttánc Ügy emelgeted, úgy teszed a vonót, hogy szívemben elterülnek holtan a táncosok, nem kell nekik a fehér lepedő, kórházi matracon halálfejes pecsét, nem kell kanyargós úton dobálni őket, végez velük a szüntelen zene, a márványpadlón, gyalulatlan deszkán ugrál a tükrök kataton pillantása, uszályos ruhának képzelik magukat, csontfehér bokának, virágcsokornak, csokros szárnyalásnak, itatni az ég felhőit felsietnek, fodrozzák a tajtékzó levegőt, szájukban hozzák az eltévedt madarat, megnyílnak, zuhannak, egymást szerelemmel ledöfik. A zsebkendő a földre leesik, nem veszi föl senki, verejtékük ömlik, macska nyávogása hallik, rátaposnak, csúszkálnak a vérben, míg el nem esnek. Besüt a hajnali ég az ablakon, végigrepeszti a forró üveget. Ezért tehát a jajgató zene. Tudhatták volna, mikor a meghívásra sereglettek, selyemszál a hang, torkukra hurkolódik, nem fognak szólni majd, csak ránganak. Tudhattam volna, ezért nehéz szívem, egyetlen kérlelő, sikoltó hang őrjit, a padlón ezért vágódok végig, forgok és a földhöz ütöm magamat, forgok és beszélek magamban lázasan. BÉNYE1 JÓZSEF: * Árnyékok Széthajtom mind a nádat, vizen járok utánad. Ne félj. Nád feje reszket. Nem üldözlek, — kereslek. Huszonöt éve járok nyomodban, — vén zarándok, és két árnyék fehéren lobog a lassú szélben, sohase közelednek, csak mennek, egyre mennek, suhogva kergetőznek partjain az időnek. DEÁK MÓR: A csend piacán tudtam én célgömb-pontosán hiába nem hagyom magam hiába harcolok tovább ez már egészen más világ: nincs vér ami nem alvadt még meg nincs földrengető dobbanás ereimen is számonkértem de szív sincs már csak dobogás ha volt hazugság volt az álom nekem csak ébredés maradt széttört mesék szilánkjain véreztem fel a talpamat sajtegerek rágcsáltak csonkig a magány lyukas holdjain csendet szakít belém a szó is átütnek rajtam verseim a csend piacán árulom őket kupacban mint az ószeres tücsök és ujjbegyszelid álom ha kinek kell ki veszi meg csak győztesekkel alkudozhat a mindig legkisebb fiú de mert a tücsök a barátja hogyan is lenne szomorú Ifjú Szabó Tibor: Tanya 2. Hűhuilán
