Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-06 / 234. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. október 6. Kommentár Veszélyes fordulat A világsajtó hosszú időn át úgy írt a Perzsa-öböl térségé­ben folyó elkeseredett har­cokról, mint egy elfelejtett háborúról. A minősítés nem állja meg többé a helyét. Irak és Irán két éve tartó, terméketlen konfliktusa újabb fordulathoz látszik kö­zeledni. Az iráni csapatok Mandali város körzetében el­foglaltak egy stratégiai fon­tosságú, Bagdadtól mindössze 96 kilométerre lévő utat. Egy Bagdad elleni támadás lehe­tősége, katonai értelemben, nem üres képzelgés többé. Anélkül, hogy a feszült helyzetet dramatizálni akar­nánk, megállapítható: a ki­bontakozóban lévő iráni of- fenzíva folytatása súlyos kö­vetkezményekkel járhat a térség egészére, sőt más tér­ségekre nézve. Egy esetleges katonai fordulat a konfliktus földrajzi és politikai kiszéle­sedéséhez vezethet. Az arab országok nagy többsége félre­érthetetlenül tudtul adta, hogy Irak mellett sorakozik fel. A bagdadi rendszer kato­nai megrendülését hadüze­netnek tekintenék. Szintén világos, hogy a világ, s főleg a fejlett tőkés országok olaj­ellátása szempontjából kulcs- fontosságú térségben még a kisebb változások is kihat­nak a világpolitikára. Érde­mes megjegyezni, hogy a Gromiko—-Shultz találkozóról a nyugati jelentések egyetlen olyan pontot említettek, amelyben a két nagyhatalom álláspontja közel esik egy­máshoz, s ez az iraki—iráni konfliktus azonnali befejező­nek szükségessége. Persze a békés megoldásra leginkább a hadviselő felek­nek lenne szüksége. A gyötrő állóháború már súlyos anya­gi és emberveszteséget oko­zott a gyarmati múlt öröksé­gével bajlódó két, közép-ke­leti országnak. Az olajipar bázisainak kölcsönös bombá­zása, a határ menti városok elnéptelenedése, a menekült­tömeg, a belső erőforrások felmorzsolódása évtizedekre vetheti vissza mindkét álla­mot a fejlődésben. A háború jelen szakaszában Irán nyo­mul előre, pedig a teheráni vezetésnek, az elmúlt hetek fejleményei fényében, ugyan­csak fontos lenne a fegyver­zaj elülte. Az újból elharapó­zó merényletek erősödő bel­politikai feszültséget sejtet­nek. Irak hosszú ideje kész már a megbékélésre, az iráni ál­láspont azonban hajlíthatat- lannak tűnik. A bagdadi kormány a Biztonsági Ta­nácshoz fordult. Az ENSZ- testület felszólította a két szomszédos országot, hogy csapataikat vonják vissza a nemzetközileg elismert hatá­rok mögé. Irak a harctéri erő­viszonyok módosulásának ha­tására ezt megtette, Irán viszont elutasítja a közvetí­tést, a kompromisszumot. így a konfliktus kiszámíthatatlan veszélyeket tartogat. Gy. G. Térképterv Madrid katonai •Ifoglalására A spanyolországi katonai lázadás szítására szőtt, s va­sárnap leleplezett összeeskü­vés újabb fejleménye: a Dia- rio—16 című napilap megsze­rezte, és keddi számának el­ső oldalán közölte azt a tér­képet, amelyet a letartózta­tott három főtiszt lakásán ta­láltak. Az alapos szakértelmet tükröző térkép Madrid kato­nai elfoglalásának, a közhi­vatalok megbénításának rész­leteit tartalmazza. Az elkép­zelt hadművelet parancsno­kait a térkép számmal jelöli. Vietnami küldöttség Moszkvában Brezsnyev a szovjet-kínai kapcsolatokról A Szovjetunió és Vietnam egyaránt arra törekszik, hogy normális, jószomszédi kap­csolatokat tartson fenn Kíná­val, és barátságban éljen a kínai néppel — jelentette ki Leonyid Brezsnyev kedden Moszkvában azon a vacsorán, amelyet a Truong Chinh ve­zette vietnami párt- és álla­mi küldöttség tiszteletére ad­tak. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke pohárköszöntőjében hangsú­lyozta, hogy a két országnak e törekvését megerősítették a Moszkvában kedden tartott szovjet—vietnami tárgyalások is. A kapcsolatok rendezése — figyelembe véve a múlt terheit — nem könnyű fel­adat, de úgy véljük, megva­lósítható, ha nyugodtan, elő­ítéletektől mentesen, igazi, becsületes kölcsönösség alap­ján fogunk hozzá. Mi ennek hívei vagyunk — hangsúlyoz­ta Leonyid Brezsnyev. A továbbiakban rendkívül időszerű feladatnak nevezte a délkelet-ázsiai helyzet meg­javítását. Rámutatott arra, hogy az indokínai országok és az Asean-tagállamok közötti párbeszéd fejlődése jól szol­gálná Délkelet-Ázsia békéjé­nek megőrzését és megszilár­dítását. Ami a kétoldalú kapcsola­tokat illeti, a keddi tárgya­lások hozzájárultak ezek to­vábbfejlesztéséhez — mon­dotta Brezsnyev. Sokoldalú együttműködé­sünk a szovjet—vietnami testvériség dicső hagyomá­nyain alapul. E testvériség kiállta a próbát a szocializ­mus ügyének védelme idején és a békés alkotó munkában is. Kapcsoltainknak megbíz­ható alapja a két ország ba­rátsági és együttműködési szerződése. A szovjet embe­rek mindig szolidárisak vol­tak, s mindig is azok lesznek Vietnam népével. Öt órán át tárgyalt Gromiko és Shultz Csaknem öt órán át tár­gyalt egymással hétfőn este New Yorkban Andrej Gro­miko szovjet és George Shultz amerikai külügymi­niszter. Az amerikai CBS te­levíziós állomás a találkozó légkörét a „szívélyes” jelző­vel érzékeltette. Egy magas beosztású ame­rikai kormánytisztviselő sze­rint a tárgyalásokat nem a viták, hanem az álláspontok kölcsönös kifejtése jellemezte. Szóba került Gromiko és Shultz találkozóin a helsinki záróokmány végrehajtásának kérdése és a madridi érte­kezlet is. A SALT-tárgyalá- sokról az amerikai beszámoló szerint az első találkozón, a közép-hatótávolságú európai rakéták kérdéséről hétfőn folyt részletes megbeszélés, s ugyancsak hétfőn vitatták meg „az ENSZ-közgyűlésen elhangzott javaslatokat”. Mitterrand-Kohl-találkozó Mitterrand francia elnök és Kohl nyugatnémet kancellár hétfő esti találkozója után egyöntetűen hangsúlyozta a két ország közötti együttmű­ködés folytatásának fontossá­gát. Az elnök és a kancellár előbb négyszemközt tanács­kozott, majd a csaknem egy­órás megbeszélést vacsora követte, amelyen részt vett Pierre Mauroy miniszterel­nök, valamint Claude Cheys- son francia és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszter is. A találkozó után Mitter­rand elnök kijelentette: azt kívánja, hogy a két ország kö­zötti kapcsolatok változatla­nok maradjanak, sőt tovább mélyüljenek, mind kétoldalú téren, mind a Közös Piacon és az atlanti szövetségen be­jül. A legfontosabb problémák megtárgyalását az október 21—22-én Bonnban tartandó csúcstalálkozón folytatják. TELEX SZOVJET—AMERIKAI TÁRGYALÁSOK GENFBEN Kedden Genfben, az európai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverzet korlátozásáról fi- lyó tárgyalásokon, teljes ülést tartott a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsé­ge. Mint ismeretes, szerdán, kéthónapos szünet után —, ugyancsak Genfben — felújít­ják a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkenté­séről a két nagyhatalom kö­zött folyó tárgyalásokat. AZ FKP KB ÜLÉSE Az FKP Központi Bizott­sága hétfői ülésén elfogadta a politikai bizottságnak azt a javaslatát, hogy indítsanak széles körű akciókat a dol­gozók mozgósítására a nem­zetgazdaság fejlesztése, a szo­ciális haladás és a dolgozók jogainak kiszélesítése érde­kében. A KB ülésén André Lajoinie, a PB tagja, a KB titkára terjesztette elő a poli­tikai bizottság jelentését. AZ EL NEM KÖTELEZETTEK KÜLÜGYMINISZTEREI NEW YORKBAN Az el nem kötelezettek mozgalma egysége erősíté­sének, a békéért és a nem­zetközi feszültség csökkenté­séért folytatott harc aktivizá­lásának, valamint az imperia­lista- és gyarmatosításelle­nes küzdelem fokozásának kérdéseit vitatták meg az el kötelezettek mozgalmának külügyminiszterei New York­ban, az ENSZ székhelyén megtartott tanácskozásukon. MEGHIÚSULT AZ „ÉVSZAZAD CSALASA” Jugoszláv bankalkalma­zottak ébersége hiúsította meg „az évszázad csalását”, amely sikere esetén összesen több mint 500 millió dollárral rövidített volna meg számos jugoszláv vállalatot. Két gra­zi üzletember egy zágrábi bűntársuk közreműködésé­vel autóbuszokat, tehergép­kocsikat, előre gyártott háza­kat, konténereket, kórházi berendezéseket és egyéb áru­kat próbált exportálni Ju­goszláviából — nem létező ve­nezuelai és panamai bankok­ban lévő „folyószámláik” ter­hére. MOSZKVAI LEVELÜNK Kicsi a világ S zeptember 16-án, a moszkvai repülőtéren ért az első meglepetés: csomagjaimmal bajlódva, a tolmácsra figyelve kaptam egy puszit hátulról. Megfordulok. Praxmayer Anna krakkói szobrászművész mosolyog rám. Milyen kicsi a világ! 1978 szeptemberében Nyíregy­házán, a II. sóstói éremművészeti alkotótelepen ő kép­viselte Lengyelországot. Most itt is ő a lengyel küldött. A bolgár és német kolléga gépe is az idő tájt érkezett, így a repülőtérről együtt mentünk a Hotel Minszkbe. Elsőként szobámból tárcsáztam moszkvai szobrász ba­rátaimat és este 8-ra a szobámban magyar napot tar­tottunk, vagy mondhatnék: nyíregyházi nosztalgia­estet. Valentin Kocsetkov, Mari Salman és egy moszk­vai magyar szobrász, Ziherman Sándor voltak vendé­geim. Sándor Togliattiban dolgozik, Moszkvában lakik. Ez körülbelül olyan távolság szovjet méretben, mint Szeged-Nyíregyháza, időben is egyenlő, csak az uta­zás neme változó. Az egyik vonat, a másik repülő. Nagy szeretettel beszéltek barátaink Nyíregyházá­ról és a familiáris szeretet jele, hogy egyként szó esett Sebestyén Sándorról, Gyula bácsiról (Koroknay), az ak­kor velük dolgozó kollégákról és a városi tanács elnö­kéről, kinek közvetlenségét, segítőkészségét — nem utolsósorban orosz beszédét, tolmácskodását — emlí­tették. Kár, hogy Frangultán nem tudott eljönni. Más­nap voltam a műtermében. Moszkva legszebb helyén két műterme van. Az egyik sarkában hárömalakos kompozíció életnagyságnál nagyobb figurákkal, a hely­ség körülbelül 10—12 méter magas és valamivel hosz- szabb, 8—10 méter széles. Természetesen van egy galé­ria is hozzá, padló alatti agyagosládával, és forgóval. Ilyen műterme volt Zala Györgynek a századfordulón. Mellette a kis műterem földszinti és emeleti helyisé­gekkel. Itt készült a terve az első csoportos női űrre­pülés emlékművének. Már a tervet elfogadták, a tech­nikusok kezdik a váz szerelését a nagy műteremben. Az udvar egy kisüzem, ahogy ő nevezte. Kétségkívül Moszkva talán legjobban elismert szobrásza, nagy a társadalmi súlya, nagy megbízások, feladatok teljesítő­je. Nagyon nagy sikere volt itt a Nyíregyházán készült kisbronzainak. Kis műtermének emeleti galériájában most is ki voltak állítva. Itt Lettországban beszéltem azerbajdzsán szobrásszal, aki látta kiállítását. Jó érzés, hogy a magyar éremművészetet itt, a Szovjetunióban a világ első helyén említik. Szerényte­lenség nélkül mondhatjuk: ha ez igaz, a sóstói nem­zetközi művésztelepnek is van benne érdeme. Nagyon nagy sikere volt a Puskin Múzeumban a magyar érem­kiállításnak. A moszkvai éremművészek összejövetelü­kön együttesen tekintették meg, utána megbeszélték a látottakat Itt Jurmalában, ahol a szovjet képzőművész szövetség alkotóházában dolgozom, nagyon nagy szere­tettel beszélnek Ligeti Erikáról és a többi, Nyíregyhá­zán is járt művészről. Bogumil Nikolov, Nhi Ti Den, Szabó Gábor, Georgi Frangulian dolgoztak itt előttem, most pedig Praxmayer Annával képviseljük a sóstói művésztelepet. Ilyen kicsi a világ és ilyen fontos az éremművé­szetben Sóstó. Tóth Sándor v__________________________________________________y Grand Hotel Hungária (4.) Újságírók az éjszakában Nemsokára értesültem ar­ról, hogy a Nemzet megszű­nését előzőén Pethő Sándor és Hegedűs Gyula a lap jobb- ratolódása miatt elhagyta az akkori magyarságot, s új la­pot szándékozott indítani. A különböző tárgyalások ered­ményeként megvették a Nem­zetet, valamint az akkori Ma­gyar Hírlapot, s a két lap egyesüléséből alakult meg a Magyar Nemzet. A főszer­kesztő a nagy tudású, kiváló publicista, Pethő Sándor, a felelős szerkesztő Hegedűs Gyula lett. Azt is megtudtam, hogy a kitűnő szerkesztő, He­gedűs választja ki a lap munkatársait, akik kivétel nélkül remek, egyben balol­dali beállítottságúak és né­metellenesek voltak. ÍRJA FEL A CÍMÉT! Múlt az idő és közeledett a lap megindulásának időpont­ja: 1938. augusztus 25. Gon­doltam egy nagyot és egyik délután felmentem az Otthon Körbe, az újságírók akkori klubjába. Tudtam, hogy He­gedűs Gyula napközben rendszerint ott tartózkodik. Szobájában ebéd utáni álmát aludta. Megvártam, amíg fel­ébredt. Bemutatkoztam. — Mit akar, kérem? — kér­dezte a szigorú szerkesztő meglehetősen megorván. Elmondtam, hogy a meg­szűnt Nemzet rendőri rovat­vezetője voltam és jelenleg csak az egyik hétfői lapnál dolgozom. Hegedűs végigné­zett, néhány dolgot kérdezett tőlem és a maga szűkszavú modorában csak ennyit vála­szolt: — Írja fel a címét. Az egész beszélgetés csu­pán néhány percig tartott. Napok múlva azonban meg­kaptam az értesítést, hogy je­lentkezzem a szerkesztőség­ben, amely szintén az Aradi utcai Glóbus Nyomda épüle­tében volt. S amikor onnan eltávoztam, már a Magyar Nemzet belső munkatársa voltam. A megszűnt Nemzet­től rajtam kívül csupán egyik kollégámat vették át. Nagy dolog volt ez akkoriban, saj­tóirodabeli kollégáim csodál­kozva kérdezték, hogyan ju­tottam be ebbe az előkelő szerkesztőségbe, amelyet igen csak nagy nevek fémjeleztek. Magam sem tudtam, hogyan sikerült, nyilván Hegedűs ér­deklődött irántam, s úgy lát­szik, a kapott referenciák ki­elégítették. HAJNALTÓL ÉJSZAKÁIG... A Magyar Nemzet politikai napilap volt, amelynek utcai plakátjai egy jéghegyet ábrá­zoltak azzal a felírással, hogy „Magyarország Magyarország maradhasson!” Ez volt a lap programja ezekben az egyre jobban fasizálódó években, a német és az itthoni jobb- és szélsőjobboldali terjeszkedés ellensúlyozására, ami azok­ban az időkben nem volt ve­szélytelen dolog. Később oly­kor hetenként kijártak az Andrássy úti nyilasházból tüntetni a szerkesztőségünk elé, de a lap még a legvész­terhesebb időkben is kitar­tott eredeti célkitűzése mel­lett. Akkoriban tanultak meg az olvasók a Magyar Nemzet­ből a sorok között olvasni, többek közt Tombor Jenő (a felszabadulás utáni honvé­delmi miniszteri hadijelenté­seiből, kommentárjaiból. A Magyar Nemzet arány­lag kevés rendőrségi hírre tartott igényt. Több mint egy év telt el, amikor még egy álláshoz jutottam, a naponta megjelenő A Mai Nap című újság rendőri rovatvezetője is lettem. Ez a lap Hegedűs Gyula érdekeltségéhez tarto­zott, s teljes mértékben bul­várlap volt. Itt azután már alaposan meg kellett dolgoz­nom. Reggel fél hétkor már a sajtóirodában voltam, on­nan diktáltam le az éjszaka történt bűnügyeket, amelyek sokszor az első oldalra ke­rültek, mint szenzációk. Ezzel azonban munkám nem ért véget. Lapzárta után — A Mai Nap reggel 9 óra tájban jelent meg — a főka­pitányság bűnügyi osztályán a detektívszobákat jártam, mert délután legalább két anyagot kellett leadnom elő- szedésre. És így ment ez hó­napról hónapra, sőt évről év­re. Délután A Mai Nap szer­kesztőségéből átmentem a Magyar Nemzethez, ahol szintén lediktáltam a fonto­sabb eseményeket Vacsora után ismét a sajtóiroda volt tartózkodási helyem. Ezúttal az éjszaka negyed kettőkor záró Magyar Nemzetnek kel­lett lediktálni a jelentősebb eseményeket. A reggeli lapok tudósítói legtöbben átmentek a szom­szédos Gresham Kávéházba, egyikünk azonban a sajtó­irodában maradt inspekcióz­ni. S ha történt valami, rög­tön átszólt a többiekért, s azok rohantak vissza leadni az eseményt. A Greshamban rendszerint römipartival ütöt­tük el az időt. Éjszaka egy óra után befejeződött szá­momra a napi munka, hogy reggel fél hétkor újra kez­dődjön. „MUNKA” A MULATÓKBAN... Sokat abban az időben nem pihentem, nem aludtam. Töb­ben ugyanis lapzárta után egyik vagy másik éjszakai mulatóba, az Arizonába, a Moulin Rouge-ba, vagy a Pá­risién Grillbe mentünk. Ál­talában szívesen látott ven­dégek voltunk, holott a rend­őri tudósítók a céhnek csak a negyedét vagy felét fizet­ték, hiszen a lokálok tulaj­donosai közül is sokszor kér­tek szívességeket tőlünk. Egyébként a munkánk miatt szükségünk is volt az éjsza­kai élet megismerésére. Eze­ken a helyeken ugyanis gyak­ran fordultak meg a valóban jómódú embereken kívül fezórök, szélhámosok, speku­lánsok. S ha a rendőrség rá­juk tette a kezét, bizony a tőlük kapott, aránylag rövid információn kívül elő- és ma­gánéletükről is tudnunk kel­lett, hogy a teljes kép össze­álljon. A mulatóban dolgozó pincérek, táncosnők és lokál­nők igen jó informátoroknak bizonyultak. A riportokat ilyen esetekben színesen, részletesen, minden momen­tumra kiterjedő figyelemmel kellett megírni. Ily módon a rendőri riportázs verseny volt a javából. Bállá Ödön (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom