Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-06 / 234. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. október 6. Kommentár Veszélyes fordulat A világsajtó hosszú időn át úgy írt a Perzsa-öböl térségében folyó elkeseredett harcokról, mint egy elfelejtett háborúról. A minősítés nem állja meg többé a helyét. Irak és Irán két éve tartó, terméketlen konfliktusa újabb fordulathoz látszik közeledni. Az iráni csapatok Mandali város körzetében elfoglaltak egy stratégiai fontosságú, Bagdadtól mindössze 96 kilométerre lévő utat. Egy Bagdad elleni támadás lehetősége, katonai értelemben, nem üres képzelgés többé. Anélkül, hogy a feszült helyzetet dramatizálni akarnánk, megállapítható: a kibontakozóban lévő iráni of- fenzíva folytatása súlyos következményekkel járhat a térség egészére, sőt más térségekre nézve. Egy esetleges katonai fordulat a konfliktus földrajzi és politikai kiszélesedéséhez vezethet. Az arab országok nagy többsége félreérthetetlenül tudtul adta, hogy Irak mellett sorakozik fel. A bagdadi rendszer katonai megrendülését hadüzenetnek tekintenék. Szintén világos, hogy a világ, s főleg a fejlett tőkés országok olajellátása szempontjából kulcs- fontosságú térségben még a kisebb változások is kihatnak a világpolitikára. Érdemes megjegyezni, hogy a Gromiko—-Shultz találkozóról a nyugati jelentések egyetlen olyan pontot említettek, amelyben a két nagyhatalom álláspontja közel esik egymáshoz, s ez az iraki—iráni konfliktus azonnali befejezőnek szükségessége. Persze a békés megoldásra leginkább a hadviselő feleknek lenne szüksége. A gyötrő állóháború már súlyos anyagi és emberveszteséget okozott a gyarmati múlt örökségével bajlódó két, közép-keleti országnak. Az olajipar bázisainak kölcsönös bombázása, a határ menti városok elnéptelenedése, a menekülttömeg, a belső erőforrások felmorzsolódása évtizedekre vetheti vissza mindkét államot a fejlődésben. A háború jelen szakaszában Irán nyomul előre, pedig a teheráni vezetésnek, az elmúlt hetek fejleményei fényében, ugyancsak fontos lenne a fegyverzaj elülte. Az újból elharapózó merényletek erősödő belpolitikai feszültséget sejtetnek. Irak hosszú ideje kész már a megbékélésre, az iráni álláspont azonban hajlíthatat- lannak tűnik. A bagdadi kormány a Biztonsági Tanácshoz fordult. Az ENSZ- testület felszólította a két szomszédos országot, hogy csapataikat vonják vissza a nemzetközileg elismert határok mögé. Irak a harctéri erőviszonyok módosulásának hatására ezt megtette, Irán viszont elutasítja a közvetítést, a kompromisszumot. így a konfliktus kiszámíthatatlan veszélyeket tartogat. Gy. G. Térképterv Madrid katonai •Ifoglalására A spanyolországi katonai lázadás szítására szőtt, s vasárnap leleplezett összeesküvés újabb fejleménye: a Dia- rio—16 című napilap megszerezte, és keddi számának első oldalán közölte azt a térképet, amelyet a letartóztatott három főtiszt lakásán találtak. Az alapos szakértelmet tükröző térkép Madrid katonai elfoglalásának, a közhivatalok megbénításának részleteit tartalmazza. Az elképzelt hadművelet parancsnokait a térkép számmal jelöli. Vietnami küldöttség Moszkvában Brezsnyev a szovjet-kínai kapcsolatokról A Szovjetunió és Vietnam egyaránt arra törekszik, hogy normális, jószomszédi kapcsolatokat tartson fenn Kínával, és barátságban éljen a kínai néppel — jelentette ki Leonyid Brezsnyev kedden Moszkvában azon a vacsorán, amelyet a Truong Chinh vezette vietnami párt- és állami küldöttség tiszteletére adtak. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke pohárköszöntőjében hangsúlyozta, hogy a két országnak e törekvését megerősítették a Moszkvában kedden tartott szovjet—vietnami tárgyalások is. A kapcsolatok rendezése — figyelembe véve a múlt terheit — nem könnyű feladat, de úgy véljük, megvalósítható, ha nyugodtan, előítéletektől mentesen, igazi, becsületes kölcsönösség alapján fogunk hozzá. Mi ennek hívei vagyunk — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. A továbbiakban rendkívül időszerű feladatnak nevezte a délkelet-ázsiai helyzet megjavítását. Rámutatott arra, hogy az indokínai országok és az Asean-tagállamok közötti párbeszéd fejlődése jól szolgálná Délkelet-Ázsia békéjének megőrzését és megszilárdítását. Ami a kétoldalú kapcsolatokat illeti, a keddi tárgyalások hozzájárultak ezek továbbfejlesztéséhez — mondotta Brezsnyev. Sokoldalú együttműködésünk a szovjet—vietnami testvériség dicső hagyományain alapul. E testvériség kiállta a próbát a szocializmus ügyének védelme idején és a békés alkotó munkában is. Kapcsoltainknak megbízható alapja a két ország barátsági és együttműködési szerződése. A szovjet emberek mindig szolidárisak voltak, s mindig is azok lesznek Vietnam népével. Öt órán át tárgyalt Gromiko és Shultz Csaknem öt órán át tárgyalt egymással hétfőn este New Yorkban Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter. Az amerikai CBS televíziós állomás a találkozó légkörét a „szívélyes” jelzővel érzékeltette. Egy magas beosztású amerikai kormánytisztviselő szerint a tárgyalásokat nem a viták, hanem az álláspontok kölcsönös kifejtése jellemezte. Szóba került Gromiko és Shultz találkozóin a helsinki záróokmány végrehajtásának kérdése és a madridi értekezlet is. A SALT-tárgyalá- sokról az amerikai beszámoló szerint az első találkozón, a közép-hatótávolságú európai rakéták kérdéséről hétfőn folyt részletes megbeszélés, s ugyancsak hétfőn vitatták meg „az ENSZ-közgyűlésen elhangzott javaslatokat”. Mitterrand-Kohl-találkozó Mitterrand francia elnök és Kohl nyugatnémet kancellár hétfő esti találkozója után egyöntetűen hangsúlyozta a két ország közötti együttműködés folytatásának fontosságát. Az elnök és a kancellár előbb négyszemközt tanácskozott, majd a csaknem egyórás megbeszélést vacsora követte, amelyen részt vett Pierre Mauroy miniszterelnök, valamint Claude Cheys- son francia és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter is. A találkozó után Mitterrand elnök kijelentette: azt kívánja, hogy a két ország közötti kapcsolatok változatlanok maradjanak, sőt tovább mélyüljenek, mind kétoldalú téren, mind a Közös Piacon és az atlanti szövetségen bejül. A legfontosabb problémák megtárgyalását az október 21—22-én Bonnban tartandó csúcstalálkozón folytatják. TELEX SZOVJET—AMERIKAI TÁRGYALÁSOK GENFBEN Kedden Genfben, az európai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverzet korlátozásáról fi- lyó tárgyalásokon, teljes ülést tartott a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége. Mint ismeretes, szerdán, kéthónapos szünet után —, ugyancsak Genfben — felújítják a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről a két nagyhatalom között folyó tárgyalásokat. AZ FKP KB ÜLÉSE Az FKP Központi Bizottsága hétfői ülésén elfogadta a politikai bizottságnak azt a javaslatát, hogy indítsanak széles körű akciókat a dolgozók mozgósítására a nemzetgazdaság fejlesztése, a szociális haladás és a dolgozók jogainak kiszélesítése érdekében. A KB ülésén André Lajoinie, a PB tagja, a KB titkára terjesztette elő a politikai bizottság jelentését. AZ EL NEM KÖTELEZETTEK KÜLÜGYMINISZTEREI NEW YORKBAN Az el nem kötelezettek mozgalma egysége erősítésének, a békéért és a nemzetközi feszültség csökkentéséért folytatott harc aktivizálásának, valamint az imperialista- és gyarmatosításellenes küzdelem fokozásának kérdéseit vitatták meg az el kötelezettek mozgalmának külügyminiszterei New Yorkban, az ENSZ székhelyén megtartott tanácskozásukon. MEGHIÚSULT AZ „ÉVSZAZAD CSALASA” Jugoszláv bankalkalmazottak ébersége hiúsította meg „az évszázad csalását”, amely sikere esetén összesen több mint 500 millió dollárral rövidített volna meg számos jugoszláv vállalatot. Két grazi üzletember egy zágrábi bűntársuk közreműködésével autóbuszokat, tehergépkocsikat, előre gyártott házakat, konténereket, kórházi berendezéseket és egyéb árukat próbált exportálni Jugoszláviából — nem létező venezuelai és panamai bankokban lévő „folyószámláik” terhére. MOSZKVAI LEVELÜNK Kicsi a világ S zeptember 16-án, a moszkvai repülőtéren ért az első meglepetés: csomagjaimmal bajlódva, a tolmácsra figyelve kaptam egy puszit hátulról. Megfordulok. Praxmayer Anna krakkói szobrászművész mosolyog rám. Milyen kicsi a világ! 1978 szeptemberében Nyíregyházán, a II. sóstói éremművészeti alkotótelepen ő képviselte Lengyelországot. Most itt is ő a lengyel küldött. A bolgár és német kolléga gépe is az idő tájt érkezett, így a repülőtérről együtt mentünk a Hotel Minszkbe. Elsőként szobámból tárcsáztam moszkvai szobrász barátaimat és este 8-ra a szobámban magyar napot tartottunk, vagy mondhatnék: nyíregyházi nosztalgiaestet. Valentin Kocsetkov, Mari Salman és egy moszkvai magyar szobrász, Ziherman Sándor voltak vendégeim. Sándor Togliattiban dolgozik, Moszkvában lakik. Ez körülbelül olyan távolság szovjet méretben, mint Szeged-Nyíregyháza, időben is egyenlő, csak az utazás neme változó. Az egyik vonat, a másik repülő. Nagy szeretettel beszéltek barátaink Nyíregyházáról és a familiáris szeretet jele, hogy egyként szó esett Sebestyén Sándorról, Gyula bácsiról (Koroknay), az akkor velük dolgozó kollégákról és a városi tanács elnökéről, kinek közvetlenségét, segítőkészségét — nem utolsósorban orosz beszédét, tolmácskodását — említették. Kár, hogy Frangultán nem tudott eljönni. Másnap voltam a műtermében. Moszkva legszebb helyén két műterme van. Az egyik sarkában hárömalakos kompozíció életnagyságnál nagyobb figurákkal, a helység körülbelül 10—12 méter magas és valamivel hosz- szabb, 8—10 méter széles. Természetesen van egy galéria is hozzá, padló alatti agyagosládával, és forgóval. Ilyen műterme volt Zala Györgynek a századfordulón. Mellette a kis műterem földszinti és emeleti helyiségekkel. Itt készült a terve az első csoportos női űrrepülés emlékművének. Már a tervet elfogadták, a technikusok kezdik a váz szerelését a nagy műteremben. Az udvar egy kisüzem, ahogy ő nevezte. Kétségkívül Moszkva talán legjobban elismert szobrásza, nagy a társadalmi súlya, nagy megbízások, feladatok teljesítője. Nagyon nagy sikere volt itt a Nyíregyházán készült kisbronzainak. Kis műtermének emeleti galériájában most is ki voltak állítva. Itt Lettországban beszéltem azerbajdzsán szobrásszal, aki látta kiállítását. Jó érzés, hogy a magyar éremművészetet itt, a Szovjetunióban a világ első helyén említik. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk: ha ez igaz, a sóstói nemzetközi művésztelepnek is van benne érdeme. Nagyon nagy sikere volt a Puskin Múzeumban a magyar éremkiállításnak. A moszkvai éremművészek összejövetelükön együttesen tekintették meg, utána megbeszélték a látottakat Itt Jurmalában, ahol a szovjet képzőművész szövetség alkotóházában dolgozom, nagyon nagy szeretettel beszélnek Ligeti Erikáról és a többi, Nyíregyházán is járt művészről. Bogumil Nikolov, Nhi Ti Den, Szabó Gábor, Georgi Frangulian dolgoztak itt előttem, most pedig Praxmayer Annával képviseljük a sóstói művésztelepet. Ilyen kicsi a világ és ilyen fontos az éremművészetben Sóstó. Tóth Sándor v__________________________________________________y Grand Hotel Hungária (4.) Újságírók az éjszakában Nemsokára értesültem arról, hogy a Nemzet megszűnését előzőén Pethő Sándor és Hegedűs Gyula a lap jobb- ratolódása miatt elhagyta az akkori magyarságot, s új lapot szándékozott indítani. A különböző tárgyalások eredményeként megvették a Nemzetet, valamint az akkori Magyar Hírlapot, s a két lap egyesüléséből alakult meg a Magyar Nemzet. A főszerkesztő a nagy tudású, kiváló publicista, Pethő Sándor, a felelős szerkesztő Hegedűs Gyula lett. Azt is megtudtam, hogy a kitűnő szerkesztő, Hegedűs választja ki a lap munkatársait, akik kivétel nélkül remek, egyben baloldali beállítottságúak és németellenesek voltak. ÍRJA FEL A CÍMÉT! Múlt az idő és közeledett a lap megindulásának időpontja: 1938. augusztus 25. Gondoltam egy nagyot és egyik délután felmentem az Otthon Körbe, az újságírók akkori klubjába. Tudtam, hogy Hegedűs Gyula napközben rendszerint ott tartózkodik. Szobájában ebéd utáni álmát aludta. Megvártam, amíg felébredt. Bemutatkoztam. — Mit akar, kérem? — kérdezte a szigorú szerkesztő meglehetősen megorván. Elmondtam, hogy a megszűnt Nemzet rendőri rovatvezetője voltam és jelenleg csak az egyik hétfői lapnál dolgozom. Hegedűs végignézett, néhány dolgot kérdezett tőlem és a maga szűkszavú modorában csak ennyit válaszolt: — Írja fel a címét. Az egész beszélgetés csupán néhány percig tartott. Napok múlva azonban megkaptam az értesítést, hogy jelentkezzem a szerkesztőségben, amely szintén az Aradi utcai Glóbus Nyomda épületében volt. S amikor onnan eltávoztam, már a Magyar Nemzet belső munkatársa voltam. A megszűnt Nemzettől rajtam kívül csupán egyik kollégámat vették át. Nagy dolog volt ez akkoriban, sajtóirodabeli kollégáim csodálkozva kérdezték, hogyan jutottam be ebbe az előkelő szerkesztőségbe, amelyet igen csak nagy nevek fémjeleztek. Magam sem tudtam, hogyan sikerült, nyilván Hegedűs érdeklődött irántam, s úgy látszik, a kapott referenciák kielégítették. HAJNALTÓL ÉJSZAKÁIG... A Magyar Nemzet politikai napilap volt, amelynek utcai plakátjai egy jéghegyet ábrázoltak azzal a felírással, hogy „Magyarország Magyarország maradhasson!” Ez volt a lap programja ezekben az egyre jobban fasizálódó években, a német és az itthoni jobb- és szélsőjobboldali terjeszkedés ellensúlyozására, ami azokban az időkben nem volt veszélytelen dolog. Később olykor hetenként kijártak az Andrássy úti nyilasházból tüntetni a szerkesztőségünk elé, de a lap még a legvészterhesebb időkben is kitartott eredeti célkitűzése mellett. Akkoriban tanultak meg az olvasók a Magyar Nemzetből a sorok között olvasni, többek közt Tombor Jenő (a felszabadulás utáni honvédelmi miniszteri hadijelentéseiből, kommentárjaiból. A Magyar Nemzet aránylag kevés rendőrségi hírre tartott igényt. Több mint egy év telt el, amikor még egy álláshoz jutottam, a naponta megjelenő A Mai Nap című újság rendőri rovatvezetője is lettem. Ez a lap Hegedűs Gyula érdekeltségéhez tartozott, s teljes mértékben bulvárlap volt. Itt azután már alaposan meg kellett dolgoznom. Reggel fél hétkor már a sajtóirodában voltam, onnan diktáltam le az éjszaka történt bűnügyeket, amelyek sokszor az első oldalra kerültek, mint szenzációk. Ezzel azonban munkám nem ért véget. Lapzárta után — A Mai Nap reggel 9 óra tájban jelent meg — a főkapitányság bűnügyi osztályán a detektívszobákat jártam, mert délután legalább két anyagot kellett leadnom elő- szedésre. És így ment ez hónapról hónapra, sőt évről évre. Délután A Mai Nap szerkesztőségéből átmentem a Magyar Nemzethez, ahol szintén lediktáltam a fontosabb eseményeket Vacsora után ismét a sajtóiroda volt tartózkodási helyem. Ezúttal az éjszaka negyed kettőkor záró Magyar Nemzetnek kellett lediktálni a jelentősebb eseményeket. A reggeli lapok tudósítói legtöbben átmentek a szomszédos Gresham Kávéházba, egyikünk azonban a sajtóirodában maradt inspekciózni. S ha történt valami, rögtön átszólt a többiekért, s azok rohantak vissza leadni az eseményt. A Greshamban rendszerint römipartival ütöttük el az időt. Éjszaka egy óra után befejeződött számomra a napi munka, hogy reggel fél hétkor újra kezdődjön. „MUNKA” A MULATÓKBAN... Sokat abban az időben nem pihentem, nem aludtam. Többen ugyanis lapzárta után egyik vagy másik éjszakai mulatóba, az Arizonába, a Moulin Rouge-ba, vagy a Párisién Grillbe mentünk. Általában szívesen látott vendégek voltunk, holott a rendőri tudósítók a céhnek csak a negyedét vagy felét fizették, hiszen a lokálok tulajdonosai közül is sokszor kértek szívességeket tőlünk. Egyébként a munkánk miatt szükségünk is volt az éjszakai élet megismerésére. Ezeken a helyeken ugyanis gyakran fordultak meg a valóban jómódú embereken kívül fezórök, szélhámosok, spekulánsok. S ha a rendőrség rájuk tette a kezét, bizony a tőlük kapott, aránylag rövid információn kívül elő- és magánéletükről is tudnunk kellett, hogy a teljes kép összeálljon. A mulatóban dolgozó pincérek, táncosnők és lokálnők igen jó informátoroknak bizonyultak. A riportokat ilyen esetekben színesen, részletesen, minden momentumra kiterjedő figyelemmel kellett megírni. Ily módon a rendőri riportázs verseny volt a javából. Bállá Ödön (Folytatjuk)
