Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-05 / 233. szám
1982. október 5. Kelet-Magyarország 3 ■ I Ötnapos az iskolában A megyei tanács művelődési osztálya szakembereinek még nincs és nem is lehetnek átfogó tapasztalataik az új tanévben általánossá vált ötnapos tanítási hétről. Azt akárcsak a nevelők többsége érzékelik, hogy az iskolai munka feszesebbé vált, hisz a rövi- debb tanítási héten kell azokat a tanítási, nevelési és egyéb feladatokat megoldani, amelyeket korábban a heti hat napra szabott a kialakult iskolai rend. Tanártól diáktól nagyobb alaposságot, felkészülést, szellemi készenlétet kíván az ötnapos tanítás, melyet persze nem csodákkal, hanem a diákoknál jobb tanulási, a pedagógusoknál jobb tanítási módszerekkel, óra- tervezéssel és vezetéssel, minden hadrafogható eszköz és módszer, tapasztalat okos és egyéni fel- használásával lehet majd elérni. Természetesen nem konfliktusok nélkül. Köztudott és már-már az unalomig ismételt társadalmi igény, hogy a szabad szombatok egyik fő célja: a gyermek és szülő együtt lehessen. Gyermek és szülő, diák és pedagógus jól kipihenje magát, felfrissülve folytassa a munkát a hét további napjain. Nem meir lékes szempont, hogy a fárasztó munkát végző nevelők, akik gyesen, vagy táppénzen lévő munkatársaik helyett is dolgoznak, a hét utolsó két napjában valóban pihenjenek, egyben nyugodtabb körülmények között készüljenek fel a hétfői napra. Azért említjük az iméntieket, hogy emlékeztessünk a minisztériumi állásfoglalásra, amely szerint szabad szombatokon csak a legritkább és kifejezetten indokolt esetekben szervezhető iskolai jellegű , foglalkozás. Jó dolog, ha a szabad szombatokon az iskolák adottságaik és lehetőségeik szerint kínálnak szabad művelődési, szórakozási programokat, de a cél nem az, hogy szombaton is minél több gyermek legyen az iskolákban. Erre az iskolák többségében igen csekély is a lehetőség anyagi, technikai és személyi okok miatt egyaránt. A művelődési intézmények — a múzeumtól a színházig — viszont kínálhatnának a gyerekeknek a jelenleginél jobb, gazdagabb műsorválasztékot. Ez ma még csak kívánság, de sürgető! A megyei tanács művelődésügyi osztályán ezért is hívták össze a megyei művelődési intézmények vezetőit, hogy számonkérjék tőlük, hogyan készültek fel az intézmények a szabad szombatokra. Várhatóan nem túl sokára mindegyik intézmény kidolgozza a jelenleginél jobb hét végi programját, melyet eljuttatnak majd, a művelődési osztály intézkedésére valamennyi iskolába. A diákok már hétközben kézhez kapják, hol és hogyan tölthetnek hasznos órákat a hét végeken. Reméljük, a füzetecskébe kerülő programok nem maradnak papíron... Páll Géza EGYMILLIÓ MATRAC Megnőtt a kereslet a világpiacon a Taurus Nyíregyházi Gumigyár által készített gumimatracok iránt. Eddig több mint egymillió darab gyártására kötöttek szerződést. Legtöbbet az NSZK-ba, Franciaországba szállít a nyíregyházi gyár. Első képünkön: 4—600 darab matracot készít az egyik szalag. Második képünkön: a kész matracokat légtartópróbának vetik alá. (Elek Emil felvételei) PETKEHAZA, 1982. SZEPTEMBER 29. Egy délelőtt, amikor nem történt semmi Dárdákat lődöz a nap almára, szőlőre, házra, emberre, utcára. Van is meleg Pet- neházán. Hűsbe bújik a kutya, s homlokát törölve tesz- vesz kertjében az öreg. Az öreg, mondom, mert fiatalt nem látni délelőtt semerre. Azaz mégis, ott vannak a határban több mint százan. Van, aki szánt, más az almát szedi, harmadik tengerit rakodik. fgy aztán érthető, az utcán csak asszony, öreg, s néhány olyan, akinek éppen a bisztróban akad dolga. önfeledten poroszkálok, belépek egy cigerettáért a boltba. Üres szegény, áru alig. Mondják is az asszonyok de a boltos is: nem érkezik semmi, jó ideje pang az üzlet. Bólogatok, úgy mintha érteném, bár sehogyan sem megy a fejembe, miért ilyen mostohája a Kisvárdai ÁFÉSZ-nek ez a falu. — Jó pár napja vagy talán hete — így az orvos Jávorsz- ki Béla — így megy ez. Pedig jó üzletek, rendes boltosok vannak itt. Ráérünk beszélgetni, boltról, sportról, hisz az orvos végzett. Megjelent előtte a harminc beteg táppénzes felülvizsgálatra. Hogy ez sok vagy kevés? Talán nem is ez a lényeg. Ma a faluban egy csak a téma: az üzemi baleset, ami a tsz-ben történt Erről beszél az orvos, de e/ a téma a kerítés mellett is. a könyvtár előtt. A repedt, összedőlés előtt álló épületnél sütkérez Tóth Mihályné könyvtáros, Kaczur .Jánosné és Petneháziné. Mondom nekik is a boltot, mi tagadás, nem dicsérik az ellátást. Csak akkor derülnek fel, amikor említem az Éva fodrászat nagyon tetszett nekem. Helyeselnek, nem is lennének nők, ha nem így tennének. Mert a fodrászat jó dolog. Teli is volt a rendelő mögötti kis helyiség. Becsavart hajú asszonyok lányok párolódtak a hőségben, a szépség kemencéjében. Ez nagy dolog — mondogatják —, főleg most, hogy Kisvárdára 50 forint az út oda-vissza, ami bizony nem kis adó a szép frizurára. És újra mondják, hogy így van ez az árukkal is, amiért be kell utazni, hiszen a bolt... A bisztróban és a presszóban nem látszik az áruhiány. Áldozata, egy öreg, a buszmegálló hűsében fekszik a földön, kalapját fejére húzván. A naptól fél, vagy a felismeréstől? Lényegében olyan mindegy. Mihály napján így ünnepelt. Nem éppen dicső dolog, főleg ha látom, hogy a strand körül mások másként ünnepelnek. Ott az egész iskola, diákostól, tanárostól. Zajlik az akadály- verseny, s közben fő-sül a jó ebéd. Telik rája, a hulladékok árát eszik meg most a legények s leányok. Magas, jóképű szőke férfival futok össze az utcán. Nézegetjük egymást, s hamar kiderül, ismerősök vagyunk. Tóth Mihály, a község párttitkára. Ma délután vb lesz — mondja, s előveszi a tanácsi napirendet. Mit ad Isten, ezen szerepel a kereskedelem és a felvásárlás egyaránt nem rózsás helyzete, a tsz kulturális és szociális alapjának ügye, az iskola igazgatójának beszámolója a napköziről. — Sok minden érdekli mostanában az embereket. Beszédtéma, hogy jön a faluba is a vízvezeték. Ez jó. Törjük a fejünket azon is, hogy kell egy hatósági húsbolt, meg egy szúróhely. Mert az ellátást javítani kell, ez biztos. Nem gondtalan a felvásárlás sem, itt sem jobb, mint másutt. Érezhető a buszköltség növekedése is, bizony, ma nagyon meggondolja valaki, hogy csak úgy beszaladjon Baktára vagy Várdára. Sokmindenről kell egyszerre gondolkodni, bonyolultak lettek a dolgok ... Bonyolultak bizony, s ez akkor is látszik, ha az ember csak sétál a faluban. Mert bizony kellene óvoda, méltatlan a könyvtár helyzete, nem lesz olcsó a vízbevezetés, bezzeg kocsmára tellett, gyenge az ellátás, szorít a betakarítás, a szántás. Dél felé jár az idő. Meghúzzák a harangot, majd a déli kongatás után Jónás néniért szólal meg a lélekharang. Ritkábbak lesznek a Kossuth utcán a vontatók, a kukoricát és almát szállító teherkocsik. Bezár a bolt, a tanácsnál mint a verebek ülnek a lányok és asszonyok a székeken, ebédelni indulnak a tsz-től is. Mi történik, ha nem történik semmi — kérdeztem magamtól, amikor elindultam Petneházára. Kiderült: sokminden. Mozognak a kezek, az agyak, dolgoznak, gondolkodnak az emberek, s örömökkel, gondokkal, bánatokkal és játékos nevetéssel alakítják sorsukat. Bürget Lajos Nyírteleken gyártják Gazdaságos vakolat Hazánkban egyedülálló száraz vakolat gyártását kezdték el a Könnyűbeton- és Szigetelőanyag-ipari Vállalat nyírteleki perlitelemgyárában. A vakolat könnyen kezelhető és hőszigetelése egyedülálló. Ha a szobafalakat kívül is, belül is az új száraz vakolattal vonják be, akár 40 százalék fűtési energia is megtakarítható. Ezek a szobák nyáron hűvösek, télen viszonylag kevés fűtést igényelnek. Így az új terméknek jelentős a népgazdasági haszna is. A száraz vakolat duzzasztott perlitet, cementet, mész- hidrátot és plasztifikáló adalékot tartalmaz. Szelepes, polietilén zsákokba csomagolják, 50 kg-os adagolásban. Felhordás előtt keverésnél csupán vizet kell adagolni a por alakú vakoló anyaghoz. Az anyag új épületek vakolásához és régi épületek felújításához egyaránt alkalmas. A gazdaságosságra jellemző, hogy egy száz négyzetméter alapterületű kertes ház vakolásához 15 köbméter száraz vakolat szükséges. A nyírteleki, pontosabban a belegrádi üzemben külön gyártják a külső és külön a belső vakolásra alkalmas ISOPERL anyagot. A már felhordott és megszáradt külső vakolatot lehet, sőt ajánlatos kőporozni. A belső vakolat festhető, tapétázható, burkolható. Az anyag hagyományos módon és géppel is keverhető. A belegrádi üzemben egy manuálisan, egyedien összeállított gépsoron kezdték a termelést. De még ebben a tervidőszakban, vagyis 1985 előtt külföldről új gépsorokat szereznek be és komplett technológiát dolgoznak ki a vakolóanyagok gyártására. Új lakásokat adtak át a közelmúltban Vásárosnamény központ jában. (Elek Emit felvétele) A telefonközpontos, ha^ éppen nincs dolga,' olvas. Josef Heller „Valami történt” című könyvének tizedik köteténél tart, tehát túl jár már a felén, hiszen a regény, tizenkilenc kötetből áll. Előveszi a vaskos kötetet, felüti a belső címlapnál, ujjával végigsimít rajta, olvassa, még a fordító nevét is megmondja. Tóth László, a dohány- fermentáló ■ telefonközpontosa ugyanis, vak. — Eddig már háromezer kötetet olvastam el, 1953 óta vagyok szövetségünk könyvtárának tagja. Nálunk kölcsönzési díj nincs, csak arra kell vigyázni, hogy a könyvet olyan tisztán küldjem vissza, mint ahogyan kapom. Most kiolvasok két kötetet, beleteszem egy zsákba, és küldöm Pestre ... Tóth László ma 54 éves. és nem volt mindig vak. Hogy sorsa úgy alakult, ahogy, annak hosszú sora van. Habár tudjuk, hogy az ember életében, csakúgy mint a történelemben „ha”-val kezdődő kérdés- fölvetésnek jogosultsága nincs, mégis egy sorozat ..ha”-val kell kezdenünk a Inhánvfermentáló telefonközpontjáig, s a Braille írással írott könyv, olvasásáig vezető út bemutatását. Mert: ha a háború nem rongálja meg a sarkad! .cukorgyárat, ahol 1944 őszén Tóth László dolgozott, ha nem vesz részt a ígérte, visszamehetek. Azonban időközben új igazgató lett a gyárban, akit nem kötött az előd szava, a telefonközpontban pedig egy idős embert találtam, akinek nem akartam elvenni a kenyerét. Egy ismerősöm, aki Aranygyűrű a központosnak gyár romjainak eltakarításában, s ha nem fáradozik a gyár kazánjának rendbetételén, ahol is leomlott a samott, és kioltotta egyik szeme világát, akkor Tóth László élete minden bizonnyal másként alakul. Csakhogy az első szem után — operációk sorozata sem segített a dolgon —, a másik is világtalan lett. — Békés megyei, kőrös-^ tárcsái vagyok. Onnét — miközben 1939—1944 között Budapesten is éltünk — kerültem Sarkadra. Balesetem után ott is maradtam, mígnem elmentem Szombathelyre, ahol megtanultam a Braille írást és a telefonkezelést. Az akkori igazgató azt Kántorjánosibói származott el, szintén vak, ajánlotta nekem 1955-ben a nyíregyházi dohánygyárat. Azóta, huszonnyolcadik éve, hogy itt vagyok. A kérdésre: megbecsülik-e, egyértelmű igennel válaszol. — Most kaptam meg az aranygyűrűt — mondja —, jó lesz majd a fiamnak, talán neki adom. Végigtapintja a gyűrűs ujját, ahol gyűrű nincs. — Sosem szerettem a gyűrűket, nem is hordtam soha ... Talán a fiamnak adom — ismétli újra. Hogy miért adná neki? — Itt dolgozik ő is. Művezető. Most katona éppen. de a miskolci műszaki egyetem levelező hallgatója. És itt van a feleségem meg a menyem is. Még a megbecsülésnél maradván ezt mondja: — A fiatalok már gépiesen beszélnek az emberrel, csak az idősebbek adják meg a tiszteletet. De nem szabad mindent érzékenyen venni... Tóth László, talán, nem érzékenyebb a kelleténél, habár ki lát az emberbe, s ki merhet valaki nevében nyilatkozni, aki testének talán legértékesebb kellékét veszítette el. Biztos, hogy Tóth Lászlónak voltak, vannak és lesznek is nehéz napjai, de tudja: „nem szabad mindent érzékenyen venni...” A telefonközpontos otthon takarít, és segít a mosásban. Hallgatja a tévét és a rádiót. Olvas. Néha tangó- harmonikázik, azért csak néha, mert otthon a kis- unoka is. Ha a „szövetségben” rendezvény van, ott játszik. Reggel pedig időben jön, dolgozik, fél ötkor hazamegy, hol a felesége, hol a menye kíséri. Még hat éve van nyugdíjig. Jókor és jó helyre érkezett az aranygyűrű ... (speidl)
