Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-31 / 256. szám

1982. október 31.

Kelet-Magyarotszág

3

Győztes

gyapjúsok

Nyíregyházán adott találkozót a hét második felében az ország nyolc gyapjúipari vállalatának egy-egy csapata, hogy a fiatal műszakiak és közgazdászok találkozóján összemérje tudását. A vetélkedő győztesei a győri Richards Finomposztógyárból érkeztek megyénkbe.

„Kapitányuk” Haraszti Sán- dorné” mosolygós, fekete hajú fiatalasszony mondja.

— Kezdete, azaz 1978 óta részt veszünk az FMKT- mozgalomban, eddig két vetélkedőn elsők voltunk, kettőn pedig harmadikak.

— A mostanin mi volt a legfogósabb?

— Egy szituációmodell elkészítése, amely a gyapjúhulladék másodlagos felhasználását teszi lehetővé. Egyébként volt szó fonásról, szövésről, kikészítésről, és persze közgazdaságról és politikáról egyaránt.

— A díj?

— Tizenkét-ezer forinton osztozik a csapat.

— Számítottak a győzelemre?

— Nagyon készültünk és sok segítséget kaptunk a munkahelyünktől. Tegnap este az volt az első," hogy felhívtuk a vezérigazgatót, ő is nagyon örült a sikereinknek.

— A következő vetélkedőig?

— össze-összejövünk a testvérvállalatoknál dolgozókkal, szakmai előadásokat hallgatunk meg, de éppen közülünk külföldi tanulmány- utakra is készülnek tagok. És várjuk a következő versenyt. Nagyon készülünk majd, mert a többiek sem lazítanak.

(ésik)

Kereterősítő berendezésből, amely színházak, stadionok kfilső-belsá bekangosftására gál, ismét nagy szériában gyárt a BEAG nyíregyházi Szeme. KépBnkSn: Babicz Tibor ellenőriz. (Elek Emil (elvétele)

— ELMEGYEK A MINISZTERIG, HA NEM CSERÉLIK KI EZT A VACAKOT! — MENNYDÖRÖG A VEVŐ A BOLTBAN. AZ ISMERŐS SZÖVEG MÖGÖTT AZONBAN A LEGTÖBBSZÖR, PONTOSAN 72 SZÁZALÉKUKNÁL MEGALAPOZOTT A FOGYASZTÓ REKLAMÁCIÓJA.

Férficipő a szorítóban

A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet adatai szerint ez a szám igen nagy szóródást összegez, mert a bútorok esetében például a kifogásolt termékek 97 százaléka tényleg nem állta meg a kritikát.

A vásárlók kifogásainak orvoslására éppen harminc esztendővel ezelőtt alakult meg a KERMI. Széles körű vizsgálataikat nemcsak a fogyasztók panaszai alapján végzik, hanem mint Várko- nyi Lászlóné főosztályvezetőhelyettestől megtudtuk, a hazánkban forgalomba kerülő import árukról is a KER- mi szakvéleménye alapján döntenek: forgalmazható-e.

— A hazai áruféleségek közül csak azokat vetjük alá a különböző próbáknak, amelyeknek az anyaga, vagy a gyártási technológiája valami eddig szokatlanul újat tartalmaz — folytatja Vár- konyi Lászlóné. — ÁltaláBanánízű alma, aromás cigánymeggy

Facsemeték százával

Az elmúlt hét elején kezdték meg a facsemeték árusítását a Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskolai Tangazdaság jósavárosi árudájában. Az igazi „nagyüzemre”, csúcsforgalomra azonban csak a jövő héttől lehet számítani.

Ekkor töltik fel igazán a készleteket. Az árusítás várhatóan december elejéig tart Az ellátás a tavalyihoz hasonlóan jónak ígérkezik.

A tangazdaság gyulatanyai körzetében mintegy négy- százezer oltvány cseperedik. Ebből azonban csak kb. százezer darabot vásárolhatnak •meg a kistermelők, ugyanis a csemetékből exportra is jut és kielégítik a szabolcs- szatmári mezőgazdasági üzemek igényeit is. Mint említettük, az ellátás jónak ígérkezik.

A meggy iránt nagy az érdeklődés, s a megnövekedett igényeket szinte maradéktalanul ki tudják elégíteni.

Várhatóan 40 ezer darab meggycsemete kerülhet eladásra. Van aromás cigánymeggy, az érdi, a kántorjá- nosi és az újfehértói meggy is nagy választékban feiülte- tésre vár. Elegendőnek tűnik a francia cseresznye, és a „van” (ejtsd ven) nevű angol cseresznye újdonságnak számít. Az árudában „van” cseresznye is bőven van.

Az almákból keresettebbek lettek a régi, hagyományos fajták. Kapható is babul, húsvéti rozmaring és londoni pepin. Újdonságnak számít a banánízű téli alma. A többféle szilva mellett megtalálhatók a magas törzsű ribiszkék. Díszcserjéből csaknem ezer fajta van készleten.

A tangazdaságnak a jósa- városin kívül még nyolc árudája van megyénkben. Ezekben a jövő hét elején kezdik meg a rendszeres árusítást. Valamennyi árudában az eladók szaktanácáökat adnak a telepítéshez, (n. 1.)

ban a ruházati és a cipőipar termékei kiesnek ebből a vizsgálódásból, mert esetükben a hagyományos, jól bevált (?) eljárásokat alkalmazzák a gyártók. Az idei év első felében 4 ezer új gyártmányt minősítettünk, 79 százalékuk felelt meg az egyébként magas követelményeknek. A 2357 hazai és 1650 importcikk közt voltak élelmiszerek, vegyiáruk, ruházati és műszaki termékek.

Amennyiben a KERMI elutasító véleményt ad egy új cikkről, még nem jelenti azt, hogy végleg el kell búcsúznia a termelőnek az újdonságtól. Van olyan eset, hogy a minőségellenőrző intézet meghatározza, milyen feltételeknek kell megfelelnie az árunak, hogy forgalmazható legyen. De ha kell: kimondják az alkalmatlanságot is.

A kereskedelemben és a szolgáltatások terén igen sokféle terméket, szolgáltatást kell folyamatosan figyelemmel kísérniük. Ezért szúrópróbaszerűen a kereskedelmi egységekben is végeznek ellenőrzést: egyrészt a termék külső megjelenéséről mondanak véleményt, az érzékszervi vizsgálatok révén. De a döntésbe bevonják a műszereket is, mintát vesznek és a laborban dől el: valóban megfelel-e a termék a szabványnak.

Az idén eddig 581 esetben Budapesten, 143 alkalommal vidéken végeztek ilyen vizsgálatot. Amennyiben hibát találnak, a forgalomban, tartásnak szigorú feltételt szabnak, leértékelve, a hiba kijavítása után, vagy a tartozékok pótlásával lehet azt a bizonyos árufélét a vásárlóknak kínálni.

Rendszeresen ellenőrzik a Taurus nyíregyházi gyárának kerékpár-gumiabroncs köpenyeit, tömlőit, a felfújható gumimatracokat és a kempingcikkeket. Valamennyi esetben azt, találták: a Tau- rus-termékek kielégítik a gyakorlati követelményeket. A Szabolcs Cipőgyár 1970 óta — ekkor lett minisztériumi vállalat — a gyáron belül minőségellenőrző osztályt szervezett, az új modelleket pedig a Bőripari Minőségellenőrző Osztállyal is • megnézeti a forgalmazás előtt. A közepesnél valamivel jobbnak találták a nyíregyházi cipőgyártó termékeit, de fogyasztói reklamáció esetén van olyan vásárló, akinek a panasza eljut a KERMI-ig.

A Nyíregyházi Konzervgyár termékeinél azt látták, hogy a javuló tendencia ellenére időnként a nyersanyag kisebb hibája miatt, például foltos, rosszul tisztított vagy repedt héjú a gyümölcs, fonnyadt végű az uborka, adódhat esztétikai kifogás. Az idén 17 uborkát feldolgozó üzem termékét nézték meg, a nyíregyházit jó minőségűnek találták.

Nagy sikernek könyvelik el a gyár újdonság iránti fogékonyságát, hiánypótló szerepet tölt be a hagymás paprikasaláta, az alacsony cukor- tartalmú „Nagymama lekvárja”. Kevésbé sikerültek viszont az alkoholtartalmú befőttek, mivel hiányzik belőlük a jellegzetes íz, illat. A Kisvárdai Szeszipari Vállalat Club brandy-je — a Kiváló Áruk Fóruma emblémáját is viselheti — 1979

óta kifogástalan minőségben kerül a vásárlók elé.

Tóth Kornélia

A szituáció a gödörben terem. A gödröt egyébként ássák, kibetonozzák és ha netán-tán még le is fedik, akkor azt mondják rá, hogy akna. Ha nem fedik le, akkor is akna, de egyben a pityókás emberek csapdája is. Pardon! Egy pityókás ember csapdája...

Szóval van Nyíregyházán, a Kun Béla utcán, a járda kellős közepén egy műszakilag kifogástalan méretű, negyvenszer nyolcvanas vízakna. Ez semmiben nem hibádzik, csak abban, hogy hézagos a teteje, kevés rajta a deszka és bele lehet esni. Példa rá a pityókás, aki már benne van és ékesszólóan kérdi:

— Ki az isten rakta ide ezt a gödröt?

— Én nem — mondja a piabarát, közben biztatÚtonútfélen

ja társát — mássz ki pajtás, mert még felfázol.

— És ha kitörtem a lábam — dacol a gödörlakó —, akkor mi van? Akkor mit csinálsz? He...e?

— Akkor hívom a mentőket.

— Marha. Még az kéne, hogy bevigyenek bennünket a kijózanítóba. Inkább segíts!

Lábtörés nincs, a kimászás sikeres. Aztán erőt vesz a pityókáson a józanság. Azt mondja:

— Én ezt a gödröt behányom.

— Ne túlozz — mondja a másik — sokat kell neked ahhoz még vacsoráznod ...

Ebben megegyeznek és elmennek. A gödör marad, nem megy utánuk. Üjabb balekra vár, aid majd belelép, beleesik.

De ez már nem fog menni. Történtek óvintézkedések. Valaki beleállított az aknába egy lombtalan, száraz faágat. Figyelmeztetőnek jobb mint semmi. Hasznára válhat a pityókásnak is, ha újra arra jár. Ha újra zuhan, lesz mibe kapaszkodni.

Egyébként tényleg: ki rakatta oda a gödröt? És 'a másikat, az Ószőlö utca végén? És ha már odarakta, miért nem fedi le normálisan? Más kérdés momentán nincs.

(seres)

Aranyszórás

N

ézem, mint szórja az ablakon a kenyeret a srác. Hol galacsinként, hol a héját, farát. Amott érett almával dobálóznak a sarkon, s a betonfalon csattan szét a pirosló gyümölcs. Álló, berhelt motorból illan el a drága benzin, kamasz brügeti apja pénzét a világba. Vasárnapról maradt fél csirke csúszik le a szemetes csatornáján, s a járda kövén vastagon kent vajaskenyér maradványa fekszik, rajta éppen elharapott szalámiszelettel. A kukás is csodálkozik, amikor a viselhető ruhadarabokat, permetezőgépet önti a kocsiba, gyömöszölve a penészesre száradt egész kenyér mellé.

Ügy érzem, mintha ott állnék a balkon alatt, ahol Mosca most szórja szét a világba a Voiponétól örökölt aranyakát. Könnyedén, nevetve, gúnyosan, azzal az eleganciával, amilyennel csak az tud aranyat hinteni, akinek semmi az érték. És szórjuk,. szórjuk szerte szét, nap mint nap, saját aranyainkat, melyekért pedig megdolgoztunk állítólag. Dobjuk ki, engedjük szélnek. A szegények köny- •nyelműségével. Mert aki gazdag akar lenni, sosem pazarol. Csak az tudja ilyen végtelen felelőtlenséggel pocsékolni azt, amije van, ki mindig mástól reméli majd a megoldást, a hiányzó pótlását.

Irigyelünk közben másokat: de jól élnek! Szinte szemrehányóan mondjuk más országokról: de jól ménnek dolgaik! De bizony nem irigyeljük más munkáját, s nem irigyeljük más takarékosságát. Jó tizenöt évvel ezelőtt nagyon megszaladt nekünk. Gyorsan jött gazdagság, könnyebb élet köszöntött ránk, s kicsit úgy járhatunk ha nem vigyázunk, mint a tücsök és á hangya meséjében . Nem vitás, könnyebb muzsikálni, könnyelműen és ibohé- man élni. Mennyivel nehezebb gondos gazdaként a holnapra is gondolni.

Haragszom saját magunkra. Éppen ezekért. Az oktalan aranyszórás miatt, az orrunkon túl •nem oéző vakságért. Senki nem ígéri, hogy a jövő évek könnyebbek lesznek. Nem biztos, hogy három csirke lehet csak a vasárnapi ebéd, lehet, nem az ujjnyi vastagon kent vajaskenyér lesz téliszalámival a legolcsóbb reggeli. Hogy ne keltsek pánikot? Hogy ne idézzek egyszer már volt szűkesztendőket? Nos, nem a szűk esztendők réme Íratja soraimat, csak annak féltése, amink van. A meglévő jelképes aranyak, a ma tőkéi, a holnap tartalékai. Amiket ma Mosca- ként dobálunk ki az ablakon.

O

kosan élni, okosan gazdálkodni 1— úgy látszik ezt még tanulni kell. Számon kérjük gyakorta, mit s hogyan tesz a népgazdaság. De vajon magunktól mikor kérjük számon pazarlásainkat? Vajon nem a mi milliónyi háztartásunkból áll össze az egy, a nagy?, Magunkra vessünk, ha onnan hiányoznak majd a miáltalunk kidobált aranyak.

Bürget Lajos

Róma—Budapest — Nagyhalász

Egy olasz mester Szabolcsban

Valahol Újpesten, meg Angyalföldön bolyong velünk a busz: kerülgetjük a feltúrt Váci utat. Mellettem idős, ősz hajú férfi, Marcheschi Tivadar. Pesten vagyunk, ő apai ágon ízig-vérig olasz, mégis Szabolcsról beszélgetünk. A harmadik hazájáról, Nagyhalászról.

— Hogy kerültem Róma mellől Pestre, onnan meg Nagyhalászba?... — nevet. — Hosszú történet, de mire a Nyugatihoz érünk, talán elmesélhetem.

A történet pontosan háromnegyed százada kezdődött, 1907-ben. Magyar küldöttség járt Itáliában, egy akkoralapított pesti jutagyár képviselői. Szakembert kerestek a korszerű gépek mellé, így jutottak el a Róma környéki városba, Termibe. Dolgozott akkor ott egy Marcheschi nevű szakember, roppant ügyes kezű volt, rá ■ esett a pesti küldöttek választása.

Az ifjú mester nem sokat teketóriázott, nőtlen volt, jó pénzt ígértek, igent mondott hát a hívásnak. Letelepedve gyorsan beilleszkedett a magyar életbe, s nemsokára már újból úton volt: hajóra szállt, s néhány hét elteltével újabb száz családot hozott Olaszhonból. Tulajdonképpen ők alapították a Jutaszövőgyárat Pesten.

Az ifjú szakember is családot alapított, magyar lányt vett feleségül. E frigyből született útitársam, Marcheschi Tivadar, a Kender-Juta és Politextil nyugdíjas fő- technológusa, a nagyhalászi „zsákgyár” egykori vezetője.

— Most pedig meséljek a nagyhalászi időkről? — kérdezi az idős mester. — Biztos tudja, a hetvenes évek elején került hozzánk a halászi üzem, engem bíztak meg. hogy irányítsam a kezdeti lépéseket. Én feleltem a gépek telepítéséért, a szakembergárda betanulásáért, szóval mindenért. Hogy nehéz volt-e? Hogyne lett volna! Már elmúltam hatvan, nyugodtan pihenhettem is volna, de én mindig csak akkor éreztem jól magam, ha dolgozhattam. Azzal is tisztában voltam, hogy a hátralévő éveimben ennél szebb, komolyabb feladatom már nemigen adódik. S ott lenni egy újnál, egy gyár beindításánál ...! Csodálkozik, hogy elvállaltam?

Tíz éve már, hogy a szabolcsi üzem élén állt, de ma is úgy emlegeti azokat a hónapokat, mintha tegnap érkezett volna vissza Pestre, szülővárosába. Elnéző mosoly- lyal emlegeti az akkori időket: az öreg, elavult gépeket, a zajt, a csattogást; s meleg szeretettel a rétközi embereket.

— Tudja, én világéletemben pesti voltam, 1925 óta dolgozom a textiliparban, nagyon keveset tudtam a falusi emberről. Féltem is kicsit, hogyan boldogulunk egymással, de nagyon becsületes, szorgalmas emberekkel hozott össze a sors, ott Szabolcsban. Igaz, keveset tudtak az iparról, szokatlan volt nekik az üzem fegyelme, de mikor megismerték a gépeket, a hegyet is elhúzták volna. Ügy jöttem el tőlük, mint az ember otthonról szokott. Most jártam náluk nemrég, olasz szerelőket kísértem, úgy fogadtak, mintha hazaérkeztem volna.

Marcheschi Tivadar 72 éves, csaknem fél évszázadot töltött egykori munkahelyén. Már rég nyugdíjas, de ma is mindennapos vendég a Váci úti gyárban. A munka az élete.

Balogh Géza