Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-31 / 256. szám

Kelet-Magyarország 1982. október 31. Virágaink Virágot veszünk, sírjaink hoz zarándokolunk, idézzük szeretteink emlékét. Mind annyiónknak megvannak a halottai. Korán'elmentek öregen elhunytak. A ter­mészet kíméletlen rendje nem ismer kivételt. Visszük az ősz rózsáit, gyújtjuk gyertyáinkat, idézzük az el­mentek egyre homályosabb vonásait. A síroknál oldód­nak régi haragok, elfelej­tődnek egykor volt cívódá- sok. S mindez ott és akkor már csak a múlt. Saját öre­gedésünket leginkább azon mérhetjük, hogy halottaink egyre többen lesznek. Mi ott állunk lcoztük, s azok között, akik utánunk jön nek. Mert halottak napján csak egy lehet a vigasz. Az élők, a születők, a fiatalok sora, kik az emberiség tör­ténetének nagyszerű folya­matosságát jelentik. Fejlődő Icözművelés Integrációs modell Az országban mind több településen hozzák létre a köz­oktatási, közművelődési és sportintézmények összevonással, integrációval szervezett egységeit, az úgynevezett általános művelődési központokat. A művelődésügy irányítóinak több­sége érzékenyen reagált a helyi kezdeményezésekre. Több megye — például Békés, Somogy, Komárom, Tolna, Heves — tudatos, tervszerű irányító munkáról számolhat be. Né­hány vidéken — Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Győr-Sop- ron, Szabolcs-Szatmár megyékben — ezekben a hetekben alakítják, alakították ki az integráció helyi modelljeit — állapítja meg az integráció helyzetével foglalkozó művelő­dési minisztériumi tájékoztató. Az oktatási, közművelődési és jsportintézmények összevo­násának az a célja, hogy a művelődési alapellátás magasabb szintű legyen, mind az iskolai oktató-nevelő munkában, mind a felnőtt lakosság körében, s egyszerűbbé váljék az igazgatás-gazdálkodás. Jelenleg 20 kísérlet folyik az ország­ban, komplex jellegű művelődési intézmény kialakítására, ahol helyet kap az iskola, a művelődési ház, a könyvtár, a mozi. Az oktatási és közművelődési intézmények hagyomá­nyos együttműködésének szemléletes példái a mindinkább elterjedő, úgynevezett nyitott iskolák. Ezekben a lakókörzet tanulói számára szerveznek — tanításon kívüli- — művelő­dési programokat; délután és este a szülőket; hét végeken a családokat invitálják érdekes rendezvényekre. Régi tárgyak kerestetnek Rezeda Kázmér Nyíregyházán A színpadon a soron kővetkező darab, Burgakov: Fehér kará­csony című művének próbái folynak. Az igazgatói irodában Bozóky István, a Móricz Zsig- mond Színház igazgatója a Nem­zeti Színházzal tárgyal telefonon, hiszen december 6-án a nyír­egyházi társulat Maróti Lajos: Hőhullámával lép a fővárosi kö­zönség elé. S ott ül a kis helyi­ségben Kapás Dezső, a Vígszín­ház rendezője is. aki a Rezeda Kázmér szép élete című darab színpadra vitelére készül, s affé­le terepszemlére jött Nyíregyhá­zára. Elsüllyedt világ — Az előadás a vígszínházi be­mutatón sikert aratott. Ez, és a Vörös Postakocsi korábbi bemu­« tatója, valamint a Krúdy-filmek sikere egyaránt mutatja: a Nyír­ség szülötte divatba jött. — Kétségtelen, egyfajta nosz­talgia is belejátszik ebbe, annak ellenére, hogy Krúdy nosztalgiá­ja nem azonos a nézők — olva­sók — egy részének múltba for­| Utó-vénasszonyos október Nyár az őszben Szokatlanul kellemes idő­járással lepett meg az idei október, s hogy mik is voltak 9 hónap jellemzői, árról Gyá­ré László, a, Meteoro’.ógiai In­tézet nyíregyházi főállomásá­nak vezetője jegyzett fel né­hány érdekes adatot. — Sokéves megfigyelések alapján október hónapban veszi át uralmát az őszi idő­járás. Ez egyes években hir­telen, máskor fokozatosan megy végbe. Megnövekszik a borultság és a csapadékosság, számottevően csökken a hő­mérséklet és a hónap máso­dik felében esedékes az első őszi fagy. Ezzel szemben az idei októberünk kellemes időjárásával lepett meg ben­nünket. Előzetes számítások alapján a havi középhőmér­séklet körülbelül egy fokkal magasabb lesz a sokévi át­lagnál. A csapadék október 28-ig mindössze 25 millimé­ter volt. Ez mintegy fele az átlagnak, ami kedvezett a betakarítási munkának. — Igen kedvező még, hogy az első talajmenti fagyot — mínusz 0,6 fokot — csak 29- én, hajnalban mértük, de 2 méter magasságban már plusz 0,7 fok volt. Érdekes még, hogy a napsütés az át­lag alatti, de csak azért, mert a gyakori reggeli ködök el­takarták a napot. A hónap elejei lassú lehűlés indokolt­tá tette ugyan a fűtés meg­kezdését, de a hőmérséklet­ben a visszaesés csak 18—22 között volt. A legmelegebb napunk 2-án volt, amikor 21,5 fokot mértünk, de 24­én is 20,5 fok volt, ami szin­tén rendkívül ritka. Szubtrópusi levegő uralko­dása miatt a hónap végét az úgynevezett utó-vénasszonyok nyara tette kellemessé. Érde­mes megemlíteni, hogy a ta­valyi október átlaghőmérsék­letben hasonló volt az idei­hez, viszont tavaly már 14- én beköszöntött az első fagy. Tekintettel arra, hogy Euró­pát továbbra is óriási kiter­jedésű, hatalmas anticiklon uralja, lényeges változás a kö­zeli napokban nem várható. Folytatódik az erősen párás, csapadék nélküli ködös idő. dulásával. Krúdy múltkeresése aktív dolog, nem passzív vissza- vágyás. ö nem azt mondta, hogy a múlt jobb volt, hanem azt, hogy még mindig jobb volt, mint a jelene. — Mi teszi aktuálissá Krűdyt? — Krűdyt, akár csak Adyt, mé­lyebben és másként érintette az ezeréves világ letűnése, mint az emberek többségét. Krúdy észre­vette, hogy míg elterpeszkedünk, eszünk, Iszunk, szeretgetünk, ad­dig a világban súlyos dolgok tör­ténnek, s ezeket nem mindig — néha egyáltalán nem, vagy csak későn — vesszük észre ... Ez a darab arról szól, hogyan süllyedt el egy világ. Arról szól, miként éldegéltek az emberek, tettek teljesen fölösleges dolgokat, míg meglepetésükre minden össze­omlott. Mondom: Krúdy és Ady ennek észlelésében azonos volt. Ezért is szerepel majd néhány megzenésített Ady-vers is a da­rabban. Fogas, óra, sétából — A darab címe felett kát szerző neve olvasható: Krúdy Gyula—Kapás Dezső . .. — A mű sok Krúdy-regényből íródott, így állt össze Rezeda Kázmér figurája, a 30, 40 és az 50 esztendős író. — Milyenek a nyíregyházi ren­dezés feltételei? — Egy alapvető gondunk van. A színház új, és nem rendelke­zik azokkal a kellékekkel, amik­kel egy régi színház. Ezért sze­retnénk a nyíregyháziakat és a megyében élőket arra kérni, hogy megvásárlás — kölcsönzés — céljaira ajánljanak fel még bizonyára fellelhető, századfor­dulós, szecessziós tárgyakat, be­rendezési darabokat. Szükség lenne garnitúrákra, valamikori kávéházi álló fogasra, álló órák­ra, fali órákra, sétabotra, esernyőre, napernyőre, állólám­pára, cilinderre, ruhadarabokra, gyöngyös táskára, ékszerre, töl- cséres gramofonra, legyezőkre, képkeretekre, vaskályhára, s kü­lönösen egy oroszlánlábas, ön­tött vas fürdőkádra. A lista ez­zel még korántsem teljes. Hadd tegyem hozzá, nem csak műkö­dőképes, teljesen ép tárgyakat, kellékeket keresünk. Akinek te­hát ilyesmi található az otthoná­ban, azt kérjük, jelezze a szín­háznál. A darab sikeréhez ezek elengedhetetlen dolgok. (speidl) Készül a potyka a piacra. Űszi szüret a szabolcsi tavakon Busa Irakba Húzzák a hálót, merítő­szákba, válogatóasztalra kerül a ponty, a csuka, az amur és a busa. Megkezdődött az őszi „aratás” a szabolcsi tavakon. A nyíregyházi Alkotmány HTsz császárszállási, nagyha­lászi és tiszavasvári vizein a hét végén munkába álltak a halászok, hogy hetekig tartó kemény munkával betakarít­sák az idei termést. Az eddigi becslések kiváló eredményeket jeleznek. Az Alkotmány HTsz halászai ta­valy országosan az elsők kö­zött lépték túl az ezer ton­nás bruttó termelési szintet — először a magyar szövet­kezeti halászat történetében. Az idei haltermés is eléri az ezer tonnát, a kilátások sze­rint 50 tonnával meg is ha­ladja azt. A halászatot irá­nyító Földvári János szövet­kezeti elnök szerint 800 ton­nányi hal kerül majd piacra, ami a tavalyinak másfélsze­rese. A többi hal a továbbte- nyésztés alapját képezi. Ex­portszállítási kötelezettségei­ket is teljesítik: 300 tonná­nyi busaszállítmány indul Irakba. (P) Heti bosszúságunk Szabolcsi krétakör Kié legyen a gyermek? Megdöbbentő, szívet szoronga­tó gyermekelhelyezési, gyermek­kiadatási ügyek kerülnek mosta­nában a megyei bíróság elé. Meg­romlott házasságuk után a szü­lők per tárgyává teszik közös kincsüket, a gyermeket. A bíró­ságok, a helyi tanácsok az utób­bi hónapokban sok olyan ügyet tárgyaltak, amelynek eldöntése jogi és emberi szempontból egy­aránt nagy nehézséget okozott számukra. Jó néhányszor a gyám­hatóság sem volt könnyű hely­zetben . . . Nemcsak megyénkben, orszá­gosan is sok a „gyermekügy”. A Legfelsőbb Bíróság két hónappal ezelőtt ezért is adott ki újabb általános szempontökat. Irányel­veket a gyermekelhelyezés! ügyek eldöntéséhez. Most a me­gyei bíróságon tárgyalt három ritka esetet tesszük közzé kivo­natosan. LABDAZÁS A KISFIÚVAL A mátészalkai járás egyik köz­ségében egy kilencéves kisfiú pár évig nem tudta, hogy hová tar­tozik. Szegény gyerek szinte in­gázott az elvolt apja és anyja között. Hol együtt játszhatott kishúgával, hol nem. A járásbí­róság mindkét gyermeket az anyának ítélte. Am a fiú ragasz­kodott apjához, így többször is engedte, hogy apja megszöktesse anyja mellől. Volt rá példa, hogy a fiú saját elhatározásából ment apjához, azzal a szándékkal, hogy nála kíván élni. Botrányos, teát- rális jeleneteknek volt tanúja és szenvedő alanya a kisfiú, mert öreg tölgy a térképen Ősi erdő Ricsikán A Kisvárda—Záhony—Vásáros- namény háromszögben járók kö­zül kevesen tudják, hogy az ott fekvő erdőtömb, melyet nevez­tek már tornyospálci erdőnek, pálcaerdőnek, ricsikai erdőnek, s ahonnét bódító akácillat árad, egy természetileg igencsak érde­kes terület. A hajdani ősi erdőség, mely valaha a Tisza árterülete volt. a nyomokban található eredeti ve­getációmaradvány tanúsága sze­rint, már a honfoglalás idején is létezett. Ekkor, a kocsányos tölgy volt az erdő típusalkotó fá­ja, a dombhajlatokban pedig ki­sebb fehérnyár, rezgőnyár és nyírligetek alakultak ki. Ez a terület az 1930-as években védett terület volt. s hogy méltán, er­ről Soó Rezső, a nemrég elhunyt híres tudós így írt 1939-ben: „Erősen háttérbe szorultak az egykor elterjedt szép festői nyí- resek, amelyeknek ma csak egyetlen ősi állományát a . tor- nyospálcai 120 éves ősnyírest is­merjük.” Hogy a nyíres — maradvá­nyaiban legalább — még létezik. az az erdőgazdaság mentő mun­kájának köszönhető. Ez a nyíres azonban nemcsak természeti ér­dekesség volt, hanem léte vala­mikor szervesen hozzátartozott az egykori Nyíregyháza életéhez is. Kiss Lajos, a nagyszerű néprajz- tudós írta le „Nyírvíz” című munkájában, hogy a mándoki erdőből és Tornyospálcáról hord­ták régen a nyírfák üdítő ned­vét, a nyírvizet Nyíregyházára. Mikor változott homokos terü­letté a vidék nagy része, mikor és miért vágták ki a nyíreseket, ma pontosan nem tudott. Egy biztos: az erdő ma is látható legidősebb fája egy háromszáz év körüli, villámcsapásoktól meggyötört öreg tölgy, mely egyes adatok szerint, egy 1737- ben készült katonai térképen már mint „jellegfa” volt feltüntetve. Végül: a mai — elsősorban akácos — erdő az 1800-as évek legvégétől alakult ki, amikor is akkori birtokosai, a Forgách gró­fok magakácokat hozattak és ül­tettek a mai erdő egyik terület­részére is. (s> szülei többször a tanácsot, a rendőrséget, vagy a végrehajtót hívták a helyszínre . . . A pszichológus megállapította, hogy apa és fia között harmo­nikus és kiegyensúlyozott a kapcsolat. A megyei bíróság ezt is figyelmbe vette, amikor a já­rásbíróság ítéletét megváltoztat­ta és a kisfiút az apjának ítélte oda. PATTHELYZET A nyírbátori járás egyik köz­ségében családi dráma játszó­dott le, amelynek más« rlik fel­vonása a polgári bíróságon foly­tatódott. Az alkoholos apa meg­ölte feleségét. Szörnyű tettéért hosszabb ideig börtönben kell ülnie. Két gyerek maradt árván. Egy ötéves fiú és egy hároméves lány. A gyilkos apa úgy rendel­kezett. hogy a gyerekeket fogad­ja örökbe a Dunántúlon élő test­vére. Indoklása, érvelése elfo­gadhatónak látszik: testvérének (férjes asszony) egészségi okok miatt nem lehet saját gyermeke. Viszont férjével együtt nagyon szeretnének már gyereket. Ha örökbe fogadhatnák az árvákat, tulajdonképpen vérrokon gyere­keket nevelhetnének . . . Ám a nyírbátori járásban élő nagyszülők — akik jelenleg is nevelik a gyerekeket —, hallani sem akarnak a dologról. Tény és való, hogy a nagyszülők és a gyerekek között mély érzelmi kapcsolat alakult ki. Az ötéves fiú értelme már nyiladozik, sem­miképp sem akar menni az is­meretlenbe, a csak néhányszor látott dunántúli rokonokhoz. Kié legyen a két gyermek? Sakk­nyelven szólva a jogászok is patthelyzetbe kerültek. Ezért a megyei bíróság a felek kérésére egyelőre szünetelteti az eljárást. Az egyik nyíregyházi családban szapora volt a gyermekáldás. A kicsapongó apának és az italozó­vá vált anyának hat gyermeke született, öt fiú és egy lány. Vá­lás után a fiúk állami gondozás­ba kerültek, a pár hónapos kis­lányt az anya vidéki szüleihez vitte. A kétségkívül gyermek- szerető apa többször meglátogat­ta állami gondozásban lévő fia­it. Majd kijárta, hogy kapjon egy két és fél szobás lakást, ezt követően az állami gondozásból kivette, vagyis magához vette fiait. Sőt peres úton magának követelte a lányt is. A megyei bíróság a lányt a nagymamának ítélte. Ám a Legfelsőbb Bíróság a lányt is az apának „adta”, így együtt a hat testvér. Csakhogy a hatgyermekes apának egy be­teges élettársa van a két és fél szobás lakásban. A beteges nő pedig nem biztos, hogy kifogás­talanul tudja ellátni, nevelni a hat apróságot. Az utóbbi időben nemcsak a Legfelsőbb Bíróság, a Miniszter- tanács szociális bizottsága és több megyei szerv is foglalko­zott a veszélyeztetett, kedvezőt­len körülmények között élő gye­rekekkel. De elsősorban a kifo­gásolható szülőknek kell meg­változni. Hiszen legfőbb kincsü­ket, a gyermeket nem lehet áru­ként teni-venni. elhelyezni. (nábrádi) Só, ami só, ez nem só! Már­mint az az étel ízesítésére szolgáló valami, ami egykor könnyen szórható fehér por volt. Először fehérsége tűnt el, fekete és szürke lett, aztán darabokká állt össze, majd — legalábbis ezt mondták a bolt­ban — mivel a papírzacskó továbbadta rá a nedvességet, az egész csomag egyetlen kő­darabbá változott. Telt az idő, s szerencsére eltűnt — vagy legalábbis tű­nőben van — a papírzacskó, s a só nájlonzacskóba vándo­rolt. Fehérebb lett, mert szí­nét kívülről is látni lehetett, aztán újból szürkülni kezdett, s most már nemcsak a szemcsék lettek nagyobbak, egybeáll a nájlonzacskóban is. Ezen bosszankodott a héten sót vásárló ismerősöm, és hi­ába adtam neki a jobbnál jobb tanácsokat, haragja egy cseppet sem enyhült. Nem vi­gasztalta az sem, hogy egy­szerű, őseinktől örökölt kő­baltával a konyha közepén majdnem darabokra lehet törni, legfeljebb néhány mo­zaik látja kárát, de az alat­tunk lakó szó nélkül eltűri, mert ő is ugyanabból a sóból vásárol. Eleinte nekem is szokatlan volt, hogy hiába töltöttem meg a sószórót, tartalma nem jött ki belőle. De rájöttem, csupán annyit szükséges ten­ni, hogy a sószóró tetején lé­vő lyukakból százas szeggel egyetlen nagyot formáljunk, s mindjárt az egész só egy­szerre kiömlik belőle. Ha nem, akkor tegyük az egész sószórót a kalapács alá. Persze a megnőtt szemcsék okáról már igazán nem tud­tam mit mondani, legfeljebb sokat sejtetően odasűgtam: biztosan valami baj van a só­hivatalban. De azért a búslakodásra, bosszankodásra semmi okunk. Most ugyan benne marad a só a nájlonzacskóban, viszont príma lesz a közelgő télen — járdaszórásra. B. J. Mellesleg A repi, teljesebb nevén a reprezentá­ció szerepelt a megyei népi ellenőrző bizottság minapi ülésének napirendjén. A szi­gorúságáról közismert testü­let — mint az erről megjelent közleményből kiderül — 81 népi ellenőrt küldött 28 ter­melőegységbe, hogy — szak­mai szóval élve — reprezen­tatív felmérésen állapítsa meg, miként sikerült végre­hajtani a pénzügyminiszter reprezentációt megszigorító rendelkezéseit. Még mielőtt bárki azt hin­né, hogy nagyarányú vissza­élésekre sikerült fényt derí­teni, nyomban elmondom: ki­rívó esetet csak elvétve talál­tak. Például az állami válla­latoknál a jóváhagyott kere­tek h< * viszonyítva* kisebb arányú túllépések fordultak elő. Ez azért sem tűnt fel egye­seknek, mert „a repire köl­tött összeg nagysága rendkí- kül alacsony az érintett vál­lalat összköltségéhez viszo­nyítva”. Azt hiszem ezzel a legteljesebb mértékben egyet­érthetünk, hiszen már nem is egy olyan gyárunk, üzemünk van, amely több száz milliós termelési költséggel dolgozik évenként. Ehhez képest való­ban elenyésző, hogy ha a rep­rezentációs költség, mondjuk évi 50 ezer helyett 90 ezer fo­rint ... Mellesleg vannak notórius kételkedők, akik úgy véle­kednek, hogy a reprezentáci­ós világban ma már olyan ki­finomult módszerek honosak, hogy azt még a legélesebb szemű ellenőr sem képes ész­revenni. Hallottam például, hogy az egyik vállalatnál a vendégeléshez való konyak helyett a számlára padlópasz­tát, kézmosószert és légfrissí­tőt írattak a vegyesbolt el­adójával. Mondom, ez csupán rosszmájú feltételezés, mert ki fia kereskedő merné azt megtenni, hogy nagyburgun­di helyett mondjuk felmosó­rongyot írjon a számlára. Az ilyen rongyot ugyanis aligha szokták rázni, különösen a vendégek előtt. Sokkal valószínűbb, hogy általánosabbá kezd válni az a módszer, amit magam is ta­pasztaltam egy ízben. A* úgynevezett repiebéd végén az illusztris vendég megdi­csérte a főszakácsot és rá­kérdezett, mennyiért lehet kihozi egy ilyen finom ebé­det. A szakács nagy zavarban volt, hivatkozott önköltségre, meg minden másra, míg vé­gül kibökte: úgy 50 forint körül. Erre az illusztris ven­dég a zsebébexnyúlt és kitett 50 forintot az asztalra. Nem volt mit. tenni, a jelenlévők mindegyike kivette az őtven forintot ... Ez sem utolsó tpiódszer a rendelet megtar­tására! (angyal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom