Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-31 / 256. szám
Kelet-Magyarország 1982. október 31. Virágaink Virágot veszünk, sírjaink hoz zarándokolunk, idézzük szeretteink emlékét. Mind annyiónknak megvannak a halottai. Korán'elmentek öregen elhunytak. A természet kíméletlen rendje nem ismer kivételt. Visszük az ősz rózsáit, gyújtjuk gyertyáinkat, idézzük az elmentek egyre homályosabb vonásait. A síroknál oldódnak régi haragok, elfelejtődnek egykor volt cívódá- sok. S mindez ott és akkor már csak a múlt. Saját öregedésünket leginkább azon mérhetjük, hogy halottaink egyre többen lesznek. Mi ott állunk lcoztük, s azok között, akik utánunk jön nek. Mert halottak napján csak egy lehet a vigasz. Az élők, a születők, a fiatalok sora, kik az emberiség történetének nagyszerű folyamatosságát jelentik. Fejlődő Icözművelés Integrációs modell Az országban mind több településen hozzák létre a közoktatási, közművelődési és sportintézmények összevonással, integrációval szervezett egységeit, az úgynevezett általános művelődési központokat. A művelődésügy irányítóinak többsége érzékenyen reagált a helyi kezdeményezésekre. Több megye — például Békés, Somogy, Komárom, Tolna, Heves — tudatos, tervszerű irányító munkáról számolhat be. Néhány vidéken — Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Győr-Sop- ron, Szabolcs-Szatmár megyékben — ezekben a hetekben alakítják, alakították ki az integráció helyi modelljeit — állapítja meg az integráció helyzetével foglalkozó művelődési minisztériumi tájékoztató. Az oktatási, közművelődési és jsportintézmények összevonásának az a célja, hogy a művelődési alapellátás magasabb szintű legyen, mind az iskolai oktató-nevelő munkában, mind a felnőtt lakosság körében, s egyszerűbbé váljék az igazgatás-gazdálkodás. Jelenleg 20 kísérlet folyik az országban, komplex jellegű művelődési intézmény kialakítására, ahol helyet kap az iskola, a művelődési ház, a könyvtár, a mozi. Az oktatási és közművelődési intézmények hagyományos együttműködésének szemléletes példái a mindinkább elterjedő, úgynevezett nyitott iskolák. Ezekben a lakókörzet tanulói számára szerveznek — tanításon kívüli- — művelődési programokat; délután és este a szülőket; hét végeken a családokat invitálják érdekes rendezvényekre. Régi tárgyak kerestetnek Rezeda Kázmér Nyíregyházán A színpadon a soron kővetkező darab, Burgakov: Fehér karácsony című művének próbái folynak. Az igazgatói irodában Bozóky István, a Móricz Zsig- mond Színház igazgatója a Nemzeti Színházzal tárgyal telefonon, hiszen december 6-án a nyíregyházi társulat Maróti Lajos: Hőhullámával lép a fővárosi közönség elé. S ott ül a kis helyiségben Kapás Dezső, a Vígszínház rendezője is. aki a Rezeda Kázmér szép élete című darab színpadra vitelére készül, s afféle terepszemlére jött Nyíregyházára. Elsüllyedt világ — Az előadás a vígszínházi bemutatón sikert aratott. Ez, és a Vörös Postakocsi korábbi bemu« tatója, valamint a Krúdy-filmek sikere egyaránt mutatja: a Nyírség szülötte divatba jött. — Kétségtelen, egyfajta nosztalgia is belejátszik ebbe, annak ellenére, hogy Krúdy nosztalgiája nem azonos a nézők — olvasók — egy részének múltba for| Utó-vénasszonyos október Nyár az őszben Szokatlanul kellemes időjárással lepett meg az idei október, s hogy mik is voltak 9 hónap jellemzői, árról Gyáré László, a, Meteoro’.ógiai Intézet nyíregyházi főállomásának vezetője jegyzett fel néhány érdekes adatot. — Sokéves megfigyelések alapján október hónapban veszi át uralmát az őszi időjárás. Ez egyes években hirtelen, máskor fokozatosan megy végbe. Megnövekszik a borultság és a csapadékosság, számottevően csökken a hőmérséklet és a hónap második felében esedékes az első őszi fagy. Ezzel szemben az idei októberünk kellemes időjárásával lepett meg bennünket. Előzetes számítások alapján a havi középhőmérséklet körülbelül egy fokkal magasabb lesz a sokévi átlagnál. A csapadék október 28-ig mindössze 25 milliméter volt. Ez mintegy fele az átlagnak, ami kedvezett a betakarítási munkának. — Igen kedvező még, hogy az első talajmenti fagyot — mínusz 0,6 fokot — csak 29- én, hajnalban mértük, de 2 méter magasságban már plusz 0,7 fok volt. Érdekes még, hogy a napsütés az átlag alatti, de csak azért, mert a gyakori reggeli ködök eltakarták a napot. A hónap elejei lassú lehűlés indokolttá tette ugyan a fűtés megkezdését, de a hőmérsékletben a visszaesés csak 18—22 között volt. A legmelegebb napunk 2-án volt, amikor 21,5 fokot mértünk, de 24én is 20,5 fok volt, ami szintén rendkívül ritka. Szubtrópusi levegő uralkodása miatt a hónap végét az úgynevezett utó-vénasszonyok nyara tette kellemessé. Érdemes megemlíteni, hogy a tavalyi október átlaghőmérsékletben hasonló volt az ideihez, viszont tavaly már 14- én beköszöntött az első fagy. Tekintettel arra, hogy Európát továbbra is óriási kiterjedésű, hatalmas anticiklon uralja, lényeges változás a közeli napokban nem várható. Folytatódik az erősen párás, csapadék nélküli ködös idő. dulásával. Krúdy múltkeresése aktív dolog, nem passzív vissza- vágyás. ö nem azt mondta, hogy a múlt jobb volt, hanem azt, hogy még mindig jobb volt, mint a jelene. — Mi teszi aktuálissá Krűdyt? — Krűdyt, akár csak Adyt, mélyebben és másként érintette az ezeréves világ letűnése, mint az emberek többségét. Krúdy észrevette, hogy míg elterpeszkedünk, eszünk, Iszunk, szeretgetünk, addig a világban súlyos dolgok történnek, s ezeket nem mindig — néha egyáltalán nem, vagy csak későn — vesszük észre ... Ez a darab arról szól, hogyan süllyedt el egy világ. Arról szól, miként éldegéltek az emberek, tettek teljesen fölösleges dolgokat, míg meglepetésükre minden összeomlott. Mondom: Krúdy és Ady ennek észlelésében azonos volt. Ezért is szerepel majd néhány megzenésített Ady-vers is a darabban. Fogas, óra, sétából — A darab címe felett kát szerző neve olvasható: Krúdy Gyula—Kapás Dezső . .. — A mű sok Krúdy-regényből íródott, így állt össze Rezeda Kázmér figurája, a 30, 40 és az 50 esztendős író. — Milyenek a nyíregyházi rendezés feltételei? — Egy alapvető gondunk van. A színház új, és nem rendelkezik azokkal a kellékekkel, amikkel egy régi színház. Ezért szeretnénk a nyíregyháziakat és a megyében élőket arra kérni, hogy megvásárlás — kölcsönzés — céljaira ajánljanak fel még bizonyára fellelhető, századfordulós, szecessziós tárgyakat, berendezési darabokat. Szükség lenne garnitúrákra, valamikori kávéházi álló fogasra, álló órákra, fali órákra, sétabotra, esernyőre, napernyőre, állólámpára, cilinderre, ruhadarabokra, gyöngyös táskára, ékszerre, töl- cséres gramofonra, legyezőkre, képkeretekre, vaskályhára, s különösen egy oroszlánlábas, öntött vas fürdőkádra. A lista ezzel még korántsem teljes. Hadd tegyem hozzá, nem csak működőképes, teljesen ép tárgyakat, kellékeket keresünk. Akinek tehát ilyesmi található az otthonában, azt kérjük, jelezze a színháznál. A darab sikeréhez ezek elengedhetetlen dolgok. (speidl) Készül a potyka a piacra. Űszi szüret a szabolcsi tavakon Busa Irakba Húzzák a hálót, merítőszákba, válogatóasztalra kerül a ponty, a csuka, az amur és a busa. Megkezdődött az őszi „aratás” a szabolcsi tavakon. A nyíregyházi Alkotmány HTsz császárszállási, nagyhalászi és tiszavasvári vizein a hét végén munkába álltak a halászok, hogy hetekig tartó kemény munkával betakarítsák az idei termést. Az eddigi becslések kiváló eredményeket jeleznek. Az Alkotmány HTsz halászai tavaly országosan az elsők között lépték túl az ezer tonnás bruttó termelési szintet — először a magyar szövetkezeti halászat történetében. Az idei haltermés is eléri az ezer tonnát, a kilátások szerint 50 tonnával meg is haladja azt. A halászatot irányító Földvári János szövetkezeti elnök szerint 800 tonnányi hal kerül majd piacra, ami a tavalyinak másfélszerese. A többi hal a továbbte- nyésztés alapját képezi. Exportszállítási kötelezettségeiket is teljesítik: 300 tonnányi busaszállítmány indul Irakba. (P) Heti bosszúságunk Szabolcsi krétakör Kié legyen a gyermek? Megdöbbentő, szívet szorongató gyermekelhelyezési, gyermekkiadatási ügyek kerülnek mostanában a megyei bíróság elé. Megromlott házasságuk után a szülők per tárgyává teszik közös kincsüket, a gyermeket. A bíróságok, a helyi tanácsok az utóbbi hónapokban sok olyan ügyet tárgyaltak, amelynek eldöntése jogi és emberi szempontból egyaránt nagy nehézséget okozott számukra. Jó néhányszor a gyámhatóság sem volt könnyű helyzetben . . . Nemcsak megyénkben, országosan is sok a „gyermekügy”. A Legfelsőbb Bíróság két hónappal ezelőtt ezért is adott ki újabb általános szempontökat. Irányelveket a gyermekelhelyezés! ügyek eldöntéséhez. Most a megyei bíróságon tárgyalt három ritka esetet tesszük közzé kivonatosan. LABDAZÁS A KISFIÚVAL A mátészalkai járás egyik községében egy kilencéves kisfiú pár évig nem tudta, hogy hová tartozik. Szegény gyerek szinte ingázott az elvolt apja és anyja között. Hol együtt játszhatott kishúgával, hol nem. A járásbíróság mindkét gyermeket az anyának ítélte. Am a fiú ragaszkodott apjához, így többször is engedte, hogy apja megszöktesse anyja mellől. Volt rá példa, hogy a fiú saját elhatározásából ment apjához, azzal a szándékkal, hogy nála kíván élni. Botrányos, teát- rális jeleneteknek volt tanúja és szenvedő alanya a kisfiú, mert öreg tölgy a térképen Ősi erdő Ricsikán A Kisvárda—Záhony—Vásáros- namény háromszögben járók közül kevesen tudják, hogy az ott fekvő erdőtömb, melyet neveztek már tornyospálci erdőnek, pálcaerdőnek, ricsikai erdőnek, s ahonnét bódító akácillat árad, egy természetileg igencsak érdekes terület. A hajdani ősi erdőség, mely valaha a Tisza árterülete volt. a nyomokban található eredeti vegetációmaradvány tanúsága szerint, már a honfoglalás idején is létezett. Ekkor, a kocsányos tölgy volt az erdő típusalkotó fája, a dombhajlatokban pedig kisebb fehérnyár, rezgőnyár és nyírligetek alakultak ki. Ez a terület az 1930-as években védett terület volt. s hogy méltán, erről Soó Rezső, a nemrég elhunyt híres tudós így írt 1939-ben: „Erősen háttérbe szorultak az egykor elterjedt szép festői nyí- resek, amelyeknek ma csak egyetlen ősi állományát a . tor- nyospálcai 120 éves ősnyírest ismerjük.” Hogy a nyíres — maradványaiban legalább — még létezik. az az erdőgazdaság mentő munkájának köszönhető. Ez a nyíres azonban nemcsak természeti érdekesség volt, hanem léte valamikor szervesen hozzátartozott az egykori Nyíregyháza életéhez is. Kiss Lajos, a nagyszerű néprajz- tudós írta le „Nyírvíz” című munkájában, hogy a mándoki erdőből és Tornyospálcáról hordták régen a nyírfák üdítő nedvét, a nyírvizet Nyíregyházára. Mikor változott homokos területté a vidék nagy része, mikor és miért vágták ki a nyíreseket, ma pontosan nem tudott. Egy biztos: az erdő ma is látható legidősebb fája egy háromszáz év körüli, villámcsapásoktól meggyötört öreg tölgy, mely egyes adatok szerint, egy 1737- ben készült katonai térképen már mint „jellegfa” volt feltüntetve. Végül: a mai — elsősorban akácos — erdő az 1800-as évek legvégétől alakult ki, amikor is akkori birtokosai, a Forgách grófok magakácokat hozattak és ültettek a mai erdő egyik területrészére is. (s> szülei többször a tanácsot, a rendőrséget, vagy a végrehajtót hívták a helyszínre . . . A pszichológus megállapította, hogy apa és fia között harmonikus és kiegyensúlyozott a kapcsolat. A megyei bíróság ezt is figyelmbe vette, amikor a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a kisfiút az apjának ítélte oda. PATTHELYZET A nyírbátori járás egyik községében családi dráma játszódott le, amelynek más« rlik felvonása a polgári bíróságon folytatódott. Az alkoholos apa megölte feleségét. Szörnyű tettéért hosszabb ideig börtönben kell ülnie. Két gyerek maradt árván. Egy ötéves fiú és egy hároméves lány. A gyilkos apa úgy rendelkezett. hogy a gyerekeket fogadja örökbe a Dunántúlon élő testvére. Indoklása, érvelése elfogadhatónak látszik: testvérének (férjes asszony) egészségi okok miatt nem lehet saját gyermeke. Viszont férjével együtt nagyon szeretnének már gyereket. Ha örökbe fogadhatnák az árvákat, tulajdonképpen vérrokon gyerekeket nevelhetnének . . . Ám a nyírbátori járásban élő nagyszülők — akik jelenleg is nevelik a gyerekeket —, hallani sem akarnak a dologról. Tény és való, hogy a nagyszülők és a gyerekek között mély érzelmi kapcsolat alakult ki. Az ötéves fiú értelme már nyiladozik, semmiképp sem akar menni az ismeretlenbe, a csak néhányszor látott dunántúli rokonokhoz. Kié legyen a két gyermek? Sakknyelven szólva a jogászok is patthelyzetbe kerültek. Ezért a megyei bíróság a felek kérésére egyelőre szünetelteti az eljárást. Az egyik nyíregyházi családban szapora volt a gyermekáldás. A kicsapongó apának és az italozóvá vált anyának hat gyermeke született, öt fiú és egy lány. Válás után a fiúk állami gondozásba kerültek, a pár hónapos kislányt az anya vidéki szüleihez vitte. A kétségkívül gyermek- szerető apa többször meglátogatta állami gondozásban lévő fiait. Majd kijárta, hogy kapjon egy két és fél szobás lakást, ezt követően az állami gondozásból kivette, vagyis magához vette fiait. Sőt peres úton magának követelte a lányt is. A megyei bíróság a lányt a nagymamának ítélte. Ám a Legfelsőbb Bíróság a lányt is az apának „adta”, így együtt a hat testvér. Csakhogy a hatgyermekes apának egy beteges élettársa van a két és fél szobás lakásban. A beteges nő pedig nem biztos, hogy kifogástalanul tudja ellátni, nevelni a hat apróságot. Az utóbbi időben nemcsak a Legfelsőbb Bíróság, a Miniszter- tanács szociális bizottsága és több megyei szerv is foglalkozott a veszélyeztetett, kedvezőtlen körülmények között élő gyerekekkel. De elsősorban a kifogásolható szülőknek kell megváltozni. Hiszen legfőbb kincsüket, a gyermeket nem lehet áruként teni-venni. elhelyezni. (nábrádi) Só, ami só, ez nem só! Mármint az az étel ízesítésére szolgáló valami, ami egykor könnyen szórható fehér por volt. Először fehérsége tűnt el, fekete és szürke lett, aztán darabokká állt össze, majd — legalábbis ezt mondták a boltban — mivel a papírzacskó továbbadta rá a nedvességet, az egész csomag egyetlen kődarabbá változott. Telt az idő, s szerencsére eltűnt — vagy legalábbis tűnőben van — a papírzacskó, s a só nájlonzacskóba vándorolt. Fehérebb lett, mert színét kívülről is látni lehetett, aztán újból szürkülni kezdett, s most már nemcsak a szemcsék lettek nagyobbak, egybeáll a nájlonzacskóban is. Ezen bosszankodott a héten sót vásárló ismerősöm, és hiába adtam neki a jobbnál jobb tanácsokat, haragja egy cseppet sem enyhült. Nem vigasztalta az sem, hogy egyszerű, őseinktől örökölt kőbaltával a konyha közepén majdnem darabokra lehet törni, legfeljebb néhány mozaik látja kárát, de az alattunk lakó szó nélkül eltűri, mert ő is ugyanabból a sóból vásárol. Eleinte nekem is szokatlan volt, hogy hiába töltöttem meg a sószórót, tartalma nem jött ki belőle. De rájöttem, csupán annyit szükséges tenni, hogy a sószóró tetején lévő lyukakból százas szeggel egyetlen nagyot formáljunk, s mindjárt az egész só egyszerre kiömlik belőle. Ha nem, akkor tegyük az egész sószórót a kalapács alá. Persze a megnőtt szemcsék okáról már igazán nem tudtam mit mondani, legfeljebb sokat sejtetően odasűgtam: biztosan valami baj van a sóhivatalban. De azért a búslakodásra, bosszankodásra semmi okunk. Most ugyan benne marad a só a nájlonzacskóban, viszont príma lesz a közelgő télen — járdaszórásra. B. J. Mellesleg A repi, teljesebb nevén a reprezentáció szerepelt a megyei népi ellenőrző bizottság minapi ülésének napirendjén. A szigorúságáról közismert testület — mint az erről megjelent közleményből kiderül — 81 népi ellenőrt küldött 28 termelőegységbe, hogy — szakmai szóval élve — reprezentatív felmérésen állapítsa meg, miként sikerült végrehajtani a pénzügyminiszter reprezentációt megszigorító rendelkezéseit. Még mielőtt bárki azt hinné, hogy nagyarányú visszaélésekre sikerült fényt deríteni, nyomban elmondom: kirívó esetet csak elvétve találtak. Például az állami vállalatoknál a jóváhagyott keretek h< * viszonyítva* kisebb arányú túllépések fordultak elő. Ez azért sem tűnt fel egyeseknek, mert „a repire költött összeg nagysága rendkí- kül alacsony az érintett vállalat összköltségéhez viszonyítva”. Azt hiszem ezzel a legteljesebb mértékben egyetérthetünk, hiszen már nem is egy olyan gyárunk, üzemünk van, amely több száz milliós termelési költséggel dolgozik évenként. Ehhez képest valóban elenyésző, hogy ha a reprezentációs költség, mondjuk évi 50 ezer helyett 90 ezer forint ... Mellesleg vannak notórius kételkedők, akik úgy vélekednek, hogy a reprezentációs világban ma már olyan kifinomult módszerek honosak, hogy azt még a legélesebb szemű ellenőr sem képes észrevenni. Hallottam például, hogy az egyik vállalatnál a vendégeléshez való konyak helyett a számlára padlópasztát, kézmosószert és légfrissítőt írattak a vegyesbolt eladójával. Mondom, ez csupán rosszmájú feltételezés, mert ki fia kereskedő merné azt megtenni, hogy nagyburgundi helyett mondjuk felmosórongyot írjon a számlára. Az ilyen rongyot ugyanis aligha szokták rázni, különösen a vendégek előtt. Sokkal valószínűbb, hogy általánosabbá kezd válni az a módszer, amit magam is tapasztaltam egy ízben. A* úgynevezett repiebéd végén az illusztris vendég megdicsérte a főszakácsot és rákérdezett, mennyiért lehet kihozi egy ilyen finom ebédet. A szakács nagy zavarban volt, hivatkozott önköltségre, meg minden másra, míg végül kibökte: úgy 50 forint körül. Erre az illusztris vendég a zsebébexnyúlt és kitett 50 forintot az asztalra. Nem volt mit. tenni, a jelenlévők mindegyike kivette az őtven forintot ... Ez sem utolsó tpiódszer a rendelet megtartására! (angyal)