Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

1982. október 30. Kelet-Magyarosszág 3 Nőpolitikánkról reálisan MÉRFÖLDKŐ az ország nőtársadalmának életében, a nők társadalmi rangjának méltó elismerésében és dek­larálásában a párt 1970. februári, kongresszusi ran­gú határozata. Ez még hat­ványozottabban érvényes hazánk keleti felében, ahol az elmúlt egy évtized ered­őmén yezett valóban gyökeres változásokat a párt nőpoli­tikájának érvényesítésében. Csak a legmerészebbek mertek álmodni arról, hogy asszonyaink egykor uralni fogják a fejlett technikát, hogy képesek lesznek a vi­lágpiacon is elismerést ki­vívott termékek gyártására. Szabolcsban az elmúlt tíz esztendőben az összes aktív keresők száma 34 ezerrel növekedett. Ebből több mint 20 ezer a nő. Egy évvel ez­előtt a szervezett nődolgo­zók közül 11 ezer szült gyer­meket. összesen mintegy 60 és fél ezer szervezett dolgo­zó nő áll helyt Szabolcs- Szatmár ipari üzemeiben, s járul hozzá gazdasági ered­ményeinkhez. Fültanúja voltam üzemte­lepítéskor kétkedő hangok­nak, a termékek minőségét féltették! Nem bíztak a sza­bolcsi nőkben. Évek óta bi­zonyít a BFK mátészalkai gyára. A VOR vásárosna- ményi gyárából Kuvaitba szállítják a bársony férfi- zakókat. E város írógépei eljutnak országunk nyugati csücskébe is, üvegipari ter­mékei keresett cikkek. S a nehézségekkel sikeresen megküzdöttek a HÓDIKÖT fehérgyarmati és tiszalöki üzemében is. Jó híreket hal­lat magáról az Űjpesti Gyapjúszövőgyár újfehér- tói gyárának kollektívája, a Minőségi Cipőgyár csen- geri gyáregysége, az Egye­sült Izzó Kisvárdán, a HUNNIACOOP kisvárdai gyára, a Magyar Posztógyár nagykállói gyára, a Deme- cseri Gyapjúfonó- és Szövő­gyár, s rangja van a nyír­egyházi papírgyárnak! KIK ÁLLNAK e csupán csak kiragadott példaként említett gyárakban a szö­vőgépek, a varrógépek, az automaták mellett? A nyír­ségi, szatmári nők, akik kö­zül sokan a világhírű szat­mári, beregi, paszabi szőt­teseknek, hímzéseknek is mesterei. Azok, akik őszidő­ben almát szüretelnek, krumplit szednek, dohányt tötnek, gyereket nevelnek! Nem kevés ma már azok­nak a termelőszövetkezetek­nek a száma sem, amelyek melléküzemági tevékeny­ségüket éppen a nőkre épí­tik. Nem volt ezeknek az iparágaknak korábban ha­gyományuk Szabolcsban. Gondjaink ellenére ered­mény, hogy felére csökkent a nyolc osztályt el nem végzettek száma a nők kö­rében is. Gyáregységeink, üzemeink, intézményeink házi szakmunkásképzők so­kaságán tanítják a nőket. 1970-ben a felsőfokú diplo­más nők száma 3260 volt, 1980-ban már csaknem 7400! Helytállnak a nők a tár­sadalmi élet különböző posztjain, a párt-, társadal­mi, tömegszervezeti, moz­galmi életben. A termelés első vonalában sok kiváló munkásnő, technikus, mér­nök, közgazdász, építész, ter­vező, orvos, pedagógus dol­gozik. Nem mondható még­sem egyértelműnek társa­dalmi elismerésük. Aránytalanul kevés nőt ismernek el kiváló teljesít­ményéért. Társadalmunk­nak több mint fele nő. 1981- ben a megye vállalatai, üze­mei összesen 4517 dolgozót részesítettek Kiváló Dolgo­zó kitüntetésben. Közülük csak 1613 volt a nő! Pedig kiválót nyújtanak a szocia­lista brigádokban, a közéle­ti posztokon. Nem csupán a nőkről, társadalmi elismerésükről, megbecsülésükről szólunk, amikor e gondokat említ­jük. Egész társadalmunk ér­deke, közös ügye, hogy a nők az élet minden terüle­tén megtalálják méltó he­lyüket, elismerjék őket. Mérlegre teszi e munkát a ma kezdődő III. országos nőkonferencia, amelyen ott lesznek a szabolcsi küldöt­tek is. Számot ad e tanács­kozás sikereinkről, gondja­inkról, megjelöli a teendő­ket. FELELŐSSÉGTELJES ta­nácskozás lesz, közös, el­sősorban a nőket, de nemcsak a nőkhöz szóló és érintő kérdésekről. Nincs a nőkérdésnek, a nőpolitiká­nak olyan eleme, amelyet el lehetne választani társadal­munk más fontos kérdései­től, egészétől. Politikai fel­adat reálisan feltárni a nők helyzetét a társadalomban, s megjelölni a feladatokat. Ezt végzi el a III. országos nőkonferencia. Farkas Kálmán □ szomszédasszony csen­getett. Az arca egészen fel volt dúlva, szinte lángolt. Már amennyire a folyosói gyönge lámpafény­ben, így estefelé, látni lehe­tett. A szemei megnagyob­bodtak, és a szája félig nyit­va volt, hogy rögtön mond­hassa a mondókáját, amint feltárom az ajtót. Mondta is. — Most már szólnom kell — kezdte köszönés helyett —, mert a gyerekei a falhoz do­bálják a labdát, és folyton puff!, puff!, csak ezt hallom a konyhában. Hiába szólok nekik, újra csinálják. Most már ... ugye ... — Nahát! — mondom, mert jó szomszéd akarok lenni, s mégiscsak bölcsebb békében élni egy tízszintes házban öt- századmagammal, mint foly­vást perlekedni. — Ne tessék haragudni! Majd én beszélek velük. — S már megyek is le az utcára dühösen, felajzva. Büdös kölykök! Hát nem megmondtam, hogy ne dob­ják a falhoz a labdát! Hogy ne zavarják a lakókat! Nem értenek a szóból. De a lép­csőfordulóban már lassítok, érzem, nyugodtabb ritmust ver a szív, és a tüdőnek sincs szüksége annyi levegőre. Dü­höm ernyed. Az emlékezet előhív egy régi képet. A kisfiú egy vidé­ki ház falánál labdát dobál, s az pattog a vakolaton. Mert jó játék volt kettesben a fal­lal: labdádat dobod a merev anyaghoz, s lesed, hogy az ho­va pattintja vissza. De itt? Egy lakótelepen? Itt mégse járja! Meg kell ér­teniük a gyerekeknek, hogy ezek a falak nem ilyesmire valók. Itt nincsen udvar, a játszótér is messzebb — mást és másképp kell játszani. Labda a falhoz Megszokhatták volna már, hiszen négykézlábas koruktól kezdve mást sem hallanak a lakásban, hogy halkabban, csendesebben létezzenek, ne trappoljanak, ne kiáltsatok, alattunk, felettünk, mellet­tünk emberek élnek. És most tessék! Falhoz dobálják a labdát! Ismét sietek. Ezt egyszer és mindenkorra meg kell be­szélni velük. Majd dühös le­szek, és tele haraggal, hogy lássák, milyen rosszat művel­tek megint. Felelősségre vo­nom őket. És elveszem a lab­dát ... A labdát? Milyen jogon? Hiszen gyerekek. Ki fosztja meg őket örömeiktől? Ki ve­heti el a nekik tetsző játék lehetőségét? Űrhajók rep­LÁDA AUTOMATÁVAL. A Göngyölegellátó Vállalat kemecsei telepén idén 600 ezer Sza­bolcs almásládát készítenek a hozzá való tetővel. Képünkön: automata gépsorral készítik a ládatetőket. (Gaál Béla felvétele) PÉLDÁUL AZ OLAJ, A ZSÍR... Hz alapellátás zökkenti Hetek óta hiába keresik a vásárlók a boltokban az ét­olajat, a zsírt, a mosószereket, a rizsét, esetenként a fű- szerpaprikát. Ha jön egy szállítmány, pillanatok alatt el­fogy, s az sem ritka, hogy pult alatt szerezhetik be az is­merősök az alapellátás fontos cikkeit. Vevőt és boltvezetőt, áfész-elnököt és FÜSZÉRT-fiókvezetőt, a megyei tanács il­letékeseit kérdeztük meg: miért hiányoznak ezek a cikkek tartósan Szabolcs-Szatmár megye kiskereskedelmi egységei­ben? „Spájzol" a lakosság? A záhonyi Barátság ABC- áruház előtt két fiatalasszony beszélget. Az imént vásárol­tak be. Bujdosó Sándorné a bőrdíszműüzem betanított munkása, szocialista brigád­vezető panaszkodik: — Zsírt, olajat csak elvét­ve látunk. Két kisgyerek mellett igen sok mosószer kell, most tudtunk csak ven­ni. — Én például Pestről hoz­tam mosóport, természetesen több dobozzal — replikáz Potyó Kár oly né, aki Bujdo­sómé brigádjának tagja. — Amikor a szomszédok na­gyobb mennyiséget szereztek be ezekből a cikkekből, én nem is vehettem, mert a vi­zes lakásban úgyis tönkre­megy a liszt, cukor, rizs. Most viszont ritkábban ju­tunk hozzá. Gyüre Gedeon, az ABC he­lyettes vezetője: kednek a fejük felett, négy keréken gurul az emberiség, egy szobába rántja a világot a televízió, és akkor én a gyerekektől elvegyem a lab­dát? Amikor már annyi sze­mélyes tér, saját terület sem jut nekik a világból, ahol egy cigánykereket vethetnének? Nono! Csak ne essem túl­zásba! Még a végén én fogom majd a szomszédasszony konyhafalához rúgdosni a labdát, úgy belelovalom ma­gam a gyermekek védelmébe. Azért annyira nincs igazuk. A békés egymás mellett élés technikáját már most meg kell tanulniuk: türelmesnek kell lenniük, hogy mások hozzájuk türelmesek legye­nek. S hogy ez egy lakóte­lepen emberfeletti erőfeszí­tésbe kerül? Különösen a gye­rekek számára? De — azt mondják — csak ezzel az épí­tési móddal kerülhet sok em­ber feje fölé (és talpa alá) fe­dél. S ez fontos szempont, ha igaz. — Fiúk! — kiáltom. — Kész a vacsora! — S mikor odaérnek, szomorú a hangom: — Miért dobáljátok folyton a falhoz a labdát? A szomszéd néni szólt... — Hova dobáljuk? — sza­kít félbe a szemtelenebbik, a kisebb, és míg a válasz ott vibrál a rovartetemektől mocskos lámpabúrák körül, elmegyünk vacsorázni. Nógrádi Gábor — Ha a zsírt nézzük, most tíz nap alatt öt mázsa is el­megy, a reális igény 4—4,5 mázsa lenne. Rátartással kell rendelni, hogy a szükségletek egy részét kielégíthessük. Legalább zsírszalonna lenne, hogy az olajat és a zsírt va­lamivel pótolhassuk. Amikor volt zsír, két hét alatt elfo­gyott az a mennyiség, ami tavaly 3—4 hónapig kitartott. — Isten csapása ez a sok hiánycikk — sóhajt a Záho­nyi Áfész elnöke, Vadász Jó­zsef. — Itt a saját éttermünk­be, Mándokon úgy szereztünk 40 kiló zsírt... Mit csinál­junk, ha egyszer nincs?! A Nagykállói ÁFÉSZ-nél másképp gondolkoznak. Hor­váth János áruforgalmi fő­osztályvezető és munkatársai nyakukba veszik az országot és még Váccal is igyekeznek partnerkapcsolatot kialakí­tani. — Egyébként a lakosság jelentős készleteket spájzol — hangoztatja véleményét a kisvárdai FÜSZÉRT-fiókveze- tő, Áros József. — Zsírból, cukorból, száraztésztából, fű- szerpaprikából a múlt év ha­sonló időszakához képest jó­val többet adtunk el. Jutna mindenkinek ha... Mankó János, a nyíregyhá­zi FÜSZÉRT-lerakat vezetője is hasonlóan látja a helyze­tet. — Ha nem lenne a nagy­mértékű felvásárlás, akkor talán elegendő mennyiségű lenne az áru. Rizsből most is van bőven, a mosószerekből is jutna minden vásárlónak, ha nem is olyan választék, mint amit már eddig meg­szoktunk. A megyeszékhely legfor­galmasabb csemege ABC- áruházában Szűcs György üz­letvezető a szalicil, a vanilia- cukor, a hagyományos és fil­teres tea hiányát is említi. Tény, hogy a lakosság jóval nagyobb készletek beszerzé­sére törekszik, mint a múlt év hasonló időszakában. Ha valahol üres polcot látnak, keresik azt az árut is, amire talán nem is lenne szüksé­gük. A falusi, kisvárosi boltok­ban néhány cikknél szinte le­sújtó a választékhiány. Még rosszabb, hogy a kereskedők és az irányítók többsége mint valamiféle csapást emlegeti a hiányt, jwpi eÜen nem .„tud; mit tenni. Pécfig a- szómsitéd megyékben korántsem ilyen rossz a helyzet. — önmagát nem éri utói a kereskedelem — vélekedik Hagymást József, a megyei tanács vb kereskedelmi osz­tályának vezetője. — Olyan felvásárlás indult meg né­hány cikkből, ami érthetet­len, s a folyamatos feltöltés nehezen halad. A megyei tanácson össze­gezték, hogy az év kilenc hó­napjában a múlt év hasonló időszakához képest hogyan alakult a forgalom. Zsírból, olajból csak minimális a nö­vekedés — igaz, ekkor az el­látás is kiegyensúlyozott volt. Októberben viszont az átla­gos havi 181 tonnás zsírszál­lítás helyett 26-ig 239 tonnát vittek ki a boltokba. Étolaj­ból hiány mutatkozott, a 218 tonnás átlag helyett csak 167 tonna jutott az üzletekbe. Rizsből, mosószerekből töb­bet szállítottak, mint az át­lagos hónapokban. Borsodban? Hajdúban? — A lakosság megértését is kérjük — folytatja Hagy- mási József —, hiszen ezek a hiányok csak átmenetiek. A nagykereskedelmi vállalat­nak fokozottan felhívtuk a fi­gyelmét, hogy tartsa meg az arányokat. Persze az alapvető cikkek­nél talán az is túlzás, hogy csak a nagyobb boltoknak jut bővebben, míg a kicsik alig kapnak. S hogy megbi­zonyosodjunk, találomra fel­hívtunk telefonon néhány üzletet a megyén kívül. -Ki­derült, hogy Hajdúban és Borsodban inkább van áru, bár a kereskedők is többet tesznek azért, hogy legyen. — Kapcsolatban vagyunk a Belkereskedelmi Minisztéri­ummal — tájékoztatott ösz- szefoglalásul Lakatos András, a megyei tanács elnökhelyet­tese. — Soron kívül meg­vizsgálják a megye helyze­tét, s ha szükséges, akkor máshonnan küldenek árut. Intézkedni, minél előbb Igaz, hogy egy felvásárlási hullám esetén az is többet vesz, aki különben nem szo­kott. Azonban ez az ellátásért felelősöknél nem lehet indok a kényelmességre. Azt vár­ják, hogy november közepé­re sehol sem lesz hiány — csakhogy úgy tűnik, ehhez sokkal gyorsabban, s nem feltétlenül a legfelsőbb fóru­mokon kellett . volna intéz­kedni. Tóth K.—Lányi B. Akkor szüret... Jó termés H atszáz tonna szőlőt dolgoznak fel az idén az Eger—Mát- ra-vidéki Borgazdasági Kombinát nyírségi üze­mében. Ennek nagyobb részét Hajdú megyei nagyüzemektől vásárol­ják, mert a szabolcsi gazdaságok szőlőtermése nagy részben lefagyott a tél-*íégérv kora tavasz- szal. Ez pedig jelentős terméskiesést okozott. A sóstóhegyi üzem évi 5—6 ezer tonna szőlő feldolgozását látná el, vi­szont a megyében évről évre csökken a szőlő te­rülete, s ebben az esz­tendőben a gyenge ter­més miatt kapacitásuk­nak csak tíz százalékát tudják kihasználni. Sző­lőt és mustot kisterme­lőktől is vásárolnak bár­milyen tételben. A nagyüzemektől át­vett szőlő' feldolgozása már a vége felé tart, s magánosoktól eddig há­romszáz hektoliter mus­tot vettek áíJ A szőlő mi­nősége közepesnek mond­ható, 14—16 százalékos cukortaltalmú, : mustot nyernek belőle. A kevés termés következtében a nyírségi üzem tárolói csak részben telnek meg saját musttal. Így a har­mincezer hektoliter táro­lására alkalmas edények kétharmadát Egerből ho­zott új vörös borral töltik n meg. .;jr . /:í Ugyanis az egri törté­nelmi borvidéken 1982- ben minden idők legna­gyobb termését szürete­lik. Ott minden helyet, még szükségtárolókat is igénybe vesznek. A vörös bort kezelés után Egerbe szállítják vissza palac­kozásra. Hasonlóan Eger­ben töltik üy.egékbe a Nyírségben termett sző­lőből készült bort is. A termés — a szabol­csi gazdaságoktól eltérő­en — az egész országban átlagon felüli. Ez azt je­lenti, hogy mind fehér, mind pedig vörös borból az ideitől sokkal jobb el­látás lesz. Az olcsóbb minőségű borokból is nagy választékot kínál­nak a borgazdaságok. (sb) Készül a henger­persely A FÉMMUNKÁS nyíregyházi üzemében a Ganz részére Diesel-mozdonyok hengerper­selyeit készítik. (Jávor László felvétele.) 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom