Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-29 / 254. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. október 29. Napi külpolitikai kommentár Fény az alagút végén? B iztató jel, hogy a sal- vadori harci jelentések monoton zuhata- gához szokott olvasó a minap minőségileg új fejleményről értesült. A közép-amerikai országban gerillahadviselést folytató forradalmi erők javaslatot tettek közzé a válság tárgyalásos rendezésére, s ezúttal — úgy tűnik föl — a belső és a külső körülmények egyaránt kedvezőbbek a békés megoldáshoz, mint korábban. Senki sem állíthatja persze, hogy a hazafiak eddig nem kezdeményeztek volna tárgyalási kísérletet az Egyesült Államok támogatását élvező szélsőjobboldali juntával. Korábbi javaslataik azonban tartalmaztak olyan elemeket, amelyeket a rezsim legalábbis nyilvánosan —* mindannyiszor elutasított. A Mexikóvárosban közzétett legutóbbi indítvány szerint a hazafiak feltételek nélküli, közvetlen tárgyalást szorgalmaznak, mégpedig a végrehajtó hatalom, az alkotmányozó nemzetgyűlés és a fegyveres erők képviselőivel. A távlati cél megjelölése — részvétel a hatalomban és valamennyi fegyveres erő egyesítése — tehát lekerült a napirendről. Tagadhatatlan, hogy most számos tényező a tárgyalásos megoldás irányába mutat. Mindenekelőtt az, hogy a forradalmi erők katonai helyzete kedvező. Utoljára talán az 1981 elején indított nagy offenzíva idején volt ennyire előnyös, azzal a különbséggel, hogy a kormánycsapatoknak most nincs reális esélyük a sikeres ellentámadásra. Sőt, a junta egységeinek harci morálja mélypontra süllyedt. Érlelődőben van továbbá egyfajta új gyakorlat a kormánykatonák körében, aminek beszédes jele az amerikai Newsweek által említett példa. Egy bevetésről nemrég 18 fogollyal tértek vissza a junta fegyveresei, holott eddig soha „nem ejtettek fogságba ellenséges gerillát” — mind megölték őket „harc közben”. A főtisztek közül néhányan — titokban vagy féllegálisan — a kiegyezés mellett törnek lándzsát. Vannak hívei már a tárgyalásos megoldásnak az idei év elején „választott” 60 tagú alkotmányozó nemzet- gyűlésben, sőt a junta — egyébként hatalmi torzsalkodás által megosztott — köreiben. De ami talán még lényegesebb: az amerikai külügyminisztérium élén végbement személycsere minden jel szerint ösztönözheti a politikai rendezést. Shultz — elődjével, Haiggel szemben — a salvadori megbékélésnek, illetve Közép-Amerika demilitarizálásának a szószólója. Nézetei, bár ellentmondásosan, de bizonyára érvényesülnek a washingtoni hivatalos álláspontban. S alvador sokat szenvedett népe békét akar. az idén még egy természeti csapás — árvíz — súlyosbította a megpróbáltatásokat, elmosva az exportra szánt termés 30 százalékát. A munkanélküliség Salvador városaiban 40, egyes vidékein 70 százalékos. A fegyverek szakadatlanul dörögnek. Meddig még? A hazafiak legutóbbi, igazán nagyvonalú és építő szándékú tárgyalási javaslatára eddig nem érkezett hivatalos válasz ... Kürti Gábor » Lengyel helyzetkép A Lengyelország és az európai szocialista országok közötti kapcsolatok helyzetét, jövőbeni fejlesztésüket elemezte a lengyel parlament külügyi bizottsága. Marian Dmochowski kül- ügyminisztériumi államtitkár elmondta: az elmúlt időszakban jelentősen megélénkültek a kapcsolatok politikai és más vonatkozásban is. Fontos tényezőt jelentettek ebben a folyamatban azok a látogatások, amelyeket a Wojciech Jaruzelski vezette lengyel párt- és állami küldöttség tett az év első felében a testvéri országokban. A szejmbizottság ülésén hangsúlyozták a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés fontosságát, valamint annak jelentőségét, hogy a szocialista országok a nemzetközi életben támogatják Varsót az Egyesült Államok és néhány más NATO- tagállam Lengyelországra gyakorolt nyomásával és a lengyel belügyekbe való beavatkozási kísérleteivel szemben. Mint a vitában felszólalók rámutattak, figyelembe kell venni, hogy a lengyel válság bizonyos negatív következményekkel járt más szocialista országokra is. Fontosnak ítélték, hogy a lengyel fél a partneri megbeszéléseken tegyen tanúságot ésszerűségről, tárgyszerűségről. Előfordul, mondotta a LEMP egy képviselője, hogy „a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatokban nem tiszteljük a partnereket, és nem teljesítjük szerződésben vállalt kötelezettségeinket”. Magyar—bolgár gazdasági tárgyalások Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság társelnöke meghívására csütörtökön Budapestre érkezett Sztanis Bonev bolgár miniszterelnökhelyettes. A magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság társelnökei megbeszéléseken áttekintik a két ország gazdasági kapcsolatai fejlesztésének időszerű kérdéseit. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Marjai József fogadta, jelen volt Boncso Mi- tev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. Képtávírón érkezett SZAVAZ AZ ESÉLYES. Spanyolországban, az általános választáson, leadja szavazatát a 40 éves Felipe Gonzalez, a győzelemre esélyes szocialista munkáspárt vezetője. REPÜLŐTÉRI CSATA. Tel Aviv repülőterén az EL AL Izrael légitársaság pilótái és más alkalmazottai — szakszervezeti vitájuk keretében — megszállták és repülőgépekkel eltorlaszolták a kifutópályát. Képünkön: a rendőrség erőszakkal távolítja el a tüntető repülőket. (Kelet-Magyarország telefoto) Kuvait: az ezeregy olajkút országa Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Jaber Al- Ahmed Al-Jaber Al-Sa- bah sejknek, Kuvait állam emirjének a meghívására a közeljövőben bivatalos, baráti látogatásra Kuvaitba utazik. ségügyi ellátás és az oktatás — és ami igen . nagy vívmánynak számít az Arab-félszigeten Kuvait élen járt abban, hogy a nőkre is kiterjesztette a közoktatást. Igen sok külföldi áramlott az országba — elsősorban Iránból, Irakból, Indiából, Pakisztánból, illetve a környező arab országokból, hogy elvégezze az iparosítással járó szakmunkákat, biztosítva a munkaerőt a nagy építkezésekhez. Sok palesztin, egyiptomi él és dolgozik Kuvaitban, míg az üzleti életben, a szakértői posztokon számos nyugati menedzser, mérnök található. A kuvaiti állampolgárság megszerzése sok külföldi álma — hiszen rendkívüli jogokkal jár — de ez a kiváltság keveseknek jut osztályrészül. Ma a lakosság nagyobbik része bevándoroltakból áll, ők adják a személyzetet a luxushotelekben, az éttermekben, őket látni az aszfaltozógépek mögött, amelyek utat fektetnek a sivatagba. Java részük egyedülálló férfi, aki keresetét — amely messze meghaladja az odahaza elérhető szintet — hazautalja családjának: Kuvait gazdasága így sugárzik ki az egész térségre. Ami a gazdasági életet illeti, a kuvaiti kőolajtársaságot államosították, és így a kormány ellenőrzi a termelést — a kutatásban természetesen nagy szerepe van a külföldi társaságoknak is, amelyek koncessziókat kapnak. Egyébként külföldi nem birtokolhat földet az országban, és vállalatot csak kuvaiti állampolgár nevén — azzal közösen — alapíthat, így sok kuvaiti vált dúsgazdaggá. Ma az egymilliós országban több mint negyed- millió gépkocsi fut, mind nagy amerikai személyautó. A benzin természetesen olcsóbb, mint másutt, s az ország nagyszabású beruházási programot kezdett, már most gondolva arra, hogy a hat- van-hetven évre elegendő kőolaj kincs kitermelése után is megmaradjanak a jólét alapjai. M esevilág? A gazdasági világválság és a szomszédos közel-keleti térségben dúló súlyos háborúk (az ország Irakkal határos, az öböl túlsó partján Irán iszlám forradalma jelent kihívást, s nagy szerepet játszanak vendégmunkásai között a palesztinok) beárnyékolják Kuvait láthatárát is. A kőolaj-jövedelmek a kereslet hanyatlása miatt hosszú évek óta először csökkennek, meg kell húzni a nadrágszíjat az ezeregy kő- olajkút országában is. Persze: kevésbé, mint másutt. A csoda — amellyel igyekeznek okosan gazdálkodni — tovább tart Kuvaitban. Baracs Dénes 15. Ágota néninek azt mondta, fáj a feje, hogy sétálni megy, s lehet, hogy kissé tovább marad. Akkor még nem fogalmazódott meg benne a döntés. De amiint az utcára ért, s meglátta a sarki telefonfülkét, gyors elhatározással belépett, és Lackót hívta. Sokáig csengett a telefon, amíg felvették. Az ügyvéd jelentkezett. — Maga az? — csodálkozott és hirtelen elhallgatott a döbbenettől. — Történt valami? — kérdezte aztán fojtottam — Semmi. Azaz, a férjem hirtelen hazautazott. — Értem ... — Én meg sétálgatok az alkonyaiban. Gondoltam, hátha magának is kedve támad egy kis sétára, Lackó. Ha igen, akkor találkozhatnánk. Ismét csend, aztán még foj- tottabban, szinte rekedten megérkezett a férfi hangja a távolból: — Hogyne. Persze hogy kedvem van magával együtt lenni. Hiszen tudja, hogy csak erről ábrándozom szüntelen ... — Az udvarlást majd később, Laokó. Siessen. Mennyi idő múlva és hol találkozhatnánk? A Tisza-parti sétányon találkoztak, a szálloda előtt. Az ügyvéd izgatott volt, szeme csillogott. Hosszan csókolgatta Emmike kezét. Az asszony szinte kivirágzott. Nem szóltak egymáshoz, Emmike szorosan hozzásimult a férfihoz, így lépkedtek, majd betértek egy mellékutcába. — Hová megyünk? —kérdezte később az asszony, és hirtelen megzökkent. Fürkészve nézte a férfit. — Hová visz, Lackó? — Gondoltam, hogy meghívom a lakásomra, Emmike. Tudja, hogy egyedül élek. Egy feketére. Egy likőrre. Maga szereti a maraschinót, ugye? Szereztem két üveggel a szabadkai barátaimtól. Mindezt hadarva, egy szuszra mondta el, közben kerülte az asszony tekintetét. Emmike kissé megszédült. Meg kellene kapaszkodnia valamibe. Ez váratlanul érte. Az ügyvéd karja volt a legközelebb, abba kapaszkodott. És megszorította. Aztán hirtelen ellökte a férfit. — Ezt komolyan gondolja? — Kérem, ne értsen félre — hebegte a férfi. — Én nem rossz, egyáltalán nem hátsó szándékkal, csak ... — Hol lakik? — kérdezte az asszony, pedig tudta nagyon jól, a következő utcasarkon balra kell fordulni, és a saroktól a harmadik ház. Szép kertes ház, Nagy Laci az apjától örökölte, s rendbehozatta a szülei halála után. Teljesen egyedül lakta, egy mindenese volt, szakácsnő és takarítónő is egyben, Erzsiké néni, de az délután mindig hazament Újszegedre. — Te drága! — szorította meg a karját az ügyvéd, és máris vonszolta. — Itt a saroktól néhány lépésnyire ... Jöjjön, kedves ... Életem legnagyobb szerelme... Emmike nem is tudta, hogyan jutott be a lakásba, körül se mert nézni, attól félt, hogy valaki meglátja. De hát ki ismeri őt Szegeden? És ha meglátják, akkor is kinek mi köze hozzá? Ivott a likőrből, édes volt és undorító. Nem szerette a likőrt. Ö sose mondta a férfinak, hogy imádja a maraschinót. Lehet, hogy azt egy másik asszony mondta neki. Mindegy. Két pohárkával megivott belőle, és ez kissé felszabadította, megszűntek a gátlásai. Nyugodt, kecses mozdulatokkal vetette le előbb a blúzát, aztán a szoknyáját is, a melltartót már Lackó gombolta ki remegő kézzel. Beleharapott, marcangolta, aztán bevonszolta a szomszéd szoba széles rekamiéjára. Becézte, Emmike azonban nem tudott feloldódni, remegő görcsbe rándult egész teste, merev volt és szenvtelen. Aztán szinte menekülve hagyta el az ügyvéd lakását. Ágota néni fürkészve vizsgál- gáttá az arcát a vacsoránál. — Nem eszem. Köszönöm. Nem érzem jól magam. Lefekszem korán. Nincs valami jó nyugtatója kéznél? Hogy aludjak ... Beszedte a nyugtatót, de az se használt, hánykolódott az ágyán, s megpróbálta visszaidézni az estét, s mindazt, ami történt vele az ügyvéd legénylakásán. Csak akkor nyomta már el az álom, amikor virradni kezdett. Dél felé rázta fel Ágota néni, tálcán hozta be neki a reggelit, a csésze teát két pirított, vajjal és mézzel megkent kenyérrel. S ott maradt, amíg reggelizett az ágya szélén, hallgatagon és kissé szomorúan. — Történt tán valami? — kérdezte tőle Emmike. — Azt én kérdezhetném tőled, nem gondolod? — hangzott a válasz fagyosan. — Ne, ne is szólj semmit. Minden az arcodra van írva. Tudom, hol jártál.... (Folytatjuk) N em is olyan rég — három éve sincs még — egy nyugat-európai ország államfője látogatott Kuvaitba. Az energiaválság kellős közepén a vendég államának fővárosában ekkoriban a pislákoló lámpák épp csak emlékeztettek a főutak hajdani fényárjára — a gépből letekintve viszont csupa fény kontúrokból láthatta maga alatt a sivatagi várost. Kuvait hirtelen nőtt vasbeton épületeit színes lámpafű- zérekkel díszítették, mesebeli látvánnyá varázsolva nappal jóval szürkébb útjait. A kontraszt mintegy jelképe is volt a sivatagi csodának: a hirtelen jött gazdaságnak, ennek az ezeregyéjszaka történeteibe illő históriának — csak éppen nem pengő aranyak kerültek elő a kincses- kamrából, hanem értékes kőolaj a beduin törzs földjéből. Amikor 1765-ben Carsten Niebuhr dán utazó az öböl partján fekvő városba látogatott, mintegy tízezer emberre becsülte a település — kereskedélemmel, hajózással, . gyöngyhalászattal foglalkozó — lakóinak számát. Ma viszont — hála a kőolajnak — nagyjából egymillió ember él az alig több mint 17 ezer négyzetkilométeren olyan jólétben, amelyről az apák nemzedéke még csak nem is álmodhatott. Kuvait sorsának fordulatát több tényező egybeesése hozta meg: a kőolajkincs felfedezése, a gyarmati rendszer összeomlása, amely az angol protektorátusnak 1961-ben meghozta a politikai függetlenséget, a kőolaj-exportáló országok szervezetének megalakulása, az energiaválság, a fekete arany árának megsokszorozódása, s mindemellett az ország stabilitása a Közel- Kelet politikai viharaiban. Az ország alkotmányos emirátus, Jaber Al-Sabah sejk a kinevezett miniszterelnök, és minisztertanács révén kormányoz. Politikai pártok sincsenek, viszont minden kuvaiti joga közvetlenül az uralkodóhoz fordulni ügyeiben. A beduin törzs életét gyökeresen átalakította a kőolaj- gazdaság. Bár mindig él a nosztalgia a sivatagi életforma szabadsága iránt, a kereskedő nép gyorsan alkalmazkodott az új helyzethez. A lakosság zöme a gyorsan korszerűsödő fővárosban települt le — a kormányzat a jövedelem jelentős részét a lakásépítkezésre, az infrastruktúra megteremtésére ruházta be. Ingyenes az egész
