Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-28 / 253. szám

1982. október 28. Kelet-Magyarofszág 3 A diákmunka haszna Grácia és „társai" Ékesség a falon a két OMÉK oklevél. Az egyik arról tudósít, hogy a nyíregyházi Béke Termelőszö­vetkezet a burgonyát harmadik helyezést érdemlő­en termeli, a másik oklevél a fehér virágú édes csil­lagfürt szuper elit szaporításának elismerése. Ez már színvonal, ámbár a csillagfürtöt tekintve nem volt a dicsőség hosszú életű. Dorka József, a tsz el­nöke mondja: KORÁBBAN VITÁKRA, félreértésekre, kölcsönös vá­daskodásokra adott okot, hogy az iskolai tanulók őszi mezőgazdasági munkáinak díját némely iskolában késve kapták meg a tsz-től, állami gazdaságtól, másutt az isko­lák nem fizették ki a tanu­lóknak, hanem különféle is­kolai rendezvények, kirándu­lások stb. költségeire vissza­tartották. Ezért is tették egy­értelművé az elmúlt években az oktatási szervek, amely szerint a tanulók keresetét mindenhol — lehetőleg minél előbb — a gyerekeknek név­re szólóan kell kifizetni, semmiféle okból nem lehet az iskolában tartani. így természetes, igazságos ez, s ennek megvalósúlását a megyei oktatási szervek az idén is figyelemmel kísérik. Az eddigi tapasztalatok sze­rint, a diák „vendégmunká­soknak” több tsz és állami gazdaság közvetlenül a mun­kák befejezése után, a hely­színen kifizette az ötnapos munka egy „főre” jutó — és az egyéni teljesítményt is ér­tékelő — munkabérét. Má­sutt néhány nappal a mun­kák befejezése után kapták meg a diákok a pénzt. Jó né­hány iskolában azonban még nem került sor ezek kifizeté­sére, mert némely gazdaság — éppen a nagy munkák mi­att talán — nem tartja első­rendűen fontosnak az össze­gek átutalását. A TAVALYI TANÉVBEN kétszer hatnapos mezőgazda- sági munkát engedélyezett a minisztérium a tanítási na­pokon, míg ebben az évben az ötnapos hét miatt öt taní­tási napon járult hozzá a ter­melőüzemekben végezhető diákmunkához. Mivel azon­ban a termés betakarítása a kívánt időpontra nem ha­ladt megnyugtatóan, a mi­nisztérium újabb két napot engedélyezett e munkák se­gítésére. Az iskolák többsége Csak engedéllyel... Akinek volt már olaj- és cserépkályhája, tudja, mennyivel olcsóbb az utóbbival fűteni. Ráadásul a szén jó részét a hazai bányák adják, érthető hát a törekvés, a tüzelőanya­gokon belül csökkenteni kell az olajszármazékok felhasználásának arányát. Ezt a célt szolgálja töb­bek között az Ipari Mi­nisztérium legutóbbi ren­deleté, mely csökkentette az egyes energiahordozók felhasználásának úgyneve­zett engedélyköteles ha­tárát. Különösen a tüzelő­olajat vásárlókat érinti a rendelet, mely előírja, ha valamelyik vállalat vagy intézmény egy tonnánál több olajat használ fel évente, akkor már az energiabiztonság-techni- kai felügyelet engedélyét kell kérni. A nemrég napvilágot látott rendeletet — mely egyébként a lakosságot nem érinti — jó lesz ko­molyan venni, mert a fel­ügyelet szakemberei a ko­rábbiaknál sokkal szigo­rúbban ellenőrzik majd megtartását. Most még ugyan van idő az engedély beszerzésére, hiszen no­vember 16-ig kell benyúj­tani az igényt, de nem árt az igyekvés, különösen ott, ahol az illetékesek még semmit sem tettek a jóvá­hagyás megszerzéséért. (bg) ________________________ azonban ezen túl egy-egy szombaton is szervezett kö­zös munkát, de ezeket meg kellett beszélni a diákokkal, és az önkéntesség alapján dolgoztak a fiatalok. Az el­lenértéket társadalmi mun­kaként számolják el, ami már — a közös megegyezés alapján — segítheti az osz­tálykirándulás, vagy más kö­zösségi cél elérését is. Nem a munkáért járó pénz a legfontosabb ebben a kér­désben, bár ennek egyértel­mű tisztázása és rendezése a fiatalok szemében egy kicsit etikai kérdés is. Nem marad olyan érzésük, hogy a felnőtt társadalom kihasználja a munkájukat és vonakodik megadni az annak fejében já­ró — bár kétségtelenül eltérő teljesítmények szerinti — bért. E munkák társadalmi haszna a fontos és a közös munkák nevelési hatása. Leg­alábbis, ahol jól szervezték ezeket és a nevelők munkája, viselkedése is pozitív példá­kat adott. ELVÉTVE HALLOTTUNK olyan visszásságokat, hogy a nevelő ölbe tett kézzel ser­kentette munkára diákjait, vagy arra buzdította őket, szedjék csak nyugodtan a tört, zúzott, hulladék gyümöl­csöt, zöldséget is a jók közé, hadd teljen a láda és nőjön a teljesítmény. Nem ez jelle­mezte a közös munkát. In­kább az, hogy nevelő és diák igazi emberközelségbe került. Alkalom kínálkozott egymás jobb megismerésére. S ez a diáknak, tanárnak egyaránt nélkülözhetetlen, erre kevés a mód az iskolai órákon, a korrepetálásokon. Remélhető, hogy az iskolák gondosan felmérik majd a gyakorlati munkák nevelési eredménye­it — és felfigyelnek a gon­dokra is —, hogy felhasznál­ják a tapasztalatokat a min­dennapos nevelő-oktató mun­kában. P. G. Új műhelycsarnok Baktán Átadás előtt áll Baktalórámt- házán a Vertikal Ipari Szövetke­zet új vasipari daruzott műhely­csarnoka. A szövetkezet építői az utolsó simításokat végzik az épü­leten, amely 10 millió forintba került. Az új létesítményben — a Magyar Hajó- és Darugyárral kötött hosszú távú megállapodás alapján — kotróhajókhoz való markolókanalaJcat gyártanak majd. A markoló kanalak részegy­ségednek készítése már megkez­dődött a szövetkezet régi vasipa­ri részlegében. Az új műhely­csarnokot terv szerint november első felében adják át. — A csillagfürt szaporítá­sát 1981-ben abbahagytuk. Leromlott, veszteséges lett, nem váltotta be a hozzája fűzött reményeket. Pedig a csillagfürtre, mint takar­mányra, avagy talajjavító zöldtrágyaként nagy szükség lenne. Mi van a burgonyával? Körbejártuk ezt a témát. Kitűnt a termesztés utolsó két évében 100—100 hektá­ron összesen 3 millió forint volt a veszteség. Ezt, bármi­lyen erős is egy gazdaság, nem lehet elviselni. De mi van a burgonyával? — Azzal semmi vész. Ta­valy 250 hektáron termesz­tettünk, idén is. Ezenkívül a háztájiban is burgonyát ter­mesztenek a tagok száz hek­táron. Ez gazdaságos, bő ter­méssel, jól jövedelmező. Egyébként nem csak árubur­gonyánk van, de szaporító­anyagot is termesztünk. Most új fajta a Grácia. Mint az almánál, itt is fel­üti fejét olykor az értékesí­tési gond, a termelők az árakkal sem elégedettek. Mondják: a költségek és a bevételek éppen hogy össze­érnek, az eredmény súrolja a tűrőképesség határát. A szab­vány szigorú, most varasodás jelentkezett, aztán sok a me­chanikai sérülés. — Ezek a hibák a burgo­nya eltarthatóságában nem alapvetőek. Ez a használati értékéből semmit sem von le. Volt egy veszteséges év... Mondja a tsz elnöke, de a felvásárlóknak, kereskedők­nek más a véleménye. Ezt a vitát nekik kell megnyugta­tóan rendezni. Van még valami az elnöki szobában. Egy zászló. Az van ráírva: „A város élenjá­ró termelőszövetkezete”. A gondosan őrzött kitüntetés évtizeddel korábbi elismerés­nek a jele. Kérdés, tudnak-e most úgy gazdálkodni, hogy az „élenjáró” jelző ma és holnap is érvényes legyen? — Volt a szövetkezetnek egy veszteséges éve. Ezt csak azért mondom, mert akkor sok mindent új alapokon, elölről kellett kezdeni. A próbálkozás nem volt siker­telen. Például a napraforgó­nál. A csillagfürt helyett ezt vetettük, erre vettünk fel konvertálható hitelt és ta­valy már kiváló minőségben hektáronként 15 mázsát, idén 17,7 mázsát termeltünk. Ko­molyan vettük a gabonaprog­ramot is. Búzát, kukoricát termesztünk jó eredménnyel. Idén kukoricából 700 hektár átlagban meglesz az 55 má­zsa. Szó ami szó, a tsz pár éve megbukott, de talpra tudott állni. Sok mindent tettek ezért. Veszteség után olyan megfontolt fejlesztésbe kezd­tek, amire kevés g példa. Harminckétmilliót ruháztak be gépekre, épületekre. Hon­nan vették a pénzt? Három partner — Minden forrást felkutat­tunk. Akivel csak lehetett, kooperáltunk. Különben a fejlesztés saját forrása kö­zel 14 millió forint volt, a konvertálható hitel 9 millió 200 ezer forint, a kooperáció szintén 9 milliót hozott. Kooperáció? Nem új kele­tű fogalom ez a gazdálko­dásban, de vajon a nyíregy­házi Béke Tsz kikkel és ho­gyan működött együtt. Mit ígért, hogy fejlesztésre ennyi pénzt kaphatott? — A három fő partner a dohánygyár, konzervgyár, ZÖLDÉRT. Nekik áru kellés mi vállaltuk a termesztést, szállítást. A konzervgyár kedvéért és persze a mi hasznunkra is, 60 hektár pa­radicsomot termesztettünk. Jó volt a termés, 300 mázsa hektáronként. A ZÖLDÉRT viszont primőrt igényelt, sík­fóliás uborkát, dinnyét és más szabadföldi zöldségeket. Fellendült ez az ágazat, már csak azért is, mert korábban 15 hektár volt a zöldségter­mő terület, most 75 hektár. A dohánygyárral közösen 40 hektáron bakhátos dohány- termesztést végeztünk siker­rel. Egyszóval így nézett ki a kooperáció ... A várost, Nyíregyházát föl­dek, jó termőföldek övezik. A földek gazdái, a termelő- szövetkezetek közgazdasági­lag nagy előnyöket élveznek. Ezek: a helyi piac, a rövid szállítási távolság, a jó utak, a gyárak, a feldolgozóhelyek közelsége. A kedvező adott­ság azonban önmagában nem sokat ér. Az előny akkor ka­matozik, ha hasznosítják. A Béke Termelőszövetkezetben erről most jó példát adnak. Seres Ernő A minta­munkás Z suzsa, a törékeny ter­metű lány a maga hu­szonegy évével egyik legidősebb tagja a technikus­csapatnak a VOR vásárosna- ményi gyárában, s mégis sok tapasztalattal rendelkezik. Gyereklányként, az iskola küszöbét elhagyva került a régi, ütött-kopott, picinyke kis épületbe ipari tanulónak. Itt tanulta a szabás-varrás csínját-bínját. Heti váltásban Nyíregyháza és Namény kö­zött zajlott az élete. „Egy hé­tig Nyíregyházán voltam a 107-es ipari szakmunkásKép- zőben, egy hétig pedig gya­korlaton a műhelyben.” Há­rom esztendeig ingázott, s közben felépült a modern, szép, világos ablakú gyár S eltűnt a piciny tanműhely is, amely Végh Zsuzsikának ak­kor a mindent jelentette. Kö­tődést a gyárhoz, a szakmá­hoz, kenyeret, megélhetést, s jövője alapját. „Én már az új, speciális gépekkel felszerelt tanmű­helyben nem tanultam. Na­gyon boldog voltam, amikor megszereztem a szakmunkás- bizonyítványt, hiszen kenyér­kereső lettem. Az első 15 kö­zött voltam, akik a naményi gyár szakmunkásaként sza­badultak fel. Azonnal sza­lagra kerültem, s persze na­gyon drukkoltam, mert ez mégis csak más. Itt már ko­molyan dolgozik az ember, pénzért, teljesítményre! Soha nem felejtem el az első vizs­gamunkám, a zakószalagon, a kazurvarrat (-gallér) ki­készítése volt. Igazán szépen sikerült. Ezek a zakók akkor szovjet exportra készültek, de azóta gyártottunk már Kuva- itba, Jemenbe is hasonlókat.” Zsuzsát 1979. július 9-én avatták szakmunkássá. Még nem volt 19 esztendős. De­cemberig dolgozott a szala­gon, s innen került szorgal­ma, precízsége folytán a tech-. nológiára. S mint mondják, úgy megszerette a szakmát, hogy meg sem tudna válni tőle. „Most végzem a szak­középet Naményban. Harma­dikos vagyok. Ha minden si­kerül, a minősítő vizsgát is le szeretném tenni.” Most munkamódszer-átadóként áll helyt. Hogy mi van e fogalom mögött? Reggel fél 8-kor kezdődik a műszak, s negyed 5-ig tart. Zsuzsa feladata, a munka előkészítése. A szalagon dol­gozóknak legalább 100— 120 nő — ő mutatja, magya­rázza meg, mit, hogyan kell csinálni. Mintamunkás. Ha új modellt kell gyártani a szalagon, mert a piac ezt igényli, Zsuzsa mutatja meg, hogyan kell, milyennek kell lennie a zakónak, hogy meg­feleljen az igényes külföld­nek. Z suzsa mindig segítőkész. Nem véletlen a nép­szerűsége. Ennek kö­szönheti, nemrégiben vá­lasztották meg az üzemi nőbizottságba. Egyike lesz azoknak, akik a szabolcsi leg ­ifjabb generációt képviselik a III. országos nőkonferencián, a Parlamentben. (farkas) Ö rökké friss marad ben­nem a sajnálat, amit akkor éreztem, amikor új kislány jött az osztályunk­ba. Elmondta, hogy ő sehová sem valósi, mert az egyik helyen éppen csak megszüle­tett, már elköltöztek a szülei és ez így ment két-három évente mindig. Ahogyan az édesapja foglalkozása megkí­vánta, végigvándoroltak az országon. Mindig valahol lak­tak, mindig valahová járt iskolába. Mindenütt szívesen volt, de sose mondhatta, hogy otthon van. Frissebb emlék. Egy társaságban véletlenül találkoztam azzal az egyete­mista lánnyal, aki szemreb­benés és minden különösebb indok nélkül kijelentette, ő sokszor szégyelli bevallani, hogy nyíregyházi. Talán fel sem vetődött még benne, hogy a budapesti gondtalan életet ebből a pénzből terem­ti meg a családja, amelyet itt, Szabolcsban kap a jó állás­ban dolgozó édesapja. A kérdésre, hogy mit ismer a megyéből — amivel esetleg dicsekedhetne is —, csak annyi volt a válasza, hogy nem volt ingerenciája még a megyében autókázni. Nem volt hát véletlen, amikor dunántúli ismerősöm mondatait hallván keserű da­cot éreztem. Vége-hossza nem volt a dicsérő jelzőknek, a boldog bizonygatásnak: ott, Szabolcsban lehet csak igazán ITTHON teli tüdőből szívni a levegőt, ott nő a legszebb fű, ott érik a legízletesebb gyümölcs és ott mindig hazavárják, aki hosszabb-rövidebb időre, vagy véglegesen másutt te­lepedett le — mert így hoz­ta a sorsa. Együtt utaztam egy csa­láddal, akik a Dunántúlon szolgáló katonafiút látogat­ták meg, s több órai éjsza­kai utazás után, a fáradtság­tól hunyorogva várták a pil­lanatot, amikor megáll a na­ményi vonat annál az állo­másnál, ahonnan pár percnyi séta a házuk. Beszélgettek, s egyre-másra megállapítot­ták, hogy ilyen szépen mű­velt földek, ilyen gyönyörű almáskertek arrafelé nincse­nek. Hogy ott mindenütt csak legelőt láttak ... Bennem felvillantak a cso­dálatos hegyek, a hangulatos turistaházak, az őrség egye­dülálló tisztaságot árasztó szerjei. Az agyam pillanatok alatt bizonyította a Dunántúl fejlettebb ipari és kulturális életét, a híres iskolákat, a távolbalátás közelebbi lehe­tőségét. Mégis boldog voltam. Ezek az emberek nem tévedtek volna, ha meg kell fogalmaz­niuk, hol a hazájuk. Ebben a kis országban megtalálták azt a helyet, ahol az egészet érzékelhetik, azt a szeretetet, amely nélkül a nagyhoz sem lehetne ragaszkodni. Igaza van a büszke dunántúlinak és nekik is, ha képesek erre az érzésre Magyarország egy kis részében. Talán csak meg kellene ta­nulnunk, hogyan ismerhetjük meg a többi részt is; alkal­mat kellene találnunk a má­sikkal való találkozásra, s ha úgy véljük, hogy ott több a szép, megkeresni az ellenke­ző bizonyosságot is, vagy el­tanulni a jót Jávor Ágnes A nyíregyházi faipari vállalatnál szeptemberben adták ál a korszerű tanműhelyt. Megépítését a Művelődésügyi Mi­nisztérium 3 millió forinttal támogatta. Képünkön: kél szakmunkástanuló szalagfűrésszel dolgozik. (Elek Emil fel­vétele) A nyíregyházi dohányfermentálóban Jó fitemben dolgozzák fel a beszállított dohányt. (Já­vor László felvétele) ! ■ TERMELŐSZÖVETKEZET A VÁROS PEREMEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom