Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-27 / 252. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. október 27. MA KEZDŐDIK A NEMZETKÖZI \ szolidaritási hét Namíbiái remények „ENSZ-főtitkári mandátu­mom legfényesebb sikere len­ne, ha 1983-ban Namíbia el­nyerné függetlenségét” — mondta sóhajtva Javier Pé­rez De Cuellar -néhány hete egy afrikai újságírónak. Van ok a kételkedésre: az utóbbi négy évben többször is be­harangozták a namíbiai Ren­dezés sikerét, de mindannyi­szor a borúlátóknak lett iga­zuk. A tömérdek diplomáciai próbálkozás, számtalan kon­ferencia és titkos tárgyalás ellenére sem sikerült össze­egyeztetni a Namíbiát meg­szállva tartó Dél-afmkai Köz­társaság és a terület függet­lenségéért küzdő mozgalom, a SWAPO rendezési elképze­léseit. Nem más, mint a na­míbiai rendezésben közvetítő szerepet játszó öt nyugati ha­talom egyikének külügymi­nisztere, a francia Claude Cheysson adta meg a napok­ban a magyarázatot: a füg­getlenség útjában az Egyesült Államok és a pretoriai kor­mányzat áll. Washington és Pretoria kü­lönböző céllal, de ugyanazon tűzön próbálja megsütni sa­ját pecsenyéjét. A Reagan- kormányzat szeretné, ha a nyugati, és különösen az amerikai diplomácia sikere­ként válna függetlenné Na­míbia, nem utolsósorban azért, mert ez növelné tekin­télyét Afrikában. Washington tehát kész némi nyomást gyakorolni szövetségesére, a dél-afrikai kormányra, s az engedményeket azzal fizeti meg, hogy — ha burkolt for­mában is — Pretoria mellé állt abban a követelésben, hogy a dél-afrikai katonák Namíbiából való távozását előzze meg a kubai csapatok kivonása Angolából. A dél-afrikai indítékok mások. Pretoria rendkívüli katonai fölényénél fogva egy­általán nem érzi kényszerít­ve magát arra, hogy feladja Namíbiát. Másfelől, az óvatos reformokba fogott Botha- kormánvnak otthon most kü­lönösen tekintettel kell len­nie a szélsőségesen konzer­vatív fehér erőkre: meg kell mutatnia, hogy „keményen” (Folytatás az 1. oldalról) vényen kívül helyezését; a nukleáris fegyverek és célba- juttató eszközeik gyártásának és kifejlesztésének, valamint a hasadóanyagok fegyver­gyártási célokra történő elő­állításának kölcsönös felfüg­gesztését. Leszögezte, hogy az atomfegyverek továbbterje­désének megakadályozása kiáll a fehér egyeduralom megőrzése mellett, és min­dent megtesz a „forradalmi” veszély feltartóztatásáért”. A dél-afrikai vezetők a végte­lenségig el szeretnék húzni a namíbiai rendezési folyama­tot, mert tisztában vannak azzal, hogy szabad választá­sokon a SWAPO győzne. Ezért kötik a rendezést egy olyan követeléshez, amely a Namíbiával északon határos Angola belügyeibe való be­avatkozást és nyílt zsarolást jelent. Csakhogy Pretoria tudja azt is, hogy előnyös alkut köthet, ha együttműködik az Egyesült Államokkal, és „te­kintettel a nyugati összérde- kekre” mégis kivonul Namí­biából. A talaj-előkészítés egy ilyen kivonuláshoz már meg­kezdődött: a dél-afrikai meg­szálló hatóságok egy olyan pártszövetséget próbálnak létrehozni Namíbiában, amely a lehető legnagyobb esély- lyel indulhatna a SWAPO ellen a majdani választáso­kon. Ez nem megy gyorsan: a Pretoria által korábban létrehozott bábpártok nem alkalmasak erre a szerepre, mert a helyi lakosság sze­mében ők a megszállók ki­szolgálói. A lakosság köré­ben is népszerű politikai cso­portok kialakítása érdekében Pretoria időt akar nyerni, ezért is mindenáron azon van, hogy késleltesse a namí­biai rendezést. A SWAPO kész lenne azon­nal tűzszüneti megállapodást kötni a dél-afrikai kormány­nyal. Az Angolai. Népi Köz­társaság, amely rendkívül so­kat szenved a dél-afrikai tá­madások miatt, szintén óhajt­ja a » namíbiai rendezést. Messzemenő rugalmasságot hajlandó tanúsítani, mindad­dig, amíg belső biztonságáért érzett felelőssége azt megen­gedi. Angola párizsi nagykö­vete tíz nappal ezelőtt kor­mánya nevében ígéretet tett arra, hogy fokozatosan visz- szavonják az Angolában lé­vő kubai csapatokat, ha előbb — és ez a lényeg — a dél-afrikai katonák Namíbiá­ban átengedik helyüket az ENSZ-erőknek. szempontjából fontos lépés lenne egy olyan nemzetközi egyezmény kidolgozása és el­fogadása, amely megtiltaná fegyverek elhelyezését újabb területeken, amit korábban hazánk javasolt. Hangsúlyoz­ta, hogy küldöttségünk köte­lességének érzi egy erre vo­natkozó újabb határozati ja­vaslat kidolgozását és beter­jesztését. 13. Emmikét másnap reggel az a kijelentése, aminek végered­ményben semmi előzménye nem volt. — Hazautazom! — mondta komoran. ★ Rossz lelkiállapotban ért haza. Esteledett már, amikor a zárba illesztette a kulcsot. A kapuhasadékba egy koc­kás irkalap volt tűzve. Elol­vasta, mielőtt belépett volna. Jancsi írta kuszán, sebtiben. „Kedves Tanár Ur, jártam itt, de hiába zörgettem, a mamám meghívta ebédre...” Be sem ment, nincs most semmi kedve ücsörögni az üres lakásban. A degeszre tömött aktatáskáját, amely­be pizsamáját és tisztálkodó­szereit gyömöszölte be, le­tette a gang oszlopa mellé, majd újra bezárta az utcai kaput, és elindult gyalogo­san Kislak felé. Ha jól ki­lép* egy óra múlva odaér Ke­lemenek faluszéli házához. Az ér felé kanyarodott a gyalogösvényen. A búza már térdig ért, kalászolt. A falu alatt, amikor már kibukkant a sűrű lombok közül Kele­menék háza, találkozott az öreg halásszal. A pipa most is a szájában volt, de most sem égett. Talán dohánya sincs Kálmán bácsinak, csak TÜNTETÉS DÄNIÄBAN Több mint ötvenezren tün­tettek hétfőn Koppenhágá­ban és Dánia más nagyvá­rosaiban a konzervatív kor-, mány gazdasági programja ellen. A fővárosban tartott nagygyűlésen a szakszerve­zeti szónok hangsúlyozta, hogy a kormány politikája az ország minden problémá­ját megoldatlanul hagyja és a családosoknak, a munka- nélkülieknek, valamint a fia­taloknak kell viselniük a ter­heket. Dániában már három hete tartanak a tiltakozó fel­vonulások a kormány prog­ramja ellen. SEGÉLY AZ ASZÁLY SÚJTOTTA TERÜLETEKNEK Indira Gandhi indiai kor­mányfő hétfőn elrendelte víz és élelem szállítását, vala­mint pénzsegély nyújtását az aszály sújtotta" területek 100 millió lakosának. Míg a monszun esőzések következ­tében India egyes területein a közelmúltban hatalmas áradások pusztítottak, az or­szág tíz államában . olyan kevés csapadék hullott, hogy több ezer településen már elviselhetetlenné vált a szá­razság. Nyugat-Bengálban és Biharban 50 év óta nem volt ilyen aszály. A RÓMAI KLUB ÜLÉSE Kedden Tokióban megkezd­te idei ülését a Római Klub. A nemzetközi fórum 300 tag­ja és vendége előtt mondott megnyitó beszédében Aure- lio Peccei, a klub elnöke a béke megőrzését és a lesze­relést nevezte az emberiség legsürgetőbb feladatának. Az 1968-ban létrehozott Római Klub éppen tíz évvel ezelőtt adta ki híres tanulmányát „A növekedés határai” címmel. KOLERAJÁRVÁNY INDONÉZIÁBAN Az indonéziai Jáva szige­tén az elmúlt három hétben 39 ember halt meg kolerá­ban. Kétszáz kolerást kór­házban ápolnak. A hatósá­gok szerint a tartós száraz­ság miatt a környéken ivó­vízhiány van és ez okozza a járványt. megszokásból, nyugtatóként rágcsálja a csutorát. — Vízre száll, Kálmán bá­csi? ■«— kérdezte tőle, miután kölcsönösen jó estét kívántak egymásnak. — Megnézem már a halai­mat. Este szelidebbek. Ezen mosolygott a tanár. — Pedig így van — foly­tatta. — Estefelé már elfá­radnak, s ilyenkor feljönnek a víz felszínére, megfürdetik magukat a lemenő nap fé­nyében. — De nincs is magánál a felszerelés! — lepődött meg Tamás, mert az öregnél nem látott semmit, csak egy ved­lett, zsíros táska lógott a vál­lán. — Én ilyenkor nem halá­szok — mondta csendesen, és ápolt bajuszát simogatta. — Csak ülök a parton, és figye­lem a vizet. Maga, tanár úr, nem szokott soha a víz part­ján üldögélni alkonyaikor? Nincs ennél szebb és meg­nyugtatóbb. Ha van ideje, jöjjön velem, leülünk egy ki­csit a partra. Majd meglátja, milyen jó hatással lesz ma­gára. Tamás megdöbbent. Lát­szana rajta a zaklatottság? Észrevette ez az öreg, hogy háborog belül, nyugtalan? Elárulta volna magát a moz­dulataival? (Folytatjuk) „SÁNTA CRÜZ - 50383" 11 t A bolygó repülőgép és a koronatanú Fiebelkorn (jobbról) a Bavaria vendéglő bejárata előtt Világszerte feltűnést keltett nemrégiben az olasz ALITA­LIA légitársaság „bolygó” re­pülőgépének története. Mint később kiderült, a Dél-Ame- rikában köröző DC—10-es gép, menetrendjétől eltérően, Brazíliából bolíviai kitérővel, Santa Cruzon keresztül tért vissza Itáliából. Fedélzetén hozta Pierluigi Pagliait, a régóta körözött szélsőjobbol­dali terroristát, akit a bolí­viai rendőrség tűzharcban el­fogott és Róma kérésére Olaszországnak kiadott. Horogkereszt és gépfegyver A bolíviai Santa Cruz vá­rosa már régóta gyűjtőhelye a külörtböző nemzetiségű ter­roristáknak, szélsőjobboldali, fasiszta kalandoroknak. Talál­kozóhelyük a Bavária (Bajor­ország latin neve. — A szerk.) nevű vendéglő, amelynek tu­lajdonosa bizohyos Joachim Fiebelkorn egykori afrikai zsoldos. Fiebelkornt — jelen­tette a hamburgi Stern — 85 gyilkosság és más ter­rorcselekmények gyanúsított­ját, nyugatnémetországi tar­tózkodása során az olasz ha­tóságok kikérték. A frankfurti vizsgálóbíró azonban Fiebelkornt kihall­gatása után elengedte azzal, hogy a 129 oldalas olasz vizs­gálati anyag „hiányos”, ,;á tanúvallomások pontatlanok”, az aktákat „nem kellőképpen szerelték fel”. A vizsgálati anyagban sze­repe! a többi között Elio Cio- lmi olasz neofasiszta vallo­mása, aki svájci letartózta­tása után elmondta: a véres bolognai merénylethez a P—2 olasz titkosszövetség feje, Li- cio Gelli adta a pénzt, s a pokolgépes merényletet négy társával Fiebelkorn hajtotta végre. Az Elio Ciolininál le­tartóztatáskor talált notesz­ben a „Santa Cruz 50383” te­lefonszámot találták: a Fie- belkorn-féle Bavaria vendég­lőét. A Bavaria klubhelyiségé­nek falán horogkeresztes zászló, a sarokban gépfegy­ver. A belépés csak bolíviai tiszteknek, a titkosszolgálat embereinek, a régi és újnácik­nak volt megengedve ... Itt, a Bavariában találkozott minden rendű és rangú fa­siszta. A hátsó szobákban ké­szítették elő a politikai ter­rorakciókat, a kábítószer­üzleteket és a gyilkosságokat. A vendégek között szerepelt Ciolini, aki társaival fasisz­ta terrorcsapatot alapított. Fiebelkorn itt szervezte meg „Novios de la muerte” — „A halál barátai” — elne­vezésű terrorcsapatát, min­denre elszánt nyugatnémet Zsoldosokból és a bolíviai elit hadsereg tagjaiból. A közös kiképzés során a csapatot lánctalpas járművekkel és amerikai lövegekkel szerelték fel. „Á halál barátai" Fiebelkorn csapata segítet­te barátja, Echeveria tábor­nok 1980. július 17-i puccsát, amellyel megdöntötte Bolívia polgári kormányzatát. Arcé Gomez, a titkosszolgálat fő­nöke lett a belügyminiszter, és Fiebelkorn hatalomra ke­rült, mint a katonai kor­mány „különleges tanácsadó­ja”. Ez befolyást és rengeteg péázt hozott a számára. A mindössze 35 éves egy­kori spanyol idegenlégiós két barátjával 1977-ben vándo­rolt ki Dél-Amerikába. Bizo­nyára nem véletlen, hogy a fasiszták paradicsomát, Para­guayi választották úticélul. Volt SS-barátaival azonban csalódniok kellett. A kisze­melt földbirtok értéktelen volt, mert nem volt víz. Ek­kor költözött át Bolíviába és vette át a Bavaria vendéglőt. Belevetette magát a politi­kába. A Nemzeti Szocialisták Világszövetsége helyi cso- portvezetőjeként nyugatné­met zsoldosokat toborzott ter­rorcsapata számára. Felvette az érintkezést az qlasz szélső- jobboldaliakkal. A Bavaria vendégei közt találjuk Elio Ciolinit, a bolognai állam- ügyészség jelenlegi korona­tanúját. Ciolini egyik társá­val együtt — Fiebelkorn sze­rint — összekötő volt az olasz és a bolíviai kábítószer-maf­fia között. A kábítószerüzletben Fie­belkorn legfőbb pártfogói, maga az elnök, Echeveria tá­bornok és Gomez belügymi­niszter voltak elsősorban ér­dekeltek. A kokain- és hero- in-„üzlet” kétszer annyit ho­zott a konyhára, mint az or­szág legális ón-, földgáz- és kávéexportja... 1,6 milliárd márkát. A marzabottói mészáros 1981 áprilisában Gomez belügyminiszter megbukott. Fiebelkornnak menekülnie kellett. Rómába repült. Sze­rinte első ízben ekkor járt Itáliában. Gentile olasz vizs­gálóbíró, aki a bolognai me­rénylet ügyében nyomoz, ez­zel szemben — a nyugatné­met biztonsági szolgálat je­lentése alapján — állítja, hogy Fiebelkorn közvetlenül az 1980 augusztusi bolognai merénylet előtt Olaszország­ban volt. Ciolini, a korona­tanú azt is elmondta, hogy német és olasz fasisztákkal együtt Rómában titkos talál­kozón vett részt. A részt ve­vők között volt még két fel­tételezett bolognai merénylő, Stefano Delle Chiaie, a San­ta Cruz-i Bavaria korábbi törzsvendége és Olivier Da­net. Jelenleg mindkettőt Franciaországban tartják fogva fegyvercsempészet és gyilkosság miatt. A terroris­ta értekezleten jelen volt a hírhedt nürnbergi újnáci ve­zér, Heinz Hoffmann is. Fiedelkorn jelenleg — a frankfurti vizsgálóbíró jóvol­tából — az NSZK-ban él, szabadlábon. Időnként — sa­ját bevallása szerint — Dél- Amerikába repül, hogy új la­kóhelyet keressen magának. A bolognai államügyész nyolcvanöt gyilkosság és meghatározhatatlan számú gyilkoságban való részvétel címén kérte letartóztatását és kiadatását. A frankfurti vizs­gálóbírónak azonban a meg­küldött bizonyítékok „nem kielégítőek”. Fiebelkorn arra hivatko­zik, hogy soha semmiféle kapcsolata nem volt olasz fasisztákkal. Ezt azonban a bizonyítékok kétségtelenül cáfolják. A már említett val­lomásokon kívül Fiebelkorn például Santa Cruzban, olasz elvbarátaival történt levele­zés alapján létrehozta a „Walter Reder őrnagy segí­tőalapot”. A 67 éves Walter Redet német háborús bűnös­ként van fogságban Olaszor­szágban. Az egykori SS őr­nagy az 1944. évi marzabot­tói tömeggyilkosságért fele­lős, amelynek 1830 olasz esett áldozatául. Amikor Gentile olasz vizs­gálóbíró Fiebelkorn frank­furti szabadon bocsátásáról értesült, felháborodottan til­takozott: „Tíz hónapig tar­tott, amíg a bizonyítékok alapján vádat emeltem. A németek tíz perc alatt elen­gedték”. (gáti) Fiebelkorn a „parancsnok” (jobbról a második) terrorcsapa­tával a katonai puccs győzelme után. (Fotó: Stern—KS) Persze hogy hálás volt minden melegségért. Emmike szülei szeretettel vették kö­rül, ízletes ételeket főztek, Emmike pedig csinos volt. Tamás egyszer volt csak sze­relmes Emmike előtt, egy diáklányba, évfolyamtársába. Magához húzta az illatos asszonytestet. — Te! — mondta a szájá­ba csókolva. — Megőrülök érted! — Hagyjál, faj a fejem. Meg kedvem sincs — húzó­dott Emmike, aztán mégis megadta magát, a karjába simult. Borzolta a haját. — Te kedves, bolondos fiú! — mondta. Tamás becézte, ■ si­mogatta, ölelte. Éppen ezért , lepte meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom