Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-25 / 251. szám

1982. október 26. Kelet-Magyarország 7 TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Hatékonyság komplex mádon Tökéletesebb hegesztőmaszk Az MSZMP Nyíregy­házi városi Végreh&Jtő Bizottsága legutóbbi ülé­sén beszámoltatta a Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Vállalat gazda­sági és pártvezetőit a gazdálkodás hatékony­ságát szolgáié vállalati intézkedésekről Pártfó- : rumokon tárgyalt anyag ritkán kerül ebbe a ro­vatba: kivételt e cikkel elsősorban a közgazdá­szokat, az irányftó gaz­dasági szakembereket érdeklő témája miatt te­szünk. ___________________J A Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Vállalat 1980. július 1-ig tröszti keretek között gazdálkodott. Ez jelentős mértékben behatárolta a vál­lalat döntési szabadságát, fejlesztési lehetőségeit, az erőforrásokkal való gazdál­kodás kereteit. Élnek az önállósággal Az 1980 második felében elnyert önállóság is arra késztette a vállalatveztést,' hogy értékelje gazdálkodása hatékonyságát. A hatékony­ság csak komplex módon ér­telmezhető és mérhető — ál­lapították meg. Azért méré­sére öt mutatócsoportot al­kalmaztak, ezek: gazdaságos­ság, eredményesség (minő­ség), működési biztonság, fejlődőképesség és szociális klíma. A vállalat szervezeti és irányítási rendjének korsze­rűsítése érdekében csökken­tették a vállalat szélességi és mélységi tagoltságát, rövidí­tették az információs lánc hosszát. A területi tagoltság csökkentése érdekében négy beváltó üzemet megszüntet­tek, a megmaradt nyolc üzemben, valamint a közpon­ti apparátusban a hatáskörök decentralizálásával csökken­tették a szervezet mélységi tagoltságát. Kialakították és sikerrel működtetik a vezetői információs rendszert. A döntéshozatal folyamatának biztosabbá tétele érdekében megkezdték az ügyviteli adatfeldolgozás gépesítését. Az erőforrások fejlesztése, a nyersanyagbázis megerősí­tése, a rendelkezésre álló nyersanyagmennyiség inga­dozásának csökkentése, az exportárualap bővítése érde­kében a hazai viszonyoknak megfelelő, nagy hozamú Vir­ginia típusú dohányfajtákat állítottak közte emésztésbe. 1980-ban két Virginia do­hányfajta állt rendelkezésre, amelyeknek nagyfokú vírus­érzékenységük miatt termés­biztonságuk labilis volt. Sür­gető volt új fajták keresése, a hazai nemesítés meggyor­sítása. A vállalat esetenként kockázatvállalás mellett is új fajtákat vont a termelésbe. Összefogva a dohánygyárak­kal a vállalat évente mintegy 13 millió forintot fordít ku­tatásra. Hatékonyabb lett a kutatómunka, meggyorsult a fajták előállítása. A kutatok most vállalati rendelésre dol­goznak, a téma az életből, a gyakorlatból kerül a kutatók elé. Á kockázat­vállalás sikere A fajtaváltás növelte a ter­mésbiztonságot, 1982-ben már az új fajták adták a virgina termés közel 60 százalékát. Az új fajtáknak az idei mint­egy 12 mázsás átlagtermés­ben nagy szerepük van. A dohánytermesztés gépe- sítettségi színvonalának eme­léséhez évente hétmillió fo­rint támogatást ad a vállalat. Közreműködnek a hazai gyártású dohánytermelő gé­pek kifejlesztésében. Az ex­portárualap növelése érdeké­ben vállalati gazdasági mun­kaközösséget hoztak létre a nyírbátori és debreceni üzem­ben. A munkaközösség mun­kaidőn kívül a Virginia do­hányok válogatásával foglal­kozik. Folyamatban van to­vábbi vállalati, gazdasági munkaközösségek szervezése göngyölegszergyártásra és hét végi géptakarítási mun­kákra. A termelőkapacitás bővíté­se céljából a rekonstrukciós beruházás révén a nyíregy­házi üzemben 1982-ben mint­egy 20 százalékkal bővült a teljesítőképesség. Ez lehető­séget ad a termelési volumen növelésére, a fajlagos ráfor­dítások — anyag, munkaerő — csökkentésére, a munka­termelékenység fokozására, a minőség javítására. A ko- csányozó kapacitás bővítésé­vel, a termékszerkezet továb­bi korszerűsítése mellett nö­velhető az exportárualap. Az automata levélválogató rend­szer kialakításával ugyan­csak növelhető az export, másrészt jelentős munkaerőt szabadítanak fel a mezőgaz­daságban. A meglévő erőforrások jobb kihasználása érdekében szer­vezési intézkedéseket hoz­tak: a rendelkezésre álló munkaidőalap kihasználásá­ra, az egész és törtnapi vesz­teségidők csökkentésére; a rendelkezésre álló gépkapa­citás jobb kihasználására; a termelés szezonális jellegé­ből adódó veszteség csökken­tésére. Ilyen intézkedések ke­retében egyebek között az előkészítő — és kisegítő — folyamatokat, a berendezések karbantartását úgy szervezik, hogy anyaghiány miatt gép­állás nem fordult elő. Gép­meghibásodás miatti állásidő 1981- ben 3 százalék alatt volt. A dolgozók szezonon kívüli foglalkoztatása érdekében más vállalatokkal kooperá­ciós kapcsolatot alakítottak ki. Például a Budapesti Pa­píráru-készítő Szövetkezettel kötött megállapodás alapján a holt időben mintegy 12 mil­lió darab boríték hajtogatá­sát, ragasztását végzik el. Tervezik, hogy a jövő évben a holt szezonban — tavaszi, nyár eleji hónapokban — a nem foglalkoztatott munka­erővel bérelt területen do­hányt termeltetnek. Á szociális klíma Mivel a korábbi években igen alacsony bérszínvonal alakult ki, az utóbbi két év­ben jelentős béremelést haj­tottak végre; 1981-ben 7,8 százalékkal, 1982-ben 5 szá­zalékkal növelték a béreket. A bértömegfelosztásnál nagy figyelmet fordítottak a mun­ka szerinti differenciálásra. Növelik a teljesítménybéres foglalkoztatást, ennek rész­aránya 1980-ban 41 százalék volt, ez évben már megköze­líti a 60 százalékot. A múlt évtől kezdődően a nyíregyházi fermentáló- üzemben minőségi mutató­hoz kötött bérezési formát vezettek be. 1982-ben ezt az üzem termelésirányító appa­rátusára is kiterjesztették. A vállalat nagy gondot for­dít a szellemi potenciál fej­lesztésére, a szakemberek képzésére, továbbképzésére. A munkakörülmények javí­tására, a szociális, jóléti cé­lokra a kiadásaik 1981-ben és 1982- ben meghaladják a 20 millió forintot. Oj módszert vezettek be a tervezésbe: a környezeti ha­tások alaposabb figyelembe­vétele, a problémák komplex vizsgálata érdekében alkal­mazzák az értékelemzést. Az eddigi merev tervezési rend­szer helyett az eredmények ismételt vizsgálatát és a cé­lokat a megváltozott körül­ményekhez igazító, úgyneve­zett „gördülő” tervezés mód­szerét alkalmazzák. Jelentős szerepe van a vállalat ered­ményében a „Dolgozz haté­konyan!” mozgalomnak. Természetesen a dohány­fermentáló is él a szocialista munka versenyben rejlő lehe­tőségekkel, különösen ered­ményes a szocialista brigád­mozgalom. Negyvenkilenc szocialista brigádban 550 fő dolgozik, a vállalat dolgozói­nak fele vesz részt ebben a mozgalomban. A hatékony­ság növelésében jelentős sze­repet játszó brigádok, illetve személyek megkülönböztetett erkölcsi és anyagi elismerés­ben részesülnek. A nagyvonalakban vázolt hatékonysági tevékenység si­keres végrehajtása érdeké­ben a párt- és tömegszerve­zetek jelentős mozgósító mun­kát végeznek. A pártalap- szervezetek és tisztségviselők tevékenysége a politikai irá­nyítás és ellenőrzés mellett kiterjed a személyes példa- mutatásra is. ■ ■' ---------------------—— A párt városi végre­hajtó bizottsága a beszá­molót dicsérettel elfo­gadta: a dohányfermen­táló vállalat gazdasági és pártvezetősége kellő kö­vetkezetességgel és ered­ménnyel foglalkozik a hatékonysággal. Kiért ezt, mint jó módszert — javasolja a végrehajtó bizottság — a város ter­melőüzemeinek párttit­kári értekezletén ismer­tessék. A fermentáló igazgatója pedig legyen házigazdája az igazgatók klubjának és adja közre a vállalat ilyen irányú tevékenységét. Csikós Balázs Szovjet tudósok a madarak — többek között a galambok — lá­tásának, szemszerkezetének kö­zelebbi tanulmányozása során «negtalálták egy sokáig rejtélyes­nek tűnő jelenség magyarázatát. Eddig megmagyarázhatatlan kér­dés volt, miként képesek a ma­darak — akár hosszú időn ke­resztül is — a napba tekinteni anélkül, hogy a lény elvakítaná őket. A kutatók megállapítása szerint a rendkívüli fényállóság a madárszemben végbemenő pig­mentképződéssel függ össze. Pontosabban fogalmazva arról van szó, hogy a madarak sze­mében bizonyos pigmentképződ­ményekből álló „védőszemüveg" található, amelynek egyébként más funkciók betöltésében — pél­dául a tájékozódásban — Is sze­repe van. Műszeres mérésekkel kimutat­ták, hogy a galamb recehártyá­jának bioelektromos potenciálja erősödik, ha a napfény alulról jut a látószervbe, és gyengül, ha a napsugarak felülről hatolnak a madár szemébe. Kiderült, hogy amíg a napsugarak a madár cső­rénél magasabb szögben hatol­nak szemébe, addig az állat azt nem érzi kellemetlennek. Ha vi­szont a sugarak alulról jutnak a szembe, a madarak lehajtják fe­jüket, megváltoztatván a fény­sugár beesési szögét. Köztudomású, hogy az ember­nél súlyos szemgyulladáshoz ve­zet a hegesztési ívfény lángjába való nézés. A madarakat viszont — a kép tanúsága szerint Is — csöppet sem zavarja az erős fény­hatás, sőt kíváncsian direkt oda­néznek a fényforrásra. Szovjet szakemberek megpró­báltak a madarak szemszerkeze­téhez hasonló szemüveget és maszkot létrehozni a hegesztők számára. Ennek eddig kétféle vál­tozatát dolgozták ki: az egyik gyengíti a szembe alulról jutó fénysugarakat, a másik pedig fényelnyelő réteggel védi a sze­met a káros fénysugaraktól. (KS) Versengés a fejlesztési forrásokért Ügy tűnik, hogy a terület- és településfejlesztés kérdéseiről évek óta szünet nélkül tartó vita tovább erősödik. A témával fog­lalkozó tanácskozások mellett növekszik az e tárgykörben meg­jelent publikációk száma is. Ezek közé tartozik Vági Gábor köny­ve: Versengés a fejlesztési for­rásokért, amely újszerűségével, meggyőző érvelésével bizonyára fontos szerepet játszik a terü­leti elosztásról szóló társadalmi vitában. Mi a vita lényege? A kérdések így fogalmazhatók: Az elmúlt évtizedekben lezaj­lott gyors urbanizáció milyen hatással volt a falusi térségek­re? Helyes-e az az elosztási po­litika, ahogyan a fejlesztési for­rásokból a főváros, a városok és a községek részesednek? Segíti-e a jelenlegi elosztási gyakorlat az életkörülmények terüLeti kiegyen­lítődését, az ország kiegyensú­lyozott térbeli fejlődését? A könyv szerzője egyértelmű választ ad. Az elmúlt időszak te­rületfejlesztése nem segítette az Hús, tej, gyapjú Képünkön: a hazai juhtenyésztél „fellegvárának”, a Hortobágy- nak egyik korszerű juhtenyésztő telepét láthatjuk. A juh- és bárányhús a világ összes hústermelésének csupán kis hányadát adja, ennek elle­nére fontos választékbővítő sze­repe van, igen sok országban a lakosság nélkülözhetetlen táplá­léka. — Fogyasztása — mint ahogy termelése is. — elsősorban azokban az országokban terjedt el, ahol a marhahús a legked­veltebb húsfajta. Emellett a bá­rányhús, amely az egyik legdrá­gább — és igen ízletes — hús, a maga nemében luxuscikknek számít. A világ juhhúsexportjának zö­mét — majdnem 80 százalékát — két tengerentúli ország, Uj-Zé- land és Ausztrália adja, ahol a juhtenyésztés elsődleges célja a gyapjúelőállítás, s a hús csak ennek mellékterméke. A het­venes évek elejéig ez a két or­szág szinte kizárólagosan uralta a világ exportpiacát (Ausztráliá­ban 1970-ben a 180 milliót is meghaladta a juhok száma), de ezt követően rohamos állomány- csökkenés indult meg, ami a ki­vitelt is visszavetette. Európában három szocialista ország — Románia, Magyaror­szág és Bulgária — a legfonto­sabb juh- és bárányhúsexportőr (a Szovjetuniónak is jelentős, az ausztráliait megközelítő juhállo­mánya van, de nem tartozik a nagy exportőrök közé.) Hazánk­ban évente egyszer — tavasszal — körülbelül 2,5 millió birkát szabadítanak meg téli bundájá­tól (ennek sajnos csak 50—55 százaléka használható a fino­mabb fésűs termékek előállításá­ra). Persze nagy dilemma előtt állnak a hazai juhtenyésztők, hi­szen az őshonosnak számitó ci- gája juh kétszer annyi tejet ad, mint a magyar juhállományt alkotó merinói fajta. A juhtej, illetve a belőle készülő kaskavál sajt iránt pedig külföldön nagy és tartósnak ígérkező a keres­let. Ugyanakkor a racka juh bá­rányának prémje a perzsával azonos minőségű szőrmét ad. Az őshonos, de Magyarországon mintegy 200 éve élő juhfajtának, a ciktának viszont olyan hosszú a gyapja, hogy évente kétszer l$éll Nyírni. életkörülmények kiegyenlítődé­sét az alapvető különbségek a te­lepüléshierarchia pólusai között nem csökkentek. Munkájában a tanácsi gazdálkodást, a tanácsok beruházási tevékenységének kö­rülményeit és tendenciáit vizs­gálja. A népgazdasági beruházá­soknak ezt az igen jelentős te­rületét nem abból a szempontból tekinti végig, „hogy hol, mit építenek, hanem abból, hogy hol miből építenek. A tanácsi fej lesztések forrásainak több mint a felét ugyanis az állami költ­ségvetés nyújtja, vissza nem té­rítendő állami hozzájárulás for­májában.” Az elemzést az 1959— 1980 közötti időszakra végezte el. A második fejezetben a me­gyén belüli elosztás elerhzése kapcsán megállapítja „az állami támogatásoknak a megyecsopor­tok közötti elosztásához hason­lóan, a tanácsi fejlesztési gya­korlat a megyéken belül is leg­feljebb újratermelte, ha nem éppen növelte az életkörülmé­nyek területi különbségeit". En­nek illusztrálására Békés megye IV. és V. ötéves tervét használ­ja fel, majd további négy me­gye (Veszprém, Baranya, Győr- Sopron és Heves) újraelosztási politikájának közös és eltérő vonásait vázolja fel. Közös a példákban, hogy a megyei ta­nácsok a IV. ötéves tervtől a je­lenlegi középtávú tervig általá­ban az újraosztható források fo­kozott központosítására töreked­tek. Úgy vélem azonban, hogy Vá­gi Gábor könyvének igazi érté­két a további fejezetek adják, ahol az elosztási mechanizmus­ra Igyekszik választ adni. Az egyes fejezetcímek (Az elosztás ideológiái, Versengés a tervbe kerülésért, További megoldandó problémák) is jól érzékeltetik, hogy a szerző nem elégszik meg a tényfeltárással, hanem az el­osztás mozgatórugóit, „törvé­nyeit” is Igyekszik megkeresni. A szakirodalomban otthonosan mozgó, számos szerzővel vitába szálló, a jogász, a közgazdász és a szociológus ismereteivel felvértezett szerző, szenvedél­lyel telített egyéni hangvételé­vel, közhelyektől mentes érvei­vel arra a következtetésre jut, hogy az elmúlt két évtizedben nem az ideológia határozta meg a tanácsi fejlesztési források el­osztását, hanem az elosztáshoz igyekeztek magyarázó ideológiát keresni. A könyv egészén végigvonul a fő cél: csökkentendők és meg­szüntetendők az életkörülmé­nyek területi differenciálódásá­ból táplálkozó társadalmi egyen­lőtlenségek. Hiszen nagyok a végletek, a szerző szavaival „az ásott kútból felhúzott vagy az utcasarokról vödörrel hordott víz — szemben a fürdőszobai meleg folyóvízzel; osztatlan vagy több műszakos oktatás, ingázó felső tagozatos osztályok — szemben a mintaiskolák színvonalával; heti egyszeri körzeti orvosi ren­delés, megtámogatván egy eső­verte segélykérő telefon lehető­sége által — szemben a klinikái és szakrendelői ellátás közelsé­gével ; kiporclózott hússzállít­mányok a hétvégeken és fize­tésnapok tájékán — szemben a folyamatos és teljes választékú húskínálattal stb.” A szabolcs-szatmári olvasó va­lószínűleg hamar azonosul a könyvvel, mivel mi a társadalmi egyenlőtlenségnek nem az elő­nyeit élvezzük, hanem mintegy elviseljük azokat. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1982.) Dr. Hajnal Béla Becsüljük meg az istálló- trágyát! Ismét visszajött az istállótrágya becsülete. Korábbi években egye­sek nem értékelték az istálló­trágyát és valami feleslegesen rossznak tartották, tökéletesnek a műtrágyát kiáltották ki. Ennek hatására talajaink savanyodni kezdtek, és szervesanyag-tartal- muk is rohamosan csökkent. A növekvő műtrágyaárak, va­lamint az ésszerű, takarékos táp­anyag-gazdálkodás megkövete­lik, hogy az üzemek a műtrá­gyaigények kiszámításánál ve­gyék figyelembe a meglévő szer- vestrágyakészletet és annak va­lóságos hatóanyag-tartalmát. Ha a vizsgált minták átlagos béltartalmával számolunk, akkor egy 30 tonnás szervestrágya- adaggal N-ből 201 kg. P20.-ból 165 kg, K20-ból 288 kg-ot adunk, összesen 654 kg vegyes hatóanya­got juttatunk a talajba. Ezen felül jelentős a mező- és mikro­elemtartalma is a szerves trágyá­nak. Ezek kémiai kötése olyan, hogy a növények könnyen fel tudják venni. Egy ilyen 30 tonnás adag közel 5000 Ft értékű műtrágyát helyet­tesít, de a mikroelemértékkel számolva 9700 Ft értékű kémiai anyaggal pótolható. 30 tonna megfelelően kezelt és jó minősí­tést kapott szarvasmarhatrá­gyával pedig (tonnánként 358 Ft NPK és 236 Ft mikroelemérték­kel számolva) jelentős mennyisé­gű hasznos hatóanyagot jutta­tunk a talajba. Tekintettel a kezelés hatására, az állatfajok eltérő összetételű termelésére, célszerű a trágya béltartalmáról vizsgálattal meg­győződni és a tényleges értékek­kel számolni a tápanyag-vissza­pótlás tervezésénél. Ezt a vizsgá­latot a Kótaji u. 78. sz. alatt működő Á. G.-láboratórium el­végzi. Jónak minősített szarvasmarha- istállótrágya mért beltartalmi ér­tékei: száraz anyag 38,3%, szer­ves anyag 27,00%, N 1,29%, P 0,72%» K 1,29%, Ca 0,93%, Mg 0,35%, Fe 2216 ppm. Mn 129 ppm, Zn 154 ppm, Cu 14 ppm. Gyengének minősített szarvas- marha-istállótrágya beltartalmi értékei: száraz anyag 21.57%, szerves anyag 13,00%, N 0,41%, P 0,12%, K 0,43° o, Ca 0.22%, Mg 0,14%, Fe 2047 ppm, Mn 63 ppm. Zn 37 ppm, Cu 4 ppm. A számadatokból látható, hogy érdemes az istállótrágya kezelé­sére gondot fordítani. Esetleg nyugdíjas embereket beállítani, havi 2500 Ft bérezésben részesí­teni. összegében a vizsgálatokból nyert adatok a tárolási-kezelési körülmények javításának szük­ségességét és fontosságát igazol­ják. A szervestrágya-kezelés ko­rábbi gyakorlatának visszaállítá­sa, az átlagos béltartalmat csak 30%-kal javítja, országosán 882 millió Ft műtrágyaértéket jelent, a jelenlegi áron számolva. A feLhasználás elsősorban ka­pásnövények és a cukorrépa előtt vetett búza alá történik. Lucer­na- és gyeptelepítés alá történő felhasználást is tapasztaltunk. Az istállótrágya hasznosságát ered­mények bizonyítják. Pl. állami gazdaságok istállótrágyázott cükorrépatáblái 1976—80-ban — 5 év átlagában — 3,88 tonna gyö­kérterméssel és ebben 644 kg számított cukorterméssel hálál­ták meg az átlagosan 39 tonna szerves trágyát a nem trágyá­zott, bár nagy adagú műtrágyát kapott táblákkal szemben. Dr. Fodor Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom