Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-22 / 248. szám
1982. október 22. Kelet-Magyarország 3 Vita a pártépítésről „Rendszeresen szükséges foglalkozni pártszervezeteinknek az új generáció nevelésével. A pártépítés nem lehet időleges, csak állandó és rendszeres teendő valamennyiünk számára. Olyan lesz a holnap pártszervezete, amilyenné ma alapozzuk.” — fogalmazott Vastag Jánosné munkásnő a nyíregyházi ipari szövetkezetek párt-vb ülésén, amely azt értékelte, hogy az ágazati pártbizottság két és fél esztendős megalakulása óta mi történt e fontos területen a felügyelete alá tartozó 14 alapszervezetben. Azért volt felemelő a fiatal munkásnő figyelmeztetése, mert a pártépítő munka folyamatosságának szükségességét hangsúlyozta. Ez tanúsítja: felelősséget érez azért, milyen is lesz holnap a párt arculata, összetétele. Nagy érdeklődést váltott ki a pártépítés ügye a vb-ülé-, sen. Követendő gyakorlat, hogy a testületi ülésre a pártépítési munkabizottság gondos felmérése és vizsgálódása alapján készítette el az előterjesztést. Nem lakkoztak, nem szépítettek, az objektív valóságot igyekeztek feltárni. Ennek alapján végezték a következtetéseket. Ez váltott ki okos, konstruktív vitát. Sinka Ferenc, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet pártvezetőségének titkára a XII. kongresszus és a saját tapasztalataira hivatkozva említette: „Továbbra is a legfontosabb feladat pártszervezeteinkben a kiválóan dolgozó fiatal fizikai munkások és nők előkészítése a párttagságra. Elsősorban az ő felvételüket szükséges tudatosan előkészíteni, szorgalmazni. S ebben a szocialista brigádok véleményére is apellálni. Elek István, az Elekter- fém szövetkezet energetikusa így fogalmazott: „Az a tapasztalatom, sokat javult pártszervezeteinkben a tagfelvételt megelőző nevelő és előkészítő munka. Jó módszer, hogy a pártba jelentkezők, már a felvételük előtt megismerkednek s párt fontos dokumentumaival, a kongresszusi határozatokkal, s az ajánlók segítségével a szervezeti szabályzattal is. Igaz, ez nem általános, de követendő”. Papp Mihály azt hangsúlyozta, hogy a jelentkezőkről színvonalas, objektív és sokoldalú véleményt kell készíteni és mindenkivel szemben érvényesíteni a XII. kongresszuson meghatározott követelményeket. Mátyás Sándorné elismeréssel szólt az alap- szervezetek pártépítő munkájának az utóbbi két és fél évben tapasztalt javulásáról. Valóban megalapozottak az elismerő és az árnyoldalakat is ecsetelő szavak. Létjogosultságuk vitathatatlan. Nem lebecsülendő, hogy két és fél év alatt Nyíregyháza 14 ipari szövetkezeti pártalapszer- vezetében 66 új párttagot vettek fel. Közülük 54 fizikai munkás, nő 31, a harminc év alattiak száma 43, s a KISZ-szervezetek ajánlását élvezte 38. Igazán szép, s a pártszervezetek belső összetételét javító arányok. , De ezek nem halványították el a hibákat. Vannak ugyanis a tagfelvételi munkával gondosan foglalkozó pártvezetőségek mellett olyanok is, amelyek nem törődnek a pártszervezet erősítésével, s meglehet ezekben a szövetkezetekben lenne rá a legnagyobb szükség. Esetenként még a gondos pártvezetés mellett is leszűkül a párttaggá nevelés ügye egy bizonyos korosztályra. így kiesnek a látószögből a 18—25 év közöttiek és a gyesen lévő kismamák. A gondos vizsgálódás alapján került a feladatok között megfogalmazásra, hogy a jövőben a kiválasztástól kezdve fokozottan kísérjék figyelemmel a pártvezetőségek a leendő párttagok munkáját, adjanak nekik igényes, szép, jellemüket formáló, alkotó- készségüket igénylő pártmegbízatásokat. Növeljék a pártépítő munkában a pártcsoportok felelősségét és igényeljék a szocialista brigádok, közösségek segítségét is Egész társadalmunk ügye, hogy a társadalmat vezető osztály soraiból a legjobbak kerüljenek a pártba. Velük erősödjenek a termelés élvonalában dolgozó pártszervezetek. Farkas Kálmán A MOM mátészalkai gyárában üveg és műanyag lencséket készítenek hazai forgalmazásra és exportra. (Jávor L.) A Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárának automata zsákgyártó gépsorán évente 50—60 millió különböző mérető papír- zsákot gyártanak. (Gaál Béla felvétele) PARAGRAFUSOK ÚTVESZTŐIBEN Jogsegély az öntőmunkásnak — Mint egy jó ügyvédet, úgy ajánlják egymásnak a jogsegélyszolgálatot — mondja tréfásan dr. Győr Mária, az Öntödei Vállalat jogsegélyszolgálatának vezetője. — Ez persze óriási felelősség, ha arra gondolunk, hogy a jogsegélyszolgálat megszervezésekor még olyan akadályok is tornyosultak a munkánk előtt, mint a dolgozók bizalmának elnyerése. Volt, aki csak szóban mondta el panaszát, de tiltakozott, amikor írásban is rögzíteni akartuk, „nehogy nyoma legyen” ... Milyen segítség adható? Az Öntödei Vállalat kőbányai központjából nyolc gyáregység — köztük a kisvárdai — ügyeit is igyekszik figyelemmel kísérni a fiatal jogásznő. Igaz, valamennyi gyáregységben létrehozták az önálló jogsegélyszolgálatot, ám a nehéz vasasszakma művelői különböző munkafeltételek és munkahelyi körülmények között dolgoznak, ezért indokolt áttekinteni az ország különböző pontjain levő üzemek jogsegélyes tapasztalatait, s ha szükséges, a vállalati központból vagy a vasas szakszervezet vezetőségétől is kezdeményezni több ésszerűsítést. — Nemcsak kisvárdai, hanem valamennyi gyáregységünkre jellemző, hogy dolgozóink főként polgári és családjogi ügyekkel keresnek fel bennünket A statisztika részekre bontja, hogy milyen jellegű segítséget adtunk a hozzánk fordulóknak. A legtöbben megelégednek azzal, ha tanácsot adunk vitás ügyükben vagy felvilágosítással szolgálunk valamilyen jogszabály vonatkozásában. Előfordul, hogy valaki nem tud megszerkeszteni egy beadványt, s ezt tőlünk kéri. S aztán ha hivatalos útra teszi peres ügyét és a vállalat jogsegélyszolgálatát kéri „ügyvédnek”, eljárunk az állam- igazgatási és a bírósági fórumokon, képviseljük az illetőt. Az a gyakorlat, hogy a vitás munkahelyi ügyekben meghallgatjuk mindkét fél véleményét és a panasztevő megnyugtató feleletet kap, s nem lesz „ügy” a dologból. Még többen megelégednek egyszerűen azzal, ha felvázoljuk előttük a vitás ügy hátterét, jogi lehetőségeiket. Tisztára mossa? — Ne hallgassunk róla, mert nem ez a jellemző, mégis szót érdemel az a fajta magatartás, mely szerint a dolgozó olyan szervezetnek hiszi a jogsegélyszolgálatot, amelyik tisztára mossa a munkahelyi vétségét, szabálytalan vagy éppen a kollektívára káros cselekedetét. Fehér hollóként, ha ilyesmi előfordul. A jogsegély- szolgálat szeretne még tá- gabb fórumot teremteni a dolgozók jogorvoslására. Az Öntödei Vállalat központjában most azt tervezik, hogy körlevelet küldenek a munkaügyi döntőbizottságok vezetőinek, amelyben kérik, hogy tájékoztassák a jogsegélyszolgálatot azokról az esetekről, amelyekben úgy látják, a dolgozóknak van igaza. Mert előfordulhat az is, hogy valakinek nem jut eszébe a jogsegélyszolgálathoz fordulni, pedig megilletné a jogvédelem. Fordítva viszont már nem igaz a munkaügyi döntőbizottság és a jogsegély- szolgálat kapcsolata, tehát ha a munkás valamiért a jogsegélyszolgálatot keresi fel egy munkaügyi vitával, s a panasza nem helytálló, mégsem „adhatja ki" az ügyet a jogász a döntőbizottságnak, mert köti az ügyvédi titoktartás. Bedolgozók Nemrégen, egyik hetilapunkban valamelyik hazai könnyűipari üzem vezetőit arról faggatták: Magyarországon miért nem próbálnak minél több bedolgozót alkalmazni, holott amellett nyomós érvek szólnak. A gyár vezetői szerint azért nem, mert nem lehet rájuk számítani. Ugyanis a hazai és a külföldi partnereik nemcsak kifogástalan minőségű termékeket kérnek, hanem azok pontos határidőre való szállítását is követelik. Márpedig ez — már mint a határidők megtartása — bedolgozókkal — megvalósíthatatlan. A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetnél nem ez a tapasztalat. A szövetkezet 140 bedolgozójának tevékenysége nemcsak fontos, hanem nélkülözhetetlen is. Tudniillik a termékeik 90 százaléka mokasszin cipő, melyeket otthon a bedolgozók „varrnak De”, ami nélkül egy mokasszin sem lenne cipő. Náluk a bedolgozók ugyanolyah felelősséget éreznek a termelési tervek teljesítéséért, mint Elejét vehetnék... A legnehezebb mesterségek közé tartozik a vasasszakma, már több gyáregységből is felvetették a nyugdíjkor-ked- vezményt. Éppen ezért a vasas szakszervezet kezdeményezésére a gyáregységekben felmérik, melyek azok az egészségre káros vagy fizikailag nehéz munkakörök, ame-, lyekből indokolt lenne öt évvel korábban nyugdíjazni a dolgozót. Sok ügynek elejét vehetnék ezzel az intézkedéssel, ha a munkásnak nem kellene külön kérnie a nyugdíjjogosultság megállapítását a jogsegélyszolgálat ré vén, hanem a munkahelyén is tisztában lennének' a kedvezményekkel. T. K. Szociológusok kisiparosoknál A kisiparosok között van. akinek „jól megy”. Van olyan, áld slágerszakmában dolgozik, esetleg van, aki jó szakember hírében áll, így több ügyfél fordul hozzá. Természetesen vannak nyugdíj előtt állók, kevésbé jól dolgozók, ipart éppen most kiváltó startolók. Nem mindenki dolgozik egyformán, így ki is alakul egyfajta rétegződés a kisiparosok között is. Ezzel kapcsolatban kezd vizsgálatot a Társadalomtudományi Intézet megbízásából hétfőn, október 25-én a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző 'Főiskola kutató- csoportja félezer termelő kisiparosnál. A vizsgálat során a főiskola népművelés szakos hallgatói kérdőívekkel keresik tel a szolgáltatásban és a kisipari termelésben dolgozó szakemberek műhelyeit. „Mi a véleménye...?" — ez lesz a leggyakoribb kérdés a hétfőn kezdődő szociológiai rétegvizsgálatnál. A Társadalomtudományi Intézet Ferge Zsuzsa 60-as években végzett rétegvizsgálatát kívánja összevetni az újabb kutatással. Tehát kérik a tudományos munkatársak a kisiparosokat, hogy fogadják bizalommal a kérdező biztosokat, hogy — éppen az ő érdekükben — valós következtetésekhez juthasson a társadalomtudomány. akik az üzemben dolgoznak, s ha kell ráhajtanak ... A bedolgozás előnyös a szövetkezetnek is és a bedolgozónak is. A szövetkezet így jelentős számú munkaerőt foglalkoztathat anélkül, hogy új üzemcsarnokot, szociális és egyéb létesítményeket kellene építtetnie, a bedolgozóknak pedig azért, mert napi bejárás, utazás, valamint merev, kötött munkaidőben történő tevékenység nélkül juthatnak jelentős keresethez. Amellett jobban el tudják látni az otthoni, s a házkörüli teendőket is. Nem egy dolgozójuk a gyes ideje alatt bedolgozóként járul hozzá a szövetkezet termelési feladatainak teljesítéséhez, majd gyes után visszatér az üzembe. A bedolgozókat ugyanazok a jogok — táppénz, nyugdíj, üdülőjegy stb. — illetik meg, mint azokat, akik nap mint nap a szalagoknál, vagy másutt keresik kenyerüket, (cselényi) A tanító B aktán beszélgettem Oláh Lajossal. Életének históriáját firtattam, s ő rríindig csak úgy beszélt magáról: tanító. Pedig tanár. Rá is,kérdeztem: miért mond mindig tanítót? — Mert az vagyok — felelte. Eszembe jut, hogy egy fiatal tanár kikérte magának, amikor tanítónak neveztem. Tudok olyanról, aki egyenesen sértésnek veszi, ha így szólítják. Van olyan tanító, aki a tanár megszó-> lítást követeli ki nebulótól, szülőtől egyaránt. De miért? A legtöbb nyelvben a középiskolában tanító is tanító. Az. mert tanít. Nem tanárkodik. Van a szóban valami csodás, kifejezi a legnemesebb emberi tevékenységet. Miért kopott meg? Nevek jutnak az szembe. Kovács Feri bácsi és Balogh Mihályné Ti szakanyáron, Kollonay Laci bácsi Nyírtasson, Zoli bácsi Berkeszen, Farkas Ilonka néni Miskolcon. Persze vannak még sokan, de hirtelen ők jutottak az eszembe. Tanítók. Temetésükön ott volt a fél falu. a fél város. Mert a tanító urat búcsúztatták. A legnagyobbat tudták, írni és olvasni tanítottak. Meg fát ültetni, meg melegházat építeni, meg gyümölcsöt metszeni, meg utcát szépíteni, meg kérvényt írni, meg tanácsot adni. Rangjuk volt. Nem a címtől. Az emberségtől. Baj volt a nevelőt pedagógusnak elnevezni, de még nagyobb, amikor a tanító rangját elvettük. Azt a rangot, melynek legfőbb kitüntetése a köpenyre aggatott ABC, és Egyszeregy. Oláh Lajos ezt vállalja, következetesen, szívósan, konokul. Miféle oktondi gőg változtatott az értéken? Pedig milyen büszkén vállalta Ádám Jenő, hogy ő csak tanító. Pedig professzor volt. Hogy’ nem tiltakozott Apáczai Csere János a tanítóság ellen! Pedig tudós volt! A tanár is tanít. Tehát tanító. Presztízsét igazán nem az elnevezés, a munka határozza meg. Legalábbis kellene, hogy meghatározza. A tanító volt lámpás, volt a nemzet napszámosa. S mi ma? Ö se tudja. S nem is kérdi. Csak tanít. Bürget Lajos