Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-22 / 248. szám

1982. október 22. Kelet-Magyarország 3 Vita a pártépítésről „Rendszeresen szükséges foglal­kozni pártszerve­zeteinknek az új generáció nevelésével. A pártépítés nem lehet időle­ges, csak állandó és rend­szeres teendő valamennyi­ünk számára. Olyan lesz a holnap pártszervezete, ami­lyenné ma alapozzuk.” — fogalmazott Vastag Jánosné munkásnő a nyíregyházi ipari szövetkezetek párt-vb ülésén, amely azt értékelte, hogy az ágazati pártbizott­ság két és fél esztendős megalakulása óta mi történt e fontos területen a felügye­lete alá tartozó 14 alapszer­vezetben. Azért volt fel­emelő a fiatal munkásnő figyel­meztetése, mert a pártépítő munka folyama­tosságának szükségességét hangsúlyozta. Ez tanúsítja: felelősséget érez azért, mi­lyen is lesz holnap a párt arculata, összetétele. Nagy érdeklődést váltott ki a pártépítés ügye a vb-ülé-, sen. Követendő gyakorlat, hogy a testületi ülésre a pártépítési munkabizottság gondos felmérése és vizsgá­lódása alapján készítette el az előterjesztést. Nem lak­koztak, nem szépítettek, az objektív valóságot igyekez­tek feltárni. Ennek alapján végezték a következtetése­ket. Ez váltott ki okos, konstruktív vitát. Sinka Fe­renc, a Nyíregyhá­zi Vas- és Fémipari Szövet­kezet pártvezetőségének tit­kára a XII. kongresszus és a saját tapasztalataira hi­vatkozva említette: „To­vábbra is a legfontosabb feladat pártszervezeteink­ben a kiválóan dolgozó fia­tal fizikai munkások és nők előkészítése a párttagságra. Elsősorban az ő felvételü­ket szükséges tudatosan elő­készíteni, szorgalmazni. S ebben a szocialista brigá­dok véleményére is apellál­ni. Elek István, az Elekter- fém szövetkezet energetiku­sa így fogalmazott: „Az a tapasztalatom, sokat javult pártszervezeteinkben a tag­felvételt megelőző nevelő és előkészítő munka. Jó mód­szer, hogy a pártba jelent­kezők, már a felvételük előtt megismerkednek s párt fontos dokumentumai­val, a kongresszusi határo­zatokkal, s az ajánlók se­gítségével a szervezeti sza­bályzattal is. Igaz, ez nem általános, de követendő”. Papp Mihály azt hangsúlyozta, hogy a jelentke­zőkről színvonalas, objektív és sokoldalú véle­ményt kell készíteni és min­denkivel szemben érvénye­síteni a XII. kongresszuson meghatározott követelmé­nyeket. Mátyás Sándorné elismeréssel szólt az alap- szervezetek pártépítő mun­kájának az utóbbi két és fél évben tapasztalt javulá­sáról. Valóban meg­alapozottak az el­ismerő és az árny­oldalakat is ecse­telő szavak. Létjogosultsá­guk vitathatatlan. Nem le­becsülendő, hogy két és fél év alatt Nyíregyháza 14 ipa­ri szövetkezeti pártalapszer- vezetében 66 új párttagot vettek fel. Közülük 54 fizi­kai munkás, nő 31, a har­minc év alattiak száma 43, s a KISZ-szervezetek aján­lását élvezte 38. Igazán szép, s a pártszervezetek belső összetételét javító ará­nyok. , De ezek nem halványították el a hibákat. Vannak ugyanis a tagfel­vételi munkával gondosan foglalkozó pártvezetőségek mellett olyanok is, amelyek nem törődnek a pártszerve­zet erősítésével, s meglehet ezekben a szövetkezetekben lenne rá a legnagyobb szükség. Esetenként még a gondos pártvezetés mellett is leszűkül a párttaggá ne­velés ügye egy bizonyos korosztályra. így kiesnek a látószögből a 18—25 év kö­zöttiek és a gyesen lévő kis­mamák. A gondos vizsgá­lódás alapján ke­rült a feladatok között meg­fogalmazásra, hogy a jövő­ben a kiválasztástól kezdve fokozottan kísérjék figye­lemmel a pártvezetőségek a leendő párttagok munkáját, adjanak nekik igényes, szép, jellemüket formáló, alkotó- készségüket igénylő párt­megbízatásokat. Növeljék a pártépítő munkában a pártcsoportok felelősségét és igényeljék a szocialista bri­gádok, közösségek segítsé­gét is Egész társadal­munk ügye, hogy a társadalmat ve­zető osztály sorai­ból a legjobbak kerüljenek a pártba. Velük erősödje­nek a termelés élvonalában dolgozó pártszervezetek. Farkas Kálmán A MOM mátészalkai gyárában üveg és műanyag lencséket készítenek hazai forgalmazásra és exportra. (Jávor L.) A Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárának automata zsákgyártó gépsorán évente 50—60 millió különböző mérető papír- zsákot gyártanak. (Gaál Béla felvétele) PARAGRAFUSOK ÚTVESZTŐIBEN Jogsegély az öntőmunkásnak — Mint egy jó ügyvédet, úgy ajánlják egymásnak a jogsegélyszolgálatot — mond­ja tréfásan dr. Győr Mária, az Öntödei Vállalat jogse­gélyszolgálatának vezetője. — Ez persze óriási felelősség, ha arra gondolunk, hogy a jog­segélyszolgálat megszervezé­sekor még olyan akadályok is tornyosultak a munkánk előtt, mint a dolgozók bizal­mának elnyerése. Volt, aki csak szóban mondta el pana­szát, de tiltakozott, amikor írásban is rögzíteni akartuk, „nehogy nyoma legyen” ... Milyen segítség adható? Az Öntödei Vállalat kőbá­nyai központjából nyolc gyár­egység — köztük a kisvárdai — ügyeit is igyekszik figye­lemmel kísérni a fiatal jo­gásznő. Igaz, valamennyi gyáregységben létrehozták az önálló jogsegélyszolgálatot, ám a nehéz vasasszakma mű­velői különböző munkafelté­telek és munkahelyi körül­mények között dolgoznak, ezért indokolt áttekinteni az ország különböző pontjain le­vő üzemek jogsegélyes ta­pasztalatait, s ha szükséges, a vállalati központból vagy a vasas szakszervezet vezetősé­gétől is kezdeményezni több ésszerűsítést. — Nemcsak kisvárdai, ha­nem valamennyi gyáregysé­günkre jellemző, hogy dolgo­zóink főként polgári és csa­ládjogi ügyekkel keresnek fel bennünket A statisztika ré­szekre bontja, hogy milyen jellegű segítséget adtunk a hozzánk fordulóknak. A leg­többen megelégednek azzal, ha tanácsot adunk vitás ügyükben vagy felvilágosí­tással szolgálunk valamilyen jogszabály vonatkozásában. Előfordul, hogy valaki nem tud megszerkeszteni egy be­adványt, s ezt tőlünk kéri. S aztán ha hivatalos útra te­szi peres ügyét és a vállalat jogsegélyszolgálatát kéri „ügy­védnek”, eljárunk az állam- igazgatási és a bírósági fóru­mokon, képviseljük az illetőt. Az a gyakorlat, hogy a vitás munkahelyi ügyekben meg­hallgatjuk mindkét fél véle­ményét és a panasztevő meg­nyugtató feleletet kap, s nem lesz „ügy” a dologból. Még többen megelégednek egysze­rűen azzal, ha felvázoljuk előttük a vitás ügy hátterét, jogi lehetőségeiket. Tisztára mossa? — Ne hallgassunk róla, mert nem ez a jellemző, mégis szót érdemel az a faj­ta magatartás, mely szerint a dolgozó olyan szervezetnek hiszi a jogsegélyszolgálatot, amelyik tisztára mossa a munkahelyi vétségét, szabály­talan vagy éppen a kollektí­vára káros cselekedetét. Fehér hollóként, ha ilyes­mi előfordul. A jogsegély- szolgálat szeretne még tá- gabb fórumot teremteni a dolgozók jogorvoslására. Az Öntödei Vállalat központjá­ban most azt tervezik, hogy körlevelet küldenek a mun­kaügyi döntőbizottságok ve­zetőinek, amelyben kérik, hogy tájékoztassák a jogse­gélyszolgálatot azokról az esetekről, amelyekben úgy lát­ják, a dolgozóknak van igaza. Mert előfordulhat az is, hogy valakinek nem jut eszébe a jogsegélyszolgálathoz fordul­ni, pedig megilletné a jog­védelem. Fordítva viszont már nem igaz a munkaügyi döntőbizottság és a jogsegély- szolgálat kapcsolata, tehát ha a munkás valamiért a jog­segélyszolgálatot keresi fel egy munkaügyi vitával, s a panasza nem helytálló, még­sem „adhatja ki" az ügyet a jogász a döntőbizottságnak, mert köti az ügyvédi titok­tartás. Bedolgozók Nemrégen, egyik hetila­punkban valamelyik hazai könnyűipari üzem vezetőit arról faggatták: Magyaror­szágon miért nem próbálnak minél több bedolgozót alkal­mazni, holott amellett nyo­mós érvek szólnak. A gyár vezetői szerint azért nem, mert nem lehet rájuk számí­tani. Ugyanis a hazai és a külföldi partnereik nemcsak kifogástalan minőségű ter­mékeket kérnek, hanem azok pontos határidőre való szál­lítását is követelik. Márpe­dig ez — már mint a határ­idők megtartása — bedolgo­zókkal — megvalósíthatatlan. A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetnél nem ez a ta­pasztalat. A szövetkezet 140 bedolgozójának tevékenysé­ge nemcsak fontos, hanem nélkülözhetetlen is. Tudniil­lik a termékeik 90 százaléka mokasszin cipő, melyeket ott­hon a bedolgozók „varrnak De”, ami nélkül egy mokasszin sem lenne cipő. Náluk a bedolgozók ugyanolyah fe­lelősséget éreznek a terme­lési tervek teljesítéséért, mint Elejét vehetnék... A legnehezebb mesterségek közé tartozik a vasasszakma, már több gyáregységből is felvetették a nyugdíjkor-ked- vezményt. Éppen ezért a va­sas szakszervezet kezdemé­nyezésére a gyáregységekben felmérik, melyek azok az egészségre káros vagy fizikai­lag nehéz munkakörök, ame-, lyekből indokolt lenne öt év­vel korábban nyugdíjazni a dolgozót. Sok ügynek elejét vehetnék ezzel az intézkedés­sel, ha a munkásnak nem kellene külön kérnie a nyug­díjjogosultság megállapítá­sát a jogsegélyszolgálat ré vén, hanem a munkahelyén is tisztában lennének' a ked­vezményekkel. T. K. Szociológusok kisiparosoknál A kisiparosok között van. akinek „jól megy”. Van olyan, áld slágerszakmában dolgozik, esetleg van, aki jó szakember hírében áll, így több ügyfél fordul hozzá. Természetesen vannak nyug­díj előtt állók, kevésbé jól dolgozók, ipart éppen most kiváltó startolók. Nem min­denki dolgozik egyformán, így ki is alakul egyfajta ré­tegződés a kisiparosok kö­zött is. Ezzel kapcsolatban kezd vizsgálatot a Társadalomtu­dományi Intézet megbízásá­ból hétfőn, október 25-én a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző 'Főiskola kutató- csoportja félezer termelő kis­iparosnál. A vizsgálat során a főiskola népművelés sza­kos hallgatói kérdőívekkel keresik tel a szolgáltatásban és a kisipari termelésben dolgozó szakemberek műhe­lyeit. „Mi a véleménye...?" — ez lesz a leggyakoribb kérdés a hétfőn kezdődő szo­ciológiai rétegvizsgálatnál. A Társadalomtudományi Inté­zet Ferge Zsuzsa 60-as évek­ben végzett rétegvizsgálatát kívánja összevetni az újabb kutatással. Tehát kérik a tu­dományos munkatársak a kisiparosokat, hogy fogadják bizalommal a kérdező bizto­sokat, hogy — éppen az ő ér­dekükben — valós következ­tetésekhez juthasson a tár­sadalomtudomány. akik az üzemben dolgoznak, s ha kell ráhajtanak ... A bedolgozás előnyös a szövetkezetnek is és a bedol­gozónak is. A szövetkezet így jelentős számú munkaerőt foglalkoztathat anélkül, hogy új üzemcsarnokot, szociális és egyéb létesítményeket kellene építtetnie, a bedolgo­zóknak pedig azért, mert na­pi bejárás, utazás, valamint merev, kötött munkaidőben történő tevékenység nélkül juthatnak jelentős kereset­hez. Amellett jobban el tud­ják látni az otthoni, s a ház­körüli teendőket is. Nem egy dolgozójuk a gyes ideje alatt bedolgozóként járul hozzá a szövetkezet termelési fel­adatainak teljesítéséhez, majd gyes után visszatér az üzembe. A bedolgozókat ugyanazok a jogok — táppénz, nyugdíj, üdülőjegy stb. — illetik meg, mint azokat, akik nap mint nap a szalagoknál, vagy má­sutt keresik kenyerüket, (cselényi) A tanító B aktán beszélgettem Oláh Lajossal. Éle­tének históriáját fir­tattam, s ő rríindig csak úgy beszélt magáról: tanító. Pe­dig tanár. Rá is,kérdeztem: miért mond mindig tanítót? — Mert az vagyok — fe­lelte. Eszembe jut, hogy egy fiatal tanár kikérte magá­nak, amikor tanítónak ne­veztem. Tudok olyanról, aki egyenesen sértésnek veszi, ha így szólítják. Van olyan tanító, aki a tanár megszó-> lítást követeli ki nebulótól, szülőtől egyaránt. De miért? A legtöbb nyelvben a középiskolában tanító is ta­nító. Az. mert tanít. Nem tanárkodik. Van a szóban valami csodás, kifejezi a legnemesebb emberi tevé­kenységet. Miért kopott meg? Nevek jutnak az szembe. Kovács Feri bácsi és Ba­logh Mihályné Ti szakanyá­ron, Kollonay Laci bácsi Nyírtasson, Zoli bácsi Ber­keszen, Farkas Ilonka né­ni Miskolcon. Persze van­nak még sokan, de hirtelen ők jutottak az eszembe. Ta­nítók. Temetésükön ott volt a fél falu. a fél város. Mert a tanító urat búcsúz­tatták. A legnagyobbat tudták, írni és olvasni tanítottak. Meg fát ültetni, meg me­legházat építeni, meg gyü­mölcsöt metszeni, meg ut­cát szépíteni, meg kérvényt írni, meg tanácsot adni. Rangjuk volt. Nem a címtől. Az emberségtől. Baj volt a nevelőt peda­gógusnak elnevezni, de még nagyobb, amikor a tanító rangját elvettük. Azt a ran­got, melynek legfőbb ki­tüntetése a köpenyre ag­gatott ABC, és Egyszeregy. Oláh Lajos ezt vállalja, kö­vetkezetesen, szívósan, ko­nokul. Miféle oktondi gőg vál­toztatott az értéken? Pedig milyen büszkén vállalta Ádám Jenő, hogy ő csak ta­nító. Pedig professzor volt. Hogy’ nem tiltakozott Apá­czai Csere János a tanító­ság ellen! Pedig tudós volt! A tanár is tanít. Tehát tanító. Presztízsét igazán nem az elne­vezés, a munka határozza meg. Legalábbis kellene, hogy meghatározza. A taní­tó volt lámpás, volt a nem­zet napszámosa. S mi ma? Ö se tudja. S nem is kérdi. Csak tanít. Bürget Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom