Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-21 / 247. szám

1982. október 21. Kelet-Magyarorezág 3 JEGYZETEK Veszteség N yíregyháza térségében a vasúti pályák men­tén nagy a hálózati veszteség. Evégett a villany­mozdonyok vezetőit jelentős anyagi veszteség éri. A nyírségi mozdonyvezetők igazságérzete tavasz óta há- borog, kérvények, informá­ciós jelentések, hivatalos „megkeresések” sürgették az ügy elintézését,. eddig hiába. Három nyíregyházi moz­donyvezető a SZOT titkár­ságán kért segitséget. A se­gítségre ígéretet kaptak a (masiniszták. Köztudott, hogy a gépko­csivezetők a legtöbb válla­latnál jutalmat, prémiumot kapnak az üzemanyag meg­takarításáért. Az már ke­vésbé köztudott, hogy az ésszerűen, takarékosan ve­zető mozdonyvezetők is pré­miumot vehetnek át. Kivéve a nyíregyházi vontatási te­lep mozdonyvezetőit. Érde­kes és éppen ez ad nagyobb okot a méltatlankodásra, hogy a debreceni igazgató­sághoz tartozó többi vonta­tási telep mozdonyvezetői valamennyien kapnak, kap­hatnak prémiumot. Egy kel­lemetlen, eddig el nem há­rított műszaki gond miatt a nyíregyháziak havonta eles­nek néhány száz forinttól. Mert például az év első ne­gyedében Szolnok térségé­ben 11, Püspökladány térsé­gében 4,2, Debrecen térségé­ben 5 százalék volt a háló­zati veszteség, addig a nyír­egyházi körzetben 25 száza­lék hálózati veszteséget mértek. így a szabolcsiak legjobb igyekezetük ellenére sem tudnak megtakarítást pro­dukálni. Tőlük független okok miatt kevesebb a jö- vevedelmük, mint azoknak a kollégáiknak, akik azonos körülmények között dolgoz­nak. A nyíregyházi körzeti üzemfőnökség párt-, gazda­sági és szakszervezeti veze­tői feletteseiktől tavasz óta többször kértek segítséget az ügy megoldásához. A vas­utas szakszervezet debrece­ni területi bizottságától ok­tóber 1-én érkezett válasz­levél, amelyben ez áll: „Az ügyet a MÁV-igazgatóság vontatási osztálya felter­jesztette a KPM vasúti fő­osztályára megvizsgálás és változtatás céljából.” Az ügy, stílusosan szólva, így már sínen van. De fontos, hogy mielőbb célba is érjen! (nábrádi) Szituáció L egnagyobb sikere a szituációjátéknak volt: ekkor forróso­dott át leginkább a levegő. „Képzeld el, hogy egy zsú­folt teremben termelési ta­nácskozást tartanak és ne­ked fel kell állnod, szót emelni a fiatalok érdeké­ben. Kezdheted...” így szólt a feladvány és Vásá- rosnaményban, a környék­beli ifjúsági szocialista bri­gádok immár hagyomá­nyos vetélkedőjén ki-ki közvetlen munkahelye bu- ját-baját igyekezett a nyil­vánosság elé tárni, lehető­leg minél hatásosabban. Volt, akinek jól pörgött a nyelve, akadt, aki félszegen szólt, többen zavarukban a plafont nézték, másoknak elcsuklott a hangja ijedté­ben. De mondták, sorol­ták a munkát nehezítő szer­vezési bukfenceket, a le­gyintést a fiatalok egyik­másik kérésére, a lakásgon­dokat s vállalati, szövetke­zeti támogatás mértékének szükséges emelését. Közéletet „játszottak” a beregi fiatalok, a legkomo­lyabban, Tanulták a bele­szólást, gyakorolták a ha­tározott kiállást. Persze nemcsak ettől lett egyéni ez a látszólag szokványos bri- gádvetélkedö. Attól is új­szerűvé vált, hogy — ha nem is tengett túl a lexi­kális tudás fitogtatása — bizonyítani lehetett a jár­tasságot szakmai, politi­kai, műveltségi téren; a gazdaságpolitikai totó talá­latai pedig arról adtak szá­mot, mennyire érzékelik Naménytól Tiszaszalkáig a fiatalok a megnehezedett körülményeket, miként látják a fiatalok szerepét gazdasági nehézségeink le­küzdésében. Nemcsak a győztesek — varsánygyürei tsz, Tisza- szalkai ÁFÉSZ, naményi írógépgyár csapata — nyert, hanem minden résztvevő fiatal,, mert miközben jól kijátszottak magukat okos és fontos dolgokról, átad­hatták mozgalmi tapaszta­lataikat is egymásnak. Mostanában okkal hang­zik el sokfelé: vonzóbbá kell tenni a KISZ által kínált programokat. Ügy tűnik, Vásárosnaményban ez ma már nem csupán óhaj. (angyal) Konvejor-kilométerek Nyíregyházáról King = király? Egy licenc sorsa tíz óv után A felnőttek szép játékának tetszik, ahogy egy jól felsze­relt nagyüzemben méltóság- teljes lassúsággal haladnak a megmunkálásra, szerelésre váró alkatrészek. Ivek, kité­rők tarkítják útjukat, ahogy a szállító konvejorok pályá­ját megszabták. A konvejorokat kezdetben az autógyártásban alkalmaz­ták, ez a futószalagrendszer felelt meg leginkább a nagy tömegű gyártásnak. Azóta vi­szont minden olyan üzemben helye van, ahol sorozatgyár­tás folyik, s hosszú a kész darab előállításának útja. A szállítópályák gyártására pe­dig külön vállalatok szako­sodtak. Nyíregyházán a Haj­tóművek és Festőberendezé­sek Gyára az, amelyik hat tí­pus előállításával foglalkozik. Közülük a négy alaptípus gyártási eljárása nem saját találmány, a HAFE 1969-ben az angol George King Ltd. cégtől vette meg. — Kezdetben a legnagyobb gondunk a honosítás volt — említi Hekmann László, a nyíregyházi gyár igazgatója. — Az angol coll méretről kellett átállni a milliméte­rekben adott szabványokra. Kétségtelen, hogy a HA­FE—King konvejor Magyar- országon és a környező szo­cialista országokban a leg­korszerűbb szállítórendsze­rek egyike lett. A Budapesti Nemzetközi Vásáron is több­ször bemutatták. Csakhogy azóta évek teltek el, a techni­kai haladás nem állt meg. Ezért annak a nyomába ered­tünk, hogyan fejlődött to­vább a gyártási eljárás, ho­gyan fejlesztették tovább a terméket, miként állja meg a helyét most és a következő években. — Versenyképesek vagyunk ma is — állítja Kulcsár László főmérnök. — A közel­múltban írtunk alá egy szer­ződést Moszkvában a herszo- ni kombájngyár részére szál­lítandó festőberendezésekről és konvejorokról. Csak ez egyedül 47 millió rubeles megrendelést jelent vállala­tunknak, s a konvejor rész­aránya körülbelül kétharma­dos a szerződésből. Mondani sem kell, hogy a mai gyártási méretek össze sem hasonlíthatók a kezdeti évekével. Kilométerekben mérik, hogy mennyi megren­delést teljesítenek, s ma már képesek akár évente 15 kilo­méter hosszban konvejorpá­H a az ember ezt a tö­rékeny asszonyt né­zi, óhatatlanul is az jár az eszében, honnan van benne annyi erő, ki­tartás, szorgalom, amely eddigi életútján végig kí­sérte? Húsz évvel ezelőtt került a Nyíregyházi Népl- Iparművészeti és Háziipari Szövetkezetbe gyereklány­ként, s ki tudja, miről ál­modott a sok, színes, ezer meg ezercsomós perzsa­szőnyeg szövése közben ? Egy bizonyos: Orosz Má­ria, a majdani Mátyásné nem akart megrekedni az eleminél. Többet kívánt. Műszak után járt a nyír­egyházi híres Kossuthba, s a szövőnő leérettségizett. Megízlelte a tudást, s ami­kor érettségivel a kezében kinevezték raktárosnak, beiratkozott a szakmai fel­sőfokú végzettséget nyúj­tó tanfolyamra, Budapest és Nyíregyháza között ta­nult a vonatfülkékben. Tanult politikát a mar­xista—leninista esti kö­zépiskolán, s 1980-ban a megyei pártbizottság okta­tási igazgatóságán 1 éves pártiskolát végzett. Két gyermekét gondoz­va-ápolva végezte, a lát­ja el ma is az emberek bi­zalmából közéleti tisztsé­geit. ö a nyíregyházi Ha­zafias Népfront-bizottság alelnöke, társadalmi el­lenőrként dolgozik a NEB- nél, s a városi szövetkezeti párt-vb tagja, az ágit. prop. bizottság vezetője. Amikor megkérdeztem tőle, nem tartja-e ezt sok­nak, hozzáfűzte: kopogtat — A házi ipar nál a pártalapszervezet vezető­ségének is tagja vagyok. Négy egész embert kívá­nó társadalmi és pártmeg­bízatás. Egy is elég lenne! — Sokat töprengtem magam is rajta, sok ez. Talán kevesebb több len­ne, jobban is ellátná az ember. A közéleti tevékenysé­get nem lehet órákban mérni. Számára csak a heti értekezletek, tanács­kozások 5—6 órát igényel­nek. Vajon jelent-e le­mondást valamiről e sok társadalmi megbízatás? — Sajnos, igen. Kevés időm jut a pihenésre, ét a gyerkekre. Pedig most igényelnék leginkább, hi­szen Marianna 12, Tamás meg 7 éves. Ki kérdezte meg Má­tyásné Orosz Máriát mind­erről? örülnek, ha vállal­ja a megbízatást. Pedig sokszor alig áll a lábán. Rengeteget gyalogol, hi­szen ha megkeresik az emberek valamilyen ügy­ben, el kell járnia! Nem is oly régen a város körze­teiben nagycsaládosok, idős emberek szociális helyzetét vizsgálta. Sok­sok lakásba kopogtatott be, s váltott szót gondokról, örömökről. Nekem az ad erőt, hogy tudom: vannak mögöttem akik segítenek, akik meghallgatnak. Hogyan győzi? Csak tű­nődöm, amint nézem, s hallgatom szenvedélyes szavait. F. K lyákat előállítani a hozzá való tartozékokkal együtt. (S ha összevetjük, hogy a leghosz- szabb egyenes darab is csak 3—6 méteres, akkor látni, hány ezer alkatrészt kell megmunkálni.) Áz élet kényszere Már kezdetben adott volt a terep Nyíregyházán, hogy munkások és műszakiak elő- álljanak azokkal az ötletek­kel, amelyekkel pontosabb lehet a gyártás, folyamato­sabbá válik a termelés. Spe­ciális célgépeket állítottak be, a budapesti fejlesztő rész­leg tervei alapján, nyíregyhá­zi kivitelezéssel külön gyártó­vonalat hoztak létre. Ez tet­te lehetővé, hogy versenyké­pes maradt a termék, amely­nek nagyobbik része export­ra kerül. A vállalat az erede­tileg tízéves védettség he­lyett korábban megvette a li­cencjogot, így lehetősége volt a gyártási eljárás fejlesztésé­re. Újítások fémjelezték a gondolkodást. Drága öntvény helyett sajtolt darabokat használnak fel, az ívek haj­mására állítottak be speciá­lis gépet. — Rengeteg fejlesztési le­hetőségünk van még, amivel fokozatosan élünk — folytat­ja Kulcsár László. — Az élet is rákényszerít bennünket a gazdaságosabb termelésre. A HAFE márkahíre persze nemcsak a nyíregyháziakon múlik. Az automatikát a bé­késcsabai gyár szállítja, a konvejorok továbbfejleszté­se a központ feladata. A kez­deti minőségi kifogásokat is együttes erővel, a termelés szervezésével, ellenőrzésének magasabb szintre emelésével szüntették meg. — A nyíregyháziak a kon- vejorgyártásban gyakorlati­lag teljes rutint szereztek — vélekedik Kiss Attila, a HA­FE tervező iroda vezetője. Csökkenteni a tőkés importot A fejlesztés egyik iránya a további automatizálás volt. A HAFE-konvejorok 500—1000 kilogrammot is képesek szál­lítani, azonban kiderült, hogy az újabb igények a könnyű konvejorok irányába tolódtak el. így a licenc alapján gyár­tott alaptípusokhoz két köny- nyűpályás konvejort is kifej­lesztettek. Igyekeznek a gyártás során az import anyagokat, szerel­vényeket is csökkenteni. A szállítóláncok elemeit tőkés piacról szerzik be, az értéke évente több száz ezer dollá­ros nagyságrendű. Ennek ha­zai gyártása műszakilag meg­oldható, de egyelőre nem ta­láltak rá végleges partnert. Az automatikában szintén lehetne csökkenteni a tőkés import arányát. — Mindenképpen szeret­nénk csökkenteni az impor­tot. A kiváltásra tettünk és teszünk intézkedéseket — in­dokol Stankovics Lajos, a központ konvejorszerkeszté- si osztályvezetője. Diktál a piac HAFE-konvejorok találha­tók többek között a Hajdú­sági Iparművekben, a Ba­kony Műveknél, a pápai Elektermax gyárban, az Ika­rus pusztavámi gyáregységé­ben. Jutott Irakba, Görögor­szágba, az NDK-ba és Ju­goszláviába is a konvejorok- ból, ám ettől sokkal nagyobb méretekben szállítottak a szovjet traktor- és kombájn­gyárakba. A következő évek­ben is ez jelenti a biztos pia­cot. Csakhogy a világpiacon a beruházások visszafogása előbb-utóbb jelenthet vissza­esést. Ehhez például rövid határidőkkel alkalmazkod­nak. Mivel a gyártást nagy­ban tipizálták, szinte raktár­ról tudnak szállítani kisebb megrendelések esetén. S akad néhány olyan terület, ahol vannak kihasználatlan lehe­tőségek. — Az élelmiszeripari kon­vejorok gyártásánál nem tet­tünk túl nagy lépéseket — Wladimir Jino« KX jelű köp­ve jor-szállt tó pálya darabjait hegeszt! össze. (Jávor László felvétele) ismeri el Stankovics Lajos. A HAFE-ben az utóbbi években a mennyiségi igé­nyek kielégítése volt az egyik cél. A termelés meredeken ívelt felfelé, s ez megszabta a tennivalókat is, hogy a gyártás fejlesztésében érje­nek el eredményeket, a fo­kozódó minőségi követelmé­nyeknek tegyenek eleget. Csakhogy közben a nyugati gyárak már megjelentek a piacon a magasan automati­zált, önjáró eiektropályák gyártásával is. A HAFE-ben még csak ismerkednek ezek­kel, de egyre inkább felis­merik, hogy a következő 5— 10 évben ezeké lesz a jövő. Mindez viszont megköveteli, hogy továbblépjenek a gyár­tásban, a konvejorrendszerek fejlesztésében. Angolul a king királyt jelent. A King-licenc király volt a maga Idejében. 0j trónkövetelők Azóta megjelentek a trón- követelők, akikkel szemben az uralmat csak a korszerűsí­tett termékekkel lehet meg­tartani. Az eddig felhalmozó­dott gyártási tapasztalatok reményt jelentenek erre, azonban ahhoz, hogy a re­ményből bizonyosság legyen, most már a fejlesztő munka gyorsítására van szükség. Lányi Botond Hasznosítják a jégverte almát Megoldották a többszörös jégverte alma hasznosítását a penyigei Zöld Mező Tsz-ben. Kömörő és Túristvándi kö­zött', a tárolóban szeptember 27-e óta 25—30 leány és asz- szony készíti a ZÖLDÉRT fe­hérgyarmati konzervüzemé­nek a hámozott, szeletelt al­mát. A hámozó-széletelő gé­pek segítségével naponta 5—7 tonna almát dolgoznak fel. A 39 hektáros terület jégverte almáját így várhatóan októ­ber végére feldolgozzák. Társadalmltulajdon-védelein Ankét a postán Közel 23 ezer káresemény történt az országban 1981- ben a postán, melyek több mint 40 millió forint kárt okoztak. Ezért a társadalmi tulajdon-védelmi hónap ke­retében október 20-án Deb­recenben a helyközi távbe­szélő igazgatóság és a Deb­receni Postaigazgatóság ren­dezésében ankétot tartottak. A tanácskozáson a kárhely­zet ismertetése mellett meg­vitatták a legfontosabb fela­datokat is a résztvevők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom