Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-20 / 246. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. október 20. Szovjet jjavaslat az ENSZ-ben Tiltsák be a nukleáris fegyverkísérleteket Kommentár Közel-keleti „nagyhét“ Washingtonban ez a hét a közel-keleti politika jegyé­ben zajlik. Amin Gemajel li­banoni elnök — miután fel­szólalt az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszakán — kedden Reagan elnökkel tárgyalt a Fehér Házban. A hét második felé­ben az amerikai fővárosba érkezik az Arab Liga küldött­sége, élén II. Hasszán ma­rokkói uralkodóval. Nem kétséges, hogy a szó­ban forgó eszmecseréken az álláspontok sokszor távoliak. Különösen a pénteki talál­kozón várható az amerikai és az arab vélemények éles üt­közése a közel-keleti rende­zési elképzeléseket illetően. Már az előjelek is baljósok. Washingtonban ugyanis nem hajlandók fogadni a Palesz­tinái Felszabadítási Szerve­zet képviselőjét, még ha a küldöttségnek tagjaként ér­kezik is. Mi több, akár csak a Camp David-i különbéke keretében. Reagan elnök leg­frissebb elképzeléseiben sem ■ hajlandó a palesztinok önren­delkezési jogát figyelembe venni, s ehhez igazítani a tartós rendezés feltételeit. Jasszer Arafat találóan ál­lapította meg- Kuvaitban: „nem lesz sem béke. sem biz­tonság, sem stabilitás a Kö­zel-Keleten, amíg nem ve­szik figyelembe a Palesztinái nép elidegeníthetetlen nem­zeti jogait, így azt a jogát is. .hogy független államot ala­pítson”. Az amerikai elutasí­tás olyan időpontban nehe­zíti a kibontakozást, amikor palesztin részről komoly erő­feszítések történtek a was­hingtoni tervek tanulmányo­zására. „hasznosnak” ítélt elemeinek kompromisszu­mok útján való további csi­szolására. Félő tehát, hogy a PFSZ képviselője nélkül meg­tartandó washingtoni eszme­cseréken lényeges megálla­podás körvonalai nem bonta­koznak ki. Ellenkezőleg, a palesztinok jogainak elisme­rése nélkül még az is kérdé­ses, vajon az Arab Liga de­legációja álláspontjának is­mertetésén túl mennyire já­rulhat hozzá a rendezés kilá­tásának javulásához. Gemajel elnök New York-i beszéde nem hagyott kétséget afelől, hogy Libanon is elis­meri a palesztinok önrendel­kezési jogait. így tulajdon­képpen kizárólag az Egyesült Államokon múlik, hogy a vi­lág egyik feszültséggóca med­dig marad fenn, mikor sike­rül végre kiiktatni a nemzet­közi politikát terhelő ténye­zők közül a közel-keleti vál­ság elemeit. Washingtonban azonban nem számolnak a P_FSZ politikai tekintélyének gyarapodásával, sem azzal, hogy a palesztinok és Jordá­nia konföderációjának Rea­gan által is támogatott terve csakis azzal a feltétellel való­sulhat meg. ha előzőleg létre­jön maga a palesztin állam. Amiről viszont Washington­ban — úgy tűnik — hallani sem akarnak. Gy. D. Elektronika a japán eenzúra szolgálatában Japánban az elektronikus számítógépeket a filmcenzúra szolgálatába állították. A Ma- inicsi Simbun jelentése sze­rint új módszert dolgoztak ki a túlzottan erotikusnak ítélt jelenetek kiiktatására. A módszert az európai és ame­rikai filmek egyik legnagyobb importőre, a TOWA cég dol­gozta ki. A nyugatinál jóval szigo­rúbb japán cenzúra által el­vetett részeket nem az eddigi gyakorlatnak megfelelő elsö­tétítéssel „iktatják ki”, az új módszer segítségével a filmre ráfényképeznek virágokat, gyertyafényt vagy egyéb ké­peket. A számítógéptechni­kának köszönhetően a rá- fényképezés tökéletesen har­monizál az eredeti jelenettel dimenzióját és mélységét il­letően egyaránt. A leszerelés témaköréről hétfőn New Yorkban vita kezdődött az ENSZ politikai kérdéseikkel foglalkozó 1. szá­mú bizottságában, és ezzel újabb fontos szakaszhoz ér­kezett az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszaka. A várhatóan november 4- ig tartó vita napirendjén ösz- szesen 23 kérdés szerepel, köztük az a szovjet javaslat is, hogy haladéktalanul szün­A jugoszláv gazdasági és társadalmi élet minden te­rületén fokozni kell a sze­mélyi felelősséget, s ahol szükséges, bátran és megal­kuvás nélkül kádercseréket kell végrehajtani — jelentet­te ki Mitja Ribicsics, a JKSZ KB elnökségének el­nöke. A jugoszláv párt veze­tője a Borba című napilap ifjúsági politikai iskoláján kedden tartott előadást. Ribicsics annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a jugoszláv gazdaság megszi­lárdítása nehéz feladat lesz és megvalósítása ellenállás­ba fog ütközni. Elsősorban azoknak az erőknek a részé­ről lehet erre számítani, ame­lyek „a csoporttulajdon-vi­szonyokon és az állami tu­Illés Sándor: Csobbant a víz, a horgon kilós ponty ficánkolt. A zsák­mány izgalmából az öreg ha­lászon semmi sem látszott, mozdulatai nyugodtak voltak, természetesek. Tamás felug­rott és odasietett. Amikor a hal a szákba került, s a ho­rog az új csalival a vízbe buggyant, nem állhatta to­vább a némaságot. tessék meg és tiltsák be a nukleáris fegyverkísérleteket, és hozzanak további intéke- déseket egy nukleáris háború veszélyének elhárítására, va­lamint az atomenergia bé­kés felhasználására. Megvi­tatásra vár az a szovjet kez­deményezés is, amely a fegy­vermentes világűr megterem­tésére és egy leszerelési vi­lágkonferencia összehívására vonatkozik. lajdon monopóliumán.megta- lálták egzisztenciájukat és nem akarják feladni szűk körökben történő döntésho­zataluk kiváltságát". Ribicsics a jelenlegi gazda­sági nehézségek kapcsán mél­tatta a JKSZ júniusban tar­tott XII. kongresszusát, han­goztatva. hogy a rendkívül kritikus hangú tanácskozás behatóan elemezte a problé­mák okait és megjelölte a ki­vezető út fő irányait. A fela­dat most ezeknek az irány­imutatásoknak a végrehajtá­sa, mindenekelőtt az export- tevékenység fellendítése, az élelmiszer-termelés növelése és az energiafogyasztás min­den formájával történő fo­kozott takarékoskodás. — Jó a haljárás? — kér­dezte, aztán rájött, hogy ez elég buta kérdés. Zavartan folytatta: — Csendes itt a víz! Ez is butaság. Idegességé­ben leült a partra. A szájába vett hosszú fűszálat rágcsál­ta. A halász nem válaszolt. Már-már azt hitte, hogy nem is kap választ s kászálódni kezdett, hogy továbbmegy, amikor az öreg megszólalt.-r Most. Nem tudta, mire érti. Várt. Csak akkor vált világossá előtte, amikor folytatta. — De tavasszal és ősszel nagyon is ideges. Ideges a víz. Igen, amikor olvadás után, vagy nagy eső­zések következtében meg­árad. Habos, zavaros, ezt ne­vezi idegességnek a halász. Találó hasonlat. Visszaült a fűbe. — A szomszéd faluban va­gyok tanító. Imádom a halat, de ott nem lehet kapni. Ki­járhatnék én is ide horgász­ni? TELEX földmozgás OLASZORSZÁGBAN Az olaszországi Umbria tar­tományban hétfőn délután a Mercalli-skála szerint 8-as erősségű földrengést észlel­tek. A földrengést szombat óta több lökés előzte meg. amelyek erőssége a hármas és nyolcas fokozat között volt. Károkat azonban csak a hét­fő délutáni földrengés oko­zott, 200 család vált hajlék­talanná. MŰEMLÉKVÉDELMI TANÁCSKOZÁS POZSONYBAN Nemzetközi műemlékvé­delmi tanácskozás kezdődött hétfőn Pozsonyban. A hét­napos találkozón Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió szakemberei vesznek részt. Megismerkednek a nyugat­szlovákiai várak és kastélyok helyreállítási eredményeivel és fenntartási gyakorlatával, továbbá elméleti szeminá­rium keretében megvitatják a műemlékvédelem és a hozzá kapcsolódó tudományos ku­tatások kérdéseit. SZOVJET IPARI-KERESKEDELMI VÁSÁR DÜSSELDORFBAN Kedden Düsseldorfban be­zárta kapuit az október 8-án megnyílt szovjet kereskedel­mi-ipari vásár. A vásárt több mint 100 ezer nyugatnémet látogató tekintette meg KODÁLY JUBILEUMI KONCERT AZ USA-BAN Kiállítással ' egybekötött jubileumi Kodály-koncertet rendeztek vasárnap az egye­sült államokbeli St. Paul- Minneapolisban. A minneso- tai városban, amely New York mellett talán a legfej­lettebb zenei hagyományok­kal rendelkezik az országban, Philip Brunelle karnagy ve­zényletével egész estét be­töltő Kodály-hangversenyen emlékeztek meg a magyar ze­neszerző születésének 100. évfordulójáról. FELBOCSÁTOTTÁK A KOZMOSZ 1417-ET Kedden a Szovjetunióban felbocsátották a „Kozmosz 1417” jelzésű mesterséges holdat. A műhold fedélzetén a kozmikus térség vizsgála­tára szolgáló berendezések vannak. A „Kozmosz 1417” kezdeti keringési sebessége 104,9 perc, a föld felszínétől számított legnagyobb távol­sága 1023, legkisebb távolsága pedig 978 kilométer, pálya­síkjának az egyenlítő sík­jával bezárt szöge 83 fok. — Ha van ideje. Meg en­gedélye. Mert az kell. — Megszerzem. — Akkor jöhet. Amit fo­gok, a piacra viszem; addig is vehet tőlem, ha szereti. Látni magán, hogy tanító. Ezt egy szuszra mondta, kissé bele is fáradt a beszéd­be. Most majd fél óráig nem szól. Figyeli a csalit. — Látszik rajtam? Kislak­ról is ide járnak hozzánk is­kolába. A Kelemen Jancsi hetedikes. Az idevalósi. — Itt laknak e! — muta­tott az öreg a víz partja mel­lett lombosodó fákra, ame­lyek egy házat öleltek körül. Kivillant a zöld lombok kö­zül a kis tanya fehér fala. — A Jancsi az előbb ment haza, kétkilós harcsát akasztott meg. Ügyes gyerek. — Jó fejű — mondta a ta­nár, aztán tovább ült csend­ben, figyelte a halászt, aki markáns arcú vízi ember volt, nap égette arccal, ápolt bajusszal. A pipát ki nem vette vol­na a szájából, bár az nem égett, lehet, hogy nem is pi­pázott az öreg, mert amíg Ta­más ott volt, nem gyújtott rá. Talán, mert el volt foglalva a horgászással. De a halak nem haraptak, az úszó moz­dulatlan maradt a sima vi­zen. Tamás elköszönt, és Kele­men Jancsiék háza felé in­dult. Ha már itt van, be­kukkant. Az iskolai rendtar­tás előírja a tanítványok lá­togatását, bár ez az ő eseté­ben még kissé korai. Még jóformán meg sem ismerte a diákjait. Kelemenék háza a falu leg­szélső háza volt, de már nem tanya, mert kerítésével bele­kapaszkodott az utcasorba, habár kissé távolabb állt a többi háztól, kicsit egyedül, magányosan. Kapuja tárva- nyitva, tyúkok kapirgáltak az udvarán, és egy mérges ku­tya csaholva a jövevény felé rohant. De hogy Tamás nem félt tőle. hanem bátran ha­ladt tovább, a kutya megsze­lídülve a lábához dörgölőd- zött és rávakkantott. Mint barátot üdvözölte. — Van itthon valaki? — kiáltott hangosan, s erre a kakas riadót kiáltott a sze­métdombon, de a tyúkok rá se hederítettek. A kutya is­mét csaholni kezdett. — Van — hallatszott egy gyenge női hang a kert felől. — Ki az, kit keres? Tamás kitárta a kertkaput. A diófa alatt, fonott kerti székben, gyapjútakaróba bu- gyolálva egy lány ült. Szőke haja mézként csillant a szűrt fényben, arca bájos volt, göd- röcskés. — Én vagyok! — mondta Tamás, majd bemutatkozott. A lány elpirult, olyan moz­dulatot tett hirtelen, mintaki fel akar ugrani, és a vendég elé áietni, de aztán ülve ma­radt, és megkomolyodott az arca. (Folytatjuk; N egyven éve élt már a tajgában minden emberi településtől távol, a világról mit sem tudva, kö­zépkori körülmények között a Likov-házaspár négy felnőtt gyermekével, amikor 1978-ban egy geoló­gus kutatócsoport véletlenül rájuk akadt. Likovék meg­lepetéssel és bizalmatlanul fogadták a geológusokat, s ez nem is csoda, hiszen a négy gyerek a családtagokon kívül soha nem látott más embert — számol be a hi­hetetlennek tűnő történetről V. Peszkov a Komszo- molszkaja Pravda hasábjain. Likovék apró kalyibában éltek, ruházatukat ma­guk készítették kenderből szőtt zsákvászonból, nyírfa­kéreg edényeket használtak, s szinte kizárólag burgo­nyával táplálkoztak. A kendervászonruhát és a nyírfakérfegből készült cipőket a mínusz ötven fokos téli .hideg ellen szárított fűvel bélelték. A maguk termesztette burgonyát meg­főzve, többnyire héjastól ették, a tüzet tűzkővel és taplóval csiholták. Egyhangú étrendjüket a tajgában gyűjtött vad gyümölcsökkel, bogyókkal, nyírfaszörppel tették változatosabbá. A kezdeti időkben még sárga­répát is ültettek, egyszer azonban az egerek felfalták a tavaszra eltett magvakat, s azóta nem ettek sárga­répát. A vagyon Likovék számára egyet jelent a vassal: ez az, amiben mindig is hiányt szenvedtek. A Likov-család minden tagja tud olvasni és szor­gosan tanulmányozzák a régi szent könyveket, s csakis ezeket. Likovék ugyanis óhitűek — más szóval raszkol- nyikok. A raszkolnyikok története a tizenhetedik század elejére nyúlik vissza. Ekkor Sándor cár elhatározta, hogy újra le kell fordítani a szent könyveket és az ere­deti előírásokhoz kell igazítani a liturgiát. A raszkol­nyikok azok, akik nem fogadták el az új tolmácsolású „szent könyvekét, s foggal-körömmel ragaszkodtak a régi liturgiához. Sándor cár fia, I. Péter úgy döntött, hogy az óhitű­eket nem fogják üldözni, viszont súlyos adókkal bün­tetik őket. így raszkolnyikok százezrei menekültek olyan távoli vidékekre, ahova nem ért el a cár és az állam keze. Ez akkoriban nem is volt nehéz, hiszen a hatalmas országban sok lakatlan terület volt. A század húszas éveinek elején az idősebb Likov feleségével és szüleivel egy kicsi településen élt az Abakan folyó mentén levő Abaza falutól mintegy 50 kilométerre. 1923-ban rablótámadás érte az óhitű tele­pülést, s lakóinak többségét kiirtották. Likov és fele­sége azonban életben maradt, s több mint tíz évig egye­dül élt a lerombolt faluban. 1936-ban két gyerekükkel és a település szinte minden vas- és fémtárgyával út­nak indultak, hogy új lakhelyet keressenek a folyó fel­ső folyásánál. Az évek során még két gyerekük született. A hat tagú család annyira el volt zárva a külvilágtól, hogy nem tudtak például a második világháborúról sem. A geológusok az első látogatás után még vissza­tértek a családhoz. Időközben azonban a család több tagja elhunyt: mostanában már csak a fiatalabbik lány, a 39 esztendős Agafja és 83 éves apja fogadja a vendégeket, akik szívesen segítenek a kuny­hót rendbe hozni, vagy éppen krumplit kapálni, és min­dig hoznak valami hasznos ajándékot is. Hívták Li- kovékat: költözzenek a legközelebbi — 350 kilométer­nyire levő — település közelébe, de azok nem hajlot­tak a hívásra. Életük most már sokkal könnyebb. A Komszo- molszkaja Pravda munkatársa, akit a történet doku­mentumregény írására ihletett, még nagyon sok kér­désre nem kapott választ. A legfontosabb ezek közül az: vajon mi késztette a szülőket — akik ifjúságukat még­iscsak em ieri körülmények között élték le —, hogy gyermekeiket megfosszák az emberek társaságától, pél­dául a szerviem lehetőségétől? A vallási fanatizmusnak ez a példája a huszadik század Végén megrendítő. A fényképekkel is illusztrált dokumentumregény most a moszkvaiak szenzációja. Moszkva, 1982 október. Kf&rtuítli Otília Ülősztrájk Bejrutban A libanoni hadsereg további razziákat tart Nyugat-Bejrút­ban. A katonák fellépése miatt mintegy száz muzulmán fia­tal egy mecsetben ülősztrájkba kezdett. Képünkön: a fiata­lok által megszállt templomot libanoni harckocsi vette „őrizet alá”. (Kelet-Magyarország telefotó) Á IKSZ KB elnöke nyilatkozta: Nehéz feladat lesz a jugoszláv gazdaság MOSZKVAI LEVELÜNK Óhitűek a tajgában

Next

/
Oldalképek
Tartalom